Pesti Napló, 1923. szeptember (74. évfolyam, 196–220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

Budapest, 1923 V ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . .. . . 5000 K Negyedévre .... 15000 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 250 K Vasárnap 300 K Egyes szám ára Ausztriába:­ hétköznap 1600, vasárnap 2000 osztrák korona. V / / luJL. S 74. évfolyam 196. szám St f ff.­ Mra 250 Storbona Szombat, szeptember 1 SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18. szám, TELEFON 1 József 62-30, 62-31, 62-32 Felelős szerkesztő: József 62—36. Szerkesztőség Bécsbeni I., Kohlmarkt 7. Legyen vége a Komédiának! Csudálatos az események találkozása. A­ miniszterelnök csütörtökön délelőtt meg­érkezik rövid pihenőjéről, hogy szombaton már Genfbe utazzon a külföldi kölcsön megszerzése végett. S a közbeeső másfél nap kirobbantja, — szerencsére nem a szo­kásos bombát — hanem csak a szokásos ösz­szeesk­ü­vést. A puccsot, amely gyanús kö­vetkezetességgel, mindig olyankor üti fel bujkáló fejét, amikor valami fontos külpoli­tikai esemény küszöbén állunk. Nem akarunk cinikusok lenni, de meg kell mondanunk, hogy a legújabb puccs­kísérlet, amelynek szálai még földerítetle­nek, már nem is lepett meg bennünket. A közelmúlt szomorú tapasztalatain okulva, majdnem hogy­­ vártuk. A puccsot vagy a bombát, amely a legválságosabb pillana­tokban szokott zavart kelte mi, hirtelen elő­ugró kormánybuktatási célzattal, nem tö­rődve azzal, hogy milyen kárt okoz nemzeti érdekben vagy emberéletben. És itt a szokotton van a hangsúly. Ez a különös »szokott«, félelmes jelzője azok­nak a mulasztásoknak, amelyek a büntetle­nül maradt bomba- vagy puccs­ merényletek körül a kormányhatalmat terhelik. Ez a »szokott« súlyos"vád itt. A közelmúlt erély­telen és megalkuvó politikájának lesújtó bírálata, s azt látszik igazolni, hogy Ma­gyarország elérkezett a Balkán-nívóhoz. De hát, kérdjük: csakugyan Magyarországot jelentik-e a bombagyártók, a titkon tobor­zók, a kocsmaasztal mellett konspirálók, vagy a »-offcea« bajtársak, akik már a­ lelep­lezés pillanatában készen vannak a fel­m­men­téssel és a rendőrségre Friedrich és Gömbös nevévell igyekeznek hatni? Elveszett ország lennénk, ha ez a né­hány exaltált ember jelentené Magyaror­szágot. Szerencsére, nem így áll a dolog. Ők csak hangos, ám jelentéktelenül kicsiny tö­redék bajnokai, akik csupán a szájukon hordják a haza nevét, takaróul, igazi szán­dékaik el­leplezésére. De mert a múltban, az országnak jóvátehetetlen károkat okozó működésükért, nem vették el méltó bünte­tésüket, egyre merészebbek lettek s most már, úgy látszik, semmitől sem riadnak vissza. Nyiltan hirdetik, hogy nekik »min­den szabad« s hogy a végén ők fogják mon­dani a kormánynak: Fel a kezekkel ! Hát ennek most már egyszer vége kell, hogy legyen. Elég volt a puccsokból, ame­lyek kormánybuktatás ürügye alatt az or­szágot akarják elbuktatni, hogy aztán a kakaó-összeesküvők üljenek a tehetetlen nemzet nyakára. Elég volt a lázítókból, re­nitensekből, bomlott agyú konspiránsokból. Legyen vége a komédiának. Árnyékhata­lommal itt nem lehet tovább kormányozni s porhintéssel sem lehet tovább vizsgálatokat lefolytatni. Teljes komolyságot és szigort követelünk végre, minden »holtpont« nél­kül. Mert a holtpont most már csak­ugyan — a halált jelenti. Tessék a legerélyesebben lefolytatni az új puccsisták ügyében a pártatlan vizsgála­tot­,s ha vannak bűnösök, — ami a belügy­miniszter mai kijelentése után alig kétsé­ges — lakoljanak. Lakoljanak, de kivétel nélkü­l, a sötétben húzódó lánc utolsó sze­méig. Mindazokkal együtt, akik felbujtot­ták vagy beugratták a Csocsó bácsi borozó vendégeit. Ismételjük: a komédiának le­gyen vége, mert ami ezután következik már, abból könnyen­­ tragédia lehet. Tra­gédia, véres bohócokkal. Ezeresztendős Ma­gyarország számára pedig ez a lehetőség, még csak puszta gondolatnak is szívet der­mesztő. t itasságügyrii­iniszter­i árdrágíték #1 terteleis ffeJ aas Be akaifo saÖKj®t»S a rsnifsiete nyeiRáa tésn&tíZ eSEeRtmondásokat és furcsaságokat Dr. Nagy Emil igazságügyminiszter a mai na­pon a következő két átiratot intézte valamennyi fő­ügyészhez: Az igazságügy becsülete attól függ ma, hogy az árdrágítás kérdésében tudunk-e nagyobbfajta bűnö­söket is megfogni, avagy pedig csak apró pincére­ken és kofákon verjük el a port, a nagyobb árdrá­gítókkal szemben azonban tehetetlenek vagyunk. Végleten nagy súlyt helyezek arra, hogy az ügyész­ségek kevésbé üldözzék az apró bűnösöket, de annál kíméletlenebb, megalkuvás nélküli szigorral sújtsák a nagyobb árdrágító bűnösöket. Három egyratolítsós jutalom 33 BígyósaaSsstsSs Egyúttal közlöm azt, hogy háron­, darab egyen­ként 1 millió korona összegű jutalmat tű­zök ki an­nak a királyi ügyész úrnak megjutalmazására, aki­nek sikerül nagyobbfajta árdrágítót nemcsak vádba fogni, de egyúttal el is ítéltetni. Nagy árdrágító alatt értek mindenkit, aki széles körben nagyban be­folyásolja bűnös módon az árak drágulását, amiben természetesen a kart eff­éle egyesüléseknek is nagy szerepük van s így ezek­sre különös gond fordítandó, tekintet nélkül arra, hogy a társadalmi előkelőség szempontjából milyen helyet foglalnak el. Az ország ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban valósággal most a kir. ügyészi karra néz , ha az árdrágítás üldözésének kérdésében erkölcsileg alul maradunk, ez nagyon ki fog hatni az egész igazság­ügy reputációjára is. Kérem azért tehát, hogy a fenti értelemben igen bu­zgósen utasítsa a kir. ügyészségeket s nagy súlyt helyeznék arra, hogy méltóságod az exponáltabb helyekre személyesen is ellátogatna és meggyőződ­nék arról, hogy történik-e valami abban az irány­ban, hogy ne csak a kis bűnöst, hanem a nagy bűnöst is sú­ítsuk az állam megtorló és elrettentő hatal­mával. Marasni kell a vádemelési s­ágerafet ügyekben Megkeresem aziránt a főügyész urat, utasítsa az árdrágítási ügyeket tár­­yaló összes ügyész urakat, hogy a hónapok előtt elkövetett kisebbfajta árdrágí­toti ügyeket a vádindítvány elkészítése, illetve be­nyújtása előtt tegyék újabb szigorú mérlegelés tár­gyává és lehetőleg mellőzzék a vádemelést mind­azokban az esetekben, amikor a korona időközben beállott zuhanása és a gazdasági viszonyok eltoló­dása következtében ellentmondás látszik fenforogni az illető árucikkek amaz ára között, amelyek a bűn­cselekmény elkövetésekor állottak fenn és a jelen­legi sokkal magasabb árak között, mert nem akarom azt, hogy az árdrágítások megtorlása irányában leg­újabban bevezetett szigorú eljárás mindjárt kezdet­ben azáltal tétessék folytonos kritika tárgyává, hogy az előző időkből származó restanciák elintézése olyan furcsa ellentmondásokat mutathasson fel, mint ami­lyeneket nap-nap után látunk az újabban meginduló k­idrá­gítási tárgyalások során. Ugyanebből az okból méltóztassék a már be­nyújtott vádiratokat is revízió tárgyává tenni és amennyiben fentorognak azok a szempontok, ame­lyekre céloztam, ez esetben vonják vissza vádiratai­kat, tekintet nélkül arra, hogy az illető ügyben van-e már a főtárgyalásra határnap kitűzve avagy nincs, mert feltétlenül megköveteli azt ma az ügyészség te­kintel­ye, hogy olyan esetekben tartsunk főtárgyalá­sokat, amikor igazán a közönség szemében is a mai gazdasági és pénzügyi viszonyok szerint bűncselek­mények forognak fenn. Kesüttifccusgn a pl­akátokért Ugyancsak az igazságszolgáltatás komolyságá­nak rovására megy az a körülmény, hogy nap-nap után megtörtént az, hogy a m. kir. Kúria jogerős ítélete alapján kiplakáti­znak olyan eseteket is, amelyeknél valósággal kri­tikumszorvba megy a mai árakkal szemben az illető árucikknek az az ára, amelyért a bírói ítélet az annak idején régebben el­követett árdrágítási bűncselekményért a büntetést kiszabta. Ennek folytán szíveskedjék arra utasítani az összes ügyész urakat, hogy felelősségemre eme tartalmilag teljesen idejüket múlt és az igazságszol­gáltatás tekintélyének rovására menő kiplakátí­ozá­sokat feltétlenül mellőzzék. Az újabban létrejött rendelettel feltétlenül elér­jük azt, hogy jövőre a megtorlás azonnal be fog kö­vetkezni a bűncselekmény elkövetése után és nem fog többé előfordulni az a képtelen eset, hogy az il­lető bűncselekmény kiplakátírozásáig a gazdasági viszonyok oly mértékben tolódnak el, hogy a közön­ség szemében mesebeli olcsóságú árképpen jelentke­zik az az ár, amiért annakidején a büntetést ki­szabták. Blokád alá helyezik a görög kikötőket Róma, augusztus 31. ( A Pesti Napló tudósítójától.) A hivatalos Corriere d'Itali­ar külön kiadása az alábbi táviratot közli: Görögország ki nem elégítő válasza miatt az olasz kormány haladéktalanul hoz­zálátott az előkerített szankciók kiviteléhez. A Cremonese nevű torpedóromboló Korfu gö­rög sziget parancsnokát a sziget átadására szólította fel. Az olasz hajóhad egyik raja megjelent Korfu szigete előtt. A lapok jelentik, h­ogy az est folyamán az olaszok megszállták Korfu szigetét. Mussolini miniszterelnök a minisztertaná­cson előterjesztette a görög válaszjegyzék szö­vegét, elégtelennek és elfogadhatatlannak mondotta és kijelentette, hogy ebből az okból­ már megfelelő intézkedéseket tett. Diaz tábor­nagy hadügyminiszter és Thaon di Revei ten­gernagy, tengerészeti ügyi miniszter ezután jelentést tettek elrendelt intézl­de­­seikről. Mus­solini miniszterelnök megokolta karabinierik kiküldését Targerbe az olasz konzulá­tus és az olasz alattvalók megvédésére. A minisztertm­­ács egyhangúlag hozzájárult Mussolini intéz­kedéséhez -II.­ BOK­E, AUGUSZTUS 31. (A Pesti Napló tudósítójától.) Az olasz, ultimátum elutasítása Görögország ré­széről országszerte nagy izgalmat keltett és sokan azon a nézeten vannak, hogy Görögország nem merte volna ezt a magatartást tanúsítani, ha valamelyik hatalom arra nem biztatta volna. Mások azt tartják, h­ogy bizonyossággal számolni lehet azzal, hogy a­ görög kormány engedni fog, mert a ki nem elégítő görög válasz Olaszországot erélyes eljárásra fogja indítani. Mussolini számára most már lehetetlen, hogy erélyes hangon tartott követeléseiből engedjen, annál kevésbé, mert a kormány engedékenysége az olasz közvéleménynek, főképpen a fasiszták legheve­­sebb ellenkezésébe ütköznék. (II.) Sajnos megszoklása és a görfög fzívölött blofeatik­a fenyeget Róma, augusztus is. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Tribuna azt írja, hogy abban az esetben, ha Görögország Korfu szigetének megszállása után sem tenne eleget az olasz követeléseknek, olasz csapatok Samos szigetét is megszállják és ha ez sem bizonyul hatásosnak, az olasz kor­mány elrendeli a görög kikötők blokád aki­he­lyezését. A kormány elrendelte a katonatisztek sza­badságolásának beszüntetését. A király nyara­lásának megszakításával visszaérkezett Ró­mába. A Giornale d'Italie, azt írja, hogy megkezdő­dött az olasz tengerészcsapatok partraszállása Korfu szigetén. TSz e­orsz karomszínű köpjegyzé­te ex m­atalmeikrao. Az olasz kormány a szövetséges hatalmakhoz — a Tribuna értesülése szerint — korjegyzéket intézett, amelyben megmagyarázza intézkedéseinek jellegét és határát és kijelenti, hogy nem háborús megszál­lásról van Szó, hanem csupán jogos önvédelemből elrendelt intézkedésekről, amelyek nem befolyásol­ják a nagykövetek tanácsát az általa szükségesnek tartott elégtétel megszerzésében. A Corriere Italiano azt írja, hogy a kocka el van vetve. Az egész sajtó, beleértve az ellenzékit is, zár­tan a kormány mögött áll, amelynek szándékait azonban m­ég nem ismerik, bár Korfu megszállásá­ból következtetni lehet az olasz kormánynak tovább­menőleg foganatosítandó rendszabályaira. A Popolo d'Italia római tudósítója szerint elsősorban görög szigetek és kikötők megszállásáról lesz szó. (II.)

Next