Pesti Napló, 1923. november (74. évfolyam, 248–271. szám)
1923-11-25 / 267. szám
Vasárnapi PESTI NAPLÓ 1923 november 25. Pesti gyorsfényképek A 75-ös villamos békebeli gyorsasággal száguldott a Rákóczi úton Buda felé. A Rókus megálló után egy magas báránybekecses férfi félretolta a perronon állókat. —• Leugrok kérem, — mondta. Mindenki tisztelettel nyitott utat. Az Eszterházy utcánál aztán leugrott. Kifeléelőre, amint az elő vagyon írva a leugrók kódexében. A sikamlós talajon megcsúszott és a kerék rászaladt. Nagy jajgatás, kalauz csenget, utasok kiabálnak, vezető fékez. Megáll a kocsi és mindenkileszalad. A bekecses ember a sín mellett fekszik és kiabál. — Jaj istenem! Az utasok közül egy cvikkeres szőke ari orvos vagyok, kiáltással mellé térdel. Két perc múlva még egy orvos odatérdel. Az egyik kalauz közben telefonál a mentőkért. Azért van mostanában két kalauz minden kocsin, hogy az egyik a mentőkért telefonálhasson. Amíg az orvosok csitítgatták a pácienst, addig szép sorjában megérkeztek a villamosok először a 33-as, aztán a 65-ös, egy 27-es egy kis 44-es és így tovább. Úgy festett a Rákóczi út józsefvárosi oldala, mintha kongresszusra gyűltek volna oda össze a villamosok. A tömeg pedig egyre nagyobb körben tolongott az áldozat körül, aki még egyre jajgatott. — Hallgasson már kérem, — mondta a cvikkeres orvos — nem lesz kutyabaja. — Máskor legalább nem ugrik le a villanyosról — vélte a rendőr. Az előkerült lovasrendőr bátralnyomta a tömeget és megkezdte a kihallgatást. — Gyerünk kér, vagy vissza a pénzt, — mondta egy utas, aki a 33-ashoz tartozott — lekésem a vonatot. — Magát nem kérdezték. — adta vissza a szótett kalauz. A pénzt nem adta vissza. Megérkeztek a mentők is nagy tülköléssel. A konzilium, amelyben a cvikkeres orvos, a mentőorvos, a kalauz és a lovasrendőr vett részt, úgy döntöett, hogy a pácienst a lakásába szállítsák. . —Csak azt ne, — nyöszörögte — mert nagyon megijed a feleségem. — Mondjon be hamis címert, — tanácsolta valaki III. publikum közül. Végül megállapodtak abban, hogy a mentőkhazaviszik, de nem mennek fel a lakásra. A rendőr még felírta az orvos nevét, az ucca nevét, a mentők, nevét, a kalauz nevét, a vezető nevét, a kalauz számát, a vezető számát, az ellenőr számát, a hordár számát. Csak a veszteglő villamosok számát neoe írta fel. Azok már olyan sokan voltak, hogy egykét rendőr nem tudta volna összeszámlálni. — Felruházás! akciókra szükséges cipőket gyermekek és felnőttek részére a legelőnyösebb árak mellett, minden nagyságban és minőségben nagy mennyiségben állandóan raktáron jart Thierfeld és Klinger cipőgyára VI., Csángó utca 14. (Telefon: 162—42 és 148—74.) Mintákkal készséggel szolgál. Városi lerakat VII., Akácfa ucca 13. (Telefon: József 49—51.) — Házasság. Gergely Ármin, a selypi cukorgyár tisztviselője eljegyezi* Péter Bözsikét Pásztóról. Hugói Ernő és Weis, Margitka, Budapest, november 25-én tartják esküvőjüket a Hombach utcai izraelita templomban. (Minden külön értesítés helyett.) Klein Frida Xamestovo és Hölzer Arnold Antwerpen, jegyesek. A Feny V.-áruházak karai :Sonyi vásárlja szenzációs árakkal és óriási választékkal tűnik ki az idén. Összes osztályai rendkívül előnyös vásárlási alkalmat nyújtanak vevőiknek, amiről a mai számunkban megjelent árjegyzékes hirdetés tanúskodik. Goog- kozmetika Múzeum körút 13. Telefon: József Jjó i—C. Hajszálak, szemölcsök, szeplők, szépséghibák eltávolítása villannyal. Szépségápolás, fagykezelés. Szélesítószerek árusítása. A hó- és sárcipőket, dacára az áremelkedésnek, a régi gyári árért árusítjuk egész karácsonyig. Champion cipőgyár, Király ucca 8. udvarban.^VWWWM^/SMAAAAMnMAMn^AM r •" December 13-tól " A nagy karácsonyi occasio a még raktáron levő szőrmemodeleimből Kutnewsky Kristóf tér 6. sz. SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET A király Flert, Caillavet és Ifréne vígjátéka a Vígszínházban, új betanulással) A háború előtt, vagy tíz éven át, a budapesti színpadoknak Flers és Caillavet volt az uralkodó planétája. Nemcsak az operettszínházakban, hanem a dráma és a vígjáték számára épült színházakban is. Azok, akiknek szíve főképpen a kabaré-tréfához vonzódott, de éhezsérhelyes irodalmi mázt is megkívántak, ebben a két franciában találták meg vágyaik teljesedését; de lelki előkelőségek is, akik Dobó Katicáról vagy Rozgonyi Cicelléről szóló elmeszüleményeiket más színházak kapualjában szokták elhelyezgetni, felüdülni és gyönyörködni azokba a színházakba jártak, ahol legízesebb színpadi csemegéül a Flers és Caillavet-cég darabjait adták. Mindenkinek tetszett, hogy ezek a könnyed szavú és táncmesterfürgeségű franciák milyen pajkosan tudnak tiszteletlenek lenni! Azóta nagyot, változott a világ és most, hogy a Vígszínház föleleveníti A királyt, — mely darabbal másfél évtizeddel ezelőtt emlékezetes sikere volt — a vélemények már nagyon megoszlanak a Flers és Caillavet-cégről. Talán még ma is azok vannak többségben, akik a párizsi árucikkben csak a kecsességet látják, de már sokan akadnak olyanok is, akik úgy találják, hogy A király nagyon megfakult, és hogy ez a darab meglepően javultas. Pedig a darab szóról-szóra ugyanaz, ami volt. Nem ez változott, mi változtunk meg. Más lélekkel és más szemmel nézzük. Észrevesszük, amit a bemutató előadás közönsége nem vett észre, vagy nem akart észrevenni, mert nem törődött vele. •"Jegyezzük meg att, hogy: ha valaki kis idő múltán meglepően kopottnak találja azt a munkát, amelyet egykor csak magasztalni tudott, — nálunk gyakori jelenség — ezzel nem a munkát, hanem önmagát bírálja meg. Elismeri vele, hogy korábban tévesen ítélkezett, mert megejtette az új, a divat, a kitűnő előadás, vagy akármi más. Mi az A király-ban, amit a bemutató közönsége nem vett, észre vagy nem akart észrevenni! Mindenekelőtt az, hogy ez a darab valójában nem vígjáték, csak operett zene nélkül. Csupa kasperli szerepel benne, akik mindig ugyanazokat a Vitéz László-szerű, szögletes mozdulatokat ismételgetik, mindig a szavuk járását visszhangozzák, mindig önmagukat gúnyolják. Nem élő lények, akik másokat gúnyolnak, csak megannyi baba, amelyet a szerzők dróton rángatnak, a nagyobb mulatság kedvéért S a darab nem az élet látszata, csak csúfolódásmindenről és egyebekről«. És a csúfolódás mint öncél ma már nem olyan tetszetős, mint, a régi jó világban. Az úri néző sok megpróbáltatása után, a léhaságot már nem találja, olyan elbájolóan megnyerőnek, mint jókedvű elődje, pedig A királyban több a léhaság, mint az igazi elmésség. Észre kell vennie, hogy ezek a szatirikusok nem az igazi hatalmakat gúnyolják, csak ártalmatlan figurákat csúfolgatnak, mégpedig azzal az elmélkedéssel, amelyen nagyon megérzik a csillántság. Minden igazi elmésségre két-három olyan vicc következik, aminőt nagyban tudnak gyártani a kis kroki-írók. Különösen azon évődnek, hogy a köztársasági Párizs mennyire hasravágódik azok előtt a fejedelmek előtt, akik csak mulatni mennek a francia fővárosba. A szocialista képviselő ú megtisztelésnek találja, hogy metresszét a király karjaiban látja, de amikor feleségét is a királlyal éri, botrányt akar csapni. Hogy ezt ne tgye, kinevezik miniszternek. S ő büszke, hogy előkelő állását saját erejéből érte el. A felesége különben valaha midinette volt és csakis azért vette el, hogy ne csalja, meg minden héten mással, mint addig, amíg csak kitartotta. A miniszteri tárca azonban mindennel kibékíti, noha már az inazsa is miniszter volt egykor. Amely vicc arra a korszakra célozgat, amikor Franciaországban kormányválságra kormányválság következett és a főváros tele volt, ex-miniszterrel, pünkösdi királyokkal, akik csak hetekig vagy napokig voltak miniszterek. A mai néző kissé savanyúan mosolyog az ilyen vicc hallatára. Lehetetlen arra nem gondolnia, milyen sokáig volt miniszter Clémenceau!... és Poincaré!... milyen régóta miniszter Poincaré!... Fél-Európa koldul arról, hogy azóta mekkorát változott a világ! Hanem az előadás most is elsőrangú. Hegedűs, Góth, Szerémy, Tanay életet tudnak lehelni a puszta karikatúrákba is. A feleség és a színésznő szerepében Makay Margit és Lázár Mária nagyon kedvesek. Ambrus Zoltán vonásra vonta össze, ami mindenesetre hasznára vált az így is hosszadalmas, vontatott menetű játéknak. A Szentivánéji álom utolérhetetlen költői ragyogásának halovány visszfénye bágyadozik a nagyon is vegyes anyagból összeszerkesztett Balatoni regében s a sokfelé szaladó mese szálaira csak itt-ott sikerült Herczegnek felfűznie egy-egy igazi gyöngyöt. Puck, Lysander, Hermia, Zuboly s a többiek, mind emlékezetünkbe idéződnek Sió, Kinizsi, Beningna és Stóziusz mester, láttán, ám a felkínálkozó összehasonlítás egyáltalán nem válik a darab előnyére. Annál inkább a nagyszerű előadás, amelyet a színház legkiválóbb művészei produkáltak Hevesi Sándor avatott rendezésében. Petheő Attila Mátyás diákja, Cs. Acsél Ilona Benignája, Kiss Ferenc Kinizsi Pálja, Sugár Károly Pipacsa, Gabányi László Stáziusza, Bartos Gyula várnagya, K. Gömöry Vilma szép molnárnéja s a kis Csendőr Etus mulatságos Istók apródja a legszerencsésebb együttest alkották, amelynek középpontjában Bajor Gizi csillogtatta pajkos humortól szikrázó művészetét. Sió szerepében megmutatta, milyen ellenállhatatlan, varázsos erejű, élettel teli Puck tudna lenni. A díszletek és kosztümök rendkívül artisztikusak. A darab kísérőzenéjét Lavotta Rezső karnagy szerzette. Finom és stílusos muzsikája tele van ötlettel. A színházat megtöltő közönség valósággal premier számba vette a felújítást egész este jól mulatott s sokat és szívesen tapsolt minden felvonás végén a kitűnő szereplőknek. Bajor Gizit pedig két ízben, nyílt színen is megtapsolta. A második felvonás után a szerző is többször megjelent a lámpák előtt. K. A. (*) Szimfonikus hangverseny. (Péntek. Vigadó.) A Városi Színház szimfonikus zenekarának legelsőrendű külföldi művészek közreműködésével rendezett hangversenye, követendő példa, melyet elsősorban a filharmonikusainknak kellene megszívlelniük. A filharmonikus műsor mulasztásait mint kedvező alkalmat használta fel Ábrányi igazgató, mikor ezeket a mulasztásokat, helyesebben csak a közreműködők megválasztására vonatkozó részüket pótolva, kiváló külföldi karmesterek és szólisták szerződtetésével nagyot lendített szimfonikus zenekarának erkölcsi pozícióján. Mindenesetre visszás helyzet, hogy az ország első zenekarát közepes vendégdirigensekra bízzák s a szürke műsort olykor még a közepesen is aluli vendég-szólistákkal starkitják, viszont a Strauss Richárdoknak a Városi Színház orchesterének még fejletlen matériájával kell megbirkózniok s egy Gieseking, egy Lindberg kénytelen ennek a másodrendű zenekarnak kíséretével megelégedni. Ha azonban ez a furcsa állapot megveti a szimfonikus zenekar komoly fejlődésének alapját ha Ábrányi gárdáját a világhírű vendégek pedagógiai hatása az operaházi zenekar színvonalára emeli, úgy egyelőre szívesen elnézzük, hogy a legkitűnőbb külföldi korifeusok Budapesten nem kapják meg a legkitűnőbb magyar hangszert. A második szimfonikus est két vendége Schalk és Gieseking volt Schalk Sors-szimfóniája lebilincselő élmény mindenkinek, aki a tiszta stílust, a gazdag költői fantáziát, a mélyen emberséges pátoszt többre becsüli az Abendroth-féle brutálisan csajkovszkis lendületnél, külsőséges hatásokra vadászó áltitánkodásnál. Az első tételben a zenekar még nem játszotta eléggé be magát de az Andantéban már figyelmesen követte elmélyedő mestere nemes dallammintázását; a harmadik tétel finoman visszatartva indult a kürtök megkapó szenvedéllyel harsantak fel; a finálé száműzi a kemény indulatritmusokat, csupa széles, himnikus páthosz; a kóda ellenállhatlan rohammal tör fel a főmotívum-kánon ormára. — Az est szenzációja Gieseking Walter német zongoraművész bemutatkozása volt. Csajkovszki b-moll versenyműve után végleges véleményt alkotna veszedelmes dolog, mégis úgy éreztük, ez az ember a legnagyobbak közül való. Fiatalember, az első Budapesten, akiről bátran elmondhatjuk, hogy a d'Albertek, Sauerek, Busanik örökébe lép. Már az első akkordok után megnyilatkozott játékában az a magasabb szintézis, mely a legragyogóbb, sőt legrikítóbb színeket is egységes harmóniába foglalja össze, mely a legszenvedélyesebb ruhátoktól idomított vonalakat is szinte klasszikus formaművészettel egyensúlyozza ki a periódus végén. A zongora tónusának aligha akad nagyobb mestere ennél a hatalmas termetű germánnál. Oktáváiban a dinamika valósággal a sebességgel együtt fokozódott, akkordjainak fénye túlragyogta a legnagyobb zenekari fortisszimót, de szédületes (érdekesen alkarból indított) ajteelmikája, inkább a pianóban művelt csodát Csupa fiatalság, csupa lendület, és mégis, pedig ez Csajkovszki művében ugyancsak nehezen megőrizhető erény, sohasem közönséges. Művészetének legtüneményesebb oldalát , a lehelletfinom kollorisztika és a szigorú formai precízió tökéletes összejátszása". Havel ráadásul adott ír Ondine-i-t leplezte le. Havel három zongoraképe közül ezt a harmadikat éreztük eddig legegyban- (*) A Balatoni rege. (A Nemzeti Színház szombati repríze.) Herczeg Ferenc Balatoni regéje került színre szombaton este a Nemzeti Színházban, ez a régi, regényes színjáték, amelyet huszonegy esztendő előtt mutatott be a Vígszínház s amelyet a szerző erre az alkalomra átdolgozott. Négy felvonását három fel