Pesti Napló, 1923. december (74. évfolyam, 272–294. szám)
1923-12-01 / 272. szám
I Budapest» 1923 74. évfolyam 272. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 10.000 K Negyedévre . . . 30.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 500 K Vasárnap 600 K Egyes szára ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 1000 osztrák korona. Ara SPP korona Szombat» december 1 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL! Erzsébet körút 18—20. TELEFON : József 62-30, 62-31,82-33 Felelős szerk.: J. 62—33. Szerkesztőség Bécsben» L. Kohlmarkt 7. Fekete éjszakák "A nemzetgyűlés mai ülésén a fajvédők vezére azt mondotta, hogy örülnünk kell, mert vannak emberek, akik nem nyugosznak bele a keserves tényekbe és megoldást keresnek, csak vigyázni kell, nehogy eltévelyedjenek. Ellenséges gyűrűben élünk és ezek az elkeseredett lelkű emberek éjjel gyülekeznek össze és éjjel igyekszenek megoldani a helyzetet. Bölcs beszéd ez, akármelyik oldaláról nézzük. Bölcs beszéd, mert valóban örülnünk kell a tudatnak, hogy vannak emberek, akik nem tudnak belenyugodni az ország mai sorsába. Az is igaz, hogy ellenséges gyűrűben élünk és az is igaz, hogy az ország sorsát azok is a szívükön viselhetik, akik éjszakai órákban boronganak a magyar gyász felett. A honfibúnak igazán mindegy, hogy nappal avagy éjjel ,virraszt-e a magyar szívben. Keserű és kegyetlen cinizmus ez, amit így leírunk a legszentebb magyar gondolattal kapcsolatban, de hol, melyik pontján, milyen megnyilvánulásban tiszteljük azt a honfikát, amelynek gyászfátyolát a pesti éjszakák legsötétebb kiskocsmáiban italozó bombavetők kötötték a kalapjukra? Mert vakmerőbben soha nem sajátították még ki a hazafias keservet, mint ezek az emberek, akik mint kísérteties árnyékok rebbennek meg a sötét kapualjakban, sápadt kezükben bombákat rejtegetve, melyek mindig a nemzet szívének voltak szánva. . Éjszakai gyülekezések! Vájjon nem érzi a fajvédők vezére, hogy ennek a beállításnak még a romantikája is hazug, mert borszag árad belőle? Csak az alkohol ködös logikáján keresztül lehet megérteni azt a lelkesedést, amely az orvul elhelyezett ekrazitban bátorságot és a széttépett véres hullákban a nemzeti eszme diadalát látja. Az éjszaka sötétsége nem a Wesselényiek és minden magyar összeesküvő suttogását takarja, ahol a haza szóban már a hóhérbárd suhogott, hanem megbomlott erkölcsű fiatalemberek gonosztetteit, amelyre igazán a legkisebb kifejezés ez a szó: megtévelyedés. örüljünk az éjszakai összegyülekezéseknek? Milyen irtózatos titkok azok, amelyeket itt bent, a saját országunk határain belül szinte önmagunk elől rejtegetni kell? Micsoda borzadály az, amely nem tűri meg a napvilágot? Vannak a magyar nemzetnek titkai? Titok az, hogy ebben a nemzetben fájdalmasan vérzik a föltámadás vágya? Nem, nincs titka a magyarságnak, csak sebe van és ez a seb égően piroslik mindenki szeme láttára, és ezt a sebet nincsokunk eltakarni. Akik éjszakai órákban és borgőzös kocsmákban gyülekeznek össze, azoknak homlokáról nem ez a fájdalmas gondolat olvasható, mert amint a rendőrségi nyomozás vizsgálataiból kibontakozik a pokoli kép, e sötét homlokok mély redőibe vad és bestiális tömeggyilkosságok borzalma van írva. Hiába fikarja tehát a fajvédők vezére a legszebb magyar gondolat fényével megkoszorúzni ezeket a sötét és zavaros gondolatoktól vemhes éjszakákat. Nem akad és nem is akadhat magyar ember, aki a bombák keserű füstjében és a gyújtózsinór sercegésében egy pillanatig is azt a lángot érezze, amely mindenütt, minden szívben úgy lobog, mint a természetes életösztön, csak ott nem, azokban a szívekben nem, amelyek a büntetéstől való félelmükben a leghangosabban kiáltják a magukénak. m Róma, november 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) Az olasz-orosz ideiglenes kereskedelmi szerződésről szóló kamarai vitában ma Mussolini miniszterelnök is felszólalt és az egész Ház nagy figyelme között többek között a következőket mondotta: — Megelégedéssel állapítom meg, hogy a fasiszta sajtó elismerte annak szükségességét, hogy Oroszországsal összeköttetésbe lépjünk. Olyan időt élünk, amelyben minden állam arra törekszik, hogy szorosabbra fűzze a többi államhoz való viszonyát. Csak az a kérdés, vájjon az olasz nemzet hasznot húz-e abból, ha végleges hidat ver Oroszország felé? Be kell vallanom, hogy Oroszországhoz való viszonyunk kitűnő és hogy egyetlen külföldi sajtó sem mutatott annyi megértést a fasiszta kormány iránt, mint a bolsevista sajtó. Azon (Saját tudósítónktól.) Míg a rendőrségen nagy felkészültséggel folyik a nyomozás munkája a bombamerényletek ügyében, — a Reviczky uccai és Koháry utcai bombamerényletek dolgában a nyomozást sikeresen már be is fejezték — addig a legszörnyű,ségesebb bűntettnek, az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett embertelen merényletnek nyomozását sajnálatos körülmény akadályozza. Most, amikor minden jel arra mutat, hogy a rendőrség munkája végre teljes világosságot deríthet a szerencsétlen kimenetelű bombamerényletig, a rendőrség, ügyészség és törvényszék szomorú szenzációja napok óta az, hogy az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bombamerénylet összes nyomozati iratai eltűntek. Napok óta keresik, kutatják mindenfelé a pótolhatatlan iratokat, fontos jegyzőkönyveket, érdekes aktákat, formális nyomozás folyik, de mindezideig eredménytelenül. Kezdődött a nyomozás a rendőrségen, átment az ügyészségre, ma délelőtt a törvényszékre, de az iratoknak mindenütt hűlt helye. Érthetetlennek látszik mindenki előtt, hová tűnhetett el a két hatalmas iratcsomó. Semmi nyom eddig, hol lehetnek az akták. Milyen utat tett meg az aktacsomó Ma délelőtt a budapesti királyi ügyészségen azt a határozott kijelentést tették, hogy az aktákat Andréka főkapitányhelyettes revízió, újabb vizsgálat céljából ez év szeptemberében átkérte az ügyészségtől. ACsocsó bácsinál történt szervezkedés ugyanis olyan adatokat állapított meg, amelyek valószínűvé tették, hogy az ez ügyben szereplők legutóbb közvetve belekapcsolódnak az Erzsébetvárosi Demokrata Kör bombamerényletébe is. Az ügyészségen kiadták az aktákat, amit átvittek a főkapitányságra" Így az ügyészség — jelentették ki — teljesen tisztán áll az ügyben. Az ügyészség kijelentése után Az Est munkatársa illetékes helyen arról értesült, hogy a dohányutcai bombamerényletre vonatkozó aktákat október 2-án a rendőrségről átvitték Mann Hugó vizsgálóbíróhoz, aki helyett azt Galambos irodavezető vette át a büntetőtörvényszék főlajstromirodájábban. A főkapitányságon meg is találták az elismervényt, amit Koczel detektívfőfelügyelő kapott akkor, amikor az iratokat átszállította az ügyészségre. Az utolsó nyom tollát Mann vizsgálóbíróhoz és Galambos irodaigazgatóhoz vezet. A Pesti Napló munkatársa ma este felkereste a vizsgálóbírót és az irodaigazgatót. Mann Hugó ítélőtáblai bíró vizsgálóbírót hivatali helyiségében kerestük fel. A vizsgálóbíró kérdéseinkre a következő felvilágosítást adta: — Bizony már csak homályosan emlékszem arra, hogy a rendőrség emberei át akarták nekem adni a dohányutcai bombamerénylet aktáit. Én azonban nem vettem át azokat, a nézeten vagyok, hogy az Oroszországgol való jó viszonyunk kiépítésére és ápolására egy minden joggal és kötelezettséggel fölruházott nagykövet megfelelőbb, mint egy egyszerű gazdasági képviselő. Az olasz kormánynak semmi oka sincs arra, hogy megtagadja a szovjet kormány elismerését. Rendelkezem a szükséges politikai cselekvési szabadsággal, hogy ma kijelenthessem: — Megadom nektek kormányotok elismerését és ezzel diplomáciátoknak új utakat és kilátásokat nyitok meg, ti pedig jó kereskedelmi szerződést adtok nekem. Azt hiszem, — folytatta ezután Mussolini — nem árulok el titkot, ha kijelentem, hogy ezidőszerint erről a kereskedelmi szerződésről tárgyalunk. Egyébként tudjuk, hogy az a francia bizottság is, amely jelenleg Oroszországban időzik, a francia kormánnyal egyetértésben jár el, (I.) hanem a rendőrség embereivel átmentem a büntetőtörvényszék főlajstromirodájába, ahol az aktákat átadták Galambos József irodaigazgatónak. Nem is értem, miért kerestek fel a rendőrség emberei engem, miért akarták az aktacsomókat nekem átadni, mikor nekem az ügy viteléhez semmi közöm nem volt. Az ügynek referense nem voltam. Talán soros voltam akkor, ezért fordultak hozzám. Az tény, hogy az aktakötegeket láttam ést azokat bevitték a főlajstromirodába. Az akták nincsenek sehol Mann vizsgálóbíróval felkerestük a főlajstromiirodában Galambos József irodaigazgatót. Az irodaigazgatónak tisztviselő társaival együtt első szar® ez volt: Táblabíró itt, megvannak az akták? — Határozottan emlékszem, hogy az aktákat átvettem. Átvettem és ezt nem is tagadom. Miért tagadnám. A nagy aktacsomókat ide tették le elém a pultra. Azok nyolc-tíz percig heverhettek a pulton, míg az adminisztrációs munkát elvégeztem. Lajstromoztam azokat. Többet semmit sem tudok. Fogalmam sincs, mi lett az aktákkal. Felkutattunk, átkerestünk itt mindent, az akták sehol sincsenek. Átnéztük a hasonló ügyek iratait, nem-e csatolták ezekhez a dohányuccai aktákat? Az akták nincsenek sehol. Gondoltunk arra, nem-e mellékelték azokat Keő-Kucsera jászkarajenői aktáihoz, amelyek jelenleg a szolnoki törvényszéken vannak. Az aktáknak hűlt helye. Mindenki tanácstalanul leverve áll az irodában. A kezelőtisztek egyike sem emlékszik hasonló esetre. — Galambos igazgató — mondja künn a folyosón Mann vizsgálóbíró — példaképe volt mindig a legkorrektebb tisztviselőnek. Az teljesen kizárt dolog, hogy Galambos bűne az akták eltűnése. Húsz kilós volt az afetatömeg A büntető törvényszéken különben ma délelőtt végezték el azt, amit napokkal előbb az ügyészségen. Mindenki talpon volt és tűrt, keresett, kutatott az akták után. Az aktákat az ügyészségi kiadóhivatalban mindenki ismeri. Tizenöt-húsz kilót nyomnak az írások. Amikor az ügyészségre hozták azokat, egy jókora asztalt félméter magasan elfoglaltak. — Alig volt kisebb ez az aktatömeg, — mondja az ügyészségi kiadóhivatal egyik kezelőtisztje -mint a nagy Tisza-bűnper hatalmas aktacsomója. Ezért nem érti senki, hova veszhettek azok ilyet nyomtalanul. Az ügyészségen Sztrache Gusztáv, az ügyészség elnökének utasítására kutattak az iratok után — eredménytelenül. Ma délelőtt egy rendőrfogalmazó vezetésével detektívek jelentek meg a büntetőtörvényszék elnökénél Langer Jenő kúriai bírónál, akinél az elveszett akták után érdeklődtek. Az elnök azonnal megbízta Zsacskó Béla Vizsgálóbírót hogy az ő vezetése alatt kezdjék meg a kutatást, A vizsgálóbíró átnézte a kotesgálóbírók összes aktáit, az irodák minden iratcsomóját, a lajstromkönyveket a szekrények tartalmát. A délutáni órákban jelentette azután Langer elnöknek, hogy munkája sikertelenül végződött. •••itt Mussolini Jé kereskedelmi szerződés fejében elismeri a szovjet kormányt l®i namnak a dohányuccai bombamerénylet Az aktas-onti a »»Soisiesschi-daabasi vaszatsel — Baia-Sigut és Mann Mwga vizsgálóbíróval és Galambos irodaigazgatóval v t