Pesti Napló, 1923. december (74. évfolyam, 272–294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

15 Szombat PESTI NAPLÓ Elölről kezdik a Dohány utcai merénylet nyomozását Újból helyszíni szemlét tartanak az Erzsébetvárosi Körben . Több ébredő jelentkezett tanúvallomásra . (Hajat tudósítónktól.) Ma délben a főkapitányság­ból az ügyészségre kísérték a kinyomozott két bomba­merénylet tetteseit, névszerint Vargha Ferencet, Chriaszti Istvánt, Már­ff­y Józsefet, Horváth-Halas Józsefet, Szász Józsefet, Kis Ferencet, Vargha La­jost és­­Vess Károlyt. Ezzel az aktussal lezáródott a Koháry és Reviczky iloeai bombamerényletek nyo­mozása. A főkapitányságon azonban tovább folytatják a nyomozást a többi bombamerényletek ügyében. Külö­nösen arra irányul a rendőrség minden igyekvése, hogy az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bomba­merénylet tetteseit kideríthessék. Ezt azonban na­gyon megnehezíti az a körülmény, hogy az Erzsébet­városi Kör ellen elkövetett merénylet miatt megindí­tott első nyomozás aktái az ügyészségen eltűntek. Ily­módon a rendőrségnek nincsenek meg azok a tám­pontjai, amelyeket az első nyomozás során sikerült már megszereznie. Éppen ezért, h­ogy a már most fo­lyamatban lévő nyomozás erre vonatkozóan ered­ményre juthasson, a főkapitányságon elhatározták, hogy az E­­­sébetvárosi Kör ellen elkövetett bomba­merénylet nyomozását elejétől végig rekonstruálják. A főkapitányságnak az a csoport­ja, amely ebben a bombamerényletnek ügyében nyomoz, újból helyszíni szemlét fog tartani az Erzsébetvárosi Körben. Ismét Itt hallgatja az Erzsébetvárosi Kör alkalmazottait és mindazokat a tanukat, akik annak idején önként je­lentkeztek és akiket a rendőrség beidézett ebben az ügyben. Utána járnak emlékezet után azoknak a be­jelentéseknek is, amelyek akkor történtek és így az ügy nyo­mozását elejétől végig megismétlik. Akkorá­ban a főkapitányság részéről az eredménytelenségért a közönséget is okolták azon a címen, hogy nagyon kevesen jelentkeztek, akik útbaigazításukkal a rend­őrség segítségért igyekeztek volna sietni, m­est azon­ban már, mint a kinyomozott Koháry és K­eviczky utcai bombamerényleteknél is beigazolódott, a közön­ség körében az akkor tapasztalt tartózkodás meg­szűnt, nagyobb érdeklődést­ is tanúsítanak a rendőr­ség munkája iránt, ennélfogva tömegesebben is je­lentkeznek, a tanúvallomásra. A rendőrség természe­tesen minden egyes bejelentésnek a leglelkiismerete­sebben jár utána, mert eltökélt szándéka, hogy az első nyomozás­ sikertelenségét helyrehozza és a tette­seket végre kézrekerítse. A főkapitányságon beismerik, hogy az első nyo­mozás során bizonyos műhibák történtek és minden lehetőt elkövetnek, hogy olyan pontos nyomozási munkát végezzenek, hogy a mostani nyomozásnak eredményre kell majd vezetnie. Mint érdekes körül­ményről beszélnek ,a rendőrs­gen arról, hogy a leg­újabban jelentkezett tanuk között többen vannak, akik az ébredőkhöz tartoztak és csak legutóbb váltak ki onnan. Ezek a tanuk érdekesebbnek látszó adato­kat vittek a rendőrséginek. Mialatt a főkapitányságon hozzálátnak az első nyomozás rekonstruálásához, teljes erővel folyik to­vább a még kideríttetlenül maradt bombamerényle­teknek a nyomozása. Az Erzsébetvárosi Kör elleni merénylet ügyében a főkapitányságon napok óta folynak a tanúkihallgatások és szembesítések. Ezek­kel kapcsolatosan a főkapitányság ma a következő hivatalos jelentést adta ki: A sajtóban téves és a tényeket meg nem köze­lítő hírek jelentek meg. Nevezetesen téves az a köz­lés, mintha egy nő-tanu a főkapitányságon megje­lent volna és az ott lefolyt szembesítés alkalmával Márffy József, Adorján Géza, Vargha Ferenc és Horváth-Halasi Jóraef személyében felismerte azokat a személyeket, akik az Erzsébetvárosi Kör­ben történt robbanás, alkalmával a Dohány és Hársfa utca sarkán lévő vendéglőben tartózkodtak. A szembesítés ilyen irányú eredményre nem veze­tett. Tévedésen alapuló hír az is, hogy Gyalayt a rendőrség ezzel az üggyel kapcsolatban őrizetbe vette volna. Itt említjük meg, hogy ma egy különös eset tör­tént, ami lehet, hogy kapcsolatban van a bomba­merényletek ügyével. Ma délután a Mester és Staller ucca sarkán egy ötéves kisfiúra lettek figyelmessé, aki az uccán szaladgált kezében két kézigránáttal. A gránátokat azonnal elvették tőle,és beszolgáltat­ták a rendőrségnek. A kisfiú elmondta, hogy egy férfi elfogta az uceán és odaadta neki a két gráná­tot, hogy játszon vele. A rendőrség keresi ezt az em­bert. Min­t ka­cellárisliga alatt megjavadiskt as rés­z IsmtSaicsit Berlin, november 30. (A Festi Napló tudósítójától.) Marx birodalmi kancellár ma este hét óra­kor Ebert birodalmi elnökhöz jut­nt és előter­jesztette neki kabinetjének tag­jait tartalmazó listát. Az, új birodalmi kormány a következő­képpen alakult: Birodalmi k­ancellár­: Marx centrumpárti; he­lyettes kancellár és birodalmi belügyminisz­ter: Jarres német néppárti; külügyminiszter: Streue­manni német néppárti; pénzügyminisz­ter: Luther német­ néppárti; gazdasági mi­niszter: Hamm bajor demokrata; közlekedés­ügyi min­i­szter: Oeser demokrata párti; igaz­ságügyminiszter: E­umninger bajor néppárti; honvédelmi miniszter:­­Kessler demokrata; közm­unkaü­gyi miniszter: Tirana centrim­párti; postaü­gyi miniszter és a megszállott területek minisztere: Hoefle centrumnárti. A birodalmi közélemezési­ minisztériumot e­ pillanatban még nem töltötték be, de előrelát­ható, hogy erre az állásra gróf Kaititzot neve­zik ki. A birodalmi újjáépítési minisztériumot nem fogják betölteni. A Stresemann- és a Marx-kor­mán­y összeté­telében alig van jelentősebb különbség. Ber­lini politikai körökben föl is vetették a kér­dést, hogy mirevaló volt az ezeő héten át tartó nagy politikai izgalom, ha a válság mégis úgy nyert megoldást, hogy az előző kormány nyolc tagja hivatalában marad és csak három új mi­niszter foglal helyet a kabinetben. A Marx-kormányt Marx.­­Stresemann jel­legű kabinetnek tartják és általános az a föl­tevés, hogy a volt kancellár személyisége fogja, külpolitikai ügyekben a kormány utásfoglalá­sát irányítani. Belpolitikai szempontból, úgy látszik, tioszí­ az új kormány az előzőnél vala­­mivel erősebben jobb felé orientálódik. (II.) CgDívérlBre, togi ala pvizsgásrs'd, szigor­latokra, áaiasnszámvitelre és Kellős­him­fwsitásre elötvészitütik. Jegyzeteérlel Szontagh­-Szemifiárium Budapest, Váci ucca 51 ­ABARINBAN Seipel közvetítése elhárította a Bécset fenyegető általános sztrájkot Bécs, november 30. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) Seipel szövetségi kancellár erélyes közvetí­tési akciója után a fémipari munkaadók és munkások közötti ellentétek elsimultak és a fe­nyegető nagy sztrájk veszélye elmúlt. Seipel ugyanis a fémipari munkaadók szövetsége előtt rámutatott arra, hogy veszélyben forog az egész szanálási akció, ha a fémiparon túl, ter­jedő nagy sztrájkra kerül a sor. A kancellár meggyőző­ fejtegetései után a munkaadók szö­vetsége elfogadta a béregyeztető bizottság ál­tal javasolt emelés nyolcvan százalékát. A meg­egyezés az utolsó percben jött létre. Holnap határoz a nemzetgyűlés az Ulain-ügyben (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés minden valószínűség szerint holnap dönt az Ulain-ügyben. Úgy tudják, hogy az utolsó szó gróf Bethlen István miniszterelnöké lesz, aki Eckhardt Tibor és az elő­adó zárósz­ava után foog beszélni. Annyi bizonyos, h­ogy Bethlen felszólalásától eltekintve, a vita túl van főbb érdekességein. A vitát ma őrgróf Vallavicius György kezdte, akinek a személye itt azért érdekes, m­ert ortodox legitimista és illetékesen hivatkozhatott Andrássyék letartóztatására. A­­mentelmi jog fölf­ü­ggesztését el­fogadja, azonban Vlain mentelmi jogát megsértve látja. Báró Kaas Albert fölszólalása után Gömbös Gyula következett, nem éppen nagyigényű beszéd­del. Inkább általánosságokkal dolgozott, politizált, a lehetőség szerint pedig mérsékelten, tartózkodóan, mint aki — és ezt ki is fejezte — nem vállal közös­séget semmiféle kalandornacionalizmussal, kaland­dal vagy puccsal. Érdekes, hogy a kormánypárt ré­széről a betyárbecsület nevében reklamált több kí­méletet a fajvédők számára. Felszólalt ma Nagy Emil igazságügy miniszter is, azonban csak arra szorí­tkozo­tt, hogy meg ma­­­gyarázza, miért, nem került ez ügy statáriális bíró­ság elé. Továbbá, hogy miért nem engedi, hogy a sajtót, közvetlenül az ügyészség informálja. Mozgal­masabb volt Györki Imre szocialista beszéde, aki azt fejtegette, h­ogy Ulain fölött statáriálisan kellene ítélkezni, azután pedig a múltban elkövetett atroci­tások nagy tömegét ismerteti­. Ezek sorában megem­lítette Förster főszolgabíró ügyét, aki a belügymi­niszterrel is szembeszállt és ma is hivatalában van. Kilenc bombamerényletről tudunk eddig, eddig azon­ban egyik sincs nagy teljességgel kinyomozva. Most is azért indult, meg a megtorlás, mert a merényle­tet idegen állam követsége ellen követték el. Beszélt még Szakács Andor, aki indítványt is adott be és pedig Ulain szabadonbocsátásáról. Az utolsó szónok­­a Rakovszky István volt. El­ítéli Ulain vállalkozását, de megállapítja a mentelmi jog sérelmét. Szakács Andor javaslatát fogadja el a vitát holnap, szombaton folytatják. 1923 december . RÜHA­-ESTÉK ÉS RUHÁTLAN ESTÉK Egyik budapesti színház — a legfiatalabb, tehát legvirgoncabb — nagy és bátor kezdeményezéssel előzte meg a többit. Míg ezek vért izzadnak, hogy kieszelhessék azokat az­­ új színpadi lehetőségek­­et, amelyek meg tudjanak küzdeni a sorvadó konjunktú­rában egyre növekedő bajokkal, a majdnem újonnan született színház megtalálta, feltalálta, kitalálta a legeslegújabb színpadi lehetőséget: azt, ami eszébe juthatott volna már Sophoklesnek is, de aminek a »Heurékác-jával várni kellett mind mostanáig. Har­madfélezer évig­ ugyanis az az ósdi szokás nehézke­dett­ a színházi szaktudósok szárnyaló fantáziájára, hogy­ a színház az előa­dót — minden esetben, kivé­tel nélkül — a színpadi ruhával szorosabb vagy la­zább egyb­efüggésben, de mindig egybefüggésben mutatta be. Csak a legfiatalabb budapesti színház vezetőségének jutott eszébe — most, először — az a kolumbiuszi ötlet, hogy: külön kell bemutatni a ruhát és külön a színésznőt. ..El a ruhát a színésznőtől!... aztán el a színésznőtől a ruhát!... íme: a legújabb színpadi lehetőség, a színpadi továbbfejlődésnek ed­dig elért utolsó állomása!...« Ez az elv és hogy az elvet átvigye a megvalósulásba, legmodernebb szín­házunk szerződtette először is a párizsi divatkirályt, aki — két előadásban — saját mannetium­jein száz új kreációját mutatná be Budapest hölgyközönségének, feltüntetni, hogy milyen szép a ruha önmagában véve, színésznő nélkül is, ha szép­.... aztán szerződ­tette a Folies-Bergére társulatát, amely több előadás­ban azt mutatná be, hogy milyen szép a­ művésznő minden ruha nélkül is, ha nem­ is művésznő, de sok!... ha például negyvenedmagával van minden ruha nélkül. De a maradiság annál szenvedélyesebben gördít akadályokat minden nagy színházi reform elé, minél magasabbra tör ez és minél merészebben vágtat a célja felé. A budapesti női szabók a főváros tanácsá­hoz intézett beadványukban hevesen tiltakoznak az ellen, hogy Poiret mester bemutathassa Budapest hölgyeinek, milyen a szép párizsi ruha. Azt mond­ják, hogy ezek az előadások nagy kárt okoznának az amúgy is keservesen küszködő pesti iparosságnak, mert Poiret mester egyszerűen lefölözné a pesti pia­cot­. Az illetékes tanácsnok pedig úgy nyilatkozik, hogy az efféle előadások kiállításszámba mennek, engedélyezésükhöz tehát a Kereskedelmi és Iparka­mara véleménye is szükséges. — Hát nem borzasztó az, ha az üzlet lehetetlenné akarja tenni a művészet szabadságát?!... — kérdik a reform hívei, kivált női hívei. Mert a hölgyek Poiret mester pártján vannak, ami igen megnyug­tató azokra nézve, akik az új színpadi lehetőséget már epedve várják. Hiszen »amit a hölgyek akarnak, azt az isten is akarja«. De előreláthatóan még zajosabb tiltakozások fog­nak felhangzani, amikor a ruhakiállítás után a ru­hátlanság bemutatására kerül majd a sor. Negyven ruhátlanság egyszerre sok lesz számtalan olyan úr­nak is, akik eggyel-kettővel hamar meg tudnak bé­kélni. Azért ne féltsük a reformot. Hívei fel fogják vonultatni az Esztétikát s a hölgyek helyén ekkor a majd az öreg urak f­ognak a reform mellett kardos­kodni, annál tüzesebben, minél öregebb urak. A középút hívei persze az ellentétek áthidalásá­val szeretnék elérni azt, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. Az ő nevükben mind márt meg is fogalmazhatjuk a közvetítő indítványt és megkérdezhetjük: ..Mi volna akkor, ha a Folies-Bergére negyven­ ruhátlan hölgye felöltené Poiret mester ruháit és így jelennék meg a budapesti kö­zönség előtt? Ez nem volna többé ruhakiállítás; a budapesti iparosok nem veszítenék el klienseiket; a színház megvalósítaná mind a két programpontját; a hölgyek megláthatnák Poiret ruháit s az öreg urak is a Folies művésznőit. A reformért lelkesedők azonban erre azt felel­hetik: — Csakhogy ez már nem volt jó üzlet... azaz hogy nem volna «haladottabb művészet«. Pont FES Fiúruskák Férfiöltönyök fMUDC­hÚTI

Next