Pesti Napló, 1923. december (74. évfolyam, 272–294. szám)
1923-12-01 / 272. szám
15 Szombat PESTI NAPLÓ Elölről kezdik a Dohány utcai merénylet nyomozását Újból helyszíni szemlét tartanak az Erzsébetvárosi Körben . Több ébredő jelentkezett tanúvallomásra . (Hajat tudósítónktól.) Ma délben a főkapitányságból az ügyészségre kísérték a kinyomozott két bombamerénylet tetteseit, névszerint Vargha Ferencet, Chriaszti Istvánt, Márffy Józsefet, Horváth-Halas Józsefet, Szász Józsefet, Kis Ferencet, Vargha Lajost ésVess Károlyt. Ezzel az aktussal lezáródott a Koháry és Reviczky iloeai bombamerényletek nyomozása. A főkapitányságon azonban tovább folytatják a nyomozást a többi bombamerényletek ügyében. Különösen arra irányul a rendőrség minden igyekvése, hogy az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bombamerénylet tetteseit kideríthessék. Ezt azonban nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett merénylet miatt megindított első nyomozás aktái az ügyészségen eltűntek. Ilymódon a rendőrségnek nincsenek meg azok a támpontjai, amelyeket az első nyomozás során sikerült már megszereznie. Éppen ezért, hogy a már most folyamatban lévő nyomozás erre vonatkozóan eredményre juthasson, a főkapitányságon elhatározták, hogy az Esébetvárosi Kör ellen elkövetett bombamerénylet nyomozását elejétől végig rekonstruálják. A főkapitányságnak az a csoportja, amely ebben a bombamerényletnek ügyében nyomoz, újból helyszíni szemlét fog tartani az Erzsébetvárosi Körben. Ismét Itt hallgatja az Erzsébetvárosi Kör alkalmazottait és mindazokat a tanukat, akik annak idején önként jelentkeztek és akiket a rendőrség beidézett ebben az ügyben. Utána járnak emlékezet után azoknak a bejelentéseknek is, amelyek akkor történtek és így az ügy nyomozását elejétől végig megismétlik. Akkorában a főkapitányság részéről az eredménytelenségért a közönséget is okolták azon a címen, hogy nagyon kevesen jelentkeztek, akik útbaigazításukkal a rendőrség segítségért igyekeztek volna sietni, mest azonban már, mint a kinyomozott Koháry és Keviczky utcai bombamerényleteknél is beigazolódott, a közönség körében az akkor tapasztalt tartózkodás megszűnt, nagyobb érdeklődést is tanúsítanak a rendőrség munkája iránt, ennélfogva tömegesebben is jelentkeznek, a tanúvallomásra. A rendőrség természetesen minden egyes bejelentésnek a leglelkiismeretesebben jár utána, mert eltökélt szándéka, hogy az első nyomozás sikertelenségét helyrehozza és a tetteseket végre kézrekerítse. A főkapitányságon beismerik, hogy az első nyomozás során bizonyos műhibák történtek és minden lehetőt elkövetnek, hogy olyan pontos nyomozási munkát végezzenek, hogy a mostani nyomozásnak eredményre kell majd vezetnie. Mint érdekes körülményről beszélnek ,a rendőrsgen arról, hogy a legújabban jelentkezett tanuk között többen vannak, akik az ébredőkhöz tartoztak és csak legutóbb váltak ki onnan. Ezek a tanuk érdekesebbnek látszó adatokat vittek a rendőrséginek. Mialatt a főkapitányságon hozzálátnak az első nyomozás rekonstruálásához, teljes erővel folyik tovább a még kideríttetlenül maradt bombamerényleteknek a nyomozása. Az Erzsébetvárosi Kör elleni merénylet ügyében a főkapitányságon napok óta folynak a tanúkihallgatások és szembesítések. Ezekkel kapcsolatosan a főkapitányság ma a következő hivatalos jelentést adta ki: A sajtóban téves és a tényeket meg nem közelítő hírek jelentek meg. Nevezetesen téves az a közlés, mintha egy nő-tanu a főkapitányságon megjelent volna és az ott lefolyt szembesítés alkalmával Márffy József, Adorján Géza, Vargha Ferenc és Horváth-Halasi Jóraef személyében felismerte azokat a személyeket, akik az Erzsébetvárosi Körben történt robbanás, alkalmával a Dohány és Hársfa utca sarkán lévő vendéglőben tartózkodtak. A szembesítés ilyen irányú eredményre nem vezetett. Tévedésen alapuló hír az is, hogy Gyalayt a rendőrség ezzel az üggyel kapcsolatban őrizetbe vette volna. Itt említjük meg, hogy ma egy különös eset történt, ami lehet, hogy kapcsolatban van a bombamerényletek ügyével. Ma délután a Mester és Staller ucca sarkán egy ötéves kisfiúra lettek figyelmessé, aki az uccán szaladgált kezében két kézigránáttal. A gránátokat azonnal elvették tőle,és beszolgáltatták a rendőrségnek. A kisfiú elmondta, hogy egy férfi elfogta az uceán és odaadta neki a két gránátot, hogy játszon vele. A rendőrség keresi ezt az embert. Mint kacellárisliga alatt megjavadiskt as rész IsmtSaicsit Berlin, november 30. (A Festi Napló tudósítójától.) Marx birodalmi kancellár ma este hét órakor Ebert birodalmi elnökhöz jutnt és előterjesztette neki kabinetjének tagjait tartalmazó listát. Az, új birodalmi kormány a következőképpen alakult: Birodalmi kancellár: Marx centrumpárti; helyettes kancellár és birodalmi belügyminiszter: Jarres német néppárti; külügyminiszter: Streuemanni német néppárti; pénzügyminiszter: Luther német néppárti; gazdasági miniszter: Hamm bajor demokrata; közlekedésügyi miniszter: Oeser demokrata párti; igazságügyminiszter: Eumninger bajor néppárti; honvédelmi miniszter:Kessler demokrata; közmunkaügyi miniszter: Tirana centrimpárti; postaügyi miniszter és a megszállott területek minisztere: Hoefle centrumnárti. A birodalmi közélemezési minisztériumot e pillanatban még nem töltötték be, de előrelátható, hogy erre az állásra gróf Kaititzot nevezik ki. A birodalmi újjáépítési minisztériumot nem fogják betölteni. A Stresemann- és a Marx-kormány összetételében alig van jelentősebb különbség. Berlini politikai körökben föl is vetették a kérdést, hogy mirevaló volt az ezeő héten át tartó nagy politikai izgalom, ha a válság mégis úgy nyert megoldást, hogy az előző kormány nyolc tagja hivatalában marad és csak három új miniszter foglal helyet a kabinetben. A Marx-kormányt Marx.Stresemann jellegű kabinetnek tartják és általános az a föltevés, hogy a volt kancellár személyisége fogja, külpolitikai ügyekben a kormány utásfoglalását irányítani. Belpolitikai szempontból, úgy látszik, tioszí az új kormány az előzőnél valamivel erősebben jobb felé orientálódik. (II.) CgDívérlBre, togi ala pvizsgásrs'd, szigorlatokra, áaiasnszámvitelre és Kellőshimfwsitásre elötvészitütik. Jegyzeteérlel Szontagh-Szemifiárium Budapest, Váci ucca 51 ABARINBAN Seipel közvetítése elhárította a Bécset fenyegető általános sztrájkot Bécs, november 30. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) Seipel szövetségi kancellár erélyes közvetítési akciója után a fémipari munkaadók és munkások közötti ellentétek elsimultak és a fenyegető nagy sztrájk veszélye elmúlt. Seipel ugyanis a fémipari munkaadók szövetsége előtt rámutatott arra, hogy veszélyben forog az egész szanálási akció, ha a fémiparon túl, terjedő nagy sztrájkra kerül a sor. A kancellár meggyőző fejtegetései után a munkaadók szövetsége elfogadta a béregyeztető bizottság által javasolt emelés nyolcvan százalékát. A megegyezés az utolsó percben jött létre. Holnap határoz a nemzetgyűlés az Ulain-ügyben (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés minden valószínűség szerint holnap dönt az Ulain-ügyben. Úgy tudják, hogy az utolsó szó gróf Bethlen István miniszterelnöké lesz, aki Eckhardt Tibor és az előadó zárószava után foog beszélni. Annyi bizonyos, hogy Bethlen felszólalásától eltekintve, a vita túl van főbb érdekességein. A vitát ma őrgróf Vallavicius György kezdte, akinek a személye itt azért érdekes, mert ortodox legitimista és illetékesen hivatkozhatott Andrássyék letartóztatására. Amentelmi jog fölfüggesztését elfogadja, azonban Vlain mentelmi jogát megsértve látja. Báró Kaas Albert fölszólalása után Gömbös Gyula következett, nem éppen nagyigényű beszéddel. Inkább általánosságokkal dolgozott, politizált, a lehetőség szerint pedig mérsékelten, tartózkodóan, mint aki — és ezt ki is fejezte — nem vállal közösséget semmiféle kalandornacionalizmussal, kalanddal vagy puccsal. Érdekes, hogy a kormánypárt részéről a betyárbecsület nevében reklamált több kíméletet a fajvédők számára. Felszólalt ma Nagy Emil igazságügy miniszter is, azonban csak arra szorítkozott, hogy meg magyarázza, miért, nem került ez ügy statáriális bíróság elé. Továbbá, hogy miért nem engedi, hogy a sajtót, közvetlenül az ügyészség informálja. Mozgalmasabb volt Györki Imre szocialista beszéde, aki azt fejtegette, hogy Ulain fölött statáriálisan kellene ítélkezni, azután pedig a múltban elkövetett atrocitások nagy tömegét ismerteti. Ezek sorában megemlítette Förster főszolgabíró ügyét, aki a belügyminiszterrel is szembeszállt és ma is hivatalában van. Kilenc bombamerényletről tudunk eddig, eddig azonban egyik sincs nagy teljességgel kinyomozva. Most is azért indult, meg a megtorlás, mert a merényletet idegen állam követsége ellen követték el. Beszélt még Szakács Andor, aki indítványt is adott be és pedig Ulain szabadonbocsátásáról. Az utolsó szónoka Rakovszky István volt. Elítéli Ulain vállalkozását, de megállapítja a mentelmi jog sérelmét. Szakács Andor javaslatát fogadja el a vitát holnap, szombaton folytatják. 1923 december . RÜHA-ESTÉK ÉS RUHÁTLAN ESTÉK Egyik budapesti színház — a legfiatalabb, tehát legvirgoncabb — nagy és bátor kezdeményezéssel előzte meg a többit. Míg ezek vért izzadnak, hogy kieszelhessék azokat az új színpadi lehetőségeket, amelyek meg tudjanak küzdeni a sorvadó konjunktúrában egyre növekedő bajokkal, a majdnem újonnan született színház megtalálta, feltalálta, kitalálta a legeslegújabb színpadi lehetőséget: azt, ami eszébe juthatott volna már Sophoklesnek is, de aminek a »Heurékác-jával várni kellett mind mostanáig. Harmadfélezer évig ugyanis az az ósdi szokás nehézkedett a színházi szaktudósok szárnyaló fantáziájára, hogy a színház az előadót — minden esetben, kivétel nélkül — a színpadi ruhával szorosabb vagy lazább egybefüggésben, de mindig egybefüggésben mutatta be. Csak a legfiatalabb budapesti színház vezetőségének jutott eszébe — most, először — az a kolumbiuszi ötlet, hogy: külön kell bemutatni a ruhát és külön a színésznőt. ..El a ruhát a színésznőtől!... aztán el a színésznőtől a ruhát!... íme: a legújabb színpadi lehetőség, a színpadi továbbfejlődésnek eddig elért utolsó állomása!...« Ez az elv és hogy az elvet átvigye a megvalósulásba, legmodernebb színházunk szerződtette először is a párizsi divatkirályt, aki — két előadásban — saját mannetiumjein száz új kreációját mutatná be Budapest hölgyközönségének, feltüntetni, hogy milyen szép a ruha önmagában véve, színésznő nélkül is, ha szép.... aztán szerződtette a Folies-Bergére társulatát, amely több előadásban azt mutatná be, hogy milyen szép a művésznő minden ruha nélkül is, ha nem is művésznő, de sok!... ha például negyvenedmagával van minden ruha nélkül. De a maradiság annál szenvedélyesebben gördít akadályokat minden nagy színházi reform elé, minél magasabbra tör ez és minél merészebben vágtat a célja felé. A budapesti női szabók a főváros tanácsához intézett beadványukban hevesen tiltakoznak az ellen, hogy Poiret mester bemutathassa Budapest hölgyeinek, milyen a szép párizsi ruha. Azt mondják, hogy ezek az előadások nagy kárt okoznának az amúgy is keservesen küszködő pesti iparosságnak, mert Poiret mester egyszerűen lefölözné a pesti piacot. Az illetékes tanácsnok pedig úgy nyilatkozik, hogy az efféle előadások kiállításszámba mennek, engedélyezésükhöz tehát a Kereskedelmi és Iparkamara véleménye is szükséges. — Hát nem borzasztó az, ha az üzlet lehetetlenné akarja tenni a művészet szabadságát?!... — kérdik a reform hívei, kivált női hívei. Mert a hölgyek Poiret mester pártján vannak, ami igen megnyugtató azokra nézve, akik az új színpadi lehetőséget már epedve várják. Hiszen »amit a hölgyek akarnak, azt az isten is akarja«. De előreláthatóan még zajosabb tiltakozások fognak felhangzani, amikor a ruhakiállítás után a ruhátlanság bemutatására kerül majd a sor. Negyven ruhátlanság egyszerre sok lesz számtalan olyan úrnak is, akik eggyel-kettővel hamar meg tudnak békélni. Azért ne féltsük a reformot. Hívei fel fogják vonultatni az Esztétikát s a hölgyek helyén ekkor a majd az öreg urak fognak a reform mellett kardoskodni, annál tüzesebben, minél öregebb urak. A középút hívei persze az ellentétek áthidalásával szeretnék elérni azt, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon. Az ő nevükben mind márt meg is fogalmazhatjuk a közvetítő indítványt és megkérdezhetjük: ..Mi volna akkor, ha a Folies-Bergére negyven ruhátlan hölgye felöltené Poiret mester ruháit és így jelennék meg a budapesti közönség előtt? Ez nem volna többé ruhakiállítás; a budapesti iparosok nem veszítenék el klienseiket; a színház megvalósítaná mind a két programpontját; a hölgyek megláthatnák Poiret ruháit s az öreg urak is a Folies művésznőit. A reformért lelkesedők azonban erre azt felelhetik: — Csakhogy ez már nem volt jó üzlet... azaz hogy nem volna «haladottabb művészet«. Pont FES Fiúruskák Férfiöltönyök fMUDChÚTI