Pesti Napló, 1924. április (75. évfolyam, 76–83. szám)
1924-04-16 / 82. szám
Budapest» 1924 75. évfolyam 82. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra .... 30.000 K Negyedéire . . . 90.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon ..... 1500 X Vasárnap 2000 K ^ ft t ^,, cu | (f ^pg 15QQ ftonona '—Szerda, április 16 . Epye» szám ira Aa»»trlibw betűárnap és vutnig 2000 ostrik korona. PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSEG: ^Rákóczi út^6é. szám. KI AD Ó HIVATALtj ^Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON : József 62-30, 62-31,621-32 Felelős szerk.: J.' 62- -36.1. •J " J. Szerkesztőség Bécsben« I./Kohlewarkt'7. Kilenc nap után Az az olvasó, aki kilenc napon keresztül hiába várta, hogy a kihordó vagy a postás elhozza neki a Pesti Naplót, jogosan kérdezheti, miképpen történhetett ez .. „ Miképpen történhetett meg, hogy amikor ostromló sereg nem zárja körül országunkat, ormótlan testű Zeppelinek nem hajigálnak le bombákat városainkra és mérges gázokkal teli tömlők nem pukkadnak szét fejünk fölött, mégis egyszerre csak elnémul a közvélemény hangja s ez a némaság kihúzódik egyik napról a másikra, kilenc napon keresztül?! A közönséget érdekli ez a kérdés, s mi őszintén akarunk rá válaszolni. A Pesti Napló azért nem jelent meg kilenc napig, mert az adott szó szentsége forgott veszedelemben. Arról volt szó, hit,vány rongy-e az a papiros, amelyen a lapkiadók és a betűszedők a maguk jogait és kötelezettségeit megformulázták, vagy pedig olyan okmány, amelynek minden betűjéhez és minden betűjének szelleméhez ragaszkodni kell. A laptulajdonosok azt a felfogást vallották, amelyet a német példa-KZD így fejez ki — Ein Mann ein Wort! "Amit alkalmazottaikkal szemben vállaltak, azt megtartották minden körülmények között és minden vonatkozásban, de elvárták, hogy az alkalmazottak szintén ebben a szellemben járjanak el. "Minthogy pedig a betűszedők egy része szétszakította az aláírásával ellátott szerződést, nem maradt más hátra, mint vállalni a harcot s belenyugodni abba, hogy napokon keresztül ne jelenjenek meg a lapok, boruljon némaság az országra, mintha a katasztrófák legfeketébb madara suhogna végig rajta. Elképzelheti az olvasó, mennyi megindulással s mily szorongószívvel léptünk erre az útra. De nem tehettünk máskép, hacsak precedenst nem akartunk teremteni arra, hogy az erőszaknak csak meg kell csörrentenie fegyverét .E e zaj hallatára a jog ijedve bújik el. Igaz, megpróbáltatás volt számunkra ez az idő, de azért mégsem múlt el örömés megelégedés nélkül, üröm és megelégedés volt — nemcsak nekünk, hanem az egész magyar polgári társadalom számára, hogy az adott szó szentségéért vívott, harcot egységesen vívtuk meg. A polgári lapok falánksza megbontatlan maradt az első pillanattól kezdve egészen addig, míg a jogot ismét vissza nem tették régi helyére. Nyomatékosan ismételjük, megbontatlan maradt az utolsó pillanatig, mert az, hogy a fajvédő sajtó a küzdelem harmadik napján kiugrott s a polgárok falánkszát hátba támadta, nem tekinthetjük a sor megbontásának. Hiszen amióta a fajvédők a magyar politika színterére léptek, egész működésük nem volt más, mint a a polgári társadalom alapzatainak aláásása és meglazítása. E lap olvasói előtt ez nem lehet újság, számtalan cikkben fejtettük ki, ha a fajvédők politikája diadalmaskodna, ez a polgári társadalom felborítását jelentené. Éppenséggel nem csodálkoztunk tehát azon, hogy a fajvédő sajtó nem érezte jól magát azon a harcvonalon, ahol jogért és adott szó szentségéért, a polgári társadalom e két filléréért, küzdöttek. Ott hagyta a küzdő tábort, lapjait megjelentette s ezeknek hasábjairól lövöldözött azokra, akikkel együtt vállalt kötelezettséget és jogokat írásos szerződésben. Unj szebb volt, szebb volt e harcot a fajvédők nélkül végig küzdeni. A harc erkölcsi értékei Ugy nagyobbak és kecserebbek. IWii * " ' " Poincaré Nietzschére hivatkozva a franciák felsőbbségét és bécsülékenységét hangsúlyozza Párizs, április 16. (A Pesti Napló tudósítójától.) Poincaré miniszterel tökind este a radikálisdemokrata párt lakomáján leszgjelentőségű beszédet mondott, amelyben várakozás ellenére külpolitikai problémákat is érintett. — A világ és főképpen Európa egyensúlya — mondotta — csak abban az esetben lehet tartós, ha az adott szó megtartásán és az igazságosságon alapul. A mi rzemünkben a nemzetközi békének csak akkor van értelme, ha kedvező eredménnyel jár, ha Franciaországban kiegészíti a felekezeti és szociális béke. Hogy Franciaország békés szellemű, ez elsősorban azért van, mert sohasem fűtötte a hódítás szelleme, sohasem táplálta a gyűlölség gondolatát és mert szükségesnek tartja a békét hagyományos ideáljainak, a köztársasági rend és a demokratikus testtvériség megvalósításához. Poincaré ezután érintette az újonnan megválasztandó parlament több feladatát, az elpusztított területek újjáépítését és a közigazgatási reformot, majd kimutatta a bel- és külpolitika összefüggését és hangsúlyozta, hogy a francia politika célja mindenkor az általános béke és az általános jólét volt. — Nem német ember, Nietzsche volt-e az, aki Franciaország három felsőbbségét elismerte, nevezetesen nagy művészi tehetségét, régi és gazdag erkölcsi műveltségét és északnak ég délnek majdnem tökéletesen keresztülvitt keveredését a francia lélekben. Földrajz, néprajz és történelem arra predesztinálták Franciaországot, hogy abban apillanatban, amikor a neki megígért béke több mint ígéretté, tudniillik igazsággá vált, az általános engesztelődés legrugbóbb előharcosa legyen. A nemzetgyűlés minden valószínűség szerint holnap befejezi a szanálási javaslatok tárgyalását Húsvétra törvény lesz a javaslatokból — Tanácskozás gróf Bethlen István miniszterelnökkel (Saifu tudósítónkról) ."A kormánypárton és ne ellenzék egyik részénél az utóbbi napokban egyaránt megnyilvánult az a kívánság, hogy a szanálási javaslatok tárgyalását lehetőleg hamil előtt fejezzék ki a kívánság a uio.i Bö i' n Icnftfera' formai flött, amennyiben az ellenzék részéről Baross János képviselő Saját'kezdeményezésére megbeszélést folytatott,gróf Bethlen István, miniszterelnökkel. A megbeszélés során kompromisszumról nem volt szó,mindazonáltal bizonyos megállapodás mégis történt. Baross János ma este, Hassan Károly beszéde után, a pénzügyminiszter dolgozószobájában közölte néhány ellenzéki képviselőtársával, név szerint Szilágyi Lajossal, Hegymegi Kiss fallal és Lélai Ernővel a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésének tárgyát.Ugyanekkor gróf Bethlen István miniszterelnök, dolgozószobájában Heinrich Ferenc, Almássy László és Kállay Tibor megbeszélést folytattak arról, hogy a javaslatok részletes tárgyalása során a lakásügyet, a vagyonváltságot, továbbá egyes kereskedelmi és ipari vonatkozású kérdéseket miként lehetne módosítani? Később Baross János képviselőtársait a jegyzői szobába hívta ö össze megbeszélésre. Ebbe belevonták Huszár Károly alelnököt és az ellenzék tagjai közül Hegymegi Kiss Pált, a vitarendezőt, Létai Ernőt, Aagy Vincét, Rupert Rezsőt és Rákóczi Ferencet. A megbeszélés után Hegymegi Kiss Pál a vitarendező Almássy Lászlóval, az egységes párt ügyvezetőalelnökével tanácskozott. A folyosón eközben híre terjedt, hogy a kormány és az ellenzék között bizonyos kompromisszum jött létre. Munkatársunk megkérdezte Szilágyi Lajostól, megfelelnek-e ezek a hírek a valóságnak. Szilágyi Lajos a következő választ adta: — Komprromisszusról a szanálási javaslatokkal kapcsolatban nincs szó, hiszen ez csak úgy volna lehetséges, ha a tanácskozásokba az antantot is belevonhatnék. Baross János képviselőtársunk saját kezdeményezésére a mai ülés folyamán beszélgetett Bethlen István miniszterelnökkel és itt arról volt szó, hogy az ellenzék részt vesz-e a szavazásban, a részletes vitában és van-e kilátás arra, hogy a részletes vita során bizonyos módosításokat lehetne elérni, nevezetesen a progresszív adózás és a lakásügy tekintetékeit. Ezek azonban elenyésző csekélységek, amelyek nem befolyásolhatják a mi elvi álláspontunkat.. Becsületszavamra kijelentem, hogy kompromisszumos tárgyalás nem volt. Az én benyomásom szerint a szanálási javaslatok általános vitája, holnap, szerdán, véget ér. Igaz ugyan, hogy az általános vitához még számos szónok iratkozott fel, de nem fog valamennyi beszélni és én leszek, az utolsó szónok. Az ellenzék részt vesz a szavazásban és az érdemleges vitában is. Kivonulás tehát nem lesz, hanem a részletes vita során bizonyos módosításokat terjesztünk elő. Azt hiszem, az általános vita, holnap befejeződik és húsvétig tető alá kerülnek a szanálási javaslatok. Más oldalról azt az információt kaptuk, hogy az ellenzék gróf Bethlen István miniszterelnök felhszólalásábal bizonyos kisélétítéseket vár a választójogra vonatkozóan. A miniszterelnök — hír szerint- hajlandó megnyugtani kijelentést tenni, így a szanálási javaslatok tárgyalásának befejezése minden nagyobb zökkenő nélkül, simán biztosítottnal, tekinthető és a Ház húsvétig tető alá hozza a szanálási programot. A pénzügyminiszter újabb módosítását a vagyonváltság ügyében A vagyonváltság ügyében a pénzügyminiszter az együttes bizottság módosítása alapján a nemzetgyűlés mai ülésén újabb módosítást nyújtott be. Ez a módosítás a többi közt a következőkeet mondja ki: A részvénytársaságok és szövetkezetek szolgáltatásának mérvét, a pénzügyminiszter rendeletben szabályozza. Az 1923. év végéig elhatározott tőkeemelések csak akkor vétessenek figyelembe, ha a befizetések az ittei év végéig megtörténtek. A vagyonváltság százszorosa általános mérték legyen, joga legyen azonban a pénzügyminiszternek ahhoz, hogy az esetleges aránytalanságok és igazságtalanságok elkerülése céljából kivételt tehessen. Azt a kedvezményt, amelyet a vállalatoknak biztosít a javaslat, kiterjeszti azokra a vállalatokra, amelyek a részvényváltságon kívül még a mezőgazdasági ingatlanokra is tartoznak, vagyonváltságot fizetni. Vargha Imre pénzügyi államtitkár a pótadókivetésről és a házak megterheléséről A Nemzeti PolgáriPárt ma este látogatott ülést tartott, amelyen. Schiffer Miksa mérnök ismertetteés bírálta a szanálási javaslatoknak az, adóra és illetékekre, vonatkozó rendelkezéseit. Vargha Imre államtitkár válaszolt az előadásban elhangzott észrevételekre. Kétségtelen,— mondotta — hogy valamennyi jövedelmi forrás között a legjobban a haá van megterhelve, fokozza ezt a megterhelést az is, hogy a jövedelmezőség korlátozva van. Ami apótadót illeti, a törvényjavaslatban rendelkezés lesz aziránt, hogy a pótadót határok közé szorítsák. A jövőben csak két jövedelem vica, a föld és ház itán lehet pótadót kivetni a községeknek és most van arról is szó, hogy a tursuls adó szintén, bevonják. A pótlékolás jogát sokkal szűkebb keretekre szorítjuk, mint eddig volt és ez, áll az összegű pótlékokra. A bérel nem mehetnek fel teljesen aranyparitásig, mert ez olyan megterhelését jelentené a közönségnek, amelyet az nem bír el. Tény az, hogy az a szolgáltatás, amelyes házbérjövedelmmel,terheli, igazságtalan és hosszabb időre fenn nem tartható, de most szükségessé teszi az a körülmény, hogy csak így tud jutni olyan jövedelemhez az állam, amelyaz Önviselőklakbérének pótlására elég. -iv-