Pesti Napló, 1924. július (75. évfolyam, 129–154. szám)

1924-07-01 / 129. szám

30-3500 Abban az időben, — másfél esztendő­vel ezelőtt — amikor a budapesti villamos­jegy ára 30 korona volt, egy kiló nullás­lisztért 160 koronát, egy kilogram burgo­nyáért 33 koronát s egy tojásért 40 koro­nát adtunk. Ma egy villamosjegyért 3500 koronát kell lefizetni, holott egy kilogram nullás liszt csak 5600 koronába, egy kilo­gram burgonya 4000 koronába és egy tojás 1500 koronába kerül. A villamosjegy árá­nak, emelkedése és az említett elsőrendű szükségleti cikkek árának emelkedése kö­zött tehát szembeszökő az aránytalanság. Sőt talán azt is lehetne mondani, több mint szembeszökő — szédítő! Hiszen a különb­ségek csak több számjeggyel kifejezhető százalékban mutatkoznak. Miképpen lehetséges ez? Miképpen le­hetséges, hogy az elsőrendű, szükségleti cikkek, amelyeknek az ára mindig a legse­besebb ütemben szokott emelkedni, nem tudtak lépést tartani a villamosjegy gyors tempójával!! A villamosjegy túlszárnyalta valamennyiüket, elhagyta mindegyiket s Olyan magasságban állapodott meg, — ha ugyan már megállapodott — hogy a nul­lásliszt, a burgonya, vagy a tojás csak nagysokára, vagy egyáltalán nem vergőd­hetik fel a közelébe. Mi oka van ennek! Bármely oldalról vizsgáljuk is e kérdés, csak azt a választ kapjuk rá, hogy az első­rendű szükségleti cikkek árát nem a kor-BUS urai határozták meg... Befolyást gyakoroltak ugyan erre az árra is s tőlük telhetően rája nyomták a maguk bélyegét, de a kereslet és kínálat, továbbá a gazda­ság egyéb törvényeit ennél nem törhették össze. A budapesti villamosjegy árát­ azon­ban egyesegyedül a kurzus árai szabták meg. Ezen a téren korlátlan monopólium volt kezükben, senki velük nem versenyez­hetett, s így azt az árt diktálták rá a kö­zönségre, amelyet helyesnek gondoltak. A közönség a diktátori szóra nem felel­hette azt, hogy nem jár többé villamoson,­­ mert a villamosról nem mondhat le az, aki távol lakik a város szívétől, ez a közle­kedési eszköz éppen úgy hozzátartozik a metropolis életéhez, mint akár a levegő. A szó legridegebb értelmében tehát monopó­lium ez a közlekedési eszköz s ez a magya­rázata annak, hogy a 30 koronás villamos­jegy ára felszökhetett 3500 koronára, míg a 40 koronás tojás ára csak 1500 koronáig bírt felvergődni. Ha a kurzus urainak minősítési táblá­zatán nem szerepelne más rovat, csak­ ez az egy, ez tökéletesen elégséges volna ahoz, hogy Budapest lakossága a maga nézetét róluk megalkossa. De sajnos, van ott több is. A száz, villany, víz, s még néhány ehez hasonló adat sötétlik ott, s amely mind a kurzusgazdálkodás erkölcsére vet vakító világosságot. Arról beszélnek ezek az ada­tok, hogy itt öt esztendőn keresztül nem csupán a közönség érdekének szempontja érvényesült,­­ úgynevezett kurzus-szem­pontok kerekedtek felül, s ennek tulajdo­nítható, hogy az az ember, aki csak verej­tékkel képes mindennapi falatját megke­resni, ma­­ 3500 koronát kénytelen a vil­lamosjegyért lefizetni. A gazdasági válság viharaival szemben nem a tudás fegyveré­vel küzdöttek, hanem egyszerűen mechani­kusan emelték az árakat, nem törődve az­zal, hogy így a legkétségbeejtőbb szociális "bajokat idézik elő. Ha a kurzus fejfájára egyszer rá akarnak valamit majd írni, en­nél a két számnál — 30 : 3500 időhhat -nem találhatnak. h Iia fiai ­ r­­ /.' m L Budapest» 1924 75. évfolyam 129. szám Jb»a 2Q0O t­orona Kedd, július 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK« Egy hóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztrák korona. PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG: ? Rákóczi út 54. szám. KI­ADÓ­H­IVAT­A­L Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON! Jóssef 62-30, 62-31, 62-32 Felelős szerk.: J. 62—36. Szerkesztőség Bécsben» '?'I^J£ohlmarkt .7. C? Az olasz király szigorúan elítélte Matteotti meggyilkolását és engesztelékenységre hívta fel a pártokat Róma, június 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A király ma fogadta a törvényhozás mindkét házának elnökségét, hogy átvegye a trónbeszédre adott feliratot. Feltűnést keltett, hogy Rodino, a kamara alelnöke, a Popolari­párt elnöke a fogadásnál nem volt jelen. Ro­dino legutóbb le akart mondani hivataláról és csak Rocco kamarelnök rábeszélésére másította meg szándékát. A király az alkotmányos szo­kásnak megfelelően és tartózkodó magatartásá­hoz híven, az elnökségekhez intézett beszédében kerülte a kormány és ellenzék közti viszony kérdésének érintését és csupán annak a kije­lentésére szorítkozott, hogy a háborút befejező diadal minden tényezője bizonysága annak a nagy jövőnek, amely Olaszországra vár. Beszélt ezután Matteotti meggyilkolásáról, amelyet szigorúan elítél, s a törvényhozás két házának engesztelékenységet kötött lelkére. A Matteotti-üggyel kapcsolatban a király ezeket mondta: — Ma, amidőn egy rettenetes bűn fölkeltette az undort bennem, kormányomban, s a parla­ment két házában, szükségesebb mint eddig bármikor, hogy a két kamara példáját adja a nemzet előtt a bölcsességnek és a kiengeszte­lésnek. Ma, amidőn egy rettenetes bűn arra kész­tette a kormányomat, hogy felajánlja lemondá­sát, szükségesebb, mint valaha, hogy a parla­ment két háza példát mutasson a nemzetnek a bölcsességben és a kiengesztelésben. Az olasz nép forrón kívánja, hogy energiai értékekben fejeződjenek ki, a munka nyugalmában, amely mindig a legtökéletesebb fejlődést rejti magá­ban, az egység érzetében, a fegyelemnek és az állami szervezetnek megerősödésében a rendes nemzeti élet kereteiben. A két kamara bizo­nyára a jövőben is együtt fog működni a te­vékenység bölcsességével és a felelősség teljes tudatában közös törekvéseik befejezéséért. Róma, június 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Rodino kamarai alelnök a trónbeszédre­­ adott válaszfelirat átnyújtásának előestéjén le­mondott az alelnöki állásról. Ma ezért úgy a fasiszta, mint az ellenzéki sajtó erősen támadja őt. Szemére vetik, hogy az uralkodóval szem­ben nem tanúsította a kellő tiszteletet. A kisor­solt személyiségek közül, akiknek ma a király elé kellett járulniok. hiányoztak a maximalista Gallino, aki kijelentette, hogy pártja ilyen ce­remóniában sohasem szokott résztvenni, és a demo-szocialista G­iarino Amella. Róma, június 30. (A Pesti Napló­­külön tudósítójától.) A kabinet újjáalakítása a Mussolinit jel­lemző gyorsasággal történt. Az új miniszterek holnap jelennek meg a királynál és leteszik az alkotmányra az esküt. A kormány új tagjai a következők: Gyarmatügyi miniszter lett: Lanza di Scalea herceg, közoktatásügyi: Ca­sati szenátor, közmunkaügyi: Sarrocchi, köz­gazdasági: Nova szenátor. A gyarmatügyi mi­nisztérium azért üresedett meg, mert Feder­zoni most már végleg átvette a belügyminisz­tériumot. Gentai volt közoktatásügyi minisz­tert iskolai reformja miatt támadták minden oldalról, ezért mondott le. Carnazzo közmunka­ügyi miniszter a Matteotti-ügybe volt beleke­verve. Azt vetették szemére, hogy a Corriere Italiana-crak ő volt egyik finanszírozója. Cor­bini gazdasági minisztert technikai okok miatt mondatták le. A kormány sajtója azt írja, hogy a kormány újjáalakításával a helyzet teljesen tisztázódott, ezzel szemben az ellenzéki sajtó egyértelműleg azt a fölfogást fejezi ki, hogy abszolúte semmi sem változott. 1 Hőseit párizsi német nagykövet átnyújtotta az általános katonai felül­vizsgálat elfogadásáról szóló jegyzéket Németország tiltakozik az ellen, hogy tornaegyesületei burkolt háborús célt szolgálnak Berlin, június 30. (Wolff.) Hösch párizsi német nagykövet megbízást kapott, hogy a nagykövetek értekez­lete elnökének adja át a német kormány vá­laszát a katonai ellenőrzés ügyében június­­28-án küldött jegyzékre, továbbá Herriot-nak és MacDonald-nak június 24-ikei levelére. A jegyzék visszautasítja azt a gondolatot, hogy Németország bármiképpen is képes volna arra, hogy Európában fegyveres konfliktust idézzen elő; megállapítja, hogy a német kor­mány nem tér el korábbi jegyzékeiben kifeje­zett jogi álláspontjától, de mindamellett nem vonja le belőle a gyakorlati következtetéseket, az egész politikai helyzetben időközben beállott változásra hivatkozva. Miután leszögezi a szövetséges kormányok­nak azt a határozott kijelentését, hogy a kívánt általános felülvizsgálat a szövetségesközi ka­tonai ellenőrzés lezárását és a versaillesi szer­ződés 213. cikkelyében előírt eljárásra való át­térést jelenti, a német kormány kész bele­egyezni az általános felülvizsgálatra, de ki­köti, hogy végrehajtását a megbecsülés és a bizalomteljes együttműködés szelleme irá­nyítsa. A német kormány kéri, hogy az általános felülvizsgálat számára december 30-át tűzzék ki végső határidőül. A jegyzék foglalkozik bizonyos szervezetek fokozódó tevékenységével is, visszautasítja azonban azt a téves felfogást, hogy emiatt Euró­pában újabb fegyveres konfliktusoktól kellene tartani. Ezek a német ifjúság testi nevelésére alakult szervezetek a régebbi általános védkö­telezettség megszűnésével az ifjúságnak tör­vénytiszteletre és fegyelemre való nevelését célozzák. A testedzés terén tapasztalható naar, fejlődés, amely más országokban jóval koráb­ban indult meg, arra indította Németországot is, hogy az ifjúságban egyre nagyobb mérték­ben ápolja a testedzés szellemét. A német nép visszautasítja a háború gon­dolatát és minden politikai tényező egyetért abban, hogy a titkos fegyverkezés, amely ép­pen oly lehetetlen, amilyen haszontalan és ve­szedelmes, elvetendő. A birodalmi kormány másrészről komo­lyan fáradozott azon, hogy bizonyos politikai szövetségek lefegyverzését, amely egyesületeket azonban nem szabad a torna- és sportegyesü­letekkel összetéveszteni, kíméletlenül vigyék ke­resztül. Így politikai szövetségek komoly fel­fegyverzéséről többé nem lehet szó. London, június 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A katonai ellenőrzés tárgyában küldött jegyzékre Németország válaszolt. A válasz szö­vegét ma tették­ közzé. Ez alkalmul szolgált a Daily Mailnek, hogy heves támadást intézzen Németország ellen. A német kormány teljes amnesztiát vár a franciáktól a Ruhr-vidéken Párizs, június 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Abból az alkalomból, hogy Hösch nagy­követ átnyújtotta a német komány vála­szát, hosszabb tanácskozást folytatott Herriot miniszterelnökkel. A tanácskozásról kiadott hivatalos közlés hangsúlyozza, hogy Hösch nagykövet kifejezte a német kormány köszö­netét a kiutasító parancsnok megszü­ntetéséért. Kijelentette azonban, hogy ezzel még nem tel­jesült a német kormánynak és a német népnek minden kívánsága. Németország mindazok szá­mára amnesztiát akar, akiket passzív reziszten­cia miatt ítéltek el

Next