Pesti Napló, 1924. szeptember (75. évfolyam, 181–204. szám)
1924-09-30 / 204. szám
Vasárnap J SPORT, A vasárnapi futballsport eseménye: a Vasas-csatársor játékstílusa Győztek a nagycsapatok eldöntetlenül végeztek a középblokk egyesületei (Saját tudósítónktól.) Favorit járda. Ezzel az egy eaóval jellemezhetnők talán legjobban a vasárnapi futballmérkőzések eredményeit. Az MTK fölényesenverte Zugló csapatát, az FTC kissé megkésve bár, de még mindig idejében — három góllal terhelte a jól védett III. kerületi kaput és a harmadik nagy csapat, a Vasasok legénysége legyőzte a Kispesti Atlétikai Clubot. Azután volt még két mérkőzés, a VAC —NSC és a BEAC—BTC, itt összesen sem esett egy g 51 és a csapatok szívesen kiegyeztek az eldöntetlen félsikerébe. Az érdeklődést a Hungária úti sporttelepre koncentrálta a hármas bajnoki mérkőzés. A közönség inkább az MTK-ra, meg az FTC-re volt kíváncsi, pedig a ügyeimet elsősorban a Vasas—KAC-mérkőzés érdemelte meg, ez azonban oly korán kezdődött, hogy a két klub törzspublikumán kívül csak a második félidőre jutott egy kis nézősereg. Kár érte, azert a Vasasok pöttöm-csatársora olyan megvesztegetően szép stílusban játszott, amilyet magyar pályán már rég nem produkáltak. Mintha a régi MTK-iskola elevenedett volna meg a nézők szemei előtt, pontos passzok, gépszerűen precíz adogatás, tökéletes technikai készség, úgyhogy szinte az ellenfelet is frappírozták, amely képtelen volt az erősebb ellentállásra. De mindez csak addig tartott, amíg a hátvédükig nem jutott el a támadás. Itt a kis Vasas-csatárok, mintha megtorpcentak volna a nekik túl erős fizikumú Saginy—Dudás védelemmel szemben, lecsökkentették az iramot és mire a kapuelőtér közelébe férkőztek, már elgyengült a támadás ereje. Ez magyarázza meg a 2 : 1-es győzelmi arány minimális voltát, pedig, ha csak egy Orth-zsánerű játékos áll a középen, vagy legalább is egy góléhes csatár, aki étvágyának a kielégítésére abőrét is a tűzvonalba viszi, most imponáló gólarányban kifejezett Vasas-győzelemről számolhatnánk be. De hát így volt ez egyszer az MTK-nál is és ha a Vasasok átvették a bajnokcsapat játékstílusát, nem lehet ívárni, hogy a gólképességben túlszárnyalják mesterüket, aki régebben szintén megfeledkezett arról, hogy nem elég a stílus, gólok is kellenek. Ha majd ,azt is megtanulja, úgy mint az MTK, akkor a stílusa talán ig fog kissé romlani, de viszont az ellenfél hálójába küldött labdák jobb eredményekhez juttatják. A derék munkáscsapat bizony megérdemelné!" Lám, az MTK nem bűvölte el a játékstílusával a közönséget, csatárai inkább gólra törekedtek és — hála a játszó kedvében lévő Braunnak — bizony jutott is belőle jócskán a kissé bizonytalanul védő Elner hálójába. ' 51-re verte a bajnokcsapat a nagyobb ellenállásra készülő Zuglói VII. ker. SC-ot és mindenki csak azon csodálkozott, hogy ugyanaz a futballista, aki egy héttel előbb a válogatott csapatban a letört játékos benyomását keltette és úgy a szakkörök, mint a közönség szinte már elparentálták, ezúttal ismét teljes fényében ragyogtatta a képességeit. Gyors volt és fürge és szívesen vezette újra meg újra támadásra a csapatát, játszi könnyedséggel húzott el a szembeállított védőjátékosok mellett és még nrm is volt kedve, hogy jól irányított lövésekkel ijesztgetve a zuglói kapu kevésbé diszponált őrzőjét. . . A régi Braun volt és a magyar sport érdekében "szeretnék, ha a játékoskedvét, a válogatott mérkőzésekre is marárai hozná — másfél órára. A két meccs közé szorult az FTC bemutatkozása az MTK pályáján Csak a rivális klub híveinek a szemüvegén keresztül nézve mondhatnók megnyugtatónak a Ferencvárosiak teljesítményét, mert az mi veszélyt sem rejtett magában és csak az utolsó hat perc lendületes játéka éshárom gólja hozta meg részükre a belviszályokkal .ükzdő III. ker. TVE ellenében a sikert. Ilyen játékkal nem fogják legyőzni az MKT-t és a bajnoki cím irányában táplált remények is hamar füstbe mennek. Sajnálattal állapítjuk ezt meg, mert az FTC őszi készülődése azt a komoly reményt vejttette, hogy ismét visszaszerzi a magyar futballsport sokáig őrzött domináló pozícióját és teljesen egyenrangú riválisa lesz a tízszeres bajnokcsapatnak Lehet, hogyha ismét teljessé válik a csapata és Blumnak, nem kell majd visszahúzódni a közvetlen védelembe és a beteglstára került Pataki is elfoglalhatja majd a helyét a csatársor tengelyében, egészen más játékot fog az FTC produkálni. Szeretnék hinni, hogy ennek mielőbb elkövetkezik az ideje, mert a mai csapatösszeállítási gondok könnyen megőrlik a még olyan lelkes vezetőség munkakedvét és energiáját. A VAC—NSC és BEAC—BTC 0:0-ás meccseiről csak kevés szavunk van. A VAC-ról tudjuk, hogy az őszi startjai rendszerint jól sikerülnek, de már a második meccsen nem funkcionál oly jó a gépezet. Hogy miért is ki tudná megmondani és ki is keresné az okát ma, amikor mindennek megvan a maga miértje. Csak egy bizonyos, az UTE elleni játékkal előkelő szerepet játszhat a VAC a bajnokságban, az NSC elleni teljesítménnyel azonban könnyen a veszélyes zóna határára fog jutni a jobb soron érdemes csapat. Az NSC teljes játékát csak a dicséret illetheti és kissé több szerencsével, a kidolgozott gólhelyzetek ügyesebb kihasználásával a második pontot is megérdemelten vitték volna haza. A BEAC—BTC-mérkőzés zűrzsavaros képet nyújtott és semmi semm árulta el, hogy a csapatok az I. osztályú bajnokságért küzdenek. A II. osztályú bajnokság mérkőzései során két meglepetésről kell beszámolnunk. Az egyik a volt elsőosztályú UTSE 2 0-ás veresége a Főv. T. Körrel szemben, amásik az a szép és dicséretes ellenállás, amit a legjobb játékosai által elhagyott BAK a 33 FC ellen tanúsított, úgyhogy a bajnokság favoritcsapata csak 1:0 arányban tudott győzni. Az Élszerészek csapata is komolyan hozzálátott a munkához és a MAC elleni 1: 0-ás győzelmével szép szerepre látszik hivatottnak. A TTC 2 : 0-ra verte az EMTK-t, míg a KAOE javuló csapata 4: 1-re győzött az MTK ellen. Meglehetősen tisztázatlan itt még a helyzet és könnyen lehet, hogy az idén is hétről-hétre változó eredményekkel fogják a csapatok a közönséget — és a saját híveiket- meglepni. Profi-sitilusban játszanak a bécsi »nem-amatőrök.« Csak a közönség kényelemszeretetével magyaráhatjuk, hogy a Vienna—UTE újpesti mérkőzésnek alig 1000 főnyi nézője akadt. A pesti publikumot eddig nem tudták rászoktatni a távolabb eső pályák látogatására, pedig ez a meccs egy kis fáradságot is megérdemelt volna. Az UTE bár Jeszmás és Paulusz helyett tartalékokat volt kénytelen szerepeltetni, olyan tűzzel és lelkesedéssel játszott, hogy a csapat híveinek nincs okuk az aggodalomra. Ennek is köszönheti viszonylag szép, 4:2-es eredményét az osztrák legelső klasszist képviselő Viennával szemben. Bécs legjobb csapata ma a Vienna és a stíluson meglátszik, hogy a játékosait jól megfizetik azért, amit produkálnak. 1.Nem amatőrnek« mondják magukat ezek a játékosok, de ez a cím csak játék a szavakkal, mert ha valaki nem amatőr, az igazán csak professzionista lehet, pláne ha a fizetését még hozzá, nyíltan is kapja. De hát ezen nincs reemelkedni való, aminthogy mi is csak a legnagyobb dicsérettel és, elismeréssel szólunk a »nem amatőrnek« nevezett bécsi professzionistákról, akiknek a játékstílusa is a legjobban fedi azt, amit általában profi stílusnak neveznek. Precíz, pontos, jól átgondolt passzokkal dolgoznak, mesterei a labdatechnikának és a kapu előtt is elég biztosan álltak a lábukon. (Mutatja Fogligáton keresztül elért négy gól!) Úgy értesülünk, hogy az MTK is le akarja hozatni a Vienna csapatát a közeli időben, aminek csak örülni lehetne, mert legalább a nagyközönség tízezrei is megismerik az osztrák válogatott csapat törzsét alkotó legénység játékerejét és stílusát. Velez Rezső nyerte a céllövő-fegyver lövőbajnokságát A Szemere-féle lövőtéren megtartott bajnoki verseny a régi gárda szimpatikus tagját, Velez Rezső műszaki tanácsost juttatta a jól megérdemelt győzelemhez. Annál nagyobb elimeréssel kell Velez Rezsőről szólnunk, mert az idejét a tréningen kívül a szervezési és rendezési munkálatok is igénybe veszik. A többi eredmény: 2. Oláh János, 3. Tervey Kálmán, 4. Ritter József, 5. Bogen Albert. Jó eredmények a MAC atlétikai versenyén. Elmaradt ugyan Gerő Ferenc startja a Király-díjjal jutalmazott 100 yardos síkfutásban és a Barsy Benedek párharcra is hiába várt a közönség, de azért még sem kellett sajnálnia, hogy kiment a Margitszigetre. Jobbnál-jobb eredményekkel kárpótoltak a többiek és néhány számban még amellett szép küzdelmet is vívtak az atlétáik egymással. Forbát Sándor 11,15 méteres súlydobórekordja arra mutat, hogy ez a fiatal nagytehetségű atlétánk még a nagy világversenyeken is számottevő sikert fog felmutatni. Pompás versenyt hozott a magasugrás, amelyben Orbán, a SzAK tagja 183 cm-t ugrott, úgyhogy Gáspárt is erősen megszorította és a kiváló bajnokot 186 cm. átugrására kényszerítette. Nagyszerű stílusban vette a gátakat Muskát Béla, aki ma már uralja, a gátversenyeket és ezúttal is úgy a 110, mint a 200 méteres versenyt fölényesen nyerte. 800 méteren BazsyLászló 1 p. 59.8 mp. alatt győzött, míg Karlovits János 350 centiméterrel nyerte a rúdugrást.. A csapartbajnokságok a MAC zsákmánya lettek, viszont a 3X1000 méteres stafétát az MTK nyerte meg. PESTI NAPLÓ 1924 szeptember 28 11 Jobbak a magyar teniszjátékosok, mint az osztrákok és mégis súlyos vereséget szenvedtek A hasznos játék legyűrte a jobb stílust (Saját tudósítónktól.) Az osztrák-magyar teniszmérkőzés gyászos eredménye valósággal frappírozta a teniszköreinket és most mindenki azt kutatja, hogyan volt lehetséges, hogy a magyar játékosok ily megsemmisítő vereséget szenvedtek. 11:4 arányban győztek az osztrákok, jóllehet a verseny előtt legfeljebb csak úgynevezett tisztességes eredmény elérésére tartották őket képeseknek a mieink. És íme, csak Kehrling Bélának kellett kiválni a sorból és máris megváltozott az eredmény és csúfos lett a nagy bizakodással várt mérkőzés vége. Kehrling Béláról már vasárnap megírta a Pesti Napló, hogy súlyos betegen jött haza Berlinből és nem vehet részt a mérkőzésen. Mintha lidércnyomás alól szabadultak volna az osztrákok, úgy érintette őket ez a hír, viszont a mieink táborában a fejetlenség és a csüggedés lett úrrá. Az utolsó pillanatig nem tudták, kit állítsanak Kehrling helyére és a bajt csak tetézte, hogy Zsigmondy Géza csak Kehrlinggel akart együtt játszani s így a páros versenyben két tartalékról kellett gondoskodni. "Perig már amúgy is elég fejtörést okozott az a kérdés, hogyan állítsák össze a csapatot, mert a magyar szövetség eredetileg csak négy emberre számított és csak az osztrákok kérésére egyezett bele a hatos mérkőzésbe. Így történt, hogy az egyes játékban nagyszerűen dolgozó dr. Jakobyt a párosban dr. Péteryvel állították ki az osztrákok ellen, holott a két játékos még sohasem szerepelt együtt és a stílusuk is tökéletesen ellentétes. Mi sem természetesebb, minthogy a páros versenyben kudarcot vallottak. De még így is meg lehetett volna menteni a mérkőzést vagy legalább is respektábilisabb eredményt érhettünk volna el, ha a magyar játékosokat ki nem hozza a sodrából az osztrákok gyatra játékstílusa. Míg ugyanis magyar teniszezők a minél szebb és mutatósabb játékra törekedtek, addig az osztrákok fumigáltak minden stílust és csak azzal törődtek, hogy a labdát szabályosan és jó helyre visszaüssék. Ez a szokatlan, de annál hasznosabb játékmodor annyira frappirozta a mieinket, hogy mélyen a rendes formájuk alatt játszottak s így végeredményben önmaguk váltak a vereség okozóivá. A magyar játékosok közül csak Fittler Camillt és a Kelemen Genopált emelhetjük ki dicsérő szóval, míg a többiekről helyesebb a kritikát elhallgatni. A bécsi gárda legjobbjai a Salm grófok, akiknek kiforrott stílusán meglátszik. boa£ végigjárták a kontinens nagy versenyeit. Az ői iskolájukba tartozik Brieck és Glanz, a fiatalabb évjárat képviselői, akikre még szép szerep vár, míg a többiek az öreg Kinzel stílusát, illetve stílustalanságát követik a játékukban, de ez a modor éppen a magyar játékosokkal szemben váratlanul nagy sikerhez juttatta őket. Százezer néző hatvan versenyző, kilenc rekord a svábhegyi autóversenyen (Saját tudósítónktól.) A Királyi Magyar Automobil Klub ötödik hegyiversene, amely vasárnap délelőtt zajlott le az Istenhegyi úton, messze felülmúlta siker tekintetében az eddigi versenyeket. Közel százezer ember szegélyezte a verseny öt kilométer hosszú útvonalát hatvan versenyző száguldott fel a svábhegyi nagyszállóihoz és a célban sokszáz autó, sokezer főnyi közönség — élén a kormányzóval várta — a versenyzőket. Két óra után ért véget a verseny, amely két osztrák és egy magyar győzelmet hozott. A versenyautók csoportjában Salzer Ottó győzött kompresszoros Mercedesen 4 p. 6.9 mp.-es idővel, amely 5 mp.-re közelíti meg Rützler rekordját. A versenyautók csoportjában kategóriagyőztesek: dr. Feledy Pál (F.) 5 p. 17.4 mp., Bárdy Imre (kompreszszoros Mercedes4 p. 49.4 mp., Zsohray Frigyes (Austro-Daimler) 4 p. 34 mp. és gróf Kinszky Ullrich (Steyr) 4 p. 9.6 mp. A túraautomobllok közül Steyr-kocsi került ki győztesen. Vezetője Hansal József volt, ideje 4 p. 22.3 mp. (Túrakocsi-rekord.) A túraautomobilok nyolc kategóriájának győztesei: Merz Emil (kompresszoros Mercedes) 4 p. 31.4 mp., Farkas Kálmán (Bugatti) 4 p. 58.2 mp., Wolffner András (Lancia-Lambda) 5 p. 13.8 mp., Delmár Walter (Steyr) 4 p. 39 mp., Almássy László Ede (Steyr) 4 p. 39.4 mp. és Zsolnay Frigyes (Mercedes) 4 p. 30.4 mp. Merz, Almássy és Zsolnay ideje kategória-rekord! A motorkerékpárosok közül dr. Feledy Pál került ki győztesen Sunbeamgépével. Ideje 4 p. 15.3 mp. motorkerékpár-rekord! A motorkerékpár-kategóriák győztesei: Davok (Puch) 6 p. 10.6 mp., Diertl Lipót (Zenith) 4 p. 60 mp. Kaszala Károly (Triumph, mellékkocsival) 5 p. 17.8 mp. és Trakoczy Rudolf (Indián, mellékkocsival) 5 p. 30 másodperc. A Királyi Magyar Automobil Klub svábhegyi nagy vándordíját tefutgott osztrák Rützler útin erre az évre is osztrák versenyző, Staner Ottó védi.. _