Pesti Napló, 1924. szeptember (75. évfolyam, 181–204. szám)

1924-09-30 / 204. szám

­Vasárnap J SPORT, A vasárnapi futballsport eseménye: a Vasas-csatársor játékstílusa Győztek a­ nagycsapatok eldöntetlenül végeztek a középblokk egyesületei (Saját tudósítónktól.) Favorit járda. Ezzel az egy eaóval jellemezhetnők talán legjobban a vasárnapi futballmérkőzések eredményeit. Az MTK fölényesen­­verte Zugló csapatát, az FTC kissé megkésve bár, de még mindig idejében — három góllal terhelte a jól védett III. kerületi kaput és a harmadik nagy csapat, a Vasasok legénysége legyőzte a Kispesti At­létikai Clubot. Azután volt még két mérkőzés, a VAC —NSC és a BEAC—BTC, itt összesen sem esett egy g­ 51 és a csapatok szívesen kiegyeztek az eldöntetlen félsikerébe. Az érdeklődést a Hungária úti sporttelepre kon­centrálta a hármas bajnoki mérkőzés. A­ közönség inkább az MTK-ra, meg az FTC-re volt kíváncsi, pedig a ügyeimet elsősorban a Vasas—KAC-mérkőzés érdemelte meg, ez azonban oly korán kezdő­dött, hogy a két klub törzspublikumán kívül csak a második félidőre jutott egy kis nézősereg. Kár érte, azert a Vasasok pöttöm-csatársora olyan megvesztege­tően szép stílusban játszott, amilyet magyar pá­lyán már rég nem produkáltak. Mintha a régi MTK-iskola elevenedett volna meg a nézők szemei előtt, pontos passzok, gépszerűen precíz adogatás, tökéletes technikai készség, úgyhogy szinte az ellenfelet is frappírozták, amely képtelen volt az erősebb ellentállásra. De mindez csak addig tartott, amíg a hátvédükig nem jutott el a támadás. Itt a kis Vasas-csatárok, mintha megtor­­pcentak volna a nekik túl erős fizikumú Saginy—Du­dás védelemmel szem­ben, lecsökkentették az iramot és mire a kapuelőtér közelébe férkőztek, már elgyen­gült a támadás ereje. Ez magyarázza meg a 2 : 1-es győzelm­i arány minimális voltát, pedig, ha csak egy Orth-zsánerű játékos áll a középen, vagy legalább is egy góléhes csatár, aki étvágyának a kielégítésére a­­bőrét is a tűzvonalba viszi, most imponáló gólarány­ban kifejezett Vasas-győzelemről számolhatnánk be. De hát így volt ez egyszer az MTK-nál is és ha a Vas­­asok átvették a bajnokcsapat játékstílusát, nem lehet ívárni, hogy a gólképességben túlszárnyalják m­es­­­terüket, aki régebben szintén megfeledkezett arról, h­ogy nem elég a stílus, gólok is kellenek. Ha majd ,azt is megtanulja, úgy mint az MTK, akkor a stí­lusa talán ig fog kissé romlani, de viszont az ellen­fél hálójába küldött labdák jobb eredményekhez juttatják. A derék munkáscsapat bizony megérde­melné!" Lám, az MTK nem bűvölte el a játékstílusával a közönséget, csatárai inkább gólra törekedtek és — hála a játszó kedvében lévő Braunnak — bizony ju­tott is belőle jócskán a kissé bizonytalanul védő El­­ner hálójába. ' 51­­-re verte a bajnokcsapat a nagyobb ellen­állásra készülő Zuglói VII. ker. SC-ot és mindenki csak azon csodálkozott, hogy ugyanaz a futballista, aki egy héttel előbb a válogatott csa­patban a letört játékos benyomását keltette és úgy a szakkörök, mint a közönség szinte már elparentál­ták, ezúttal ismét teljes fényében ragyogtatta a képességeit. Gyors volt és fürge és szívesen vezette újra meg újra támadásra a csapatát, játszi könnyed­séggel húzott el a szembeállított védőjátékosok mel­lett és még nrm is volt kedve, hogy jól irányított lö­vésekkel ijesztgetve a zuglói kapu kevésbé diszponált őrzőjét. . . A régi Braun volt és a magyar sport érdekében "szeretnék, ha a játékos­kedvét, a válogatott mérkőzésekre is marárai hozná — másfél órára. A két meccs közé szorult a­z FTC bemutatkozása az MTK pályáján Csak a rivális klub híveinek a szemüvegén keresztül nézve mondhatnók megnyugtatónak a Ferencvárosiak teljesítményét, mert az mi veszélyt sem rejtett ma­gában és csak az utolsó hat perc lendületes játéka és­­három gólja hozta meg részükre a belviszályokkal .­ükzdő III. ker. TVE ellenében a sikert. Ilyen játékkal nem fogják legyőzni az MKT-t és a bajnoki cím irányában táplált remények is ha­mar füstbe mennek. Sajnálattal állapítjuk ezt meg, mert az FTC őszi készülődése azt a komoly reményt vejttette, hogy ismét visszaszerzi a magyar futball­sport sokáig őrzött domináló pozícióját és teljesen egyenrangú riválisa lesz a tízszeres bajnokcsapatnak Lehet, hogyha ismét teljessé válik a csapata és Blumnak, nem kell majd visszahúzódni a közvetlen védelembe és a beteglstára került Pataki is elfoglal­hatja majd a helyét a csatársor tengelyében, egészen más játékot fog az FTC produkálni. Szeretnék hinni, hogy ennek mielőbb elkövetkezik az ideje, mert a mai csapatösszeállítási gondok könnyen megőrlik a még olyan lelkes vezetőség munkakedvét és ener­giáját. A­ VAC—NSC és BEAC—BTC 0:0-ás meccseiről csak kevés szavunk van. A VAC-ról tudjuk, hogy az őszi startjai rendszerint jól sikerülnek, de már a második meccsen nem funkcionál oly jó a gépezet. Hogy miért is ki tudná megmondani és ki is ke­resné az okát ma, amikor mindennek megvan a maga miért­je. Csak egy bizonyos, az UTE elleni játékkal előkelő szerepet játszhat a VAC a bajnokságban, az NSC elleni teljesítménnyel azonban könnyen a veszé­lyes zóna határára fog jutni a jobb soron érdemes csapat. Az NSC teljes játékát csak a dicséret illet­heti és kissé több szerencsével, a kidolgozott gólhely­zetek ügyesebb kihasználásával a második pontot is megérdemelten vitték volna haza. A BEAC—BTC-mérkőzés zűrzsavaros képet nyújtott és semmi semm árulta el, hogy a csapatok az I. osztályú bajnoksá­gért küzdenek. A II. osztályú bajnokság mérkőzései során két meglepetésről kell beszámol­nunk. Az egyik a volt elsőosztályú UTSE 2­­ 0-ás ve­resége a Főv. T. Körrel szemben, a­­másik az a szép és dicséretes ellenállás, amit a legjobb játékosai által elhagyott BAK a 33 FC ellen tanúsított, úgyhogy a bajnokság favoritcsapata csak 1:0 arányban tudott győzni. Az Él­szerészek csapata is komolyan hozzá­látott a munkához és a MAC elleni 1: 0-ás győzelmé­vel szép szerepre látszik hivatottnak. A TTC 2 : 0-ra verte az EMTK-t, míg a KAOE javuló csapata 4: 1-re győzött az MTK ellen. Meglehetősen tisztázatlan itt még a helyzet és könnyen lehet, hogy az idén is hét­ről-hétre változó eredményekkel fogják a csapatok a közönséget — és a saját híveiket­­- meglepni. Profi-sitilusban játszanak a bécsi »nem-amatőrök.« Csak a közönség kényelemszeretetével magyaráhat­juk, hogy a Vienna—UTE újpesti mérkőzésnek alig 1000 főnyi nézője akadt. A pesti publikumot eddig nem tudták rászoktatni a távolabb eső pályák látoga­tására, pedig ez a meccs egy kis fáradságot is meg­érdemelt volna. Az UTE bár Jeszmás és Paulusz helyett tartalékokat volt kénytelen szerepeltetni, olyan tűzzel és lelkesedéssel játszott, hogy a csapat híveinek nincs okuk az aggodalomra. Ennek is kö­szönheti viszonylag szép, 4:2-es eredményét az osztrák legelső klasszist képviselő Viennával szem­ben. Bécs legjobb csapa­ta ma a Vienna és a stíluson meglátszik, hogy a játé­kosait jól megfizetik azért, amit produkálnak. 1.Nem amatőrnek« mondják ma­gukat ezek a játékosok, de ez a cím csak játék a sza­vakkal, mert ha valaki nem amatőr, az igazán csak­ professzionista lehet, pláne ha a fizetését még hozzá, nyíltan is kapja. De hát ezen nincs reemelkedni való, aminthogy mi is csak a legnagyobb dicsérettel és, elismeréssel szólunk a »nem amatőrnek« nevezett bé­csi professzionistákról, akiknek a játékstílusa is a legjobban fedi azt, amit általában profi­ stílusnak ne­veznek. Precíz, pontos, jól átgondolt passzokkal dol­goznak, mesterei a labdatechnikának és a kapu előtt is elég biztosan álltak a lábukon. (Mutatja Fogl­i­gá­ton keresztül elért négy gól!) Úgy értesülünk, hogy az MTK is le akarja hozatni a Vienna csapatát a kö­zeli időben, aminek csak örülni lehetne, mert leg­alá­bb a nagyközönség­ tízezrei is megismerik az osztrák válogatott csapat törzsét alkotó legénység já­tékerejét és stílusát. Velez Rezső nyerte a céllövő-fegyver lövő­bajnokságát­ A Szemere-féle lövőtéren megtar­tott bajnoki verseny a régi gárda szimpatikus tagját, Velez Rezső műszaki tanácsost juttatta a jól megérdemelt győzelemhez. Annál nagyobb elimeréssel kell Velez Rezsőről szólnunk, mert az idejét a tréningen kívül a szervezési és rendezési munkálatok is igénybe veszik. A többi eredmény: 2. Oláh János, 3. Tervey Kál­mán, 4. Ritter József, 5. Bogen Albert. Jó eredmények a MAC atlétikai versenyén. El­maradt ugyan Gerő Ferenc startja a Király-díjjal ju­talmazott 100 yardos­ síkfutásban és a Barsy­ Benedek párharcra is hiába várt a közönség, de azért még sem kellett sajnálnia, hogy kiment a Margitszigetre. Jobbnál-jobb eredményekkel kárpótoltak a többiek és néhány számban még amellett szép küzdelmet is vívtak az atlétáik egymással. Forbát Sán­dor 11,15 mé­teres súlydobórekordja arra mutat, hogy ez a fiatal nagytehetségű atlétánk még a nagy v­ilágversenyeken is számottevő sikert fog felmutatni. Pompás ver­senyt hozott a magasugrás, amelyben Orbán, a SzAK tagja 183 cm-t ugrott, úgyhogy Gáspárt is erősen megszorította és a kiváló bajnokot 186 cm. átugrására kényszerítette. Nagyszerű stílusban vette a gátakat Muskát Béla, aki ma már uralja, a gátversenyeket és ezúttal is úgy a 110, mint a 200 méteres versenyt fö­lényesen nyerte. 800 méteren Bazsy­­László 1 p. 59.8 mp. alatt győzött, míg Karlovits János 350 centimé­terrel nyerte a rúdugrást.. A csapartbajnoksá­gok a MAC zsákmánya lettek, viszont a 3X1000 méteres sta­fétát az MTK nyerte meg. PESTI NAPLÓ 1924 szeptember 28 11 Jobbak a magyar teniszjátékosok, mint az osztrákok és mégis súlyos vereséget szenvedtek A hasznos játék legyűrte a jobb stílust (Saját tudósítónktól.) Az osztrák-magyar teniszmérkőzés gyászos eredménye valósággal frappírozta a tenisz­köreinket és most min­denki azt kutatja, hogyan volt lehetséges, hogy a magyar játékosok ily megsemmisítő veresé­get szenvedtek. 11:4 arányban győztek az osztrákok, jóllehet a verseny előtt legfeljebb csak úgy­nevezett tisztességes eredmény elérésére tar­tották őket képeseknek a mieink. És íme, csak Kehrling Bélának kellett kiválni a sorból és máris megváltozott az eredmény és csúfos lett a nagy bizakodással várt mérkőzés vége. Kehrling Béláról már vasárnap megírta a Pesti Napló, hogy súlyos betegen jött haza Berlinből és nem vehet részt a mérkőzésen. Mintha lidércnyomás alól szabadultak volna az osztrákok, úgy érintette őket ez a hír, vi­szont a mieink táborában a fejetlenség és a csüggedés lett úrrá. Az utolsó pillanatig nem tudták, kit állítsa­nak Kehrling helyére és a bajt csak tetézte, hogy Zsigmondy Géza csak Kehrlinggel akart együtt játszani s így a páros versenyben két tartalékról kellett gondoskodni. "Per­ig már amúgy is elég fejtörést okozott az a kérdés, hogyan állítsák össze a csapatot, mert a ma­gyar szövetség eredetileg csak négy emberre számított és csak az osztrákok kérésére egye­zett bele a hatos mérkőzésbe. Így történt, hogy az egyes játékban nagyszerűen dolgozó dr. Jakobyt a párosban dr. Péteryvel állították ki az osztrákok ellen, holott a két játékos még sohasem szerepelt együtt és a stílusuk is tökéletesen ellentétes. Mi sem természetesebb, minthogy a páros ver­senyben kudarcot vallottak. De még így is meg lehetett volna menteni a mérkőzést vagy legalább is respektábilisabb eredményt érhettünk volna el, ha a magyar játékosokat ki nem hozza a sodrából az osztrá­kok gyatra játékstílusa. Míg ugyanis­­­ magyar teniszezők a minél szebb és mutatósabb já­tékra törekedtek, addig az osztrákok fumigáltak minden stílust és csak azzal törődtek, hogy a labdát szabá­lyosan és jó helyre visszaüssék. Ez a szokat­lan, de annál hasznosabb játékmodor annyira frappirozta a mieinket, hogy mélyen a rendes formájuk alatt játszottak s így végeredmény­ben önmaguk váltak a vereség okozóivá. A magyar játékosok közül csak Fittler Ca­millt és a Kelemen­ Genopált emelhetjük ki dicsérő szóval, míg a többiekről helyesebb a kritikát elhallgatni. A bécsi gárda legjobbjai a Salm grófok, akiknek kiforrott stílusán meglátszik. boa£ végigjárták a kontinens nagy versenyeit. Az ői iskolájukba tartozik Brieck és Glanz, a fiata­labb évjárat képviselői, akikre még szép szerep vár, míg a többiek az öreg Kinzel stílusát, illetve stílustalanságát követik a játékukban, de ez a modor éppen a magyar játékosokkal szemben váratlanul nagy sikerhez juttatta őket. Százezer néző hatvan versenyző, kilenc rekord a svábhegyi autóversenyen (Saját tudósítónktól.) A Királyi Magyar Auto­mobil Klub ötödik hegyiversene, amely vasárn­ap délelőtt zajlott le az Istenhegyi úton, messze felül­múlta siker tekintetében az eddigi versenyeket. Kö­zel százezer ember szegélyezte a verseny öt kilométer hosszú útvo­nalát hatvan versenyző száguldott fel a svábhegyi nagyszállóihoz és a célban sokszáz autó, sokezer főnyi közönség — élén a kormányzóval várta — a versenyzőket. Két óra után ért véget a verseny, amely két osztrák és egy magyar győzelmet hozott. A versenyautók csoportjában Salzer Ottó győzött kompresszoros Mercedesen 4 p. 6.9 mp.-es idővel, amely 5 mp.-re közelíti meg Rützler rekordját. A versenyautók csoportjában kategór­iagyőztesek: dr. Feledy Pál (F.) 5 p. 17.4 mp., Bárdy Imre (kompresz­szoros Mercedes­­4 p. 49.4 mp., Zsohray Frigyes (Austro-Daimler) 4 p. 34 mp. és gróf Kinszky Ull­rich (Steyr) 4 p. 9.6 mp. A túraautomobllok közül Steyr-kocsi került ki győztesen. Vezetője Han­sal József volt, ideje 4 p. 22.3 mp. (Túrakocsi-rekord.) A túraautomobilok nyolc kategóriájának győztesei: Merz Emil (kompresszoros Mercedes) 4 p. 31.4 mp., Farkas Kálmán (Bugatti) 4 p. 58.2 mp., Wolffner András (Lancia-Lambda) 5 p. 13.8 mp., Delmár Wal­ter (Steyr) 4 p. 39 mp., Almássy László Ede (Steyr) 4 p. 39.4 mp. és Zsolnay Frigyes (Mercedes) 4 p. 30.4 mp. Merz, Almássy és Zsolnay ideje kategória-rekord! A motorkerékpárosok közül dr. Feledy Pál került ki győztesen Sunbeam­gépével. Ideje 4 p. 15.3 mp. motorkerékpár-rekord! A motorkerékpár-kategóriák győztesei: Davok (Puch) 6 p. 10.6 mp., Diertl Lipót (Zenith) 4 p. 6­0 mp. Ka­szala Károly (Triumph, mellékkocsival) 5 p. 17.8 mp. és Trakoczy Rudolf (Indián, mellékkocsival) 5 p. 30 másodperc. A Királyi Magyar Automobil Klub svábhegyi nagy vándordíját tefutg­ott osztrák Rützler útin erre az évre is osztrák versenyző, Staner Ottó védi.. _

Next