Pesti Napló, 1924. szeptember (75. évfolyam, 181–204. szám)

1924-09-30 / 204. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1924 szeptember 25 .396 KÖZGAZDASÁGI NAPLÓ Meg kell szüntetni a felesleges hatósági üzemeket A kereskedelmi és iparkamara akciója a kisiparért A fővárosi ipartestületek azon fáradoznak, hogy megállapítsák, hány iparos szünte­tte meg üzemét ebben az évben. Ez ma a legnehezebb feladat, mivel fővárosi B-lista miatt nem az egyes kerületi elöl­járóságokon csupán egy-egy ember foglalkozik a budapesti sokezer kisiparos ügyével és ezeket az em­bztereke­t maholnap eltemeti a sok akta. Mivel az ipa­rosoknak iparengedélyük visszaadásával kell az elöl­járóságoknál üzemük beszüntetését bejelenteniük, így SS egyes szakmabeli ipartestületek sem tudnak ma tiszta képet alkotni híveik táboráról. Pedig az utóbbi időben egyre több szó esik a­ kézművesipar pusztulá­sáról. A napokban megtartott országos kisipari kongresszuson gróf Hadik János, az Iparosok Orszá­gos Központi Szövetkezetének elnöke kiemelte, hogy a nagyipar mellett fontos nemzeti érdek az erős kézműiparososz­tály fenntartása, mert csak nagy­számú, jól megalapozott, önálló kisexisztenciával lehet a társadalmi erőviszonyok egyensúlyát bizto­sítani. Tehát az ország egyik legkiválóbb közgazdasági szaktekintélye áll az élére és emeli fel szavát e­­nagymúltú, értékes társadalmi réteg megerősítésére, amidőn a szanálás fergetegében napról-napra hulla­nak a kisexisztenciák. E héten a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is foglalkozni fog a kisipar hitelkérdésével és a hatósági üzemek konkurenciájával. A­á fognak mutatni a kamarában, hogy a háború után a legfejlettebb iparú nyugateurópai államok, mint Franciaország és Belgium már évekkel ezelőtt jelentős hiteltámogatással és közmunkákkal, sőt adókönnyítéssel siettek a háborús tömegtermelés és termelési centralizáció miatt válságba jutott kisipari termelők támogatására. Nálunk sem­­a közszállítások, sem hitel vagy adó­könnyítések útján nem történt eddig figyelemreméltó és programszerűséget eláruló lépés a kisipar érdeké­ben, jóllehet attól eltek­intve, hogy a kisipar sok ága gyáripari géptermeléssel egyáltalán nem helyettesít­hető, pusztulása tehát nemzeti veszteség, de az egész­séges gyáripar legtöbbször a szakképzett és elméleti képzettséggel párosult kisipari termelésből sarjadt ki, amint ezt gyáriparunk fejlődéstörténetében is sok he­lyen megállapíthatjuk. A világhírű belga fegyveriparnál, svájci óraipar­nál a gyári és kisipari termelés egymást kiegészíti és egymást nem nélkülözheti. A magyar kisiparosok támogatására a szanálás kezdetén juttatott 22 milliárdos hitellel az első lépés megtörtént, a kamara akciójára hihetőleg követni fogja a másik kettő: a hatósági üzemek konkurenciájának megszünte­tése és a Közszállítási Szabályzat revíziója. Az előbbi azért is sürgős, mert ez igen szoros kapcsolatban van a szanálással a városok takarékos­sága miatt. Az őszi ülésszakban ratifikálja a nemzetgyűlés a magyar-román pénzügyi egyezményt 1:4 arányban fizetik ki takarékpénztáraink az elszakított erdélyiek betétkönyveit A Romániával kötött pénzügyi egyezmény még nincs ratifikálva, a jövő hónap elején összeülő nemzetgyűlésen fog erre sor kerülni és akkor meg is kezdik mindkét részről az egyezmény végrehajtását, aminek előmunká­latai úgy nálunk, mint Romániában folynak. Az egyezmény értelmében a magyar és román alattvalók között fennálló tartozásokat román­­valutában kell megfizetni.­ Az 1918 október 31. előtt keletkezett követe­lések és tartozásokra 1:4 arányt állapította meg az­ egyezmény. A­ magyar életbiztosító társaságok üzleteit a román társaságok 1:2 arányban veszik át. A hadikölcsönkötvényekre felvett lombard­kölcsönöket a román adósok 1:1 arányban ma­gyar koronában tartoznak megfizetni. A magyar takarékpénztárak 1:4 arányban fizetik vissza a román állampolgárok könyv­betéteit. A jelzálogtartozásokat a román­­ adósok az egyezményben megállapított határig fizetni tartoznak, ha ez nem történik meg, e tartozá­sokat a román állam veszi át. Az 1921 július 26-án Magyarországon volt román állampolgár tulajdonát képező értékpapírokat a magyar kormány adó- és illetékmentesen felszabadítani tartozik. A magyar kormány a vagyonváltság­törvény életbeléptetése után szerzett háború elő­tti kötvényeket csak az adó lefizetése elle­nében tartozik felszabadítani. A magyar há­ború előtti kötvényeket az egyezmény értelmé­ben a román kormány más címletekkel cse­réli ki. Nem intézkedik az egyezmény a Budapest-fővárosi kötvények sorsáról. A most ratifikálás alá kerülő egyezmény külön meg­állapodás tárgyául tartotta fenn a román­­ hadsereg rekvirálásaiból, a román állampol­gárok hadiszállításaiból eredő követelések, úgyszintén az Osztrák-Magyar Bank, a Posta­takarékpénztár és az árvaszékekkel szemben fennálló követelések és tartozások ügyét. Biztosítóintézetek váltóit nem honorálja a Nemzeti Bank Az intézetek részvényjegyzéseikre hivatkozással kérték a benyújtott váltóik leszámítolását . Visszautasították a kérésüket Azok a vállalatok, melyek túlzott optimiz­mussal azt remélték, hogy a jegybank bőkezű hitelpolitikát fog folytatni és hiteligényeiket akadálytalan­ul honorálni fogja, keservesen csalódtak. A helyzet az, hogy a Nemzeti Bank csupán a malmoknak s a cukorgyáraknak haj­landó mérsékelt termelési hitelt biztosítani. A cukorgyárakat is részben külföldi kölcsönre utalta és a szükségletnek legfeljebb 25—30 szá­zalékát hajlandó rendelkezésükre bocsátani, a malomváltókat pedig ugyancsak megrostálja a jegybank és a gabonakötések bemutatását is kéri tőlük, végül a szalámigyáraknál az a helyzet, hogy még m­ost sem tudtak eredményt elérni, pedig már hónapok óta folyik a tár­gyalás a Nemzeti Bank vezetőségével. A bankok tisztviselői létszámredukálása során most már a nyugdíjjogosultsággal bíró tisztviselőkre kerül a sor a további leépítés esetén. A Magyarország mai száma ismerteti október 1-re várható újabb banktisztviselői létszámcsökkentés arányait. Az egyes intézetek ismét sok tisztviselőt bocsátanak el. Elsősor­ban a női alkalmazottak kerülnek B-listára, úgyhogy alig marad már nőtisztviselő a ban­kokban. A pénzintézetek ezideig rendszerint csak oly tisztviselőket bocsátottak el akik nin­csenek még tíz éve a vállalatnál alkalmazva. Ezeknek ugyanis nincs még nyugdíjjogosultsá­guk és így néhány havi fizetés kiutalásával útnak bocsáth­atták őket. Bankkörökben szá­molnak azzal, hogyha további leépítés szüksé­gessé válik, most mest nyugdíjjogosultsággal bíró tisztviselőkre kerül a sor. Ez a tény nagy nyugtalanságot kelt tisztviselői körökben, mert most már olyanok elbocsátásáról lesz szó, akik hosszabb időt töltöttek el ezen a pályán és igen Mások csalódásai azonban nem tudták visz­szariasztani a hazai biztosítóintézeteket attól, hogy ők is hitelért forduljanak a jegybankhoz. A biztosítók az iparvállalatoknak s a nagyobb uradalmaknak hitelezett biztosítási díjakért kapott váltókat próbálták leszámítolás céljá­ból benyújtani a Nemzeti Bankhoz. Kérésük alátámasztására azt hozták fel, hogy a legtöbb biztosítóintézet jelentős tétel részvényt jegyzett a Nemzeti Bank alaptőkéjéből és ekkor állító­lag azt a biztatást kapták, hogy a bank első­sorban azoknak a váltóit fogja leszámítolni, akik részvényeket jegyeztek. Erről azonban hallani sem akar a jegybank vezetősége és már közölte is a biztosítótársaságokkal, hogy váltóikat nem fogadja el, nehezen tudnának máshol elhelyezkedést ta­lálni. Éppen ezért mozgalmat is indítanak a nyugdíjügy részleges rendezése érdekében. A TÉBE vezetősége ez üdeyben a következőket mondotta munkatársunknak: — Most tanulmányozzuk a tisztviselők nyug­díjrendezésének ügyét. Nagy nehézségek merülnek azonban fel, mert minden egyes intézet nyugdíj­alapjának helyzete más. Egyesek vagyonukat in­gatlanokba fektették, mások viszont oly állam­papírokba és kölcsönkiös­vényekbe, amelyek egyál­talában nem valorizáló­ttak. Nagyon nehéz tehát generális intézkedéssel rendezni ezt a kérdést. Most tanulmányozzuk az osztrák pénzintézetek nyugdíjreformját, amelyet a közelmúltban hajtot­tak végre. Ausztriában félig az intézetek, félig pedig a tisztviselők járultak hozzá a nyugdíjalap feljavításához. Úgy tudjuk, hogy nálunk az egyes intézetek maguk is foglalkoznak e kérdéssel és igyekeznek a nyugdíjasaikon a lehetőség szerint segíteni Mindenesetre kívánatos lenne, ha a ban­kok a nyugdíjkérdés rendezését dűlőre vinnék és ezáltal újból­ visszaadnák régi tisztviselőik­ nyugalmát. Álhírek a TÉBE feloszlásáról. A sajtóban ismételten felbukkantak olyan hírek, amelyek a TÉBE »leépítéséről«, sőt legutoljára feloszlá­sáról adtak számot. A Pesti Napló munka­társa illetékes helyen érdeklődött e híresztelé­sek alapja felől és a következő információt kapta: — Tendenciózusnak kell feltüntetnünk eze­ket a híreket, amelyek minden alapot nélkülöz­nek. A TÉBE-t felesleges leépíteni, mert hiszen mindössze négy tisztviselőt foglalkoztat s ezek még ma is alig győzik a munkát. Éppen úgy valótlanok azok a híresztelések, amelyek a Ke­reskedemi Bank kilépési szándékairól adnak számot. Akik a viszonyokat ismerik, azok tud­ják, hogy éppen a Kereskedelmi Bank áll leg­közelebb a TÉBÉ-hez. Nézeteltérések lehetnek a kondíciókartos keretén belül, ezek azonban a TÉBE működését egyáltalában nem zavarják. Neui volt üzlet az árutőzsdén. A gabonatőzsden a tagok sétavétlensége mulatt mia nem volt forgalom. Hivatalos árjegyzésre sem került sor és így a szom­á­bati hivatalos jegyzések maradtak mára is ér­vényben. A rossz termés miatt a gazdák storníroz­ták kötéseiket a műtrágyagyárakkal. Az idei rossz gabonatermés nehéz helyzetbe hozta a műtrágyagyárakat is. A tavasz elején egy­arán­yú megrendeléseket kaptak a hazai gyárak a gazdáktól, ami részben annak volt tulajdo­nítható, hogy a gyárak a műtrágya ellenérté­kének fizetésére igen előzékeny feltételeket ál­lapítottak meg. Nem kellett ugyanis készpénz­­zel fizetniök, hanem készpénz helyett gabonát kértek a gyárak a műtrágyáért. A legtöbb megállapodás a termelőkkel úgy jött létre, hogy 40 kilogram búzáért a gyárak egy métert mázsa műtrágyát bocsátanak a gazdák rendel­kezésére. A gyárak meg akarták kezdeni az este beálltával a szállítást, azonban nagy meglepe­tésükre, egymásután kapták az értesítést gazdáktól, hogy ne szállítsák a műtrágyát, mi­­vel a megrendelők nem tudnak gabonát adni. A rossz termés miatt sok gazda még vetőmagra, valót sem tudott félretenni, ennélfogva lehe­tetlen, hogy a műtrágya ellenében gabonát ad­jon a gyárnak. A gyárak kénytelenek voltak­ a megállapodásokat egymásután stornírozni. Volt olyan uradalom is, amelyik 25 vágón mű­trágyát rendelt búza ellenében és most kijelen­tette, hogy egy vágón műtrágyát sem tud át­venni. Összesen mintegy 1000 vágón műtrágyát kötöttek le megelőzőleg a gazdák az egyik leg­nagyobb hazai műtrágyagyárnál, de ilyen kö­rülmények között most az a helyzet állott elő hogy alig 2000 vagon műtrágyát sikerült csak a gazdák között elhelyezni. Ennek természete­sen az a következménye lesz, hogy a kevesebb műtrágya bizonyos fokig éreztetni fogja hatá­sát a jövő évi termésnél. Újabb ankét lesz a közmunkák végrehajtásán­. A törvényhatóságok vezetőinek bevonásával nemrég a közmunkák országszerte leendő megindításáról ittam, tott ankét után elkészült a munkálatok programja. Mint a Pesti Napló érte­s­ül, a munkálatok kivitele tárgyában a népjóléti és munkaügyi miniszt­ek­ úja­bb ankétet hív össze, am­elyre a megyei és városi tör­vényhatóságok fejein kívül a rendezett tanácsú for­­rosok vezetőit is meghívják. Ezen az értekezleten részletes utasításokat kapnak a törvényhatóságok munkaprogramjuk kivitele tárgyában. A kereskedelmi kamara a külkereskedelmet ter­helő adók és illetékek csökkentését sürgeti. A keres­kedelmi kamara külkereskedelmi szakcsoportja Saxlehner Ödön elnöklésével ma ülést tartott, ame­lyen dr. Székely Artúr kamarai titkár a külkeres­kedelmi forgalom mai terheit ismertette. Az állami pénzügyek szanálása és a korona stabilizálódása, a külkereskedelemnek fokonként való felszabadulásá­val életbelépett magas vámok az inflációval járó haszonlehetőségeket megszüntették, a szigorú kalku­lációt teszik szükségessé. Így nem tarthatók fenn a behozatalt és kivitelt terhelő különböző hatósági költségek, ha versenyképességünket biztosítani kí­vánjuk. Javasolta, hogy a kamara intézzen előter­­­jesztést a kormányhoz és kérje, hogy külkereske­­­delmi forgalmunk érdekében honosítsa meg a for­­­galmi adó kezelésének osztrák rendszerét, mert anél­kül a hazai nagykereskedelem mind a behozatalból, mind a kivitelből ki fog kapcsolódni és iparunk is veszít versenyképességéből. Javasolta továbbá a vámkezelési illetéknek és a kivitelre kerülő mező­gazdasági termékek külön illetékének törlését, a vámkezelési szemledíjaknak és a MÁV vámközvetí­tési díjának jelentős csökkentését és beszedésüknek c­sakis megokolt esetekre való szorítását. Az értekez­z­ieten Kelety Kornél a GyOSz képviselőjében az ipari nyersanyagok fo­rgalmi adó terheiről, Augenfeld La­jos a bőrtranzító forgalom nehézségeiről, Ehrlich Emil pedig arról beszélt, hogy a mai forgalmiadó­rendszer miatt a faüzlet maholnap teljesen Pozsonyba terelődik át. György Lajos és Rozgonyi István fel­szólalásaikban kimutatták, hogy kisebb küldemé­nyeik és a sokféle hatósági teher többre rúg a fuvar­költségnél. A kamara sürgős felterjesztést intéz ez­­ ügyben a kormányhoz.

Next