Pesti Napló, 1924. szeptember (75. évfolyam, 181–204. szám)
1924-09-30 / 204. szám
Csütörtök PESTI NAPLÓ 1924 szeptember 25 .396 KÖZGAZDASÁGI NAPLÓ Meg kell szüntetni a felesleges hatósági üzemeket A kereskedelmi és iparkamara akciója a kisiparért A fővárosi ipartestületek azon fáradoznak, hogy megállapítsák, hány iparos szüntette meg üzemét ebben az évben. Ez ma a legnehezebb feladat, mivel fővárosi B-lista miatt nem az egyes kerületi elöljáróságokon csupán egy-egy ember foglalkozik a budapesti sokezer kisiparos ügyével és ezeket az embztereket maholnap eltemeti a sok akta. Mivel az iparosoknak iparengedélyük visszaadásával kell az elöljáróságoknál üzemük beszüntetését bejelenteniük, így SS egyes szakmabeli ipartestületek sem tudnak ma tiszta képet alkotni híveik táboráról. Pedig az utóbbi időben egyre több szó esik a kézművesipar pusztulásáról. A napokban megtartott országos kisipari kongresszuson gróf Hadik János, az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének elnöke kiemelte, hogy a nagyipar mellett fontos nemzeti érdek az erős kézműiparososztály fenntartása, mert csak nagyszámú, jól megalapozott, önálló kisexisztenciával lehet a társadalmi erőviszonyok egyensúlyát biztosítani. Tehát az ország egyik legkiválóbb közgazdasági szaktekintélye áll az élére és emeli fel szavát enagymúltú, értékes társadalmi réteg megerősítésére, amidőn a szanálás fergetegében napról-napra hullanak a kisexisztenciák. E héten a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is foglalkozni fog a kisipar hitelkérdésével és a hatósági üzemek konkurenciájával. Aá fognak mutatni a kamarában, hogy a háború után a legfejlettebb iparú nyugateurópai államok, mint Franciaország és Belgium már évekkel ezelőtt jelentős hiteltámogatással és közmunkákkal, sőt adókönnyítéssel siettek a háborús tömegtermelés és termelési centralizáció miatt válságba jutott kisipari termelők támogatására. Nálunk sema közszállítások, sem hitel vagy adókönnyítések útján nem történt eddig figyelemreméltó és programszerűséget eláruló lépés a kisipar érdekében, jóllehet attól eltekintve, hogy a kisipar sok ága gyáripari géptermeléssel egyáltalán nem helyettesíthető, pusztulása tehát nemzeti veszteség, de az egészséges gyáripar legtöbbször a szakképzett és elméleti képzettséggel párosult kisipari termelésből sarjadt ki, amint ezt gyáriparunk fejlődéstörténetében is sok helyen megállapíthatjuk. A világhírű belga fegyveriparnál, svájci óraiparnál a gyári és kisipari termelés egymást kiegészíti és egymást nem nélkülözheti. A magyar kisiparosok támogatására a szanálás kezdetén juttatott 22 milliárdos hitellel az első lépés megtörtént, a kamara akciójára hihetőleg követni fogja a másik kettő: a hatósági üzemek konkurenciájának megszüntetése és a Közszállítási Szabályzat revíziója. Az előbbi azért is sürgős, mert ez igen szoros kapcsolatban van a szanálással a városok takarékossága miatt. Az őszi ülésszakban ratifikálja a nemzetgyűlés a magyar-román pénzügyi egyezményt 1:4 arányban fizetik ki takarékpénztáraink az elszakított erdélyiek betétkönyveit A Romániával kötött pénzügyi egyezmény még nincs ratifikálva, a jövő hónap elején összeülő nemzetgyűlésen fog erre sor kerülni és akkor meg is kezdik mindkét részről az egyezmény végrehajtását, aminek előmunkálatai úgy nálunk, mint Romániában folynak. Az egyezmény értelmében a magyar és román alattvalók között fennálló tartozásokat románvalutában kell megfizetni. Az 1918 október 31. előtt keletkezett követelések és tartozásokra 1:4 arányt állapította meg az egyezmény. A magyar életbiztosító társaságok üzleteit a román társaságok 1:2 arányban veszik át. A hadikölcsönkötvényekre felvett lombardkölcsönöket a román adósok 1:1 arányban magyar koronában tartoznak megfizetni. A magyar takarékpénztárak 1:4 arányban fizetik vissza a román állampolgárok könyvbetéteit. A jelzálogtartozásokat a román adósok az egyezményben megállapított határig fizetni tartoznak, ha ez nem történik meg, e tartozásokat a román állam veszi át. Az 1921 július 26-án Magyarországon volt román állampolgár tulajdonát képező értékpapírokat a magyar kormány adó- és illetékmentesen felszabadítani tartozik. A magyar kormány a vagyonváltságtörvény életbeléptetése után szerzett háború előtti kötvényeket csak az adó lefizetése ellenében tartozik felszabadítani. A magyar háború előtti kötvényeket az egyezmény értelmében a román kormány más címletekkel cseréli ki. Nem intézkedik az egyezmény a Budapest-fővárosi kötvények sorsáról. A most ratifikálás alá kerülő egyezmény külön megállapodás tárgyául tartotta fenn a román hadsereg rekvirálásaiból, a román állampolgárok hadiszállításaiból eredő követelések, úgyszintén az Osztrák-Magyar Bank, a Postatakarékpénztár és az árvaszékekkel szemben fennálló követelések és tartozások ügyét. Biztosítóintézetek váltóit nem honorálja a Nemzeti Bank Az intézetek részvényjegyzéseikre hivatkozással kérték a benyújtott váltóik leszámítolását . Visszautasították a kérésüket Azok a vállalatok, melyek túlzott optimizmussal azt remélték, hogy a jegybank bőkezű hitelpolitikát fog folytatni és hiteligényeiket akadálytalanul honorálni fogja, keservesen csalódtak. A helyzet az, hogy a Nemzeti Bank csupán a malmoknak s a cukorgyáraknak hajlandó mérsékelt termelési hitelt biztosítani. A cukorgyárakat is részben külföldi kölcsönre utalta és a szükségletnek legfeljebb 25—30 százalékát hajlandó rendelkezésükre bocsátani, a malomváltókat pedig ugyancsak megrostálja a jegybank és a gabonakötések bemutatását is kéri tőlük, végül a szalámigyáraknál az a helyzet, hogy még most sem tudtak eredményt elérni, pedig már hónapok óta folyik a tárgyalás a Nemzeti Bank vezetőségével. A bankok tisztviselői létszámredukálása során most már a nyugdíjjogosultsággal bíró tisztviselőkre kerül a sor a további leépítés esetén. A Magyarország mai száma ismerteti október 1-re várható újabb banktisztviselői létszámcsökkentés arányait. Az egyes intézetek ismét sok tisztviselőt bocsátanak el. Elsősorban a női alkalmazottak kerülnek B-listára, úgyhogy alig marad már nőtisztviselő a bankokban. A pénzintézetek ezideig rendszerint csak oly tisztviselőket bocsátottak el akik nincsenek még tíz éve a vállalatnál alkalmazva. Ezeknek ugyanis nincs még nyugdíjjogosultságuk és így néhány havi fizetés kiutalásával útnak bocsáthatták őket. Bankkörökben számolnak azzal, hogyha további leépítés szükségessé válik, most mest nyugdíjjogosultsággal bíró tisztviselőkre kerül a sor. Ez a tény nagy nyugtalanságot kelt tisztviselői körökben, mert most már olyanok elbocsátásáról lesz szó, akik hosszabb időt töltöttek el ezen a pályán és igen Mások csalódásai azonban nem tudták viszszariasztani a hazai biztosítóintézeteket attól, hogy ők is hitelért forduljanak a jegybankhoz. A biztosítók az iparvállalatoknak s a nagyobb uradalmaknak hitelezett biztosítási díjakért kapott váltókat próbálták leszámítolás céljából benyújtani a Nemzeti Bankhoz. Kérésük alátámasztására azt hozták fel, hogy a legtöbb biztosítóintézet jelentős tétel részvényt jegyzett a Nemzeti Bank alaptőkéjéből és ekkor állítólag azt a biztatást kapták, hogy a bank elsősorban azoknak a váltóit fogja leszámítolni, akik részvényeket jegyeztek. Erről azonban hallani sem akar a jegybank vezetősége és már közölte is a biztosítótársaságokkal, hogy váltóikat nem fogadja el, nehezen tudnának máshol elhelyezkedést találni. Éppen ezért mozgalmat is indítanak a nyugdíjügy részleges rendezése érdekében. A TÉBE vezetősége ez üdeyben a következőket mondotta munkatársunknak: — Most tanulmányozzuk a tisztviselők nyugdíjrendezésének ügyét. Nagy nehézségek merülnek azonban fel, mert minden egyes intézet nyugdíjalapjának helyzete más. Egyesek vagyonukat ingatlanokba fektették, mások viszont oly állampapírokba és kölcsönkiösvényekbe, amelyek egyáltalában nem valorizálóttak. Nagyon nehéz tehát generális intézkedéssel rendezni ezt a kérdést. Most tanulmányozzuk az osztrák pénzintézetek nyugdíjreformját, amelyet a közelmúltban hajtottak végre. Ausztriában félig az intézetek, félig pedig a tisztviselők járultak hozzá a nyugdíjalap feljavításához. Úgy tudjuk, hogy nálunk az egyes intézetek maguk is foglalkoznak e kérdéssel és igyekeznek a nyugdíjasaikon a lehetőség szerint segíteni Mindenesetre kívánatos lenne, ha a bankok a nyugdíjkérdés rendezését dűlőre vinnék és ezáltal újból visszaadnák régi tisztviselőik nyugalmát. Álhírek a TÉBE feloszlásáról. A sajtóban ismételten felbukkantak olyan hírek, amelyek a TÉBE »leépítéséről«, sőt legutoljára feloszlásáról adtak számot. A Pesti Napló munkatársa illetékes helyen érdeklődött e híresztelések alapja felől és a következő információt kapta: — Tendenciózusnak kell feltüntetnünk ezeket a híreket, amelyek minden alapot nélkülöznek. A TÉBE-t felesleges leépíteni, mert hiszen mindössze négy tisztviselőt foglalkoztat s ezek még ma is alig győzik a munkát. Éppen úgy valótlanok azok a híresztelések, amelyek a Kereskedemi Bank kilépési szándékairól adnak számot. Akik a viszonyokat ismerik, azok tudják, hogy éppen a Kereskedelmi Bank áll legközelebb a TÉBÉ-hez. Nézeteltérések lehetnek a kondíciókartos keretén belül, ezek azonban a TÉBE működését egyáltalában nem zavarják. Neui volt üzlet az árutőzsdén. A gabonatőzsden a tagok sétavétlensége mulatt mia nem volt forgalom. Hivatalos árjegyzésre sem került sor és így a szomábati hivatalos jegyzések maradtak mára is érvényben. A rossz termés miatt a gazdák stornírozták kötéseiket a műtrágyagyárakkal. Az idei rossz gabonatermés nehéz helyzetbe hozta a műtrágyagyárakat is. A tavasz elején egyarányú megrendeléseket kaptak a hazai gyárak a gazdáktól, ami részben annak volt tulajdonítható, hogy a gyárak a műtrágya ellenértékének fizetésére igen előzékeny feltételeket állapítottak meg. Nem kellett ugyanis készpénzzel fizetniök, hanem készpénz helyett gabonát kértek a gyárak a műtrágyáért. A legtöbb megállapodás a termelőkkel úgy jött létre, hogy 40 kilogram búzáért a gyárak egy métert mázsa műtrágyát bocsátanak a gazdák rendelkezésére. A gyárak meg akarták kezdeni az este beálltával a szállítást, azonban nagy meglepetésükre, egymásután kapták az értesítést gazdáktól, hogy ne szállítsák a műtrágyát, mivel a megrendelők nem tudnak gabonát adni. A rossz termés miatt sok gazda még vetőmagra, valót sem tudott félretenni, ennélfogva lehetetlen, hogy a műtrágya ellenében gabonát adjon a gyárnak. A gyárak kénytelenek voltak a megállapodásokat egymásután stornírozni. Volt olyan uradalom is, amelyik 25 vágón műtrágyát rendelt búza ellenében és most kijelentette, hogy egy vágón műtrágyát sem tud átvenni. Összesen mintegy 1000 vágón műtrágyát kötöttek le megelőzőleg a gazdák az egyik legnagyobb hazai műtrágyagyárnál, de ilyen körülmények között most az a helyzet állott elő hogy alig 2000 vagon műtrágyát sikerült csak a gazdák között elhelyezni. Ennek természetesen az a következménye lesz, hogy a kevesebb műtrágya bizonyos fokig éreztetni fogja hatását a jövő évi termésnél. Újabb ankét lesz a közmunkák végrehajtásán. A törvényhatóságok vezetőinek bevonásával nemrég a közmunkák országszerte leendő megindításáról ittam, tott ankét után elkészült a munkálatok programja. Mint a Pesti Napló értesül, a munkálatok kivitele tárgyában a népjóléti és munkaügyi minisztek újabb ankétet hív össze, amelyre a megyei és városi törvényhatóságok fejein kívül a rendezett tanácsú forrosok vezetőit is meghívják. Ezen az értekezleten részletes utasításokat kapnak a törvényhatóságok munkaprogramjuk kivitele tárgyában. A kereskedelmi kamara a külkereskedelmet terhelő adók és illetékek csökkentését sürgeti. A kereskedelmi kamara külkereskedelmi szakcsoportja Saxlehner Ödön elnöklésével ma ülést tartott, amelyen dr. Székely Artúr kamarai titkár a külkereskedelmi forgalom mai terheit ismertette. Az állami pénzügyek szanálása és a korona stabilizálódása, a külkereskedelemnek fokonként való felszabadulásával életbelépett magas vámok az inflációval járó haszonlehetőségeket megszüntették, a szigorú kalkulációt teszik szükségessé. Így nem tarthatók fenn a behozatalt és kivitelt terhelő különböző hatósági költségek, ha versenyképességünket biztosítani kívánjuk. Javasolta, hogy a kamara intézzen előterjesztést a kormányhoz és kérje, hogy külkereskedelmi forgalmunk érdekében honosítsa meg a forgalmi adó kezelésének osztrák rendszerét, mert anélkül a hazai nagykereskedelem mind a behozatalból, mind a kivitelből ki fog kapcsolódni és iparunk is veszít versenyképességéből. Javasolta továbbá a vámkezelési illetéknek és a kivitelre kerülő mezőgazdasági termékek külön illetékének törlését, a vámkezelési szemledíjaknak és a MÁV vámközvetítési díjának jelentős csökkentését és beszedésüknek csakis megokolt esetekre való szorítását. Az értekezzieten Kelety Kornél a GyOSz képviselőjében az ipari nyersanyagok forgalmi adó terheiről, Augenfeld Lajos a bőrtranzító forgalom nehézségeiről, Ehrlich Emil pedig arról beszélt, hogy a mai forgalmiadórendszer miatt a faüzlet maholnap teljesen Pozsonyba terelődik át. György Lajos és Rozgonyi István felszólalásaikban kimutatták, hogy kisebb küldeményeik és a sokféle hatósági teher többre rúg a fuvarköltségnél. A kamara sürgős felterjesztést intéz ez ügyben a kormányhoz.