Pesti Napló, 1924. október (75. évfolyam, 205–231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

Budapest, 1924 7/ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy bóra .... 40.000 K Negyedévre . . 120.000 K Egyes szám ára: Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon 2000 K Vasárnap 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 2600 osztrák korona. PESTI NAPLÓ 7­1 (t­­r 75. évfolyam 205. szám­ 2000 /korona Jerda, október 1 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL», Erzsébet körút 18—20. n. TELEFON I József 62-30, 62-31, 62-33 Felelős szerk.: J. 62—36. Szerkesztőség Bécsbar»» L. Kohlmarkt 7. Az igazságügym­iniszter felügyeleti vizsgálatot rendel el a szolnoki tárgyalás ügyében A honvédelmi miniszter írásos panasszal fordult az igazságügyminiszterhez a tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt . A belügyminiszter a tény­állás felderítése után fog panasszal élni Válság nincs! — jelentik ki illetékes helyen A szolnoki ítélet a minisztertanács előtt (Saját tudósítónktól.) A szolnoki ítélet po­litikai fejleményei gyors tempóban már ma délután rendkívüli minisztertanács elé kerül­tek. Tegnap még arról volt szó, hogy csak csü­törtökön ül egybe a minisztertanács, de Beth­len helyesebbnek tartotta, hogy az ügyet — erős politikai fejleményeinél fogva — már ma vigye a minisztertanács elé s így hivatalosa­n megszabott mederbe­n terelje a szükségesnek mutatkozó teendőket. A minisztertanács délután 6 órakor kezdő­­dött és este negyedízig tartott. Ámde a szolnoki ítélet s az ezekkel kapcsolatos sérelmek, panaszok tárgyalása csak a ta­nácskozásnak kisebb részét foglalta le, mert a zsiszortjelentések és főként az aranyköltségvetés előterjesztése vette a tanácskozás legtöbb idejét igénybe.­­ A tanácskozáson megjelentek a kormány összes tagjai és megjelent Pesthy Pál igazságügyminiszter is, aki alig egy órával a tanácskozás megkezdése előtt érkezett Buda­pestre. Az aranyköltségvetés tárgyalásánál je­len voltak a pénzügyminisztérium­­részéről Jakab Imre, Vargha Imre és Szabóky Ala­jos is. Bármennyire fontos is az aranyköltségve­tésnek közeli előterjesztése a Házban, a közvé­leményt a szolnoki ítélet fejleménye izgatják legerősebben. Ezeket a politikai izgalmakat Ra­kovszky belügyminiszter ma megjelent nyilat­kozata csak fokozta, mert ebben szokatlanul erős kritika foglaltatott a közigazgatási ható­ságnak a szolnoki tárgyaláson éért sérelme s az ítélet indokolásának erre vonatkozó részlete ellen. Válsághírek keringtek a levegőben, vagy Rakovszkynak, vagy Pethynek, vagy mindkettőnek lemondása fenyegetett, ha a mi­nisztertanácson megfelelő megoldást a sérel­mek elintézésére nem találnak. De találtak megoldást az ügyek felü­rítésének törvényes mederbe való terelésével. — Válság nincs! — jelentették ki illetékes helyen a miniszter­­tanács után. A válság csakugyan nem tört ki, de még kitörhet rövidesen, — ezt kell viszont megállapítania az esemé­nyek objektív­ krónikájának, mert minden azon múlik, hogy ha a hivatalos ténymegállapítá­sok a sérelmek megtörténtét igazolták, mi tör­ténik azok orvoslására és megelőzésére a jö­vőben. Hivatalos információ a minisztertanács lefolyásáról Előrebocsátjuk azt a hivatalos informá­ciót, amit este fél tízkor a miniszterelnökségen, a tanácskozás befejeztével a sajtónak adtak. A miniszterelnök ma átvette hivatalát, dél­utánra a kabinet tagjait minisztertanácsra hívta egybe, hogy a távollétében előfordult aktuális kér­désekről magát infor­­áltassa. A miniszterek min­denekelőtt a fontosabb resszortü­gyekről tettek jelentést, majd a pénzügyminiszter ismer­tette a nemzetgyűlés elé terjesztendő aranyköltségvetést főbb vonásaiban. Ez foglalta­­el a tanácskozás legnagyobb részét. A minisztertanács foglalkozott a csongrádi bombaperben hozott ítélettel is és­ megállapította, hogy a bírósági ítélet ellen elhangzott­­kifogások és aggályok csupán perorvoslás útján bírálhatók el, minthogy pedig a királyi ügyész a fellebbezést bejelentette, egyéb intézkedésre szükség nincs. A honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a tárgyaláson észlelt egyes je­lenségek­­miatt k­i '­í máris írásban panasszal élt az igazságügyminiszterhez, akihez a belügyminiszter a tényállás felderítése után, ha szükségesnek mutatkozik, ugyancsak panasszal fog fordulni. Az igazságügyminiszternek módjában áll ezen esetben főfelügyeleti jogánál fogva a felügyeleti vizsgálatot elrendelni s ennek kapcsán a szükséges intézkedé­seket megtenni. Miután pedig az elsőfokú ítélet a vádlottak­at felmentette, természetesen a nyomozás a tettesek felkutatása iránt tovább folyik. Alább vissza fogunk térni e lapidáris in­formáció megfelelő megvilágítására. Ezt meg­előzően azonban ideiktatjuk Pesthy Pál nagy­érdekességű nyilatkozatát a mai miniszterta­nács után, valamint Vass József népjóléti mi­niszter nyilatkozatát is. Pesthy Pál igazságügyminiszter a minisztertanácsról A minisztertanács befejezése után a Pesti Napló munkatársának alkalma volt hosszabb beszélgetést folytatnia • Pesthy Pál igazságügy­miniszterrel, aki a minisztertanács lefolyásáról, továbbá a csongrádi ítélet dolgában Rakovszky Iván belügyminiszterrel folytatott eszmecseréjéről a következőket mondotta el: — Én az egész bonyodalomról, UK-', a csongrádi bombapörben hozott itélet s annak indokolása elő­idézett, legelőször ma reggel a Pesti A­ opM-nak bir­tokomon járt tudn­ít'?'Vi­tors értesült­em és ennek az in­(Folytatása a 2. oldalon.) ­ Ellenséges testvérek? A negyvennyolccal végződő évszámo­kat mi magyarok nagyon könnyen meg tudjuk jegyezni. Jogászaink memóriájá­ban simán vert tanyát az 1748-as esz­tendő is. Ez a »nagy év« azért tarthat számot szürke elődjei és utódjai között a színesen kimagasodásra, mert valamelyik hónapjá­ban jelent meg a már régen is európai szé­lességet jelentő francia könypiacon bizo­nyos Montesquieu nevezetű francia állam­bölcselőnek Esprit des Lois című munkája. Ez a Montesquieu olyan hangosan kö­vetelte a törvényhozói, bírói és végre­hajtói hatalom tiszta, pontos s a végletekig keresztülvitt különválasztását, hogy köve­telését azóta — annyi évtizednek sok kö­vetelést elavulttá csökkentő elmúlása után — sem lehet elnémítani többé. Magyarul csak 1833-ban szólalt meg Montesquieu-nek ez a tanítása: »A törvé­nyek lelkéről« címmel tolmácsolt államjogi tanításában. Követelése azonban már ré­gebben is fölharsogott nem egy haladó szellemű politikusunk ajkáról és utóbb sem némult el mindaddig, míg az 1869. évi IV. törvénycikkben, méltóságos alap­törvényben minden akkori veszedelemmel szemben körül nem bástyázódott. ötven esztendővel ezelőtt a Montes­quieu-n nevelkedett magyar törvény­hozó — az is őrajta nevelkedett, aki még A francia állambölcselő nevét sem tudta leírni — végre elvágta azt az olykor túlburjánzóan elvastagodott zsinórt, amely, a bíróságot a közigazgatáshoz, a közigazga­tást a bíráskodáshoz fűzte. És kis híja hat évtizednek váltakozó politikai áramlatai közepett a közigazgatás is, a bíráskodás is, ha más-más úton, de mindig egyazon irányban haladt, mind a kettő olyan uta­kon amelyeknek irányát az államépség fentartásának és a társadalmi egészség megóvásának érdeke szabta meg. A közigazgatás és a bíráskodás édes testvérek voltak. Sohasem feledkeztek meg arról, hogy egy anyának gyermekei, soha­sem törtek sem szülőanyjuk, az állam, sem egymás ellen. Az élet ugyan nem lehet el­súrlódások nélkül, mert különben halállá dermedne. Vitás határkérdések kétségte­lenül fölmerültek a közigazgatás és a bí­ráskodás között, olykor az egyik, olykor a másik követelt a maga részére egyforma területet. De ezek a nézeteltérések sohasem hangosodtak veszekedéssé, ezek a felfogás­beli különbségek hatáskörökre vonatko­zóan és illetékességek dolgában jóformán elméletek keretében maradtak és nem dur­vultak szemmel látható, szinte, tettleges összeütközésekké. A magyar história legutóbbi öt eszten­dejének szomorú kiváltsága, hogy megte­remtette ennek az igazán Montesquieu szellemében való idillikus állapotnak zor­dabbra fordulását. Példákkal bizonyíthat­nók, esetekkel megvilágosíthatnók, hogy ép­penséggel nem vagyunk pesszimisták, amikor arra a fájdalmas diagnózisra kényszeredünk rá, hogy a közigazgatás és a bíráskodás már nem­­sg­éd­es testvér. For­mailag talán még mindig a legnagyobb tiszteletben tartják egymást, hiszen erre mifelénk ma már nem a lényeg megmen­tése, hanem, a formáknak áltató megóvása a legfontosabb. De a formákon túl — nem is kell túlságosan éles szem és fül e megál­lapításhoz — káosz, rendetlenül gomolygó és megváltó csillagot nem szülő káosz ködö­­ lt

Next