Pesti Napló, 1924. október (75. évfolyam, 205–231. szám)

1924-10-25 / 226. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1924 október 25 11 SZÍNHÁZ ÉS A MŰVÉSZET A házasságok az égben köttetnek A Nemzeti Szính­áz pénteki bemutatója Csathó Kálmán új vígjátéka azt a jól öl­tözött fiatalembert juttatja eszünkbe, akivel csak a régi, háború előtti Belváros zsúrjain le­­­hetett találkozni. Hiszen emlékeznek rá: kedves, kitűnő mo­dorú, biztos és fölényes megjelenésű. Minden szaván, minden mozdulatán látszik, hogy ál­landóan a legjobb társaságban forog.­ Herczeg Ferencnek személyes ismerőse. Plasztr­ónja vakító fehér, álla rózsaszínre beretvált, zseb­ikendője diszkrét cigarettafüst és szénaillat enyhe keverékét lebbenti, nyakkendőcsokrának hiemyag eleganciájában ősi, örökölt, úri tradí­ciók pihennek. Rokonszenves fiatalember. Ökos, művelt, szellemes. Másfél órára a leg­kellemesebb csevegő. Nehéz kérdésekkel, fá­rasztó problémákkal nem­ terheli barátait s mindig tudja a pontos határvonalat: mikor kell abbahagyni a csípős megjegyzéseket? Sze­reti a könnyed fordulatokat és a nehéz aszú­bort. De sohase csíp be. Vannak, akik azt mondják: ez az egyetlen fogyatékossága. Kü­lönben pedig legtöbbször már kissé ismert történetekkel szórakoztat. Ám annyi ötlettel, frisseséggel és jókedvvel szövi át mondaniva­lóit, hogy szinte azt hisszük, most halljuk elő­ször. Nincs benne semmi pretenzió. Igénytelen, öntudatosan szerény és finom. Esze ágában sincs megsértődni, ha öt perc múlva el is fe­lejtjük a perszáit. Szeretetreméltó fiatalember. Ma, egy elromlott és elsavanyodott világ sze­gényes napjaiban, különösen szívesen emlék­ezünk rá vissza. S lám, most egyszerre itt van. Szerencsésen átugrotta a világháború szörnyű szakadékát,— hiszen nagyszerűen sportol, — elénk áll régi eleganciájával, beszélni kezd és nemcsak figyel­münket hangolja maga mellé, hanem mosoly­gásunkat is földeríti. E pillanatban ép a Gyur­kovics-leányok felejthetetlen történetét idézi, új variációban, új mese fonalára fűzve a haj­dani gyöngyöket, kihasználva minden mulat­ságos ötletet, ártatlan csúfolódásra kínálkozó alkalmat, leleményesen, ügyesen és biztos siker­rel. Ritka, a nagyon ritka fiatalember. Meg kell becsülni és hálásnak kell lenni iránta, már csak azért is, mert párja alig akad mostanság. Ahogy Malvinka s a csinos és okos, ifjú özvegy házas­sági tervét, három felvonás gyorsan perdülő játékán, ravasz mama és még ravaszabb nagy­néni cselvetésein keresztül, a szerencsés meg­valósuláshoz segíti, s minden elismerést meg­érdemel. Abbahagyva a képletes beszédet, Csathó Kálmán, az Új rokon népszerű szerzője, új da­rabjával is tanúságot tett róla, hogy pompásan ismeri a színpadot, különösen a nemzeti szín­padot, a hatás titkait és a közönséget. Amellett becsületesen szavának áll: amennyit ígér, any­agit ad. Az utolsó felvonásban talán még töb­bet is, némi túlzással komédiáig feszítve a mu­latságot. De ez se baj. Akik szórakozni akarnak, legalább kedvükre szórakozhatnak majd, úgy, mint Bérczik Árpád idejében. A Nemzeti Színház előadása... itt álljunk meg egy szóra. Ezt az együttest, ezt a stílust, ezt a remek művészi matériát sehol másutt nem tudta volna megkapni a szerencsés szerző. Mindenki úgy játszik, mint hogyha rászabott legjobb szerepét kapta volna meg. A kitűnő művészek közül első helyen Vízváry Mariskát kell említenünk, akinek érett művészete egy­képpen sugározza az intelligenciát s a bölcs, kesernyésségében is engesztelő humort. Elmés­ségét, iróniáját és megindító melegségét az át­élés őszinte ereje fűti. Mellette Kürti József, BZ a nagyszerű színész, bugyogtatta robosztus jókedvét, egy öregedő vidéki gavallér szerepé­ben. Cs. Aczél Ilona, a szép özvegy gyengéd vonalú figuráját ösztönös ízléssel segítette át a kényes pontokon s tette élettel teljessé. So­mogyi Erzsi Malvinkája összesimulón egyesí­tette magában a csinált naívságot s a termé­szetes együgyűséget. Horváth Jenő, mint »sza­maras Karcsi«, egyszerűen ellenállh­tatatlan. Odry Arnád, Petheő Attila, Ughy Böske, Kiss Irén és Mihályfi Béla, mind egy-egy ragyogó színfoltja a darabnak. Hevesi Sándor művészi, gondos rendezése főkép az előadás sima, zavartalan tempóján érzett. A díszletek kissé régimódiak, de stílu­sosak. A premier közönsége rendkívül lelke­sen, tüntető melegséggel fogadta az új vígjá­tékot s minden felvonás után sokszor szólí­totta lámpák elé a kitűnő szerzőt. Kárpáti Aurél (?) »A vörös malom« repríze a Magyar Színház­ban. A Magyar Színházban ma este fölújították Molnár Ferenc A vörös malom című színművét, amely a tavalyi szezon kimagasló sikere volt és amelyet azóta már külföldön is játszottak a közön­ség és a sajtó egyhangú elismerése mellett. A mai reprízen érdekes újítással szolgáltak a közönségnek. A darabot, bécsi mintára, három részben játszották. A mai felújításon is nagy sikere volt a darabnak és az előadásnak. Darvas Lili kiforrott művészetét,­­Jel­ért) Lajos nagy intelligenciáját, Pécsi Blanka finom nőiességét és Dávid Mihály erős drámaiságát zajos tapsokkal honorálta a Magyar Színház közönsége. (*) Zongora—gordonka-est. Egyik legkiválóbb zongoraművészünk, Szatmári Tibor Mainardi Enri­coval, a jónevű olasz csellóművésszel együtt komoly hangversenyt tartott tegnap a Zeneakadémiában. Két duo és két szólószám volt a műsoron. Bár a formalizmusra hajló olasz gordonkás és a ragyogó temperamentumú, vibráló idegzetű magyar zongo­rista csak kevéssé illettek egymáshoz, az együtt elő­adott számok ezúúttal mégis jobban sikerültek. Pizzetti f-dúr szonátája, színpadias al fresco színei­vel, különösen Szatmári zongoráját inspirálta nagy­szerű tónusokra, lenyűgöző fényhatásokra. Szatmári kezei alatt olyan a hangszer, mint valami prizma, mely egy költői lélek érzelmeinek erőteljes, ha nem is egyenletes kisugárzását ezer színre bontja. Gyö­nyörűség megfigyelni, mint uralja a zenei anyag ezt az ideges, szeszélyes muzsikust. Valóban ez a költői váltólázban zárkódó művészlélek a szeszély és ideg­izgalom legerősebb rohamaiban is biztosan tartja kezében a gyeplőt. Váltólázas költő, de egészséges muzsikus. Kár, hogy Mozart egyik c-dúr szonátájában meddő kísérletezésbe tévedt. Addig analizálta a zon­gorán Mozart kifejezési eszközeit, míg elsikkadt a mozarti szellem. Mozart nem törekedett eszközeiben forradalmi eredetiségre; onnan vette őket, ahol találta s külsőleg nem sokat változtatott rajtuk. De annál többet belsőleg. Szatmári a zongora szellemén át intuitíve megérezte, honnan jönnek bizonyos stílusalakulatok s egyiket öntudatlanul úgy játszotta, mint J. Ch. Bachot, a másikat mint valami graciőz, gáláns francia mestert s ahol stílusintuiciója cser­benhagyta, ott durva Steinway-fényeskket vakított bele a műbe. Az így szétanalizált Mozartból csak zseniális dekoratív szintézist teremthetett. Mozarti közvetlenséget, teremtő­ naivitást nem találtunk se­hol. Szatmári partnere komoly, ízléses muzsikus; tónusa tiszta de nem mélyen zengő, inkább zomán­cos fényű. A Pizzetti-szonátában, Kerpely tavalyi pompás interpretációja után, csak keveset mondha­tott. Bach g-dur szólószvitjét finoman, de olyan szi­gorú stílusban játszotta, amilyen csak egészen nagy egyéniség érintésére elevenedik meg meleg, lüktető valósággá. Az estét Bach A-dur szonátája zárta be. (T-b­) (*) A színházak helyárainak leszállítása. A Pesti Napló mai számában beszámoltunk arról, hogy a­­Színigazgatók Szövetségének határozata értelmében a magánszínházak leszállították a helyárakat Az Unió színházainál hétfőn, a Vígszínháznál és a Fő­városi Operettszínháznál, valamint a Renaissance­színháznál már szombaton lépnek életbe a leszállított helyárak. A Vígszínháznál és a Fővárosi Operett­színháznál tíztől harminc százalékig szállították le a helyárakat, olykép, hogy a földszinti középárú je­gyek harminc százalékkal lettek olcsóbbak, míg a többi kategóriánál tíztől huszonöt százalékig szállí­tották le az áraka­it. Itt említjük meg, hogy a Színészszövetség szom­baton ülésezik a helyárak leszállításával kapcsolatos gázsiredukció ügyében. A Színészszövetség különösen a létminimumos fizetésű színészeknél szeretné meg­menteni a jelenlegi helyzetet. Arról is szó van, hogy a sz­b­ok és nagyfizetésű színészek fizetésük egy há­nyadát ajánlanák föl arra a célra, hogy kisfizetésű kollégáik exisztenciáját megmentsék. Színházak, hangversenyek és kabarék hírei (—) A Vígszínházban szombaton a »Bunbury«, Wilde vígjátéka kerül színre. Vasárnap két előadás lesz: este »A vadkan­s-t, Móricz Zsigmond történelmi színdarabját ismétlik, délután pedig az­­Imádom!« szerepel a műsoron. (—) A Fővárosi Operettszínházban »A nótás ka­pitány« minden előadására zsúfolásig telik meg a nézőtér. A mulatságos szöveg­ és a szebbnél-szebb nóták mindenkit elragadtatnak. Az esti műsort »A nótás kapitány« egymagában tölti be. Vasárnap délután »A drótostót« kerül színre. (—) A legolcsóbb színház a Renaissance-színház, mely a tavalyi helyárak mellett játszik. (—•) Az »Árvácska« első délutáni előadása. Va­sárnap, november 2-án első ízben játsszák a Király­színházban délutáni előadásban Zerkovitz Béla—Bus Fekete László száznál többször adott, rendkívüli sikerű operettjét, az »Árvácská«-t. A főszereplők ez alkalommal is Vaály Ilona, Somogyi Nusi, Rozsnyai Ilona, Kiss Ferenc, Boross Géza, Latabár és Szirmai lesznek. Az előadás 3-kor kezdődik s mérsékelt helyára. (—) Félhelyárakkal a szárem« kerül színre va­­sárnap délután a Renaissance-színházban. (Németh Juliska, Bérczy Ernő, Kürthy György, Réth Mari­anne, Sugár.) (—) Sikerek sikere a »Marina grófnő«. Kálmán Imre gyönyörű operettje estéről-estére táblás házak előtt, ünnepi előadásban, a közönség lelkesed­ése köz­ben kerül színre a Király-színházban. (—) »A vörös malom« hét előadása Darvas Lili­vel. A Magyar Színház péntek estétől hétszer tűzte műsorra Molnár Ferenc világhírű művét, »A vörös malom« című színjátékot, amely k­edden a százötve­nedik előadás kivételes ünnepi jubileumához érkezik. (—) Heltai Jenő »Masam­ód«-ját szombaton, no­vember 1-én játssza a Magyar Színház. A poézis és a humor mesterműve Heltai Jenőhöz méltó­­előadás­ban kerül színre. Bajor Gizi, T. Fonai Rózsi, Gomba­szögi Ella, Csathó Gitta, Horváthy Elvira, Csortos Gyula, Hegedűs Tibor, Kürthy György, a Nemzeti Színház tagja és Kertész Endre vesznek részt a parádés előadásban. (—) Szenes Béla »Az olasz asszony« című új víg­játékát jövő pénteken mutatja be a Belvárosi Szín­ház, amely »A buta ember« és » A gazdag lány« szerzőjét megillető gonddal készül az új Szenes­darabra. »Az olasz asszony« vidámság, ötletesség és romantika dolgában jobb az össze­s Szenes-darabok­nál. Titkos Ilona, Róth Klári, Rozsnyai Ilona, Hahner Aranka, Kertész Dezső, Z. Molnár, Rubinyi gondos­kodnak a legjobb vígjátéki előadásról. (—) Huszonötöd­ször megy szombaton »A nagy­hercegnő és a pincér« a Belvárosi Színházban. A vidám darabot most is a bem­utató kitűnő gárdája, játssza: Titkos Ilona, Mészáros Giza, Kertész Dezső, Z. Molnár, Rubinyi, Gárdonyi. (—) »A kétnemű ember« a címe Karinthy Frigyes mai humoros felolvasásának. Az előadás kezdete Va9 órakor a Zeneakadémia kistermében. Jegyek már csak korlátolt számban kaphatók a portásnál. (—) Csodálkozni fog hétfőn az Apolló Színház hirdetésén! (—) Olcsóbb mint a mozi a Renaissance-színház vasárnapi és ünnep délutáni helyárai. (—) A Fővárosi Cirkuszban e hónap 26-án, vasár­nap délután V24 és este­­/­8 órakor nagy cirkuszi műsor keretében, hírneves fővárosi művészekkel együtt föllép Schenk Jenő, a világhírű telepatikus. Bemutatja a »Szikratáviratot agyból-agyba”. Schenk kitalálja bárkinek a gondolatát és a zenekar azonnal játssza azt a darabot, amelyet bárki gondol. Rendes helyárak. (—) A Royal­ Orfeum i­.­ helyárai. Szombattól kezdődően új helyárakat állapított meg a Royal­ Orfeum igazgatósága. Az új helyárak a következők: erkélypáholy (négyszemélyes) 300.000 korona, föld­szinti zsöllye 90.000-től lefelé 40.000 koronáig, föld­szinti támlásszék 34.000-től lefelé 23.000 koronáig. Az emeleti helyárak 40.000—7000 korona között váltakoz­nak. A vasárnap délutáni helyárak még ezen ala­csony helyáraknál is 40 százalékkal olcsóbbak. (—) Az Apolló Színház vasárnap délutáni elő­adása mozihelyárakkal. Színre kerül a kitűnő esti műsor. (—) A mai előadások. Operaház: Rigolstto (7). — Nemzeti Színház: A házasságok az égben köttetnek (7). — Nemzeti Színház Kamaraszínháza: Candida (­»8). — Városi Színház: Mályvácska királyki«­asszony (7). — Vígszínház: Bunbury (V 18). — Fővárosi Ope­rettszínház: A nótás kapitány (V18). — Magyar Szín­ház: A vörös malom (Va8)) — Renaissance-színház: Ki­s muszkák (először, V18). — Király-színház: Marien grófnő (V28). — Belvárosi Színház: A nagyhercegnő és a pincér (V48). — Blaha Lujza-színház: Puszi­pajtások, Styriában stb. (V29). — Apolló Színház: Szé­pfensége, Szeánsz stb. (8). — Terézkörúti Színpad: Új műsor (Vi9). — Vidám Színpad (Békeffy-Kabaré): Októberi műsor (9). — Royal­ Orfeum Nemzetközi Varieté: Októberi műsor (1/19). — Papagály: Októberi műsor (11). MOZI A legklasszikusabb filmalkotás A Quo vac­is ? bemutatója az Urániában és a Stoyal Apollóban A kinematográfia fejlődése magával hozta azt, hogy levetkőzte magáról a filmművészet a kezdetle­gességet, amely eleinte jellemezte,, ami főleg abban nyilvánult, hogy erőszakolt és mondvacsinált témá­kat és cselekményeket rögzített meg filmen. A moziközönség ma már irodalmat és művészetet kö­vetel és ezt az irodalmat nyújtja a kinematográfia akkor, amikor a világirodalom elismert alkotásait pécézi ki arr, hogy feldolgozza filmre és így nagy­értékű művészi alkotásokkal léphessen a közönség elé.­­­­ Ilyen klasszikus irodalmi alkotás a Quo vadise, Sienkikvicz Henrik világhírű regénye, amely már ki is állotta a tűzpróbát, mert tizenkét év előtt egy olasz filmgyár feldolgozta és igen nagy sikert ara­tott vele. Természetesen az akkori feldolgozás, úgy technikában, mint rekvizitumaiban és a színészi munkában egyaránt teljesen primitív volt. MWVWWW^WWS^WAIWAftA^WVWm 1 CDi :sa INYAM! 1 Bh­tszerepben llig Mary CE III | világattrakció ]

Next