Pesti Napló, 1924. december (75. évfolyam, 257–279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

2 Kedd, PESTI NAPLÓ 1924 december 8 A tekintélyemre valahogy rá ne essen porszem, egyébbel nem törődöm, ha min­djárt össze is dől a világ! S miképpen le­het ezeken az állapotokon változtatni, ha a másik orvos sértődött arcot vág, felkapja kabátját és kiszalad a szobából!?... Ugyanezt a litániát el lehet mondani végig az összes országos ügyeknél. Akármelyiket veszik elő közülük, nem juthatnak a végb­e, ha csak a hatalmi kérdéseket tolják elő­­térbe. Alig lehet kételkedni abban, hogy e gyógyítási módnak sert az egyik, sem a m­ásik orvos nem fogja kárát látni, hanem csak az ország. S ha majd a károk teljes virulenciájukkal kiütköznek, akkor az egyik is, a másik is vállvonogatva azt fogja mondani, hja, minden máskép lett volna, ha­­ máskép lett volna... De ez a váll­vonogatás nem vigasztalás a beteg szá­mára ! Az ojrszág­ torkig van a taktikázá­sokkal, sakkhúzásokkal és stratégiákkal Értse meg hát végre mindenki, eljutottunk erőink utolsó rezzenéséhez, ebben a hely"­z­etben pedig csakis a vergődő beteg hely­­zete "lehet irányadó. Er­nek kell alárendel­nie magát ellenféknek és kormánynak egyaránt. A gazdasági élet olyan, hogy már-már a legrosszabb­tól lehet tartani. Eddig azzal vigasztaltuk magunkat, ha vannak is szen­vedő rétegek, de vannak olyan rétegek is, amelyekre nem nehezedett rá az élet. Most nincsenek többé ilyen rétegek, kivétel nél­kül mindenki érzi az idők súlyát és ami ta­lán még ennél is komolyabb momentum, a jövő arcában egyetlenegy derűs vonást nem lehet felfedezni, a jövő még vigaszta­lanabbnak ígérkezik s arra kell készülőd­nünk, hogy még nehezebb terheket kell majd elviselnünk. Ilyen körülmények között igazán is­tenkáromlásszámba megy a parlament po­rondján lepergő hadakozás, ellenzék kivo­nulása, kormány felvonulása, ellenzék fü­gemutatása, kormány­­ökölmutatása. Az ország munkát kíván, vagy hogy megma­radjunk a megkezdett hasonlatnál, a beteg azt kívánja orvosaitól, ne disputáljanak, de gyógyítsanak. „InäiDisibilifgr ac Inseparabiüfer" Az oszthatatlan cseh birodalom Prága, december 1 (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Csehországot, Morvaországot és Sziléziát eddig hivatalosan „történelmi tartományok­nak­ nevezték, szemben Szlovenszkóval és Kár­pát-Oroszországgal- A minisztertanács most úgy döntött, hogy ezt a külön elnevezést tilos használni, így akarják a cseh birodalom oszt­­hatatlanságját külsőleg is kifejezésre juttatni A Zivar-kabinet három tagja lemondott London, december . • (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Zivar basa kormányának három, tagja, még­pedig a közoktatásügyi, a közmunkaügyi és a közlekedésügyi miniszter lemondott. Lemondá­sukat azzal okolják meg, hogy nem érthetnek egyet azzal, hogy Zivar basa az angol ultimá­tum valamennyi feltételeit elfogadta, anélkül, hogy Egyiptom részére valamelyes enyhítése­ket eszközölt volna ki. Mussolini Kormányának nincs meg az erkö­lsi alapja egy nép vezetésére Róma, december 1. (A Pesti napló külön tudósítójától.) A vasárnapi nap két fontos eseményt hozott. Az egyik az ellenzék milánói gyűlése volt, a másik a vidéki fasisztaszervezetekhez intézett Mussolini-féle­ körirat felolvasása. Az ellenzék tovább is az eddigi állásponton marad és hangoztatja, hogy a kormán­y­nak nincs meg az erkölcsi alapja, amely egy nép vezetésére följogosítaná. Mussolini körirata még meglepőbben hatott, mint a kamarában a minap tartott revíziós beszéde. A Popolo d'Italia szerint a miniszterelnök köriratát lelkesen fogadták beszéltünk Zsitvay Tibor házelnökkel aki a következőket mondotta munkatársunk­nak: — Az ügy részleteiről nem nyil­atkozhatom. Sem nem cáfolok, sem nem erősíthetek meg semmit. Annyit mondhatok, készséggel szolgálom azokat a törekvéseket, melyek a kiegyenlítésre irányulnak és nem adom föl a reményt, hogy e törekvések még eredményre vezethetnek. Zsitvay házelnök e nyilatkozatáról az ellenzéki körökben az a felfogás, hogy a­ hétfői házhatározattal, mely tizenöt képviselőt kitiltott az ülésekről, a helyzet igen megnehezült, Zsitvay törekvéseit azonban az ellenzéki képviselők honorálják. Fölvetődik még a kérdés, hogy az ellenzék kivonulása a nemzetgyűlésből mily időtartamra szól? Az ellenzéki deklaráció csak annyit mond, hogy »fegyveres erő igénybevételével létesülő ház­szabályrevízió tárgyalásában részt nem vehet.« Ez tehát azt jelentené, hogy a passzivitás csak a házszabályrevízió vitájának tartamára szól. Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy az ellen­zéki deklaráció már előre kijelenti, hogy :„a fegy­veres erővel megalkotott házszabályokat a maga rétzéről érvényeseknek el nem ismerik Ebből vi­­szont arra lehet következtetni, hogy az új ház­szabályok megszavazása esetén az ellenzék fönt­art­ja passzivitását. Maguk, az ellenzék ve­zetői, akiknél érdeklődtünk, nem részletezik a passzivitás időtartamát, mert, hogy mikor, ho­gyan­ és miért fognak ismét bemenni a Házba, azt végeredményben a politikai eseményektől teszik függővé. Ami most már a házszabályrevízió plenáris vitáját illeti, ez természetszerűen, a demokra­tikus ellenzéki pártok távolléte folytán alapo­san meg fog rövidülni. A sürgősséget ugyan már a keddi ülésen megt fogják szavazni, de az ülések meghosszabbítására már aligha ke­rül a sor. Hiszen, eltekintve néhány pártonkí­vüli képviselőtől, ellenzéki felszólalás nem lesz. Úgy lehet tehát, hogy az új házszabályo­kat talán már e héten, legkésőbb a jövő héten megszavazza a Ház, mert hat ülésnapnál többre a vita aligha húzódik. A házszabályrevízió elintézése után a nemzet­gyűlés nyomban hozzáfoghat az indemnitás tárgyalásához, amelyet eddig egyébként be sem nyújtottak még, és ellenzékmentesen az indemnitási vita is legfeljebb két-három napig tarthat, úgyhogy december közepe táján a Ház karácsonyi vakációra mehet A jelenségek szerint tehát házszabályrevízió és indemnitás sokkal hamarabb fog elintéződni, semmint a kizárt képviselők kitiltási időtar­tama lejár, hiszen van kitiltás, amely huszonöt ülésnapra is szól. Január végéig is eltarthat tehát, amíg ilyen huszonöt ülésnap lepereg. Arra, hogy a Ház a maga határozatát, amely­lyel képviselőket kitiltott, előbb vagy utóbb, — de még e kitiltás határidejének letelte előtt — hatályon kívül helyezze, eddig precedens nem volt. Azt pedig nem tartják valószínűnek, hogy az ellenzék visszatérhessen a Házba, amíg esgyetlen tagja is még a kitiltás hatálya alatt áll. Rögtöni letartóztatás, fogház és mandátumvesztés járna a kitiltással való tettleges szembehelyezkedésért A kizárt képviselők nem vesztik el napidíjukat­ ­saját tudósítónktól. A pénteki ü­lésről kivezetett képviselők a Ház hétfői ülésén nem jelentek meg. A folyosón felvetődött a kérdés: mi történnék, ha a Ház határozatával kizárt képviselők mégis megjelen­nének az ülésteremben s ott szembehelyezkednének a kitiltó házhatározattal. A házszabályok alkalmazásá­nak egyik szakértője erre nézve a következőket fejtette ki: " Ha a Ház szabályszerű határozatának az ülésekről kitiltott képviselők nem vetnék alá magukat, ennek igen mayos következmé­nyei lennének. Az elnök intézkedéseiben ilyen alkalommal nemcsak a házszabályokra tá­maszkodik, hanem a törvényre is. Az alkotmá­nyosság helyreállításáról és a főhatalom hely­reállításáról szóló 1920:1. tc. 3. §-ának 3. és következő két bekezdése így szól: "Aki a nemzetgyűlés, vagy valamely bizottsága tanácskozótermében jogosulatlanul megjelenik és onnan a nem­zet­gyűlés, illetőleg a bizottság elnökének felhívására azonnal el nem távozik, amennyiben cselekménye súlyosabb rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével bün­tetendő. Ha a tanácskozóteremben jogosulatlanul megje­lent egyén onnan az elnök második felhívására sem távozik, letartóztatandó és haladéktalanul a vád­hatóság elé állítandó. Ha ilyen cselekményt az ülésekről a házszabály értelmében kizárt képviselő követne el, a cselekmény nem esik a mentelmi jog védelme alá, ilyen esetben az ügyész a vádat csak a nemzetgyűlés hozzájáru­lásával ejtheti el.­ — Az 1920. évi 11. te.. 3. §-ának 5. pontja ér­telmében tehát a kizárásra ítélt képviselő, ha az elnök ismételt felszólításának nem tesz ele­get, rögtön le kell tartóztatni, átadni a vádha­tóságnál, ahol egy évig terjedhető fogház­zal büntetendő és elveszti mandátumát is, mert hiszen az ítélet a politikai jogok gyakor­latának felfüggesztésével is jár. A Ház folyosóján szóba került az is, vájjon a kizárásra ítélt képviselők elvesztik-e napidíjukat is. A képviselők havi javadalmazása a lakásbérrel együtt 428,75 aranykorona ennek egy napra es­ő része HM aranykorona, vagyis 213.100 papírkorona. A huszonöt ülésnapra kizárt képviselőnek tehát a tiszteletdíjából 6.077.500 korona kerülne ez esetben levonásra. Érdeklődtünk a házelnöki hivatalban és a következő felvilágosítást kaptuk: — A kizárásra ítélt képviselők nem vesztik el­ napidíju­kat, mert ezt sem az 1908-as házszabályok, amelyek most érvényben vannak, sem pedig törvény nem írja elő. Csak az 1913-as házszabályok értelmében vesztenék el a kizárásra ítélt képviselők napidíjukat és ez annak idejében gyakorlatban is volt. A most tár­gyalás alatt lévő házszabályrevízió értelmében ismét gyakorlattá fog­oítva, hogy a kizárásra ítélt képvi­selőknek a kizárás tartamára napidíjukat is levonják. k­k A fajvédők vezére „magyarázza" semlegességét Gömbös nyilatkozata A fajvédők a Ház pénteki ülésén szélsősé­ges ellenzéki magatartásukat, mint ismeretes, váratlanul feladták és Gömbös Gyula Bethlen mellett védőbeszédet mondott. Ezért több ol­dalról támadá­sban részesült és most a kor­m­ány félhivatalosa u­tyán magyarító nyilatko­ztot ad ki, amelyb­en többek közt ezt mindja . Az egész i­gy Friedrich István által szóvátet­t tirat alapján került szöv­­égre. A zárt ülésen meg­győződtem arról, hogy az átirat hiteles szövege el­tér a Ház folyosóján felolvasottól és hogy tartalma összefügg az anto-aktával és megfelel az ország ér­dekeinek. Tehát az alap hamis lévén, a támadás nem vezethetett e­hhoz. Ötletszerűen soha nem cselekedtem és nem fogok cselekedni. Ha kellő bizonyítékokkal rendelkeztek volna és ha programszerűen jártak volna el, akkor lehetett volna szó a fajvédők csat­akozásáról, feltéve, ha a közös világnézeti alapon jók szervezték volna a támadást. A szociáldemokra­tkkal való kooperáció ellenkezik felfogásommal. Íttunk elítéli a halogatást, a palástolást, büntető águnkból való politikai fegyverkovácsolást, de a málasztás a kormányt terheli és a kormány felelős az Esküdt-ügyben tapasztalt huza­vonáért épúgy, mint Zákány Gyula kiszökéséért is. Pártunk mind­ezek alapján nem vesz részt a kormány és a baloldal közötti parlamenti harcokban.

Next