Pesti Napló, 1925. január (76. évfolyam, 1–25. szám)
1925-01-23 / 18. szám
SS Pente-II PESTI NAPLÓ 1925 január 23 -, Összehívják a munkanélküliek gyűlését Hogyan képzeli el a Szakszervezeti Tanács a munkanélküliek elhelyezését a külföldön ? (Saját tudósítónktól.) A Szakszervezeti Taács csütörtökön délután ülést tartott, amelyen ismét a munkanélküliség kérdésével foglalkozott. A tárgyaláson részt vett a Tanács minden tagja, s amint az egyes szakmák képviselői egymásután felszólaltak, nagyon súlyos kifakadások hangzottak el. — A munkásvidékek szenespincéinek tulajdonosai igazolhatják, — mondta az egyik felszólaló — hogy ma már kilónként vásárolják a tüzelőanyagot, a zöldségesbódékban pedig fejenként a hagymát. — A munkanélküliek családjai üres szalmazsákokon alszanak, — mondta egy másik tanácstag — lakásukból minden holmi már a szegénypiacra került. A munkanélküliek gyűlése Hosszas vita indult meg ebben a hangulatban, míg végül a következő határozatot hozták: összehívják a munkanélküliek gyűlését, amelyen feltárják mindazt, ami ebben a kérdésben eddig történt, s meg fogják mondani, mit ígért a népjóléti miniszter, mint a miniszterelnök helyettese. A gyűlés után küldöttség útján keresik fel a miniszterelnököt és a népjóléti minisztert. A teljes ülés megbízta a Szakszervezeti Tanács titkárságát, tegyen meg minden előkészületet a gyűlés egybehívására és a munkanélkülieket a sajtó útján értesítse a gyűlés idejéről és színhelyéről. Ha ennek az intézkedésnek nem mutatkozik a gyors eredménye, úgy a továbbiakkal a gyűlés után fognak foglalkozni. Munkaalkalom a külföldön A Szakszervezeti Tanács már előbb megformulázott követelései közé felvette azt a pontot, hogy a kormány szervezze meg a munkanélkül maradt munkások külföldi kereseti lehetőségét. Arra nézve, hogy ezt miképpen képzeli el a Tanács, a következő felvilágosítást adták nekünk: — A mutilusnélküliség elleni biztosítás a munkanélküliség kérdését nem oldja meg. A munkások, irodai és üzleti alkalmazottaknak munkahiány esetére szóló kötelező biztosítása csupán a munkanélküliségből eredő nyomort csökkenti. Bár erre a mentő munkára sürgős szükség van, még sürgősebb szükség van a munkanélküliség megelőzésére, arra, hogy megfelelően szervezett közmunkán révén juttassák munkához a munkanélkülieket. A közmunka nem csupán utak, hidak, csatornázási munkálatokból állhatnak. Hiszen egy jól megszervezett építőakcióra már azért is rendkívül szükség van, mert a fővárosban és annak közvetlen környékén a lakók sok ezre fabarakokban tengeti életét. De egyes vidéki állomásokon még mindig találni vagonlakókat is. Egy ilyen építőakció nemcsak az építőiparral kapcsolatos szakmák munkásait juttatná munkaalkalomhoz, de közvetve mindazokat, akik olyan iparcikkeket készítenek, amelyre a munkához jutott és teljesen lerongyolt tömegeknek rendkívüli szükségük van. Az építőakción kívül módot, kell keresni arra is, hogy az állam lerongyolt ipari üzenteinek a berendezkedése, gépszükségletei felcseréltessenek, új modern gépekkel. Ez előmozdíthatná nemcsak a gépgyártóipar foglalkoztatását, de az amúgy is deficittel küszködő állami üzemeket hasznothajtóbbá tenné. A MÁV felszerelésének a felújítása ugyancsak megfelelő munkaalkalmat biztosítana. Ennek a költségét az állam különböző inproduktív kiadások szűkítésével tudná részben megszerezni, részben pedig hitel igénybevételével. A megelőzés munkájának ez lenne egyik része. A másik az, hogy a még mindig fölösleges munkaerőket arra az időre, amíg azok fölöslegesnek mutatkoznak és addig fölöslegesek, amíg munkát, kenyeret nem tudnak nekik adni, külföldi munkaalkalomhoz juttassák. Ennek a megszerzése céljából a kormánynak különböző államok kormányzataival egyességet kellene létesíteni. Ilyen egyességet létesített a háború befejezése után Németország Franciaországgal, Lengyelország is ugyanezzel az állammal. Egy ilyen egyességben kellene biztosítani azt, hogy Magyarország szállítja a szükséges munkaerőt a bevándorló munkások teljes szociálpolitikai védelme mellett. Csak ilyen egyezmény mellett van mód és lehetőség arra, hogy a szokásokkal és viszonyokkal ismeretlen munkások idegen államban megfelelő munkaalkalomhoz jussanak. Minden államnak kötelessége arról gondoskodni, hogy polgárainak életlehetőségét, még ha azok csak munkások vagy hivatalnokok is, biztosítsa. Ha itthon nem tudja biztosítani, úgy kötelessége keresni az utat és módot, hogy átmenetileg más országban biztosítsa. Ezt még a fasiszta olasz kormány is megtette. Kötelessége tehát lépéseket, tenni, hogy így mentse át az ország gazdasági életének legfőbb értékét, a munkaerőt. (Saját tudósítónktól.) A szürke ködös téli délelőttön ma is éppen úgy robognak az atyák és époly vidám kacagással sétálgattak a nehézbundáéi, párizsi elegánciájú szépasszonyok az Andrássy úton, mint máskor. Az Operaház két kő-szfinksze is époly közömbösséggel nézte a kenyerük után siető, gondterhes férfiakat, pedig ez alatt az Operaház mögött, egy keskeny, tipikusan pesti utca bérházában a budapesti klubok, művésztársaságok régi kedves alakja, dr. Göll "Elemér, a jogtudományok doktora, okleveles építőművész negyvennégyéves korában, ma délelőtt tizenegy órakor saját nadrágszíjára akaszotta fel magát hálószobájának rézkilincsén. Nyomor: végállomás Dr. Coll Elemér tragédiája tipikusan budapesti, sőt középeurópai tragédia. Nemes ambíciók művészi pályára sodorták és a sors, hogy tragikumát még nagyobbá tegye, kezdetben sikerekhez is juttatta, hogy aztán a munkátlanság, a gondok martalékának dobja oda. Dr. G. Elemér előkelő budapesti patrícius családból származott. Apja, Göll János középiskolai tanár,a Nagymező utcai kereskedelmi iskolában egész generációkat nevelt föl. Jónevfi, zeneszerző volt, aki a fővárosi középiskolák nagy énekkarait szervezte meg és fiait diplomás pályára nevelte. Egyik fa, Göll Aladár az egyetemi énekkarok tiszteletbeli elnöke, másik fia, Göll János, Újpest városának főmérnöke, leánya pedig Marsík Jenő vezérkari ezredes, volt belgrádi konzul felesége. A szerencsétlen véget ért dr. Göll Elemér legidősebb fia volt Göll Jánosnak. Előbb a jogtudományi doktorátust, majd a műépítészt oklevelet szerezte meg, a legjobb társaságban forgott, tagja volt a Fészek művészklubnak és az Országos Kaszinónak. Több nagyszabású, építkezéshez is jutott, ő építette ifj. Gyenes Lajossal együtt a nagykanizsai új postaépületet, a miskolci állami iskolát és legutóbb gróf Teleky József dunapentelei kastélyát. Számos építészeti pályázaton nyert első díjat és ő nyerte el a budapesti Szent Szív fogadalmi templom tervpályázatának első díját is. Az utóbbi esztendőkben azonban egyre kevesebb munkája volt Apránként eladogatta értéktárgyait, lakásának jobb bútordarabjait. A gond otthormlővé tette s a látszatra még mindig jókedvű, szinte diákos humorú ember lelke mélyén már ott élt a meghasonlás mételye. Gond és a forgalmi adó Tegnap aztán beállított hozzá az adóforgalmi ellenőr és január 21-ára idézést adott át neki: — Nem csinálok belőle gondot, — mondotta takarítónőjének, aki éppen jelen volt, amikor az idézést kézbesítették — a könyveim rendben vannak, de munkám nincs, én rám nem vethetnek ki újabb forgalmi adót. És ha kivetnek is, nehéz lesz behajtani, mert pénzem, az nincs. A Lázár utca 9. számú ház első emeletén dr. Göll Elemérrel egy lakásban lakik Balogh József kultuszminisztériumi főtisztviselő a feleségével együtt. Ők vezették a háztartást s Baloghék és Göll közt szinte testvéri jó viszony fejlődött ki. Nekik panaszolta el baját, csüggedését, de, amint Balogh József mondotta e sorok írójának: — Nem vettünk mi észre, kérem, semmit se rajta. Olyan volt tegnap is, mint mindig. Nem mondom, nem kacagott, nem tréfálkozott anynyit, mint esztendőkkel ezelőtt, de egész jókedvű volt. Kilenc óra után lehetett, amikor bejött hozzánk és én megkérdeztem, vacsorázott-e. »Még nem« — volt a felelet. — Hamar süttettem neki egy kis kolbászt, meg tojást, mert tudtam, hogy ezt szereti és elbeszélgettünk még sokáig. Akárhogy is igyekszem viszi Bár az iyen tárgyalások nehézkesek, különösen nehézkesek nálunk. Ezt azonban meg lehet könynyíteni, hiszen a Szakszervezeti Tanácsnak megvan a lehetősége, hogy más országok ilyen testületei révén ártárgyalásokat megkönnyítse és nincsen akadálya még annak sem, hogy ezt titsa,csak előkészítse, de a teljes ratifikálásig lebonyolítsa. A kormánynak csak akarni kell a kérdés ilyen elintézését és az itt nyomorgó munkásokat és azok családtagjait megmentheti a végső nyomortól és ennek következményeitől, a, elkeseredéstől. Mert ennek kell következnie, ha nem történik sürgősen, valami.szaemlékezni, egy szóval sem lett célzást arra, hogy megunta volna az életét. A pénzeslevél már későn jön Ma reggel azután behívta a feleségemet egy kis pénzt kért kölcsön. Már tartozott vagy hárommillióval, a feleségem mégis elvitt egy csomó fehérneműnket a zálogházba. Körülbelül tizenegy óra lehetett ekkor. A mérnök úr, mielőtt feleségem elment, még egy kis meleg vizet kért, mert borotválkozni akart. Félegy lehetett,a mikor a feleségem hazaért háromszázezer koronával. — Nagy csend volt a lakásban és a fogasooaz, előszobában ott lógott a mérnök úr télikabátja. Gondolta a feleségem, hogy talán újra lefeküdt aludni. De amikor benyitott a félig leeresztett rolettáktól sötét szobába, a másik szobába vezető ajtó kilincsén lógva, szinte ülőhelyzetben, ott látta a szegény jó mérnök urat és a sötétből ijesztően esik fogott felé a pápaszeme, amely még mindig ott volt a szemén. Kirohant az asszony az udvarra, becsődítette a szomszédokat. Rohant fel a házmester. A® vágta le szegényt a nadrágszíjáról. De már ekkor nem volt benne élet. A arca szépen meg volt borotválva és a hasa át volt kötve a ruhája alatt egy törülközővel. — Nem tudjuk kérem megérteni, miért ölte meg magát. Hiszen amíg nekünk volt valamink, neki is volt. Nem most kerültünk mi ide kérem. Tizenöt esztendeje ismerjük egymást és bizony nagyon szerettük egymást. Aztán meg keren, pénzt is várt a mérnök úr mindig. Hogy jár neki innen is, meg onnan is. Mikor a feleségem a zálogházban járt, mondja aszomszédék cselédje, éppen akkor csengetett be a postás pénze sie cellel. Lehet, hogy valami járandóságát kapta volna meg éppen. Tie ő nem várta meg. Pillanatnyi elmezavar ? Rászéllünk ifj. Gyenes Lajos műépítésszel is, akivel dr. Göll Elemér együtt tervezte és együtt építette pár év előtt a nagykanizsai posta épületét. — Nem tudom megérteni, nem bírom felfogni az egész dolgot. Szegény jó Elemér! Tudom, hogy az életét sem kímélte meg a kellemetlenségektől, de sohasem hittem volna, hogy ez az örökké vidám ember igen könnyen dobja el magától azéletet. Nem lehetett ez más, mint pillanatnyi elmezavar. Érezhette Ő is a tehetetlenségnek szíves, összefacsaró keserűségét, amikor tehetsége világában itt áll munka nélkül, mégis, nem, ez nem lehet más, csak pillanatnyi elmezavar. Az elárvult lakásban, a nagy rajztáblákon egyetlen ív félér papiros sincs kifeszítve. Az ablakon beszűrődik az utcai lámpák halovány fénye. Az Andrássy úton tovább rohannak az autók, flörtölnek a szépasszonyok. És az Operaház előtt a két kő-szfinksz továbbra is közömbösen nézi a kenyér után siető férfinépet B. I. Egy régi budapesti patrícius család kétdiplomás fiát halálba kergette a nyomor Dr. Göll Elemér műépítész felakasztotta magát a nadrágszíjara Borsodban és Zemplénben tönktrement az őszi vetés Tavasszal valószínűleg újra kell szántani az ősszel bevetett földeket Miskolc, január 22. (A Pesti Napló tudósítójának telefon jelentése.) . A borsodmegyei és sátoraljaújhelyi gazdasági felügyelőségek pénteken küldték meg jelentésüket a földművelésügyi minisztériumba. Eszerint a jelentés szerint a két vármegye területén a hó nélküli tél és a száraz fagy óriási károkat okozott. A teljesen abnormis időjárás az őszi vetéseket teljesen tönkretette, előrelátható, hogy a két megye egész területén tavasszal a vetéseket újból fel kell szántani és az őszi vetést tavaszival pótolni, hogy így az idei termés mégis biztosítható legy.