Pesti Napló, 1925. április (76. évfolyam, 74–97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

r­a/ A,­­ Szerda PESTI NAPLÓ A­­ 1925 április 1 . gyűlési vitáját csonkont parlament, ül és el­lenzéki padok előtt. A kormánynak, ami­kor nagy és súlyos alkotmányjogi javasla­tokat akar tárgy­altatni, az volna legele­mibb kötelessége, hogy valósággal beédes­gesse a húzódozó ellenzéket a nemzetgyű­lésbe, azzal a kom­oly biztatással, hogy az ellenzék érvei nem lesznek falrahányt bor­sók, s hogy az ellenzék részvételével foly­tatott vita csak természetes módon, a vita anyagának elfogyásával fog véget érni. Ehelyett, a kormány elnöke megdöb­bentő nyíltsággal vallja, hogy a választó­jog kérdése nem jogi kérdés, s hogy a poli­­tikai hatalomnak a választójoggal való körülbástyázása mellett a jogászi érvek­nek hallgass­a nevük. A nemzetgyűlés el­nöke pedig, aki információit a­ miniszter­elnöktől szokta kapni, intencióit pedig szin­tén politikai fővezérétől veszi kölcsön, leg­alább olyan őszintén, mint a miniszterel­nök, azt hirdeti: csak jöjjetek be derék passzívok a nemzetgyűlésbe, n­agy örömö­tök nem lesz benne; hónapokig tartó vá­lasztójogi vitával nem fogjátok elodázni a magyar politikai élet legfontosabb mozza­natának, a nyári szünetnek jókor való be­következését; rövid tizenegy nap alatt, hála a mindenható klotűrnek, véget vetünk a hiábavaló szóáradatnak! Az őszinteségét a miniszterelnöktől örökölt házelnöknek, úgy látszik, tökélete­sen­ igaza van. Az ellenzék úgyis­ hiába be­szél. A választójogi bizottság mai ülésén Vázsonyinak egy inkább formális jellegű módosítását kivéve, valamennyi ellenzéki indítványt elvetették és Vázsonyi maga is­­keserűen elismerte, hogy a javaslat sorsa már a választójogi bizottság általános vi­tájánál eldőlt. Ilyen baljós csillagzat alatt tehát voltaképpen igazán mindegy, hogy­ a választójog plenáris vitája tizenegy napig vagy tizenegy hétig fog-e tartani. A fődo­log az, — a házelnök minden aggódó lelket nyomatékosan megnyugtat afelől — hogy július elején, megkezdődik a Ház nyári szünete. *­­ Nem vagyunk olyan natvak és fanati­kusak, hogy az általános titkos választó­jogban mindenható gyógyírt lássunk a ma­gyar társadalom mindenfajta bajára. Két­ségtelen azonban, hogy igazán általános titkos választójogból született parlament, amely a nép szenvedéseinek őszinte szószó­lója volna, nem juttatná a nyugalomba vo­nuló népjóléti államtitkárt oly kínos hely­zetbe, hogy — és ma olvassuk — el kellene sóhajtania: Magyarországon nincs pénz a tüdővész és egyéb népbetegségek elleni küzdelemre. Az általános választójog kormánya és parlamentje módot találna arra is, hogy hadjáratot indítson a Fehér Halál ellen, amely most a legszélesebb rendeket vágja a magyar nép embervetése között. Az a parlament azonban, amely tizenegy nap alatt letárgyalandó választójog alapján fog megszületni, — előre meg merjük jósolni — nem a népbetegségek leküzdésének, ha­nem, mint a mostani nemzetgyűlés is, a parlamenti betegségek továbbtenyésztésé­nek parlamentje lesz. az újjáértékeléssel kapcsolatos műveletek­nek felülvizsgálása végett a társaság szak­értőt rendeljen ki és a felülvizsgálat, eredményének beérkeztéig a közgyűlést elnapolják. A 14-ik paragrafus szó szerint így ha­ngzik: »Az a részvénytársaság, amelynek részvé­nyei a budapesti értéktőzsdén jegyeztetnek, megnyitó mérlegét, nemkülönben az ezt követő zárómérlegeit is akként köteles közzétenni, hogy a mérleg egyes tételei külön rovatban aranykoronaértékben is ki legyen fejezve. Az aranykoronára való átszámításnál az aranykorona értéke az északamerikai dol­lár VS.M52 részének veendő, azt a középárfolyamot véve alapul, amelyen a londoni kifizetés a mérlegfelállítás forduló napján megelőzően utoljára a budapesti ér­téktőzsdén jegyezték. A tőzsdei jegyzés újból­felvételéig a Nemzeti Banda jegyzése irányadó.­ Aranykoronamérle­get azonban oly válla­latoknak is jogukban van készíteni, amelyek­nek részvényeit a budapesti tőzsde nem jegyzi. A megnyitó mérleget az igazgatóság a 15-ik paragrafus szerint a rendelet életbelépésének, illetőleg az üzletévnek kezdetétől számított hat hónap alatt köteles a közgyűlés elé ter­jeszteni. Ha a részvénytársaság e kötelezettségének nem tesz eleget, a cégbíróságnak joga van a társa­ság feloszlatását elrendelni. A 17-ik paragrafus kimondja, hogy a rendelet életbelépése után részvénytársa­ság kétmilliárd koronánál kisebb alaptőké­vel nem alakulhat. A rendelet további pontjai a szövetkezetek mérlegeire vonatkoznak. A 18-ik paragrafus kimondja, hogy a szövetkezetek a tiszta vagyonnak az üzletrésztőke össze­gét meghaladó részét legalább felerészben az üzletrészek felértékelésére tartoznak for­dítani, az esetleges felesleget pedig tartalékalapként kell a mérlegbe beállítani. A 19-ik paragrafus szerint a megnyitó mérleget megállapító közgyűlési határozatban az üzletrész névértékét újbót meg kell állapí­tani. A közgyűlés az üzletrészek felértékelése alkalmával figyelembe veszi a papírkoronának­ az üzletrészre teljesített beűzetés időpontjában jegyzett árfolyamát, s ennek eredményeképpen a nagyobb értéket képviselő eddigi üzlet­részekből több üzletrészt alkothat a kisebb értéket képviselő eddigi üzletrészeket pedig a szükséghez képest összevonhatja. Mind a két esetben a szövetkezet hányadüzlet­részt is alkothat. Ha valamely szövetkezeti, tag azt vitatja, hogy az üzletrészek névértékei­nek a beűzetés időpontja szerint való felérté­kelése egyes tagokat indokolatlan előnyben része­sít, míg más tagokat súlyosan megkárosít, a közgyűlés határozatát harminc napon megtámadhatja. A megnyitó mérleg és az újjáértékelés tárgyá­ban hozott határozatot csak az esetben nem lehet megtámadni, ha azt a megjelentek által képviselt szavazatokn­ak l­ega­lá­bb háromne­gyed részével hozták. A 20-ik paragrafus szerint a közgyűlés többsége elhatározhatja, hogy a szövetkezetből kivált tag üzletrészének kifizetését 1930. decem­ber 31-ik napja előtt nem követelheti. A 24-ik és 25-ik pragrafusok az adó- és il­letékügyi rendelkezéseket tartalmazzák. Az előbbi kimondja, hogy a megnyitó mérleg adatai a múltra vonat­kozó bármilyen adóztatás során adóalapul nem szolgálhatnak. Ez a mentesítés azonban csak a megnyitó mér­legre vonatkozik. Az egyes vagyontárgyaknak a megnyitó mérlegben kitüntetett értékeit a további adóztatás során beszerzési, illetőleg elő­állítási áraknak kell tekinteni. A megnyitó mérlegben a megelőző zárómérleg tételeivel szemben mutatkozó csupán szám­szerinti külön­bözetek adóztatásra alapul nem szolgálhatnak. A felértékelés végrehajtása után a megelőző zárómérleg és a megnyitó mérleg tételeiben mu­tatkozó és a felértékelés paritását meghaladó különbözet megadóztatásánál az 1922:XXIV­. tc. 20. paragrafusában meghatározott legkisebb adótételt kell alkalmazni. Az alaptőke­ felértékelésére elszámolt ösz­szegek a részvénykibocsátási illeték kivetése alól mentesek. A szövetkezetek az új értékeléssel kapcso­latban végrehajtott műveletek talán minden­nemű illeték alól mentesek. Vázsoliji egy módosításán Ill a vitaféi jogosultság felsíró eseti valamennyi i­titanyt (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés vá­lasztójogi bizottsága kedd délelőtti ülésén megkezdte a választójogi javaslat részletes tár­gyalását. Szilágyi Lajos szólalt fel a címhez. Leszögezte, hogy a miniszterelnök szerint a törvényjavaslatnál a politikai hatalomról van szó. A szövetkezett ellen­zék viszont elsősorban emberi és állampolgári jognak tekinti a választójogot. A miniszterelnök beszéde a mostani megítélés szerint kimerítette annak a bűncselekménynek a kritériumát, amelyet ha az ellenzék követett volna el, nemzetgyalázásnak minő­sített volna valamely szolgbíró, egy ügyész. A mi­niszterelnök beszédéből megértettük, hogy semmi kilátás­unk sincs arra, hogy akár a plenáris tárgya­láson valami nagyobb jelentőségű indítványunkkal célt érjünk. Ennek dacára részt veszünk a választó­jogi bizottság tárgyalásain és pontról-pontra végig­vesszük az egész választójogi törvényjavaslatot, sőt, amint köztudomású, annak idején majd a demokrácia jegyében szövetkezett pártoknak azt az indítványt fogom tenni, hogy a plenáris tárgyaláson is vegyünk részt, bár módosításaink elfogadását nem reméljük. Gróf Bethlen litván miniszterelnök: Szó sem volt arról, hogy a mi törekvésünk a politikai hatalom megtartása lenne. A szocialista pártnak az­zal a tö­rekvésével szemben, hogy osztályharcot hirdet, szük­ség van arra, hogy Magyarországon a polgári tár­sadalom vezető szerepét megőrizzék. A bizottság azután az első szakaszt tárgyalta, amely a választói jogosultságot szabályozza. Sorra tettek módosító indítványt Szilágyi Lajos, Meskó Zoltán, Gömbös Gyula, Patacsi Dénes, Szabó József, Vázsonyi Vilmos, Rassay Károly, Mokcsay Zoltán és Csizmadia András azirányban, hogy szélesebb kör­ben és enyhébb feltételek mellett adjanak férfiaknak és nőknek választójogot, de a bizottság végered­ményben eredeti szövegezésben fogadta el a sza­kaszt, mindössze Vázsonyi Vilmos kiegészítő javas­latát akceptálták, amely szerint elegendő, ha az elemi iskola négy osztályának sikeres elvégzése he­lyett ezzel egy értékű műveltség megszerzését iga­zolja valaki. Csütörtökön délelőtt folytatják a javaslat tár­gyalását. 2 Mit jelent Vázsonyi indítványának elfogadása a négy elemi elvégzésével egyértékű műveltség jogcíméről ? A választójogi bizottság ülése után megkérdez­tük Vázsonyi Vilmost, hogy voltaképpen milyen jelentősége van elfogadott módosításának. Vázsonyi Vilmos a következőket mondotta: — A választójogi bizottság elfogadta azt az indítványomat, amely szerint az elemi iskola négy osztályának sikeres elvégzése he­lyett az ezzel egyértékű műveltség megszerzé­sének igazolása is választói jogcímül szolgál. Hogy módosító indítványom elfogadása mit jelent, többet-e, kevesebbet-e, vagy semmit sem, az attól függ, hogy majd a 31-ik szakasz tárgyalásánál milyen következményei lesznek a ma elfogadott indítványnak. Megnéztük a választójogi törvényjavaslat 31-ik szakaszát. A szakasz bekezdésének eddigi szövege szerint az elemi iskola negyedik osztályának sike­res elvégzését vélelmezni kell akkor, ha az illetőről köztudomású, vagy állásából, foglalkozásából nyil­vánvaló, hogy a négy elemi iskolai képzettséggel, feltétlenül rendelkezik. — Az a kérdés tehát, — fejtegette Vázsonyi — hogy ebben a 31-ik szakaszban fel fogják-e sorolni azokat a kategóriákat, amelyeknél a négy elemi elvégzését, illetve az annak megfe­lelő műveltséget hivatalból igazoltnak tekintik. Ilyen kategóriák volnának mindenesetre a ke­reskedők, iparosok, az alkalmazottak bizonyos kategóriái, továbbá a kiszolgált altisztek stb., akikről minden külön igazolás nélkül feltéte­lezhető, hogy annyi műveltségük van, amennyi a négy elemi elvégzésének megfelel. Kérdés továbbá, hogy lehetővé fogja-e tenni a módo­sítandó 31. szakasz, hogy magánvizsga útján is igazolni lehessen a négy eleminek megfelelő műveltséget.­­ Ha mindezeket a szempontokat a 31-ik szakasz tárgyalásánál csakugyan érvényesíteni fogja a kormány, ezzel mindenesetre elejét veszi a sok lehetetlen zaklatásnak, amellyel a négy elemi elvégzésének iskolai bizonyítvány útján való igazolása jár. Ebben az esetben tu­lajdonképpen az én 1918-as javaslatomra való visszatérésről volna szó, melyben a négy elemi jogcíme mellett a kisegítő jogcímek egész soro­zata foglalt helyet, melynek ala­pján hivatalból lehetett megállapítani a négy eleminek megfe­lelő műveltséget. Mai módosításom elfogadásá­nak értéke tehát attól fü­gg, hogy ezt a módo­sítást a 31. szakasznál hogyan fogják gyakor­­­latilag érvényesíteni.

Next