Pesti Napló, 1925. július (76. évfolyam, 144–170. szám)

1925-07-16 / 157. szám

­S© Csütörtök PESTI NAPLÓ 1925 július 8 sikkasztásért egy havi fogházra ítélték A fiú ezüstöt lop • Előkelő kölcsönök segítenek a bajba jutott „úriemberen" Az ezüst megkezdi vándorútját kölcsönzőtől ügyészségen keresztül az ügyvédig (Saját tudósítónktól.) A büntetőjárásbíróságon hétfőn dr. Jakab Ernő bíró egy havi fogházbünte­téssel sújtotta a sikkasztással vádolt dr. Barna An­dor ügyvédet és ítéletében kimondotta, hogy az ügyvéd vád tárgyává tett eljárása minden korrekt­séget nélkülözött. A sikkasztási ügy, melynek elsőrendű vádlottja dr. Barna volt, nem hiányos sem pikantériában, sem romantikában. A tékozló fiú betörése özvegy Pohl Károlynénak, egy igen tekintélyes vagyonú földbirtokosnőnek két fia volt, az időseb­bik Aladár, aki egy budapesti cég igazgatója és az ifjabbik, Gyula, aki viszont a tékozló fiú örök sze­repét játszotta. Pohl Gyula állás nélkül járta évről-évre az éj­szakai élet állomásait. Az állandó pénzsegélyen kí­vül, melyben anyja és bátyja részesítették, akad­tak zavaros üzletei, melyekből a legnagyobb fokig pazarló életmódjának költségeit fedezte. Ismerősei­ben a legjobb impressziókat tudta kelteni, a Bitz­ben, Hungáriában lakott fölváltva és Budapest leg­előkelőbb társaságában fordult meg. Négy éve történt, hogy Pohl Gyula, kifogyva pénzéből, »rendkívüli segélyért« fordult édesanyjá­hoz. A segélyt meg is kapta, ám ez sem tartott soká és »üzletek« hiányában a könnyelmű fiú ismételten anyjához fordult pénzsegélyért. Az anya, aki tudta, h­ogy a pénz csak a pazarló életmódhoz szükséges, megtagadta a segélyt fiától, egyben figyelmeztette arra, hogyha nem javul meg, a legszigorúbb esz­közökkel fogja megakadályozni további züllését. A válasz erre az volt, hogy Pohl Gyula az első alkalommal betört anyja lakására és onnét öt perzsa­szőnyeget és egy harmincötkilós ezüst evőeszköz­készletet lopott el. Vándorol az ezüst Pohl Gyula a szőnyegeket eladta, az ezüstöt pedig elzálogosította báró Hatvany Károlynál száz­ezer korona ellenében. A kölcsönügyletet a vele egy szállóban lakó dr. Reiter Ferenc, a Szentkorona Liga titkára közvetítette, abban a hitben, de ebben a hit­ben volt a szívességi kölcsön folyósítója is, hogy egy pillanatnyilag szorult helyzetben levő előkelő úriemberrel van dolga. Közben az özvegy rájött a lopásra és felszólította fiát, hogy szolgáltass ,vissza ellopjsj­ értékeket, de hiába. Erre azután Pohl Aladár feljelentette öccsét lopásért. Ugyanebben az időben történt, hogy báró Hatvany kijelentette, hogy nem hajlandó az­­ ezüstöt tovább tartani lakásán és a zálog ellenében­­ a százezer koronát visszakövetelte. Pohl Gyula most ismét dr. Reiterhez fordult, aki viszont dr. Barna Andort kérte fel a zálogüzlet további közvetítésére. Dr. Barna ügyfelét, Kuffler Dezső földbirtokost rá is bírta, hogy az ezüstöt vegye át a bárótól. Pohl Aladár tudomást szerzett az ezüst hollété­ről és régebbi feljelentéséhez egy újabbat is csatolt, eszerint Kufllert orgazdasággal vádolta meg. Az ügyvéd az ezüstöt kéri Az eljárást az ügyészség megindította és első intézkedéseképpen lefoglalta az ezüstneműt. Ebben az időben azután Pohl Gyula egy másik bűnügye kapcsán öngyilkos lett. Kuffler tisztázta magát, iga­zolta ugyanis, hogy az ezüst lopott voltáról nem volt tudomása. Mikor dr. Barna látta, hogy Kuffler ü­gye már elég jól áll, anélkül, hogy tőle külön en­gedélyt nyert volna, kérte az ügyészséget, hogy az ezüstöt oldja fel a zár alól, mert ügyfelénél­ vagyona elég garancia az értékek biztosítására. Az ügyészség helyt is adott kérelmének, az ezüs­töt mint Kuff­er ügyvédjének, Barnának ki is adta. Barna az ezüst visszaszerzéséről Kufflernek nem tett említést, hanem a kölcsönösszegnél jóval maga­sabb áron eladta. Később szó­lt azután Kufflernek, hogy hajlandó a kölcsönösszeget és a kamatokat ki­fizetni, ha a készletet részére átengedi. Kuffler ezt abban a hitben, hogy az ezüst még mindig az ügyész­ségen van, meg is tette. Csak később, mikor az el­lene indított eljárás megszűnt, derült ki a való tényállás. A vétség özvegy Pohl Károlyné sikkasztás címén tett föl­jelentést dr. Barna és Kuffler ellen, azzal az indoko­lással, hogy miután ezek már tudták, hogy az ezüst­nemű lopásból származott, nem állt jogukban eladni, hanem meg kellett volna várniuk, míg az eljárás be­fejeztével törvény szerint hivatalos személyek köz­b­enjöttével a lefoglalt ezüstneműt elárverezik. A hétfői trárgyaláson Kuffler igazolta, hogy dr. Barna az ő engedélye és tudta nélkül járt el, viszont úgy a tanúvallomások, mint a bizonyítékok súlyo­san terhelőiknek bizonyultak dr. Barna bűnössége mellett. Dr. Szűcs Ferenc ügyészi megbízott végindítvá­nya és a védőbeszédek elhangzása után dr. Jakab Ernő büntetőjárásbíró meghozta ítéletét, me­ly sze­rint dr. Barnát sikkasztás vétségéért egy havi fog­házbüntetéssel és egy évi hivatalvesztéssel sújtja. Kafflert a bíró felmentette. Az ügyész és Barna vé­cj­e fellebbezett az ítélet ellen, mely az alapszabá­lyok előírása folytán most már az Ügyvédi Kamara fegyelmi bírósága elé fog kerülni, hogy döntés tör­ténjék dr. Barna felfüggesztésére vonatkozólag. A magyar—jugoszláv mezőgazdasági kapcsolatok erősbödése felé? A szerb földművelésügyi minisztérium kiküldöttei Magyarországon Belgrád, július 15. (A Pesti Napló tudósítójától.) Jugoszlávia földművelésügyi minisztériuma hivatalos megbízottakat küldött ki a magyar tenyészállat és gépipar tanulmányozására. A kiküldöttek, dr. Stojkovics Velimir osztályfő­nök és Ritzoffy Miklós felügyelő hosszabb ta­nulmányozás után tapasztalataikról a szerb földművelésügyi minisztériumnak részletes je­lentést adtak, amelyben, mint a Pesti Napló értesül, a következők foglaltatnak: A magyar szarvasmarhaanyagról megállapítják, hogy az országban igen figyelemreméltó módon van képviselve a szimmentáli fajta, amelynek tenyésztői legnagyobbrészt nagybirtokosok, akik közül a leg­több törzskönyvet vezet, a tejelést ellenőrizteti és ami legfontosabb: tuberkulinoztat. Meglepte őket az árak igen magas volta. Igen tetszett nekik a mező­n­egyesi állami ménesbirtok és Pajzs Gyula, valamint Eszenyi Jenő állatai és szimmentáli bikái. Arra a kérdésre, hogy érdemes volna-e Ju­goszláviába Magyarországból szimmentált te­nyészanyagot behozni, a következő választ kaptuk: — Érdemes volna a legkiválóbb tenyészetekből olyan elsőosztályú fiatal tenyészbikákat behozni, amelyeknek jó a külsejük, bebizonyítottan jó a származásuk és gümőkórmentes származásúak. Ilyen bikákat ugyanis Svájcban nem lehet kapni, mert az a megbízható, hiteles ellenőrzés, mint Magyarorszá­gon, nincsen. A magyarországi bikák behozatalát azonban nem tanácsolják, mert az árak nálunk na­gyon felhajtottak. — A magyar juhok elsőosztályúak, — mondja tovább a jelentés — magas fokon álló tenyésztés ered­ménye. Az árak azonban szintén túl magasak. A ser­téstenyésztéssel foglalkozik ezután a jelentés. Hang­súlyozzák, hogy a magyar mangalica tulajdon­képpen szerb fajta, de Magyarországon emelték fel addig, ahol ma van és véleményük szerint ez a fajta elérte már a tökéletesítés tetőpontját. A jelentés nagy megelégedéssel emlékezik meg a magyar gépiparról. Megállapítják a szerb kiküldöttek, hogy a mezőgazdasági fel­szerelési ipar és kivált a mezőgazdasági gép­ipar igen fejlett Magyarországon. Elismerően emelik ki jelentésükben a budapesti gépszgá­rak technikai berendezését. Hangsúlyozzák, hogy nem kételkednek abban, hogy a magyar mezőgazdasági aém­nar Jugoszláviában megfe­lelői piacot fog találni, még ha lesz más ország­beli komoly versenytársa is. * Megkérdeztük erre a belgrádi jelentésükre vonatkozóan Konkoly-Thege Sándor OMGE főtitkárt, aki a következőket mondotta: — Nyomatékosan ki kell emelni azt, hogy a szerb kiküldöttek jelentésében megnyilvánuló felfogás sze­rint csak legelsőrangú tenyészanyag kivitelére szá­míthatunk, amelynek értékét igyekeznünk kell a szervezett tenyésztői munka segélyével is emelni, alá­támasztani és kapósabbá, keresettebbé tenni. Az ál­lattenyésztés jelenlegi viszonyai és erős versenye közepette a megállás visszafejlődés és lassú, de biz­tos elsorvadás, elpusztulás- Spanyol banditák fényes nappal megostromoltak egy francia gyárat Négy halott, öt súlyos és sok könnyű sebesült Bordeaux, július 12. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) A bűnkrónikában szinte páratlanul álló Rablógyilkos támadást követett el tegnap fé­nyes nappal három spanyol bandita egy a szomszédos Talencóban levő bútorgyár ellen. A támadásnak több halottja és sebesültje van, a tettesek azonban mind horogra kerültek. Az Arribey-féle bútorgyár irodájában az igazgató éppen­­Lafitte pénztárnokot várta, aki­nek 130 ezer frankot kellett hoznia a munka­bérek kifizetése céljából. Hat hivatalnok ép­pen a fizetési tárcák rendezésével foglalkozott, amikor egyszerre csak három ismeretlen ember toppant be és se szó, se beszéd, lövöldözni kez­dtek. Egy golyó Anibey igazgatót könnyen meg­sebesítette, két golyó pedig egy Gimon nevű hivatalnokot és a fiát találta halálosan. Ebben a pillanatban kívülről lárma hallatszott, mire a banditák kirohantak. A gyár munkásainak sejtelmük sem volt róla, hogy mi történt, egy Bourdier nevű vasutas azonban, aki történe­tesen arra ment, miután a gyári iroda ablakai nyitva voltak, hallotta a lövöldözést és azon­nal tisztában volt vele, hogy a menekülő em­berek a tettesek. Szegény megjárta. Utánuk vetette magát, de a banditák egyike visszafor­dult és agyonlőtte. Ekkor már a munkások is kiszaladtak a gyárból és ki revolverrel, ki szerszámmal fu­tott a banditák után. Állandó tűzharc fejlődött ki, amelynek so­rán a gyár egyik Liebeau nevű alkalma­zottját ás egy Lahousse nevű mezőőrt szin­tén leterítettek a banditák. Közben az egyik gonosztevő is megsebesült és az üldözők jól láthatták, hogy egyik társuk hogyan vonszolja magával. A hajsza a mezőkön folytatódott, de ekkor már a csendőrök is talpon voltak és a különböző útkeresztezéseken foglaltak állást lövésre ké­szen tartott fegyverrel. A banditák, látván, hogy nincs menekvés és különben is ekkor már mind­egyik meg volt sebesülve, eldobták fegyverüket, felemelték a kezüket és kiáltozni kezdtek: — Ne lőjjetek, megadjuk magunkat! Néhány perc múlva már kezükön volt a bi­lincs és bevitték őket a csendőrségre. — Hamon Garcia, cubai születésű spanyol vagyok, — kezdte vallomását a legidősebb ban­dita, ez itt mellettem a saragossai fiamon Rodri­ger, a harmadikat Juan Lopezt ne is faggassák, mert siketnéma. Azután így folytatta vallomását: — Pénteken érkeztem Párizsba és tegnap találkoztam ott honfitársaimmal, akik régi isme­rőseim. Rodriger meghívott, hogy utazzam vele egy »ügy elintézése« végett Bordeauxba. Ezért az »ügyért« bizony nem volt érdemes idejönni. Hivatalos jelentés a spanyol—francia harc­ról: Négy halott: Bourdier, Gimon és fia, La­kousse, egy embernek amputálni kellett a lábát, több siklyos sebesült, a rablók sebesülése könnyű természetű.

Next