Pesti Napló, 1925. július (76. évfolyam, 144–170. szám)
1925-07-16 / 157. szám
S© Csütörtök PESTI NAPLÓ 1925 július 8 sikkasztásért egy havi fogházra ítélték A fiú ezüstöt lop • Előkelő kölcsönök segítenek a bajba jutott „úriemberen" Az ezüst megkezdi vándorútját kölcsönzőtől ügyészségen keresztül az ügyvédig (Saját tudósítónktól.) A büntetőjárásbíróságon hétfőn dr. Jakab Ernő bíró egy havi fogházbüntetéssel sújtotta a sikkasztással vádolt dr. Barna Andor ügyvédet és ítéletében kimondotta, hogy az ügyvéd vád tárgyává tett eljárása minden korrektséget nélkülözött. A sikkasztási ügy, melynek elsőrendű vádlottja dr. Barna volt, nem hiányos sem pikantériában, sem romantikában. A tékozló fiú betörése özvegy Pohl Károlynénak, egy igen tekintélyes vagyonú földbirtokosnőnek két fia volt, az idősebbik Aladár, aki egy budapesti cég igazgatója és az ifjabbik, Gyula, aki viszont a tékozló fiú örök szerepét játszotta. Pohl Gyula állás nélkül járta évről-évre az éjszakai élet állomásait. Az állandó pénzsegélyen kívül, melyben anyja és bátyja részesítették, akadtak zavaros üzletei, melyekből a legnagyobb fokig pazarló életmódjának költségeit fedezte. Ismerőseiben a legjobb impressziókat tudta kelteni, a Bitzben, Hungáriában lakott fölváltva és Budapest legelőkelőbb társaságában fordult meg. Négy éve történt, hogy Pohl Gyula, kifogyva pénzéből, »rendkívüli segélyért« fordult édesanyjához. A segélyt meg is kapta, ám ez sem tartott soká és »üzletek« hiányában a könnyelmű fiú ismételten anyjához fordult pénzsegélyért. Az anya, aki tudta, hogy a pénz csak a pazarló életmódhoz szükséges, megtagadta a segélyt fiától, egyben figyelmeztette arra, hogyha nem javul meg, a legszigorúbb eszközökkel fogja megakadályozni további züllését. A válasz erre az volt, hogy Pohl Gyula az első alkalommal betört anyja lakására és onnét öt perzsaszőnyeget és egy harmincötkilós ezüst evőeszközkészletet lopott el. Vándorol az ezüst Pohl Gyula a szőnyegeket eladta, az ezüstöt pedig elzálogosította báró Hatvany Károlynál százezer korona ellenében. A kölcsönügyletet a vele egy szállóban lakó dr. Reiter Ferenc, a Szentkorona Liga titkára közvetítette, abban a hitben, de ebben a hitben volt a szívességi kölcsön folyósítója is, hogy egy pillanatnyilag szorult helyzetben levő előkelő úriemberrel van dolga. Közben az özvegy rájött a lopásra és felszólította fiát, hogy szolgáltass ,vissza ellopjsj értékeket, de hiába. Erre azután Pohl Aladár feljelentette öccsét lopásért. Ugyanebben az időben történt, hogy báró Hatvany kijelentette, hogy nem hajlandó az ezüstöt tovább tartani lakásán és a zálog ellenében a százezer koronát visszakövetelte. Pohl Gyula most ismét dr. Reiterhez fordult, aki viszont dr. Barna Andort kérte fel a zálogüzlet további közvetítésére. Dr. Barna ügyfelét, Kuffler Dezső földbirtokost rá is bírta, hogy az ezüstöt vegye át a bárótól. Pohl Aladár tudomást szerzett az ezüst hollétéről és régebbi feljelentéséhez egy újabbat is csatolt, eszerint Kufllert orgazdasággal vádolta meg. Az ügyvéd az ezüstöt kéri Az eljárást az ügyészség megindította és első intézkedéseképpen lefoglalta az ezüstneműt. Ebben az időben azután Pohl Gyula egy másik bűnügye kapcsán öngyilkos lett. Kuffler tisztázta magát, igazolta ugyanis, hogy az ezüst lopott voltáról nem volt tudomása. Mikor dr. Barna látta, hogy Kuffler ügye már elég jól áll, anélkül, hogy tőle külön engedélyt nyert volna, kérte az ügyészséget, hogy az ezüstöt oldja fel a zár alól, mert ügyfelénél vagyona elég garancia az értékek biztosítására. Az ügyészség helyt is adott kérelmének, az ezüstöt mint Kuffer ügyvédjének, Barnának ki is adta. Barna az ezüst visszaszerzéséről Kufflernek nem tett említést, hanem a kölcsönösszegnél jóval magasabb áron eladta. Később szólt azután Kufflernek, hogy hajlandó a kölcsönösszeget és a kamatokat kifizetni, ha a készletet részére átengedi. Kuffler ezt abban a hitben, hogy az ezüst még mindig az ügyészségen van, meg is tette. Csak később, mikor az ellene indított eljárás megszűnt, derült ki a való tényállás. A vétség özvegy Pohl Károlyné sikkasztás címén tett följelentést dr. Barna és Kuffler ellen, azzal az indokolással, hogy miután ezek már tudták, hogy az ezüstnemű lopásból származott, nem állt jogukban eladni, hanem meg kellett volna várniuk, míg az eljárás befejeztével törvény szerint hivatalos személyek közbenjöttével a lefoglalt ezüstneműt elárverezik. A hétfői trárgyaláson Kuffler igazolta, hogy dr. Barna az ő engedélye és tudta nélkül járt el, viszont úgy a tanúvallomások, mint a bizonyítékok súlyosan terhelőiknek bizonyultak dr. Barna bűnössége mellett. Dr. Szűcs Ferenc ügyészi megbízott végindítványa és a védőbeszédek elhangzása után dr. Jakab Ernő büntetőjárásbíró meghozta ítéletét, mely szerint dr. Barnát sikkasztás vétségéért egy havi fogházbüntetéssel és egy évi hivatalvesztéssel sújtja. Kafflert a bíró felmentette. Az ügyész és Barna vécje fellebbezett az ítélet ellen, mely az alapszabályok előírása folytán most már az Ügyvédi Kamara fegyelmi bírósága elé fog kerülni, hogy döntés történjék dr. Barna felfüggesztésére vonatkozólag. A magyar—jugoszláv mezőgazdasági kapcsolatok erősbödése felé? A szerb földművelésügyi minisztérium kiküldöttei Magyarországon Belgrád, július 15. (A Pesti Napló tudósítójától.) Jugoszlávia földművelésügyi minisztériuma hivatalos megbízottakat küldött ki a magyar tenyészállat és gépipar tanulmányozására. A kiküldöttek, dr. Stojkovics Velimir osztályfőnök és Ritzoffy Miklós felügyelő hosszabb tanulmányozás után tapasztalataikról a szerb földművelésügyi minisztériumnak részletes jelentést adtak, amelyben, mint a Pesti Napló értesül, a következők foglaltatnak: A magyar szarvasmarhaanyagról megállapítják, hogy az országban igen figyelemreméltó módon van képviselve a szimmentáli fajta, amelynek tenyésztői legnagyobbrészt nagybirtokosok, akik közül a legtöbb törzskönyvet vezet, a tejelést ellenőrizteti és ami legfontosabb: tuberkulinoztat. Meglepte őket az árak igen magas volta. Igen tetszett nekik a mezőnegyesi állami ménesbirtok és Pajzs Gyula, valamint Eszenyi Jenő állatai és szimmentáli bikái. Arra a kérdésre, hogy érdemes volna-e Jugoszláviába Magyarországból szimmentált tenyészanyagot behozni, a következő választ kaptuk: — Érdemes volna a legkiválóbb tenyészetekből olyan elsőosztályú fiatal tenyészbikákat behozni, amelyeknek jó a külsejük, bebizonyítottan jó a származásuk és gümőkórmentes származásúak. Ilyen bikákat ugyanis Svájcban nem lehet kapni, mert az a megbízható, hiteles ellenőrzés, mint Magyarországon, nincsen. A magyarországi bikák behozatalát azonban nem tanácsolják, mert az árak nálunk nagyon felhajtottak. — A magyar juhok elsőosztályúak, — mondja tovább a jelentés — magas fokon álló tenyésztés eredménye. Az árak azonban szintén túl magasak. A sertéstenyésztéssel foglalkozik ezután a jelentés. Hangsúlyozzák, hogy a magyar mangalica tulajdonképpen szerb fajta, de Magyarországon emelték fel addig, ahol ma van és véleményük szerint ez a fajta elérte már a tökéletesítés tetőpontját. A jelentés nagy megelégedéssel emlékezik meg a magyar gépiparról. Megállapítják a szerb kiküldöttek, hogy a mezőgazdasági felszerelési ipar és kivált a mezőgazdasági gépipar igen fejlett Magyarországon. Elismerően emelik ki jelentésükben a budapesti gépszgárak technikai berendezését. Hangsúlyozzák, hogy nem kételkednek abban, hogy a magyar mezőgazdasági aémnar Jugoszláviában megfelelői piacot fog találni, még ha lesz más országbeli komoly versenytársa is. * Megkérdeztük erre a belgrádi jelentésükre vonatkozóan Konkoly-Thege Sándor OMGE főtitkárt, aki a következőket mondotta: — Nyomatékosan ki kell emelni azt, hogy a szerb kiküldöttek jelentésében megnyilvánuló felfogás szerint csak legelsőrangú tenyészanyag kivitelére számíthatunk, amelynek értékét igyekeznünk kell a szervezett tenyésztői munka segélyével is emelni, alátámasztani és kapósabbá, keresettebbé tenni. Az állattenyésztés jelenlegi viszonyai és erős versenye közepette a megállás visszafejlődés és lassú, de biztos elsorvadás, elpusztulás- Spanyol banditák fényes nappal megostromoltak egy francia gyárat Négy halott, öt súlyos és sok könnyű sebesült Bordeaux, július 12. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) A bűnkrónikában szinte páratlanul álló Rablógyilkos támadást követett el tegnap fényes nappal három spanyol bandita egy a szomszédos Talencóban levő bútorgyár ellen. A támadásnak több halottja és sebesültje van, a tettesek azonban mind horogra kerültek. Az Arribey-féle bútorgyár irodájában az igazgató éppenLafitte pénztárnokot várta, akinek 130 ezer frankot kellett hoznia a munkabérek kifizetése céljából. Hat hivatalnok éppen a fizetési tárcák rendezésével foglalkozott, amikor egyszerre csak három ismeretlen ember toppant be és se szó, se beszéd, lövöldözni kezdtek. Egy golyó Anibey igazgatót könnyen megsebesítette, két golyó pedig egy Gimon nevű hivatalnokot és a fiát találta halálosan. Ebben a pillanatban kívülről lárma hallatszott, mire a banditák kirohantak. A gyár munkásainak sejtelmük sem volt róla, hogy mi történt, egy Bourdier nevű vasutas azonban, aki történetesen arra ment, miután a gyári iroda ablakai nyitva voltak, hallotta a lövöldözést és azonnal tisztában volt vele, hogy a menekülő emberek a tettesek. Szegény megjárta. Utánuk vetette magát, de a banditák egyike visszafordult és agyonlőtte. Ekkor már a munkások is kiszaladtak a gyárból és ki revolverrel, ki szerszámmal futott a banditák után. Állandó tűzharc fejlődött ki, amelynek során a gyár egyik Liebeau nevű alkalmazottját ás egy Lahousse nevű mezőőrt szintén leterítettek a banditák. Közben az egyik gonosztevő is megsebesült és az üldözők jól láthatták, hogy egyik társuk hogyan vonszolja magával. A hajsza a mezőkön folytatódott, de ekkor már a csendőrök is talpon voltak és a különböző útkeresztezéseken foglaltak állást lövésre készen tartott fegyverrel. A banditák, látván, hogy nincs menekvés és különben is ekkor már mindegyik meg volt sebesülve, eldobták fegyverüket, felemelték a kezüket és kiáltozni kezdtek: — Ne lőjjetek, megadjuk magunkat! Néhány perc múlva már kezükön volt a bilincs és bevitték őket a csendőrségre. — Hamon Garcia, cubai születésű spanyol vagyok, — kezdte vallomását a legidősebb bandita, ez itt mellettem a saragossai fiamon Rodriger, a harmadikat Juan Lopezt ne is faggassák, mert siketnéma. Azután így folytatta vallomását: — Pénteken érkeztem Párizsba és tegnap találkoztam ott honfitársaimmal, akik régi ismerőseim. Rodriger meghívott, hogy utazzam vele egy »ügy elintézése« végett Bordeauxba. Ezért az »ügyért« bizony nem volt érdemes idejönni. Hivatalos jelentés a spanyol—francia harcról: Négy halott: Bourdier, Gimon és fia, Lakousse, egy embernek amputálni kellett a lábát, több siklyos sebesült, a rablók sebesülése könnyű természetű.