Pesti Napló, 1925. október (76. évfolyam, 220–246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

M^fe&b&s regiets&melléforet &udapest 1925 ' ELŐFIZETÉSI Egy hóra .... negyedévre .. 120­0 Egyes szám ára Budapes­ten, vidéken és a pálya­udvarokon ..... 2000 K Vasárnap ..... 3000 K Egyes szám ára Ausztriában hétköznap és vasárnap 25 óara» (2500 osztrák korona.) r­ rrf- S / 2Q00 korona Csütörtök, október­­ 76. évfolyam 220. szám SZERKESZTŐSÉG* Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON • József 62-30,62-31,62-31 Szerkesztőség Bécsbeni Kabarat 7. len miniszterelnök veszi át a külügyi tárcát is Wealke't tartja meg továbbra is kereskedelmi miniszternek ,mí­g Ciebelsberg-konsibistásiék háttere (Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben a legkülönfélébb hírek terjedtek el a kabinet rekonstrukciójával kapcsolatban. Bizonyos kö­rök részéről erősen lanszírozták ezeket a h­íre­ket és már azt is tudni vélték, hogy gróf Beth­len István miniszterelnök október havában minden körülmények között rekonstruálja kor­mányát, sőt felvetődtek olyan merész kombi­nációk is, amelyek általános kormányválságot jósoltak a parlamenti kampány megindulásá­nak idejére. A Pesti Napló munkatársának alkalma volt a legbeavatottabb helyen hiteles informá­ciókat szerezni e hírekre vonatkozólag. A kor­mányzat köréből származó értesülésünk szerint mindazok a hírek, amelyek a kabinet rekon­strukciójára vonatkoznak, a való helyzetet egyáltalában nem fedik. Gróf Bethlen István miniszterelnök — mint illetékes informátorunk velünk közölte — a maga részéről minden olyan kérdést, amely a kormány összetételével kapcsolatos, kizárólag sa­ját magának tart f­enn és még leszszűkebb kör­nyezete előtt sem ismertek a miniszterel­nöknek ebben az irányban való szándékai. A kormány tagjai azonban ennek ellenére úgy vannak informálva, hogy a miniszterelnök legalább is a közel­jövőben rekonstrukciót egy­általában nem tervez, csupán az egyes tárcák legfontosabb személyi problémáit óhajtja mi­előbb megoldani. E kérdések között legelső he­lyen áll a külügyminiszteri tárca betöltése. Tény az, hogy a miniszterelnök gróf Teleki Pált óhajtotta vol­­a megnyerni a külügymi­nisztérium élére, azonban ezirán­yú fáradozása eredménytelen maradt, Teleki nem vállalkozott a miniszterségre. Ezért maradt függőben mind­ezideig ennek a kérdésnek elintézése. A kor­mány tagjai körében úgy tudják, hogy Walkó Lajos kereskedelmi miniszternek a külügyi tárca vezetésével való ideiglenes megbízatása feltétlenül rövid időn belül lejár. Illetékes informátorunk ezzel kapcsolatban­­a következőket mondotta: — Amennyiben a miniszterelnök úr amúgy is sú­lyos elfoglaltsága mellett bírni fogja a külügyi tárca vezetésével járó munkát, ebben az ese­tben a külügyminisztérium irányítása véglegesen Bethlen miniszterelnök kezébe megy át. Ellenkező esetben pedig a miniszterelnök minden­esetre alkalmas külpolitikust fog keresni a külügyi tárca betöltésére, hogy kit, az még a legbeavatot­tabbak előtt is ismeretlen. Ami a kereskedelemügyi tárcának Kállay Tiborra való bízását illeti, erre nézve kormány­körökből azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ez a kombináció teljesen megdőltnek tekinthető, amennyiben — ahogy a miniszterelnök szándé­kait ismerik — kereskedelemügyi miniszternek továbbra is Walkó Lajost akarja megtartani. Sok szó esett az utóbbi időben gróf Klebels-Berg Kuno kultuszminiszterről is, mint aki a kabinet rekonstrukciója során szintén kiválnék a kormányból, de bizonyos körök részéről ezzel kapcsolatban az egész kormány válságát hí­resztelték és ezzel mintegy jelezték, hogy gróf Klebelsberg Kunónak kabinetalakítási lehetőségei is volnának. Illetékes információink homlokegyenest ellent­mondanak ennek a­­hírnek is, amennyiben a kabinet tagjainak felfogása szerint gróf Kle­belsberg Kuno elejtéséről egyáltalában nincs szó, amennyiben a legmagasabb hely bizalmát Klebelsberg teljes mértékben bírja. Mindenesetre azok a kombinációk, amelyek gróf Klebelsberg Kuno személyével kapcsola­tosak,­ még egyáltalában nem tisztázottak és politikai körökben újra meg újra visszatérnek azok a tendenciózusan beállított hírek, ame­lyeknek középpontjában a kultuszminiszter áll. Minden valószínűség amellett szól, hogy az ösz­szeülő parlament politikai eseményei között jelentős szerepük lesz ezeknek az állandóan felbukkanó kombinációknak, amelyeknek ere­deti forrását eddig teljes határozottsággal ki­deríteni nem lehetett. Németország háborús bűnösségét maga a háborús német kancellár állapította meg Belgium feltűnési kettő vámsza a német követ sző he­ti e­lőt­erjesztésére Brüsszel, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Vandervelde külügyminiszter ma a követ­kező jegyzéket intézte Keller brüsszeli német nagy­követhez.­­A­ belga kormány örömmel veszi tu­domásul a német válaszjegyzéket, amelyben a birodalmi kormány az október 5-ikén megtartandó locarnói konferenciára szóló meghívást elfogadta. A belga kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy a birodal­mi kormány a meghívás elfogadásához sem­miféle külön feltételt nem kötött, válaszolva azokra a kijelentésekre, amelyeket Excellenciád a jegyzék átadásához fűzött, anélkül azonban, hogy a kijelentések tartal­mához kötötte volna a meghívás elfogadását, a belga kormány csupán a következő megjegy­zést teszi: A kölni zóna kiürítésével és a német le­fegyverzés kérdésével kapcsolatban, tisztá­ra a német kormánytól magától függ kívánságainak minél ham­a­rabbi teljesedése, amelyet a birodalmi kormány azáltal érhet el, ha teljesíti mindazokat a kötelezettségeket, amelyekre a folyó évi július 4-iki jegyzék emlékezteti. Ami a háborús felelősség kérdését illeti, megállapítható, hogy ezt a kérdést a biztonsági szerző­déstervezet egyáltalán nem ér­inti. Különben is, ami Belgiumot illeti, ezt a kérdést a versaillesi szerződésen kívül, Bethmann Hollweg birodal­mi kancellárnak, a birodalmi gyír-­­és 1914. évi augusztus 4-ikén tett ki­jelentései teljesen tisztázták.« * / A német Reichstag 1914 augusztus 14-iki ülése egyike a legfontosabb eseményeknek a há­ború történetében. Ezen az ülésen fogadták el a Reichstag pártjai egyhangúúsan a háborús tör­vényeket és a törvények elfogadása után az ülésszakot november 24-ig elnapolták. Bethman Hollweg kancellár a Reichstagban ezen a na­pon nagyobb beszédet mondott. Beismerte min­den kertelés nélkül, hogy a sí-ik hadtest őrjá­ratai augusztus 2-ikán Franciaországgal szem­ben kisebb jelentőségű határsértést követtek el. Azonkívül bejelentette nyíltan a nemzetközi jog német részről történt megsértését, amelyet a német hadsereg Luxembourg megszállásával és a Belgiumba való bevonulással követett el. A német hadseregnek ezt a lépését katonai szem. A gazdasági front egysége Az OMGE mai választmányi ülésében szóba került a Gyáriparosok Országos Egyesületének egy nevezetes átirata, amelyben fegyverbarátságot ajánlott az Ausztriával, Csehországgal és Romániával, kötendő kereskedelmi szerződések tárgya­lására. A GyOSz írását azért mondjuk ne­vezetes aktának, mert benne foglaltatik az első jelentős lépés a gazdasági front egy­ségének megteremtésére. Tudvalévő, hogy a legközelebbi múltban tárgyalásaink Ausztriával állandó kereskedelmi szerződés vagy csak provizórium létesítésére meg­hiúsultak. A kudarc körül heves vita tá­madt. A magyar kormánykörök Ausztriát okolták érte, az osztrák hivatalos világ a magyar kiküldöttek makacsságában és szűkke­lűségében látta a hibát. De itthon is éppen elég hangos volt az osztozkodás a balul végződött tárgyalások miatt. A gaz­dák, akiknek a gyümölcs- és gabonakivitel miatt égetően sürgős volt legalább is a provizórium, szidták a gyárosokat, hogy az ő prohibitív vámrendszerük hiúsította meg a megegyezést. Viszont a gyárosok és az iparosok szemükre lobbantották a gaz­dáknak, hogy önző érdekből készek volná­nak áldozatul odavetni a zsenge magyar ipart. Nem volt épületes ez a civakodás. An­nál örvendetesebb, hogy a haragos­­ felek most igyekeznek egymáshoz közeledni, egy­mást megérteni, amíg nem késő, amíg nem ültünk le a zöldasztalhoz a másik szerződő féllel, aki amúgy is résen van, hogy gyen­geségünket, meghasonlottságunkat a maga javára értékesítse. Mi azt gondoljuk: po­litikában itthon veszekedjük ki magunkat. Pártélet nélkül mi eddig sem voltunk meg, nem leszünk meg ezután sem. A párt a t­erjesztő, a kovász, amely fermentálja, nem hagyja elposhadni a belső életet, közigaz­gatást, parlamentet, mindazt, amit a belső politika nevében és fogalmában össze szok­tunk foglalni. De amint gazdasági kérdés­ről van szó, fogjunk össze erősen és meg­bonthatatlanul. Mert itt kenyérbe és vérbe megy a dolog. Itt a boldogulásunkról és boldogságunkról, a mindennapiról és a köz­vetlen szükségesről van szó. Itt silány a legélesebb elméjű dialektika is és nem lak­tat jól Demosthenes ragyogó retorikája sem. Pénz beszél, kutya ugat, tartja a ma­gyar közmondás. És sokszorosan kötelességünk ez a zárt egység, ha gazdasági érdekünket külső ha­talmakkal szemben kell megvédelmeznünk. Aki józan, becsületes, tapasztalt, dologhoz értő, annak e pontban kettőt nem szabad elfelejtenie. Az egyik az, hogy a legtöbb esetben a külső szerződő fél erősebb vagy nálunknál előnyösebb helyzetben van, min­denesetre pedig legügyesebb, legértelme­sebb, legravaszabb szakképviselőit küldötte ki nemzetközi szerződéseinek megkötésére. Itt tehát nagyon is résen kell lennünk, hogy akár hanyagság, akár tudatlanság, akár nemtörődömség a mi részünkről kárt ne tehessen javainkban. A másik az, hogy a külfölddel való viszonylatban nincs és nem lehet osztályérdek, csak a nemzet egy­séges és egyetemes érdeke. Ebből az emel­kedettebb szempontból tekintve, a gazda és az iparos egyaránt termelő is, fogyasztó is. A gazda nemcsak produkálja a nyerster­ményt, hanem konzumálja az ipar és a gyáripar produktumait. A gyáros, a nagy­iparos, a kisiparos pedig, amikor termel, egyúttal a fogyasztók népes táborát is gyár.

Next