Pesti Napló, 1925. november (76. évfolyam, 247–271. szám)
1925-11-20 / 263. szám
Ltámcí. 2 "Péntek : PESTI NAPLÓ 1925 november 20 nisztereket ültették, azután következtek a püspökök. Az államtitkárok és miniszteri tanácsosok között helyezték el a kamarásokat és a magasrangú katonatiszteket. A főasztalnál, azent azt rajtunk föltáró"4" Gróf Mikes János püspök tizenheten ültek. A főasztallal szemben öt hoszszú asztalthelyeztek el. A középsőnél, Apponyival szemben Csekonics Iván, Sigray Antal és Károlyi József grófok ültek, továbbá Apponi választókerületének küldöttsége, Erdős Mi a legitimista hitvallás ? — Magunktól kérdezzük, hogy mit jelent tehát ez a mi hitvalássunk, ez a mi ragaszkodásunk a törvényes királysághoz? És ha kérdezzük: vájjon csak érzést, csak romantikus rajongást, vájjon csak költői rokonérzelmet egy, a trón magaslatáról a számkivetésre kitaszított fenköltlelkű özvegyasszony és annak gyermekei iránt jelent-e hitvallásunk, hát erre azt felelem: ha egyedül ezt jelentené, akkor is toronymagasságban állana a politikai opportunizmus. (Helyeslés) a hatalom előtt való meghajlás és a politikai napraforgó taktikája felett. (Viharos taps.) — De nemcsak ezt jelenti és nem is főleg ezt. Jelenti a ragaszkodást a hoz a nemzeti létfeltételhez, amelynek kultuszában ész és szív, hideg megfontolás és meleg érzelem teljes harmóniában olvad össze, jelenti a magyar múltnak a magyar jövővel való összekapcsolását és . / ív— .— Kálmán apátplébános vezetésével és a szolnore-i megyei vendégek. A vacsorán képviseltették magukat az összes vármegyék, amelyeknek képviseletében volt főispánjai és vezető tényezői, tekintélyes földbirtokosok, egykori főszolgabírók jöttek el. A nagy fehér termen kívül a szomszédos teremben még négy hosszú asztalnál ültek vendégek, összesen háromszázötvenen vettek részt a vacsorán. A vacsora kezdete előtt gróf Apponyi Albert kedves figyelemmel külön fölkereste a sajtó megjelent képviselőit és amint mosolyogva mondotta, félreértések és kombinációk elkerülése végett kimentette gróf Andrássy Gyulát, aki családi gyász miatt maradt távol, mert unokanővérének, Eszterháza» Emma hercegnőnek a temetésére kellett utaznia Bécsbe és onnan Kismartonba. Feltűnt, hogy a vacsorán nem vett részt Ugrón Gábor, sőt nem jött el Czettler Jenő képviselő sem, aki Apponyi legszemélyesebb hive. Este kilenc órára végre elhelyezkedett a nagy tömeg és megkezdődött a vacsora, amelynek étrendje a következő volt: Hideg erőleves csészében. Balatoni süllőszeletek, nagykövet módjára. Angolos vesepecsenye körítve. Jégbomba.. . Fekete kávé. Dreher-sör. " mnonhalmi fehér be Gyöngyöző víz. A sült felszolgálása után mindenki Apponyira tekintett, a belső teremből átjöttek a hall balkonjára és egy-két 2 Halljuk! Halljuk Apponyith- felkiáltás után gróf Apponyi Albert emelkedett szólásra. Apponyi néma csöndben így kezdte beszédét, bárcsak ideában fennálló közjogi egységet, amely az egész históriai magyarságot egymáshoz fűzi, széttépni? Szabad-e saját elhatározásunkból megtenni azt, amit semmiféle békediktátum nem hozhat létre: az egész magyar nemzetnek ideális, és közjogi és érzelmi közösségét megbontani? (Élénk taps.) „Királykérdés nincsen!" — Mélyen tisztelt Uraim! Ez a rövid elmélkedés is felébresztheti bennünk az öntudatát annak, hogy milyen nemzeti kincseket képviselünk, milyen nemzeti kincsek mellett kell őtt állanunk, milyen nemzeti kincseket kell megvédenünk. Amikor én utolsó beszámoló beszédemben választóim előtt erről a témáról értekeztem, akkor kiemeltem —bár más beállításban, mert hiszen a témának nagyon sok oldala van, — ez törvényes királysághoz való ragaszkodás fontosságát. Felvetették azt a kérdést, hogy várjon mi indíthatott engem arra, hogy a politikai diskusszióknak homlokterébe állítsam ezt a kérdést. Én, azt hiszem, hogy ma már ezt a kérdést senki sem fogja felvetni. (Élénk éljenzés.) — Mi, a törvényes királyság rendíthetetlen hívei nem tűzzük ma napirendre, amit tévesen királykérdésnek szoktak nevezni, mert hiszen királykérdés nincsen. (Élénk taps. Nem tűzzük napirendre mindaddig, míg annak napirendre tűzése az ország veszélyeztetésével jár, mert nem homokra, hanem szilárd alapra akarjuk fektetni a helyreállítandó törvényes magyar királyságot. De nem lehet nekünk struccmadárként fejünket a homokba dugni, amikor vannak olyan mozgolódások, (Élénk helyeslés) amelyek más irányban való kísérletek lehetőségét és szándékát rajzolják elénk, midőn nagytekintélyű férfiak átlátszó evangéliumi rejtélyekkel példálóznak (Apponyi szavait viharos éljenzés és taps fogadja) anélkül, hogy a várva várt nyilt és férfias szóval az ekképpen keletkezett homályt eloszlatnák. (Hosszantartó éljenzés és taps). — Mélyen tisztelt Uraim! Legalább nekünk kötelességünk világosan beszélni és öntudatára jutni annak,hogy — mint előbb már mondom — , mi az országot veszélyeztető problémákkal való közvetlen foglalkozást nem kezdeményezzük, de nemzeti erőnkkel — azzal a nemzeti erővel, amely az itt egybegyűlt, mondhatnám egész Magyarországot reprezentálja (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps) — ellene fogunk szór ígylni minden olyan kísérletnek, amely — ha pillanatnyi sikere is volna — a jogi helyzetet elhomályosítaná. — Aki pedig a mi elvünknek, a törvényes királyságnak személyesítője (itt az egész ünnepi gyülekezet föláll és néma megilletődéssel, állva hallgatja Apponyi szavait).A monrachticus elvnek Magyarországon egyedüli képviselője, az a gyermekkor és ifjúkor mesgyéjén álló ifjú, aki a korát meghaladó komolysággal és öntudatossággal, teljes közjogi tájékozottsággal, a magyar nemzet iránti forró szeretettel, Magyarország függetlenségi igényeinek tökéletes átérzésével (Éljenzés.) készül arra a feladatra, amelyet az úristen a magyar nemzet alkotmányozó tevékenységén keresztül számára fentartott, neki szánt, (Éljenzés.) készül abban a szellemben, amelyet egy töviskoszorút viselt mártír király fiától várni lehet. — Egyszer történt, hogy ifjú királyunk jelenlétében beszélgetés folyt, amelynek során valaki beszélt az uralkodás gyönyörűségeiről. Az ifjú király álmélkodva nézett és ezt mondotta: — • Uralkodás gyönyörűsége! . . . Én újra hittem és úgy tudom, hogy az uralkodás teher és komoly kötelességteljesítés. — Vezérelje tovább az úristen és tartsa meg ezt az ifjú királyi lelket, amelyből ezek a fejedelmi szavak fakadtak, adja meg neki, adja meg nekünk, adja meg az országnak, adja meg Magyarország jövőjének, hogy viselhesse az uralkodás terheit, hogy teljesíthesse az uralkodás nehéz kötelességét, de tanulja meg azt is, amit ma nem lát: az uralkodás gyönyörűségeit, tanulja meg a boldog, felvirágzó, feltámadt magyar nemzetet megismerni. A díszes gyülekezet most tomboló éljenzésbe tör és már csak Apponyi közvetlen szomszédai hallják, amint Apponyi nodarát emelve kiáltja: — Éljen Ottó király! Percekig zúg a taps és az éljen. Hihetetlen nagy lelkesedés vesz erőt a tömegen. A terembe vezető ajtóknál megjelennek a szállóvestélyiruhás vendégei és a tans vihar egyre erősödik. Rpponyit szokatlanul meleg ünneplésben részesítik pontosan húsz percig tartó beszéde után a legitimista magyar királyságnak Ottó napjára egybesereglett hívei: a régi, boldog Napi Magyarország társadalmának színe-java. Több szónoklat természetesen nem hangzott el és vendégek csendesen beszélgetve maradtak atég egy félóráig együtt. Apponyi féltizenegy órakor fölállt kebléről és hogy az ünneplést elhárítsa magától, valósággal kisietett a teremből. Vele együtt távozott Mikes p püspök, de a többiek még sikáig maradtak együtt. F5. Sj. Ferdinándy Gyula Haller István Gróf Marenzi Frigyes Simonsite Elemér Gróf Edelsheim-Gyulai Báró Szterényi József Gróf Szécsen Miklós Gróf Hunyadi József Gróf 'Apronyi 'Albert Gróf Batthyány Lajos Gróf Zichy Aladár • Gróf Zichy János Őrgróf Pallavicini György-Báró Fiáth Tibor Bárczy István teichnetzer Ferenc Strausz István " Apponyi beszéde — Igen tisztelt Uraim! összejöttünk II. Ottó királyunk ... Ekkor a terem egyik szögletében adott jelre az egész ünnepi közönség felkelt helyéről és lelkesen éltette II. Ottó királyt. Apponyi csak pillanatok mulva folytathatta szavait: .... születése napjának előestéjén, hogy e napnak és aehhoz fűződő eszméinek jelentőségéről elmélkedjünk. — Akik ezt a barátságos összejövetelt tervezték, engem szemeltek ki arra, hogy ennek az elmélkedésnek szót adjak, talán mint az eszme közismert hívői közül a legöregebbet. (Lelkes éljenzés.) Nekem fog megadatni tehát, hogy ez alkalommal kizáróan azoknak az érzelmeknek adjak kifejezést, amelyek mindnyájunknál közösek. Holnap, az isten házában, a törvényes királyság híveinek tömegével együtt fognak buzgón fohászkodni Magyarországnak a törvényes királysággal egybeforrott jövőjéért és az isten szolgájának ajkairól fogják hallani ügyünk túlvilági jelentőségének és vonatkozásainak kifejtését. Nékem nem hivatásom, hogy e bizalmas körben ily magasra szárnyaljak, de érzem, hogy kizáróan világi vonatkozásokban beszélve a törvényes királyság eszméjéről, e világi vonatkozások lehető legmagasabb pontjára kell felemelkednünk és ott kell maradnunk, ahol tisztább a levegő és szélesebb a látóhatár, jelenti a jogfolytonosságot. (Élénk éljenzés és taps.) Ezt az eszmét, mint jogfolytonosságot már gyakran volt alkalmam kifejteni és merem állítani, hogy a köztudatba ment át az a tétel, hogy a jogfolytonosság: egy és oszthatatlan és hogy az époly kevéssé képzelhető el a törvényes királyi jogok, mint a törvényes ,nemzeti jogiállományok sérelme nélkül. Így van! Ügy van!) Ámde ennek a terebélyes fának nemcslaki mélységes gyökerei vannak, nemcsak egyedül termő és termékeny talaja van, hanem vannak elágazásai is, amelyek a nap hevében jótékony árnyékot adnak ,fáradt nemzeti létünk iparkodásának. Ez elágazások egyikével kívánok most foglalkozni , következőkben. Ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a jogfolytonos-ság a törvényes trónöröklés területén megszakadt és a trón betöltése körül a nemzet szabad elhatározásának jogi lehetősége előtt áll, akkor ezt a gondolatot végig kell gondolnunk minden következményeivel. És e végiggondolás során én ma nem fogok szólni azokról a nyilvánvaló következményekről, amelyek a dolog természetében rejlenek. Neui fogok szólni a tekintélynélküli hatalomnak az erőinkossághoz és gyengeséghez szokott fajtájáról (Élénk taps.), a mélyen sebzett tekintély elvének teljes csődjéről, a lelkeken való meghasonlásak gyógyíthatatlanná tételéről, a beláthatatlan zavarokról, a ma megérlelt elhatározásnak holnapi megbánásáról. Nem is, fogok arra rámutatni, hogy mennyire a tehetetlenséggel határos nehézséggel járna annak a nemzeti elhatározásnak alapján a módját meghatározni, hogy megtámadhatatlan kifejezése legyen a nemzet akaratának, hogy ne legyen akár egy képviselőválasztás megtámadásának és a csalódottak revanszeszméjének kitéve. (Ügy van!) — Mindezekről a dolgokról, bár önnénymagukban elég súlyos természetűek, nem akarok szólni csupán egy kérdést cetekrel. Ha a nemzet alkotmányának betetőzéséről, a királyi trónnak — amelyet üresnek képzelnek — betöltéséről szabadon határozni hivatva van, kérdezem: micsoda magyar nemzet az, amely határoz? A trianoni magyar nemzet? Váljon ez a trianoni magyar nemzet fel volna jogosítva, a tőlünk elszakított kétharmad és amegmaradt egyharmad magyarság nevében határozni' (Viharos fölkiáltások: Í'gy van! Ügy van.'). — Ha a jogfolytonosság elvének kultuszához ragaszkodunk, aminthogy meg vagyok győződve, hogy a legnagyobb öntudatossággal a magyar nemzet millióinak túlnyomó nagy része ragaszkodik hozzá (Élénk éljenzés), ha a magyar nemzet eme régi létalapjához, a jogfolytonossághoz ragaszkodunk, akkor ez a kérdés nem is vetődik föl. Ha új kezdésre visszük a nemzetet, akkor az önnönmagától fölvetődik és ezért a trianoni magyar nemzet nevében és annak vindikálni egy végzetes új kezdés jogát annyi, mint Trianont alkotmányunkba be is iktatni. (Viharos éljenzés és taps.) — Ezen a tényen, mélyen tisztelt Uraim, nem változtatnak semmit az irredenta szónoki sallangok. Mi ma nem vagyunk elég erősek arra, hogy a reánk erőszakolt békeszerződés megváltoztatását magunknak kivívjuk. Nem magink elég erősek ma arra, hogy megmaradt nemzeti lemnesünk veszélyeztetése nélkül a tőlünk elszakadt testvérekkel való jogi egyesülést ismét keresztülvigyük. De vájjon ezért lehet-e, kell-e, szabad-e új szakadékot létesíteni köztünk, vájjon szabad-e ezért az elválasztó vonalakat erősíteni? Vájjon szabad-e azt a f & C. N a .! Nemes Antal püspök