Pesti Napló, 1925. november (76. évfolyam, 247–271. szám)

1925-11-20 / 263. szám

Ltámcí. 2 "Péntek : PESTI NAPLÓ 1925 novemb­er 20 nisztereket ültették, azután következtek a püs­pökök. Az államtitkárok és miniszteri taná­csosok között helyezték el a kamarásokat és a magasrangú katonatiszteket. A főaszt­alnál, azent azt rajtunk föltáró"4" Gróf Mikes János püspök tizenheten ültek. A főasztallal szemben öt hosz­szú asztalt­­helyeztek el. A­ középsőnél, Appo­nyival szemben Csekonics Iván, Sigray Antal és Károlyi József grófok ültek, továbbá Appo­n­i választókerületének küldöttsége, Erdős Mi a legitimista hitvallás ? — Magunktól kérdezzük, hogy mit jelent te­hát ez a mi hitvalássunk, ez a mi ragaszkodá­sunk a törvényes királysághoz? És ha kérdez­zük: vájjon csak érzést, csak romantikus rajon­gást, vájjon csak költői rokonérzelmet egy, a trón magaslatáról a számkivetésre kitaszított fenköltlelkű özvegyasszony és annak gyerme­kei iránt jelent-e hitvallásunk, hát erre azt fe­lelem: ha egyedül ezt jelentené, akkor is torony­magasságban állana a politikai op­portunizmus. (Helyeslés) a hatalom előtt való meghajlás és a politikai napra­forgó taktikája felett. (Viharos taps.) — De nemcsak ezt jelenti és nem is főleg ezt. Jelenti a ragaszkodást a hoz a nemzeti lét­feltételhez, amelynek kultuszában ész és szív, hideg megfontolás és meleg érzelem teljes har­móniában olvad össze, jelenti a magyar múlt­nak­ a magyar jövővel való összekapcsolását és . / ív— .— Kálmán apátplébános vezetésével és a szolnore-i megyei vendégek. A vacsorán képviseltették magukat az összes vármegyék, amelyeknek kép­viseletében volt főispánjai és vezető tényezői, tekintélyes földbirtokosok, egykori főszolgabí­rók jöttek el. A nagy fehér termen kívül a szom­szédos teremben még négy hosszú asztalnál ül­tek vendégek, összesen háromszázötvenen vettek részt a vacsorán. A vacsora kezdete előtt gróf Apponyi Albert kedves figyelemmel külön fölkereste a sajtó megjelent képviselőit és amint mosolyogva mondotta, félreértések és kombinációk elkerü­lése végett kimentette gróf Andrássy Gyulát, aki családi gyász miatt maradt távol, mert unokanővérének, Eszterháza»­ Emma hercegnő­nek a temetésére kel­lett utaznia Bécsbe és on­nan Kismartonba. Feltűnt, hogy a vacsorán nem vett részt Ugrón Gábor, sőt nem jött el Czettler Jenő képviselő sem, aki Apponyi legszemélye­sebb hive. Este kilenc órára végre elhelyezkedett a nagy tömeg és megkezdődött a vacsora, amely­nek étrendje a következő volt: Hideg erőleves csészében. Balatoni süllőszeletek, nagykövet módjára. Angolos vesepecsenye körítve. Jégbomba.. . Fekete kávé. Dreher-sör. " mnonhalmi fehér be Gyöngyöző víz. A sült felszolgálása után mindenki Appo­nyira tekintett, a belső teremből átjöttek a hall balkonjára és egy-két 2 Halljuk! Halljuk Appo­nyith- felkiáltás után gróf Apponyi Albert emelkedett szólásra. Apponyi néma csöndben így kezdte beszédét, bárcsak ideában fennálló közjogi egységet, amely az egész históriai magyarságot egymás­hoz fűzi, széttépni? Szabad-e saját elhatározá­sunkból megtenni azt, amit semmiféle béke­diktátum nem hozhat létre: az egész magyar nemzetnek ideális­, és közjogi és érzelmi közös­ségét megbontani? (Élénk taps.) „Királykérdés nincsen!" — Mélyen tisztelt Uraim! Ez a rövid elmél­kedés is felébresztheti bennünk az öntudatát an­nak, hogy milyen nemzeti kincseket képvise­lünk, milyen nemzeti kincsek mellett kell őtt állanunk, milyen nemzeti kincseket kell megvé­denünk. Amikor én utolsó beszámoló beszédem­ben választóim előtt erről a témáról értekeztem, akkor kiemeltem —bár más beállításban, mert hiszen a témának nagyon sok oldala van, — ez törvényes királysághoz való ragaszkodás fon­tosságát. Felvetették azt a kérdést, hogy várjon mi in­díthatott engem arra, hogy a politikai dis­kusszióknak homlokterébe állítsam ezt a kérdést. Én, azt hiszem, hogy ma már ezt a kérdést senki sem fogja felvetni. (Élénk él­jenzés.) — Mi, a törvényes királyság rendíthetetlen hívei nem tűzzük ma napirendre, amit tévesen királykérdésnek szoktak nevezni, mert hisze­n királykérdés nincsen. (Élénk taps. Nem tűzzük napirendre mindaddig, míg annak napirendre tűzése az ország veszélyeztetésével jár, mert nem homokra, hanem szilárd alapra akarjuk fektetni a helyreállítandó törvényes magyar királyságot. De nem lehet nekünk struccmadárként fe­jünket a homokba dugni, amikor vannak olyan mozgolódások, (Élénk helyeslés) ame­lyek más irányban való kísérletek lehető­ségét és szándékát rajzolják elénk, midőn nagytekintélyű férfiak átlátszó evangéliumi rejtélyekkel példálóznak (Apponyi­ szavait viharos éljenzés és taps fogadja) anélkül, hogy a várva várt nyilt és férfias szóval az ekképpen keletkezett homályt eloszlatnák. (Hosszantartó éljenzés és taps). — Mélyen tisztelt Uraim! Legalább nekünk kötelességünk világosan beszélni és öntuda­tára jutni annak,­hogy — mint előbb­ már mon­dom — ,­­ mi az országot veszélyeztető problémákkal való közvetlen foglalkozást nem kezdemé­nyezzük, de nemzeti erőnkkel — azzal a nemzeti erővel, amely az itt egybegyűlt, mondhatnám egész Magyarországot re­prezentálja (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps) — ellene fogunk szór í­gylni minden olyan kísérletnek, amely — ha pillanatnyi sikere is volna — a jogi helyzetet elhomályosítaná. — Aki pedig a mi elvünknek, a törvényes királyságnak szem­élyesítője (itt az egész ün­nepi gyülekezet föláll és néma megilletődéssel, állva hallgatja Apponyi szavait).A­ monrachticus elvnek Magyarországon egyedüli képviselője, az a gyermekkor és ifjúkor mesgyéjén álló ifjú, aki a korát meghaladó komolysággal és öntudatossággal, teljes közjogi tájékozott­sággal, a magyar nemzet iránti forró sze­retettel, Magyarország függetlenségi igé­nyeinek tökéletes átérzésével (Éljenzés.) készül arra a feladatra, amelyet az úristen a magyar nemzet alkotmányozó tevékeny­ségén keresztül számára fentartott, neki szánt, (Éljenzés.) készül abban a szellem­ben, amelyet egy töviskoszorút viselt már­tír király fiától várni lehet. — Egyszer történt, hogy ifjú királyunk je­lenlétében beszélgetés folyt, amelynek során valaki beszélt az uralkodás gyönyörűségeiről. Az ifjú király álmélkodva nézett és ezt mon­dotta: — • Uralkodás gyönyörűsége! . . . Én újra hittem és úgy tudom, hogy az uralkodás teher és komoly kötelességtel­jesítés.­ — Vezérelje tovább az úristen és tartsa meg ezt az ifjú királyi lelket, amelyből ezek a fejedelmi szavak fakadtak, adja meg neki, adja meg nekünk, adja meg az országnak, adja meg Magyarország jövőjének, h­ogy viselhesse az uralkodás terheit, hogy teljesíthesse az ural­kodás nehéz kötelességét, de tanulja meg azt is, amit ma nem lát: az uralkodás gyönyörűsé­geit, tanulja meg a boldog, felvirágzó, feltá­madt magyar nemzetet megismerni. A díszes gyülekezet most tomboló éljenzésbe tör és már csak Apponyi közvetlen szomszédai hallják, amint Apponyi nodarát emelve kiáltja: — Éljen Ottó király! Percekig zúg a taps és az éljen. Hihetetlen nagy lelkesedés vesz erőt a tömegen. A terembe vezető ajtóknál megjelennek a szálló­vestélyi­ruhás vendégei és a tans vihar egyre erősödik. Rpponyit szokatlanul meleg ünneplésben részesítik pontosan húsz percig tartó beszéde után a legitimista magyar királyságnak Ottó napjára egybesereglett hívei: a régi, boldog Na­pi Magyarország társadalmának színe-java. Több szónoklat természetesen nem hangzott el és vendégek csendesen beszélgetve marad­tak atég egy félóráig együtt. Apponyi félt­ize­n­egy órakor fölállt kebléről és hogy az ünneplést elhárítsa magától, valósággal kisietett a terem­ből. Vele együtt távozott Mikes p pü­spök, de a­ többiek még sikáig maradtak együtt. F5. Sj. Ferdinándy Gyula Haller István Gróf Marenzi Frigyes Simons­ite Elemér Gróf Edelsheim-Gyulai Báró Szterényi József Gróf Szécsen Miklós Gróf Hunyadi József Gróf 'Apronyi 'Albert Gróf Batthyány Lajos Gróf Zichy Aladár • Gróf Zichy János Őrgróf Pallavicini György-Báró Fiáth Tibor Bárczy István teichnetzer Ferenc Strausz István " Apponyi beszéde — Igen tisztelt Uraim! összejöttünk II. Ottó királyunk ... Ekkor a terem egyik szögletében adott jelre az egész ünnepi közönség felkelt helyéről és lelkesen éltette II. Ottó királyt. Apponyi csak pillanatok m­ulva folytathatta szavait: .... születése napjának előestéjén, hogy e napnak és ae­hhoz fűződő eszméinek jelentősé­géről elmélkedjünk. — Akik ezt a barátságos összejövetelt ter­vezték, engem szemeltek ki arra, hogy ennek az elmélkedésnek szót adjak, talán mint az eszme közismert hívői közül a legöregebbet. (Lelkes éljenzés.) Nekem fog megadatni tehát, hogy ez alkalommal kizáróan azoknak az ér­zelmeknek adjak kifejezést, amelyek mindnyá­junknál közösek. Holnap, az isten házába­n, a törvényes királyság híveinek tömegével együtt fognak buzgón fohászkodni Magyarországnak a törvényes királysággal egybeforrott jövő­jéért és az isten szolgájának ajkairól fogják hallani ügyünk túlvilági jelentőségének­ és vonatkozásainak kifejtését. Nékem nem hiva­tásom, hogy e bizalmas körben ily magasra szárnyaljak, de érzem, hogy kizáróan világi vonatkozásokban beszélve a törvényes­ király­ság eszméjéről, e világi vonatkozások lehető legmagasabb pontjára kell felemelkednünk és ot­t kell maradnunk, ahol tisztább a levegő és szélesebb a látóhatár, jelenti a­ jogfolytonosságot. (Élénk éljenzés és taps.) Ezt az eszmét, mint jogfolytonosságot már gyakran volt alkalmam kifejteni és merem állítani, hogy a köztudatba ment át az a tétel, h­ogy a­ jogfolytonosság: egy és oszthatatlan és hogy az époly kevéssé képzelhető el a törvé­nyes királyi jogok, mint a törvényes ,nemzeti jogiállományok sére­lme nélkül. Í­gy van! Ügy van!) Ámde ennek a terebélyes fának nem­cslak­i mélységes gyökerei vannak, nemcsak egyedül termő és termékeny talaja van, hanem vannak elágazásai is, amelyek a nap hevében jótékony árnyékot adnak ,fáradt nemzeti létünk iparko­dásának. Ez elágazások egyikével kívánok most foglalkozni ,­ következőkben.­­ Ha arra az­ álláspontra helyezkedünk, hogy a jogfolytonos-ság a törvényes trónörök­lés területén megszakadt és a trón betöltése körül a nemzet szabad elhatározásának jogi lehetősége előtt áll, akkor ezt a gondolatot vé­gig kell gondolnunk minden következményei­vel. És e végiggondolás során én ma nem fo­gok szólni azokról a nyilvánvaló következmé­nyekről, amelyek a dolog természetében rej­lenek. Neui fogok szólni a tekintélynélküli hata­lomnak az erőinkossághoz és gyengeséghez szokott fajtájáról (Élénk taps.), a mélyen sebzett tekintély elvének teljes csődjéről, a lelkeken való meghasonlásak gyógyítha­tatlanná tételéről, a beláthatatlan zavarok­ról, a ma megérlelt elhatározásnak holnapi megbánásáról. Nem is, fogok arra rámutatni, hogy mennyire a tehetetlenséggel határos nehézséggel járna an­nak a nemzeti elhatározásnak alapján a módját meghatározni, hogy m­egtámadhatatlan­ kifeje­zése legyen a nemzet akaratának, hogy ne le­gyen akár egy képviselőválasztás megtámadá­sának és a csalódottak revanszeszméjének ki­téve. (Ügy van!) — Mindezekről a dolgokról, bár önnényma­gukban elég súlyos természetűek, nem akarok szólni csupán egy kérdést cetek­rel. Ha a nem­zet alkotmányának betetőzéséről, a királyi trónnak — amelyet üresnek képzelnek — betöl­téséről szabadon határozni hivatva van, kér­dezem: micsoda magyar nemzet az, amely ha­tároz? A trianoni magyar nemzet? Váljon ez a trianoni magyar nemzet fel volna jogosítva, a tőlünk elszakított kétharmad és a­­megmaradt egyharmad magyarság nevében határozni' (Viharos fölkiáltások: Í'gy van! Ügy van.'). — Ha a jogfolytonosság elvének kultuszához ragaszkodunk, aminthogy meg vagyok győződve, hogy a legnagyobb öntudatossággal a magyar nemzet millióinak túlnyomó nagy része ragaszkodik hozzá (Élénk éljenzés), ha a magyar nemzet eme régi létalapjához, a jog­folytonossághoz ragaszkodunk, akkor ez a kérdés nem is vetődik föl. Ha új kezdésre visszük a nemzetet, akkor az önnönmagától fölvetődik és ezért a trianoni magyar nemzet nevében és annak vindikálni egy végzetes új kezdés jogát annyi, mint Trianont alkotmányunkba be is iktatni. (Viharos éljenzés és taps.) — Ezen a tényen, mélyen tisztelt Uraim­, nem változtatnak semmit az irredenta szónoki sallangok. Mi ma nem vagyunk elég erősek arra, hogy a reánk erőszakolt békeszerződés megváltoztatását magunknak kivívjuk. Nem magink elég erősek ma arra, hogy megma­radt nemzeti lemnesü­­nk veszélyeztetése nélkül a tőlünk elszakadt testvérekkel való jogi egye­sülést ismét keresztülvigyük. De vájjon ezért lehet-e, kell-e, szabad-e új szakadékot létesíteni köztünk, vájjon szabad-e ezért az elválasztó vonalakat erősíteni? Vájjon szabad-e azt a f & C. N a .! Nemes Antal püspök

Next