Pesti Napló, 1925. december (76. évfolyam, 272–295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

y Ma: Ivo i St. 4 fi y4 r níhé& IrtíjlJAI! mRomanv sfrr m. Wboec. i ' % j w­­^0­t^ 76. évfolyam 272. szám Budapest, 1925 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 50.000 K Negyedévre . . 135.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pálya­ud­var­okon . . 2000 K Vasárnap 4000 K Egyes szám Ausztriában­­ hétköznap 30 d­aras (3000 o. K) vasárnap 40 garas (4000 o. II) PESTI NAPLÓ "C - * "v­j.. Kedd, december 1 SZERKESZTOSEQ» Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL« Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON­­ József 62-30,62-31, 62-32. Szerkesztőség Bécsben i­s, Kohlmarkt 7. Két ismert tőzsdés - testvérek - leugrottak a negyedik emeletről és meghaltak tAAMMWMMMNMVM Nemzetközi ügynökök Szegeden és környékén m is"Földi Brigád"-ot toboroztak a marokkói riff-kabil frontra Nunkanépkisfieket és fiatal legényeket szerződ­tettek le Mrnecába­l Az ügynükök megszöktek a nyomozó hatóságok elől Egy fiatal fronyalllor öngyilkossága kapcsán derült ki a vakmerő tofitorrás Szeged, november 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) Napok óta állandó izgalomban tárgyalják ríz illetékesek és beavatottak azt a meglepő ügyet, amelynek szereplőit ma még nem is­merik a hatóságok, de amelynek részletei már teljesen tisztán állanak a katonai és rendőr­ségi fórumok előtt. Hetekkel ezelőtt ugyanis arra jöttek rá, hogy Szegeden és környékén­ fizetett és jól megszervezett nagy apparátussal dolgozó ügynökök dolgoznak, munkájuknak célja pedig az, hogy a legnagyobb titokban a magyar Alföldön egy egész ezredet toborozza­nak a parasztlegények és a munkanélküliek köz,hogy azután Afrikába szál­ítsák őket azokra a frontokra, ahol a spanyol és francia csapatok állanak szemben Abd el Krim rif-kabiljavval. Az ügyes trükkökkel dolgozó ügynökök legutóbb már attól sem riadtak vissza, hogy meg ne próbáljanak működni a szegedi kaszár­nyák közelében is. Ez azután most vesztüket­­és munkájuk végét okozta, egy véletlen útján a katonai és rendőri hatóságok tudomására ju­tott a­ »hadseregtoborzás« és ma már jó nyo­mon járnak az ügynökök után a detektívek. A hatóságok teljesen titokban végezték munkáju­kat ebben az ügyben, megtagadtak minden fel­világosítást a­dást a nyilvánosság számára. A Pesti Nap a munkatársa most abban a helyzetbbien van, ho­­y a nyomozás érdekeinek veszé­lyeztetése nélkül, beszámolhat a szokatlan ese­mények részleteiről. Szíven lövi magát egy folyamőr Körülbelül három héttel ezelőtt történhetett az, hogy a szegedi folyamőrség kötelékéből, illetve az egyik kaszárnya ép­ül­etéből meg nem állapítható módon és titokzatos körülmények között megszökött egy fiatal folyamőr-katona. A hatóságok azonnal felfedezték a szökést és megtettek­ minden lépést arra, h­ogy a fiatal ka­tona rövidesen visszakerüljön csapattestéhez. Pontos személyleírását megküldötték az összes városok és községek rendőrségeinek, illetve csendőrségeinek és nem telt el öt nap, amikor katonai fedezet alatt Szegedre hozták vissza a fiatal folyamőrt. Azután azonnal megindították a legszigo­rúbb megtorló eljárást a fiatal katona elleni, aki engedély nélkül hagyta el csapattestét. Meg­kezdődtek a kihallgatások, a fiatal folyamőr azonban kijelentette, hogy nem kíván élni a vé­dekezés jogával és nem felelt egyetlen kérdésre sem. Hiába avatkoztak be a dologba közvetlen parancsnokai és felebbvalói, hiába beszéltek a lelkére, a fiatal katona nem volt hajlandó sem­mit sem vallani szökésének, illetve eltávozásá­nak okairól és részleteiről. Mindössze huszonnégy óra múlt el ezután, amikor az a szokatlan dolog­ történt, ho­­y a megszökött és Budapesten elfontott fiatal folyamőr szolgálati revolverével a kaszár­nyában egy őrizetlen pillanatban öngyilkos­sá­got kísérelt meg. Az öngyilkossági kísérlet nagy feltűnést keltett és most már fokozott erővel indult meg a vizsgálat a fiatal katona ügyében.­­ A kuta­tások alkalmával különböző feljegyzéseket és leveleket foglaltak le, majd a helyőrségi kór­ház ágyán sikerült vallomásra bírni a fiatal folyamőrt. Toborzás a riff- A halállal vívódó fiatal folyamőr, aki ön­ként hagyta ott a falut, hogy fejére tehesse a lobogószallagos folyamőrsapkát, nagynehezen elmondotta a kórházi ágyon, hogy ismeretlen és úriemberek környékezték meg egy alkalom­mal. Bizalmas beszélgetésbe bocsátkoztak, amelynek hevében az »ismeretlen úriemberek« lenézően mondották szemébe, hogy miért dolgozik krajcárokért, amikor a ka­tonasággal is lehet szépen keresni, keveset kell dolgozni, sokat fizetnek és még világot is lehet látni. Ezek a szavak elkábították a tagbasza­kadt, vállas fiatal parasztfiút és így felelt: — Ugyan mondják meg, merre van az. — Nem kell sokat utánajárni, csak jöjjön velünk, kövesse utasításainkat — felelték — és meglesz minden! Nemsokára meg is állapodtak abban, hogy az egyik kimaradás után __ nem­­ tér többet vissza a laktanyába. Ezt mn a­­ vasárnapon is­mét találkozott a két emberrel, akiknek első dolguk az volt, hogy civil ruhát adtak a fiatal folyamőrnek. Kezébe nyomtak százezer koro­nát, azt mondták: — Ez csak előleg! A fiatal fiú vakon ment a két ember után. Kérdezte, hogy mi lesz vele, hova viszik, de ezekre a kérdéseire csak megnyugtató és ki­térő válaszokat kapott. Éjfélkor felültették azután a budapesti személyvonatra, egy leve­let adtak a kezébe: — Csak menjen oda arra a címre, ahová a levél szól. — mondották — majd elintéznek Pesten mindent! És a fiatal folyamőr Pesten tudta meg, hogy neki a rif-kabil frontra kel! indulnia, harcolni kell Abd el Krim ellen. A fiatal folyamőt nem esett kétségbe a meglepetésre, hanem ellenkezően, igen meg­örült. Kalandok, utazás, Afrika, arabok lebeg­tek előtte. Terminust is mondtak neki, mikor kell újból jelentkeznie. Erre azonban már nem ke- Hóvihar és közmunka Aki a mezők liliomát ruházza, gondos­,­kodott némi közmunkáról Magyarország­­on. Alábocsátott már november végére egy hatalmas hóvihart, amely szép főváro­sunkat szibériai tájképpé varázsolta át ,és félnapra elakasztotta a közforgalmat. Minthogy egy milliós metropolisban a vil­lamosnak mégis csak illik járnia, szerződd­­ettek vagy háromezer munkást a hó elta­karítására. Aki nyitott szemmel jár az uc ut­cán és alaposan szemügyre veszi a köztisz­taság új apostolait, meglepődve látja, hogy nem a régi, megszokott, toprongyos figu­rák kezelik a lapátot, hanem jobb formájú­ emberek, csaknem azt mondhatnók,­ úri-­ emberek, mindenesetre olyan férfiak, aki-­­ken meg lehet érezni, hogy valamikor jobb napokat láttak. Igen, valamikor jobb napo­kat láttak. De kikoptak mindenből és most az utcán havat lapátolnak. Honnan jöttek, azelőtt mit műveltek, mely műhelyekben, gyárakban, talán hivatalban, talán irodá­ban munkálkodtak, azt most ne kutassuk.Örüljünk, hogy a Gondviselés jóvoltából ideig-óráig van mit dolgozniuk és van egy, falat kenyerük, amelyen övéikkel meg­osztozhatnak. örüljünk, hogy van köz­munka Budapesten. És imádkozzunk, hogy az időjárás hirtelen enyhülése, egy erős olvadás estéről reggelre el ne olvassza ezt az egyetlen közmunkát, amelyről a kegyes ég gondoskodott. Mert a kormány kevésbé kegyes a köz­munka dolgában. Vagy legalább is kevésbé gyors. Az is ígért munkát a munkanélkü­lieknek, 86 millió aranykorona beruházást, meg is szerezte hozzá Genfben a világ urai­nak szíves hozzájárulását. De még most is ül a pénzen. Talán fukarságból? Talán szűkkeblűségből? Világért sem. Ki fog ilyet föltenni azokról a belátásos, bölcs és jóindulatú urakról, akik sorsunkat intézik.­ Pusztán azért, mert a közmunkák ügye is belekerült a közigazgatás bonyolult gépe­zetébe és most nem tud onnan kiszaba­dulni. Akta lett belőle, amelyet nehéz elin­tézni. Tanácskozások tárgya lett belőle, amelyről még folyik a vita. Hatásköri ké­nyeskedések szubsztrátuma lett belőle, amelyért az ügyosztályok között javában folyik­ a vetélkedés. Fogalmazók és segéd­titkárok tanulmányozzák részleteit, osz­tálytanácsosok nagyobb egységeit, minisz­teri tanácsosok referálják a helyettes ál­lamtitkároknak, helyettes államtitkárok az államtitkároknak, államtitkárok a minisz­tereknek. A legjobb eset az, ha kiváltságos, nagy bizalmat élvező tanácsosok referálják egyenesen a miniszternek. De ez sem gyor­­sít­ja meg túlságosan az elintézés menetét. S mialatt ez az épületes adminisztráció­­ folyik (amelyet már a boldog emlékű Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt »egysze­rűsítettek«), maga a közmunka áll. És áll az érdekelt inar, állnak a gyárak, növek­szik a munkanélküliek száma és vele a nyomor, amelyet kiélesít a hirtelen nagy erővel ránk zúdult téli h­ideg. Ne tessék azt gondolni, hogy ez a sötét kép csak a hiva­tásból rémlátó publicista agyában rajzoló­dik ilyen vigasztalannak, olvassák el a Pesti Napló mai tudósítását a beruházási program sorsáról. Ebben komoly szakem­

Next