Pesti Napló, 1925. december (76. évfolyam, 272–295. szám)
1925-12-01 / 272. szám
y Ma: Ivo i St. 4 fi y4 r níhé& IrtíjlJAI! mRomanv sfrr m. Wboec. i ' % j w^0t^ 76. évfolyam 272. szám Budapest, 1925 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra .... 50.000 K Negyedévre . . 135.000 K Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . . 2000 K Vasárnap 4000 K Egyes szám Ausztriában hétköznap 30 daras (3000 o. K) vasárnap 40 garas (4000 o. II) PESTI NAPLÓ "C - * "vj.. Kedd, december 1 SZERKESZTOSEQ» Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL« Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON József 62-30,62-31, 62-32. Szerkesztőség Bécsben is, Kohlmarkt 7. Két ismert tőzsdés - testvérek - leugrottak a negyedik emeletről és meghaltak tAAMMWMMMNMVM Nemzetközi ügynökök Szegeden és környékén m is"Földi Brigád"-ot toboroztak a marokkói riff-kabil frontra Nunkanépkisfieket és fiatal legényeket szerződtettek le Mrnecábal Az ügynükök megszöktek a nyomozó hatóságok elől Egy fiatal fronyalllor öngyilkossága kapcsán derült ki a vakmerő tofitorrás Szeged, november 30. (A Pesti Napló tudósítójától.) Napok óta állandó izgalomban tárgyalják ríz illetékesek és beavatottak azt a meglepő ügyet, amelynek szereplőit ma még nem ismerik a hatóságok, de amelynek részletei már teljesen tisztán állanak a katonai és rendőrségi fórumok előtt. Hetekkel ezelőtt ugyanis arra jöttek rá, hogy Szegeden és környékén fizetett és jól megszervezett nagy apparátussal dolgozó ügynökök dolgoznak, munkájuknak célja pedig az, hogy a legnagyobb titokban a magyar Alföldön egy egész ezredet toborozzanak a parasztlegények és a munkanélküliek köz,hogy azután Afrikába szálítsák őket azokra a frontokra, ahol a spanyol és francia csapatok állanak szemben Abd el Krim rif-kabiljavval. Az ügyes trükkökkel dolgozó ügynökök legutóbb már attól sem riadtak vissza, hogy meg ne próbáljanak működni a szegedi kaszárnyák közelében is. Ez azután most vesztüketés munkájuk végét okozta, egy véletlen útján a katonai és rendőri hatóságok tudomására jutott a »hadseregtoborzás« és ma már jó nyomon járnak az ügynökök után a detektívek. A hatóságok teljesen titokban végezték munkájukat ebben az ügyben, megtagadtak minden felvilágosítást adást a nyilvánosság számára. A Pesti Nap a munkatársa most abban a helyzetbbien van, hoy a nyomozás érdekeinek veszélyeztetése nélkül, beszámolhat a szokatlan események részleteiről. Szíven lövi magát egy folyamőr Körülbelül három héttel ezelőtt történhetett az, hogy a szegedi folyamőrség kötelékéből, illetve az egyik kaszárnya épületéből meg nem állapítható módon és titokzatos körülmények között megszökött egy fiatal folyamőr-katona. A hatóságok azonnal felfedezték a szökést és megtettek minden lépést arra, hogy a fiatal katona rövidesen visszakerüljön csapattestéhez. Pontos személyleírását megküldötték az összes városok és községek rendőrségeinek, illetve csendőrségeinek és nem telt el öt nap, amikor katonai fedezet alatt Szegedre hozták vissza a fiatal folyamőrt. Azután azonnal megindították a legszigorúbb megtorló eljárást a fiatal katona elleni, aki engedély nélkül hagyta el csapattestét. Megkezdődtek a kihallgatások, a fiatal folyamőr azonban kijelentette, hogy nem kíván élni a védekezés jogával és nem felelt egyetlen kérdésre sem. Hiába avatkoztak be a dologba közvetlen parancsnokai és felebbvalói, hiába beszéltek a lelkére, a fiatal katona nem volt hajlandó semmit sem vallani szökésének, illetve eltávozásának okairól és részleteiről. Mindössze huszonnégy óra múlt el ezután, amikor az a szokatlan dolog történt, hoy a megszökött és Budapesten elfontott fiatal folyamőr szolgálati revolverével a kaszárnyában egy őrizetlen pillanatban öngyilkosságot kísérelt meg. Az öngyilkossági kísérlet nagy feltűnést keltett és most már fokozott erővel indult meg a vizsgálat a fiatal katona ügyében. A kutatások alkalmával különböző feljegyzéseket és leveleket foglaltak le, majd a helyőrségi kórház ágyán sikerült vallomásra bírni a fiatal folyamőrt. Toborzás a riff- A halállal vívódó fiatal folyamőr, aki önként hagyta ott a falut, hogy fejére tehesse a lobogószallagos folyamőrsapkát, nagynehezen elmondotta a kórházi ágyon, hogy ismeretlen és úriemberek környékezték meg egy alkalommal. Bizalmas beszélgetésbe bocsátkoztak, amelynek hevében az »ismeretlen úriemberek« lenézően mondották szemébe, hogy miért dolgozik krajcárokért, amikor a katonasággal is lehet szépen keresni, keveset kell dolgozni, sokat fizetnek és még világot is lehet látni. Ezek a szavak elkábították a tagbaszakadt, vállas fiatal parasztfiút és így felelt: — Ugyan mondják meg, merre van az. — Nem kell sokat utánajárni, csak jöjjön velünk, kövesse utasításainkat — felelték — és meglesz minden! Nemsokára meg is állapodtak abban, hogy az egyik kimaradás után __ nem tér többet vissza a laktanyába. Ezt mn a vasárnapon ismét találkozott a két emberrel, akiknek első dolguk az volt, hogy civil ruhát adtak a fiatal folyamőrnek. Kezébe nyomtak százezer koronát, azt mondták: — Ez csak előleg! A fiatal fiú vakon ment a két ember után. Kérdezte, hogy mi lesz vele, hova viszik, de ezekre a kérdéseire csak megnyugtató és kitérő válaszokat kapott. Éjfélkor felültették azután a budapesti személyvonatra, egy levelet adtak a kezébe: — Csak menjen oda arra a címre, ahová a levél szól. — mondották — majd elintéznek Pesten mindent! És a fiatal folyamőr Pesten tudta meg, hogy neki a rif-kabil frontra kel! indulnia, harcolni kell Abd el Krim ellen. A fiatal folyamőt nem esett kétségbe a meglepetésre, hanem ellenkezően, igen megörült. Kalandok, utazás, Afrika, arabok lebegtek előtte. Terminust is mondtak neki, mikor kell újból jelentkeznie. Erre azonban már nem ke- Hóvihar és közmunka Aki a mezők liliomát ruházza, gondos,kodott némi közmunkáról Magyarországon. Alábocsátott már november végére egy hatalmas hóvihart, amely szép fővárosunkat szibériai tájképpé varázsolta át ,és félnapra elakasztotta a közforgalmat. Minthogy egy milliós metropolisban a villamosnak mégis csak illik járnia, szerződdettek vagy háromezer munkást a hó eltakarítására. Aki nyitott szemmel jár az uc utcán és alaposan szemügyre veszi a köztisztaság új apostolait, meglepődve látja, hogy nem a régi, megszokott, toprongyos figurák kezelik a lapátot, hanem jobb formájú emberek, csaknem azt mondhatnók, úri- emberek, mindenesetre olyan férfiak, aki-ken meg lehet érezni, hogy valamikor jobb napokat láttak. Igen, valamikor jobb napokat láttak. De kikoptak mindenből és most az utcán havat lapátolnak. Honnan jöttek, azelőtt mit műveltek, mely műhelyekben, gyárakban, talán hivatalban, talán irodában munkálkodtak, azt most ne kutassuk.Örüljünk, hogy a Gondviselés jóvoltából ideig-óráig van mit dolgozniuk és van egy, falat kenyerük, amelyen övéikkel megosztozhatnak. örüljünk, hogy van közmunka Budapesten. És imádkozzunk, hogy az időjárás hirtelen enyhülése, egy erős olvadás estéről reggelre el ne olvassza ezt az egyetlen közmunkát, amelyről a kegyes ég gondoskodott. Mert a kormány kevésbé kegyes a közmunka dolgában. Vagy legalább is kevésbé gyors. Az is ígért munkát a munkanélkülieknek, 86 millió aranykorona beruházást, meg is szerezte hozzá Genfben a világ urainak szíves hozzájárulását. De még most is ül a pénzen. Talán fukarságból? Talán szűkkeblűségből? Világért sem. Ki fog ilyet föltenni azokról a belátásos, bölcs és jóindulatú urakról, akik sorsunkat intézik. Pusztán azért, mert a közmunkák ügye is belekerült a közigazgatás bonyolult gépezetébe és most nem tud onnan kiszabadulni. Akta lett belőle, amelyet nehéz elintézni. Tanácskozások tárgya lett belőle, amelyről még folyik a vita. Hatásköri kényeskedések szubsztrátuma lett belőle, amelyért az ügyosztályok között javában folyik a vetélkedés. Fogalmazók és segédtitkárok tanulmányozzák részleteit, osztálytanácsosok nagyobb egységeit, miniszteri tanácsosok referálják a helyettes államtitkároknak, helyettes államtitkárok az államtitkároknak, államtitkárok a minisztereknek. A legjobb eset az, ha kiváltságos, nagy bizalmat élvező tanácsosok referálják egyenesen a miniszternek. De ez sem gyorsítja meg túlságosan az elintézés menetét. S mialatt ez az épületes adminisztráció folyik (amelyet már a boldog emlékű Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt »egyszerűsítettek«), maga a közmunka áll. És áll az érdekelt inar, állnak a gyárak, növekszik a munkanélküliek száma és vele a nyomor, amelyet kiélesít a hirtelen nagy erővel ránk zúdult téli hideg. Ne tessék azt gondolni, hogy ez a sötét kép csak a hivatásból rémlátó publicista agyában rajzolódik ilyen vigasztalannak, olvassák el a Pesti Napló mai tudósítását a beruházási program sorsáról. Ebben komoly szakem