Pesti Napló, 1925. december (76. évfolyam, 272–295. szám)
1925-12-25 / 292. szám
34 Péntek PESTI NAPLÓ 1925 december 25. Lehet-e nyúlsöréttel embert ölni? Fordulat a nagyvédai hitvesgyilkosság perében (Saját tudósítónktól.) Hogy a háború hogyan tragédizál sorsokat, hogy fullaszt meg békés szándékokat és az életek orsóján hogy gabalyítja össze a fonalat, arra fájón karakterizáló az alábbi történet, mely csöndesszavú szántóvetők kis bajlódásaival kezdődik s néhány hét raulra talán hóhérszerszámon fog véget érni. Béke Nagy véda községben, virágos levegőjű tapaszon és a földekre rozsdát lekellő őszben egyaránt békésen, barátságban művelte a földet ötvös József és Káli János. Szomszédemberek voltak, a falu legmódosabbjai közé tartoztak, soha rossz szót nem váltottak, cimborás, víg .Jóbarátságban éltek s dolgoztak egymás mellett. Jóbarátságuk még bensőségesebbé erősödött, amikor egyszerre, egy napon mind a ketten asszonyt hoztak a házhoz, Ötvös József feleségül vette Káli János édestestvérét s Káli János a falu legszebb lányához kötötte életét. Minden simán, békességesen ment az Ötvös- és Káli-portán, az asszonyok is jól megfértek egymással, együtt dolgoztak mindannyian, együttnógatták ökreiket a tarlón, együtt sírták a rossz időjárást és együtt vigadtak a bőséges gyermekáldás beköszöntésén. Háború így volt, míg a háború Nagyvédára is rászakadt. Pántlikás katonavonatok zörögtek Nagyvédán keresztül s az egyik rikoltószavú katonákkal megtömött vagonsor elvitte Ötvös Józsefet és Káli Jánost is. Együtt érkeztek a harctérre, meleg jóbarátságban, nem bontotta meg testvériségüket a sturmok sorozata sem, a vér, ha lehet, még jobban összehozta őket s aztán, hogy végigjárták a harcterek iszonyatosságait, együtt kerültek orosz hadifogságba is. Évekig kínlódták együtt a szibériai gyötrelmeket s amikor a Kerenszkij-forradalom kirobbant, együtt szöktek meg fogságukból és együtt indultak el Nagyvéda felé. Ötvös Józsefnek nagyobb volt a szerencséje, neki sikerült eljutni Nagyvédára, Káli Jánost elfogták és visszavitték Szibériába. Csak Nagyrédán azután a lassan vonuló napok furcsa dolgok medrét vájták. Ötvös József szívében bűnös tüzek gyulladoztak, feleségét megutálta és szép sógornőjére, legjobb barátjának feleségére esett a kívánsága. Teljesülhetetlen vágyak miatt nem kellett sokáig szenvednie, viharos szerelme az asszony vérét is meglobbantotta s a falu gyorsan szájára kapta a viszonyt. Néhány hónap múlva a fogságból hazavergődött Káli János is. Egyszeriben megtudott mindent. De az ő szívének érzései nem változtak meg a fogságban, szerette nagyon a feleségét és azt mondta neki: — Nézd, és megbocsátom neked, hogy a nővérem férjével, a legjobb barátommal kikezdték Magamhoz veszlek, mintha semmi sem történt volna, de figyelmeztetlek. Ötvös Józseffel többet szóba nem állhatsz. Káli János jóakaratúan figyelmeztette a feleségét, de a nagy szerelemnek csittet már nem lehetett mondani. Rejtezkedve tovább folytak az ölelkezések, titokban cserélődtek a levelek s a szőlőkben, bujtató bokrok között, tüzesedett a szerelem. Káli János gyanakodott, féltékeny volt, a faluban is kínozták, miért tűri, milyen férfi ő, milyen katona, ha a feleségét úgy csábíthatja a jóbarátja, ahogy akarja. Korholta is az asszonyt Káli János, meg is verte néha, de hiába, az asszony csak nem akart lemondani a tiltott csókról. Hurok A csókról nem akart lemondani az aszszony, de a férjéről nagyon is. Asszonyi agyában kitervelte a módot: hogyan kell biztosítani a szerelmet s elhatározta, hogy férjét el kell tenni láb alól. Ötvös József könnyen beleegyezett a tervbe. A vértől nem riadt egy csöppet sem. Egynémely kegyetlenséget látott már a harctéren. Elgondolták s elkészítették szépen tervüket. 1925 tavaszán az aszszony kötelet dugott férje ágyába s erélyesen adta ki a rendelkezéseket Ötvös Józsefnek: — A kötél egyik végét hurkold az ágy lábához, a kötél közepéből hevenyéssz egy nyakvastagságú hurkot, hogy beleférjen a feje, a kötél másik végét pedig az ajtó alatt húzd ki a konyhába. Én majd csókot is fárasztom a Jánost, jó mélyen csaltatom, akkor a nyakába illesztem a hurkot s köhögni fogok. Akkor te rántsd meg a másik végét a konyhába, ahová előző este bebujtatlak s akkor rendben lesz minden. Addig húzd majd a kötelet, amíg köhögéssel nem jelzem: vége már a Jánosnak. Az előkészületek meg is történtek rendre, a hurkok megformálódtak, az asszony úgy traktálta csókokkal a férjét, hogy Káli János sorsának jobbrafordulását remélte már. Mély álomba fáradt, köhintett is az asszony — de kint a konyhában nem húzták meg a kötél másik végét. Ötvös József, amikor hallotta, hogy bent hogy csókolóznak s az asszony éppen olyan szerelmetesen duruzsol a férjének, mint neki szokott, megdühödött s otthagyta a kötelet, a konyhát, a házat. Elfutott, Káli János Karó Vesztére. Mert az asszony nem békült. Addig sanyargatta, kínozta ,kapacitálta Ötvös Józsefet, míg a gyilkosságnak egy új módját tervelték ki. — Gyere János karót szedni, a szőlőbe. —– mondotta egy nyári estén az asszony a férjének. El is mentek. A szőlőben már ott állott lesben Ötvös József s amikor az asszony átkarolva tartotta férjét, hogy gyanút fogva hátra ne nézzen, akkor közvetlen közelből egy lövés dördült és Ötvös József fegyverének lörései szétverték Káli János koponyáját. Szörnyet halt. Most, már csak a holttest eltüntetésének nehéz feladata volt hátra. Kötelet kötöttek a hulla nyakára és ketten, mintha kis talyigát húztak volna, úgy vonszolták a kötélen Káli János holttestét végig a szőlőn. _ A szőlő végében gödröt ástak és fáradságos munkával elföldelték a hullát. Levél Otthon az asszony elővette Káli János levelét és példátlan ügyességgel utánozva a megölt férje kezeírását, levelet írt férje nevében az apósához, az öreg Káli Imréhez. — Édesapám, — írta a levélben Káli János nevében az asszony — nem bírom tovább a nehéz sorsot, a háborúban tönkrementem, beteg vagyok s miután a feleségem is hűtlen lett, akit pedig szeretek, a legjobb szomszédommal, saját sógorommal csal meg, elmegyek a városba, itt hagyom a földet, pedig nagyon szeretem gondozni, nem szántok többet és nem vetek, nem is aratok, hátha a városban cselédi sorssal könnyebb lesz, jobb lesz kenyeret keresni és elfolyta majd az asszony csúnya hűtlenségét is. Nyom Még aznap éjszaka Káliné odalopódzott az öreg Káli Imre házához s a levelet bedobta a kertbe. Reggelre találták meg a levelet s egy óra sem telt bele, a faluban már kígyózott a pletyka: nem igaz az, hogy Káli János a városba ment, az asszony megölte férjét. A csendőrségre is eljutott a hír, nem is kellett sokáig náromozni, Káli János kutyája nyomra vezetett, ott vonított az állat naphoszszat gazdájának hullája fölött. Törvény Az egri királyi törvényszéken gyilkosság bűntette címén vonták felelősségre Ötvös Józsefet és gyilkosságban való bűnsegédi bűnrészesség címén az asszonyt. — Megtépte az idegeimet a háború. — védekezett Ötvös József — azt se tudom, hogy ölhettem meg legjobb barátomat, akivel együtt voltam a harctéren, együtt szenvedtünk a fogságban, azt sem tudom, hogy szerethettem meg ezt az asszonyt és hogy lehettem rossz az én feleségemhez. Tessék elhinni, kérem, a háború meg ez az asszony az oka mindennek. Én is elvadultam, meg ez az asszony is csábítgatott nagyon. Gyönge voltam én már ahoz, hogy ellenálljak, azért történt az egész. Hja, kérem. — sóhajtott fel Ötvös József — egy emberélet nem volt már olyan drága előttem, mint a háború előtt! Az asszony ravaszabbul védekezett. Tagadta, hogy ő beszélte volna rá Ötvöst a gyilkosságra. Mindent tagadott. Azt is, hogy megcsalta a férjét. A leghívebb, a legjobb, a legragaszkodóbb asszony volt mindig, — mondotta a bíróság előtt. Az ötvös József üldözte a szerelmével, olyan vadul, hogy nem mert ellenállni neki, amikor ráparancsolt, hogy csalja ki a férjét a szőlőbe, ott majd végez vele. Az. egri törvényszék sem Ötvös József, sem Káli Jánosné vallomását nem fogadta el. A férfit gyilkosság bűntettében mondotta ki bűnösnek, mert előre megfontolva, szándékosan megölte jóbarátját és ezért a napokban kötél általi halálra ítélte. Az asszonyt csupán mint bűnsegédi bűnrészest mondotta ki bűnösnek és életfogytiglani fegyházbüntetéssel sújtotta. Fordulat Az iratok most kerültek fel az ítélőtábla Kállay-tanácsa elé, ahol váratlan fordulat történt az ügyben. Dr. LázárErnő védő a Tábla előtt azt a meglepő indítványt tette, hogy állapítsa meg a Tábla, hogy az állítólagos halált okozó lövés vadászfegyverből nyúlsöréttel történt, már pedig tudvalevő, hogy nyúlsöréttel embert ölni nem lehet. Azt a védő nem állítja, hogy más valaki ölte meg Káli Jánost, azonban a Táblának, mielőtt a halálos ítéletet helybenhagyná, ki kell vizsgáltatnia a gyilkosság misztikumát. A királyi ítélőtábla helyt is adott az indítványnak, elrendelte annak megvizsgálását, hogy tényleg nyúlsöréttel történt-e a lövés s ha igen, akkor mivel gyilkolta meg ötvös József és az asszony Káli Jánost, milyen ismeretlen rejtelmei vannak a nagyvédai gyilkosságnak. Szirmai Dezső. biztatom sok jóval, mert nagyon erős felügyelet alatt vagyunk. Mégis rám tukmálta a pénzt. Előbb elfogadtam, aztán visszaadtam neki. Mikor feküdni tértem, ott volt a pénz a párnám alatt. Másnap fölakasztották. A pénzt eltettem azzal, hogy beszolgáltatom a hadosztály ügyészségére. Na, de délelőtt tízkor roham kezdődött, megsebesültem és esküszöm magának, elfelejtettem az egészet, három hónap múlva úgy derengeni kezdett valami bennem, hogy pénzt kellett volna beszolgáltatnom. Újra kimentem ,-1. frontra , a nagy ijedelemben újra elfelejtettem az egészet. Félév múlva már szégyeltem bevinni s a pénzt odaadtam egy koldusnak. Igen, mert megvolt mindenem ... Igen, de aki három napig éhezik és zsebében közben sok idegen pénz van, ott már nagy viták folynak a lelkiismerettel s higgye el nekem, nincs nagyobb balek a lelkiismeretnél, mindent be lehet neki beszélni szükség esetén. — Leszereltem s az úrból, aki voltam, nagyon kopott állástalan valaki lettem. Kimentem Párizsba. Nézze, ketten mentünk. A barátom először a Renault-gyárban dolgozott, aztán a Citroennél volt, később segéd lett egy könyvkereskedésben s most már egy üzleti könyv- és tanszergyárnak a főkönyvelője. De ez egy rendes ember, aki nem igen iszik s akinek a nőkkel sincs sok baja. Én, kérem, az első héten megismerkedtem egy montmartrei táncoshelyen, egy amerikai nővel, akinek sok pénze volt s megvette magának mindazt, ami bomlott idegennek kellett. Ismeretségünk első napján nála aludtam. S aztán már nála is laktam. Természetes volt, hogy minden költséget ő fedezett, hisz a vendége voltam. Nála ebédeltem, nála vacsoráztam és a kávéházbeli társaságában több férfivel ismerkedtem meg és üzleteket csináltam. — Ez ment egy darabig, ugy, hogyha vendéglőben vacsoráztunk, tudtam fizetni kettőnkért. De meguntam a nőt s hogy kibírjam, kezdtük az élvezeteket halmozni: kokain került a konyakos pohárba. S az új élvezettel új üzletág nyirt metzszámomra: kokainnal kezdtem kereskedni. Nagyszerűen ment, ezrivel kerestem a frankokat és a nőt elhanyagoltam. Ismeretségeket kötöttem és éjszakáim fölött szabadon rendelkeztem. Persze, a nő először jeleneteket csinált, aztán ajándékokkal igykezett visszahódítani — nem nagy sikerrel. Néha-néha fölmentem hozzá és . . . már egy marokra való gyűrűm volt tőle. Közben — mert Párizsban mindig van egy »közben« — beltársultam egy fegyvercsempészési üzletbe, amely fegyvereket szállított Marokkóba a bennszülötteknek. — Ilyen körülmények közt érkezett el számomra egy fizetési határnap. De némi bajok, átmeneti kellemetlenségek mutatkoztak: hétfőn kellett volna kifizeteni készpénzzel egy nagyobb fegyverszállítmányt, viszont pénzt én csak kedden kaptam volna kokainomért. A terv hamar kész volt: estélyt rendezek a barátnőmnél, úgy leitatom kokainos konyakkal, hogy huszonnégy óráig nem tud magáról, leemelem nyakáról az értékes gyöngysorát, elzálogosítom egy napra, kifizetem a puskákat, másnap megkapom és a pénzemet, kiváltom a gyöngysort, visszaakasztom barátnőm nyakára és minden a legnagyobb rendben van. — Így is történt, de csak nagyjából. A nő ugyan döfte itta magát a kokaintól, de előbb magához tért, mint számítottam, rögtön a rendőrségre szalad, persze bosszúból is, nyakoncsíptek. Most, elképzelheti, eszem ágában sem volt két fintai üzletemre terelni a rendőrség figyelmét. Kész örömmel mentem bele a mesébe, hogy kiraboltam a nőt, hamar kiszámítottam, hogy a banditaságért sokkal kevesebbet fogok kapni, mint a fegyvercsempészésért és kokainárusításért. Kínáltam egy alapmesét, amit kellően körülöntöttem szósszal, azt azonban nem voltam K'^lfindó bevallani, hogy olyan rengeteg kokain fölött rendelkezem, hogy be tudtam rúgatni egy tizenkét tanni társaságot. F/-kor kitaláltat", hn«v a nőt kloroformmal kábítottam el . . . íoy lettem é,a kloroformos brndicsa. — VplUn be. T»n«»y m^stewiTerane's hőse vagyok. M«st egyébknt navire++°n ' "prolik itt PpsfPTi pmf'v a *sf»hrn"eH" WelHV és vi^zarnefceteV Píri".«^a. ahol érintetlenül vár fegyveres kok "'n depóm. — Maguk v^r"T itt rol'prmnosc a körúti kívéházakhím . . . Tudja. mit. alarV'^ftn véve én nem fogok ker.?t. magával: az élő en hol nem szeret holtat érinteni . . . s maguk élnek? . . . Na, megyek. Jó estét! pedig amikor felébredt, ott találta a nyakában a hurkot. Gondolta, hogy mit terveztek vele, meg is verte az asszonyt , aztán újra kibékült.