Pesti Napló, 1926. február (77. évfolyam, 26–48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

2 Keffi! PESTI NAPLÓ 1926 február 2 részének tisztázása azért is, mert vele és általa dől el egyszersmind: közönséges bűn­tényről van-e szó, vagy politikai természe­tűről. Ha közönséges bűnügyről van szó, meg kell állapítani, kinek mi és mennyi haszna volt belőle ! Meg kell állapítani, hogy önzés, haszonlesés vitte rá a rút bűnre a tetteseket. Azonban tévedés volna azt hinni, hogy a második esetben, ha a bűnügynek poli­tikai háttere van, a dolog kevésbé súlyos. Nemcsak azért nem, mert a Büntetőtör­vényköny nem ismer és nem ismer el haza­fias felbuzdulásból elkövetett pénzhamisí­tást, hanem főkép és elsősorban azért nem, mert ha a bűn politikai érdekből követtetett el, akkor úgyszólván a nemzet egyeteme osz­tozik a felelősségben, akkor mindnyájunk­nak viselnünk kellene a szennyes bűn ter­hét és szégyenét. Ezért kell tájes világos­ságnak esnie a motívumokra. Ezért nem tud a közvélemény beletörődni abba, hogy a »hazafias célok« közelebbről meghatároz­hatók nem voltak. De addig is, míg az utolsó tudnivaló ki nem tudódik, egy dolog kétségtelenné vált a vádirat nyomán. Akár önzésből, akár po­litikai okból követték el a bűnt a nagyál­lású, kimagasló tekintélyű tettesek, a ma­gyar közéletben nincs többé helyük. Lehet, hogy büntetésük kiállta után a maguk tár­sasköre visszafogadja őket. Ez ízlés dolga, erről nem is lehet vitatkozni. De hogy köz­hatalmat gyakoroljanak, polgártársaik éle­tével, javaival, becsületével rendelkezze­nek, arról többé szó sem lehet. Már e rész­ben maga a vádirat fölér a kész ítélettel. A nemzetgyűlés munka­rendje (Saját tudósítónktól.) A Ház munkarendje a következőképpen alakul: Az indemnitás után le kell tárgyalni az adó­javaslatokat, hogy a házhaszonrészesedést, bár most már visszaható erővel, töröljék. Ezt köve­tően be kell fejezni a francia—magyar kereske­delmi szerződés tárgyalását. Ha ezzel megvan­nak, akkor a kormánynak el kell határoznia magát, hogy végre mégis csak lezávalgaltassa a már megszavazott költségvetés approvizációját, ami azonban nem történhetik meg részleges ház­szabálymódosítás nélkül. Ha a kormány fél ennek az elnyújtásától, akkor az appropriációt későbbre halasztja és előveszi sürgősen a valo­rizációs törvényjavaslatot. Bud János pénzügy­miniszter ígéretet tett arra, hogy a valorizációs törvényjavaslatból legkésőbb március 1-én tör­vény lesz és pedig abban a formában, ahogy a javaslat tartalmazza. Mindezt azonban a kormány csak tervezi,­­de hogy miképpen történnek majd a dolgok, teljesen bizonytalan­ tétel. Abban megállapodnak mindannyian, hogy egységes és áttekinthető képet ad a bűn­ügyről, de míg a kormánypárt arra hivatkozik, hogy a vádirat teljes egészet nyújt, addig az ellenzék azt domborítja ki, hogy a vádiratban óriási hézagok tátongnak és még mindig nem lehet belőle elfogadható magyarázatot kapni a bűnszövetkezet munkájának tulajdonképpeni céljáról. Az ügyészség vádirata dominálni fogja a szerdai utca napirendjét is, amely iránt egyébként igen nagy érdeklődés nyilvánul meg egyrészt azért, mert több ellenzéki képviselő, hír szerint, in­terpellációra készül, másrészt, mert az ellenzék feltétlen foglalkozni akar a frankügyben ki­adott vádirattal. Hír szerint az ellenzék a vád­irat bizonyos pontjait oly sürgősen tartja tisz­tázandónak, hogy ma már arról a lehetőségről is beszéltek, hogy a szerdai ülésen zárt tárgya­lás keretén belül fog szóba kerülni a frankhami­sítási ügyben kiadott vádirat. Ezen az állás­ponton van a kormánypárt is abban az eset­ben, ha a vita olyan mederbe terelődik, amely­től egyelőre távol akarják tartani a nyilvános­ságot. Rakovszy István, aki szintén a szerdai ülé­sen fog felszólalni, nagyobb beszédre készül, amely a vádirattal kapcsolatban több olyan kér­dést fog napirendre hozni, amelyről különben a külföldi lapok hosszabban emlékeznek meg. Éppen Rakovszky István beszédével kapcsolat­ban terjesztették a zárt ülés hírét. Amíg az el­lenzék a vádiratot súlyos kritikával fogja kí­sérni, addig a kormánypárton azt hiszik, hogy ez a vádirat mérséklőleg fog hatni a politika hangulatára. A kormánypárt véleménye szerint a vádirat teljesen igazolja a kormány álláspont­ját és feltétlenül azt a politikai intaktságot, amelyet gróf Bethlen István személye különben biztosít. Megkérdeztük egyébként Szabó Sándor nemzetgyűlési képviselőt, az egységes párt tagját, aki tagja a parlamenti bizottságnak s aki a következőket mondotta: — A vádiratra vonatkozólag a következő kijelen­téseket teh­etem: A kérdéssel magával csak mint jogász foglalkozom, nem mint az egységes párt poli­tikusa és nem mint a parlamenti vizsgálóbizottság tagja. Én a vádiratból úgy látom, hogy az ügyészség alapos munkát végzett a nyomozás terén. Vélemé­nyem szerint a pénzhamisítás bűncselekményének tényálladéki kellékei fel vannak derítve, a tetteseket, a tettestársakat, bűnrészeseket és bűnsegédeket illető­leg is a bűncselekménynek a genezise tiszta képet m­utat a most elkészített vádirat szerint, mert teljesen megállapítja a bűncselekménynek elkövetéséhez szükséges technikai eszközök tárgyi ismérveit. Rövi­den szólva tehát a bűncselekmény fel van derítve, a Vád megalkotásához szükséges összes körülmények annyira tisztán és világosan állnak előttünk, hogy ez az ominózus és mondhatnám, ez a korunkra nézve is­­jellemző hatalmas méretű bűncselekmény az ügyészség vádirata szerint tiszta képet nyújt Erről a bűncselekményről most már valóban elmondhatjuk, hogy a frankhamisítással kapcsolatot rzenzációknak végük van. Miután a bűnügy most már teljesen tí­s­tán áll, a bíróságon van a sor. Mi most már ebben az ügyben ítéletet várunk. Az országnak és magának az anyagi igazságszolgáltatásnak is most már az az érdeke, hogy mielőbb rákerüljön a sor az ítélet meg­hozatalára, hogy az teljes megnyugvást hozzon, a megzavart társadalmi és megsértett jogrendet illető­leg. Azt hiszem, hogy az ügyészség vádirata a leg­teljesebb mértékben tisztázza a politikai helyzetet is és most már a parlament is tisztában lehet azzal, hogy ebben a közönséges tanügyben rövid időn belül a magyar bíróság meghozza a maga ítéletét. A kormánypárt álláspontjával szemben az ellenzék azt mondja, hogy a vádirat szerint igazolva lehet egyes államférfiak jóhiszeműsége, de az adatok világánál még súlyosbodott a politikai felelősség is. Arról tehát most már szó sem lehet, úgy látszik, hogy az ellenzék leszereljen s megváltoztassa a kormányfelelősség viselé­séhez fűződő eddigi álláspontját. Ez a felfogás pedig nemcsak a vizsgálóbizottságban nyer majd kifejezést, hanem az indemnitás további tárgyalása során is. A Ház ugyanis szerdán és csütörtökön folytatja az indemnitás vitáját, amelyet az ellenzék, mint értesülünk, az utolsó percig folytatni akar és ezért még több szóno­kot állít. Az ellenzék vezető képviselői a hétfői nap folyamán egymás között beható tanácskozáso­kat folytattak a vádirat politikai problémái­ról s azokról a várható fejleményekről, ame­lyeket a vádirat a politikai életben előidézhet. Az ellenzéknek egyik vezető politikusa a Pesti Napló munkatársát e tanácskozások­ról a következőkben informálta: — Behatóan megvitatjuk a vádiratot , főleg azt a részét, amelyben a kormány eljárásáról van szó. A politikum szempontjából ugyanis a vádiratot egyáltalában nem tekintjük irányadónak, mert hi­szen a vádiratért végső konzekvenciában a kormány, tagja, az igazságügyminiszter felelős. Azon tanácskozunk, hogy miképpen foglaljunk állást a vádiratnak egyes részei ellen. Különösen arról a részről van itt szó, amely a­lfi­niszterlnök és báró Perényi levélváltásáról szól, to­­vábbá arról a kijelentésről, hogy nem lehetett meg­állapítani adatok hiányában azt: milyen célokat szol­gált tulajdonképpen a frankhamisítás.­­ A megbeszélés azért fontos a mi részünkről, mert egyfelől nem akarjuk a titoktartást megszegni, másfelől a felfogásunk szerint nem nézhetjük el, hogy a vádirat a tényállást esetleg helytelenül, vagy fogyatékosan ismertesse. Vass Jóssef A parlamenti vizsgálóbizottság szerdán délelőtt féltizenkettőkor tartja legközelebbi ülését, amelyen információnk szerint elsőnek Vass József népjóléti minisztert fogják min­den valószínűség szerint kihallgatni, arra való tekintettel, hogy a miniszter december 1-től 17-ig, tehát a hamis frankok értékesítésének időpontjában gróf Bethlent a miniszterelnöki teendők ellátásában helyettesítette. A minisz­terelnök Perényi Zsigmond báróhoz írott leve­lében a vádirat szerint is hangoztatta, hogy a kormány minden ilyen manipulációt a legszi­gorúbban üldözni fog és ezért fölkérte Peré­nyit, hogy­­nézzen utána a hamis frankok dol­gának és nyugtassa őt meg. Perényi Szörtsey József információi alapján, levélben közölte a miniszterelnökkel, ugyancsak a vádirat sze­rint, hogy a Szövetség helyiségében nincse­nek és nem is voltak hamisítványok. Gróf Bethlen István közvetlen Genfbe utazása előtt, november 29-ike táján, báró Prónay György államtitkár útján adott utasítást Nádosy Imre országos fő­kapitánynak, hogyha valóban megállapítja, hogy a Nemzeti Szövetségben ham­­­ez­r­frankosok vannak, a manipulációt feltétle­nül akadályozza meg. Tekintettel arra hogy Vass József helyettesí­tette a miniszterelnököt genfi tartózkodása k­ihaillgálása idején, politikai körökben nehezen elképzelhe­tőnek tartják, hogy báró Prónay György államtitkár a gróf Bethlen Istvántól kapott utasítás tartalmát ne közölte volna nyomban közvetlen felettesével, a miniszterelnököt he­lyettesítő Foss Józseffel. Politikai körökben rendkívül fontosnak tartják és a felelősség szempontjából első­sorban követelik annak tisztázását, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök eluta­zása előtt helyettesét, Vass József minisz­tert informálta, vagy informáltatta-e a tudomására jutott tényekről. Legalább is különösnek tartják ellenzéki kö­rökben azt, hogy Vass József helyettes minisz­­terelnöknek december 1-től 17-ike , amikor is gróf Bethel­ hivatalát újból átvette, egyáltalá­ban nem kapott volna hivatalos információkat azokról az intézkedésekről, amelyek a minisz­terelnök levele alapján történtek. Prónay mi­niszterelnökségi államtitkár ugyanis — han­goztatják az ellenzéki politikusok — gróf Bethlen István távollétében úgyszólván nap­ról-napra pontos és kimerítő jelentéseket tett az ügyekről általában Vass József helyettes mi­­szterelnöknek. Ilyen körülmények között érhetetlen és megmagyarázhatatlan volna, hogy Prónay. A vádirat a parlamenti felzottságbans A parlamenti bizottság tagjai egyébként már vasárnap nagy részben fölkeresték Rubi­nek Istvánt, a bizottság előadóját, akinek a királyi ügyészség a vádiratot szintén kikézbe­sítette. Rubinek István a vádiratot bizottsági tagtársainak rendelkezésére bocsátotta és va­sárnap, valamint a hétfői nap folyamán a parlamenti bizottság tagjai már csaknem, vala­mennyien behatóan tanulmányozhatták a vád­iratot.

Next