Pesti Napló, 1926. április (77. évfolyam, 74–97. szám)
1926-04-25 / 93. szám
[Vasárnap PESTI NAPLÓ 1926 április 25 11 Rang és gsett ? A honvédelmi miniszter úr, kit nemcsak mint minisztert, de mint tisztet is bizonyosan nagyon fájdalmasan érint a széna-panamának az eléggé nem gyűlölhető sajtóban való tárgyalása, mai nyilatkozatában arra hivatkozik, hogy ha a Magyar Földbirtokosok és Bérlők Szövetkezetének ügyvezető igazgatóját le kellett is csukni az ő »saját elhatározásából elkövetett szabálytalanságáért« (melyet a büntetőtörvénykönyv kissé parasztosabb néven nevez meg), arról azok, akik az igazgatóság tagjai, »mégsem tehetnek!« »Egy óriási lajstrom ez a névsor«, mondja a miniszter és felsorolja az előkelő igazgatósági tagokat. »Azt hiszem, ez olyan névsor, fejezi be nyilatkozatát, amely teljesen megnyugtató.« Hogy ez a névsor megnyugtató-e vagy sem, az attól függ, hogy kit akarnak megnyugtatni vele. Ha engem egy névsorral meg akarnak nyugtatni, akkor én mint egyszerű, de öntudatos polgár azt gondolom magamban, hogy egy kis üzletről lévén BZÖ, nekem nem imponál se gróf, se herceg, se nagykövet se semmiféle rang. Nekem hiába ül az igazgatóságban herceg Sulkovszky, vagy gróf Somssich, vagy Drasche-Lázár követ úr őexcellenciája, mertitt egy kis üzletről, egy egyszerű szénaszállítási ügyről van szó, és én nem hiszem el, hogy ezek az urak értenek a szénaszállításhoz mint üzlethez és még kevésbé hiszem el, hogy ezek az urak valaha is törődni fognak bármilyen szénaszállítási üzlet lebonyolításával. Ennek következtében én nem volnék kapható arra, hogy egy vállalattal, melynek ezek az urak az igazgatósági tagjai, szénaszállítási ügyletet kössek. Nem tenném ezt, mint magánember, de még százszorta kevésbé tenném, mint miniszter. Azok az előkelő igazgatósági tagok, akiknek »óriási lajstromára« a miniszter úr hivatkozik, egytől-egyig nemcsak előkelő, de igen kiváló és méltán köztiszteletben állő férfiak. Azonban az is kétségtelen, hogy szénagsejtekre egyikük sem született. Bár tökéletesen jól érzem magamat a magam kispolgári körében, tegyük föl egy percre, csak úgy a tréfa kedvéért, hogy én is olyan előkelő úr volnék, mint a miniszter úr által ismertetett »óriási lajstrom«ban szereplő urak egyike vagy másika. Ez esetben hiába kérne engem akár Haas ügyvezető úr, akár más, hogy méltóztassam helyet foglalni az ő igazgatóságában, én ezt a Haas urat udvariasan kidobnám, mert nem vagyok oly »beképzelt« ember, hogy elhigyjem neki, hogy őneki az én széna-literálási tudományomra és egyéb gsejt-tapasztalataimra van szüksége, ellenben mindjárt gyanakodnám, hogy ő izsa jóhangzású, becsületes nevemet üzleti célokra ki akarja használni, azaz kisebb-nagyobb gsejtekre akarja fölváltani. Általában bámulatos az a könnyelműség, amelytyldl hazánk mai előkelőségei a nevüket részvénytársaságok és szövetkezetek számára átengedik. De na már átengedik az urak a nevüket, miért nem kontrollálják a vállalatot, melynek élén a nevük ott ragyog? Hiszen a régi jó idők, amikor egy-egy krach és egy-egy panama nagy ritkaság volt, már elmúltak! Egyáltalán nem elegendő csak arra gondolni, hogy a kereskedelmi törvény értelmében miért felelős az igazgatósági tag és miért nem felez04. — a törvény keretein kívüli, morális károk is tehetségesek, sőt gyakoriak, és miután a keresztény kurzus elmulasztotta teljesen kiirtani hazánk legnagyobb veszedelmét, a »destruktív« sajtót — amikor a csalások, panamák és egyéb bűzök után lecsukják az igazgatót, e szomorú tényt végül is megtudja a világ! Megáll az embernek az esze, hogy előkelőségek, nagy urak szemében az a kockázat, melyet vállalnak, oly csekélység, hogy még csak nem is gondolnak rá. A sas nem arra való, hogy a tenger fenekén úszkáljon. Isten a cethalat nem arra teremtette, hogy a Tátra csúcsain lakozzék. Méltóztassünk belenyugodni, hogy az Isten a kegyelmes urakat nem teremtette szénaliteránsoknak. Isten a szénaliterálási üzletet Kohn Mór, vagy ha jobban tetszik, Nagy János számára teremtette, az államtitkári, nagyköveti, kormánytanácsosi, stbbi rangot pedig excellenciátok és méltóságotok számára teremtette. Ha Kohn Mór vagy Nagy János éppen olyan könynyen beülhetne az excellenciás rangba és annak számtalan előnyébe, mint amilyen könnyen bedől axcellenciátok egy kis Kohn Mórnak való szénagsejtbe, akkor még rendben volna a dolog. De hogy excellenciátoknak jusson a nagy rang, vele minden előny és emellett még az a kis szénagsejt is, az nem megy. Mint a kaszinóban előkelően mondanák, fifnta ifair playji " t Dr. iiri Zgió Mi baB dísztviselője örökségi pere gróf Teleki Sámuel főrendiházi tag laptéli ellen (Saját tudósítónktól.) A közelmúlt napokban feltűnést keltett, hogy néhai gróf Teleki Sámuel főrendiházi tag, erdélyi nagybirtokos hagyatékához tartozó műtárgyakra az egyik hagyományos, dr. báró Zeyk Adél banktisztviselőnő zárlatot kért azon a címen, hogy ezeket az ingóságokat az általános örökös, gróf Teleki Károly az Ernst-féle aukción értékesíteni akarta. A budapesti törvényszék el is rendelte a zárlatot a felek meghallgatása nélkül, de utóbb gróf Teleki Károly kérelmére a feleket meghallgatva és ennek alapján zárlatot elrendelő végzését hatályon kívül helyezte s a zárlatot kérői kérelmével elutasította. Az ingóságokat az Ernst-féle aukción tényleg értékesítették is. Ennek a zárlati kérelemnek alapja az a hagyatéki per, amelyet dr. báró Zeyk Adél tisztviselőnő indított másfélmilliárd korona hagyomány erejét a budapesti törvényszék előtt gróf Teleki Károly ellen. A kereset lényegileg a következőket tartalmazza: Százezer aranykorona hagyomány Néhai gróf Teleki Sámuel Budapesten 1910 március 10-én végrendelet hátrahagyása mellett elhalt. A marosvásárhelyi járásbíróság hagyatékátadó végzése az örökhagyó végrendeleti örökösödés jogcímen gróf Teleki Károly alperesre ruházta át, aki mint általános örökös tudomásul vette, hogy az örökhagyónak világos és félre nem érthető intenciója az volt, hogy az egész ingó és ingatlan hagyatéki vagyonnak, e vagyon minden részletének »a szó legszorosabb értelmében együtt kell maradnia«, továbbá hogy a haszonélvezeti jogok megszüntetése után a hagyatéki vagyon összes jövedelmei a szokásos törlesztésen felüli mértékben is a hagyatéki terhek teljes kiegyenlítésére fordítandók és ezek lefizetése után az általános örökös a végrendelkező által juttatott hagyományokat kiszolgáltatni tartozik. Ezek közül a hagyományok közül az egyik, összeg szerint 100.000 korona mint ifj. báró Zeyk Józsefné született Jósika Liza bárónő egyik gyermekét a végrendelet és osztályos egyezség értelmében a felperesként fellépő dr. báró Zeyk Adél banktisztviselő nőt illeti. Tekintve, hogy az örökhagyó végrendelete 1912 november 4-én kelt és így a hagyományokként szereplő összegek kétségen kívül békekoronákban voltak meghatározva, a 100.000 korona hagyomány — a kereset szerint — ugyanannyi aranykoronával egyenlő értékben jár a hagyományosnak. Gróf Teleki Károly azonban, bár a haszonélvezeti jogok megszűntek és a hagyatéki vaszon az ő rendelkezése alá jutott, és bár a jelzálogos tartozások az utóbbi években köztudomásúlag egészen elenyésző értékkel lettek volna rendezhetők, az osztályos egyességben vállalt kötelezettségeinek megsértésével a hagyatéki vagyon jövedelmeit, nem a hagyatéki terhek kiegyenlítésére fordította, hanem ellenkezőleg, a hagyatéki vagyonra a végrendelet és az osztályos egyesség világos tilalma ellenére újabb terheket kontrahált, a hagyományokat pedig mindmáig ki nem fizette, holott a végrendelkező elhalálozása óta már 10 esztendő telt el. . családi ereklyéket elárverezik Legújabban pedig — folytatja a kereset — a végrendelet és az osztályos egyezség további megsértésével az örökhagyó hagyatékához tartozó legértékesebb ingóságokat, közöttük olyan családi ereklyéket, amelyek évszázadok óta vannak a gróf Teleki-család tulajdonában, a budapesti Ernst-múzeum 1926 március 18-án kezdődött aukcióján árverés alá bocsátott. Minthogy pedig gróf Teleki Károly az osztályos egyességben vállalt kötelezettségeinek ismételt megsértésével a hagyatéki vagyon együtttartása és tehermentesítése helyett annak újabb megterhelésére és elidegenítésére tett és tesz lépéseket, a hagyományok kifizetését pedig mindeddig elmulasztotta, holott bármiféle elidegenítés, vagy megterhelés előtt, de az örökség megnyílása óta lefolyt hosszú időtartamra való figyelemmel is, a hagyományokat már rég ki kellett volna szolgáltatnia. — dr. báró Zeyk Adél arra kéri a törvényszéket, kötelezze gróf Teleki Károlyt arra, hogy a felperest illető hagyomány kifizetéséig a hagyatéki vagyon újabb megterhelésétől vagy elidegenítésétől a perrendtartás 19. §-ában meghatározott következmények különbeli alkalmazásának terhe alatt tartózkodjék, továbbá hogy a néhai gróf Teleki Sámuel által gróf Zsuk Adélnak hagyományzott 100.000 aranykorona egyenértékét, a mai átszámítási kulcs szerint egymilliárdnégyszázötvenmillió papírkoronát és a tőkének a jelen kereset beadása napjától számított havi 1,5%-os késedelmi kamatát, valamint a perköltségeket fizesse meg. Gróf Teleki Károly a keresettel szemben mindenekelőtt azzal védekezett, hogy a budapesti törvényszék nem illetékes ez ügyben eljárni, mert a kereset lényegileg ingatlanra vonatkozó dologi jog érvényesítését célozza, az ilyen keresetekre nézve pedig az a bíróság illetékes, amelynek területén az ingatlan fekszik. Minthogy pedig az ingatlan Marostorda megyében van, a kereset elbírálására az ottani bíróság illetékes. gróf Teleky Károly, az általános örökös védekezése Érdemben azzal védekezett. gróf Teleki Károly, hogy a hagyományosnak csak az a joga van az örökössel szemben, hogyha az ideje elérkezett, a hagyomány kiszolgáltatását követelhesse, de olyan jogszabály, amely a hagyományost arra jogosítaná, hogy bármely indokból az örökösöknek az öröklött vagyonra nézve fennálló tulajdonjogát korlátozná, nincs. Nem ismeri el, hogy a hagyomány aranykoronákra szólna. Idő előtti a kereset, mert a végrendelet szerint a hagyomány kifizetése csak a terheknek a hagyaték jövedelméből való kiegyenlítése után történhetik, holott a hagyatéki ingatlant terhelő 3 millió korona amortizációs kölcsön ma is fennáll. Az igaz, hogy báró Vajk Sándorné haszonélvezete megszűnt és ezt gróf Teleki Károlyra ruházta át, de ezenkívül fennáll még özv. gróf Teleki Ádámné haszonélvezeti joga is További előadása gróf Teleki Károlynak az volt, hogy a román földreform a hagyatéki 20.000 hold ingatant 650 kat. hold szántón és 320 kat. hold erdőn kívül teljes egészében igénybe vette, de a megváltási árat nem készpénzben, hanem román államkötvényekben fizette. A marosvásárhelyi járásbíróság a megváltási árat kitevő 1.205.000 lej értékű államkötvény ügyében sorrendi tárgyalást tartott, ott a felperesként fellépő dr. báró Zeyk Adél is megjelent és azt a nyilatkozatot tette,hogy hagyományi követelésének sorozását nem kívánja. Végül arra hivatkozik gróf Teleki Károly, hogy vele szemben azért sem lehet aranykoronát követelni, mert ő nemcsak, hogy nem mentette át a vagyonát, de ellenkezőleg annak túlnyomó részét állami kényszerintézkedés következtében elvesztette. A magyar-román pénzügyi egyezmény alapján egyébként is a kereseti követelés legfeljebb 50.000 lej erejéig állhat csupán fenn és valorizációnak azért sem lehet helye, mert gróf Teleki Károly öröksége bebizonyíthatóan nagyobb mértékben devalválódott. Marczelly Béla táblabíró azérdekes hagyatéki perben április 28-ára tűzött tárgyalási határnapot. V. Ks. Könnyen szabadul e bajoktól, ha az idegrendszert erősítő, a szervezetet üdítő és a munkaképességet fokozó Ovomaltinet rendszeresen használja. Egy csésze tejben 3 kávéskanál Ovomaltine táplálja az idegszöveteket, felfrissíti a szellemi és testi energiákat, mentesíti az izgalmaktól. Egy doboz ára K 20.000 forgalmi adóval együtt. •Kaptató gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és csemege kereskedésekben. Magyarországon gyártja, mintit és ismertetést ingyen küld _m- w&ircgt fyógyszer- és lápversgár rt fiaduett. 100, postahivatal.