Pesti Napló, 1926. április (77. évfolyam, 74–97. szám)

1926-04-25 / 93. szám

[Vasárnap PESTI NAPLÓ 1926 április 25 11 Rang és gsett ? A honvédelmi miniszter úr, kit nemcsak mint minisztert, de mint tisztet is bizonyosan nagyon fáj­dalmasan érint a széna-panamának az eléggé nem gyűlölhető sajtóban való tárgyalása, mai nyilatkoza­tában arra hivatkozik, hogy ha a Magyar Földbirto­kosok és Bérlők Szövetkezetének ügyvezető igazga­tóját le kellett is csukni az ő »saját elhatározásából elkövetett szabálytalanságáért« (melyet a büntető­törvénykönyv kissé parasztosabb néven nevez meg), arról azok, akik az igazgatóság tagjai, »még­sem tehetnek!« »Egy óriási lajstrom ez a névsor«, mondja a miniszter és felsorolja az előkelő igazgatósági ta­gokat. »Azt hiszem, ez olyan névsor, fejezi be nyilat­kozatát, a­mely teljesen megnyugtató.« Hogy ez a névsor megnyugtató-e vagy sem, az attól függ, hogy kit akarnak megnyugtatni vele. Ha engem egy névsorral meg akarnak nyugtatni, akkor én mint egyszerű, de öntudatos polgár azt gondolom magamban, hogy egy kis üzletről lévén BZÖ, nekem­ nem imponál se gróf, se herceg, se nagy­követ se semmiféle rang. Nekem hiába ül az igaz­gatóságban herceg Sulkovszky, vagy gróf Somssich, vagy Drasche-Lázár követ úr őexcellenciája, mert­­itt egy kis üzletről, egy egyszerű szénaszállítási ügy­ről van szó, és én nem hiszem el, hogy ezek az urak értenek a szénaszállításhoz mint üzlethez és még kevésbé hiszem el, hogy ezek az urak valaha is tö­rődni fognak bármilyen szénaszállítási üzlet le­bonyolításával. Ennek következtében én nem volnék kapható arra, hogy egy vállalattal, melynek ezek az urak az igazgatósági tagjai, szénaszállítási ügyletet kössek. Nem tenném ezt, mint magánember, de még százszorta kevésbé tenném, mint miniszter. Azok az előkelő igazgatósági tagok, akiknek »óriási lajstro­mára« a miniszter úr hivatkozik, egytől-egyig nem­c­sak előkelő, de igen kiváló és méltán köztiszteletben állő férfiak. Azonban az is kétségtelen, hogy széna­gsejtekre egyikük sem született. Bár­ tökéletesen jól érzem magamat a magam kis­polgári­ körében, tegyük föl egy percre, csak úgy a tréfa kedvéért, hogy én is olyan előkelő úr volnék, mint a miniszter úr által ismertetett »óriási lajstrom«­ban szereplő urak egyike vagy másika. Ez esetben hiába kérne engem akár Haas ügyvezető úr, akár m­ás, hogy méltóztassam helyet foglalni az ő igaz­gatóságában, én ezt a Haas urat udvariasan kidob­nám, mert nem vagyok oly »beképzelt« ember, hogy elhigyjem neki, hogy őneki az én széna-literálási tu­dományomra és egyéb gsejt-tapasztalataimra van szü­ksége, ellenben mindjárt gyanakodnám, hogy ő iz­­sa jóhangzású, becsületes nevemet üzleti célokra ki akarja használni, azaz kisebb-nagyobb gsejtekre akarja fölváltani. Általában bámulatos az a könnyelműség, amely­tyldl hazánk mai előkelőségei a nevüket részvény­társaságok és szövetkezetek számára átengedik. De n­a már átengedik az urak a nevüket, miért nem kontrollálják a vállalatot, melynek élén a nevük ott ragyog? Hiszen a régi jó idők, amikor egy-egy krach és egy-egy panama nagy ritkaság volt, már elmúltak! Egyáltalán nem elegendő csak arra gon­dolni, hogy a kereskedelmi törvény értelmében miért felelős az igazgatósági tag és miért nem fele­z04. — a törvény keretein kívüli, morális károk is tehetségesek, sőt gyakoriak, és miután a keresztény kurzus elmulasztotta teljesen kiirtani hazánk leg­nagyobb veszedelmét, a »destruktív« sajtót — ami­kor a csalások, panamák és egyéb bűzök után lecsukják az igazgatót, e szomorú tényt végül is megtudja a világ! Megáll az embernek az esze, hogy előkelőségek, nagy urak szemében az a kocká­zat, melyet vállalnak, oly csekélység, hogy még csak nem is gondolnak rá. A sas nem arra való, hogy a tenger fenekén úszkáljon. Isten a cethalat nem arra teremtette, hogy a Tátra csúcsain lakozzék. Méltóztassünk bele­nyugodni, hogy az Isten a kegyelmes urakat nem teremtette szénaliteránsoknak. Isten a szénaliterá­lási üzletet Kohn Mór, vagy ha jobban tetszik, Nagy János számára teremtette,­­ az államtitkári, nagyköveti, kormánytanácsosi, stbbi rangot pedig excellenciátok és méltóságotok számára teremtette. Ha Kohn Mór vagy Nagy János éppen olyan köny­nyen beülhetne az excellenciás rangba és annak számtalan előnyébe, mint amilyen könnyen bedől axcellenciátok egy kis Kohn Mórnak való széna­gsejtbe, akkor még rendben volna a dolog. De hogy excellenciátoknak jusson a nagy rang, vele minden előny és emellett még az a kis széna­gsejt is,­­ az nem megy. Mint a kaszinóban előkelően mondanák, fi­fn­ta ifair playji " t Dr. iiri Zgió Mi­ baB dísztviselője örökségi pere gróf Teleki Sámuel főrendiházi tag laptéli ellen (Saját tudósítónktól.) A közelmúlt napok­ban feltűnést keltett, hogy néhai gróf Teleki Sámuel főrendiházi tag, erdélyi nagybirtokos hagyatékához tartozó műtárgyakra az egyik hagyományos, dr. báró Zeyk Adél banktiszt­viselőnő zárlatot kért azon a címen, hogy eze­ket az ingóságokat az általános örökös, gróf Teleki Károly az Ernst-féle aukción értékesí­teni akarta. A budapesti törvényszék el is ren­delte a zárlatot a felek meghallgatása nélkül, de utóbb gróf Teleki Károly kérelmére a fele­ket meghallgatva és ennek alapján zárlatot el­rendelő végzését hatályon kívül helyezte s a zárlatot kérői kérelmével elutasította. Az in­góságokat az Ernst-féle aukción tényleg érté­kesítették is. Ennek a zárlati kérelemnek alapja az a hagyatéki per, amelyet dr. báró Zeyk Adél tisztviselőnő indított másfélmilliárd korona hagyomány erejét­ a budapesti tör­vényszék előtt gróf Teleki Károly ellen. A kereset lényegileg a következőket tar­talmazza­: Százezer aranykorona hagyomány Néhai gróf Teleki Sámuel Budapesten 1910 március 10-én végrend­elet hátrahagyása mel­lett elhalt. A marosvásárhelyi járásbíróság hagyatékátadó végzése az örökhagyó végren­deleti örökösödés jogcímen gróf Teleki Károly alperesre ruházta át, aki mint általános örö­­­kös tudomásul vette, hogy az örökhagyónak világos és félre nem érthető intenciója az volt, hogy az egész ingó és ingatlan hagyatéki va­gyonnak, e vagyon minden részletének »a szó legszorosabb értelmében együtt kell maradnia«, továbbá hogy a haszonélvezeti jogok megszün­tetése után a hagyatéki vagyon összes jöve­delmei a szokásos törlesztésen felüli mérték­ben is a hagyatéki terhek teljes kiegyenlíté­sére fordítandók és ezek lefizetése után az álta­lános örökös a végrendelkező által juttatott hagyományokat kiszolgáltatni tartozik. Ezek közül a hagyományok közü­l az egyik, összeg szerint 100.000 korona mint ifj. báró Zeyk Jó­zsefné született Jósika Liza bárónő egyik gyer­mekét a végrendelet és osztályos egyezség ér­telmében a felperesként fellépő dr. báró Zeyk Adél banktiszt­viselő nőt illeti. Tekintve, hogy az örökhagyó végrendelete 1912 november 4-én kelt és így a hagyományok­ként szereplő összegek kétségen kívül békekoro­nákban voltak meghatározva, a 100.000 korona hagyomány — a kereset szerint — ugyanannyi aranykoronával egyenlő értékben jár a hagyo­mányosnak. Gróf Teleki Károly azonban, bár a haszon­élvezeti jogok megszűntek és a hagyatéki va­sz­on az ő rendelkezése alá jutott, és bár a­ jelzá­logos tartozások az utóbbi években köztudomá­súlag egészen elenyésző értékkel lettek volna rendezhetők, az osztályos egyességben vállalt kötelezettségeinek megsértésével a hagyatéki vagyon jövedelmeit, nem a­ hagyatéki terhek ki­egyenlítésére fordította, hanem ellenkezőleg, a hagyatéki vagyonra a végrendelet és az osztá­lyos egyesség világos tilalma ellenére újabb terheket kontrahált, a hagyományokat pedig mindmáig ki nem fizette, holott a végrendelkező elhalálozása óta már 10 esztendő telt el. .­ családi erek­lyéket elárverezik Legújabban pedig — folytatja a kereset — a végrendelet és az osztályos egyezség további megsértésével az örökhagyó hagyatékához tar­tozó legértékesebb ingóságokat, közöttük olyan családi ereklyéket, amelyek évszázadok óta vannak a gróf Teleki-család tulajdonában, a budapesti Ernst-múzeum 1926 március 18-án kezdődött aukcióján árverés alá bocsátott. Minthogy pedig gróf Teleki Károly az osz­tályos egyességben vállalt kötelezettségeinek ismételt megsértésével a hagyatéki vagyon együtttartása és tehermentesítése helyett annak újabb megterhelésére és elidegenítésére tett és tesz lépéseket, a hagyományok kifizeté­sét pedig mindeddig elmulasztotta, holott bár­miféle elidegenítés, vagy megterhelés előtt, de az örökség megnyílása óta lefolyt hosszú idő­tartamra való figyelemmel is, a hagyományo­kat már rég ki kellett volna szolgáltatnia. — dr. báró Zeyk Adél arra kéri a törvényszéket, kötelezze gróf Teleki Károlyt arra, hogy a fel­­perest illető hagyomány kifizetéséig a hagya­téki vagyon újabb megterhelésétől vagy elide­genítésétől a perrendtartás 19. §-ában meghatá­rozott következmények különbeli alkalmazásá­nak terhe alatt tartózkodjék, továbbá hogy a néhai gróf Teleki Sámuel által gróf Zsuk Adélnak hagyományzott 100.000 aranykorona egyenértékét, a mai átszámítási kulcs szerint egymilliárdnégy­százötvenmillió papírkoronát és a tőkének a jelen kereset beadása napjától számított havi 1,5%-os késedelmi kamatát, valamint a perköltségeket fizesse meg. Gróf Teleki Károly a keresettel szemben mindenekelőtt azzal védekezett, hogy a buda­pesti törvényszék nem illetékes ez ügyben el­járni, mert a kereset lényegileg ingatlanra vo­­natkozó dologi jog érvényesítését célozza, az ilyen keresetekre nézve pedig az a bíróság il­letékes, amelynek területén az ingatlan fekszik. Minthogy pedig az ingatlan Marostorda me­gyében van, a kereset elbírálására az ottani bíróság illetékes. gróf Teleky Károly, az általános örökös védekezése Érdemben azzal védekezett. gróf Teleki Károly, hogy a hagyományosnak c­sak az a joga van az örökössel szemben, hogyha az ideje elérkezett, a hagyomány kiszolgáltatását követelhesse, de olyan jogszabály, amely a ha­gyományost arra jogosítaná, hogy bármely in­dokból az örökösöknek az öröklött vagyonra nézve fennálló tulajdonjogát korlátozná, nincs. Nem ismeri el, hogy a hagyomány aranykoro­nákra szólna. Idő előtti a kereset, mert a vég­rendelet szerint a hagyomány kifizetése csak a terheknek a hagyaték jövedelméből való ki­egyenlítése után történhetik, holott a hagya­téki ingatlant terhelő 3 millió korona amorti­zációs kölcsön ma is fennáll. Az igaz, hogy báró Vajk Sándorné haszonélvezete meg­szűnt és ezt gróf Teleki Károlyra ruházta át, de ezenkívül fennáll még özv. gróf Teleki Ádámné haszonélvezeti joga is További előadása gróf Teleki Károlynak az volt, hogy a román földreform a hagyatéki 20.000 hold ingatant 650 kat. hold szántón és 320 kat. hold erdőn kívül teljes egészében igénybe vette, de a megváltási árat nem kész­pénzben, hanem román államkötvényekben fizette. A marosvásárhelyi járásbíróság a meg­váltási árat kitevő 1.205.000 lej értékű államköt­vény ügyében sorrendi tárgyalást tartott, ott a felperesként fellépő dr. báró Zeyk Adél is megjelent és azt a nyilatkozatot tette,­­hogy hagyományi követelésének sorozását nem kí­vánja. Végül arra hivatkozik gróf Teleki Károly, hogy vele szemben azért sem lehet aranykoro­nát­ követelni, mert ő nemcsak, hogy nem men­tette át a vagyonát, de ellenkezőleg annak túl­nyomó részét állami kényszerintézkedés követ­keztében elvesztette. A magyar-román pénz­ügyi egyezmény alapján egyébként is a kere­seti követelés legfeljebb 50.000 lej erejéig áll­hat csupán fenn és valorizációnak azért sem lehet helye, mert gróf Teleki Károly öröksége bebizonyíthatóan nagyobb mértékben deval­válód­ott. Marczelly Béla táblabíró az­­érdekes ha­­gyatéki perben április 28-ára tűzött tárgya­­lási határnapot. V. Ks. Könnyen szabadul e bajoktól, ha az idegrendszert erősítő, a szer­­vezetet üdítő és a munkaképességet fokozó Ovomaltinet rendsze­resen használja. Egy csésze tejben 3 kávéskanál Ovomaltine táp­lálja az idegszöveteket, felfrissíti a szellemi és testi energiákat, mentesíti az izgalmaktól. Egy doboz ára K 20.000 forgalmi adóval együtt. •­­Kaptató gyógyszertárakban, drogériákban, fűszer- és csemege­ kereskedésekben. Magyarországon gyártja, mintit és ismertetést ingyen küld _­m- w&ircgt f­yógyszer- és lápversgár rt­­ fiaduett. 100, postahivatal.

Next