Pesti Napló, 1926. május (77. évfolyam, 98–120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

6 SzotaSal PESTI NAPLÓ 1926 május 1 kohót. Istriában, Dalmáciában és a görög szigeteken kutatott és talált bauxitot és azt tengeri és folyami viziúton juttatja el kohóiba. Ez a bevitel azonban nem elégíti ki a hatalmasan fejlődő német alumínium­ipart, ezért a dunántúli bauxittelepekre vetette ezemét. A bihari bányák bauxittartalmát 6 millió ton­nára becsülik tudományos körökben, és 1519—1924-ban felfedezett dunántúli bauxit­telepek az eddigi becslések szerint mintegy 200 millió tonna, a biharinál jobb minőségű bauxitot tartalmaznak, tehát több mint háromszor gazdagabbak vagyunk bauxitércben, mint az utánunk következő leggazda­gabb bauxittelepekkel rendelkező Franciaország. Dr. Rudolf Deber tavaly megjelent »Die Aluminium-Industrie« című művében Európa leggazdagabb bauxittelepének nevezi dunántúli bányánkat. Fo­kozza telepeink értékét, hogy mindenütt széntele­peink, sőt olcsó lignittelepeink vannak bauxit­bányáink szomszédságában.­­ Ha az eddig ismert 200 millió tonna bauxit­nak csak felét dolgoznák fel, 20 millió tonna nyers aluminiumfémet nyernénk belőle, amelynek mai vi­lágpiac értéke minimálisan 50 milliárd aranykorona. Ilyen mennyiségű alumíniumra természetesen ma még a világ iparának szüksége nincs, hisz alig negyedmillió tonna volt a világ tavalyi alumínium­termelése, csak tájékoztatásul közöljük e tudomá­nyos értékelést. Az ipar rohamos szükségletei néhány évtized múlva úgyis meghatvány­ozzák az alumi­niumérc keresletét Amerika 30 év múlva — hacsak szorgos kutatásokkal új telepeket nem fedez fel — kifogy bauxitjából és akkor a messzi Kínából vagy tőlünk kell importálnia ércet vagy timföldet. A katonafissít szerencséje A dunántúli bauxitkészletünk felfedezése véletlenen múlt. Egy Stürmer József nevű katonatisztnek Tapolca vidékén volt kisebb birtoka, amelyen vöröses kőzeteket talált. Ami­kor 1908-ban a bihari bauxittelepeket felfedez­ték, neki is szeget ütött fejébe a vöröses kő, amely birtokán bőven fordult elő. Kutatott, vizsgáltatott, de eredménytelenül. Jött a háború, Stürmer százados súlyos Sebbel Bécsbe került, majd felgyógyult és Ott­mars dt. helyi szolgálatra. Ismét eszébe jutott a tapolcakörnyéki gyanús érc és a bécsi egye­tem kiváló geológusával, dr. Suess-szel meg­vizsgálta­tta. Sok költségébe került e vizsgálat s­­ezért Tapolcai bánya rt. címen társulatot alapított. Az áldozat meghozta gyümölcsét, mert 1919-ben Halimban oly tömegben talál­tak jó minőségű aluminiumércet, hogy Henry Couannier bányamérnök, az Aluminium Com­pany of Amerika szakembere, aki a világ ösz­sze­s bauxittelepeit ismeri, jelentése szerint sehol a világon nem talált egy helyen ilyen nagytömegű príma bauxitot, amit azóta 150—150 millió tonnára becsültek szakkörökben. Hamarosan Gánton (Fejér me­gyében) 40 millió tonna bauxittartalmú, majd futás mellett Eplényben 1,2 millió tonnás telepet fedeztek fel. A magyar bauxit­ telepek gazdagsága vi­lágszerte feltűnést keltett és a német, majd amerikai aluminium-ipar évek óta arra törek­szik, hogy ezeket, vagy legalább egy részüket megszerezze, hogy érdekkörükhöz kapcsolja. A német Lauta-Werke már érdekeltséget is szer­zett a genti bauxit­bányánál és most épít Iro­dájkhoz 18 kilométeres vasútvonalat, hogy a b­auxitexportot megkezdhesse Németországba. A tőkeszegény Tapolczai Bánya Rt., amely csak primitív berendezkedéseket tudott sze­rény részvénytőkéjével létesíteni, nem tudott eddig exportálni, sem kohászatra berendez­kedni s ezért a leggazdagabb halimbai bauxitbánya rövi­desen gazdát is cserél. A részvénytársaságnak 25.000 darab rész­vénye van, amelynek megszerzéséért egy ame­rikai alumínium-érdekeltség megbízásából. Bo-Bula Titusz, évek óta Budapesten élő és a napisajtóban a magyar-bajor fajvédőmozgal­mak idejéből jól ismert amerikai, állampolgár 100.000 dollárt ajánlott fel Az üzlet már-már veszedelmesen komoly stádiumba jutott, ami­kor a magyar bánya- és kohómérnöki kar, élén aknaszlatinai György Alberttel, aki a halimbai bauxit-kutatásokat végezte, akciót kezdett, ne­hogy e mérhetetlen értékű nemzeti vagyon, legfőbb kincsünk potom áron amerikai kézre jusson, amely azt ércként nyersen kivigye, amikor Románia is eltiltotta annak kivitelét. György Albert akciója annyi eredmény­nyel járt, hogy legnagyobb szénbányavállala­tunk, a Magar Általános Köszénbánya figyelme a bauxit-kérdésre terelődött és e bánya­társulat ií, múlt hónapokban opciót is szerzett a Tapol­cai Bánya részvényeire. Most végzi a vizsgáltatkat és minden jel arra vall, hogy a 150 (Saját tudósítónktól.) Pénteken befejezték a Lehrer-ügy főtárgyalását, hétfőn már ítéletet hirdet a bíróság. Okolicsányi ellen pénteken is igen terhelően vallott Lehrer Lőrinc. A meg­szorított Okolicsányi erőltetett, gúnyos mosoly­lyal, de reszkető ínakkal és verejtékes homlok­kal, idegesen fel-felnevetve hallgatta az öreg Leh­er vallomását. Amikor azután szóhoz ju­tott, gorombáskodni kezdett. A pénteki főtárgyalás legeljén Oláh Béla, a MEFHOSz elnöke és Bartha János, a propaganda főosz­tály vezetője tettek vallomást arról, hogyan jutott pénzhez a MEFHOSz kasszájából Okoli­csányi. Hazafias célra kellett neki a másfélmil­liós kölcsön, a pénzzel azután Pödör Gyulát szöktette ki Okolicsányi Csehszlovákiába. Ez után Lei­er Lőrincet szólította a bírói emelvény elé Denk Tivadar tanácselnök. Az ő látogatása után egy órára már vérében feküdt Leirer Amália. Az öreg szerint dulakodás nyomai voltak Amália laká­sában, a benfentes gyilkossal dulakodhatott életéért az erős, izmos, fiatal leány Azután Leirer Lőrinc Okolicsányira kerí­tette a szót, aki szerinte többször feljárt Amália lakásán. A leány eldicsekedett apjá­nak, hogy mennyire összebarátkozott Okolicsá­nyival, aki házasságot is ígért neki. Az öreg­nek nem tetszett ez, figyelmeztette is Amáliát: ott van a te­herstensed, őt szeressed, ő a te vőlegényed, ne szaladgálj más után. — Ez közönséges alávaló hazugság. — kezdte védeni magát Okolicsányi. Az ilyen alávalósá­got­ nem tűrhetem! — kiabálta az öreg Leh­er felé, aki idegesen kérte ki magának ezt a han­got- ő is dühbe jött és lehitványozta Okolicsá­nyit. Végü­l is az elnök teremtett csendet az iz­galomban. Kerstens Teodor követte Lei­ert. Vallomásában elmondta a gaz­dag hollandus nagykereskedő, hogy intim leve­lezésben állott a aivilkosság előtt Amáliával. Változást Amália szerelmében nem olvasott ki a levelekből. Ő sem tudja, elképzelni, hogy az erős, jól táplált leánnyal Pödör, a beteges, vézna gyilkos eaueáris végezhetett volna. vádbeszéd Délre járt az idő, amikor a vádat képviselő Soóky József ügyészségi alelnök belekezdett vádbeszédébe, amelyben Bolla Józsefet, mint a gyilkos Pödör bűnsegédi bűnrészesét vádolta meg. Bolla ellen, hogy ő tettestársa volt Pödör­nek, bizonyítékok nincsenek, csak súlyos gya­núokok szólnak ellene. Élénk érdeklődés várta, mit mond a vád, képviselője Okolicsányiról. Kezdte azzal, hogy a gyilkosság órájával Okolicsányi alibit iga­zolt. Okolicsányi azt beismerte, hogy Amália legértékesebb ékszereit megkapta Pödör Gyu­lától, de emiatt csak orgazdaság bűntette ter­heli. Mint felbujtó ellen az ügyészség vádat nem emelhetett. Nincs erre elegendő bizonyí­ték, sem abban az intim, benső viszonyban, amelyben Pödör Okolicsányival állott, sem le­velezésükben, sem Okolicsányi látogatásaiban, Pödör segélyezésében, külföldre szöktetésében, sem abban, hogy Okolicsányi, bár tudta, ki a gyilkos, mégsem árulta el, holott akkor már Leh­er Lőrincet faggatták a rendőrségen. De az kétségtelen, — jelentette ki az ügyész — hogy Okolicsányi adott információt a szép, gazdag leányról Pödörnek, akiben ezzel szüle­tett meg a gyilkosság gondolata. Saguly és Heliket, mint orgazdákat indo­kolta meg az ügyész, de Saguly nővére Ács Andrásnéval szemben elejtette ezt a vádat. A védők A védők sorában Bella védője, Sebestyén Ernő szólalt fel elsőnek. — Ahogy az ügyész megindokolta, hogy miért kellett Okolicsányival szemben elejteni a vádat, ugyanígy megtehette volna ezt Bel­lával szemben is —­ jelentette ki a védő. Az ügyész csak Okolicsányi mellett talált — fejte­gette tovább — enyhítő körülményeket. — Velem már máskor is megtörtént. —• replikázott beszédében kollegája kijelentéséig Okolicsányi védője, Altorjay Sándor — hogy az ügyész maga mondott védőbeszédet a vád­lók mellett. Ezen semmi csodálkoznivaló nin­csen. Okolicsányit, aki tagja volt bizonyos ha­zafias egyesületeknek, megtévesztette a gyilkos Pödör — így érvelt a védő. Roth Béla, Saguly védője azt hangoztatta, hogy Saguly mentette meg a kötéltől Leh­er Lőrincet. Kellemetlenül érintette az öreget, amikor kitért a védő arra, hogy Saguly még­sem kapta a kitűzött 20 milliós jutalmat, össze is zördült a tárgyalás végén Leh­er az ügyvéd­del, amikor is a tárgyalóterem közönsége­­t védő mellett foglalt állást. Dr. Sebestyén Ernő szólalt fel ma egyszer Saguly védője után és azt hangoztató, hogy ő — Okolicsányi védőjével ellenkezőleg — egy ilyen közönséges bűncselekménnyel kapcsolat­ban, egy ilyen utálatos bűnügy tárgyalásán, a hazafiasság, az irredentizmus mélyen átér­zett szavait nem­ ejti ki a száján, mert a haza­fiasságot orgazdákkal, tolvajokkal összefüg­gésbe hozni nem lehet. A tárgyalóterem zúgva helyeselt, amikor az ügyvéd leült. Természetes, hogy a legnagyobb érdeklődés várja a bíróságnak a hétfőn kihirdetendő ítéletét. Pénteken véget ért a Leh­er-ügy főtárgyalása Hétfőn hirdet ítéletet a bíróság millió tonna tartalmú bauxittelepek nem ke­rü­lnek az Amerikai Alumínium-Társaság ke­zére. A bánya- és kohómérnökök nem álltak meg félúton. Felhívták a hivatalos körök figyelmét a német kormány céltudatos alumí­nium-politikájára. A német kormány, hogy alumínium-kohóit védje, eltiltotta a timföld­bevitelt, (1 tonna timföld előállításához 2.2 tonna halimbai, 1.6 tonna gánti bauxit kell, viszont 1 tonna timföldből fél tonna alumí­niumot nyernek), hogy pedig 50.000 embert fog­lalkoztató aluminiumfel­dolgozó iparát védje, csak mérsékelten engedi meg a nyers alumi­nium kivitelét, tehát csak bauxitércet akar im­portálni és alumínium-készárut exportálni. Eddig még csak a bauxitról, mint az alu­minium ércéről beszéltünk E cikk keretében a bauxit egyéb, nem csekélyebb horderejű fel­ha­sználási lehetőségéről, a bauxitcementről és egyebekről nem szóltunk, nem terjeszkedhet­tünk ki arra sem, vajjon miért nincs még ott­hontól alumíniumkohónk, mi az akadálya ée­ mi volna az alapfeltétele annak, hogy a ton­nánként 2800 aranykoronát érő alumínium ne kerüljön 50—60 aranykoronáért Német­országba, hanem itthon vesse meg egy sok­ezer embernek biztos kenyeret nyújtó feldol­gozóipar alapját. Erről legközelebbi cikkünk­­ben fogunk beszámolni. Győrbiró István t Öreg szülőknek Ä Ä ha|lék©f nyugt ftÄ^ÄS tab­lonfzt képező C.­ szobra, 2000 éles­­é n­es Szu­luk Otthona. Bővebbet hel­yszinen : Pestszentlőrinc-Nyaralon, Liliom u. 26—12., vagy központi hadfiban hétköznaponként, délután 1 és 5 óra közt Visegrádi utca 3.­­. emelet 1. A rendőrség keresi a titokzatos „Böncsit" (Saját tudósítónktól.) A Leh­er-tárgyalás során felolvasásra­­kerültek Pödör Gyulánál Okolicsányihoz intézett levelei, amelyekben­ sűrűn szerepel a, titokzatos Döncsi, aki állan­dóan beteg. Okolicsányi erről azt vallotta, hogy ez a Döncsi a valóságban nem létezik, csupán titkos megállapodás volt közte és Pö­dör között, hogyha pénzkérdésről van szó, min­­dig Döncsi nevet kell említeni. A főtárgyalás folyamán azonban olyan­ momentumok merültek fel, amelyek amellett szólnak, hogy Okolicsányi vallomása nem felel meg a valóságnak, mert lehetséges, hogy ez a titokzatos Döncsi valóságban is létező sze­mély. Erre való tekintettel a főtárgyalást ve­zető Denk tanácselnök az ügyészség útján­ megkereste a rendőrséget, hogy indítsanak sürgős pótnyomozást, várjon ez a Döncsi nem bűntársa-e esetleg Pödörnek és Okolicsányinak. Az ügyészi utasításra Ecsedy Árpád rend­őrfogalmazó két detektívvel elutazott Mis­kolcra, hogy a Felvidéken nyomozzanak a ti­tokzatos Döncsi után, mert egyes momentu­mok arról szólnak, hogy esetleg Beitner öccsé­ről­ lehet szó. SüiSET nyilvános éttermek és kávéfaága május­tól állandóan üzemben Pompás uzsonnák és vacsorák. Délután és este elsőrangú Jazz-Band A mai gazdasági viszonyokhoz mér­ten mérsékelt árak. Asztalrendelések: Lipót 970 12 telefonszám alatt.

Next