Pesti Napló, 1926. június (77. évfolyam, 121–144. szám)

1926-06-23 / 139. szám

Szerda. ? A kispesti iparosok és kereskedők tilta­­kozó nagygyűlése a kereseti és forgalmi adók­­ellen. Csütörtök délután a kispesti kereskedők és iparosok a Magyar­ Király­ Szállóban nagy­gyűlést tartanak, melynek napirendjén a sé­relmes módon kivetett kereseti adó szerepelt. "Ez a kereseti adó sok esetben 300­­százalékkal is nagyobb, mint amennyit az előző évben rájuk kivetettek. A nagygyűlésen követelni fogják az egyfázisos forgalmi adó bevezetését. A gyűlé­sen felszólalnak dr. Fábián Béla, Pakots Jó­zsef és Huszka Vilmos nemzetgyűlési képvise­lők és a gyűlés határozatát 200 tagú küldöttség­­viszi a pénzügyminiszterhez. — A hit férj lecsukatta a feleségét — maga helyett. . Szolnokról jelenti tudósítónk: Megszálolt területről érkezett Szolnokra Kintzler Frigyes és fieje, Magyary Ottilia tanítónő. Hosszabb ideig állás és jövedelem nélkül éltek, végre Kintzlernek sike­rült dijnoki állást kapnia a törvényszéken, felesége pedig az Operaház balettiskoláját végezte el, hogy tánctanítással próbáljon kenyeret keresni. Sem a férjben, sem,a feleségben nem volt azonban meg­felelő energia a boldogulást jelentő­ munkához, ezért adósságot adósságra halmoztak, tartoztak fűhok­fának és egy napon eltűntek Szolnokról. Eltűnésük után Szenes Gyula szolnoki divatárukereskedő föl­jelentést tett ellenük mert bundát vásároltak hála és a kért jótálló nyilatkozatra ráhamisították Kintz­ler Elemér eres nevét. Az ügyészség körözvénye Bu­dapesten találta Kintzler Frigyest, kihallgatásakor a nyilatkozatról semmit nem tudott és azt állította, h­ogy azt felesége írta alá. Az asszony közben Er­délybe utazott, mire elfogató parancsot adtak ki el­lene és mikor márciusban hazajött, letartóztatták és a szolnoki fogházba szállították. Hétfőn volt ebben t­z ügyben a tárgyalás Kovács Géza egyesbíró előtt.­­A tárgyaláson Kintzler Frigyes nem jelent meg, mert közben cseh megszállott területre szökött. Szö­kése, az asszony vallomása és a kihallgatott károsult előadása valószínűvé tették, hogy a csalást nem a letartóztatott asszony, hanem a férj követte el, ezért Kovács bíró a hónapok óta fogságban lévő asszonyt felmentette és azonnal szabadlábra helyezte. — Akik ötven éve borotválnak. Érdekes ünnep­sége volt­ vasárnap a debreceni fodrászoknak és bor­bélyoknak­: nesztoraikat, Csikes Ferenc és Nagy Jó­zsef fodrász- és borbélymestereket ünnepelték, akik már ötven esztendeje dolgoznak becsülettel pályáju­kon és megérdemelt tisztességre és népszerűségre tet­tek szert kartársaik között és Debrecen társadalmá­ban. Tősgyökeres debreceni polgárok mind a ketten és több nemzedék került már ki szépen megfésülve és megborotválva kezeik alól. Ma már ősz emberek azok, akiket valaha ők borotváltak meg először és sok kopasz ember dús hajzatára emlékezhetnek visz­sza. Kortársaik ünnepséget rendeztek tiszteletükre a debreceni társadalom számos kiválóságának részvé­telével. — Eltemették Gárdonyi Géza édesanyját. Eger­ből jelentik: Kedden délelőtt helyezték örök nyuga­lomra özvegy Ziegler Sándornét, Gárdonyi Géza édesanyját, Egerben­. A szertartás után a gyászoló közönség a sírhoz vonult, ahol Fejér Mihály igaz­gató, a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság nevében búcsúztatta a nagy író édesanyját. A város vezető­sége úgy határozott, hogy koszorút helyez a kopor­sóra és a temetésen való képviseletével rója le a nagy író édesanyja iránt érzett kegyeletét. Csikes Ferenc Nagy József 4 RADIO Szerda, június 23. MAGYARORSZÁGI 8.30 Budapest (560): Hírek, közgazdaság. 12— Budapest (560): Hírek, közgazdaság. 1.— Budapest (560): Ifjúsági délután. Kerpely Béla »Péter» állatregényének második része. Feladassa a szerző. 5.— Budapest (560): Dr. Bencze Gyula egyetemi tanár elő­adása: »A Térnyomásról«. 3.30 Budapest (560): Cigányzene. 7.50 Budapest (560): A m. kir. földművelésügyi minisztérium növényvédelmi irodájának előadása­­i»A gyümölcs sze­dése és csomagolása«. 7.15 Budapest (560): Magyary Endre m. kir. okt. postatömér­nök rádiótechnikai előadása. 7.45 Budapest (560): Csemiczky Tihamér előadása: »Rabindra­nath Tagore«. 8.30 Budapest (560): Részletek a »Régi jó Budapest« című ope­rettből. Közreműködnek: Tóth Lajos szalonzenekara, Vanay Éva és Bethlen Irén, Ludwig Irén énekesnők, Papp János színművész. Zongorán kísér a szerző: Radó József. KÜLFÖLD: 12.— Leipzig (452): Hangverseny. 12.30 Párizs (1030): Hangverseny. 1.— London (365): Hangverseny. 4.— Bern (302): Hangverseny. 4.15 London (366): Hangverseny. 4.30 Prága (368): Hangverseny. Milánó 4.40 Hilversuui (1050): Hangverseny.­ 5.30 Varsó (380): Jazz-band. 5.45 Róma (425): Tánczene. 6.­ Berlin (501): Tánczene. Barcelona (325): Hangverseny. Lon­don (365): Tánczene. 6.30 Dortmund (283): Szoná­ták. Brünn (521): Hangver­seny. 7.30 München 405): Operai előadás. . 8.30 Hamburg (392.5): A fe­hér hölgy (opera). Prága (368): Ope­rettért. Oslo (382): Hangverseny. 8.30 Párizs (1750): Hangver­seny. Kiel (233): Hangverseny. 8.45 London (365): Szimfonikus hangverseny. 9.­ Zürich (515): Walzerck. Párizs (158): Operettest. 9.10. Róma (425): Operettzene. 9.15 Frankfurt (410): Verdi-operák. 10.— London (365): Szimfonikus hangverseny, Prága Tánczene. 10.30 Münster (410): Jazz-band. 11.10 Daventry (1600): Tánczene. Csütörtök, június 24. MAGYARORSZÁG­ 8.30 Budapest (560): Hírek, közgazdaság. 12— Budapest (560): Hírek, közgazdaság. 3.— Budapest (560): Hirek, közgazdaság. 4.— Budapest (560): 87. Tüdős Klári: »Divattudósítás«. 4.30 Budapest (560): A Nemzeti Cserkésznagytábor előadása. Dr. Zsombory Gyula felolvasása »A cserkészverse­nyekről«. — Budapest (560): A KANSz köztisztviselői zenekar hang­versenye a Vármegyeházáról. Vezényel Szeredi— Laupe­ Gusztáv zeneigazgató. 1. Mendelssohn: Nász­induló, a Szent Ivánéji álomból. 2. Weber: »Oberón«­nyitány. 3. Csajkovszky: Elégia. 4. D'Albert: He­gyek alján«­ nagy ábránd. 5. Ottenbach:­­Hoffmann meséi« nagy ábránd. 0. La Guardia: Henry­ Marsch. 6.30 Budapest (560): Gróf Teleki Sándorné (Szikra) irodalmi felolvasása. 8.— Budapest (560): Morlin Zoltján előadása: »Hat hónapig Kisázsiában« II. rész, utána lóversenyeredmények 8.30 Budapest (560): Maiay Marta, a Városi Színház kolora­túrprimadonnájának hangversenye. Ziepernovszky Fü­­löpko hegedüművésznő közreműködésével. 1. Meyer­l­ehr: Dinóra árnyéktánc. 2. a) Händel: Larghetto. b) Chopin—Hubermann: Waise. 3. a) Donizetti: La Zin­gara. b) Brahms: Mein Mädel hat einen Rogenmund. 4. Donizetti: Linda, di ( hamounix. ft. a) Hubay: Noc­­ turno, b) Tor Aulin: Gavotte und Musette. P. a) Deli-. bes: Chanson Espagnolle, b) Marchesi: La foletta. 10.— Budapest (560): Kamarazene. KÜLFÖLD) 12.30 Hamburg (392.5): Hangverseny. 4.40 Párizs (1750): Klaszik­kuj zene. 4.45 Hilversum (1050): Hangverseny. Münster (410): Verdi és Wagner. 5.40 Róma (425): Tánczene. 6.— Berlin (501—571): Tánczene. 7.—Brünn (521): Hangverseny. Berlin (504): Godunow Boriss. 7.30 Königsberg (463): Haydn és Wolf—Ferrari-est. 8.— München (485): Bajor zeneszerzőktől. Stuttgart (446): Régi szerenádok. Prága (368): Zenekari hangverseny. Breslau (418): Orpheus a­, alvilágban. 8.15 Leipzig (452): Faust. Bécs (531): Szimfonikus hangver­seny. 8.30 Párizs (R. P. 1450): Hangverseny. 0.45 Münster (410): Szimfonikus hangverseny. 9.— Párizs IC. S. 458): Díszhangverseny. Milánó (320): Ope­raelőadás. 9.10 Róma (425): Beethoven. Verdi és K­isdhl. 9.30 Stuttgart (446): A magyar humor. 10.— Heinburg (302-5): Hangverseny. 10.30 Berlin (504): Tánczene. 10.45 Dortmund (283): Az induló fejlődése. 11.10 Elberfeld (259): Tánczene. Bécs (531): Hangverseny. (320): Hangverseny. (368):­ ­ PESTI NAPLÓ 1926 június 23 459 FEJHALLGATOK f­ej HALLGATÓ gyári jele: SZÍNHÁZ ÉS M­ÜVÉSZET­­i Kodály*muzsika nagy diadala a zürichi zene­ünnepélyen Fergeteges tapsviharral, virágesővel és felköszöntők­kel ünnepelték a Psal­­mus f Hungaricus szerzőjét (Saját tudósít­ónktól.) A Nemzetközi Zene-* társaság nagy zeneünnepélyét pénteken nyitot­ták meg Zürichben impozáns díszhangversen­-­ nyel, melynek első száma Kodály Zoltán zsol­tára, a »Psalmus Hungaricus« volt. A hangver­senyterem­ zsúfolásig megtelt a világ minden tá­­ jékosról összesereglett igen előkelő és zeneértő közönséggel. Kodály művét Andreae Volkmar­­ vezénylésével a zürichi­­városi énekkar és a Svájci filharmonikusok zenekara szólaltatta meg, elsőrendű, gondos előadásban. A­ tenorszó­lót Erb,­­Németország legnagyobb oratórium­énekese énekelte, s bár a német fordítás szövege kétségkívül nehézkesen illeszkedett a tipikusan magyar melódiákhoz, a kiváló tenorista mégis rendkívül költőien ragadta meg a mű szellemét és különösen az Adagióban megrázó hangokat ütött meg. Mikor a Zsoltár elhangzott, szinte gépfegyverszerű, fergeteges tapsvihar szólította a pódiumra a szerzőt, akinek számtalanszor kel­lett megköszönnie a hallgatóság szűnni nemi­ akaró ünneplését. Talán még sohasem ünne­pel­t a külföld ilyen impozáns, egyhangú, lelke­sedéssel egy magyar embert. A hangversenyt ünnepélyes fogadóestély és díszlakoma követte, melyen Kodály Zoltán a főasztalnál a svájci állam és Zürich város elő­kelőségei között foglalt helyet. A magyar mű­vészt többen köszöntötték fel s különösen mély hatást keltett a zürichi polgármester pohárkö­szöntője, aki Kodályban azt a nagy embert ün­nepelte, aki a mai romboló korban is az izlazi alkotók és az igazi építők sorába tartozik, aki nemcsak új formákat ad, hanem nagy emberi ideálokaat is. A felköszöntő után a karzatról hatalmas virágeső hullott Kodály Zoltánra s az ünneplő társaság tagjai felszedve a földrehullott virá­gokat, odahozták Kodálynak, akit így csak­hamar valóságos rózaaerdő borított el. A dísz­lakoma után a gratulációkra került a sor : a magyar szerző előtt valósággal »sorbaállást« rendeztek a zenevilág kiválóságai, a világhírű karmesterek, élükön Furtwän­glerrel, a zeneszer­zők, élükön a spanyol Manuel de Fallával, to­vábbá a kritikusok és esztéták serege. Magyar ember csak nagyon kevés jelent meg a zeneünnepélyen, melyet a legdrágább valutájú európai ország rendezett, de aki ott volt, nagy elégtétellel láthatta, hogyan ün­nepli Európa a legigazibb magyar géniuszt és az igazi Alkotót Kodály Zoltánban. ­ Klebelsberg elismerése az Opera és a Nemzeti igazgatójának (Saját tudósítónktól.) Az állami színházak szezonzárása alkalmából Klebelsberg kultusz­miniszter elismerőlevelet intézett Radnay Mik­lóshoz, az Operaház igazgatójához és Hevesi Sándorhoz, a Nemzeti Színház igazgatójához. A Radnaynak írt levélben megállapítja a miniszter, hogy az igazgatónak sikerült törhe­tetlen hittel és akarattal az Operaház működé­sét visszalendíteni arra a normális útra, am­ely egyedül biztosíthatja a jövőben is a színházban a békés és örömteli munkásságot. Hevesinek őszinte köszönetet mond a Nemzeti Színház és a Kamaraszínház kiváló vezetéséért, kitűzött művészi programjának hűséges szolgálásáért és a rendelkezésére álló művészi erőknek cél­tudatos munkába állításáért. Mindkét levélben elismeréssel emlékezik meg a miniszter a művészszemélyzet munkájá­ról és mindkét levélben benne van a következő passzus: — Amennyiben Igazgató Úr az anyagi szempontokat a művészi kérdések elbírálásánál is, — egyenes utasításomra — kénytelen volt állandóan figyelembe venni, ezért a felelősség kizáróan engem terhel, aki az állam pénzügyei­nek rendezése és az ebből folyó takarékosság kö­vetkeztében, az állami színházak szubvencióját nem emelhettem. Viszont a gazdasági, szem­pontok megfelelő mérlegelésének volt köszön-. l­ető, hogy míg állami és magánszíházak Extró­paszerte válságból válságba dőltek, mely válsá­gok a művészi munkát is megbénították, addig a mi állami színházaink, a magyar társadalom megélhetési válságának ellenére is, krízis nél­kül dolgozhattak. (*) Becsületrendet kapott d'Indy francia zene­­szerző. Párizsból jelentik: Skintey tábornagy hét­főn átnyújtotta Vincent d'Indy zeneszerzőnek a becsületrend jelvényét-

Next