Pesti Napló, 1926. július (77. évfolyam, 145–171. szám)

1926-07-01 / 145. szám

2 Csütörtök­ PESTI NAPLÓ előtt érthető, aki tudja, hogy milyen heterogén elemekből tevődött össze a mai csehszlovák köztársaság, amely a volt monarchia iparát 70 százalékban s a volt monarchia nemzetiségi bajait 100 százalékban te örökölte. A diktaSma Bélekftarai piSlasiata A fiatal állam veszedelmesen felfokozott nacionalizmusa hat éven keresztül össze tudta tartani a tüzet a vízzel, a szocialistákat a kle­rikálisokkal és agráriusokkal, a tavalyi vá­lasztások azonban már nem hozták meg a kleri­kálisokból, szociáldemokratákból, nemzeti szo­cialistákból, nemzeti demokratákból és agrá­riusokból álló kormánynak a szükséges több­séget. A csehszlovák parlament munkája tel­jesen megbénult s oly fontos törvényjavasla­tok, mint az agrárvámok és a hivatalnoktör­vény, amelyeknek végrehajtását a választások során egyes portok jelszóként írták zászla­jukra, még csak tárgyalásra sem kerülhettek. A parlamentarizmus teljes kompromittált­sága fenyegetett jobbról-balról, még néhány héttel ezelőtt is,­ egyre sűrűbben hallatszottak olyan hangok, amelyek a diktatúra megvalósí­tását követelték. A diktatúra lélektani pilla­nata ebben az időben valóban adva volt: gaz­dasági nyomorúság és kiélesedett pártharcok befelé, külpolitikai elszigeteltség és elfajulás­sal fenyegető bomlás a kistantantban kifelé. Ki tudja, ha a Hradsin ész politikusa közbe nem lép, hová vezetnek ezek a jelszavak? . . . A polgári pártok és a eja8®@ära®^ääm©!& Csak kevesen tudják, milyen akut volt a diktatúra veszélye még néhány hónappal ez­előtt is Csehorszlovákiában. Szinte az utolsó pillanatban találták meg egymást a­ polgári pártok, amelyek minden szövetségi kapcsolat nélkül az együttműködés első etapjaként a ga­bonavámok együttes megszavazását határozták el. Az 1919-es alkotmányozó nemzetgyűlés óta nem volt hasonló fontosságú politikai esemény színhelye a prágai Rudolínium. A kommunisták összetörték a miniszteri padokat, a nemzeti szocialisták — eddigelé a kormány leghívebb támogatói — delegált miniszterüknek, Bencé­nek lemondását követelték. A cseh fasiszták nyíltan a polgárháború mellett tüntettek, de a gabonavámokról szóló törvény­javaslat keresz­tülment. A magyar, német és cseh pomnári pár­toknak ez az együttműködése fordulópontot jelent Csehszlovákia politikájában. Négy és fél millió kisesélűségi A német és magyar pártok 1920-ban, mikor az első, teljes nemzetgyűlés összeült, közösen szerkesztett proklamációt olvastak föl a parla­mentben, amelyben kijelentették, hogy ragasz­kodnak a népszavazáshoz és Wilson többi végre nem hajtott pontjaihoz és ennek megfelelően a csehszlovák nemzeti államot nem ismeri el. E proklamáció óta hat esztendő telt el,­­ a ki­sebbségek számára harcban, szenvedésben és elnyomatásban gazdag évek. Minél jobban megszilárdította az idő Csehszlovákia állami és gazdasági szerkezetét, annál fenyegetőbben állott a cseh kormányférfiak előtt a probléma: mi lesz az új köztársaság jövője, ha a négy és félmilliót­ kitevő kisebbségek továbbra­ is ide­gen testként élnek tovább az államban? Lelkekben és zsebekbben a csesti Hat évvel ezelőtt indult meg az a nagy­szabású hadjárat, amely a kisebbségeket — Kramatz szavával élve — arra akarta kénysze­ríteni, hogy »ü­gy törejenek meg, vagy pedig veszélytelen engedmények után illeszkedjenek be önszántukból a csehszlovák köztársaság ke­retében. E száz esztendő alatt egyik sérelem a másik után érte a kisebbségeket, s az a szám­talan memorandum, amelyet a csehszlovákiai magyar és német­ népszövetségi ligák­­Genfbe juttattak, rendszerint már az egyik bizottság­nál elakadt. 1921-ben a csehszlovák kormány törvényt hozott a német és magyar határrendőrségek kényszermegváltásáról. Ugyanebben az eszten­dőben több német és magyar kézben levő vasút kisajátítását is kimondották. Hasin pénzügy­miniszter szanálási programja teljesen meg­semmisítette a szlovenszkói ipart s a földre­form rendszerré tette a cseh kolon­izációt. A magyar tisztviselőket az illetőségi kérdés fel­bolygatásával hivatalaik elhagyására kényszer iítették. A nyugdíjasoktól ugyancsak a «kétes illetőség« címén megvonták a nyugdíjat. Szí­vós és kitartó munkával szinte módszeresen tették tönkre a kulturálisan és gazdaságilag legerősebb kisebbségeket, amelyek — miután minden cseh kormányintézkedés a parlamen­tarizmus szankciójára hivatkozhatott — telje­­sen tehetetlenek voltak a mindenkori kormá­nyokkal szemben. A kétféle magyar gabona Ismerni kell ezeket az előzményeket, ha meg akarjuk érteni azt az első pillantásra kü­lönösnek látszó tényt, hogy a végső soron Ma­gyarország ellen irányuló agrárvámokat a prágai parlamentben a magyar agráriusok is­­megszavazták. Végső kényszerhelyzetben cse­lekedtek a felvidéki magyar pártok, mikor erre a lépésre szánták magukat. A teljes gaz­dasági és kulturális elnyomás veszélye elől csak ezen az úton lehetett elmenekülni. S ha a magyar pártok ellenzékbe mentek volna, a gabonavámjavaslattal szemben, úgy egy tá­borba kerülnek a kommunistákkal s lehetet­lenné teszik az Európaszerte kialakuló polgári koncentráció gondolatának következetes ke­resztülvitelét Csehszlovákiában. A cseh pár­tok hat év óta vajúdó problémája eloldódott meg azzal a szavazással, amellyel a ma­gyar, német és cseh pártok a kongruatör­vényt és a gabonavámokat elfogadták. Ez az együtt­működés rövid időn belül gyökeresen meg fogja változtatni a csehszlovák politika arcát. Mértékadó politikai körökben bizonyosra veszik, hogy — ha kell, új választások kiírásá­val — rövid időn belül újból parlamentáris kor­mány alakul Csehszlovákiában. És ebben a kor­mányban németek, sőt bizonyos vonatkozásban magyar kisebbségek is részt fognak venni. Kö­rülbelül két év óta kísért »a zöld koalíció« terve, amely a magyar, német és cseh agráriusokból alakítana munkaképes parlamenti többséget. A cseh pártok féltékenységén és aggodalmain ez az életképes terv mindmáig meghiúsult,­­ most azonban, a gabonavámok megszavazása után, másként áll a helyzet. Magyar miniszter Csehországban A magyar és német pártokban egyaránt nagy jelentőséget tulajdonítanak Masaryk el­nök­i nyilatkozatának, amely a kisebbsészi kér­désről a következőket mondja: — A német kisebbségek kérdése köztársasá­gunk legnagyobb politikai problémája. Mindazok­nak,­ akik ma az állam élén állanak, föltétlen kö­telességük, hogy ezt a kérdést mielőbb megoldják. Ha egyszer a németek a csehszlovák köztársaság alapjára helyezkednek, s nem tagadják meg többé az államot, ha jelentkeznek a közös munkára, ha kormánypárt lesznek, úgy automatikusan részük lesz mindazokban a következményekben, amelyek érvényesek a többi kormánytámogató pártokra. Masaryk csupán a németeket emlí­tette, de azok, akik ismerik az elnök fel­fogását, jól tudják, hogy ugyanez az álláspontja a ma­gyar kisebbség­ dolgában is. Bárminő nagy is e két kisebbség egy jelenítékeny részének ide­genkedése a kormányzatban való részvételtől, nagyon valószínű, hogy ez a részvétel több né­met és egy magyar miniszteri tárca elfogadá­sával előbb-utóbb mégis bekövetkezik. Ebben az esetben Csehszlovákia automatikusan le­mond arról, hogy a »nemzeti« állam megjelö­lésre igényt tartson és az egyes kisebbségi ke­rületek autonómiájának megadásával, az egész köztársaság bizonyos federalisztikus jelleget fog nyerni. Hogy a cseh politikának ez az át­orientálód­ása az egész középeurópai politika szempontjából mit jelent, az következményei­ben ma még egyelőre beláthatatlan. 1926 július 1 Az Orjuna szlavóniai szervezeteit feloszlatják Belgrád, június 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A laibachi véres zavargások miatt a kor­mány elhatározta, hogy az Orjuna Nacionalista Egyesület szlavóniai szervezeteit feloszlatják. Ezek a szervezetek eddig a hatóságok hallga­tólagos tűrésével fel voltak fegyverkezve, had­gyakorlatokat tartottak és tábori felszereléssel rendezték felvonulásaikat. A laibachi eset nem az első, amikor az Orjuna szervezett tagjai vé­resen összetűztek a hatósági közegekkel. (M. M. D.) nagyfoké súlyosodó lármától fél a francia közvélemény Válságos a Brianti-kormány helyzete Párizs, június 30. A kormánynyilatkozat, amelyet a kamará­ban Briand miniszterelnök és a szenátusban Laval igazságügyminiszter olvasott fel, ki­emeli, hogy a kabinet összeállítása bizonyíték arra, hogy a kormány minden politikai meg­gondolást a hátérbe szorít és a legmesszebb­menő nemzeti kibékülés szellemétől vezérelteti magát. A marokkói krízis szerencsés befejezése és a Szíriában szükségessé vált katonai műveletek végrehajtása rövidesen lehetővé teszi Francia­ország számára, hogy egészen az újjáépítés mű­vének szentelhesse erejét. Ha az állami bevételek fedezik is a kiadá­sokat mégis szükségesnek látszik, hogy megre­formálják azt a rendszert, amelynek gyenge pontjaira a tapasztalás során rájöttek. Szüksé­ges mindenekelőtt, hogy az általános jövedelmi adó kulcsát és az ingóértékek átruházására megállapított adót mérsékeljék. Az ily módon előálló hiányt az adótételek foko­zatainak újabb megállapításával fogják ki­egyenlíteni. A pénzügyi költségvetés egyen­súlyba hozatala és az adórendszer átalakítása elveszítenék jelentőségüket, ha ugyanakkor ha­tározottsággal nem látnának hozzá a valuta szanálásához. Nem szabad eltitkolnunk ma­gunk előtt, hogy komoly nehézségek megszün­tették a kincstár minden mozgási szabadságát és állandó veszélyt jelentenek a nemzet életére. A kormány a pénzügyi szakértők tervezete alapján be fogja mutatni a parlamentnek azok­nak a rendszabályoknak tervezetét, amelyek alkalmasaknak látszanak a­ rövidlejáratú köte­lezettségek törlesztésére és amelyek révén a kincstár ismét normális helyzetbe hozható. A probléma magva a valuta szanálása. Minden azon múlik, hogy a frank állandó esését feltartóztassák. A kormány nem téveszti szem elől azt, hogy a­ nemzetközi tartozások rendezése szükséges támasza a biztos stabilizálásnak. A külpolitikai helyzetről a kormánynyilat­kozat a következőket mondja: Franciaország nemzetközi helyzete jó. Ez a helyzet megengedi, hogy mostantól kezdve óvatossággal, a katonai terhek egyidejű csökkentésével. Franciaország biztonságának feltételeit az új helyzethez szab­ják. Döntőbírósági egyezmények segítségével, amelyek száma folytonosan növekszik, a kor­mány arra fog törekedni, hogy a jog alapján a békés elintézést érje el olyan konfliktusokban, amelyek régebben háborúkhoz vezettek Párizs, június 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A helyzet a tegnapi kamarai ülés után vál­tozatlanul válságos, sőt válságosabb, mint ez­előtt volt. A legnehezebb kérdés a washing­toni egyezmény ratifikálása és a külföldi köl­csön felvétele. Az új amerikai és angol hitelek felvétele a kamarában és a közvéleményben a legélénkebb tiltakozást váltja ki. A franciák nem akarják új kölcsön felvételével az angol és amerikai nagytőke befolyását Franciaor­szágban még növelni, de ezenkívül nem bíznak a francia hivatalos körök ama kijelentései­ben, hogy a hit­eleket kizáróan a f­rank stabi­lizálására fogják felhasználni. Jell­emző az általános zűrzavarra, hogy azt a tegnapi hivatalos jelentést, hogy a Francia Bank új kormányzója az angol jegybankkal és az amerikai Federal Reserve Bank képvise­lőivel a frank stabilizálásáról tárgyalt, Cail­laux ma megcáfolta. Egyébként az a visszhang, amit ezek a híresztelések Londonban és New­yorkban keltettek, maguk sem bátorítók. Kü­lönösen Newyorkból olyan hírek érkeztek, hogy az ottani bankkörök mindaddig nem akarnak Franciaországnak újabb hitelt nyújtani, amíg a washingtoni egyezmény ratifikálva nincs és amíg Amerika nem kap biztosítékot arra nézve, hogy Franciaország most komolyan hozzálát pénzügyeinek és pénzének szanálásához. Ezt a biztosítékot eddig az amerikaiak az új kor­mánytól sem kapták meg. (R. L.)

Next