Pesti Napló, 1926. július (77. évfolyam, 145–171. szám)
1926-07-01 / 145. szám
2 Csütörtök PESTI NAPLÓ előtt érthető, aki tudja, hogy milyen heterogén elemekből tevődött össze a mai csehszlovák köztársaság, amely a volt monarchia iparát 70 százalékban s a volt monarchia nemzetiségi bajait 100 százalékban te örökölte. A diktaSma Bélekftarai piSlasiata A fiatal állam veszedelmesen felfokozott nacionalizmusa hat éven keresztül össze tudta tartani a tüzet a vízzel, a szocialistákat a klerikálisokkal és agráriusokkal, a tavalyi választások azonban már nem hozták meg a klerikálisokból, szociáldemokratákból, nemzeti szocialistákból, nemzeti demokratákból és agráriusokból álló kormánynak a szükséges többséget. A csehszlovák parlament munkája teljesen megbénult s oly fontos törvényjavaslatok, mint az agrárvámok és a hivatalnoktörvény, amelyeknek végrehajtását a választások során egyes portok jelszóként írták zászlajukra, még csak tárgyalásra sem kerülhettek. A parlamentarizmus teljes kompromittáltsága fenyegetett jobbról-balról, még néhány héttel ezelőtt is, egyre sűrűbben hallatszottak olyan hangok, amelyek a diktatúra megvalósítását követelték. A diktatúra lélektani pillanata ebben az időben valóban adva volt: gazdasági nyomorúság és kiélesedett pártharcok befelé, külpolitikai elszigeteltség és elfajulással fenyegető bomlás a kistantantban kifelé. Ki tudja, ha a Hradsin ész politikusa közbe nem lép, hová vezetnek ezek a jelszavak? . . . A polgári pártok és a eja8®@ära®^ääm©!& Csak kevesen tudják, milyen akut volt a diktatúra veszélye még néhány hónappal ezelőtt is Csehorszlovákiában. Szinte az utolsó pillanatban találták meg egymást a polgári pártok, amelyek minden szövetségi kapcsolat nélkül az együttműködés első etapjaként a gabonavámok együttes megszavazását határozták el. Az 1919-es alkotmányozó nemzetgyűlés óta nem volt hasonló fontosságú politikai esemény színhelye a prágai Rudolínium. A kommunisták összetörték a miniszteri padokat, a nemzeti szocialisták — eddigelé a kormány leghívebb támogatói — delegált miniszterüknek, Bencének lemondását követelték. A cseh fasiszták nyíltan a polgárháború mellett tüntettek, de a gabonavámokról szóló törvényjavaslat keresztülment. A magyar, német és cseh pomnári pártoknak ez az együttműködése fordulópontot jelent Csehszlovákia politikájában. Négy és fél millió kisesélűségi A német és magyar pártok 1920-ban, mikor az első, teljes nemzetgyűlés összeült, közösen szerkesztett proklamációt olvastak föl a parlamentben, amelyben kijelentették, hogy ragaszkodnak a népszavazáshoz és Wilson többi végre nem hajtott pontjaihoz és ennek megfelelően a csehszlovák nemzeti államot nem ismeri el. E proklamáció óta hat esztendő telt el, a kisebbségek számára harcban, szenvedésben és elnyomatásban gazdag évek. Minél jobban megszilárdította az idő Csehszlovákia állami és gazdasági szerkezetét, annál fenyegetőbben állott a cseh kormányférfiak előtt a probléma: mi lesz az új köztársaság jövője, ha a négy és félmilliót kitevő kisebbségek továbbra is idegen testként élnek tovább az államban? Lelkekben és zsebekbben a csesti Hat évvel ezelőtt indult meg az a nagyszabású hadjárat, amely a kisebbségeket — Kramatz szavával élve — arra akarta kényszeríteni, hogy »ügy törejenek meg, vagy pedig veszélytelen engedmények után illeszkedjenek be önszántukból a csehszlovák köztársaság keretében. E száz esztendő alatt egyik sérelem a másik után érte a kisebbségeket, s az a számtalan memorandum, amelyet a csehszlovákiai magyar és német népszövetségi ligákGenfbe juttattak, rendszerint már az egyik bizottságnál elakadt. 1921-ben a csehszlovák kormány törvényt hozott a német és magyar határrendőrségek kényszermegváltásáról. Ugyanebben az esztendőben több német és magyar kézben levő vasút kisajátítását is kimondották. Hasin pénzügyminiszter szanálási programja teljesen megsemmisítette a szlovenszkói ipart s a földreform rendszerré tette a cseh kolonizációt. A magyar tisztviselőket az illetőségi kérdés felbolygatásával hivatalaik elhagyására kényszer iítették. A nyugdíjasoktól ugyancsak a «kétes illetőség« címén megvonták a nyugdíjat. Szívós és kitartó munkával szinte módszeresen tették tönkre a kulturálisan és gazdaságilag legerősebb kisebbségeket, amelyek — miután minden cseh kormányintézkedés a parlamentarizmus szankciójára hivatkozhatott — teljesen tehetetlenek voltak a mindenkori kormányokkal szemben. A kétféle magyar gabona Ismerni kell ezeket az előzményeket, ha meg akarjuk érteni azt az első pillantásra különösnek látszó tényt, hogy a végső soron Magyarország ellen irányuló agrárvámokat a prágai parlamentben a magyar agráriusok ismegszavazták. Végső kényszerhelyzetben cselekedtek a felvidéki magyar pártok, mikor erre a lépésre szánták magukat. A teljes gazdasági és kulturális elnyomás veszélye elől csak ezen az úton lehetett elmenekülni. S ha a magyar pártok ellenzékbe mentek volna, a gabonavámjavaslattal szemben, úgy egy táborba kerülnek a kommunistákkal s lehetetlenné teszik az Európaszerte kialakuló polgári koncentráció gondolatának következetes keresztülvitelét Csehszlovákiában. A cseh pártok hat év óta vajúdó problémája eloldódott meg azzal a szavazással, amellyel a magyar, német és cseh pártok a kongruatörvényt és a gabonavámokat elfogadták. Ez az együttműködés rövid időn belül gyökeresen meg fogja változtatni a csehszlovák politika arcát. Mértékadó politikai körökben bizonyosra veszik, hogy — ha kell, új választások kiírásával — rövid időn belül újból parlamentáris kormány alakul Csehszlovákiában. És ebben a kormányban németek, sőt bizonyos vonatkozásban magyar kisebbségek is részt fognak venni. Körülbelül két év óta kísért »a zöld koalíció« terve, amely a magyar, német és cseh agráriusokból alakítana munkaképes parlamenti többséget. A cseh pártok féltékenységén és aggodalmain ez az életképes terv mindmáig meghiúsult, most azonban, a gabonavámok megszavazása után, másként áll a helyzet. Magyar miniszter Csehországban A magyar és német pártokban egyaránt nagy jelentőséget tulajdonítanak Masaryk elnöki nyilatkozatának, amely a kisebbsészi kérdésről a következőket mondja: — A német kisebbségek kérdése köztársaságunk legnagyobb politikai problémája. Mindazoknak, akik ma az állam élén állanak, föltétlen kötelességük, hogy ezt a kérdést mielőbb megoldják. Ha egyszer a németek a csehszlovák köztársaság alapjára helyezkednek, s nem tagadják meg többé az államot, ha jelentkeznek a közös munkára, ha kormánypárt lesznek, úgy automatikusan részük lesz mindazokban a következményekben, amelyek érvényesek a többi kormánytámogató pártokra. Masaryk csupán a németeket említette, de azok, akik ismerik az elnök felfogását, jól tudják, hogy ugyanez az álláspontja a magyar kisebbség dolgában is. Bárminő nagy is e két kisebbség egy jelenítékeny részének idegenkedése a kormányzatban való részvételtől, nagyon valószínű, hogy ez a részvétel több német és egy magyar miniszteri tárca elfogadásával előbb-utóbb mégis bekövetkezik. Ebben az esetben Csehszlovákia automatikusan lemond arról, hogy a »nemzeti« állam megjelölésre igényt tartson és az egyes kisebbségi kerületek autonómiájának megadásával, az egész köztársaság bizonyos federalisztikus jelleget fog nyerni. Hogy a cseh politikának ez az átorientálódása az egész középeurópai politika szempontjából mit jelent, az következményeiben ma még egyelőre beláthatatlan. 1926 július 1 Az Orjuna szlavóniai szervezeteit feloszlatják Belgrád, június 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A laibachi véres zavargások miatt a kormány elhatározta, hogy az Orjuna Nacionalista Egyesület szlavóniai szervezeteit feloszlatják. Ezek a szervezetek eddig a hatóságok hallgatólagos tűrésével fel voltak fegyverkezve, hadgyakorlatokat tartottak és tábori felszereléssel rendezték felvonulásaikat. A laibachi eset nem az első, amikor az Orjuna szervezett tagjai véresen összetűztek a hatósági közegekkel. (M. M. D.) nagyfoké súlyosodó lármától fél a francia közvélemény Válságos a Brianti-kormány helyzete Párizs, június 30. A kormánynyilatkozat, amelyet a kamarában Briand miniszterelnök és a szenátusban Laval igazságügyminiszter olvasott fel, kiemeli, hogy a kabinet összeállítása bizonyíték arra, hogy a kormány minden politikai meggondolást a hátérbe szorít és a legmesszebbmenő nemzeti kibékülés szellemétől vezérelteti magát. A marokkói krízis szerencsés befejezése és a Szíriában szükségessé vált katonai műveletek végrehajtása rövidesen lehetővé teszi Franciaország számára, hogy egészen az újjáépítés művének szentelhesse erejét. Ha az állami bevételek fedezik is a kiadásokat mégis szükségesnek látszik, hogy megreformálják azt a rendszert, amelynek gyenge pontjaira a tapasztalás során rájöttek. Szükséges mindenekelőtt, hogy az általános jövedelmi adó kulcsát és az ingóértékek átruházására megállapított adót mérsékeljék. Az ily módon előálló hiányt az adótételek fokozatainak újabb megállapításával fogják kiegyenlíteni. A pénzügyi költségvetés egyensúlyba hozatala és az adórendszer átalakítása elveszítenék jelentőségüket, ha ugyanakkor határozottsággal nem látnának hozzá a valuta szanálásához. Nem szabad eltitkolnunk magunk előtt, hogy komoly nehézségek megszüntették a kincstár minden mozgási szabadságát és állandó veszélyt jelentenek a nemzet életére. A kormány a pénzügyi szakértők tervezete alapján be fogja mutatni a parlamentnek azoknak a rendszabályoknak tervezetét, amelyek alkalmasaknak látszanak a rövidlejáratú kötelezettségek törlesztésére és amelyek révén a kincstár ismét normális helyzetbe hozható. A probléma magva a valuta szanálása. Minden azon múlik, hogy a frank állandó esését feltartóztassák. A kormány nem téveszti szem elől azt, hogy a nemzetközi tartozások rendezése szükséges támasza a biztos stabilizálásnak. A külpolitikai helyzetről a kormánynyilatkozat a következőket mondja: Franciaország nemzetközi helyzete jó. Ez a helyzet megengedi, hogy mostantól kezdve óvatossággal, a katonai terhek egyidejű csökkentésével. Franciaország biztonságának feltételeit az új helyzethez szabják. Döntőbírósági egyezmények segítségével, amelyek száma folytonosan növekszik, a kormány arra fog törekedni, hogy a jog alapján a békés elintézést érje el olyan konfliktusokban, amelyek régebben háborúkhoz vezettek Párizs, június 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A helyzet a tegnapi kamarai ülés után változatlanul válságos, sőt válságosabb, mint ezelőtt volt. A legnehezebb kérdés a washingtoni egyezmény ratifikálása és a külföldi kölcsön felvétele. Az új amerikai és angol hitelek felvétele a kamarában és a közvéleményben a legélénkebb tiltakozást váltja ki. A franciák nem akarják új kölcsön felvételével az angol és amerikai nagytőke befolyását Franciaországban még növelni, de ezenkívül nem bíznak a francia hivatalos körök ama kijelentéseiben, hogy a hiteleket kizáróan a frank stabilizálására fogják felhasználni. Jellemző az általános zűrzavarra, hogy azt a tegnapi hivatalos jelentést, hogy a Francia Bank új kormányzója az angol jegybankkal és az amerikai Federal Reserve Bank képviselőivel a frank stabilizálásáról tárgyalt, Caillaux ma megcáfolta. Egyébként az a visszhang, amit ezek a híresztelések Londonban és Newyorkban keltettek, maguk sem bátorítók. Különösen Newyorkból olyan hírek érkeztek, hogy az ottani bankkörök mindaddig nem akarnak Franciaországnak újabb hitelt nyújtani, amíg a washingtoni egyezmény ratifikálva nincs és amíg Amerika nem kap biztosítékot arra nézve, hogy Franciaország most komolyan hozzálát pénzügyeinek és pénzének szanálásához. Ezt a biztosítékot eddig az amerikaiak az új kormánytól sem kapták meg. (R. L.)