Pesti Napló, 1926. augusztus (77. évfolyam, 172–196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
4 Vasárnap PESTI NAPLÓ " 1926 augusztus 1 . * CSENDES EMBEREK Az emeleti folyosón két kopott ruhájú idősebb asszony fordul ki a lépcsőházból. Olyanok, akiken meglátszik, hogy valamikor — mint mondani szokták — jobb napokat láttak. Csoszogva mennek ajtóról ajtóra. Hozzám is becsöngetnek: — Az elaggott és keresetképtelen úrinők otthona javára kérjek valami csekélységet. Csak úgy kíváncsiságból megkérdezem, van-e gyűjtési engedélyük. Az egyik széthúzza gumival összeszorított táskáját és kivesz egy nyolcrét összehajtogatott sárgás papírlapot. Nézem a színehagyott és teljesen olvashatatlanná fakult írást, amely épúgy lehet könyöradománygyűjtő engedély, mint valami régi himlőoltási bizonyítvány s az írás aljában a bélyegző elmosódott betűi sem alkalmasak arra, hogy eloszlassák az engedély Valódiságáról táplált kételyemet. Átnyújtok ezer koronát és tovább érdeklődöm: — Mennyit gyűjtötték össze ma! Egy könyvecske két fedőlapja között van a pénz: vagy kilenc darab ezerkoronás, hat darab öt-Százkoronás és egy csomó százas. Késő délután van már, estig talán összegyűl még egy-kétezer korona. Több nem igen. Ezért a tizenöt tizenhatezer koronáért jár a két asszony naphosszat házról-házra, emeletről emeletre. Csaknem földig érő molyette, ódivatú vándorgallér van az egyiken, a másikon pecsétfoltos hosszú fekete szoknya, alatta jól elbújik az elvásott cipő, amelyen mintha nem is volna tele s az egyik cipő orrán kikandikál egyik meztelen lábujja. Most márnagyon restellem, hogy a gyűjtési engedélyt kértem tőlük. Semmi kétség: ők valóban elaggott és keresetképtelen úrinők számára gyűjtenek. Ha kopognak ajtóitokon, ne kérjetek írást tőlük. És ha mégis előveszik, ne nézzetek tele. Hátha csakugyan — himicaltási bizonyítvány. * A körúti nagy kávéház előtt régiis*&AY&*a találkozom. Sok éve már, hogy utoljára láttam. Akkor jólmenő díszműáruboltja volt egy vidéki városban. Jöttek a rossz esztendők, az üzlet, tönkrement, ő maga, a nyomorúság vullámain sodródott tovább, míg felkerült, a fővárosba. Most ügynél. Már tuliyízik, amikor van mivel ügynökösködni. Jelenleg valami légyfogószert ajánlott. Szezoncikk. Nehéz kenyér, de mit csináljon, nem lehet válogatni, élni kell. Részvéttel hallgatom az egykor jómódban élt kereskedő rezignált szavait. Elmondja, hogy a napi kosztja: főzelék feltéttel, semmi más. Többre nem telik. Tudom, hogy a régi jó időkben ilyenkor nyaranta Karlsbadba utazott. Igaz, hogy a kosztja is kiadósabb volt akkoriban. A feltétel főzelékkel, bálistenniek, nem igen rontja el az ember a gyomrát. Miközben beszélgetünk, különös alakot pillantok meg a kávéház rácsa előtt. Mintha egyenesen a Gorkij menedékhelyéről szabadult volna ide. Magas, ízelte, a fakó arcon ritkás szakáll. Egy rongy az egész ember. Olyan, mint amilyennek »a bárót« képzeltem mindig. Ha báró nem is, bizonyos, hogy valami jobb helyről csúszott le az élet legaljára. Üzenyős szürke szeme mohón tapad a kávéházi asztalra, amelytől most kelt föl egy uzsonnázó ,vendég és a tálcán hagyta az elfogyasztott kifli két csücskét. Abáró hóltan sovány keze hirtelen kinyúlik és elragadja a tálcáról a két kiflivéset. Vadul majszolni kezdi, mint egy éhes állat és amikor megette, újra kezdi a vadászatot az otthagyott kiflimaradékokra. A nyomornak is vannak fokozatai. Ez az az ember, akinek elérhetetlen álom a "főselét, filtéttel". Tegnap délelőtt három embert láttam az utcán magában beszélni. Az egyik nemes méltósággal szónokolt, megfelelő gesztusokkal kísérve szavait; a másik meg-megállva hevesen vitatkozott egy láthatatlan valakivel, aki állandóan ellentmondott neki; a harmadik, egy öreg nénike, csak csendesen motyogott és jóságosan mosolygott hozzá. Ez volt délelőtt. Délután villamosra vártam és leültem a megállóhely előtt egy padra. Egyszerre látom, hogy elegáns, őszhajú, fehérgamásnis úriember közeledik és egyenesen a pad felé tart. Amikor odaérkezik, udvariasan felém fordul: — Megengedi? — Ó, kérem, tessék! — Különben is jó, hogy találkozunk, — mondja aztán, miközben kezet nyújt. — Lesz szíves holnap fölkeresni a Várban. Gondoltam, összetéveszt valakivel. Csodálkozva kérdezem: — A Várban! —. Persze, hogy a Várban. A miniszterelnöki palotában. Ön lesz az államtitkárom. Kezdtem érteni. Tehát az elegáns, őszhajú úriember is... Megköszöntem a kitüntetést és gyorsan kiszálltam a szerencsére ép akkor odaérkező villamosra. Az élettel való sikertelen birkózás véres útját nemcsak öngyilkosok, hanem elborult elmék is jelzik. Ám ezek itt csak amolyan ártalmatlan futóbolondok, akik a légynek sem vétenek. Legalább egyelőre. Hozzátartoznak a mai idők kórképéhez, akárcsak a halált keresők napról-napra megújuló menetszázada.. ... És olvasom a reggeli lapokban a már mindennapos állandó rovatot: Elmebetegek ez uccán. A közölt adatokból látom, hogy nem az én bolondjaimról van szó. Ők egyelőre még tovább szaladgálnak a városban. Minek bántanák őket? Ezek a »szelídebb esetek» közül valók . . . Hervay Frigyes társasási ilázi sába van szerződése az igazgatónak, valorizációs igénye egyenlő a tisztviselőkével . Szombaton érvénybe lépett a valorizációs törvény felár három biztosítótársaság publikálta az átmentési arányszámot (Saját tudósítónktól.) Nevezetes napja az alkalmazottak táborának július 31-ike, mert a pénzügyminiszternek a napokban kiadott rendelete értemébenn szombaton életbe lépett a nyugdíjvalorizációs törvény. A törvény harmadik szakasza értelmében szombattól számított 15 mpert belül, tehát augusztus 5-éig kötelesek mindazok: a részvénytársaságok békebeli vagyonuk átmentési arányszámát a hivatalos lapban közzéteni, amelyek nyugdíjalappal rendelkeznek. Szombaton már meg is kezdődött a hivatalos lapban az arányszámok közlése, amire majd később kitérünk Tulajdonképpen a pénzügyminiszternek még egy rendeletet kellene kibocsátani az igazságügyminiszterrel együtt, amely rendelet lehetővé teszi az alkalmazottaknak, hogyha a részvénytársaságok átmentési arányszámát, amely az ő szempontjukból, egyúttal a nyugdíjvalorizáció kulcsát is jelenti, meg akarják támadni a Kúriánál, akkor a peres eljárást olcsóbb törvénykezési illetékek alapján folytathassák le. Úgy volt, hogy ez a rendelet július 11-éig szintén megjelenik, úgy halljuk azonban, hogy a közzétételét néhány héttel elhalasztották, de egyelőre nincs is rá szükség, mert mielőtt az alkalmazottak megindíthatnák a valorizációs,, péreket', tehát- r esztámadhatnák a valor'.zicics kulcsot, magaknak a részvénytársaságoknak "kell az átmentési arányszámokat publikálniok és közben majd megtörténik a törvénykezési illetékek leszállítása a nyugdíjvalorizációs perekben. A nyugdíjvalorizáció ügyének krónikájához tartozik, hogy az utolsó időben kellemetlen meglepetést fedeztek fel a részvénytársasági igazgatók a magánalkalmazottak nyugdíjának átértékeléséről szóló 1926 :XIV. tc. egyik szakaszában, amelyről kiderült, hogy éppen a részvénytársaságokkal szerződéses viszonyban álló alkalmazottak, tehát az igazgatók nyugdíjára vonatkozik. Ez a rész a 4. szakasz 4. bekezdése és a következőket tartalmazza: Ha nyugdíj vagy nyugdíj természetű járandóság mértékére nem nyugdíj vagy illetményszabályzat, hanem, az alkalmazottal kötött szerződés irányadó, SSZ átértékelés alapjául a szerződés értelmében kiszámított járandóságnak a szerződéskötés napjához képest az időközi befizetésekre megállapított módon az 1911. évi értékre átszámított összege szolgál.? A gyakorlati életben ez úgy alakul ki, hogy hiába VOM külön megállapodás a külön szerződéssel bíró igazgatónak, mert a szerződés értelmében kiszámított igazgatói nyugdíjakat is visszevetik, az 1914-es békeévre, úgyhogy végeredményben a szerződéses igazgató valorizált nyugdíja sem lehet kedvezőbb, mint a benz vagy egyéb részvénytársaság más tisztviselőinek. Sokáig elkerülte az érdekeltei ügyeimet a nyugdíjszabályzatnak ez az intézkedése, és csak a legutóbb fedezte fel az egyik pénzivtézet vezetője, aki mellesleg jogászi, be? is s mondanunk sem kell, a felfedezés kellemetlen hatást tett a szerződéses viszonyban álló vezető tisztviselőkre. A törvénynek ebből a szakaszából eredő hátrány erősen érinti a már elevett szerződéses alkalmazottak "özvegyit 'és árváit is. Hogy ez az intézkedésmikor került bele a nyugdíjvalorizációs törvénybe, azt most már nem lehet megállapítani, de az bizonyos, hogy az érdekeltek körében meglepetéssel fogadták. A szombati hivatalos lapban egyszerre három biztosító társaság máris publikálta az átmentési arányszámot: az Első Magyar Általános Biztosító, a Pannónia viszontbiztosító és a Hazai Általános Biztosító tették közzé, hogy az alkalmazottak nyugdíjának szempontjából azátértékelési arányszámot 30 százalékban állapította meg mind a három társaság egy- formán. olvasóinak2 TrpSt A Pesti Napló fáradhatatlanul épül tovább, napról-napra új értékeket akar meghódítani és közönsége számára közvetíteni. Éppen ezért azoknak az olvasóknak és előfizetőknek, akik a legnehezebb munkára, de a ránk nézve leghálásabb feladatra vállalkoznak, hogy jóbarátaik és ismerőseik között a Pesti Napló terjesztőivé csapnak fel, azoknak itt közöljük a gyűjtési munka feltételeit. Belekapcsoljuk ebbe az akcióba testvérlapjainkat is olyanformán, hogy annak, aki valakit barátai közül akar a Pesti Napló, Az Est vagy Magyarország számára negyedévre megszerez előfizetőül, előfizetési lejáratát egy hónappal meghosszabbítjuk, vagy az alább felsorolt könyvek közül egy tetszése szerint kiválasztottat ajándékul megküldünk neki. Ha három előfizetőt szerez, negyedévre bármely lapunknak, úgy negyedévre hosszabbítjuk meg előfizetését, vagy pedig tetszése szerinti három könyvvel ajándékozzuk meg. Ha három előfizetőt szerez valamely lapunknak hat hónapra, vagy pedier mindhárom lapunknak három előfizetőt szerez negyedévre, újry félévig hosszabbítjuk meg előfizetését, vagy pedie az általa kiválasztott könyvek közül ötöt küldünk neki. Az ajándékul felajánlott könyvek sorozata ez: Ady Endre: Levelek Párizsból. 'Andrejev Leonid: A karácsonyi angyal. Babits Mihály: Gólyakalifa. Kitsche: Az élet fejlődéstörténete. Bordeaux H.: A fehér köntös. Bourget Paul: Merengő szív. Bret Marte: Torba Buena. Conrad J : Félvér. Curwood I. O.: Kazán, a farkaskutya. Dánielné Lengyel L.: Az alderfeldi szent Agnes. Dosztojevszkij: A játékos. — Breviárium. — Kis hős. France Anatole: Craniquebille. Gárdonyi G.: Arany — tömjén — mirrha. — A kürt, Goethe szerelmei. Haggard R.: Salamon király kincse. Herczeg F.: Szelek szárnyán. — Magdaléna két élete. — Az első fecske. Herzog R.: Az élet dala. Jókai M.: Népvilág. — Árnyképek. — Milyenek a nők? London J.: Fehérek és színesek. — Lázadók. Maupassant: Napsütésben. Mikszáth Zs.: Tavaszi rügyek. — Nemzetes uraimék. Molnár F.: Andor. Móricz Zs.: Kerek Ferkó. Orczy Emma: Vörös Pimpernel. Pekár Gy.: Lord Burlington