Pesti Napló, 1926. október (77. évfolyam, 222–248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

«jferdíjuk­ Budai.7­6 • • * — ELŐFIZETESI ARAK! 107 hóra .... 50.000 K negyedévre . . 135.000 f Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és h pályaudvarokon . . 2000 K Vasárnap 4000 K Egyes »im Ausztriftbam hétköznai 30 garas (3000 o. IC) vasárnap 40 garas (4000 o. K) A 'tCX _SL­D .• évfolyam 222. szám Jtr­a 2Q00 kor­ona Péntek, október 1 PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON I József 62-30,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsbomn­m, Kohlmarkt 7. antant a német-franciával szemben Chamberlain és Mussolini találkozása a „Giuliana" fedélzetén Róma, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Chamberlain és Mussolini beszél­getése a »Giuliana« fedélzetén több mint egy óra hosszat tartott, A tanácskozás után az angol miniszter visszatért saját hajó­jára és továbbutazott. A beszélgetésnek nem voltak tanúi. Az Impero jelenti, hogy a két miniszter a találkozás után nagyon megelégedett arcot mutatott. Mussolini fasiszta üdvözléssel búcsúzott Chamberlaintől. (M. P.) London, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Az angol ellenzéki pártok felfogása sze­rin­t Chamberlain és Mussolini találkozásának az a célja, hogy a készülő német-francia antanttal szemben angol-olasz antantot létesítsenek. Az olaszok külön célja pedig az, hogy Olaszország befolyást kapjon a t­e­n­geri kérdés rendezésénél, továbbá, hogy a Vörös-tenger melletti olasz szférát kitágítsák, végül, hogy Olaszország Cham­berlaintől kötelező ígéretet kapjon arra nézve, hogy Anglia Ausztria és Németor­szág egyesüléséhez sohasem fog hozzájárulni, akkor sem­, ha ahoz Fran­ciaország hozzájárulna. (W. H. E.) Párizs, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Mussolini és Chamberlain találkozását Pá­rizsban érthető érdeklődéssel kísérik. A sajtó­nak illetékes helyről tartózkodást ajánlot­tak és ezért a lapok a találkozást nem is kommentálják. Diplomáciai körökben azonban annál élénkebben tárgyalják az ese­ményt. Az angol sajtónak az a kommentárja, hogy a két államférfi találkozásának semmi­féle politikai jelentősége nincs, itt nagy szkep­szissel találkozik. Ezzel szemben rámutatnak arra, hogy Churchill és Mussolini első rapalloi találkozásánál az angolok hasonló ki­jelentéseket tettek és utóbb mégis kiderült, hogy Rapalloban igen fontos megállapodáso­kat létesítettek, nevezetesen az új angol-olasz egyezményt Törökországra nézve és az abesszínai megállapodást. Francia­országban úgy látszik, különösen attól tarta­nak, hogy Anglia Olaszországnak engedménye­ket fog tenni Tanger nemzetközi köz­igazgatására vonatkozólag és hogy támo­gatja Olaszország aspirációit Abessziniára Ha Olaszország Abessziniában messzebbmenő támogatást kap Anglia részéről, akkor ezzel szőnyegre viheti az egész északafrikai problémát, amely rendkívül kényes természetű. (L. St.) London, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) . Azokkal az olasz és francia jelentésekkel szemben, amelyek Mussolini ás Chamberlain találkozásának különös LJ£ntőséget tulajdoní­tanak, a Reuter-iroda jelnti, hogy Chamber­lain látogatását az olasz miniszterelnöknél kizáróan csak arra a körülményre kell vissza­vezetni, hogy az angol külügyminiszter éppen Olaszországban tartózkodik. Szó sin® arról, hogy valamilyen programot állapítottak volna meg a találkozás számára, vagy hogy vala­milyen sürgős kérdést beszéltek volna meg. Chamberlain nem vitt magával sem titkárt, sem okmányokat, sem semmiféle anyagot, amiket el szoktak vinni előre előkészített fontos tárgyalásokra. (W. H- E.) ­­ Therry a tengeren Angol-olasz-balkáni szövetségi front a német-francia-orosz­kisantant együttműködéssel Róm­a, szeptember 30. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Chamberlain és Mussolini livornoi találko­zásáról este a következő hivatalos közleményt adták ki: »A két államférfi találkozója, akiket tudvalevően kölcsönös személyes ba­rátság fűz egybe, rendkívül szívélyes formában játszódott le. Azon a megbeszé­lésen, amelyet a Delphin jacht fedélze­tén és a Chamberlain tiszteletére adott reg­geli után a Giuliana királyi jachton foly­tattak, a két miniszter megbeszélte a leg­fontosabb aktuális nemzetközi kérdé­seket és megelégedéssel szögezték le Anglia és Olaszország szoros barátságát és azoknak a módszereknek egységes felfogá­sát, amelyekkel a két kormány a legfon­tosabb európai problémákat meg­oldani kívánja.­ A találkozás külsőségeiről a Pesti Napló tudósítója a következőket tudta meg: Mussolini a Giuliana-hajóról virágcsokrot küldött Chamberlain feleségének a Delphinre és egy félóra múlva kíséretével maga is meg­jelent az angol hajón. A Stephani-ügynökség jelentése szerint Chamberlain és Mussolini so­káig szorongatta egymás kezét, majd egy kis frissítő után a két államférfi visszavonult az angol hajó közepére, ahol egy óráig tanácskoz­tak. Chamberlain feleségével és fiával ezután a Giuliana-yachtra ment át, ahol lunchre volt hivatalos. Chamberlain és Mussolini ezután szemlét tartott az őrszolgálatot teljesítő Tigre torpedó­naszádon, amely a vendégeket tizenegy ágyú­lövéssel üdvözölte. A szigori­ intézkedések megakadályozták azt, hogy az iusánírák közel­ről figyeljék meg a találkozót, de már a hiva­talos kommüniké közzététele előtt jelentette a Giornale d'Italia tudósítója, hogy a megbeszé­lés jelentősége semmivel sem marad mögötte Thoirynak és a két miniszter között a legtel­jesebb egyetértés uralkodik. A hivatalos helyről sugalmazott lapok vezércikkeikben megállapítják, hogy Livorno igazolja az Anglia és Olaszország között fenn­álló bensőséges viszonyt és különösen kieme­lik, hogy Chamberlain milyen melegen rokon­szenvezik Mussolinival Hangsúlyozzák azt is, hogy a livornoi találkozást nem szabad úgy értelmezni, mint ellenakciót Thoiryval szemben. A német-francia­ közeledést csak ellenőrizni kívánjuk, mert ez úgy Angliának, mint Olaszországnak, a locarnoi szerződést garantáló hatalmainak nemcsak joga, de köte­lessége. A Lavoro d'Italia, ezenkívül leszögezi, hogy Livorno a nemzetközi szabadkőműves pluto­kráciának a fasiszmus elszigetelésére irányuló törekvéseit akarja meghiúsítani. Nem olasz diplomáciai körökben azt hiszik, hogy Chamberlain és Mussolini tárgyalásainak egyik igen fontos célja, hogy Olaszországot Balkán politikájának következetes folytatására bírja rá, amelynek az a célja, hogy a kisantan­tot függetlenítse Franciaországtól, ami az an­gol külpolitikának egyik alapvető törekvése. Londonban nem tartják kizártnak, hogy a Franciaország és Németország közötti gazda­sági közeledést politikai közeledés fogja kö­vetni, amelyet Ororszországra is kiterjeszte­nek. Ebben az esetben a kisantantnak Francia­országgal való kapcsolata olyan hatalmi cso­portot jelentene, amely az európai egyensúlyi viszonyokban lényeges eltolódást idézne elő. Ugyanezekben a körökben úgy tudják, hogy Kergenzev római orosz követet rövidesen visszahívják és ez a személyi változás Orosz­ország diplomáciai képviseletének teljes át­szervezésével fog együtt járni. Ennek oka első­sorban az a Moszkvában elterjedt felfogás, hogy Kergenzevnek nem sikerült Olaszország Erről van szó .Hát nem Bárczyli.. .­-" Ez a kifaka­dás jellemzi a tegnapi polgármesterválasz­tás nyomán kerekedett hangulatot. Ebbe a kifakadásba megdöbbenés, csalódás s ke­serűség vegyült el — annyira várta s any­nyira bizonyosra vette a főváros lakossága, hogy már az első választás nem hagy két­séget aziránt, ki lesz Budapest polgár­mestere. Azok, akik lehetővé tették, hogy ez a kifakadás felszakadjon a lelkekből, köny­nyen elképzelhetik, mi venne erőt a lelke­ken, ha a holnapi döntő választás szintén olyan eredménnyel végződne, amely után jogos lenne ez a felkiáltás — hát nem Bárczy!?... Mit gondolnának az emberek, ha a holnap esti választás eredménye azt harsogná feléjük — la course continue, a kurzus továbbra is a nyeregben marad. Mit gondolnának, ha tudomásul kellene venniök, hogy semmi változás nem lesz Budapest életében, minden folyik tovább úgy, mint ahogy az utolsó hat esztendőben folyt. A jelszavas politika tovább garáz­dálkodik, mintmást befúrja a munkahe­lyekre, nem azt nézik, kinek van tehetsége és rátermettsége, hanem azt, ki ordítozott velü­k és ki állotta körül a hordójukat. Az a szellem, amely százakat és százakat ke­nyörtelenné tett, csak azért, hogy a maga kreatúráit a legfontosabb pozíciókba elhe­lyezze, ezentúl is itt fog élni, hatni és hem­peregni körülöttünk. A főváros gazdasági helyzete marad az, ami volt — munkátlan­ság, üzlettelenség és tehetetlenség. Ha­ megfeszülünk, sem fog felbukkanni sehol egyetlenegy sápadt gondolat vagy eszme, amely a mostani helyzeten változtatni akarna, amely kenyeret szeretne juttatni az állástalanoknak s életet és pezsdülést szivárogtatna be a mai aléltságba. La course continue, — a főváros lakossága ezentúl se szoroz, se oszt, nem törődnek vele, nem számít. Mindezek eszébe jutnának holnap Budapestnek arra a hírre, ha nem Bárczy kerülne ki győzelmesen a választásból. Mindezekre gondolna és m agya elkábulna, lelke megfagyna s talán a reménytelenség fogná el. Ezért vegyék jól fontolóra a dol­got azok, akik lehetővé tették a tegnap esti választáson, hogy nem Bárczy lobo­gója repült fel elsőnek az árbocra. Fon­tolják meg jól, mit jelentene az, ha holnap is érzelmek által vezettetnék magukat. A mi drága fővárosunk, minden magyar nagy szerelme jövőjét tennék kockára. Magukra vállalják-e ezt a felelősséget! Ezeket a szavakat nem azokhoz intéz­zük, akik esztendőkön keresztül a kurzust támogatták és a kurzusból éltek. Ezekhez nincs szavunk. De szólunk azokhoz, akik szenvedtek a kurzus igája alatt, akik érez­ték a korbácsütéseket s akiknek az arcá­ban talán még ott van egy kis pirosság, amelyet a szégyen odahajtott. S szólunk azokhoz, akik, ha nem is feküdtek a kur­zus sarka alatt, de szeretik a fővárost s azt szeretnék, hogy vegyék le róla a poli­tika és a jelszó bilincseit. Ahoz a többség­hez szólunk, amelyet Budapest lakossága tavaly a kurzus ellen hadba küldött. Ez a többség fogjon össze az utolsó emberig s tegye lehetetlenné, hogy továbbra is a senyvedés és az összezsugorodás útján ma­radjon. Ez a többség megvan, é­ s csak arra van szükség, hogy holnap tömör so­rokban járuljon az urnák elé s érvénye­sítse a­ fővárosnak azt az akaratát, amely úgy szól, hogy a kurzus megszűnt, Buda­pest ismét Budapesté

Next