Pesti Napló, 1926. október (77. évfolyam, 222–248. szám)

1926-10-13 / 232. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1926 október 13 13 I­I SZÍNHÁZ, ZENE, FILM A részeges kutya Drezda, október. Most zárták be a nagy kertművészeti kiál­lítást Drezdában. Még éppen eljutottam. Na­gyon érdekes volt. A tavasszal Nizzában láttam egy világkiállítást, az nyomába sem léphet ennek. Hatalmas területen szegfűtengerek, ró­zsaóceánok, impozáns kaktuszcsodák és egye­bek tobzódó színpompájában a legtarkább pa­villonok, külön nemzetközi képkiállítás­­fran­cia klasszikusokkal, modern amerikaiakkal és angolokkal és mindenféle népmulatság. De nem ezekről akarok beszélni, hanem a kutyáról. Ott kezdődik a dolog, hogy a nagy kiállításnak van egy külön Freilichtbühnéje. Amfiteát­rumszerű, roppant ügyes és csinos kis dolog, középen betonos színpad, annak a köze­pén stilizált virágos lóca, hátul egy nagy rabitzkulissza ajtókkal­ stilizált francia gaz­dasági udvar. Oldalt virágok és lampionok kö­zött elmaszkírozva egy kis zenekar. A súgó egy bokorban ül elbújva. Guggolva súg. A legjobb hely egy márka. Színre kerül az »Eljegyzés lámpafénynél«, Offenbach egyfelvonásos ope­rettje. Az egész háromnegyedóráig tart. Elragadó kis operett ez az »Eljegyzés lám­pafénynél«. Öt szereplője van mindössze: elő­ször is egy fiatal parasztgazda, ez a bonviván, aztán ennek egy gyámleánya, az a prima­donna, aztán két fiatal özvegy, akik szemet ve­tettek a gazdára, ezek a szubrettek, végül pe­dig egy éjjeliőr, ez a komikus. Együgyű, íz­léses kis librettó, hanem a zene, az a kacagás, a melódia, a humor, a csiklandós és elmés jó­kedv olyan napfényes remeke, hogy ujjongani kell hozzá. Egyszóval az éjjeliőrt egy ismeretlen ko­mikus játszotta, a nevét elfelejtettem. A kö­zönségen keresztül ment fel a színpadra. És egy kutyát vezetett pórázon. Roppant kedves kutya volt, mint szakértő, rögtön megállapí­tottam, hogy egy tévesen farkaskutyának ne­vezett német juhászkutya és egy doberman törvénytelen frigyéből származott. De őt csa­ládfájának ez a kényes homálya nem sújtotta le. Olyan boldog volt, mint egy bolond. Nyil­ván nem szokta meg a pórázt, csak mióta mű­vészi pályára lépett. Szerepét teljesen önál­lóan fogta fel, kissé ki is ütközött az együttes­ből. Nem azt játszotta, amit kellett volna egy ilyen néma szereplőnek. Rögtönzött és extem­porékat csinált. Külön ripacskodással vonta magára a közfigyelmet- Láttam, hogy pali a tapsra, és a karzatnak dolgozik. Volt egy kü­lön vicces játéka neki: azt játszotta meg, hogy haragszik a pórázra. Harapta a pórázt és vi­dáman morogva rázta. Aztán eleresztette és hirtelen megint megkapta, mint a ragadozó. És tréfásan vicsorgatta hozzá a fogát. Mikor az éjjeliőr a belépő refrénjénél egy pár lépést tett, mert úgy volt rendezve akkor a kutya fel­ágaskodott, két mellső lábával a pórázra tá­maszkodott, hátsó lábain tipegett éneklő gaz­dája után és óriási vicsorgással és morgással mardosta a pórázt, közben vad jókedve jeléül úgy csóválta a farkát, mint az ördögmotója. Az éjjeliőrnek is volt saját játéka. A malac­lopó köpönyege alól előhúzott Offenbach tisz­teletére egy üveg pilseni sört. A közönség nagy örömére elkezdte inni, csak úgy üvegből. Taps. A kutya a tapsra rendkívül ideges lett. Elkezdett kaparni a földön, izgatottan lefeküdt, az állát lenyomta a földre, onnan ravaszul fel­felé sandított a sörre és két hangosat vakkan­tott. Látszott, hogy nagyon sürget valamit és türelmetlen. Végül látván, hogy nem tudja magát észrevétetni, harsányan elugatta magát, bele Offenbach zenéjébe. Taps. Az éjjeliőr erre a kivett a köpönyege alól egy tányért és letette a földre. A kutya bol­dogan felüvöltött és szűkölve leste a gazdája mozdulatait. Az pedig fogta a félüveg sört, amit meghagyott és kiöntötte a tányérra. Ma­gasról, hogy .jó habos legyen. A kutya sóváran nekiesett a sörnek és elkezdte lefetyelni. Taps. A sörből nem maradt semmi. Olyan mohón nyalta ki a­ tányért, hogy izgalmában két mé­terrel odébb nyalta. Most jött a hecc.­­A kutya becsípett. Lehe­tetlen bírni, hogy miket csinált. .A darab to­vábbi részét nem figyelte senki, csak a kutyát. A kutya ugrált, röhögött, vakkantott, a földre dobta magát, a hátán forgott, a lábát az égnek rúgta, felugrott, megugatta a pórázt, meg­ugatta az éjjeliőrt, kétlábon táncolt, megugatta a közönséget, erre tapsoltak, erre megugatta a tapsot, nekiesett a póráznak, harapta,­­ rázta, aztán elhatározta, hogy a gazdáját a póráznál fogva elhúzza a fináléból, nekifeszítette a két hátsólábát a betonnak és őrült erőlködéssel el­kezdte a komikust húzni. A komikus énekelt, de közben húzta a pórázt visszafelé. A kutya folyton elcsúszott a betonon. Ugatott. "Valósá­gos kötélhúzást rendeztek. Végre a kutya győ­zött. Elhúzta a színészt. Taps. Ugatás. Viharos taps. Viharos ugatás. A darabnak vége volt. A közönség indult kifelé. De az emberek össze-vissza lökdöstek egymást és letaposták egymás lábát, mert min­denki hátranézett. "A kutya nem akart kimenni a színpadról. Hempergett, ugrándozott, uga­tott, morgott, hancúrozott, majd kibújt a bőré­ből, a nyelve lihegve lógott a szájából, de rázta a pórázt veszettül és nem pihent egy pilla­natra sem. Képzelem, másnap hogy fájt a feje. Harsányi Zsolt (*) Gombaszögi Frida legközelebb a Ma­gyar Színházban lép fel. Kedden megírta a Pesti Napló, hogy a Magyar Színház legköze­lebbi újdonsága Galsworthy színműve, az Elszökött asszony lesz, abban az esetben, ha a Magyar Színház igazgatósága megnyeri ven­dégszereplésre Gombaszögi Fridát. A mai na­pon Gombaszögi Frida értesítette Faludi Je­nőt, a Magyar Színház igazgatóját, hogy szí­vesen vállalja az Elszökött asszony címszerepé­nek eljátszását. Ezzel az üzenettel megoldódott a probléma és most már bizonyos, hogy a Ma­gyar Színház legközelebbi bemutatója ez a Galsworthy-darab lesz Gombaszögi Fridával a címszerepben, míg a három férfi főszerepet Csortos Gyula, Hegedűs Gyula és Törzs Jenő fogják játszani. Még két női szerep van a da­rabban, ezt a két szerepet Berky Lilire és For­rai Rózsira osztották ki. Egyébként a Magyar Színház teljes művészgárdája részt vesz ezen az előadáson. A Pesti Napló munkatársának Gombaszögi Frida nyilatkozott új szerepéről és a követke­zőket mondotta: — Az Elszökött asszony címszerepében megtaláltam azt a feladatot, amely egy színész­nő számára a legszebb. Ez a darab egy asz­szonyról szól, aki nem találja meg a boldogsá­got férje oldalán és elmenekül tőle. A legfino­mabban megírt lélekrajza ez a darab egy me­nekülő asszonynak. Szokatlanul erős drámai erővel írta meg ezt a darabját Galsworthy, aki vezérmotívumul a szerelmet választotta. Az Elszökött asszony az előkelő angol tár­saságban játszódik le. Karinthy Frigyes for­dította és Lakatos László rendezi. (*) A fátyol titkai. A Nemzeti Színház december­ben bemutatja Vörösmarty Mihálynak A fátyol tit­kai című vígjátékát, amely versben és prózában van megírva, a vígjátékot Hevesi Sándor némiképpen átdolgozza és ő is rendezi. (-) Cárevics — Dorottya. A Városi Színház januárig bemutatja Lehár Ferenc Cárevics című operettjét, amelyet Lehár most fejezett be. Ugyancsak a Városi Színház műsorterve­zetén szerepel Kacsóh Pongrác háromfelvoná­sos vígoperája, a Dorottya is, amelyet még eb­ben a szezonban feltétlenül bemutat a Városi Színház operai együttese. (*) Emlékoszlopot kap Pethes Imre szülőfalujá­ban. A­­ Jászok Egyesülete Budapesten emlékoszlo­pot állított Jászárokszálláson Pethes Imre szín­művész, a Nemzeti Színház volt örökös tagja szülő­háza előtt. Az emlékoszlop ünnepélyes leleplezése folyó évi október 10-én, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz. (*) Reinhardt. A mai nap huszonöt teljes évvé kerekítette ki azt az időt, amióta Rein­hardt színigazgató és rendező lett. Reinhardt neve ma már egyet jelent az igazi, a teremtő zsenik nevével. Egyik napról a másikra­ forra­dalmasította a színpadot, új perspektívákat nyitott, bátor, művészi áhitattal formálta át a színpadot templommá és állította végül a tem­plomot a színpad szolgálatába. A kabarétól, Wedekinden, Ibsenen, Szép Helénán, Lysistra­tán, Gerhardt Hauptmannon, Bernhard Shawn, Shakespearen és pantomimeken keresztül elér­kezett a­­ salzburgi Dom szent küszöbéig. Ér­dekes szimbóluma ez ennek a színes, művészi akarásban, lendületben és eredményekben gaz­dag pályafutásnak. Ünneplik Reinhardtot­. De ő Salzburgba menekült az ünneplők elől. Sze­rénység ez? Gőg? Ez — Reinhardt­ (*) A Városi Színház és a Király­színház együttese a Fővárosi Operettszínházban. Meg­írta már a Pesti Napló, hogy Fedák Sári ame­rikai utazása miatt elmarad novemberről a Vígszínház együttesének vendégjátéka a Fővá­rosi Operettszínházban, úgyhogy ez az együttes csak január végén kezdi meg, vendégszereplé­sét. Januárra azonban Lázár Ödön, a Királyi Színház igazgatója kötötte le a Király Színház együttese számára három hónapra a Fővárosi Operettszínház színpadát. Roboz Imre, a Víg­színház igazgatója tárgyal­ásokat kezdett Lázár­ Ödön igazgatóval, hogy a Király Színház együt­tese ne januárban, hanem már novemberben, kezdje meg vendégjátékát az Operettszínház­ban. Ennek több akadálya volt. A legnagyobb akadály az volt, hogy a tervezett operett még nem készült el. Most e­gy új terv merült fel, az a terv, hogy a Király Színház és a Városi Szín­ház közösen alakított együttese vendégszerepel­jen novembertől kezdve a Fővárosi Operett­színházban. Ebben a pillanatban az a hel­yzet, hogy a megindult tárgyalások eredménnyel biztatnak. Abban az esetben, ha a megegyezés egy-két napon belül létrejön, a Városi Színház és a­ Király Színház együttese már a jövő hó­napban megkezdi vendégszereplését a Fővárosi Operettszínházban. (*) Pataky Kálmán budapesti vendégszereplése. A bécsi állami Operaházhoz szerződött Pataky Kál­mán megállapodást kötött Radnai Miklóssal, a buda­pesti Operaház igazgatójával, hogy huszonnégy estén át fog vendégszerepelni a budapesi Operahház­ban. Pataky első idei fellépése decemberben lesz. (*) Bartók Béla új kompozíciója. A nyár folyamán Bartók Béla nagy zenekari kompozí­ciót fejezett be, amelynek címe: Falu. Több részből áll ez a kompozíció, melyet tizenhat szóló hangszer és négy althang ad elő. A be­mutatóelőadás előreláthatólag novemberben­ lesz Newyorkban. A budapesti előadást Komfori Vilmos fogja betanítani. A négy althangú mű­­­vésznő: Basilides Mária, Budanovits Mária-Marschalkó Rózsi és Falus Magda lesz. Gombaszögi Frida Galsworthy John A bécsi »Sasfiók«. Ida Roland a reichstadti herceg sze­repében a Rostand-dráma burgszínházi előadásában. Mellette Max Devrient Metternich szerepében (") Egy fiatalember, aki felakasztotta magát. Ezzel a címmel mutatták be legutóbb a párizsi Studio des Champs Elyséesben Jean Suitton tár­gy­felvonásos színművét. A darab főhőse Jaques ésa Saint 'Amand vicomte, aki­­ elhatározta, hogy fel­akasztja magát, mert szeretné átélni az akasztás izgalmait. Terve sikerül. Későn vágják le a kötélről. Meghal. A halottak országában megvetéssel fogad­ják az öngyilkost, aki már megb­ánta tettét. Bírák elé kerül, akik azt az ítéletet hozzák, hogy vissza kell térnie az életbe. Elküldik és kísérőt is adnak mel­léje. A vicomte felébred ágyában és azt hiszi, hogy azok mentették meg az életnek, akik levágták őt a kötélről. Újra kezdi az életet, de ez az élet teli van szomorú tapasztalatokkal. Felesége megcsalja, barátja becsapja, vagyona elúszik és végül, megszö­kik a felesége. A sok szenvedés megtöri a fiatal­embert. Megőszül. Mellette gubbaszt kísérője, aki­nek a neve: Fájdalom! ... A darabnak nem volt nagy sikere. A kritikusok közül Etienne Rey ezt írja a darabról: — A szerző felakaszt egy fiatalembert, hogy néhány aforizmát adjon a szájába! ­ VI., Révai uccil18 sz. Erie Klabr­aspartie Semfast Mr. John Keaper: Bohózatok Rott és Steinhardttal. Kezdete negyed 9 órakor.

Next