Pesti Napló, 1926. október (77. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-13 / 232. szám
Szerda PESTI NAPLÓ 1926 október 13 13 II SZÍNHÁZ, ZENE, FILM A részeges kutya Drezda, október. Most zárták be a nagy kertművészeti kiállítást Drezdában. Még éppen eljutottam. Nagyon érdekes volt. A tavasszal Nizzában láttam egy világkiállítást, az nyomába sem léphet ennek. Hatalmas területen szegfűtengerek, rózsaóceánok, impozáns kaktuszcsodák és egyebek tobzódó színpompájában a legtarkább pavillonok, külön nemzetközi képkiállításfrancia klasszikusokkal, modern amerikaiakkal és angolokkal és mindenféle népmulatság. De nem ezekről akarok beszélni, hanem a kutyáról. Ott kezdődik a dolog, hogy a nagy kiállításnak van egy külön Freilichtbühnéje. Amfiteátrumszerű, roppant ügyes és csinos kis dolog, középen betonos színpad, annak a közepén stilizált virágos lóca, hátul egy nagy rabitzkulissza ajtókkal stilizált francia gazdasági udvar. Oldalt virágok és lampionok között elmaszkírozva egy kis zenekar. A súgó egy bokorban ül elbújva. Guggolva súg. A legjobb hely egy márka. Színre kerül az »Eljegyzés lámpafénynél«, Offenbach egyfelvonásos operettje. Az egész háromnegyedóráig tart. Elragadó kis operett ez az »Eljegyzés lámpafénynél«. Öt szereplője van mindössze: először is egy fiatal parasztgazda, ez a bonviván, aztán ennek egy gyámleánya, az a primadonna, aztán két fiatal özvegy, akik szemet vetettek a gazdára, ezek a szubrettek, végül pedig egy éjjeliőr, ez a komikus. Együgyű, ízléses kis librettó, hanem a zene, az a kacagás, a melódia, a humor, a csiklandós és elmés jókedv olyan napfényes remeke, hogy ujjongani kell hozzá. Egyszóval az éjjeliőrt egy ismeretlen komikus játszotta, a nevét elfelejtettem. A közönségen keresztül ment fel a színpadra. És egy kutyát vezetett pórázon. Roppant kedves kutya volt, mint szakértő, rögtön megállapítottam, hogy egy tévesen farkaskutyának nevezett német juhászkutya és egy doberman törvénytelen frigyéből származott. De őt családfájának ez a kényes homálya nem sújtotta le. Olyan boldog volt, mint egy bolond. Nyilván nem szokta meg a pórázt, csak mióta művészi pályára lépett. Szerepét teljesen önállóan fogta fel, kissé ki is ütközött az együttesből. Nem azt játszotta, amit kellett volna egy ilyen néma szereplőnek. Rögtönzött és extemporékat csinált. Külön ripacskodással vonta magára a közfigyelmet- Láttam, hogy pali a tapsra, és a karzatnak dolgozik. Volt egy külön vicces játéka neki: azt játszotta meg, hogy haragszik a pórázra. Harapta a pórázt és vidáman morogva rázta. Aztán eleresztette és hirtelen megint megkapta, mint a ragadozó. És tréfásan vicsorgatta hozzá a fogát. Mikor az éjjeliőr a belépő refrénjénél egy pár lépést tett, mert úgy volt rendezve akkor a kutya felágaskodott, két mellső lábával a pórázra támaszkodott, hátsó lábain tipegett éneklő gazdája után és óriási vicsorgással és morgással mardosta a pórázt, közben vad jókedve jeléül úgy csóválta a farkát, mint az ördögmotója. Az éjjeliőrnek is volt saját játéka. A malaclopó köpönyege alól előhúzott Offenbach tiszteletére egy üveg pilseni sört. A közönség nagy örömére elkezdte inni, csak úgy üvegből. Taps. A kutya a tapsra rendkívül ideges lett. Elkezdett kaparni a földön, izgatottan lefeküdt, az állát lenyomta a földre, onnan ravaszul felfelé sandított a sörre és két hangosat vakkantott. Látszott, hogy nagyon sürget valamit és türelmetlen. Végül látván, hogy nem tudja magát észrevétetni, harsányan elugatta magát, bele Offenbach zenéjébe. Taps. Az éjjeliőr erre a kivett a köpönyege alól egy tányért és letette a földre. A kutya boldogan felüvöltött és szűkölve leste a gazdája mozdulatait. Az pedig fogta a félüveg sört, amit meghagyott és kiöntötte a tányérra. Magasról, hogy .jó habos legyen. A kutya sóváran nekiesett a sörnek és elkezdte lefetyelni. Taps. A sörből nem maradt semmi. Olyan mohón nyalta ki a tányért, hogy izgalmában két méterrel odébb nyalta. Most jött a hecc.A kutya becsípett. Lehetetlen bírni, hogy miket csinált. .A darab további részét nem figyelte senki, csak a kutyát. A kutya ugrált, röhögött, vakkantott, a földre dobta magát, a hátán forgott, a lábát az égnek rúgta, felugrott, megugatta a pórázt, megugatta az éjjeliőrt, kétlábon táncolt, megugatta a közönséget, erre tapsoltak, erre megugatta a tapsot, nekiesett a póráznak, harapta, rázta, aztán elhatározta, hogy a gazdáját a póráznál fogva elhúzza a fináléból, nekifeszítette a két hátsólábát a betonnak és őrült erőlködéssel elkezdte a komikust húzni. A komikus énekelt, de közben húzta a pórázt visszafelé. A kutya folyton elcsúszott a betonon. Ugatott. "Valóságos kötélhúzást rendeztek. Végre a kutya győzött. Elhúzta a színészt. Taps. Ugatás. Viharos taps. Viharos ugatás. A darabnak vége volt. A közönség indult kifelé. De az emberek össze-vissza lökdöstek egymást és letaposták egymás lábát, mert mindenki hátranézett. "A kutya nem akart kimenni a színpadról. Hempergett, ugrándozott, ugatott, morgott, hancúrozott, majd kibújt a bőréből, a nyelve lihegve lógott a szájából, de rázta a pórázt veszettül és nem pihent egy pillanatra sem. Képzelem, másnap hogy fájt a feje. Harsányi Zsolt (*) Gombaszögi Frida legközelebb a Magyar Színházban lép fel. Kedden megírta a Pesti Napló, hogy a Magyar Színház legközelebbi újdonsága Galsworthy színműve, az Elszökött asszony lesz, abban az esetben, ha a Magyar Színház igazgatósága megnyeri vendégszereplésre Gombaszögi Fridát. A mai napon Gombaszögi Frida értesítette Faludi Jenőt, a Magyar Színház igazgatóját, hogy szívesen vállalja az Elszökött asszony címszerepének eljátszását. Ezzel az üzenettel megoldódott a probléma és most már bizonyos, hogy a Magyar Színház legközelebbi bemutatója ez a Galsworthy-darab lesz Gombaszögi Fridával a címszerepben, míg a három férfi főszerepet Csortos Gyula, Hegedűs Gyula és Törzs Jenő fogják játszani. Még két női szerep van a darabban, ezt a két szerepet Berky Lilire és Forrai Rózsira osztották ki. Egyébként a Magyar Színház teljes művészgárdája részt vesz ezen az előadáson. A Pesti Napló munkatársának Gombaszögi Frida nyilatkozott új szerepéről és a következőket mondotta: — Az Elszökött asszony címszerepében megtaláltam azt a feladatot, amely egy színésznő számára a legszebb. Ez a darab egy aszszonyról szól, aki nem találja meg a boldogságot férje oldalán és elmenekül tőle. A legfinomabban megírt lélekrajza ez a darab egy menekülő asszonynak. Szokatlanul erős drámai erővel írta meg ezt a darabját Galsworthy, aki vezérmotívumul a szerelmet választotta. Az Elszökött asszony az előkelő angol társaságban játszódik le. Karinthy Frigyes fordította és Lakatos László rendezi. (*) A fátyol titkai. A Nemzeti Színház decemberben bemutatja Vörösmarty Mihálynak A fátyol titkai című vígjátékát, amely versben és prózában van megírva, a vígjátékot Hevesi Sándor némiképpen átdolgozza és ő is rendezi. (-) Cárevics — Dorottya. A Városi Színház januárig bemutatja Lehár Ferenc Cárevics című operettjét, amelyet Lehár most fejezett be. Ugyancsak a Városi Színház műsortervezetén szerepel Kacsóh Pongrác háromfelvonásos vígoperája, a Dorottya is, amelyet még ebben a szezonban feltétlenül bemutat a Városi Színház operai együttese. (*) Emlékoszlopot kap Pethes Imre szülőfalujában. A Jászok Egyesülete Budapesten emlékoszlopot állított Jászárokszálláson Pethes Imre színművész, a Nemzeti Színház volt örökös tagja szülőháza előtt. Az emlékoszlop ünnepélyes leleplezése folyó évi október 10-én, vasárnap délelőtt 11 órakor lesz. (*) Reinhardt. A mai nap huszonöt teljes évvé kerekítette ki azt az időt, amióta Reinhardt színigazgató és rendező lett. Reinhardt neve ma már egyet jelent az igazi, a teremtő zsenik nevével. Egyik napról a másikra forradalmasította a színpadot, új perspektívákat nyitott, bátor, művészi áhitattal formálta át a színpadot templommá és állította végül a templomot a színpad szolgálatába. A kabarétól, Wedekinden, Ibsenen, Szép Helénán, Lysistratán, Gerhardt Hauptmannon, Bernhard Shawn, Shakespearen és pantomimeken keresztül elérkezett a salzburgi Dom szent küszöbéig. Érdekes szimbóluma ez ennek a színes, művészi akarásban, lendületben és eredményekben gazdag pályafutásnak. Ünneplik Reinhardtot. De ő Salzburgba menekült az ünneplők elől. Szerénység ez? Gőg? Ez — Reinhardt (*) A Városi Színház és a Királyszínház együttese a Fővárosi Operettszínházban. Megírta már a Pesti Napló, hogy Fedák Sári amerikai utazása miatt elmarad novemberről a Vígszínház együttesének vendégjátéka a Fővárosi Operettszínházban, úgyhogy ez az együttes csak január végén kezdi meg, vendégszereplését. Januárra azonban Lázár Ödön, a Királyi Színház igazgatója kötötte le a Király Színház együttese számára három hónapra a Fővárosi Operettszínház színpadát. Roboz Imre, a Vígszínház igazgatója tárgyalásokat kezdett Lázár Ödön igazgatóval, hogy a Király Színház együttese ne januárban, hanem már novemberben, kezdje meg vendégjátékát az Operettszínházban. Ennek több akadálya volt. A legnagyobb akadály az volt, hogy a tervezett operett még nem készült el. Most egy új terv merült fel, az a terv, hogy a Király Színház és a Városi Színház közösen alakított együttese vendégszerepeljen novembertől kezdve a Fővárosi Operettszínházban. Ebben a pillanatban az a helyzet, hogy a megindult tárgyalások eredménnyel biztatnak. Abban az esetben, ha a megegyezés egy-két napon belül létrejön, a Városi Színház és a Király Színház együttese már a jövő hónapban megkezdi vendégszereplését a Fővárosi Operettszínházban. (*) Pataky Kálmán budapesti vendégszereplése. A bécsi állami Operaházhoz szerződött Pataky Kálmán megállapodást kötött Radnai Miklóssal, a budapesti Operaház igazgatójával, hogy huszonnégy estén át fog vendégszerepelni a budapesi Operahházban. Pataky első idei fellépése decemberben lesz. (*) Bartók Béla új kompozíciója. A nyár folyamán Bartók Béla nagy zenekari kompozíciót fejezett be, amelynek címe: Falu. Több részből áll ez a kompozíció, melyet tizenhat szóló hangszer és négy althang ad elő. A bemutatóelőadás előreláthatólag novemberben lesz Newyorkban. A budapesti előadást Komfori Vilmos fogja betanítani. A négy althangú művésznő: Basilides Mária, Budanovits Mária-Marschalkó Rózsi és Falus Magda lesz. Gombaszögi Frida Galsworthy John A bécsi »Sasfiók«. Ida Roland a reichstadti herceg szerepében a Rostand-dráma burgszínházi előadásában. Mellette Max Devrient Metternich szerepében (") Egy fiatalember, aki felakasztotta magát. Ezzel a címmel mutatták be legutóbb a párizsi Studio des Champs Elyséesben Jean Suitton tárgyfelvonásos színművét. A darab főhőse Jaques ésa Saint 'Amand vicomte, aki elhatározta, hogy felakasztja magát, mert szeretné átélni az akasztás izgalmait. Terve sikerül. Későn vágják le a kötélről. Meghal. A halottak országában megvetéssel fogadják az öngyilkost, aki már megbánta tettét. Bírák elé kerül, akik azt az ítéletet hozzák, hogy vissza kell térnie az életbe. Elküldik és kísérőt is adnak melléje. A vicomte felébred ágyában és azt hiszi, hogy azok mentették meg az életnek, akik levágták őt a kötélről. Újra kezdi az életet, de ez az élet teli van szomorú tapasztalatokkal. Felesége megcsalja, barátja becsapja, vagyona elúszik és végül, megszökik a felesége. A sok szenvedés megtöri a fiatalembert. Megőszül. Mellette gubbaszt kísérője, akinek a neve: Fájdalom! ... A darabnak nem volt nagy sikere. A kritikusok közül Etienne Rey ezt írja a darabról: — A szerző felakaszt egy fiatalembert, hogy néhány aforizmát adjon a szájába! VI., Révai uccil18 sz. Erie Klabraspartie Semfast Mr. John Keaper: Bohózatok Rott és Steinhardttal. Kezdete negyed 9 órakor.