Pesti Napló, 1926. október (77. évfolyam, 222–248. szám)

1926-10-05 / 225. szám

6 Ked: PESTI NAPLÓ 1926 október 5 Fiú vagyok-e vagy leány? * Világéletemben mindig azt hittem, hogy fiú vagyok, de mától kezdve már muszáj gondolkoznom rajta, hogy nem vagyok-e mégis leány. Hogy ebbe a szörnyű kétségbe beleestem, azt is a kormánynak köszönhetem, egyéb jókkal egyetemben. A népjóléti miniszter úr, illetve helyettes belügy- vagy hadügyminiszter úr (nem tudom, hogy e percben melyik hivatalának köntösét viseli legfelül Vass kegyeles úr) azt magyarázgatta tegnap egy igen szép retorikai teljesítményében, hogy »nem tud elképzelni erős kormányt stabil és szuverén polgárság nélkül«, s ezzel óriási szeget ütött a fejembe. Ha ezt a mai kormány egy tagja mondta és nem én, akkor igazán megáll az eszem és már azt sem tudhatom, hogy fiú vagyok e vagy leány? Erős, stabil és szuverén polgárság? Hiszen ha a polgárság valóban erős, valóban stabil és valóban szuverén volna, Vass kegyelmes úr ma az Úr szőlőskertjében munkálkodnék (aminek azért örvendenék, mert a legkitűnőbb püspökök egyike válnék belőle), Pesthy Pál igazságügy miniszter úr pedig megvalósíthatná egykori ábrándját és publicista lehetne (aminek viszont nem örülnék, — tetszik tudni: a konkurencia miatt) s a többi miniszter urak is részint nyugalomba vonulnának, részint a legkülönbözőbb pályákon működnének, — mindent csinálhatnának, csak éppen miniszterek nem lehetnének. Erős, stabil és szuverén polgárság? Ha ez léteznék,de sok dolog másként lenni ma Magyarországon! A miniszter úr nem tudja elképzelni a kormányt erős és szuverén polgárság nélkül, én viszont nem tudom elképzelni ezt a kormányt erős és szuverén polgárság felett. Ha pedig fantáziánk ennyire ellentétes, ez mással nem magyarázható, mint hogy egyikünknek a fantáziája hibásan működik. Mint tekintélytisztelő ember, királyi (vagy tán most már állami?) közjegyző előtt is kész vagyok elismerni, hogy az én fantáziám a hibás. És ha oly elemi dologban, mint abban a kérdésben, hogy egy erős polgárság támogatná-e a mai kormányt vagy nem, nyilvánvalóan tévedek, midőn azt hiszem, hogy igenis nem támogatná. — akkor nincs jogom biztossággal állítani, hogy fiú vagyok, mert lehet, hogy abban is tévedek. Még jobban meg vagyok zavarodva, amikor ma arról értesülök, hogy Wolffék és Kipkáék egyesülnek, hogy meglegyen végre a polgári blokk. Teljesen tanácstalanul állok e hírrel szemben. Tréfa ez, vagy valóság?! Valóságnak nagyon szomorú, tréfának nagyon rossz. Ugyan ne izéljenek velem az urak! Eszembe jut, hogy egyszer már csináltak velem hasonló rossz tréfát. Valami névnapi ebédet ettünk és ittunk egy balatonparti községben s késő délután az az okos gondolatunk támadt, hogy jó lenne megfürdeni. Amíg fürödtem, a cimboráim megfordították a magányosan álló fürdőkabint. Mikor a vízbe mentem, az ajtó, mint minden tisztességes kabin ajtaja, a víz felé nyílott; most, hogy megfordították, a kabin háttal állt a víznek s a falu felé nyilt az ajtaja. Mikor a fürdést megelégeltem s öltözködni akartam, óriási megdöbbenéssel láttam, hogy a kabinnak nincsen ajtaja. Annyira meg voltam lepetve, hogy forgott velem a világ, s igen röstéltem, hogy íme, alkalmasint többet ittam a kelleténél, mert nem tudok benyitni a saját fürdőkabinomba. Csak a társaság kacagása ébresztette fel végül bennem azt a gyanút, hogy alkalmasint megint egy oly rossz somogyi tréfának vagyok az áldozata, mint mikor ugyanabban a fürdőkabinban apró békákat tettek bele a cipőm orrába, s belisztezték a fürdőlepedőmet, hogy törülközés közben mindjárt egy kis tésztát is gyúrjak akkor még bozontos fürtjeimbe. Nagyságos politikus urak, ne izéljenek velünk! Ha Wolffék és Supkáék egyesülve a polgárság megtestesítői, akkor mi vagyok én? Szocialista? Kikérem magamnak! Vagy tegnapról mára valami arisztokrata lett belőlem? Na, ilyen bolondot nekem ne mondjanak! Polgár vagyok ma, miként tegnap az voltam és holnap az leszek és csupán a mi utcánkban több száz embert ismerek, aki semmi szín alatt sem lenne tagja se a Wolk-pártnak, se a Ripka-pártnak, de azért még nem szocialista és nem is arisztokrata, hacsak nem titokban. Itt a szomszédban Rezucsek, a késes, ugyan nagyon magasan hordja az orrát, de nem hinném, hogy báró volna . •. Polgárok ezek mind, nagyságos uraim, polgárok mind, ki a javából, ki az aljából. Ne tréfáljanak tehát az urak ezekkel a polgári jelszavakkal, már csak azért se, meg nagyon régi tapasztalat szerint nem jó az ördögöt a falra festeni, addig beszélnek a polgárságról, míg végre meg fog jelenni! Tíz nappal ezelőtt említettem, hogy minden politikus, aki nem akar eltűnni a közéletből, demokrata jelszavakkal lesz kénytelen dolgozni. Nagyon kedves az uraktól, hogy igazolnak engem, de a nagy gyorsasággal igazán zavarba hoznak. Már szinte félek, hogy túlságosan gyorsan következik a csekélységem által szintén bejövendölt második felvonás, melyben mindenki verni fogja a mellét, hogy ő titokban mindig liberálisan gondolkodott. A »polgárságért« való nagy rajongás azonban ma még egy kissé megzavart láttára nem is tudom: ébred vagyok-e, vagy álmodom" Langer Jenő törvényszéki elnök felsőbb kérésre állásában marad (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt befejezett tényként beszéltek a büntetőtörvényszéken és a királyi ügyészségen arról, hogy a budapesti büntetőtörvényszék vezetésében változás történik, amennyiben Langer Jenő kúriai bíró, a büntetőtörvényszék elnöke, október végén nyugalomba vonul. A törvényszéki elnök ugyanis október 28-án tölti be 70-ik évét és ezzel azt a korhatárt, amelyen túl köztisztviselő aktív szolgálatot sem teljesíthet. A büntetőtörvényszék elnöki méltóságának betöltésére, az utód kinevezésére természetesen azonnal megindultak a kombinációk. Mint egyenlő eséllyel pályázókat emlegették Straehe Gusztáv főügyészt, a budapesti királyi ügyészség elnökét, Töreky Géza kúriai bírót, a büntetőtörvényszék másodelnökét, Kállai Miklós és Gadó István táblai tanács-, elnököket. Illetékes helyen szerzett értesülésünk szerint az új elnöki kinevezés egyelőre elmarad, mert Langer Jenő elnököt kiváló érdemeire való felhívással felkérték, hogy tekintsen el nyugalombavonulásától és maradjon meg továbbra is — legalább egy esztendeig — a büntetőtörvényszék elnöki állásában. Bigámia, sikkasztás (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntetőtörvényszék soros vizsgálóbírója elé hétfőn délelőtt elegánsan öltözött, szikár, beesettképű fiatalembert kísértek a szuronyos fogházőrök. A fiatalember, muszakbányai Hoffmann Elemér, jelenleg »újságíró«, kettős házasság büntette és sikkasztás miatt került az igazságszolgáltatás kezére. Ruszkabányai Hoffmann Elemér, aki most töltötte be 28-ik életévét, előkelő földbirtokoscsaládból származik, a Felvidékről került Budapestre. Hoffmann Elemér már évekkel ezelőtt szakított családjával és egy ideig a hazulról hozott pénzből tartotta fenn magát. A pénz hamar elfogyott, mert az előkelő élethez szokott fiatalember nem a legszűkösebben bánt vele. Mikor pénze fogytán volt, a legnagyobb gondok közé került. Ekkor Budapesten megismerkedett egy úri családból származó fiatal leányával, Kovács Júliával, megszerette a leányt, majd, bár nem volt mire házasodnia, megkérte a kezét. Két évvel ezelőtt Kovács Julia hozzá is ment Hoffmann Elemérhez. A hozomány hamar elfogyott Hoffmann Elemér kezében s néhány hétre Hoffmann Elemér otthagyta fiatal feleségét. Szaklapoknál helyezkedett el, ahol fizetett cikkeket írt és feleket látogatott. Elég jól keresett és gyakori vendége lett a mulatóhelyeknek, kluboknak, ahol mint »előkelő« újságírót ismerték. Közben az éjszakai élet felőrölte szervezetét, tüdőcsicshuridot kapott. Lassanként teljesen begyakorolta magát a szakmába, úgyhogy a Magyar Úriasszonyok Lapja mint főmunkatárst szerződtette. De Hoffmann Elemér nem volt megelégedve anyagi helyzetével, s elhatározta, hogy újra megnősül anélkül, hogy első házasságát felbontaná. Meg is volt már a jelölt, egy 30 éves jó előzetes letartóztatás módú leány, Takács Rózsi személyében, aki" hajlandó is volt hozzámenni a nálánál két esztendővel fiatalabb, előkelő megjelenésű és öszszeköttetésű fiatalemberhez. 1926 elején kötötték meg a házasságot, a házasság azonban itt sem hozott sokáig anyagi könnyebbséget. Hoffmann Elemér elhatározta, hogy könnyebb úton próbálkozik meg a pénzszerzéssel, végiglátotgatta a lap előfizetőit, hirdetőit és üzletfeleit és valamennyiüknél beinkasszálta a lap részére járó összegeket, melyekkel nem számolt el a lap tulajdonosával. Amikor a laptulajdonos megtudta, hogy Hoffmann Elemér visszaélt bizalmával, azonnal elbocsátotta állásából és a feleknél letiltotta a tartozási összegeket. Hoffmann ekkor felkereste a laptulajdonos ismerőseit és annak nevében kölcsönt kért tőlük. Egy-két milliós összegekben számottevő összeget tudott össze- gyűjteni Hoffmann Elemér, aki abban bízott, hogy a laptulajdonos nevében kért összegeket a laptulajdonos is fogja visszafizetni. Rosszul számított. Amikor a laptulajdonos megtudta, hogy volt munkatársa az első kegyelem után sem tért észhez és tovább folytatja szélhámoskodásait, feljelentette. A rendőrségen derült ki, hogy Hoffmann bigámiát követett el. Dr. Koritsánszky József vizsgálóbíró előtt Hoffmann Elemér térdre vetette magát és könyörgött, hogy bocsássák szabadon, a pénz azért kellett, mert tüdőbajt szerzett és gyógyíttatni akarta magát, nem akart ilyen fiatalon megválni az élettől. Azt is felhozta védekezésül, hogy 14 millió követelése volt a Magyar Úriasszonyok Lapjánál és így jogában volt az inkasszált összegeket saját céljaira fordítani. A vizsgálóbíró nem fogadta el Hoffmann Elemér védekezését s kettős házasság és sikkasztás bűntette címén elrendelte előzetes letartózttztatását. Másfél évi börtön után felmentés Egy meghiúsult házasság után (Saját tudósítónktól.) Schild Józsefné kecskeméti színházjegyszedőnő házasságszédelgéssel elkövetett csalás miatt büntetőfeljelentést tett Terhes Antal kecskeméti nyersbőrkereskedő ellen azért, mert az utóbbi nős voltát elhallgatva, házassági ígérettel rávette őt arra, hogy 25 millió korona értékű ékszerét neki átadja. Terhes az ékszereket elzálogosította és az érte kapott pénzt saját céljaira fordította. A kecskeméti törvényszék előtti főtárgyaláson több tanút hallgattak ki, akik a sértett előadásából szereztek tudomást arról, hogy Terhes Schildnének házasságot igért, sőt akadtak tanuk, akik Schildné ékszerei közül egy gyűrűt az egyik kecskeméti kávéház pénztárosnőjének ujján láttak. A kecskeméti törvényszéken gróf Lázár Miklós egyes bíró házassági szédelgéssel elkövetett csalás bűntettében mondotta ki bűnösnek Terhes Antalt, akit ezértmásfél évi börtönre ítélt és elrendelte azonnali letartóztatását. Terhes csak később, óvadék ellenében került szabadlábra. Fellebbezés folytán ma foglalkozott az üggyel a budapesti ítélőtábla. A fellebbezési tárgyaláson dr. Fischer főügyészhelyettes az ítélet súlyosbítását kérte, mert vádlott rútul VISSiáát egy 110 Mevékenységével. A védő ez-zel szemben felmentést kért, mert a jelen esetben az elhagyott és hiúságában sértett ideát bosszújáról van csupán szó és mendemondákra!" ítéletet alapítani nem lehet. A tábla hosszas tanácskozás után a vádlottat az ellene emelt vád és következményei alól felmentette, mert bűnösségére nézve megnyugtató bizonyítékot nem talált. Az ítéletben a főügyész is megnyugodott, és így az jogerőssé vált. Játéka a budapesti tábla előtt l Jfjtm de mérlegképessé is emel-3 B •HkWiBJ'^f «Bf heti könyvviteli tudását A zárókimutatás szerkezete (Mérlegtár. alapismeretek) Ez a könyv a könyvviteli ' cínm könyv utján. Irta: tudá, egészének alapos.d. Gane József a kereskedelmi könnyen áttekinthető VST- akadémia tanára. szófoglalása: tömör, még Ara 62.500 kor. "Vadási"n- | Kapható »Az list« könyvkereskedéseiben: Budapest, VH. Erzsébet körút 18—20. sz. V., Vilmos csiszár út 14. sz]