Pesti Napló, 1926. november (77. évfolyam, 249–272. szám)

1926-11-16 / 260. szám

10 Kedd PESTI NAPLÓ 1926 november 16 délvidék kongresszusa (jobbról balra: dr. Fali Endre, dr. Kötevényi Olivérné, Herczegh Fe­renc, Molnár Dezső altábornagy) I­M­­­I Egy feleség heres hét csábító asszonyt Jeffcoat ezredes különös válópere előtt ki akarták küldeni a női esküdteket a tárgyalóteremből London, november 15. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) Lord Merrivale bíró elé került az a váló­per, amelyet Algernon Cautley Jeffcoat ezre­des felesége indított a férje ellen. — Azért kérem a tisztelt esküdtbíróságot, hogy válasszon el a férjemtől, — mondotta a körülbelül 40 éves ezredesné — mert a férjem megcsalt. Két nővel csalt meg. Az egyiknek a nevét nem tudom, a másik Origgs­né asszony. Mielőtt hozzáfogtak volna a tárgyaláshoz.­ Sir Patrick Hastings, az ezredesné képvise­lője figyelmeztette a bírót, hogy a per során rendkívül kényes dolgok fognak nyilvános­ságra kerülni és ezért ajánlatos volna, ha az esküdtek közül a leányok eltávoznának én he­lyettük vagy férfiak, vagy férjes asszonyok jönnének be. — Nekem nincs törvényes hatalmam arra, — mondotta lord Merrivale — hogy a leányesküdteket eltávolítsam, de nekem is az a nézetem, ha csakugyan kényes dolgok fognak felmerülni, akkor a leánysorban levő esküdtek távozzanak. Tizenkét esküdt közül öt volt nő és az öt közül három leány. Egyik sem mozdult. — Ha jól megfontolom a dolgot — vette át a szót ismét Sir Patrick — akkor azt kell mondanom, hogy nemcsak kényes dolgokat kell érinteni, hanem bor­sosakat is. A női esküdtek mozdulatlanul néztek maguk elé. — Sőt — folytatta Sir Patrick — lesznek olyan részletek, amelyek az obscenitás terére vezetnek . . . Minden szaru a női esküdtekre irányult, de ezek közömbösen állották a pillantásokat... — Amint látom, — vette át a szót Lord Marrivale — a hölgyek nem ijedősek, ennélfogva megkezdjük a tárgyalásokat. A­ botrányos fénykép Sir Patrick erre előterjesztette a bizonyíté­kait. Elmondotta, hogy Jeffcoat ezredes a mult év tavaszán Nizzában volt a feleségével. Egy ízben az asszony korábban kelt fel, mint a férje s kiment az előszobába. Itt a fogason a férje kabátja függött. Kíváncsiságból bele­nyúlt a kabát belső zsebébe. Egy fotográfia volt benne. A fénykép egy nőt ábrázolt, akin nem volt ruha. Az ezredesné felháborodva rohant be a hálószobába. — Mit tartogat maga a kabátja zsebében? — ri­valt a férjére. Az ezredes álmosan nyitogatta a szemét és látszott rajta, hogy nem tudja, miről van szó. Az asszony az orra elé tartotta a fényképet. — Lássa, — kiáltotta magánkívül — ilyen malac­ságokat gyűjtöget maga. Az ezredes kezébe vette a fényképet, rá­bámult és azután elszakította. — Ugyan kérlek szépen, — fordult a feleségéhez, • egy hosszú históriát mondott el neki. A hosszú história arról szólott, hogy a Riviérán szokás, hogy a látképes levelezőlapo­kat árusító fiúk, ha urakat látnak, nem a lát­képes levelezőlapokat kínálják nekik, hanem­­ a belső zsebükből vesznek elő ilyen malac­ságokat. — Megsajnáltam az ipsét — szólt az ezredes unott hangon — s vettem tőle egy ilyen holmit... Én bizony jóformán meg sem néztem ... „Ez az" Az asszony hallott már valamit a látképes lapokat árusítók manipulációjáról és ezért nem tar­totta teljes lehetetlennek a férje kifogásait. Mind­amellett az eltépett fényképet felvette és összera­gasztotta. Néhány nap m­úlva egy kávéház teraszán ültek és uzsonnáztak. A szomszédos asztalnál egy rendkí­vül elegáns hölgy foglalt helyet, aki nagyon isme­rősnek látszott az ezredesnének. — Hol láttam én ezt a nőt? — töprengett magá­ban Mrs Jeffcoat. Percekig gondolkozott, míg végül úgy rém­lett neki, mintha ez a nő hasonlítana arra a fényképre, amelyet a férje kabátja zsebében talált. Feltűnés nélkül kinyitotta a retiküljét és kivette onnan a fényképet. — Ez­­! — szaladt végig minden idegen a gon­dolat. Mindamellett nem akart botrányt rendezni, ezért nem szólt semmit, míg a szállásukra nem értek. Itt az asszony nagy jelenetet rögtönzött, de az ezredes váltig tagadott. — Az lehet, — mondotta — hogy a fénykép és az a nő azonos. Én azonban erről nem tehetek. Én tíz frankot adtam azért a­ fotográfiáért, de hogy kit áb­rázol, arról fogalmam sincs. A dolog akkor ennyiben maradt. Az ezre­desné azonban ettől fogva gyanakvással kísérte férje minden lépését. Gondosan átkutatta vala­mennyi zsebét s a papiroskosarát. Néhány heti megfigyelés után a papírkosárban összetépett levelet talált, amelyet gondosan összerakott s akkor a következőket olvasta benne: ..Édes egyetlen katonácskám! Sohasem fogom elfelejteni azt a huszonnégy órát, amelyet Marseillesben töltöttünk. Ragyogó huszonnégy óra volt.­­ Még most is érzem minden porcikámban a fényét, a pompáját, az édességét. Köszönöm, köszönöm... Mióta hazajöttem, bezár­kóztam a szobámba, állandóan azzal foglalkozom, hogy e huszonnégy óra részleteit magam elé idéz­zem ...« Kerestetik a második Amikor Sir Patrick a levél olvasásában ideért, megállt szempillantásra és a női esküd­tekre nézett. Ezek nyugodtan fogadták a tekin­tetét. Sir Patrick megrándította a vállát, az­után tovább olvasta a levelet, amely mész nészv oldalon keresztül tartalmazta a visszaemlékezé­seket. A levél alá ez volt írva — »Germaine«. Az ezredesnének most már nem volt semmi kétsége férje hűtlensége felől. Hiszen férje csakugyan Marseillesben volt abban az időben és a szétszakított levelet Marseillesből való visszaérkezése után találta megt a Darúrkosár­ban. A férje tehát hűtlen volt hozzá, ehez semmi kétség nem fért. Csak azt kellett még megtudni, ki az a Germaine. Elővette a nizzai szállodák vendé­geinek névsorát és ebben a következő nevet ta­lálta : Mrs. Germaine Griggs. Az ezredesné elment abba a szállodába, ahol Mrs. Griggs la­kott. A szobapincért megkérte, vezesse őt Griggsné asszony szobájába. Ide benyitott s ott látta maga előtt azt a nőt, aki a kávéház teraszán az ő asztaluk mellett ült s akit a fény­kép ábrázolt. Amikor az ezredesné közölte felfedezését férjével, ez flegmatikusan csak ennyit mon­dot: — Ha tudod, akkor már igazán nem érdemes a dologról diskurálni... Még ugyanaznap az ezredesné még egy el­szakított levelet talált összegöngyölve a szoba sark­ában. Ezt is egy nő írta, de nem Ger­maine. Ezt »Lilly« írta alá. Ebből a levélből is kétségtelenül kitűnik, hogy Jeffcoat ezredes Lil­lyvel is megcsalta a feleségét. De hogy ki az a Lilly, azt nem tudta megállapítani. Az ezredesné megtört hangon beszélt az esküdtbíróság előtt arról a fájdalomról, amely eltöltötte férje hűtlensége felfedezésekor. Az összeomlott és kinevetett világ — úgy éreztem, — kezdte vallomását — mintha egy egész világ omlott volna össze a lelkemben. Amikor ezeket a szavakat kiejtette, egy nő, aki a hallgatóság­ sorában ült, hangosan felka­cagott. Lord Merrivale szigorúan ránézett a ka­cagó nőre s megparancsolta, hogy álljon fel. — Mondja meg, — kérdezte tőle a bíró — miért nevet? A nő, aki az utolsó divat szerint volt öl­tözve és az angol arisztokráciához tartozott, még akkor is nevetett s csak nehezen tudta le­győzni a vidámságát. Azon nevettem, — mondotta végül — áruit az ezredesné asszony mondott. Hogy beszélhet valaki ilyen novetlesztikus hangon, hogy­­egy egész világ omlott össze a lelkemben«. Hiszen napirenden van, hogy a férj megcsalja a feleségét. Nem olyan nagy dolog ez, nem kell azért szavalni... Lord Merrivale csak ennyit mondott: — Azonnal távozzék a teremből. A nő megint hangosan nevetett s még akkor lehetett a kacagását hallani, amikor a folyosón kopogtak a topánkéi. A nevető nő eltávolítása után a bíróság folytatta az ezredesné kihallgatását. Ez el­mondotta, hogy Jeffcoat ezredes tulajdonkép­pen mindössze négy hétig volt igazi férj. A mézeshetek lepergése után igen hidegen visel­kedett. — Csak polgári körökben szokás az, — mondotta volt az ezredes gyakran — hogy férj és feleség min­dig összebújik . . . Magunkfajta embereknél az ilyesmi nem illik. . . ........ Az asszony sokat szenvedett emiatt, de lassanként belenyugodott. Amikor azonban rájött arra, hogy a férj csak vele szemben ilyen, »előkelő«, de más nőkkel szemben­­ pol­gári« módon viselkedik, akkor elszakadt türel­mének a fonala s­ nem volt hajlandó tovább a megalázott sorsát viselni. A tárgyalás folytatását elhalasztották. N­ ———BWBM— A Kovács-testvérek és a Török­ Mapi­kaszinó sajtóperében felmentették a „Magyarország" cikkíróját (Saját tudósítónktól.) Csánk Endre hirlatt­író a :»Magyarország« 1925 december 16-iki szár­mában egy-egy cikket írt, amelyekben a Ma­gyar—Török Kaszinó működésével foglalko­zott. Megírta, hogy az atrocitásairól hírhedt Kovács-testvérek élénk részt vettek a kaszinó megalapításában, mert ily módon akarták ma­gukat, a közéletbe visszacsempészni. Azt is megírta Csánk Endre, hogy a kaszinó neves közéleti férfiakat beleegyezésük nélkül bevá­lasztott az igazgatóságba. Végül azt is meg­írta, hogy a kaszinóban hazárdjáték folyt." A cikkek miatt nyolcrendebb­ sajtórágal­mazás címén indítottak pert Csánk ellen a Ko­vács-testvérek és a Török—Magyar Kaszinó. A hétfőn délelőtt megtartott tárgyaláson Publik elnök elrendelte a valódiság bizonyítását, ki­hallgatta a bíróság Ugron Gábort, aki el­mondotta, hogy beleegyezése nélkül bevá­lasztották a kaszinó vezetőségébe. Kihallgat­ták a kaszinó két volt pincérét, akik azt val­lották, hogy slepperek segítségével ehte­min folyt a kaszinóban. Báró Luzsénszky Zsigmond és a Kovács-testvérek kihallgatása után a fő­magánvádló 50 millió korona kártérítést kért a kaszinó, 5,5 millió koronát pedig a Kovács­testvérek részére. Dr. Vajda Ödön védőbeszé­dében rámutatott arra, hogy egyes embereket a sajtótörvény szigora felbátorít arra, hogy kötelességüket teljesítő hírlapírókat a vádlot­tak padjára ültessenek. Kérte a vádlott fel­mentését. A bíróság ítéletében felmentette Csárik­ Endrét azzal az indokolással, hogy minden ál­lítását be tudta bizonyítani és az az állítása is megfelel a valóságnak, hogy a Kovács­ testvé­rek erkölcsi szempontból kifogás alá esnek. I É8S a t­estibb mint a hiis. kapható mindenütt 60 dek&tól 'l kilogramig­­ nanyság szerint 25.00©—30.000 §*©?©faáéri„ Ep.­vcsarnokban: Haltenyésztő r.-t.: Zimmer r.-t., Bartstné, Bodorkos, ifj. Fanda. Finkelstein, Jonas, Mayerné, Neumann, Székely. Zimmer, József tér. Hunyadytéri v.s.: Steiner, özv. Adlerné, özv. Deutschné. Klauzittéri ves.: Falkenheim, Singer, Falkenheim Károly. Telekvtéren : Steiner, Dennen­baum, Schmauder, Pfiszterné. Holdaceai ves.: Mellingerné, Spiegel. Garaytéren Viz­ v. Mauck, özv. Mü­llerné, Schnizné. Leheltéren: Lehmandern­é, Berka, Gottliebné, Lantnerné, Kleineisztné, Purcziné, özv. Reiprichné, Schmidt. Rákóczi­téri vcs.: Steiner. Bp. városháza: G&l és a Battyhinyi-, Krisztina- és Szénatéri piacokon. Reklamációk! Orsi: Kalássati Egyesület, Deséről út 15

Next