Pesti Napló, 1926. december (77. évfolyam, 273–298. szám)

1926-12-02 / 274. szám

20 Csütörtök­ PESTI NAPLÓ 1926 december 2 Ji taxi megölte a konflist Már csak 250 konflis van Budapesten • Ji kocsis is­­átszerelt mégis bakon ül Szeptember óta nem adnak ki új taxiengedélyt Eltűnt Budapest uccairól a büszke fiúkhoz, haldoklik a konflis és a fürge autótaxik vet­ték át a bérkocsiforgalom lebonyolítását. A közelmúltban fejezték be a bérkocsirendszá­moknak taxiengedélyekre való becserélését, közel ezer konflistulajdonos adta vissza szá­mát és 300 új autótaxi jelent meg a pesti ut­cákon. A bérkocsis iparág ősi fészkében, a József­városban székel ma is. A Bérkocsis utcában vannak az ipartestület helyiségei, ahol ma már az új taxiautók ügyeit is intézik. A közeli Rákóczi téren még ma is meglehetősen népes konflisstand várja a vendéget és az ottani kiskocsmákban tanyáznak a bérkocsitulajdo­nosok és bérkocsissegédek. A standon négy-öt konflis áll, sőt e erés­zen szokatlan látvány, egy frakker is ott várja a beszállót. A kocsisok egy csoportban állva beszélget­nek. Paál Lajos bérkocsissegéd hajlandó meg­interjúvoltatni magát és társainak állandó he­lyeslése közben mondja el a konfliskocsisok gondját-baját. — Ma már csak összesen 250 láfogatú bér­kocsi van Budapesten, ebből hét a frakker, a többi autóra »szerelt« át. Közel ezer bérkocsi­számot vontak be és igen sok bérkocsissegéd van állás nélkül. Közel 300-an vannak és nem igen tudnak keresethez jutni. Egy részük so­főrvizsgát tett, de csak igen kevésnek sikerült az új autótaxikon elhelyezkedni, mert több­nyire az autótulajdonosok maguk vezetnek, vagy pedig szerelő-sofőröket alkalmaznak. Ne­kem is van sofőrigazolványom, — ezzel elő­húzza a zsebéből és megmutatja gépkocsivezetői jogosítványát. — De nem azért ülök a bakon, mert nehéz az elhelyezkedés. Voltam én már három hónapig taxisofőr, de a szívem csak visszahúz a konflishoz. Húsz éve hajtom már a lovat, nem tudok én beleszokni az autóveze­tésbe. Nagyon ideges lesz az ember, vigyázni kell, hogy valami karambolt ne csináljon, sok­kal jobb a lassú, de biztos konflis bakján ülni. A hallgatóság helyeslő bólogatással kíséri Paál szavait, majd az egyik őszbecsavarodott bérkocsissegéd szólal meg: — Bizony így van ez kérem, az én cájgom is átszerelt, augusztus óta állás nélkül vagyok. Próbálkozom én mindenféle munkával, de mindenütt azt mondják, öreg vagyok, nem kellek. Elmennék én garázsba kocsimosónak is, dehát ott sincs munka. A budapesti bérkocsiközlekedés mostani helyzetéről érdeklődtünk az ipartestületnél. — Ma már csak 250 lófogatú bérkocsi van üzemben, a többi autóra szerelt át. A bérkocsi­rendszámokban az átcserélés tartama alatt ro­hamos hossz fejlődött ki. Csak három konflis­engedélyért adtak egy taxirendszámot. Kez­detben nyolcmillió koronáért lehetett venni egy konflisszámot, az árak rohamosan emel­kedtek és az ősz elején már 70 milliót is adtak egy bérkocsirendszámért. Természetes, hogy az új tulajdonosok között nagy verseny fejlő­dött ki és igyekeztek minél tetszetősebb és jobb kocsit beállítani. A standon az utasnak sza­bad, választási joga van, tehát nem a sorban legelső kocsiba kell beleülnie. Szeptemberben beszüntették a konflisszu­mok átcserélését és azóta nem adnak ki újabb autótaxi-rendszámokat. Csak a magas adók akadályozzák meg az új iparág virágzó fejlő­dését. Különösen a főváros sújtja nagy közle­kedési adóval az autótaxisokat. A magántulajdonban levő luxusautó után 21­ aranykorona közlekedési adót követel a főváros lóerőnként, a taxisoktól pedig 35-öt. A legérdekesebb, hogy az aranykoronát telje­sen ismeretlen okokból még ma is 17.000-res szorzószámmal kalkulálják. A KMAC és az autókereskedők egyesületének bevonásával már akciót is indítottak a taxisok az indokolatla­nul magas közlekedési adó leszállítása érdeké­ben és a magánautókkal egyenlő elbánást kér­nek. Kistaxira csak magyar gyártmányú ko­csikat szabad beállítani. Ez még nem volna baj, de a monopóliumot kihasználva, az egye­düli magyar gyár elég drágán méri kocsijait és emellett sok autótaxitulajdonos még ma sem kapta meg a nyáron megrendelt automo­bilját, így kénytelen ideiglenesen más gyárt­mányú kocsit beállítani, amelyet azonban ko­csijának elkészültekor nem használhat tovább. A luxusadóval is sok baj van. A bérautófuva­rozók ugyan luxusadómentességet élveznek, de ennek megszerzését minden gumi vásárlásnál, vagy karosszériaalkatrész beszerzésénél külön kell kérni. Hosszú kálváriát kell járni a hiva­talokban. Az adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal a Szalay utcában külön osztályt tart fenn a taxisok luxusadóügyeinek elintézésére. Több mint húsz tisztviselő intézi az ügyeket, a Rudolf téren iktatni kell minden egyes kér­vényt, azután számos tisztviselő kezén megy keresztül az ügy, míg végre megkapjuk az en­gedélyt egy gumi luxusadómentes vásárlására. Az új taxiknál körülbelül 600 sofőr helyezke­dett el, mert a legtöbb kocsi éjjel-nappal egy­folytában igénybe van véve. A sofőrök több­nyire volt bérkocsissegédek, de akad közöttük leszerelt katonatiszt, mérnök, B-lietűs tisztvi­selő szép számmal, sőt egy nyugalmazott kö­­zépiskolai tanár is a taxi volánja mellett ke­resi kenyerét. Most erősen várják már a mu­latságok szezonját, nyáron nem ment rosszul a taxisoknak, de most több a taxi, kisebb a ke­reset. Pedálrögzítő A nő a volánnál Livingstone őrnagy, híres angol autóversenyző, cikket írt a »The Motor« című angol autószaklapba. Az érdekes cikk­ből adjuk a következő részletet : A nők még ma is többnyire igen nagy jelentőségű és fontos feladatnak tartják az autóvezetést. Az autó kormánya mellett egészen másképpen viselked­nek, mint a férfiak és állandóan tanújelét adják lelkiberendezésük és temperamentumukban mutat­kozó nagy különbségnek. A kezdő női vezető igen félénk és óvatos. Már jó előre lefékezi kocsiját utca­keresztezések előtt, aggodalmas pillantásokat vet a szélrózsa minden irányába, vadul tülköl, nehogy bajt okozzon. Maga az óvatosság és állandóan találós félelemmel ül az autó kormánya mellett. Ugyanaz a nővezető, miután némi gyakorlatot szerzett az autó irányításában, teljesen megválto­zik. A túlságos óvatosságot a legnagyobb önbizalom és saját képességeinek­ túlbecsülése váltja fel, szédü­letes sebességgel száguldozik és nemcsak saját ve­zetői képességeit, hanem kocsijának teljesítőképes­ségét is túlbecsüli. Jóindulatú vezető, de meglehetősen veszélyes a gyalogjárókra. Utcakeresztezéseknél pon­tosan ügyel a rendőr jelzéseire, de megfeledkezik arról, hogy kocsija elé nézzen, nehogy elüsse a gya­logjárókat. Később már annyire elsajátítja az autó­vezetés tudományát, hogy szakértelmének és vezetői kvalitásainak külsőleg is kifejezést igyekszik adni. Elegánsan hátradűlve félkézzel fogja a kormányt, s­zájában az elmaradhatatlan cigarettával, amely azonban csak a legritkább esetekben ég. Még nem m­ulta meg, hogyan kell vezetni és dohányozni egy­szerre, azonban a cigarettát tekintélyének növelései céljából tartja szájában. Ha barátnőjét viszi magával kocsiján, akkor egyenesen közveszélyessé válik. Állandóan beszélget vele útközben, rá-rápillant, közben pedig a legna­gyobb baleseteket okozhatja kocsijával. Ez speciális női tulajdonság. A férfiak vezetés közben egy pillanatra sem fordítják el fejüket a menetiránytól. Érdekes, hogy a hölgyvezetők egészen különösen al­kalmazzák a kürtöt. Úgy látszik, halálos ellenségnek tekintik a gyalogjárót, akinek megrémítésére kell törekedniök. Rendesen utolsó pillanatban dudálnak rá a gyanútlan járókelőkre, halálos ijedelmet keltve. Az amerikai autórekordokat tudomásul veszi és hitelesíti az európai elismert automo­bil klubok nemzetközi szövetsége is, bár ezzel kétségtelenül nagy áldozatot hoz, hiszen a vi­lágrekordok listáján alig marad európai ered­mény. Az india­napolisi és louiziana­i eredmé­nyek, amelyeket legtöbb esetben együléses ko­csik értek el, jobbak az európai rekordoknál. Újrendszerű süllyeszthető pótülés HÍREK Automobilok az óceánjáró hajókon. A gaz­dag amerikai turisták Európába átrándulva, újabban saját automobiljukat is magukkal hozzák kirándulásukra. Legutóbb egyik hatal­mas óceánjáró gőzös nem kevesebb, mint 250 autót szállított át Newyorkból. Tervbe vették külön autószállító gőzösök járatását a jövő évtől kezdve, minthogy a nagy luxussal be­rendezett óceánjárókon az automobilok túl sok helyet vesznek igénybe. A Morris-kocsik Budapesten. Nálunk még kevéssé ismert autótípus tűnt fel Budapest utcáin, az angol Morris-autó. Aki valaha Londonban járt, annak az ottani autóáradatban is fel kellett tűnnie a jellegzetes külsejű négyüléses kis Morris-autónak, mely legsű­rűbben rajzik az autók tömkelegében, mert a Morris­autó Angliának sokkal inkább nemzeti autója, mint bármely más országnak saját nemzetbeli vezető gyárt­mánya. Morris amerikai arányokban fejlesztette cowleyi gyártelepeit és ma már évi 80.000 darab sze­mélyautót gyárt, tehát jóval többet, mint bármely más európai gyár. Emellett Birminghamban külön hatalmas gyártelepe van, ahol speciálisan csak a gyorskihordó teherautók készülnek, melyek Angliában szintén domináló helyzetet foglalnak el. Minden szem­pont helyes megítélésével Morris megtalálta az arany középutat és a Morris-autóban találnak a különböző igények a legkiegyenlítőbben összegezve kielégítést. A Morris-autó megfelel a legkényesebb ízlésnek, szer­kezetileg magas színvonalon áll, üzemköltsége pedig a lehetőség szerint alacsony. A Morris-autók térhódí­tása Magyarországon is megindult és valószínű, hogy ezek a tetszetős külsejű, erősen megépített, tartós an­gol kocsik rövidesen sűrűn be fogják népesíteni Bu­dapest utcáit és országutainkat. 1923-ban 211.000 látogatója volt a londoni Olympia Show­nak. Ez a szám a következő évben 180.000-ra csökkent. 1925-ben 194.000 angol volt kíváncsi a kiál­lításra, az idei látogatottság azonban ismét rekordot jelent: 264.000 fizető nézője volt a kiállításnak. Versenypályákhoz hasonló emelkedéseket építenek a kanyarodókban az angol ország­utakra, hogy ezzel is biztosabbá tegyék az or­szágutakon közlekedő kocsik forgalmát. Nagyszabású útépítési program Németországban. A német utak állapota a háború alatt és után nagy­mértékben leromlott, úgyhogy igen sok helyen az automobil-turisztika céljaira teljesen alkalmatlanná vált. A németek ezért az 1927. évi költségvetésben nagyszabású útépítési program lebonyolítására ha­talmas összeget állítottak be. Egyedül a Feketeerdő vidékének útépítő programja nem kevesebb, mint 65 millió márkát emészt fel. Különösen Észak-Németor­szágban van szükség az utak javítására és kiépí­tésére. Felemelték az autóvámokat Belgiumban. A belga automobil- és alkatrészvámokat a no­vember 2-án életbe lépett új vámtarifa szerint jelentékenyen felemelték. 100 kilónként az ed­digi 560 frank helyett 800 frank vámot kell fizetni, a pneumatikok­ és alkatrészek vámját is hasonló arányban emelték. Anglia motor- és gumiexportja az elmúlt esztendőben 12 millió font sterlinggel volt na­gyobb, mint az import. Amióta statisztikát ve­zetnek, ez a legkedvezőbb eredmény. Apart­agió rt. VI., Andrássy út 37. szám. Telefon: 89-44.

Next