Pesti Napló, 1927. február (78. évfolyam, 25–47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

2 Ked­i PESTI NAPLÓ 1957­­február 1 I­ Az én diktatúrám" a Pesti Napló számára írta: Miguel Jonimo && Riveira, a spanyol hipe­trópium elnöke Mindig az volt a­ meggyőződésem, hogy a spanyol nép ösztönei becsületesek, az erkölcse egészséges és az intelligenciája magas színvo­nalon van. Az utolsó három esztendő tapaszta­lata megerősítette ezt a hitemet. Valahányszor meg­látogatok egyes spa­nyol várost,, a közön­ség tapsviharral fo­gad. A közönség sorá­ban a munkások és a szegény emberek min­dig­ többségben van­nak. Amikor ez a tapsvihar megüti a fülemet, mindig meg­lepetést érzek. Hiszen mi, akik most a spa­nyol népet koriuá-11 gózzuk, sohasem hí­zelegtünk a népnek, vagy a nép valame­lyik rétegének. .Ellen­kezően. Mi kötelessé­geket hajtottunk vég­re, gyakran olyan kö­telességeket, amelyek­ről az előbbi kormány megfeledkezett. Visszaélések ellen kellett har­colni, amelyek gyakran mélyen és erősen meg­gyökereztek. Megtettük ezt és nem törődtünk azzal, hogy a népszerűségünket kockáztatjuk. Mégis, a népszerűségünk napról-napra nő! Amikor átvettük a­­hatalmat, az volt az első dolgunk, hogy szigorúan eljártunk azok ellen a közhivatalnokok ellen, akik nem akar­tak dolgozni, vagy akik visszaéltek a hatal­mukkal. Ezek közül több ezernek kitettük a szűrét. Ezután a szerencsejáték ellen indítot­tuk meg a hadjáratot. Ez a bűn mélyen befész­kelődött a nép lelkébe. A­­szerencsejátékból sok­ezer ember élt, ezeket természetesen meg kel­lett­­fosztanunk a könnyű kereset lehetőségétől. Különböző szubvenciókat és kedvezményeket alapos revízió alá vettünk. Könyörtelenül be­hajtottuk azokat az adókat, amelyeket jogtala­nul elengedtek. A városi életben szigorú te­rmelmet létesítettünk, az utcán éppen úgy, mint a népgyűléseken. Az összes szolgálatok­ban pontosságot követelünk. A felesleges hi­vatalokat az egész vonalon megszüntettük. A túlfizetéseknek utána néztünk s tetemesen le­redukáltuk őket. A sajtó munkáját különleges rendszabályoknak vetettük alá... Még néhány rendszabályt léptettünk életbe csak azért, hogy a rendet és nyugalmat bizto­sítsuk. Ezekről most nem szólunk. De szólok a király fegyveres erejéről. A spanyol hadseregnek nagyszerű tradí­ciója van, de éppen ez a tradíció vakította el s ebben az elvakultságában nem akart beillesz­­kedni az általános törvényhozási intézkedé­sekbe. Ez a­ körülmény bizony nagy nehézsé­geket okozott nekünk. Szerencsére ezt a vál­s­ágot is jól megúsztuk. Számtalan érdek sorakozott fel ellenünk s számtalan vélemény szállott, velünk szembe. Most pedig alig van ellenségünk s nyugodtan állíthatom, hogy az éni kormányom népszerű kormány. Ha ennek az okát kutatom, azt kell mondanom, hogy ez a spanyol nép magas erkölcsi felfogásának a számlájára írható. Arra a tömérdek visszaélésre, pazarlásra és korrupcióra gondolok, amely ebben az országban volt, bizonyos mértékig még ma is van, — nem tartottuk politikusnak, egyetlen­egy suhintással megszüntetni ezeket a vissza­éléseket — akkor szilárdul el bennem az a hit, hogy habozás nélkül a mostani úton kell to­vább haladni. Nem tudnám megmondani, vár­jon ha majd egyszer befejezzük a munkánkat, még mindig népszerűek leszünk-e. Még azt sem tudom megmondani, természetesen, fog-e végződni a munkásságunk, vagy pedig hir­telen megszüntetik. Én meggyőződéses opti­mista vagyok. Hiszem, hogy az ország továbbra is szeretni fog bennünket... Amikor Napóleon Szent Heléna szigetén különböző dolgokról elmélkedett, többek között azt, mondta, hogy Spanyolország régi dicsősé­gét nem lehet többé helyreállítani. Nekem nem ez a felfogásom. A restauráció alatt — 1874 óta XII. Alfonz trónra lépett — az én hazám hatal­ma­s lépésekkel haladt régi dicsőségének helyre­állítása felé s sokat tett, hogy a XIX. század polgárháborúi után maradt romokat eltaka­rítsa. A gyarmatosítási politika, amely az ameri­kai Egyesült Államokkal való oktalan háború­val végződött, erősen kimerítette a nemzetet. Ekkor állott be a reakció, amelyet komoly kor­mányok a királynő uralkodása alatt arra hasz­nálták fel, hogy megmentsék az országot — a politikai életben uralkodó korrupció ellenére. Spanyolország 1909 óta — noha még nem lpte át a felgyógyulás határát — több súlyos nehézségnél került szembe s ezek közül nem lehetett valamennyit, legyőzni. A marokkói probléma az utolsó tizenöt esztendőben mind égetőbbé vált. Majd társadalmi bajok kelet­keztek. Forradalmi mozgalom, terrorizmus, el­keseredett­ szeparatizmus, a költségvetés nagy deficitje — mindezekkel a gyenge kormányok nem tudtak megküzdeni. Éppen abban a pillanatban jöttünk, ami­kor a robbanás már majdnem megtörtént. Ennek a sok bajnak az­ orvoslását meg­kezdtük, de természetesen még mindig csak a kezdetnél vágnunk. Erős polgári érzés fogta el a lelkeket és az ország el van szánva rá, hogy követ bennünket azon az úton, amelyen haladva a megváltást elhozhatjuk. Katonai hírnevünket Marokkóban ragyo­góan visszanyertük. Ezen a gyarmaton szerve­zeteink teljesen egészségesek. A költségvetés deficitje kihalóban van. A terrorizmust legyőz­tük. A fegyelmet helyreállítottuk. A szepara­eltévelyedései és megbízhatatlansága el­lenére, a Népszövetség értékes szolgálatokat végzett. Ha a genfi intézmény felett kritikát gyakorolunk, akkor nemcsak azokkal az ese­ményekkel kell fog­lalkoznunk, amelyek nem mindig használ­tak a Népszövetség tekintélyének, hanem azokat a­ lépéseket is tekintetbe kell venni, amelyeket bizonyára megtettek volna, ha Népszövetség nem lenne. Csak így tu­dunk mérleget felállí­tani, amely megfelel a valóságnak és csak így tudjuk felismerni, hogy a Népszövetség tényleges szolgálato­kat teljesített. A há­borús gyűlölet és a békeszerződések elté­velyedései olyan helyzetet teremtettek, amely csak nagyon nehezen volt leküzdhető és a Nép­szövetség igen gyakran enyhítette közbelépé­sével a feszültséget. Pillanatnyilag a Népszövetséget többek között két igen súlyos veszedelem fenyegeti. Az egyik az, hogy Amerika teljesen elkülöní­tette magát, a másik az, hogy Oroszország nem tagja a Népszövetségnek. A kapitaliz­musnak és antikapitalizmusnak ez a két nagy­hatalma távol tartja magát a Népszövetségtől. Majdnem egész Amerika hiányzik a Népszö­vetség tagjai közül, hiszen nemcsak az ame­rikai Egyesült Államokról van szó, de Mexikó, Brazília és Argentína stb. sincsenek a Nép­szövetségben. Néhány állam titkos formában vesz részt a Nemzetek Szövetségének működé­sében és szinte azt mondhatnók, hogy csak Uruguay veszi ki aktívan részét a munkából és pedig oly mértékben, hogy úgy tűnik, hogy ennek a kis államnak a képviselői oly fontos­ságot­ tulajdonítanak maguknak, mintha nem valami kis államot, hanem egy nagy konti­nenst­ reprezentálnának. De, sajnos, Uruguay területe csak 186.296 négyzetkilométer és lakos­sága 1.640.714 emberből áll. Van azonban még ennél sokkal kényesebb és nehezebb kérdés is. Vájjon lehetséges-e, hogy egy állam népszö­vetségi belépésekor már kötve legyen más álla­mokkal kötött titkos szerződések révén, tekin­tet nélkül arra, hogy a másik szerződő állam tagja-e, avagy nem a Népszövetségnek? A nép­szövetségi határozmányok 18. pontja világosan kimondja, hogy minden szerződés vagy nemzet­közi kötelezettség, amelyet a népszövetségi tag­állam magáb­a vállalt, haladéktalanul a népszö­vetségi titkárságnak tudtára adassék és mi­helyt csak lehetséges, nyilvánosságra kerüljön. Mielőtt ez megtörténne, semilyen nemzetközi szerződés vagy megállapodás nem lehet köte­lező erejű. Nem is kell ismerni az irodák titkait s az ember tudja, hogy sok szerződést és megálla­podást kötöttek és sok titkos egyezmény áll fent­, amely a Népszövetségnél nincsen beje­lentve. A legutóbbi időben a barátsági és döntő­bírósági szerződések divatját vezették be. Ezek a megállapodások a Népszövetség tagjai között tizmus elveszítette a híveit. Az osztályharc, igaz, még folyik, de veszített régi hevességéből. A megjavított közgazdaság nyomán egészséges nemzeti hitel keletkezett. Ha mindezeket a tényeket összefogjuk és megnézzük, akkor azt kell mondani, hogy a mai Spanyolország lényegesen különbözik az 1923. évi Spanyolországtól. A haza megmentésének gondolata ott van a szívek mélyén s ezért nem kételkedem benne, ho­gy az ország­­he kívánsága az, hogy az én politikámat tovább kövessék. Talán akadnak olyanok, akik azt fogják mondani, hogy csak azért tisztelnek és becsül­nek bennünket, mert semmiféle elleni­éle­ményt nem tűrünk. Természetesen! De még így is megengedjük az embereknek, hogy sok­kal erősebb hangot használjanak a munkánk ellen, mint amilyen hangot a munkánk megér­demel. Ettől eltekintve, tudatában vannak an­nak, hogy nem vagyunk tökéletesek. Megingathat­atlanul hiszem, hogy az állam hajóját csak úgy vezethetem el a kikötőbe, ha a legénység nyugodtan és némán teljesíti munkáját és kötelességét. Mit mondanának olyan kapitányról, aki képtelen volna rendet tartani a legénység között, nem tudná, őket rá­szorítani arra, hogy a kötelességüket teljesít­sék , nem volnának szükségesek, ha a Népszövetség helyesen működne. Mindezeket a megállapodá­sokat regisztrálták, igaz viszont, hogy nem haladéktalanul. Azonban az egész világ tudja, hogy ezekkel a szerződésekkel együtt katonai, tengerészeti és légi egyezményeket kötöttek, amelyeknél bizonyos garanciákat akartak és hogy ez a titkos szerződések útján történt meg. Spanyolország például egyezményeket kötött a Népszövetség egyes tagállamaival, de katonai szerződései teljesen ismeretlenek. Az amerikai sajtóban, sőt az amerikai szenátusban is szóba kerültek ezek a titkos szerződések. A 18. szakasz értelmében nemcsak minden szerződést, hanem minden kötelezettséget is jelenteni kell a Népszövetségnek, amely azt nyilvánosságra hozza. Ha a szerződések, ame­lyek titokban maradtak, fennállanak, nem­csak alapvető fontosságú tételt sértettek meg, nemcsak a Népszövetség államait bántották meg, hanem gyújtóanyagot teremtettek új bo­nyodalmakhoz és valószínű új háborúkhoz. Az, ami nem kerülhet teljes nyíltsággal az egész világ elé, nem lehet, becsületes dolog. Ilyen ér­telemben nyilatkozott egyszer Kant. De­ vannak még más rossz szokások is a mai diplomáciában. Sajnos, elég jól tudjuk, hogy miként szokás a szerződéseket, értelmezni, s hogy mily módon vétenek a betűk tisztelet­ben tartása mellett a szellem ellen. A népszö­vetségi egyezmény 18. szakaszának formája azonban nem tűr semmi ilyen magyarázatot. Ez a pont­ egyszerű és egyenes. Nemcsak min­den szerződés, hanem minden vállalt kötelezett­ség is azonnal bejelentendő és mihelyt lehetsé­ges, nyilvánosságra hozandó. Ha a­ szerződé­sek mellett ilyen egyezmények is fennállnak, úgy ezeket is nyilvánosságra kell hozni. Ha nem hozták őket­­nyilvánosságra,, úgy bűnt követtek el a Népszövetség ellen és ezt a hibát, ezt­ a bűnt jóvá kell tenni. Minden hibát ki kell javítani, ami eddig nem történt meg, az még mindig megtörténhet. Tehát igen fontos. a minden gyanúsítástól távol álló államok hivatva van arra, hogy fölvesse a kérdést: fenn­áll­nak-e valamelyes egyezmények és kon­ven­ciók, amelyek barátsági és döntőbírósági szer­ződésekkel együtt, vagy más alkalomkor köttet­tek meg? Fennállnak-e tagállamok, vagy tag­államok és nem tagállamok, illetve volt tag­államok között ilyen egyezmények? Ha fenn­állnak, úgy be kell ezeket jelenteni és követelni kell azonnali nyilvánosságra hozásukat. Úgy vélem, hogy egyetlen ország sem fog becsületén csorbát ejteni egy valótlan nyilatkozattal. Az őszinteség hiányának következménye oly sú­lyos lenne, hogy egyetlen kormány, sőt még diktatórikus kormány sem merészelne hazudni. A titkos szerződések — a Béke míimléndi­ ­ Pesti Napló számává tr­ta: FranceSCO Nitti* volt olasz minisztereSaoto Primo d­o River­a Ki is akarja kerülni a spanyol veszélyt Szent Imre szappannal mossa kezét Kapható mindenütt. Gyártja Labor M»80^'- \

Next