Pesti Napló, 1927. február (78. évfolyam, 25–47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
2 Kedi PESTI NAPLÓ 1957február 1 I Az én diktatúrám" a Pesti Napló számára írta: Miguel Jonimo && Riveira, a spanyol hipetrópium elnöke Mindig az volt a meggyőződésem, hogy a spanyol nép ösztönei becsületesek, az erkölcse egészséges és az intelligenciája magas színvonalon van. Az utolsó három esztendő tapasztalata megerősítette ezt a hitemet. Valahányszor meglátogatok egyes spanyol várost,, a közönség tapsviharral fogad. A közönség sorában a munkások és a szegény emberek mindig többségben vannak. Amikor ez a tapsvihar megüti a fülemet, mindig meglepetést érzek. Hiszen mi, akik most a spanyol népet koriuá-11 gózzuk, sohasem hízelegtünk a népnek, vagy a nép valamelyik rétegének. .Ellenkezően. Mi kötelességeket hajtottunk végre, gyakran olyan kötelességeket, amelyekről az előbbi kormány megfeledkezett. Visszaélések ellen kellett harcolni, amelyek gyakran mélyen és erősen meggyökereztek. Megtettük ezt és nem törődtünk azzal, hogy a népszerűségünket kockáztatjuk. Mégis, a népszerűségünk napról-napra nő! Amikor átvettük ahatalmat, az volt az első dolgunk, hogy szigorúan eljártunk azok ellen a közhivatalnokok ellen, akik nem akartak dolgozni, vagy akik visszaéltek a hatalmukkal. Ezek közül több ezernek kitettük a szűrét. Ezután a szerencsejáték ellen indítottuk meg a hadjáratot. Ez a bűn mélyen befészkelődött a nép lelkébe. Aszerencsejátékból sokezer ember élt, ezeket természetesen meg kellettfosztanunk a könnyű kereset lehetőségétől. Különböző szubvenciókat és kedvezményeket alapos revízió alá vettünk. Könyörtelenül behajtottuk azokat az adókat, amelyeket jogtalanul elengedtek. A városi életben szigorú termelmet létesítettünk, az utcán éppen úgy, mint a népgyűléseken. Az összes szolgálatokban pontosságot követelünk. A felesleges hivatalokat az egész vonalon megszüntettük. A túlfizetéseknek utána néztünk s tetemesen leredukáltuk őket. A sajtó munkáját különleges rendszabályoknak vetettük alá... Még néhány rendszabályt léptettünk életbe csak azért, hogy a rendet és nyugalmat biztosítsuk. Ezekről most nem szólunk. De szólok a király fegyveres erejéről. A spanyol hadseregnek nagyszerű tradíciója van, de éppen ez a tradíció vakította el s ebben az elvakultságában nem akart beilleszkedni az általános törvényhozási intézkedésekbe. Ez a körülmény bizony nagy nehézségeket okozott nekünk. Szerencsére ezt a válságot is jól megúsztuk. Számtalan érdek sorakozott fel ellenünk s számtalan vélemény szállott, velünk szembe. Most pedig alig van ellenségünk s nyugodtan állíthatom, hogy az éni kormányom népszerű kormány. Ha ennek az okát kutatom, azt kell mondanom, hogy ez a spanyol nép magas erkölcsi felfogásának a számlájára írható. Arra a tömérdek visszaélésre, pazarlásra és korrupcióra gondolok, amely ebben az országban volt, bizonyos mértékig még ma is van, — nem tartottuk politikusnak, egyetlenegy suhintással megszüntetni ezeket a visszaéléseket — akkor szilárdul el bennem az a hit, hogy habozás nélkül a mostani úton kell tovább haladni. Nem tudnám megmondani, várjon ha majd egyszer befejezzük a munkánkat, még mindig népszerűek leszünk-e. Még azt sem tudom megmondani, természetesen, fog-e végződni a munkásságunk, vagy pedig hirtelen megszüntetik. Én meggyőződéses optimista vagyok. Hiszem, hogy az ország továbbra is szeretni fog bennünket... Amikor Napóleon Szent Heléna szigetén különböző dolgokról elmélkedett, többek között azt, mondta, hogy Spanyolország régi dicsőségét nem lehet többé helyreállítani. Nekem nem ez a felfogásom. A restauráció alatt — 1874 óta XII. Alfonz trónra lépett — az én hazám hatalmas lépésekkel haladt régi dicsőségének helyreállítása felé s sokat tett, hogy a XIX. század polgárháborúi után maradt romokat eltakarítsa. A gyarmatosítási politika, amely az amerikai Egyesült Államokkal való oktalan háborúval végződött, erősen kimerítette a nemzetet. Ekkor állott be a reakció, amelyet komoly kormányok a királynő uralkodása alatt arra használták fel, hogy megmentsék az országot — a politikai életben uralkodó korrupció ellenére. Spanyolország 1909 óta — noha még nem lpte át a felgyógyulás határát — több súlyos nehézségnél került szembe s ezek közül nem lehetett valamennyit, legyőzni. A marokkói probléma az utolsó tizenöt esztendőben mind égetőbbé vált. Majd társadalmi bajok keletkeztek. Forradalmi mozgalom, terrorizmus, elkeseredett szeparatizmus, a költségvetés nagy deficitje — mindezekkel a gyenge kormányok nem tudtak megküzdeni. Éppen abban a pillanatban jöttünk, amikor a robbanás már majdnem megtörtént. Ennek a sok bajnak az orvoslását megkezdtük, de természetesen még mindig csak a kezdetnél vágnunk. Erős polgári érzés fogta el a lelkeket és az ország el van szánva rá, hogy követ bennünket azon az úton, amelyen haladva a megváltást elhozhatjuk. Katonai hírnevünket Marokkóban ragyogóan visszanyertük. Ezen a gyarmaton szervezeteink teljesen egészségesek. A költségvetés deficitje kihalóban van. A terrorizmust legyőztük. A fegyelmet helyreállítottuk. A szeparaeltévelyedései és megbízhatatlansága ellenére, a Népszövetség értékes szolgálatokat végzett. Ha a genfi intézmény felett kritikát gyakorolunk, akkor nemcsak azokkal az eseményekkel kell foglalkoznunk, amelyek nem mindig használtak a Népszövetség tekintélyének, hanem azokat a lépéseket is tekintetbe kell venni, amelyeket bizonyára megtettek volna, ha Népszövetség nem lenne. Csak így tudunk mérleget felállítani, amely megfelel a valóságnak és csak így tudjuk felismerni, hogy a Népszövetség tényleges szolgálatokat teljesített. A háborús gyűlölet és a békeszerződések eltévelyedései olyan helyzetet teremtettek, amely csak nagyon nehezen volt leküzdhető és a Népszövetség igen gyakran enyhítette közbelépésével a feszültséget. Pillanatnyilag a Népszövetséget többek között két igen súlyos veszedelem fenyegeti. Az egyik az, hogy Amerika teljesen elkülönítette magát, a másik az, hogy Oroszország nem tagja a Népszövetségnek. A kapitalizmusnak és antikapitalizmusnak ez a két nagyhatalma távol tartja magát a Népszövetségtől. Majdnem egész Amerika hiányzik a Népszövetség tagjai közül, hiszen nemcsak az amerikai Egyesült Államokról van szó, de Mexikó, Brazília és Argentína stb. sincsenek a Népszövetségben. Néhány állam titkos formában vesz részt a Nemzetek Szövetségének működésében és szinte azt mondhatnók, hogy csak Uruguay veszi ki aktívan részét a munkából és pedig oly mértékben, hogy úgy tűnik, hogy ennek a kis államnak a képviselői oly fontosságot tulajdonítanak maguknak, mintha nem valami kis államot, hanem egy nagy kontinenst reprezentálnának. De, sajnos, Uruguay területe csak 186.296 négyzetkilométer és lakossága 1.640.714 emberből áll. Van azonban még ennél sokkal kényesebb és nehezebb kérdés is. Vájjon lehetséges-e, hogy egy állam népszövetségi belépésekor már kötve legyen más államokkal kötött titkos szerződések révén, tekintet nélkül arra, hogy a másik szerződő állam tagja-e, avagy nem a Népszövetségnek? A népszövetségi határozmányok 18. pontja világosan kimondja, hogy minden szerződés vagy nemzetközi kötelezettség, amelyet a népszövetségi tagállam magába vállalt, haladéktalanul a népszövetségi titkárságnak tudtára adassék és mihelyt csak lehetséges, nyilvánosságra kerüljön. Mielőtt ez megtörténne, semilyen nemzetközi szerződés vagy megállapodás nem lehet kötelező erejű. Nem is kell ismerni az irodák titkait s az ember tudja, hogy sok szerződést és megállapodást kötöttek és sok titkos egyezmény áll fent, amely a Népszövetségnél nincsen bejelentve. A legutóbbi időben a barátsági és döntőbírósági szerződések divatját vezették be. Ezek a megállapodások a Népszövetség tagjai között tizmus elveszítette a híveit. Az osztályharc, igaz, még folyik, de veszített régi hevességéből. A megjavított közgazdaság nyomán egészséges nemzeti hitel keletkezett. Ha mindezeket a tényeket összefogjuk és megnézzük, akkor azt kell mondani, hogy a mai Spanyolország lényegesen különbözik az 1923. évi Spanyolországtól. A haza megmentésének gondolata ott van a szívek mélyén s ezért nem kételkedem benne, hogy az országhe kívánsága az, hogy az én politikámat tovább kövessék. Talán akadnak olyanok, akik azt fogják mondani, hogy csak azért tisztelnek és becsülnek bennünket, mert semmiféle elleniéleményt nem tűrünk. Természetesen! De még így is megengedjük az embereknek, hogy sokkal erősebb hangot használjanak a munkánk ellen, mint amilyen hangot a munkánk megérdemel. Ettől eltekintve, tudatában vannak annak, hogy nem vagyunk tökéletesek. Megingathatatlanul hiszem, hogy az állam hajóját csak úgy vezethetem el a kikötőbe, ha a legénység nyugodtan és némán teljesíti munkáját és kötelességét. Mit mondanának olyan kapitányról, aki képtelen volna rendet tartani a legénység között, nem tudná, őket rászorítani arra, hogy a kötelességüket teljesítsék , nem volnának szükségesek, ha a Népszövetség helyesen működne. Mindezeket a megállapodásokat regisztrálták, igaz viszont, hogy nem haladéktalanul. Azonban az egész világ tudja, hogy ezekkel a szerződésekkel együtt katonai, tengerészeti és légi egyezményeket kötöttek, amelyeknél bizonyos garanciákat akartak és hogy ez a titkos szerződések útján történt meg. Spanyolország például egyezményeket kötött a Népszövetség egyes tagállamaival, de katonai szerződései teljesen ismeretlenek. Az amerikai sajtóban, sőt az amerikai szenátusban is szóba kerültek ezek a titkos szerződések. A 18. szakasz értelmében nemcsak minden szerződést, hanem minden kötelezettséget is jelenteni kell a Népszövetségnek, amely azt nyilvánosságra hozza. Ha a szerződések, amelyek titokban maradtak, fennállanak, nemcsak alapvető fontosságú tételt sértettek meg, nemcsak a Népszövetség államait bántották meg, hanem gyújtóanyagot teremtettek új bonyodalmakhoz és valószínű új háborúkhoz. Az, ami nem kerülhet teljes nyíltsággal az egész világ elé, nem lehet, becsületes dolog. Ilyen értelemben nyilatkozott egyszer Kant. De vannak még más rossz szokások is a mai diplomáciában. Sajnos, elég jól tudjuk, hogy miként szokás a szerződéseket, értelmezni, s hogy mily módon vétenek a betűk tiszteletben tartása mellett a szellem ellen. A népszövetségi egyezmény 18. szakaszának formája azonban nem tűr semmi ilyen magyarázatot. Ez a pont egyszerű és egyenes. Nemcsak minden szerződés, hanem minden vállalt kötelezettség is azonnal bejelentendő és mihelyt lehetséges, nyilvánosságra hozandó. Ha a szerződések mellett ilyen egyezmények is fennállnak, úgy ezeket is nyilvánosságra kell hozni. Ha nem hozták őketnyilvánosságra,, úgy bűnt követtek el a Népszövetség ellen és ezt a hibát, ezt a bűnt jóvá kell tenni. Minden hibát ki kell javítani, ami eddig nem történt meg, az még mindig megtörténhet. Tehát igen fontos. a minden gyanúsítástól távol álló államok hivatva van arra, hogy fölvesse a kérdést: fennállnak-e valamelyes egyezmények és konvenciók, amelyek barátsági és döntőbírósági szerződésekkel együtt, vagy más alkalomkor köttettek meg? Fennállnak-e tagállamok, vagy tagállamok és nem tagállamok, illetve volt tagállamok között ilyen egyezmények? Ha fennállnak, úgy be kell ezeket jelenteni és követelni kell azonnali nyilvánosságra hozásukat. Úgy vélem, hogy egyetlen ország sem fog becsületén csorbát ejteni egy valótlan nyilatkozattal. Az őszinteség hiányának következménye oly súlyos lenne, hogy egyetlen kormány, sőt még diktatórikus kormány sem merészelne hazudni. A titkos szerződések — a Béke míimléndi Pesti Napló számává trta: FranceSCO Nitti* volt olasz minisztereSaoto Primo do Rivera Ki is akarja kerülni a spanyol veszélyt Szent Imre szappannal mossa kezét Kapható mindenütt. Gyártja Labor M»80^'- \