Pesti Napló, 1927. február (78. évfolyam, 25–47. szám)

1927-02-13 / 35. szám

12 v­ asárnap» PESTI NAPLÓ 1927 február 13 „A megcsonkított kicsi Magyarország­ adja majd Európának a lovagi szellemet" Gróf Keyserling előadása az európai kultúra válságáról és a kialakuló európai egységről . (Bu­jdl­­ tudósítónktól.) Gróf Keyserling Hermann, a darmsstadti bölcsesség­ iskolájának megalapítója, a háború utáni Európa egyik legeredetibb egyéniségű tört­énetfilozófu­sa, szombaton délután fél hat órakor Apadást tartott, a Zeneakadémiában. Majdnem telje­sért megtelt a Zeneakadémia nagyterme. A nézőtéren ott ült gróf Abonyi Albert, aki régi barátja és tisz­telője a­­ darmstadti filozófusnak. Megjelent az elő­adáson gróf Af­drássy Gyula is, valamint a magyar Sjelkoi­ és­ tudományos élet több kiválósága. Erősen képviselve, volt természetesen a nézőtéren a buda­pesti német­ kolónia is. Gróf Keyserling Hermann zsakettben­ jelent meg a dobogón. A közönség zajos tapssal fogadta. Állva mondotta el előadását Keyser­ling, tem­peramentumos, magával ragadó tónusban, néha túlfűtött heves gesztusokkal. — Buttai idézetéből kell kiindulnom — kezdte Keyserling — le style c'est l'homme. És ezt úgy kell megfordítani, h­ogy csak az a nagy ember, aki stílust teremt az­ emberiség számára. Ezek a stílusok az­után­ átöröklődnek, a nemzetek, társadalmi egységek öröklik őket és minden nemzet életének lényege egy ilyen átöröklött stílusegység. Csak az a nemzet ma­radhat fenn, amelyben csorbítatlanul él az átörök­lött életstílus. Az ilyen stílus egy-egy nagy emberi kultúra géniuszává teljesedik ki idővel. A mai euró­pai ''kultúrában négy ilyen géniusz él. A keresztény­ség, a görögség, a római kultúra és a germánság gén'séig. Élszékét örökölte Európa, mikor az antik világ­­ helyébe épült a mai európai világ. Ez a négy faktor azóta­ is él és nem keveredett össze. A négy géniusz külön-külön éli egymás mellett a maga életét az egész európai kultúrában és mindannyiunk­ban egyénenként is. Ennek a négy elemnek szinté­zise jelenti az európai kultúrát. . .De most olyan súlyos válságban van az európai kultúra, mint volt az antik világ bukásakor. Néhány év alatt fantasztikus gyorsaságú és jelentő­ségű események peregtek le. Új kultúra és új em­bertípus van kialakulóban. Meg fog születni az új európai ember, amelyet ökumenikus embernek ne­vezhetünk. De amikor európai emberről, európai tí­pusról beszélek, nem­ gondolok semmiféle interna­cionalizmusra, nem gondolok arra, hogy az egyes európai nemzetek különállósága valaha is megszűn­nék. • Légis egy nagy európai szintézis, de ennek él­tető ereje éppen az a feszítő erő, amely az egyes nemzetek között fennáll, így van­ ez világviszony­latban is. Nagy feszültség és nagy távolság van a Kelet és Nyugat között egyrészt és a régi Nyugat és­ az új­­ Nyugat között, másrészt­ Európa és Kelet és az új Nyugat (Amerika) között áll és megvan a távolság az egyes európai nemzetek között is. Szük­ség van a különbözőségre, mert ez kölcsönös meg­term­ék­enyítési sorozatok folyamatát jelenti. Kelet megterméken­yíti a Nyugatot és viszont. Ugyanígy hatnak egymásra az egyes európai nemzetek is. A legnagyobb különbség — tehát a legtöbb mód a köl­csönös megtermékenyítésre ,­ Európa és Amerika között van. Az amerikai egészen új embertípus, nincsenek tradíciói, amit a bevándorlók magukkal hoztak, azt kiölte az amerikai föld primitivizáló ereje. Amerikában még mindig a sofőrtípus az ural­kodó, amelyen mi már túl vagyunk. Hatalmas, világhó­dító néppé fog válni az amerikai, csak várjunk még néhány száz évig, majd meg fogjuk látni. (De­rültség.) — Az új Európában lesznek tehát a nemzeti kü­lönbségek — folytatta emelt hangon Keyserling — és mégis új, nagy európai egység keletkezik. Ez az egység éppen az ellentétekből fog megszületni, mint ahogy közös utód származik két ellenséges család sarjának házasságából. És ez a nagy egység meg fogja teremteni a népek közötti munkamegosztást. Minden népnek meglesz a maga fontos szerepe. A francia az antik szelem letéteményeseként fog erőt vinni az új Európába, az angol a maga komoly ob­jekti­vitásával és praktikus érzékével veszi ki a ré­szét a­ munkából. A német népnek abban rejlik a nagy ereje, hogy minden, élmény, minden történés azonnal termékenyítő, izmosító lelki örökséggé ala­ku­l át a germán pszichében. És itt rá kell térnem a magyarság szerepére is. Megpróbálok objektív lenni, bár meg kell vallanom, hogy a magyar nemzet nekem szokatlanul és rend­kívülien szimpatikus... Zajos tapsviharban tör ki itt a közönség, majd Keyserling így folytatja: — A magyarságnak jellemzője a lovagiasság. A magyarság minden körülmények között és minden helyzetben ki fogja magából termelni azt a nemes, lovagi szellemet, amely annyira hiányzik ma egész Európában. Erre nagy szükség van és ezért lesz nagy jelentősége Magyarországnak, annak. (Hellére, hogy kicsiny, megcsonkított ország. G Nézzü­k most, mi lesz Európának a szerepe a világ munkamegosztásában. A háború óta Európa teljesen elvesztette erkölcsi presztízsét a színes népek előtt. El fog jönni az az idő is, ami­kor gazdasági hegemóniája is megdől. De ezt az er­kölcsi presztízst vissza lehet majd szerezni és ebből fakad­ majd Európa nagy szerepe és jelentősége. Európának Amerikával ellentétben nagy tradíciói vannak, ezért Európára vár a nagy feladat: a világ szellemi életének, a szellemi élet teljességének, maximumának ébrentartása és gyakorlása. És itt végezetül megint ki kell térnem önökre, magyarokra, — fejezte be előadását Keyserling — az önök nagy feladata abban­ áll, hogy fejlesszék, ápolják, naggyá tegyék a magyar szellemi él­tet. Percekig tartó zúgó tapssal köszönte meg­ Keyserling grófnak előadását a közönség. szcenáriókészítők szoktak elbánni egy-egy híres regénnyel, amelynek csak a jól ismert címére volt szükségük. Meghamisították az alakjait, a cselekvését úgy változtatták meg, hogy ez jó­formán minden értelmét elvesztette, lekoppasz­tották róla a finomságokat és munkáinkat tele­tűzdelték sajátsütésű ízléstelenségekkel. Az el­ső felvonásban megajándékozzák Cou­sinet urat egy­ hozzá méltó unokahúggal; ha­tást keresnek azzal, hogy erősen hangsúlyoz­zák, milyen konfiden­s hangon beszél Pellegrin abbéval a gazdasszonya; végül a plébánossal és kutyájával duettet énekeltetnek, vagyis: a lövészárokban talált kutyának ugatással kell kísérnie azt a kabarénótát, amelyet Pellegrin a pollu­ktől tanult és most jókedvében dalol­gat. A második képben Vautel cinikus Cousi­net-ját az együgyűség, a tapintatlanság és az ordinárés hír mintaképének állítják be; operett­szerű alkalnazkodókészségnek tüntetik fel azt a figyelmességet, amelyet a címzetes püspök a konzervatív jelölt iránt egyházi érdekből tanú­sít­; összehozzák a regényben sohase találkozó alakokat és ezeket úgy diskuráltatják, ahogyan nagyon különböző rangú emberek sehol se be­szélnek. A­­harmadik felvonásban a regény züllött, de eszes Plumoiseau-ját közönséges élősdipek fokozzák le._­Cousinet urat, aki Vau­télnél bárányszelíd _ férj, mérgesen ugrándozó Otherlová varázsolják át; a plébánost abba a menthetetlen'kotnyelességbe ugratják be, hogy »"A fiatal gróf számára megkéri az unokahúg ke­zét, noha erre nemcsak hogy nincs felhatalma­zása, hanem azt is jól tudja, hogy a fiatal úr, akinek a nénivel van viszonya, nem akar tudni a­ kiasszon­yról; aztán, hogy lehetőleg minden felvonás lármával végződjék, egy kis botrányt m­esterkélnek ki és Lisette-tel felpofoztatják Cousinet urat. A negyedik képben Pellegrin abbé nem keresi fel Lisette-et és a fiatal gró­fot, hanem véletlenül találkozik velük, akkor, amikor éppen ráunnak egymásra, az ötödik­ben pedig Pellegrint nem helyezik át más plé­bániára, az elgázolt kutya nem döglik meg, és a­ fiatal gróf, hogy okvetetlenül a Cousinet­családben maradjon, feleségül veszi a regény­ben nem létező unokahúgot, akire eddig rá se tudott nézni. Hogy mennyire más Vautel regénye és más ez a színdarab, azt legjobban a negyedik felvonás illusztrálja. A regénybe Pellegrin abvé a Montmartre-on jártaban megéhezik és betéved az­­Abbaye de Thélémes-be. Bár ő maga is rabelais-i alak, nem olvasta Rabelais-t, az­­Abbaye szó megtéveszti és azt hiszi, olyan vendéglőbe nyit be, amelyet papok szoktak lá­togatni. .A hirhedthely üzletvezetője egy pilla­natra elcsodálkozik a pap megjelenésén, de a jámbor, naiv arc mindent megértet vele. El­rendeli, hogy vezessék be külön terembe, lássák el kitűnő étellel és itallal, aztán, mikor számlát kíván, ne kérjenek tőle többet, csak tíz frankot. Így történik és Pellegrin abbé, sejtelme nélkül annak, hogy hol ebédelt, azzal távozik a híres mulatóhelyről, hogy ezt a jó vendéglőt figyel­mébe fogja ajánlani a szomszéd plébánosoknak. A plébános úr párizsi utazásának az a kis epi­zódja, mely a regénynek csak három oldalát foglalja le, — és amellyel Vautel azt akarja mondani, hogy még a legcinikusabb párizsi is tisztelettel hajlik meg a naiv jólelkűség előtt — a­­színpadi átdolgozásban így alakul át: mikor Pellegrin abbé távozni készül, a személyzet vi­gyorog, a vendégek pedig ujjal mutatnak a papra; ez dühbe gurul, dörgedelmes prédikációt zúdít a vendégseregre, uzsorásoknak és egye­beknek titulálja a nevető ismeretleneket, ami­ből nagy lárma kerekedik és — hogy ez a fel­vonás is botránnyal végződjék — Pellegrin ab­bét bekíséri a rendőr. Bohózatos eszközök, és sok lárma, bohózati bonyodalom és igazi vidámság nélkül; öt hosz­szú, kezdettől fogva untató, fárasztó felvonás, számítás a regény jóhírére és semmi egyéb. Nem könnyű megérteni, hogy e sajátságos át­dolgozás egyik elkövetőjének, Pierre Chaille­nek tettestársa, a jónevű Andre de Lordé. A Magyar Színház előadásában Csortos, Báthory Gizella, Jónás Etel, Tóth Bönke, Hah­nel Aranka, Tarnay, Z. Molnár, Vágó, Stella, Réthey stb. vesznek részt. A plébános alakjá­ban Csortos kedves, mint mindig, és csupa természetesség; nem múlik a többi előadón sem, — akiknek többé-kevésbé hálátlan szerep jutott —ha a darabnak nem lesz sikere. A.Z. NÉMETORSZÁG FELÉ ORIENTÁLÓDIK JUGOSZLÁVIA Belgrád, február 12. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A locarnoi szerződés aláírása után a bal­káani sajtó feszegetni kezdte a balkáni Locarno létesítésének a kérdését. Rtafos akkori görög külügyminiszter két ízben is azzal a hivatalos indítvánnyal áll .I Bal­kán-áll­am­ok elé, hogy Locarno-s­zevű szerződéseket kössenek. Akkori­ban Csehszlovákia is, bár nem hivatalos for­mában, felvetette a középeurópai Locarno lé­tesítésének szükségességét. Jugoszlávia azon­ban elutasító magatartást tanúsított, kije­lentve, hogy a Balkán-államok és középeurópai államok között az ehhez szükséges locarnoi lég­kört kell megteremteni, mielőtt a megállapo­dás létrejönne. A tiranai szerződés aláírása után azonban Jugoszláviában ebben a kérdés­ben változás észlelhető. A radikális kormánypártnak hivatalos lapja, a Samu Prava, egy balkáni Locarno érde­kében vezércikket közöl szombati számában. A cikket dr. Markovics Lázár képviselő, a lap főszerkesztője írta, akinek nevét az állítólagos magyar—jugoszláv szerződéssel kapcsolatban sokat emlegették legutóbb. A cikk megállapítja­, hogy most már Németország legkonzervatívabb politikusai is elfogadják a köztársaságot, és a locarnoi politikát. Németország mindent meg­tett, amit tőle várni lehetett, as ő példája mért­­ékadó lehet Közép- és Dél-Európa nemrég még ellenséges államai számára. El kell ismerni azonban, hogy Németország a locarnoi politi­kát csak azután kezdeményezte, miután Anglia támogatásáról és Franciaország jóindulatú hozzá­jár­­ásáról biztosította. A balkáni Locarnot Jugoszláviának kell kezdeményezni és ezzel Franciaország és Anglia példáját követni. Jugoszláviának az a szerep jutott, hogy Európának ebben a részé­ben a barátságos megértés megalapozását Lo­carno szellemében elősegítse. Jugoszláviának is napirenden lévő diplomáciai kérdésekben barátságos felfogásáról és békeakaratáról kell bizonyságot tennie. Ha a többi felek részéről nem fog megértésre találni, ez nem fogja csor­bítani Jugoszlávia presztízsét, hanem csak azt fogja bizonyítani, hogy Jugoszlávia megérett a­­béke politikájára. A cikk rendkívül melegen nyilatkozik Németországról, amire jugoszláv félhivatalos részről a háború óta még nem volt példa. Ezzel kapcsolatban sokat beszélnek jugo­szláv politikai körökben a másik félhivatalos­nak Laibachban megjelenő Slovenecnek leg­utóbbi ugyan megcáfolt híréről, amely szerint Olfhausen belgrádi német követ Berlinbe uta­zott abból a célból, hogy a német—jugoszláv barátsági szerződést előkészítse, továbbá, hogy dr. Korosec, a szlovén néppárt vezére, ugyan­csak Németországba utazott, hogy egy német— jugoszláv együttműködés lehetőségéről tár­gyaljon. ír... » napin rmmm fogadja Bookn­ge­­ leszerelési javaslatit Tokio, február 12. (A Pesti Napló külön tudósító­ját­ól.) " Az amerikai leszerelési javaslatot megle­hetősen hűvösen ítélik meg Japánban. Kije­lentik, hogy Japán elvileg egyetért ugyan a tervvel, de annak a Coo-Hdge által felvetett módozataival nincsen teljesen megelégedve. A washingtoni leszerelési konferencia óta nagyon megváltozott a helyzet. A kábelek szaporítása, továbbá az amerikai At­lanti-hajóraj állomá­sainak átcsoportosítása a Csendes-óceánon beazott változások ettytől-egyig a leszerelési konferencia szelleme ellen vétettek. A tengeré­szeti miniszter kijelenti, hogy másféle megál­lapodás nem lehet, mint amelyhez Olaszország és Franciaország is teljes határozottságga­, hozzájárult

Next