Pesti Napló, 1927. február (78. évfolyam, 25–47. szám)
1927-02-13 / 35. szám
12 v asárnap» PESTI NAPLÓ 1927 február 13 „A megcsonkított kicsi Magyarország adja majd Európának a lovagi szellemet" Gróf Keyserling előadása az európai kultúra válságáról és a kialakuló európai egységről . (Bujdl tudósítónktól.) Gróf Keyserling Hermann, a darmsstadti bölcsesség iskolájának megalapítója, a háború utáni Európa egyik legeredetibb egyéniségű történetfilozófusa, szombaton délután fél hat órakor Apadást tartott, a Zeneakadémiában. Majdnem teljesért megtelt a Zeneakadémia nagyterme. A nézőtéren ott ült gróf Abonyi Albert, aki régi barátja és tisztelője a darmstadti filozófusnak. Megjelent az előadáson gróf Afdrássy Gyula is, valamint a magyar Sjelkoi és tudományos élet több kiválósága. Erősen képviselve, volt természetesen a nézőtéren a budapesti német kolónia is. Gróf Keyserling Hermann zsakettben jelent meg a dobogón. A közönség zajos tapssal fogadta. Állva mondotta el előadását Keyserling, temperamentumos, magával ragadó tónusban, néha túlfűtött heves gesztusokkal. — Buttai idézetéből kell kiindulnom — kezdte Keyserling — le style c'est l'homme. És ezt úgy kell megfordítani, hogy csak az a nagy ember, aki stílust teremt az emberiség számára. Ezek a stílusok azután átöröklődnek, a nemzetek, társadalmi egységek öröklik őket és minden nemzet életének lényege egy ilyen átöröklött stílusegység. Csak az a nemzet maradhat fenn, amelyben csorbítatlanul él az átöröklött életstílus. Az ilyen stílus egy-egy nagy emberi kultúra géniuszává teljesedik ki idővel. A mai európai ''kultúrában négy ilyen géniusz él. A kereszténység, a görögség, a római kultúra és a germánság gén'séig. Élszékét örökölte Európa, mikor az antik világ helyébe épült a mai európai világ. Ez a négy faktor azóta is él és nem keveredett össze. A négy géniusz külön-külön éli egymás mellett a maga életét az egész európai kultúrában és mindannyiunkban egyénenként is. Ennek a négy elemnek szintézise jelenti az európai kultúrát. . .De most olyan súlyos válságban van az európai kultúra, mint volt az antik világ bukásakor. Néhány év alatt fantasztikus gyorsaságú és jelentőségű események peregtek le. Új kultúra és új embertípus van kialakulóban. Meg fog születni az új európai ember, amelyet ökumenikus embernek nevezhetünk. De amikor európai emberről, európai típusról beszélek, nem gondolok semmiféle internacionalizmusra, nem gondolok arra, hogy az egyes európai nemzetek különállósága valaha is megszűnnék. • Légis egy nagy európai szintézis, de ennek éltető ereje éppen az a feszítő erő, amely az egyes nemzetek között fennáll, így van ez világviszonylatban is. Nagy feszültség és nagy távolság van a Kelet és Nyugat között egyrészt és a régi Nyugat és az új Nyugat között, másrészt Európa és Kelet és az új Nyugat (Amerika) között áll és megvan a távolság az egyes európai nemzetek között is. Szükség van a különbözőségre, mert ez kölcsönös megtermékenyítési sorozatok folyamatát jelenti. Kelet megtermékenyíti a Nyugatot és viszont. Ugyanígy hatnak egymásra az egyes európai nemzetek is. A legnagyobb különbség — tehát a legtöbb mód a kölcsönös megtermékenyítésre , Európa és Amerika között van. Az amerikai egészen új embertípus, nincsenek tradíciói, amit a bevándorlók magukkal hoztak, azt kiölte az amerikai föld primitivizáló ereje. Amerikában még mindig a sofőrtípus az uralkodó, amelyen mi már túl vagyunk. Hatalmas, világhódító néppé fog válni az amerikai, csak várjunk még néhány száz évig, majd meg fogjuk látni. (Derültség.) — Az új Európában lesznek tehát a nemzeti különbségek — folytatta emelt hangon Keyserling — és mégis új, nagy európai egység keletkezik. Ez az egység éppen az ellentétekből fog megszületni, mint ahogy közös utód származik két ellenséges család sarjának házasságából. És ez a nagy egység meg fogja teremteni a népek közötti munkamegosztást. Minden népnek meglesz a maga fontos szerepe. A francia az antik szelem letéteményeseként fog erőt vinni az új Európába, az angol a maga komoly objektivitásával és praktikus érzékével veszi ki a részét a munkából. A német népnek abban rejlik a nagy ereje, hogy minden, élmény, minden történés azonnal termékenyítő, izmosító lelki örökséggé alakul át a germán pszichében. És itt rá kell térnem a magyarság szerepére is. Megpróbálok objektív lenni, bár meg kell vallanom, hogy a magyar nemzet nekem szokatlanul és rendkívülien szimpatikus... Zajos tapsviharban tör ki itt a közönség, majd Keyserling így folytatja: — A magyarságnak jellemzője a lovagiasság. A magyarság minden körülmények között és minden helyzetben ki fogja magából termelni azt a nemes, lovagi szellemet, amely annyira hiányzik ma egész Európában. Erre nagy szükség van és ezért lesz nagy jelentősége Magyarországnak, annak. (Hellére, hogy kicsiny, megcsonkított ország. G Nézzük most, mi lesz Európának a szerepe a világ munkamegosztásában. A háború óta Európa teljesen elvesztette erkölcsi presztízsét a színes népek előtt. El fog jönni az az idő is, amikor gazdasági hegemóniája is megdől. De ezt az erkölcsi presztízst vissza lehet majd szerezni és ebből fakad majd Európa nagy szerepe és jelentősége. Európának Amerikával ellentétben nagy tradíciói vannak, ezért Európára vár a nagy feladat: a világ szellemi életének, a szellemi élet teljességének, maximumának ébrentartása és gyakorlása. És itt végezetül megint ki kell térnem önökre, magyarokra, — fejezte be előadását Keyserling — az önök nagy feladata abban áll, hogy fejlesszék, ápolják, naggyá tegyék a magyar szellemi éltet. Percekig tartó zúgó tapssal köszönte meg Keyserling grófnak előadását a közönség. szcenáriókészítők szoktak elbánni egy-egy híres regénnyel, amelynek csak a jól ismert címére volt szükségük. Meghamisították az alakjait, a cselekvését úgy változtatták meg, hogy ez jóformán minden értelmét elvesztette, lekoppasztották róla a finomságokat és munkáinkat teletűzdelték sajátsütésű ízléstelenségekkel. Az első felvonásban megajándékozzák Cousinet urat egy hozzá méltó unokahúggal; hatást keresnek azzal, hogy erősen hangsúlyozzák, milyen konfidens hangon beszél Pellegrin abbéval a gazdasszonya; végül a plébánossal és kutyájával duettet énekeltetnek, vagyis: a lövészárokban talált kutyának ugatással kell kísérnie azt a kabarénótát, amelyet Pellegrin a polluktől tanult és most jókedvében dalolgat. A második képben Vautel cinikus Cousinet-ját az együgyűség, a tapintatlanság és az ordinárés hír mintaképének állítják be; operettszerű alkalnazkodókészségnek tüntetik fel azt a figyelmességet, amelyet a címzetes püspök a konzervatív jelölt iránt egyházi érdekből tanúsít; összehozzák a regényben sohase találkozó alakokat és ezeket úgy diskuráltatják, ahogyan nagyon különböző rangú emberek sehol se beszélnek. Aharmadik felvonásban a regény züllött, de eszes Plumoiseau-ját közönséges élősdipek fokozzák le._Cousinet urat, aki Vautélnél bárányszelíd _ férj, mérgesen ugrándozó Otherlová varázsolják át; a plébánost abba a menthetetlen'kotnyelességbe ugratják be, hogy »"A fiatal gróf számára megkéri az unokahúg kezét, noha erre nemcsak hogy nincs felhatalmazása, hanem azt is jól tudja, hogy a fiatal úr, akinek a nénivel van viszonya, nem akar tudni a kiasszonyról; aztán, hogy lehetőleg minden felvonás lármával végződjék, egy kis botrányt mesterkélnek ki és Lisette-tel felpofoztatják Cousinet urat. A negyedik képben Pellegrin abbé nem keresi fel Lisette-et és a fiatal grófot, hanem véletlenül találkozik velük, akkor, amikor éppen ráunnak egymásra, az ötödikben pedig Pellegrint nem helyezik át más plébániára, az elgázolt kutya nem döglik meg, és a fiatal gróf, hogy okvetetlenül a Cousinetcsaládben maradjon, feleségül veszi a regényben nem létező unokahúgot, akire eddig rá se tudott nézni. Hogy mennyire más Vautel regénye és más ez a színdarab, azt legjobban a negyedik felvonás illusztrálja. A regénybe Pellegrin abvé a Montmartre-on jártaban megéhezik és betéved azAbbaye de Thélémes-be. Bár ő maga is rabelais-i alak, nem olvasta Rabelais-t, azAbbaye szó megtéveszti és azt hiszi, olyan vendéglőbe nyit be, amelyet papok szoktak látogatni. .A hirhedthely üzletvezetője egy pillanatra elcsodálkozik a pap megjelenésén, de a jámbor, naiv arc mindent megértet vele. Elrendeli, hogy vezessék be külön terembe, lássák el kitűnő étellel és itallal, aztán, mikor számlát kíván, ne kérjenek tőle többet, csak tíz frankot. Így történik és Pellegrin abbé, sejtelme nélkül annak, hogy hol ebédelt, azzal távozik a híres mulatóhelyről, hogy ezt a jó vendéglőt figyelmébe fogja ajánlani a szomszéd plébánosoknak. A plébános úr párizsi utazásának az a kis epizódja, mely a regénynek csak három oldalát foglalja le, — és amellyel Vautel azt akarja mondani, hogy még a legcinikusabb párizsi is tisztelettel hajlik meg a naiv jólelkűség előtt — aszínpadi átdolgozásban így alakul át: mikor Pellegrin abbé távozni készül, a személyzet vigyorog, a vendégek pedig ujjal mutatnak a papra; ez dühbe gurul, dörgedelmes prédikációt zúdít a vendégseregre, uzsorásoknak és egyebeknek titulálja a nevető ismeretleneket, amiből nagy lárma kerekedik és — hogy ez a felvonás is botránnyal végződjék — Pellegrin abbét bekíséri a rendőr. Bohózatos eszközök, és sok lárma, bohózati bonyodalom és igazi vidámság nélkül; öt hoszszú, kezdettől fogva untató, fárasztó felvonás, számítás a regény jóhírére és semmi egyéb. Nem könnyű megérteni, hogy e sajátságos átdolgozás egyik elkövetőjének, Pierre Chaillenek tettestársa, a jónevű Andre de Lordé. A Magyar Színház előadásában Csortos, Báthory Gizella, Jónás Etel, Tóth Bönke, Hahnel Aranka, Tarnay, Z. Molnár, Vágó, Stella, Réthey stb. vesznek részt. A plébános alakjában Csortos kedves, mint mindig, és csupa természetesség; nem múlik a többi előadón sem, — akiknek többé-kevésbé hálátlan szerep jutott —ha a darabnak nem lesz sikere. A.Z. NÉMETORSZÁG FELÉ ORIENTÁLÓDIK JUGOSZLÁVIA Belgrád, február 12. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A locarnoi szerződés aláírása után a balkáani sajtó feszegetni kezdte a balkáni Locarno létesítésének a kérdését. Rtafos akkori görög külügyminiszter két ízben is azzal a hivatalos indítvánnyal áll .I Balkán-államok elé, hogy Locarno-szevű szerződéseket kössenek. Akkoriban Csehszlovákia is, bár nem hivatalos formában, felvetette a középeurópai Locarno létesítésének szükségességét. Jugoszlávia azonban elutasító magatartást tanúsított, kijelentve, hogy a Balkán-államok és középeurópai államok között az ehhez szükséges locarnoi légkört kell megteremteni, mielőtt a megállapodás létrejönne. A tiranai szerződés aláírása után azonban Jugoszláviában ebben a kérdésben változás észlelhető. A radikális kormánypártnak hivatalos lapja, a Samu Prava, egy balkáni Locarno érdekében vezércikket közöl szombati számában. A cikket dr. Markovics Lázár képviselő, a lap főszerkesztője írta, akinek nevét az állítólagos magyar—jugoszláv szerződéssel kapcsolatban sokat emlegették legutóbb. A cikk megállapítja, hogy most már Németország legkonzervatívabb politikusai is elfogadják a köztársaságot, és a locarnoi politikát. Németország mindent megtett, amit tőle várni lehetett, as ő példája mértékadó lehet Közép- és Dél-Európa nemrég még ellenséges államai számára. El kell ismerni azonban, hogy Németország a locarnoi politikát csak azután kezdeményezte, miután Anglia támogatásáról és Franciaország jóindulatú hozzájárásáról biztosította. A balkáni Locarnot Jugoszláviának kell kezdeményezni és ezzel Franciaország és Anglia példáját követni. Jugoszláviának az a szerep jutott, hogy Európának ebben a részében a barátságos megértés megalapozását Locarno szellemében elősegítse. Jugoszláviának is napirenden lévő diplomáciai kérdésekben barátságos felfogásáról és békeakaratáról kell bizonyságot tennie. Ha a többi felek részéről nem fog megértésre találni, ez nem fogja csorbítani Jugoszlávia presztízsét, hanem csak azt fogja bizonyítani, hogy Jugoszlávia megérett abéke politikájára. A cikk rendkívül melegen nyilatkozik Németországról, amire jugoszláv félhivatalos részről a háború óta még nem volt példa. Ezzel kapcsolatban sokat beszélnek jugoszláv politikai körökben a másik félhivatalosnak Laibachban megjelenő Slovenecnek legutóbbi ugyan megcáfolt híréről, amely szerint Olfhausen belgrádi német követ Berlinbe utazott abból a célból, hogy a német—jugoszláv barátsági szerződést előkészítse, továbbá, hogy dr. Korosec, a szlovén néppárt vezére, ugyancsak Németországba utazott, hogy egy német— jugoszláv együttműködés lehetőségéről tárgyaljon. ír... » napin rmmm fogadja Booknge leszerelési javaslatit Tokio, február 12. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) " Az amerikai leszerelési javaslatot meglehetősen hűvösen ítélik meg Japánban. Kijelentik, hogy Japán elvileg egyetért ugyan a tervvel, de annak a Coo-Hdge által felvetett módozataival nincsen teljesen megelégedve. A washingtoni leszerelési konferencia óta nagyon megváltozott a helyzet. A kábelek szaporítása, továbbá az amerikai Atlanti-hajóraj állomásainak átcsoportosítása a Csendes-óceánon beazott változások ettytől-egyig a leszerelési konferencia szelleme ellen vétettek. A tengerészeti miniszter kijelenti, hogy másféle megállapodás nem lehet, mint amelyhez Olaszország és Franciaország is teljes határozottságga, hozzájárult