Pesti Napló, 1927. március (78. évfolyam, 48–73. szám)
1927-03-01 / 48. szám
Budape ELÖFI. Egy hóra . % Negyedévre. Egyes szám ára. Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon . . 16 fillér Ünnepnapokon ... 20 fillér Vasárnap 30 fillér Egyes szám Ausztriában s hétkrtznap :iO «mas (»OOO o. K) vasarnap 4`» caras (4000 o. K) % K •V V 78. évfolyam 48. szám 1 Ava 16 Hitén Kedd» március 1 PESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL« Erzsébet körút 18-20. as. TELEFON» JÓZEI! 62-30,62-31,62-32. Szerkesztőség Bécsbeni L. Kohlmarkt 7. 200.000 hajléktalan és 850 milliárd ötesztendős kálváriája Hit kifogásol az egységes párt a falusi Boslakásépítési tervezetben? A Skz agrárképviselete bizalmas konferenciája hétfőn ismét megvitatta az egész kérdéskomplexumot A földművelésügyi miniszter ma értekezletet tűr a$$z@, amely dönt a párt állásfoglalásáról (Saját tudósítónktól.) A falusi kislakásépítő akció körül egyre magasabbra csapnak a hullámok. A kormánypártban hónapok óta kitartó, szívós harcok folynak s az építési tervek egymásután buktak meg, sőt a küzdelemnek már személyi áldozatai is voltak. A helyzet mindezzel szemben e pillanatban az, hoy a falusi nincstelen házhely tulajdonosok még mindig fedél nélkül vannak. A politikai életnek úgyszólván az előterébe került a FAKSz (Falusi Kislakásépítő Szövetkezet), a támadások pergőtüzet zúdítják innen is, onnan is erre a szervezetre, amely hivatva van a jól Bethlen István miniszterelnök és az egész kormány intencióinak megfelelően, lebonyolítani a falusi kislakásépítés messzeágazó akcióját. Miközben e küzdelmek folynak, a közvélemény teljesen tájékozatlanul áll, nemcsak a falusi kislakásépítés nagy problémájával, hanem mindazokkal a kérdésekkel szemben, amelyek a kormány beruházásiprogramjának ezt az egyik legnagyobb jelentőségű részét alkotják. Rendelettervezetről beszéltek hosszú ideig, amelyet a kormány elkészíttetett az egész probléma szabályozása céljából és mára kiderült, hogy nincs is szó kormányrendeletről, mert hiszen a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet a kormánynak hozzá intézett egyszerű értesítése alapján, saját hatáskörében kezdi meg az építési akciót. Házra vár 230.000 ember A FAKSz-ügy lényegének ismeretéhez hozzátartozik mindazoknak az előzményeknek a megvilágítása, amelyek után az egész, akció eljutott mai stádiumába. A földreform során tudvalevően mintegy hétszázharmincezer nincstelen ember számára juttatott a kormányzat kisebb-nagyobb házhelyeket. Ezeknek a házhelyeknek megváltási árát a földreformtörvény, illetve a novella értelmében, tíz év múlva kellene a régi birtokosoknak megfizetni, úgyhogy a szegény emberek tíz esztendeig úgyszólván zavartalanul gondoskodhatnak a házhelyek árának visszafizetésére szolgáló tőke egybegyűjtéséről. A házhelyek szétosztása után következett a súlyosabb probléma: lehetővé tenni a nincstelenek számára, hogy egy kis hajlékot építhessenek a maguk és családjuk számára. A házhelyhez jutottak természetszerűen pénz nélkül állottak, és még csak hozzá sem kezdhettek egy vityilló felépítéséhez. A nyomor és kétségbeesés vett erőt ezeken a szegény embereken és maguk az egységespárti képviselők, amikor lent jártak kerületeikben, egyebet sem hallottak szünes-szüntelen, mint ezeknek a szerencsétlen házhelyhez jutottaknak a panaszkodását. Egyre sürgősebbé vélt ennek a súlyos bajnak az orvoslása és ezért a kormány 1922 július 7-én egy szervet létesített a falusi kislakások építésének megkezdésére. Falusi Kislakásépítő Akció: így hívják ezt a szervet, amely először számítani kezdett, hogy miképen volna lehetséges az építkezés megindítása. Hosszú ideig tartott ez a számítgatás, tájékozódás és a tárgyalások, közben múltak a hónapok és az évek, a hajléktalan házhelyhezjutottak még mindig nyomorúságos sorban voltak kénytelenek tengődni. Segítsen az állami így ment az egészen 1925. február 27-ikéig, amikor a Falusi Kislakásépítő Akció vezetőségének előterjesztésére a kormány hozzájárult ahoz, hogy szövetkezetlétesüljön, amely megfelelő tőkével fogjon hossú vüraoson az évitkezés megindításához. A szövetkezet meg is alakult és így született meg a FAKSz, a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet. A szövetkezet üzletrészeit elsősorban az iparosok Országos Központi Szövetkezete (JOKSz), továbbá az Országos Központi Hitelszövetkezet (OKH) jegyezte, az üzletrészek nagy részét magánosok között szabadjegyzésre bocsátották, végezetül egy tekintélyes rész jegyzését elvállalta maga a pénzügyi kormány. A FAKSz élére gróf Hadik János állott, aki megkezdte a tárgyalásokat és általában nagy lendülettel vágott neki az építőakciónak, azonban rövid idő alatt kénytelen volt belátni, hogy azok az anyagi erők, amelyek az üzlet részek lejegyzése folytán a FAKSz-nak rendelkezésére állanak, nem elegendők egy komoly építőakció lebonyolítására. Messzebbmenő állami segítségre van itt szükség, hogy a kétszázharmincezer nincstelen házhelyeinek legalább egy részét hajlékhoz juttassák. Közel egy esztendeig folytak a tárgyalások erről az állami hozzájárulásról, amely csak akkor következett be, amikor a beruházások céljaira fölszabadították a népszövetségi kölcsön első részletét. 1926 januárjában gróf Hadik János végre elérte azt, hogy ötmillió aranykoronát a nagy beruházási kölcsönből megszerzett a FAKSz részére, hogy valamiképpen megindíthassa a kislakásépítő akciót. Közben természetesen a házhely tulajdonosok közül azok, akiknek módjukban volt, próbáltak kisebb-nagyobb kölcsönöket szerezni, magától értetődően drága kamatokkal,, csakhogy felépíthessék kis házaikat. A helybeli szövetkezetek útján sikerült mintegy negyvenezer házhely tulajdonosnak az évek során anynyi kölcsönt, szerezni, amennyi a házak fölépítéséhez múlhatatlanul szükséges volt. Ötvenmillió - ami nincs Maradt tehát százkilencvjenezer ember, akiknek fedél alá juttatásáról kellene gondoskodnia a kormánynak, illetve a hozzájárulásával létesült szervnek, a FAKSz-nak. Gróf Hadik János egy tervezet kidolgozásához fogott, amely, mint emlékezetes, típuslakásokkal akarta megkezdeni az akciót. A FAKSz épített volna mintegy háromezer kislakást, a modern higiéné követelményeinek megfelelően, különböző községekben, saját anyagraktárainak igénybevételével. A házanként körülbelül 50 millió papírkorona építési költség ellenében. Amikor a számvetéseknek végére jutottak, Hadik Jánosék látták, hogy a rendelkezésre bocsátott ötmillió aranykorona elégtelen, úgyhogy ennek a birtokában még csak megkezdeni sem érdemes az egész akciót. 1926 júliusában — a FAKSz eddig egyetlenegy házat sem épített fel — összeült, újból egy minisztertanács, amely a nagy beruházásokkal foglalkozott és ezen előirányoztak a Falusi Kislakásépítő Akció számára 13 millió aranykoronát. Most már tehát 18 millió állott rendelkezésre és Hadik János újból nagy energiával hozzáfogott az előkészítő munkálatokhoz, tervezetét maga gróf Bethlen István miniszterelnök elfogadhatónak ítélte, úgyhogy most már haladék nélkül meg is akarták kezdeni a háromezer ötvenmilliós típuslakás felépítését. Ekkor lépett közbe egy újabb tényező, amely eddig tétlenül szemlélte a kislakásépítés vajúdó problémáját: az egységes párt. A közvéleménynek még élénk emlékezetében van az a nagy külön pártértekezlet, amelyet három képviselő, Örffy Imre, Szabó Sándor és Erődi-Harrach Tihamér- hivattak össze, kizárólag abból a célból, hogy állást foglaljanak a ma- A fakszisták Nem fasiszták — fakszisták. A leg'* újabb alakulat. Nem csoport, nem frakció, nem árnyalat. Nem kívül támogatók és nem is belül támogatók. Most született meg, de a költő szavával »mintha szülte volna három százada — annyi tűz, annyi elem, annyi szenvedély, annyi harcképesség tombol benne. Pártállása szerint a fakszista egységespárti, de ez önmagában nem sokat mond, mert hisz, aki a fakszistával szemben áll, az szintén nem széldali, vagy szélsőjobboldali, nem mérsékelt liberális, vagy mértéktelen álellenzéki. Aki a fasszistával szemben áll, az is — egységespárti. Folyik tehát az »óriási« harc, amely olyan az egységes pártban, mint a világháborúnak az a legborzalmasabb csatája, amely hajnali ködben folyt és ahol barát a baráttal keveredett kézitusába. Miért folyik a harc ? A harc azért folyik, hogy ki építse a kislakásokat. Ez a konkrét hadicél. Persze azt hitted, hogy már rég nem ez a kérdés, hogy micsoda szervezet, főleg pedig, kikkel a s élen vezesse az építkezést, hanem az, hogy meginduljon végre az építkezés, aminek már rég meg kellett volna indulnia; persze most meglep, hogy javában folyik a harc az építkezés körül, mikor azt hitted, hogy már javában folyik az építkezés. Ki vezesse az építkezést: Milyen furcsa, milyen hallatlanul különös, hogy _ ez politikai találós kérdés lett, étti pártpolitikai képrejtvény... Hogy a kérdés körül, hogy ki építse majd a kislakot, amely ott áll a nagy Duna mentében — még most is elkeseredett harcok dúlnak, pirosszon/eges folyosóin a nagy palotának, a Duna mentén. Adómérséklés? Ki beszél már róla! A vita, — az új képviselőház első vitája, lankadtan született, érvelése jóformán az első napokban kihagyott, alig lehetett szónokokat találni, hogy csatasorba állítsák őket, hogy a tízvonalba vessék őket. Pedig az adópolitikáról valamivel többet beszéltek a választásokon, mint arról, hogy ki vezesse majd a kislakások építését. És mekkora, javadalmazással! Oh, hogyne, a kislakásokról sokat beszéltek, a falusi kisembereket az összes frázisoknál jobban érdekelte — de nem ám az építkezés személyi kérdése, vagy az építkezés csoportkérdése, vagy frakciókérdése, hanem maga az építkezés. Milyen messze vagyunk ma már ettől — pedig milyen közel vagyunk még a választásokhoz! És egyszerre eltűnt a szélsőjobbszárny, a liberális csoport, az aranyközéputas frakció — csak a FAKSz (Falusi Kislakásepő Szövetkezet) körül alakult csoportosulások maradnak a hadszíntéren. Egyik pártértekezlet a másik után, előbb rendeleteket reklamálnak, aztán .mikor jön a rendelet tervezete, azt alaposan megbeszélik, aztán kiderül, hgy nem is kell rendelet. Akik a tervbevett FAKSz-megoldás ellenségei, egyszerre fel vannak háborodva, miután a haragvó keserűségnek ez az érzése esztendőkön át hidegen maradt tőlük, nem háborította fel őket semmi, sőt még csak nem is csodálkoztak semmin, ami a nagypolitikában a választások előtt, a választások alatt és a választások után történt. Egyszerre csak olyan hangok emelkedtek fel, hogy apártot félrevezették. Főleg agrárius képviselők mondják ezt, akik többnyire a kisagráriusok nevében szónokolnak ... És akik nem beszéltek a párt-félrevezetéséről akkor, mikor lesz a»