Pesti Napló, 1927. április (78. évfolyam, 74–97. szám)

1927-04-12 / 83. szám

12 Kedd PESTI NAPLÓ W27 április 12 SZÍNHÁZ, ZENE, FILM Bartók és Szigeti próbálnak Déli tizenkét óra. A Zeneakadémia nagyterme. Kinn szitál az áprilisi eső. A teremben rajtam kí­vül csak két ember. Minden ajtó gondosan lezárva. A két em­ber átszellemülten beszél, egy Mozart­szonátát játszanak. Elől, a zongora előtt magas fiatalember hegedül. Úgynevezett szép arc, mely az önmaga okozta művészi élvezettől még szebb lesz. A zongoránál fehérhajú kis emberke ül, a leg­finomabb fejek közül való. Ez Bartók Béla, korunk egyik legnevesebb zenésze. Mintha egy preraffaelista­­szerzetes ülne hangszere mellett, régi olasz festmé­nyekről ismerős franciskánus bar­át. Hátul a Zene­akadémia hatalmas orgonasípjai fénylenek, festői háttere e filigrán alaknak. Néha nagy szemeivel felnéz partnerére, Szigeti Józsefre. Gondolataik ke­resik egymást, a nagy űrben ez a két zenélő alak­­diabólikusan hat. Nincs az a hangverseny, melyen ily átszellemülten játszhatik művész, mint e kettő. Halálos csendbe csak a két hangszer sir bele. Ma­guknak játszanak, a néma székek százai most em­berek, fülek számukra; a tér, hová lelkük hullámai szállnak, az egész világ hallgatósága. Néha megállnak egy percre. Szigeti mély tiszte­lettel beszél halkan a mesterrel, Bartókkal. Ez a, Párizsban élő, mindenfelé arrivált fiatal hegedűs rajongva áll partnere előtt, hátát öntudatlanul hajtván meg előtte. Két zenei fölfogás közeledik most egymáshoz, azzal a szerénységgel, melyet a más­­egyénisége előtt érzett tisztelet diktál. Szigetin látni, hogy boldog, hogy Bartók Bélával játszhatik. Mikor a szünetben beszélgetünk vele, rajongva be­szél róla. — Látja, Bartók nemcsak úttörő, hanem maga a maradandó életüröm !«. Ő nem egy Schömberg, aki csak mint újító figyelemreméltó, önnek nincs fogalma arról, hogy őt — Kodállyal együtt­­— hogy tisztelik külföldön. Nézkülü­k ma a modern zene el­képzelhetetlen ... Szigeti és Bartók találkozásukból kifolyólag el­határozták, h­ogy jövőre együtt fognak Amerikában ezenátaestéket rendezni. Mintha nem bírnák el, h­ogy az együttjátszás élvezetétől megfosztassanak, partok hallgat, de Szemel — a Giorgaone eertje barátjának szent tűzben égő szemei ezek — mindent elárulnak. A finom fehér emberke ismét fen­l a fekete mammutzongorához. Szigeti feláll, Beethoven-szonáta következik. Még magasabb ré­giókba viszi őket a zseni. Mikor befejezik, nevetnek. Bartók elveszi Szigeti hegedűjét és különös, újfajta hangzatokat mutat neki rajta. Megfordítja a vonót és fájával bizarr csapkodásba kezd. Mily különös ellentétei e hangok az előbbi klasszikus világnak! Majd Szigeti próbálja ugyanezt. Arca ragyog az örömtől, mikor sikerül neki. Most már ez­­új kereséseknél­ maradnak, most Szigeti mutat be egy­pár Stravinszky-hangzatot, fantasztikus ritmusok és harmóniák keverékét. Bartók odafordított fejjel hallgatja, élvezetes mosollyal az ajkán, tágranyitott nevető szemekkel. Ezek egymásnak zenélnek, mint két madár, hangszereiken keresztül társalognak. Felks Jenő ágaskodó és aláhulló, torlódó és összecsapó­­szabadi erőit legmélyebb s legmeztelenebb lényegükben ra­gadja meg. A mű itt nemcsak előttünk születik meg újra, de annak a­ viharnak szelét is érezzük, mely létrehozta, a teremtő szenvedély, úgy érezzük, még nem rögzítette művét halott kólafejekké, — de néha úgy rémlik, nem is rögzítheti meg többé, mert ki tudná a művet így leírni, ahogyan most hallottuk, ki tudná mással közölni ezt a leírhatatlan, elemi forró­ságot? Szinte megdöbbenve, szinte hitetlenül eszmé­lünk rá, hiszen mindezek ismert,­­ lerögzített­ művek, hiszen Bartók ezt az egész vulkáni tüzet, forróságot, dübörgést, vajúdást utólag idézte fel előttünk! Aki Bach kérlelhetetlen , óriásívű, acélos ritmusát, Mo­zart átszellemült, végtelen bensőségű, álmodozó dal­lamait, Beethoven parttalan fájdalmát és menny­dörgő jókedvét ezen az estén hallotta, mindig így fog emlékezni Bachra, Mozartra, Beethovenre s ez lesz az interpretáció, melyet új előadásnak fog ne­vezni. De e mellett az emésztő tűz mellett ott világított az a melengető fény is, mely a világ ezerféle ter­mészeti szenvedélyét s­ ritmusát az egyetemes és sokszínű művészi kultúra nemes ragyogásával vonja, be. Szigeti József ezen a kultúrán keresztül közele­dik a művészethez; csak így lehetséges, hogy a mű­vek, melyeket megszólaltat, olyan atmoszférát nyer­nek játékában, mint talán soha senkiében. Ily ben­sőséges alázattal, ilyen végtelen szeretettel csak az közeledik a nagy művekhez, ki azokhoz valóban méltó tud lenni. Szigeti játékának tisztasága s nyu­galma épúgy nem utólagos stilizálás, mint Bartók áthatóan éles, kristályos formaművészete; mindkettőő a mondanivaló közvetlen, de végleges megfogalma­zásából ered. Aki a Schubert-duó melódiáinak csodá­latosan gyengéd és légies, amellett tragikus erővel, lendülő interpretációját hallotta Szigetitől, az mé­lyebben belelátott Schubert világába, mint aki száz részletes teóriát, ismer a »romantikus vágy« lénye­géről. S ahogy játéka összefonódott Bartókéval, való­ban az elementáris művészet, a teremtés ősi vegetá­ciója bontakozott ki a hallgató előtt. A közönség megérezte, hogy rendkívüli zenei eseménynek tanúja és őszinte hálával ünnepelte a két grandiózus művészt. Sz. B. a) Szigeti József és Bartók Béla kamaraestje Bartók Béla és Szigeti József szonátaest­e A zongora egyik legnagyobb élő mestere és a he­gedű legnagyobb magyar művésze léptek vasárnap este a Zeneakadémia dobogójára, hogy együtt szólal­tassák meg Bach, Mozart, Beethoven és Schubert egy-egy szonátáját. Óriásnak kell lennie annak az interpretátornak, aki ilyen birodalmakat, ha csak egy részletükben is, teljes perspektívájukkal fel tud tárni a hallgató előtt, de a hallgató úgy érezte ezen az estén, hogy talán soha még hivatottabb kezek nem nyitották meg előtte az alkotóművészet ez őserdejé­nek világát. Bartók játéka a művészet gyökereihez visz­i az életet, a mindenség forrongó, fogamzó, fel­ i «* A szezon legnagyobb vígjátéksikere az ügyvéd és a férje . (*) Faragó Sándor a győri színikerület új igaz­gatója. A Győr—Sopron—Szombathely—Pápa egye­sített­ színikerü­letének eddigi igazgatója. Somogyi Kálmán, miután ez év augusztusában lejár a szer­ződése, megválik a győri színikerülettől. A pályázók közül Alapi Nándor az utolsó pillanatban visszavonta pályázatát, Pataki­ Károly megválasztásának pedig az a­ nehézsége volt, hogy felszerelését nem engedik ki Szlovenszkóból, így Faragó Sándor egyhangúlag került a színikerület igazgatói megbízásához. Meg­jegyzendő, hogy ez a megbízás csak egyesztendős próbaszerződéssel jár, egy év után, ha a kerület színügyi bizottsága nincs megelégedve a direktor­­ral, új pályázatot írhat ki. A most megejtett válasz­tás Győrött folyt le, Győr polgármesterének, Farkas Mátyásnak elnöklete alatt és a kerületbe tartozó városok polgármestereinek és színügyi megbízottai­nak részvétele mellett. (*) Békeffy László Bécsbe szerződött. Békeffy László konferanszié és kabaréíró vasárnap este bú­csút mondott a budapesti közönségnek. Békeffyt­ a Pavillon Kabaré Bécsbe szerződtette, ez a szerződés azonban csak a jövő szezon elején lép életbe. A fel­tételek értelmében Békeffynek a jövő szezon elejéig­ tökéletesen meg kell tanulnia a német nyelvet. A közbeeső hónapokban Romániában rendez turnét Békeffy, ahová kisebb társulatával Bécsből indul útnak. (*) Milyen legyen a vidék színháza ? A vidéki színészet két okból vívja élet-halálharcát: azért, mert a szegénységben alászállt nívója és méltatlan helyiségei miatt. Ahol pedig méltó hajlékra gondol­nak, ott a nyugateurópai kultúrközpontok pármillió pengőnek megfelelő költségű, gazdag kiképezésű színházai lebegnek mintaképül. A mi szegényes vi­szonyaink mellett ezen aztán megtörik minden szép­ terv. Medgyaszay István építész, kormányfőtanácsos, a Magyar Mérnök és Építész Egyletben ma este be­mutatta nagykanizsai színházát vetített képekben. Törekvése arra irányult, hogy a mi viszonyainkból kifejlesztve, a mi lehetőségeink között, keressen egy új színháztípust, amely a vidéken Arénának és a drága­kőszínháznak nevezett fogalmak közé esnék. Ezt sikerült Medgyaszaynak megvalósítania, amikor a nagykanizsai ötszázszemélyes díszletekkel is tel­jesen felszerelt központi fűtésű modern kis színház összköltsége a 200.000 pengőt nem lépte túl. (*) Jön a Kékmadár-együ­ttes. A Kékmadár-ka­baré május második felében öt estén át vendégsze­repel Budapesten, egyik magánszínházunkban.

Next