Pesti Napló, 1927. április (78. évfolyam, 74–97. szám)
1927-04-17 / 87. szám
S Vasárnap PESTI NAPLÓ 1927 április 17 terület. Ezt a kérdést is tanulmányozni kell, mert egészen új utakat törnek. Technikai és gazdasági szakembereink fogják tanulmányozni ezeknek a problémáknak olaszországi megoldását. — Természetesen itt van szociálpolitikai rész is. Minden európai művelt embert kell, hogsy érdekeljen, hogy a fasizmus szociálpolitikai intézményei nemcsak technikailag hogyan vannak berendezve, hanem hogyan funkcionálnak ezek az intézmények; például az ifjúság nevelése nemzeti szempontból, az eggész ifjúság visszahódítása, amely többé-kevésbé szociáldemokrata nevelésbe volt már belekényszerítve. Nincs ez a kérdés elintézve egy kézlegyintéssel, hogy: »Ja, hát ez a fasizmus!« Ami jó belőle, azt el kell fogadni. Szolgalelkű utánzatokról itt nem lehet szó, csak arról, hogy ami a magyar viszonyoknak megfelel, ami mindenütt és így nálunk is bevezethető, azt tegyük tanulmány tárgyává és hasznosítsuk is a magunk számára. Előítélet nélkül kell ezt is nézni és nem szabad szemet hunyni afelett, hogy sok téren nagy eredményeket ért el a fasizmus, hiszen az olasz nemzet újjászületése tulajdonképpen ennek a rendszernek köszönhető. Tengeri utunk A fiuméi kikötő problémáját is részletesen ismertette gróf Bethlen István munkatársunk előtt. — A fiúméi kikötőre nézve — mondta Bethlen — ismeretes az a jegyzőkönyv, amely létrejött Rómában. Ez a jegyzőkönyv természetesen detailkérdéseket nem tartalmaz, de elvileg szabályozza azokat a kérdéseket, amelyek a fiumei kikötővel kapcsolatosak. Még részletes tárgyalásra lesz szükség, hogy a felállított keretek megfelelő tartalommal legyenek kitölthetők. A részletes tárgyalások lefolytatására a kereskedelmi minisztérium fogja szakembereit Olaszországba kiküldeni. Az export és import szempontjából egyaránt nagy jelentősége van a fiuméi kikötőnek. Rendkívül fontos reánk nézve, hogy a magyar áruk behajózásánál és raktározásánál szüksséges műveletek olyan áron eszközöltessenek, hogy a Fiumé felé való kivitel előnyt jelentsen más kikötőkkel szemben. Mi csak annyit kértünk, hogyha a magyar forgalom nagyobb méreteket öltene, későbbi időpontban esetleg egy egész bazint bérbevegyünk, mint ahogy a jugoszlávok a Baross-kikötőben tették. Ezt nekünk kilátásba is helyezték. Egyelőre azonban erre nincs szükség, mert Csonkamagyarország kivitele sokkal csekélyebb, mint Nagymagyarországré volt, lényeges tételek hiányzanak az exportból és így forgalmunk nem olyan méretű, hogy a nagy költséget, amely ilyen bazin felállításával jár, elbírja. Út a tengerhez A jugoszláv tranzitó-egyezményről nyilatkozott azután a miniszterelnök a következőkben: — A tranzitóra vonatkozólag a tárgyalások most kerülnek Jugoszláviával komolyabb stádiumba. Mielőtt Rómába mentem, a jugoszláv kormány elvi hajlandóságát jelentette ki, hogy a szükséges könnyítéseket meg fogja adni nekünk. Azt hiszem, itt sem lesz tehát különösebb nehézség. Egyiptom és Románia Bethlen miniszterelnök közölte ezután munkatársunkkal, hogy a kormány messzemenő intézkedéseket tervez a Fiume felé irányuló forgalom megszervezésére. — Kívánatosnak fog mutatkozni — mondotta a miniszterelnök — bizonyos hajójáratoknak kelet felé, Levante, illetve Egyiptom felé való rendszersítése, ami azonban nem igényel már nemzetközi tárgyalást. A cseh lapoknak azt a közlését, amely szerint Bethlen miniszterelnök állítólag még a nyári szünet előtt Varsóba szándékoznék utazni egy magyarlengyel barátsági szerződés megkötése céljából, Bethlen a leghatározottabban megcáfolta. Érdekes és fontos kijelentést tett ezután Bethlen a magyar—román viszonyról is. — Egy román—magyar közeledésnek előfeltételeit kell megteremteni. — úgymond. — Ma még ezek nincsenek meg. Természetes azonban, hogyha a másik oldalon ezt lehetővé teszik, akkor magyar részről ez a közeledés nem fog leküzdhetetlen nehézségekbe ütközni. Végezetül Bethlen miniszterelnök közölte, hogy az olasz—magyar barátsági szerződés ratifikálása most már mielőbb megtörténik, ez azonban természetesen a parlament munkabeosztásától függ. A miniszterelnök nyilatkozatának befejezése után ismét rágyújtott egy cigarettára és hátradőlt a fülke bársonypamlagán. „Hat éve, hogy miniszterelnök vagyok" Ahogy elrohantak mellette az álmodó kis magyar falvak, mélyen elgondolkodva, komoly határozottsággal, lassan, szinte szótagolva mondotta Bethlen István. — Én azt hiszem, hogy a magyar politika szempontjából igen jelentős dolog volt ez... Majd gyorsan hozzáteszi: — Belpolitikai téren természetesen minden állam a maga útján jár és kell, hogy járjon. Egy pillanatnyi szünet következik, és ekkor emlékeztetjük Bethlen miniszterelnököt, hogy tegnap, április 15-én, volt hatodik évfordulója annak, hogy átvette a magyar kormány vezetését. — Istenem, — mondotta csöndesen, mosolyogva a miniszterelnök — hat éve . . . Hat éve, hogy miniszterelnök vagyok. Mindenesetre szép, hosszú idő, amely reám nézve sok küzdelemmel, fáradtsággal és munkával járt. Az az érzésem, és ez elégtétel nekem, hogy az ország számára tudtam valamit alkotni! . . . A vonat már Kelenföld felé robog. Bethlen még elmondta, hogy a híres Corvinákat, amelyeket Mussolini miniszterelnök személyesen adott át neki, a legközelebbi napokban külön futár hozza Budapestre. — Általában felejthetetlen volt számomra az olaszországi utazás, — fejezi be a beszélgetést Bethlen miniszterelnök — igazán nagyon szép volt . . . Közben Bethlen Margit grófnő is felöltözött már és frissen, derűsen lépett ki fülkéjéből. A reggelizőasztalnál találkozott össze ismét az egész társaság, Bethlen Margit grófnő úgyszólván az utolsó percekben itta ki teáját, a vonat ekkor már Kelenföldet elhagyta és tizenegy óra után néhány perccel befutott a Déli vasút pályaudvarára. A perronon Vass József helyettes miniszterelnök, Walkó Lajos külügyminiszter. Szabokcs Alajos és Dréhl Imre államtitkárok üdvözölték a kormány nevében gróf Bethlen Istvánt, a főváros nevében Sipőcz Jenő polgármester jelent meg és kijött a pályaudvarra az olasz követség első titkára is, aki Durini követ távollétében az olasz ügyvivő. Vass József néhány közvetlen szóval üdvözölte a miniszterelnököt, majd Bethlen érdeklődött röviden: — Mi újság? — Rendben van minden, — mondta Vass József — nincs semmi baj. Gróf Bethlen Istvánná alig bírta a sok rózsát és szekfát, hasonlóképpen nagy bokréták Khuen-Héderváry Sándorné kezébenis. Az üdvözlés után autóikba szálltak és a miniszterelnök kíséretével együtt várbeli palotájába hajtatott. Bethlen Isván kedden veszi át hivatala vezetését. A római út, Bethlen miniszterelnök külpolitikai akciójának első felvonása lezárult. A szép asszony fülében lefoglalt briliánsok Izgalmas jelenetek a járásbíróság folyosóján (Saját tudósítónktól.) A végrehajtások történetében szinte példátlanul áll az azeset, amely tegnap játszódott le izgalmas előzmények után a budapesti központi járásbíróság foyosóján. Dr. Iványi Hugó egy kölcsönügyletből kifolyólag pert indított özvegy K. B.-né, egyik Rákóczi úti trafiküzlet tulajdonosa ellen. A központi járásbíróság elmarasztalta az alperest, aki az ítélet ellen fellebbezéssel élt. A hitelező erre biztosítási végrehajtást kért, amit a bíróság el is rendelt. A végrehajtás foganatosítására a hitelező ügyvédje, dr. Kardos Nándor mégis jelent az adósnál Szemző Lajos bírósági végrehajtó kíséretében. A lefoglalt ingóságok csak csekély fedezetet nyújtottak és már-már úgy látszott, hogy a végrehajtás sikertelen marad, amikor a végrehajtató képviselője észrevette, hogy a trafikosnő fülében nagyértékű brilliánsfüggők, kezein pedig értékes brilliánsgyűrűk vannak. Felfedezését közölte az eljáró végrehajtóval, akit arra kért, hogy ezeket az ékszereket foglalja le. A végrehajtó arra való hivatkozással, hogy a magyar végrehajtási törvény az osztrák joggal ellentétben nem engedi meg az úgynevezett testi foglalást, az ékszerek zár alá vételét megtagadta. A kérelmet mégis jegyzőkönyvbe vette. A végrehajtó intézkedése ellen dr. Kardos Nándor ügyvéd előterjesztéssel élt. Dr. Bend járásbíró az előterjesztést alaposnak találta s ennek folytán utasította a kiküldött végrehajtót, hogy a felperes által kijelölt és az adós testén látható ékszereket vegye foglalás alá. A hitelező ügyvédje a bíróság végzésével megjelent a kiküldött végrehajtónak a központi járásbíróság második emeletén levő helyiségében, hogy az újabb végrehajtásra határidőt kérjen, amikor a járásbíróság folyosóján összetalálkozott a trafikosnővel, aki egy más ügyben tanúként volt erre a napra a bírósághoz beidézve. Az ügyvéd felkérte a végrehajtót, hogy a végrehajtást ott a helyszínen foganatosítsa. Szemző végrehajtó a referens bíróhoz fordult, a bíró utasította a végrehajtót, hogy a kégzés értelmében járjon el. Felvilágosította egyúttal a végrehajtót, hogy ellenkezés esetén karhatalmat is joga van alkalmazni. A következő percekben a végrehajtó már meg is jelent az adós előtt, aki ügyvédjév nyugodtan beszélgetett. Mikor a végrehajtó jövetele célját vele közölte, valósággal megrémült s alig talált szavakat a tiltakozásra. Az ékszerek közül a fülbevalók most is ott ragyogtak a szép asszony fülében, de a gyűrűk a kesztyű miatt nem voltak láthatók. Ezután következtek a hivatalos kijelentések. A végrehajtó a fülbevalókat lefoglaltaknak nyilvánította, minthogy azok ezúttal is láthatók voltak, míg a gyűrűk lefoglalását ezúttal is megtagadta arra való hivatkozással, hogy csak a látható ékszerek foglalhatók le. A végrehajtási aktus a bíróság folyosóján nagy szenzációt keltett, percek alatt ügyvédek és felek egész tömege vette körül a vitatkozókat. A végrehajtó felhívta a trafikosnőt, hogy a brilliám függőt vegye le és adja át, hogy azokat bírói letétbe helyezhesse. A jelenlévő ügyvédek között az a vélemény alakult ki, hogy a végrehajtást szenvedő erre nem kényszeríthető, mire az adós a reá nézve kedvező közhangulattól nekibátorodva, az ékszerek átadását megtagadta s a kilátásba helyezett karhatalom alkalmazása elől egy melléklépcsőn feltűnés nélkül eltávozott. A járásbíróság végzése ellen az adós felfolyamodással élt s így a fellebbviteli bíróság fogja az utolsó szót kimondani abban a kérdésben, hogy van-e helye a magyar jog szerint a testi foglalásnak, és fingul megérkeztek! A TESTVÉREM RT. festő-, mázoló-és tapétázóüzeme Budapest, VI., Horn Ede ucca 5. Telefon: L. 994—51, L. 985—23. Villamosjegyhamisítók (Saját tudósítónktól.) A főkapitányságon feljelentést tett a BESzKAll, hogy hamis villamosjegyek kerültek forgalomba. A rendőrségi nyomozás hosszabb figyelés után megállapította, hogy a Mester ucca 53. sz. házban működik egész rövid idő óta egy villamosjegyhamisító társaság. Ennek Bánnfai Károly nyomdász a vezetője, akinek a házban levő lakását használták fel a műhely céljaira. Kezdetleges felszereléssel és eszközökkel láttak hozzá a hamisításhoz. Az első utánzatok rosszak voltak, de később már nagyon ügyes darabokat készítettek. Ezeket a hamisítványokat, mint kezelt átszállójegyeket, forgalomba is hozták. Tetszésük szerint »kezelték« a jegyeket és tudták aztán felhasználni. Bányai Károly lakásán nagyobb mennyiségű hamisított jegyet találtak, amit a rendőrség lefoglalt, őt magát előállították.