Pesti Napló, 1927. április (78. évfolyam, 74–97. szám)

1927-04-17 / 87. szám

S Vasárnap PESTI NAPLÓ 1927 április 17 terület. Ezt a kérdést is tanulmányozni kell, mert egészen új utakat törnek. Technikai és gazdasági szakembereink fogják tanulmá­nyozni ezeknek a problémáknak olaszországi megoldás­át. — Természetesen itt van szociálpolitikai rész is. Minden európai művelt embert kell, hogsy érdekeljen, hogy a fasizmus szociálpoli­tikai intézményei nemcsak technikailag ho­gyan vannak berendezve, hanem hogyan funk­cionálnak ezek az intézmények; például az if­júság nevelése nemzeti szempontból, az eggész ifjúság visszah­ódítása, amely többé-kevésbé szociáldemokrata nevelésbe volt már belekény­szerítve. Nincs ez a kérdés elintézve egy kéz­legyintéssel, hogy: »Ja, hát ez a fasizmus!« Ami jó belőle, azt el kell fogadni. Szolgalelkű utánzatokról itt nem lehet szó, csak arról, hogy ami a magyar viszonyoknak megfelel, ami mindenütt és így nálunk is bevezethető, azt tegyük tanulmány tárgyává és hasznosít­suk is a magunk számára. Előítélet nélkül kell ezt is nézni és nem szabad szemet hunyni afe­lett, hogy sok téren nagy eredményeket ért el a fasizmus, hiszen az olasz nemzet újjászüle­tése tulajdonképpen ennek a rendszernek kö­szönhető. Tengeri utunk A fiuméi kikötő problémáját is részletesen is­mertette gróf Bethlen István munkatársunk előtt. — A fiúméi kikötőre nézve — mondta Bethlen — ismeretes az a jegyzőkönyv, amely létrejött Rómában. Ez a jegyzőkönyv termé­szetesen detailkérdéseket nem tartalmaz, de elvileg szabályozza azokat a kérdéseket, ame­lyek a fiumei kikötővel kapcsolatosak. Még részletes tárgyalásra lesz szükség, hogy a felállí­tott keretek megfelelő tartalommal legyenek kitölthetők. A részletes tárgyalások lefolytatá­sára a kereskedelmi minisztérium fogja szak­embereit Olaszországba kiküldeni.­­ Az export és import szempontjából egy­aránt nagy jelentősége van a fiuméi kikötőnek. Rendkívül fontos reánk nézve, hogy a magyar áruk behajózásánál és raktározásánál szükssé­ges műveletek olyan áron eszközöltessenek, hogy a Fiumé felé való kivitel előnyt jelentsen más kikötőkkel szemben. Mi csak annyit kér­tünk, hogyha a magyar forgalom nagyobb mé­reteket öltene, későbbi időpontban esetleg egy egész bazint bérbevegyünk, mint ahogy a jugo­szlávok a Baross-kikötőben tették. Ezt nekünk kilátásba is helyezték. Egyelőre azonban erre nincs szükség, mert Csonkamagyarország kivi­tele sokkal csekélyebb, mint Nagymagyaror­szágré volt, lényeges tételek hiányzanak az ex­portból és így forgalmunk nem olyan méretű, hogy a nagy költséget, amely ilyen bazin fel­állításával jár, elbírja. Út a tengerhez A jugoszláv tranzitó-egyezményről nyilatkozott azután a miniszterelnök a következőkben: — A tranzitóra vonatkozólag a tárgyalá­sok most kerülnek Jugoszláviával komolyabb stádiumba. Mielőtt Rómába mentem, a jugo­szláv kormány elvi hajlan­dóságát jelentette ki, hogy a szükséges könnyítéseket meg fogja adni nekünk. Azt hiszem, itt sem lesz tehát különösebb nehézség. Egyiptom és Románia Bethlen miniszterelnök közölte ezután munka­társunkkal, hogy a kormány messzemenő intézke­déseket tervez a Fiume felé irányuló forgalom meg­szervezésére. — Kívánatosnak fog mutatkozni — mon­dotta a miniszterelnök — bizonyos hajójára­toknak kelet felé, Levante, illetve Egyiptom felé való rendszersítése, ami azonban nem igényel már nemzetközi tárgyalást. A cseh lapoknak azt a közlését, amely szerint Bethlen miniszterelnök állítólag még a nyári szünet előtt Varsóba szándékoznék utazni egy magyar­lengyel barátsági szerződés megkötése céljából, Beth­len a leghatározottabban megcáfolta. Érdekes és fon­tos kijelentést tett ezután Bethlen a magyar—román viszonyról is. — Egy román—magyar közeledésnek elő­feltételeit kell megteremteni. — úgymond. — Ma még ezek nincsenek meg. Természetes azonban, hogyha a másik oldalon ezt lehetővé teszik, akkor magyar részről ez a közeledés nem fog leküzdhetetlen nehézségekbe ütközni. Végezetül Bethlen miniszterelnök közölte, hogy az olasz—magyar barátsági szerződés ratifikálása most már mielőbb megtörténik, ez azonban természe­tesen a parlament munkabeosztásától függ. A miniszterelnök nyilatkozatának befejezése után ismét rágyújtott egy cigarettára és hátradőlt a fülke bársonypamlagán. „Hat éve, hogy miniszterelnök vagyok" Ahogy elrohantak mellette az álmodó kis magyar falvak, mélyen elgondolkodva, komoly határozottsággal, lassan, szinte szótagolva mondotta Bethlen István. — Én azt hiszem, hogy a magyar politika szempontjából igen jelentős dolog volt ez... Majd gyorsan hozzáteszi: — Belpolitikai téren természetesen minden állam a maga útján jár és kell, hogy járjon. Egy pillanatnyi szünet következik, és ekkor emlékeztetjük Bethlen miniszterelnököt, hogy tegnap, április 15-én, volt hatodik évfordulója annak, hogy átvette a magyar kormány veze­tését. — Istenem, — mondotta csöndesen, moso­lyogva a miniszterelnök — hat éve . . . Hat éve, hogy miniszterelnök vagyok. Mindenesetre szép, hosszú idő, amely reám nézve sok küzde­lemmel, fáradtsággal és munkával járt. Az az érzésem, és ez elégtétel nekem, hogy az ország számára tudtam valamit alkotni! . . . A vonat már Kelenföld felé robog. Bethlen még elmondta, hogy a híres Corvinákat, ame­lyeket Mussolini miniszterelnök személyesen adott át neki, a legközelebbi napokban külön futár hozza Budapestre. — Általában felejthetetlen volt számomra az olaszországi utazás, — fejezi be a beszélge­tést Bethlen miniszterelnök — igazán nagyon szép volt . . . Közben Bethlen Margit grófnő is felöltö­zött már és frissen, derűsen lépett ki fülkéjé­ből. A reggelizőasztalnál találkozott össze is­mét az egész társaság, Bethlen Margit grófnő úgyszólván az utolsó percekben itta ki teáját, a vonat ekkor már Kelenföldet elhagyta és tizenegy óra után néhány perccel befutott a Déli vasút pályaudvarára. A perronon Vass József helyettes minisz­terelnök, Walkó Lajos külügyminiszter. Sza­bokcs Alajos és Dréhl Imre államtitkárok üd­vözölték a kormány nevében gróf Bethlen Ist­vánt, a főváros nevében Sipőcz Jenő polgár­mester jelent meg és kijött a pályaudvarra az olasz követség első titkára is, aki Durini kö­vet távollétében az olasz ügyvivő. Vass József néhány közvetlen szóval üdvözölte a miniszter­elnököt, majd Bethlen érdeklődött röviden: — Mi újság? — Rendben van minden, — mondta Vass József — nincs semmi baj. Gróf Bethlen Istvánná alig bírta a­ sok ró­zsát és szekfát, hasonlóképpen nagy bokréták Khuen-Héderváry Sándorné kezében­­is. Az üdvözlés után autóikba szálltak és a miniszter­elnök kíséretével együtt várbeli palotájába hajtatott. Bethlen Isván kedden veszi át hiva­tala vezetését. A római út, Bethlen miniszterelnök kül­politikai akciójának első felvonása lezárult. ­ A szép asszony fülében lefoglalt briliánsok Izgalmas jelenetek a járásbíróság folyosóján (Saját tudósítónktól.) A végrehajtások tör­ténetében szinte példátlanul áll az az­­eset, amely tegnap játszódott le izgalmas előzmé­nyek után a budapesti központi járásbíróság foyosóján. Dr. Iványi Hugó egy kölcsönügyletből ki­folyólag pert indított özvegy K. B.-né, egyik Rákóczi úti trafiküzlet tulajdonosa ellen. A központi járásbíróság elmarasztalta az alpe­rest, aki az ítélet ellen fellebbezéssel élt. A hi­telező erre biztosítási végrehajtást kért, amit a bíróság el is rendelt. A végrehajtás fogana­tosítására a hitelező ügyvédje, dr. Kardos Nándor mégis jelent az adósnál Szemző Lajos bírósági végrehajtó­­ kíséretében. A lefoglalt ingóságok csak csekély fedezetet nyújtottak és már-már úgy látszott, hogy a végrehajtás si­kertelen marad, amikor a végrehajtató képviselője észrevette, hogy a trafikosnő fülében nagyértékű brilliáns­függők, kezein pedig értékes brilliánsgyű­rűk vannak. Felfedezését közölte az eljáró végrehajtóval, akit arra kért, hogy ezeket az ékszerek­et fog­lalja le. A végrehajtó arra való hivatkozással, hogy a magyar végrehajtási törvény az osz­trák joggal ellentétben nem engedi meg az úgynevezett testi foglalást, az ékszerek zár alá vételét megtagadta. A kérelmet mégis jegyző­könyvbe vette. A végrehajtó intézkedése ellen dr. Kardos Nándor ügyvéd előterjesztéssel élt. Dr. Bend járásbíró az előterjesztést alaposnak találta s ennek folytán utasította a kiküldött végrehaj­tót, hogy a felperes által kijelölt és az adós testén látható ékszereket vegye fog­lalás alá. A hitelező ügyvédje a bíróság végzésével megjelent a kiküldött végrehaj­tónak a központi járásbíróság második emeletén levő helyiségé­ben, hogy az újabb végrehajtásra határidőt kér­jen, amikor a járásbíróság folyosóján össze­találkozott a trafikosnővel, aki egy más ügyben tanúként volt erre a napra a bírósághoz be­idézve. Az ügyvéd felkérte a végrehajtót, hogy a végrehajtást ott a helyszínen foganatosítsa. Szemző végrehajtó a referens bíróhoz fordult, a bíró utasította a végrehajtót, hogy a kégzés értelmében járjon el. Felvilágosította egyúttal a végrehajtót, hogy ellenkezés esetén karhatalmat is joga van alkalmazni. A következő percekben a végrehajtó már meg is jelent az adós előtt, aki ügyvédjév nyugodtan beszélgetett. Mikor a végrehajtó jövetele célját vele közölte, valósággal megré­mült s alig talált szavakat a tiltakozásra. Az ékszerek közül a fülbevalók most is ott ragyog­tak a szép asszony fü­lében, de a gyűrűk a kesztyű miatt nem voltak láthatók. Ezután kö­vetkeztek a hivatalos kijelentések. A végrehajtó a fülbevalókat lefoglaltaknak nyilvánította, minthogy azok ezúttal is láthatók voltak, míg a gyűrűk lefoglalását ezúttal is megtagadta arra való hivatkozással, hogy csak a látható ékszerek foglalhatók le. A végrehajtási aktus a bíróság folyosóján nagy szenzációt keltett, percek alatt ügyvédek és felek egész tömege vette körül a vitatkozó­kat. A végrehajtó felhívta a trafikosnőt, hogy a brilliám függőt vegye le és adja át, hogy azokat bírói letétbe helyezhesse. A jelenlévő ügyvédek között az a vélemény alakult ki, hogy a végrehajtást szenvedő erre­ nem kényszerít­hető, mire az adós a reá nézve kedvező köz­hangulattól nekibátorodva, az ékszerek átadását megtagadta s a kilá­tásba helyezett karhatalom alkalmazása elől egy melléklépcsőn feltűnés nélkül el­távozott. A járásbíróság végzése ellen az adós­ fel­­folyamodással élt s így a fellebbviteli bíróság fogja az utolsó szót kimondani abban a kér­désben, hogy van-e helye a magyar jog szerint a testi foglalásnak, és fingul megérkeztek! A TESTVÉREM RT. festő-, mázoló-és tapétázóüzeme Budapest, VI., Horn Ede ucca 5. Telefon: L. 994—51, L. 985—23. Villamosjegyhamisítók (Saját tudósítónktól.) A főkapitányságon feljelentést tett a BESzKAll, hogy hamis vil­lamosjegyek kerültek forgalomba. A rendőrségi nyomozás hosszabb figyelés után megállapította, hogy a Mester ucca 53. sz. házban működik egész rövid idő óta egy villa­mosjegyhamisító társaság. Ennek Bánnfai Ká­roly nyomdász a vezetője, akinek a házban­ levő lakását használták fel a műhely céljaira. Kez­detleges felszereléssel és eszközökkel láttak hozzá a hamisításhoz. Az első utánzatok rosszak voltak, de később már nagyon ügyes darabokat készítettek. Ezeket a hamisítványokat, mint kezelt átszállójegyeket, forgalomba is hozták. Tetszésük szerint »kezelték« a jegyeket és tud­ták aztán felhasználni. Bányai Károly lakásán nagyobb mennyi­ségű hamisított jegyet találtak, amit a rendőr­ség lefoglalt, őt magát előállították.

Next