Pesti Napló, 1927. május (78. évfolyam, 98–122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

3 •Vasárnap Emessen&A rc©­ téz májusa A felemelt bér mega­­asztja az olcsóbbodást (Saját tudósítónktól.) A kereskedők szá­ntója az áprilisi ultimo az eddigieknél is súlyo­sabb, mert május elsejével már esedékesek azok a magas üzletbérek, amelyeket a februári egyezkedés során kényszerültek magukra vál­lalni. Egyetlen könnyítés a so­k esetben 100 szá­zalékon túl valorizált bérekkel szemben az, hogy a 2840 1926. számú lakbérrendelet 5. §-ának a részletfizetésre vonatkozó része érvényben lévén 1928 február 1-ig. A boltbéreket továbbra is lehet havi rész­letekben fizetni. El is volt majdnem minden kereskedő. A for­galmasabb útvonalakon és a Belvárosban maga a május havi bérrészlet 20—100 millió korona között váltakozik és bizony ezt az ösz­szeget az elmúlt, hónapok gyenge forgalma és a februári negyed bérrészletei mellett nehezen­ tudta a kereskedelem tartalékolni. A háztulajdonosok tekintélyes része — mint értesültünk — örvendetes meg­értéssel kezeli ke­reskedő bérlőjét és a havi részletfizetés mellett még könnyítéseket engedélyez. Tudunk olyan háziurakról, akik a májusi negyedévi bér meg­fizetésére nem három, de 4—5 részletet engedé­lyeztek. Tehetik is, mert a kereskedők csak kényszerűségből, a megszokott hely elhagyásá­tól és a hurcolkodás, nagy költségeitől félve vállalták magukra a magas béreket. A májusi bérnegyed, mint a legtöbb keres­kedő mondja, nagyban hozzájárul ahoz, hogy megálljon az olcsóbbodási folyamat, amelyet pedig az utolsó hónapokban fogyasztó és kereskedő egyaránt örömmel üdvözölt. Igaz, hogy ebben része van annak is, hogy az utolsó hetekben a világpiacon is emelkedő tendencia észlelhető az árn ivóban. Egyre gyakrabban látunk a főváros főút­vonalain felmondás miatt feloszló üzletet. Ezek tulajdonosai nem várják meg a felmon­dási határidőt, amely az 1500 aranykorona alap­béren aluli üzletekre 6 hónap, azonfelül egy év, ha nem sietnek még a nyári holtszezon előtt likvi­­dálni, hogy helyet változtathassanak. Május 1-én a nyerték jogukat a m­af­szal­isra A HÁTOK tanácskozása a (Saját tudósítónktól.) Május 1-én lép életbe a 2840/1926. számú népjóléti minisztériumi ren­deletnek az új rendelkezése, amely az üzlet­helyiségek forgalmát szabaddá tette. Az üzlet­helyiségek fölött tehát a háztulajdonosok visszanyerték a rendelkezési jogaikat, de a felmondások csak augusztus 1-ére, illetőleg 1928. évi február 1-ére szólnak, aszerint, hogy az évi üzletbér 1200 aranykoronán felül van, vagy pedig az alatt marad. Az üzletek szabadforgalmának visszaállí­tásával sok vitás kérdés támadt, számos minisztérium per is folyik már a háztulajdonosok és boltbérlők között és a vitás kérdések megbeszélése céljából a Ház- és Telektulajdonosok Országos Egyesü­letének alelnöke, dr. Szende Péter Pál szom­baton megjelent a népjóléti minisztériumban, ahol dr. Udvarhelyi U­bullal, a népjóléti mi­nisztérium lakásügyi opetályának vezetőjével tisztázni igyekezett a felmerült vitás kérdé­seket. A lakbérrendelet szerint a háztulajdono­sok jogot nyertek arra, hogy az üzletbérek a Írta: Molnár­ Ferenc (Fordítás tilos.) Nagy gobelin-fotelben ültem, egy régi­elégi ham­isító üzletében, várva, hogy rám terüljön a sor, így lettem tanúja a szörnyű alkudozásnak. Egy barokk asztalról volt szó, — görbe aranylábai voltak, sárga márványlap rajta — az asztal ijedten állt a kereskedő és a vevő közt. A két ember áthajolt fölötte, úgy kiabált egymásra. A kereskedő szerette és simogatta az asztalt, mikor beszélt róla, a vevő lenézsileg ütö­gette, sőt egyszer, mikor azt mondta, hogy az aranyozás nem igazi, nagyon diszkréten meg is rúgta. Valami egyszerű ember, mondjuk, egy polinéziai néger, ha ezt látja, joggal hiszi, hogy a vevő az, aki sza­badulni akar a gyűlölt asztaltól, az eladó pedig úgy szereti, hogy az már fetisizmus­sal határos. Az alku démonivá vadult. A kereskedő sápadt lett, hideg és metszően gúnyos. A vevő kipirult és lendületet ka­pott. Szavai mögött személyeskedő motí­vumok villámlottak. A kutyalábú asztal szégyenkezve húzódott közelebb a gazdá­jához, mert olyan rosszakat mondott róla a vevő. Szinte érezte, hogy az új gazdánál nem lesz jó dolga. A vevő egyre vörösebb, melegebb és hangosabb lett, a boltos egyre fehérebb, hidegebb­ és halkabb. Meg voltam­ győződve, hogy a hideg nyugalom fog győzni a forró temperamentum fölött. Leg­nagyobb meglepetésemre az ellenkezője történt. A kipirult vevő győzött. A keres­kedő tizennyolc milliót kért az asztalért, s az­ első két menetben lement tizenöt mil­lióig, a harmadikban még tartotta magát, de a negyedik menetben kidőlt és odaadta az asztalt, tizenegy és fél millióért. A vevő elment, miután hirtelen kedélyes lett, ne­vetett és meg is ölelte a néma, fáradt ke­reskedőt. Csak énrám nézett vissza az aj­tóból komoran, megérezve, hogy nem sze­retem a brutális győzelmét. Mikor elment, a kereskedő fáradtan ült le. — Vallja be, — mondtam neki vigasz­talásul — még így is nyer az üzleten. Maga neon adott ezért az asztalért többet, mint öt milliót. Megtörölte a szemüvegét és fáradtan szólt: —­ Két és félmilliót adtam érte. Ez egy nagyon brutális és szívós ember, de nem tud alkudni. — Na hallja, — mondom — ez valósá­gos tehetség az alkuvásban. Ki tud al­kudni, ha ez nem? — Hogy ki tud alkudni? Az öreg Sch. tudott alkudni, akinél én tanultam. És elmesélte a következőt. Az öreg Sch. uzsorás volt egy vidéki városban, ahol huszárezred feküdt. Pénzt adott, kölcsön a tiszteknek és egyéb ügyei­ket is intézte. Általában tisztességes em­bernek tartották. A tisztek nemcsak, hogy szerették, de meg is bíztak benne. Annyira, hogy h­a egy egy-egy tisztet elhelyeztek más garnizonba, bárhova is vezette a sors, évekig kliense maradt az öreg Sc­.-nek. Shylocknak csak rövidség okáért nevezték, mert nagyon hosszú neve volt. Egyszer aztán megtörtént, hogy egy ilyen fiatal tiszt, akit valahova messze helyeztek el, súlyos pénzzavarba jutott. Volt neki egy szép, értékes régi családi gyűrűje, elhatá­rozta, hogy eladja. Természetesen szó sem lehetett másról, mint az öreg Sch.-ről. A dolog sürgős volt. Fogta a gyűrűt, betette a régi piros kis bőrtokba, becsomagolta és postán elküldte az öreg Sch.-nek, rövid és kategorikus levéllel: »Ide mellékelve küldöm a régi családi gyűrűmet. Ha ad érte 3000 forintot, tartsa meg. Ha nem ad érte annyit, azonnal küldje vissza. Egy krajcárt sem engedek. Alku nincs.«. Két nap múlva táviratot kap, amely táviratban az öreg Seli, mégis elkezd al­kudni: »Gyűrű nem ér háromezret, legfel­jebb kétezret, adok érte.« — A tiszt felel: »Gyűrű ára háromezer, alkudni nem lehet.«­ Harmadnap újabb távirat jön, az öreg Sch. tovább alkuszik: »Adok érte kétezer­ötszázat, többet semmiesetre.« — A tiszt felel: »Gyűrű ára háromezer, alkudni nem­ lehet, kérem gyűrűt azonnal visszakül­deni.« Eltelik néhány nap, a tiszt, dobozt kap a postán. Feladó: az öreg Sch. Tartalma: gyűrű. Felbontja a dobozt. Benne van a gyűrű piros tokja­, átkötve és lepecsételve. Fölötte levél, a következő szöveggel: »Főhadnagy úr! Mint szakértő mon­dom önnek, hogy ez a gyűrű nem éri meg a 3000 forintot. Sehol a világon nem fog érte ennyit kapni. Legfeljebb 2800 forintot adhatok érte, ezt is csak az ön iránti szim­pátiából. Ha ennyiért eladja, fel se bontsa a tokot, küldje vissza nekem úgy, ahogy van, másnap megy a pénz. Ha azonban nem adja 2800-ért sem, tartsa meg a gyű­rűt, én nem veszem meg.« A tiszt nagyon elkeseredett, mikor ezt olvasta. Elhatározza, hogy nem adja ol­csóbban a gyűrűt. Feltöri a pecsétet, ki­nyitja a piros bőrtokot, hát nincs benne a gyűrű. Helyette picinyke kis cédula fek­szik ott, ezzel a felírással: »­Jó, jó, hát adok érte 3000 forintot!« — Ha este lefekszik, — mondta a ke­reskedő, mikor elmentem — gondolkozzék egy kicsit azon, hogy mi minden van ennek az embernek az ötletében, aki még a ska­tulyában is megpróbálkozik. Majd akkor nem mondja többé az ilyen kontárról, mint a­ki innen most elment, hogy tehetség az alkuvásban PESTI NAPLÓ 1927 május 1 összegét ők szabhassák meg. Ha a megállapo­dás a háztulajdonos és a boltbérlő között feb­ruár 15-éig nem jött létre, akkor a háztulaj­donos jogot nyer a felmondásra. A bérlő el­lenben a felmondás lejártáig csak az addig érvényben volt bérösszeget tartozik fizetni. Az az üzletbérlő, aki a felemelt bérösszeget nem fogadta el és tudomásul vette, hogy an- Nem kívánok, hogy vakon higgjen hirdetésünknek. Ha ön még ma vásárol 1 pengőért 1 tubus eWEUALL FOGKRÉMET és 2,50 pengőért 1 Üveg ENALL SZÁJVIZET és azokat reggia­­trélban, este rend­szeresen használja, úgy Hirdetésünk igazá­ról nemcsak meggyőződik, hanem Ön lesz készítmé­nyeinknek leglelkesebb szószólója Gyártmányaink minőségét a BAEOER-név garantálja !

Next