Pesti Napló, 1927. május (78. évfolyam, 98–122. szám)
1927-05-01 / 98. szám
3 •Vasárnap Emessen&A rc© téz májusa A felemelt bér megaasztja az olcsóbbodást (Saját tudósítónktól.) A kereskedők szántója az áprilisi ultimo az eddigieknél is súlyosabb, mert május elsejével már esedékesek azok a magas üzletbérek, amelyeket a februári egyezkedés során kényszerültek magukra vállalni. Egyetlen könnyítés a sok esetben 100 százalékon túl valorizált bérekkel szemben az, hogy a 2840 1926. számú lakbérrendelet 5. §-ának a részletfizetésre vonatkozó része érvényben lévén 1928 február 1-ig. A boltbéreket továbbra is lehet havi részletekben fizetni. El is volt majdnem minden kereskedő. A forgalmasabb útvonalakon és a Belvárosban maga a május havi bérrészlet 20—100 millió korona között váltakozik és bizony ezt az öszszeget az elmúlt, hónapok gyenge forgalma és a februári negyed bérrészletei mellett nehezen tudta a kereskedelem tartalékolni. A háztulajdonosok tekintélyes része — mint értesültünk — örvendetes megértéssel kezeli kereskedő bérlőjét és a havi részletfizetés mellett még könnyítéseket engedélyez. Tudunk olyan háziurakról, akik a májusi negyedévi bér megfizetésére nem három, de 4—5 részletet engedélyeztek. Tehetik is, mert a kereskedők csak kényszerűségből, a megszokott hely elhagyásától és a hurcolkodás, nagy költségeitől félve vállalták magukra a magas béreket. A májusi bérnegyed, mint a legtöbb kereskedő mondja, nagyban hozzájárul ahoz, hogy megálljon az olcsóbbodási folyamat, amelyet pedig az utolsó hónapokban fogyasztó és kereskedő egyaránt örömmel üdvözölt. Igaz, hogy ebben része van annak is, hogy az utolsó hetekben a világpiacon is emelkedő tendencia észlelhető az árn ivóban. Egyre gyakrabban látunk a főváros főútvonalain felmondás miatt feloszló üzletet. Ezek tulajdonosai nem várják meg a felmondási határidőt, amely az 1500 aranykorona alapbéren aluli üzletekre 6 hónap, azonfelül egy év, ha nem sietnek még a nyári holtszezon előtt likvidálni, hogy helyet változtathassanak. Május 1-én a nyerték jogukat a mafszalisra A HÁTOK tanácskozása a (Saját tudósítónktól.) Május 1-én lép életbe a 2840/1926. számú népjóléti minisztériumi rendeletnek az új rendelkezése, amely az üzlethelyiségek forgalmát szabaddá tette. Az üzlethelyiségek fölött tehát a háztulajdonosok visszanyerték a rendelkezési jogaikat, de a felmondások csak augusztus 1-ére, illetőleg 1928. évi február 1-ére szólnak, aszerint, hogy az évi üzletbér 1200 aranykoronán felül van, vagy pedig az alatt marad. Az üzletek szabadforgalmának visszaállításával sok vitás kérdés támadt, számos minisztérium per is folyik már a háztulajdonosok és boltbérlők között és a vitás kérdések megbeszélése céljából a Ház- és Telektulajdonosok Országos Egyesületének alelnöke, dr. Szende Péter Pál szombaton megjelent a népjóléti minisztériumban, ahol dr. Udvarhelyi Ubullal, a népjóléti minisztérium lakásügyi opetályának vezetőjével tisztázni igyekezett a felmerült vitás kérdéseket. A lakbérrendelet szerint a háztulajdonosok jogot nyertek arra, hogy az üzletbérek a Írta: Molnár Ferenc (Fordítás tilos.) Nagy gobelin-fotelben ültem, egy régielégi hamisító üzletében, várva, hogy rám terüljön a sor, így lettem tanúja a szörnyű alkudozásnak. Egy barokk asztalról volt szó, — görbe aranylábai voltak, sárga márványlap rajta — az asztal ijedten állt a kereskedő és a vevő közt. A két ember áthajolt fölötte, úgy kiabált egymásra. A kereskedő szerette és simogatta az asztalt, mikor beszélt róla, a vevő lenézsileg ütögette, sőt egyszer, mikor azt mondta, hogy az aranyozás nem igazi, nagyon diszkréten meg is rúgta. Valami egyszerű ember, mondjuk, egy polinéziai néger, ha ezt látja, joggal hiszi, hogy a vevő az, aki szabadulni akar a gyűlölt asztaltól, az eladó pedig úgy szereti, hogy az már fetisizmussal határos. Az alku démonivá vadult. A kereskedő sápadt lett, hideg és metszően gúnyos. A vevő kipirult és lendületet kapott. Szavai mögött személyeskedő motívumok villámlottak. A kutyalábú asztal szégyenkezve húzódott közelebb a gazdájához, mert olyan rosszakat mondott róla a vevő. Szinte érezte, hogy az új gazdánál nem lesz jó dolga. A vevő egyre vörösebb, melegebb és hangosabb lett, a boltos egyre fehérebb, hidegebb és halkabb. Meg voltam győződve, hogy a hideg nyugalom fog győzni a forró temperamentum fölött. Legnagyobb meglepetésemre az ellenkezője történt. A kipirult vevő győzött. A kereskedő tizennyolc milliót kért az asztalért, s az első két menetben lement tizenöt millióig, a harmadikban még tartotta magát, de a negyedik menetben kidőlt és odaadta az asztalt, tizenegy és fél millióért. A vevő elment, miután hirtelen kedélyes lett, nevetett és meg is ölelte a néma, fáradt kereskedőt. Csak énrám nézett vissza az ajtóból komoran, megérezve, hogy nem szeretem a brutális győzelmét. Mikor elment, a kereskedő fáradtan ült le. — Vallja be, — mondtam neki vigasztalásul — még így is nyer az üzleten. Maga neon adott ezért az asztalért többet, mint öt milliót. Megtörölte a szemüvegét és fáradtan szólt: — Két és félmilliót adtam érte. Ez egy nagyon brutális és szívós ember, de nem tud alkudni. — Na hallja, — mondom — ez valóságos tehetség az alkuvásban. Ki tud alkudni, ha ez nem? — Hogy ki tud alkudni? Az öreg Sch. tudott alkudni, akinél én tanultam. És elmesélte a következőt. Az öreg Sch. uzsorás volt egy vidéki városban, ahol huszárezred feküdt. Pénzt adott, kölcsön a tiszteknek és egyéb ügyeiket is intézte. Általában tisztességes embernek tartották. A tisztek nemcsak, hogy szerették, de meg is bíztak benne. Annyira, hogy ha egy egy-egy tisztet elhelyeztek más garnizonba, bárhova is vezette a sors, évekig kliense maradt az öreg Sc.-nek. Shylocknak csak rövidség okáért nevezték, mert nagyon hosszú neve volt. Egyszer aztán megtörtént, hogy egy ilyen fiatal tiszt, akit valahova messze helyeztek el, súlyos pénzzavarba jutott. Volt neki egy szép, értékes régi családi gyűrűje, elhatározta, hogy eladja. Természetesen szó sem lehetett másról, mint az öreg Sch.-ről. A dolog sürgős volt. Fogta a gyűrűt, betette a régi piros kis bőrtokba, becsomagolta és postán elküldte az öreg Sch.-nek, rövid és kategorikus levéllel: »Ide mellékelve küldöm a régi családi gyűrűmet. Ha ad érte 3000 forintot, tartsa meg. Ha nem ad érte annyit, azonnal küldje vissza. Egy krajcárt sem engedek. Alku nincs.«. Két nap múlva táviratot kap, amely táviratban az öreg Seli, mégis elkezd alkudni: »Gyűrű nem ér háromezret, legfeljebb kétezret, adok érte.« — A tiszt felel: »Gyűrű ára háromezer, alkudni nem lehet.« Harmadnap újabb távirat jön, az öreg Sch. tovább alkuszik: »Adok érte kétezerötszázat, többet semmiesetre.« — A tiszt felel: »Gyűrű ára háromezer, alkudni nem lehet, kérem gyűrűt azonnal visszaküldeni.« Eltelik néhány nap, a tiszt, dobozt kap a postán. Feladó: az öreg Sch. Tartalma: gyűrű. Felbontja a dobozt. Benne van a gyűrű piros tokja, átkötve és lepecsételve. Fölötte levél, a következő szöveggel: »Főhadnagy úr! Mint szakértő mondom önnek, hogy ez a gyűrű nem éri meg a 3000 forintot. Sehol a világon nem fog érte ennyit kapni. Legfeljebb 2800 forintot adhatok érte, ezt is csak az ön iránti szimpátiából. Ha ennyiért eladja, fel se bontsa a tokot, küldje vissza nekem úgy, ahogy van, másnap megy a pénz. Ha azonban nem adja 2800-ért sem, tartsa meg a gyűrűt, én nem veszem meg.« A tiszt nagyon elkeseredett, mikor ezt olvasta. Elhatározza, hogy nem adja olcsóbban a gyűrűt. Feltöri a pecsétet, kinyitja a piros bőrtokot, hát nincs benne a gyűrű. Helyette picinyke kis cédula fekszik ott, ezzel a felírással: »Jó, jó, hát adok érte 3000 forintot!« — Ha este lefekszik, — mondta a kereskedő, mikor elmentem — gondolkozzék egy kicsit azon, hogy mi minden van ennek az embernek az ötletében, aki még a skatulyában is megpróbálkozik. Majd akkor nem mondja többé az ilyen kontárról, mint aki innen most elment, hogy tehetség az alkuvásban PESTI NAPLÓ 1927 május 1 összegét ők szabhassák meg. Ha a megállapodás a háztulajdonos és a boltbérlő között február 15-éig nem jött létre, akkor a háztulajdonos jogot nyer a felmondásra. A bérlő ellenben a felmondás lejártáig csak az addig érvényben volt bérösszeget tartozik fizetni. Az az üzletbérlő, aki a felemelt bérösszeget nem fogadta el és tudomásul vette, hogy an- Nem kívánok, hogy vakon higgjen hirdetésünknek. Ha ön még ma vásárol 1 pengőért 1 tubus eWEUALL FOGKRÉMET és 2,50 pengőért 1 Üveg ENALL SZÁJVIZET és azokat reggiatrélban, este rendszeresen használja, úgy Hirdetésünk igazáról nemcsak meggyőződik, hanem Ön lesz készítményeinknek leglelkesebb szószólója Gyártmányaink minőségét a BAEOER-név garantálja !