Pesti Napló, 1927. június (78. évfolyam, 123–145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

2 szerda PESTI NAPLÓ 1927 junius 1 e­messég újra élni fog, több lesz a szabadság is. Tiszta lesz a levegő, elpusztulnak a társadalom életét fenyegető különféle bacillusok, a szélső-ségek sejtrendszerei összeomlanak, s újra meg­találjuk honunkat a hazában, embertársunkat az emberben. E Ez az alapvető szempont, minden egyéb, csak ezután következhetik, s aki más­ként képzeli el helyzetünk megjavítását, az jóhiszemű álmodozó, avagy kuruzsló. Nagyon könnyű, esetleg népszerű dolog is, a bajokat felsorakoztatni, az eleven sebekbe markolni, a kétségbeesett lelkeket felajzani. Azt tanácsolni, ha fázunk, gyújtsuk magunkra a házat, ha szárazság senyveszti vetésünket, nyissuk meg a zsilipeket és hömpölygessünk reá áradatot, ha félünk a haláltól, legyünk ön­gyilkosok. De nehéz és felelősségteljes a józan­ság politikája, erőt teremteni a gyöngeségből, jólétet a szegénységből, ide varázsolni az elra­bolt hegyeket, rónákat, folyókat, a megszűkült határok közé a régi nagy magyar életet. A gazdasági megerősödés mutatja az utat, ez az igazság és az élet, s a kenyér nem csupán jel­képe, de igazsága is a megváltásnak. Ez nem pártkérdés, de mindenek fölött uralkodó törvény, csakis így evezhetünk bol­dogabb jövendőbe; ha más utat követünk, úgy menthetetlenül elpusztulunk. Ebben a helyes felismerésben kell hogy találkozzunk. Mind­nyájunknak vannak vágyai, bajai, sérelmei, egyaránt tudjuk és érezzük, hogy sok minden nincsen úgy, amint szívünk-lelkünk óhajtaná, de hallgattassuk el egyéni jaj­szavunkat és tartsuk előbbre valóknak a nemzet egyetemes érdekeit. Törekedjünk arra, hogy nemzetünket erősítsük, a különböző foglalkozási ágak és különféle osztályok ne abban versengjenek, hogy a maguk külön igazait, és nem ritkán mások rovására, érvényesítsék, de keressék a kiegyenlítő igazságot és ne csak kérjenek, de adjanak is. Ne irigyeljük embertársunk kenye­rét, értsük meg, hogy a szomszéd kenyere ne­künk is békességet ad. Az igazi kultúra abban áll, hogy jogunk­kal ne éljünk mereven, elégedjünk meg keve­sebbel is, mint amennyi megillet, kötelessé­geinkből pedig teljesítsünk többet, mint ameny­nyivel tartoznánk. Becsüljük meg kenyerünket és tiszteljünk és szeressünk minden embert, aki tiszta kézzel és tiszta szívvel szerzi meg min­dennapi kenyerét. Segítsünk­­ embertársaink­nak abban, hogy meg­legyen a mindennapi ke­nyerünk, még azon az áron is, hogy kisebbre szeljük a magunk karéját. Ez nem csupán ön­zetlenség és irgalmasság, de az élet ösztönös parancsa. Legyen kenyér minden házban, ak­kor lesz békesség és nyugalom, több erő és egészség, több jóság és kultúra, több emberies­ség és szeretet. Minden bajunk el fog múlni, visszaszerezzük régi határainkat és a lelkek integritását, nagyok leszünk itthon és az ide­genben. Hirdessük a kenyér igazságát és böl­csességét, a megelégedésnek ez a forrása, ez emel ki mindent a megalázottság porából és a kétségbeesés ingoványából. Szent a kenyér, a kenyér adja az idealizmust, a kenyér az emberi és nemzeti életnek az erőforrása, adja isten, hogy süssön vetésünkre az élet napja, öntözze meleg eső, hogy dús kalászba szökkenjen s újra éljen a magyar élet. Ha kenyerünk lesz, min­denünk lesz és mindent visszaszerzünk, ami elveszett. Aki dolgozni akar, dolgozhatik, aki tanulni akar, tanulhat, szabad lesz a lelki­ismeret, a toll, a gondolat, a nyomorúság te­remtette béklyók lehullanak, a korlátok, a mondvacsinált válaszfalak leomlanak, az em­berek egy fejjel magasabbak, egy érzéssel gaz­dagabbak lesznek, ezen a földön mindenki bol­dogan magyarnak fogja magát érezni és min­denkit örömmel magyarnak fognak elismerni. Ez a kenyér programja, ez a kenyér politikája, hirdessük, kövessük és valósítsuk meg áldásra és békességre. Árleszállítás 1 pengő 20 fillér és 2 pengő a kád- és szalonfili­dő a Hungária fü­rdőben, VJJ, JVyáfu.7 Nyitva reggel 6-tól este L-ig Társasfü­rdök megszűntek ! dotta a román parlamentben: »Romániában úgy látszik nem lesz addig béka, m­ert Bratianu vagy Averescu nem marad a porondon«. A személyi válsógaz­daság. De ugyan melyik politikusnak van kedve a porondon maradni, különösen akkor, ha ro­mán politikusról van szó? Az európai politi­kai morál sohasem volt kötelező Romániában. Sehol a világon úgy nem értenek a választá­sok »csinálásához«, mint Románia-Maréban. Mindig az a párt győz megsemmisítő fölény­nyel, amely éppen kormányon van. 1922-ben Bratianu választásokat írt ki, amelyeknek eredményeképpen pártja 250 mandátumot ka­pott, míg Averescuék kénytelenek voltak meg­elégedni 10 mandátummal... Természetes, hogy a román választási hadjáratban az enyhe hivatali pressziót, a vesztegetésen keres­ztül egészen a fizikai erőszak beavatkozásáig min­den eszközt felhasználnak, amellyé az éppen uralmon lévő párt hatalmi pozícióját fentart­hatta. Ez a politikai morál magyarázhatja meg csupán, hogy a pártok és szervezetek nem a királyhoz, vagy az alkotmányhoz hívek, ha­nem ah­oz a politikushoz, akit személyes nép­szerűsége vagy egyéb vezéri kvalitásai az or­szág élére állítanak. Más országban pártok és rendszerek politikai váltógazdasága uralko­dik, Romániában tíz év óta csupán Bratianu és Averescu személyi váltógazdaságáról lehet szó. A zsarnbok és­­ a Bacsisereg Hogy végsősoron sok különbség a két poli­tikus egyéni uralma között nincsen, azt éppen e tíz év történelme bizonyítja. Bratianu mögött áll az egész román közigazgatási apparátus, a­­ hivatalnokok, és­­ a bankok. Természetes te­hát, hogy a már-már államrezonná lett korrup­ció okait Romániában mindenki a két Bratianu fivérben keresi. Averescu visznot­ tagadhatat­lanul a legszuggesztívabb politikai egyéniség Romániában s amint első párthíveit a hajdani frontharcosok köréből szerezte, úgy legfőbb tá­masza most is a hadsereg. A szám szerint leg­erősebb második párt, a parasztpárt, amely a nemzeti­­párt mellett, ha nem is ez utóbbi hatá­rozottságával, a román politikának európai és demokratikus irányban való kiépítésére törek­szik, minden befolyása mellett is csupán a mérleg nyelvének szerepét játssza Averescu, vagy Bratianu mellett. Hasonlóképpen nincsen nagyobb jelentősége a Iorga vezetése alatt álló nemzeti pártnak sem, amíg egyformán szem­ben áll Bratianuval és Averescuval és pártállá­sát esetről-esetre az adott politikai viszonyok­nak megfelelően dönti el. A nagy párteal Bratianu, vagy Averescu? — ez a román­ politika tíz év óta aktuális kérdése, amely most egyszerre fenyegetően kiélesedett. Bratianu úgy látja, h­ogy Averescu túlságosan beleme­legszik a hatalomba s megkísérli, hogy a király, lelkiállapotának ügyes felhasználásával ki­emelje őt a miniszterelnöki székből. Bizonyos, hogy a nagy koncentráció gondolata Bratianu­tól ered, aki viszont nagyon jól tudja, hogy egy­ ilyen koncentráció a százfelé húzó román pár­tok bekapcsolásával csupán rövid életű lehet s utána ismét az ő korszaka virrad fel. Ugyanezt azonban nagyon jól tudja Averescu s ezért minden erejével — s ez az erő nem lebecsü­lendő! — ragaszkodik a hatalomhoz. A nagy párbaj veszélyes fordulathoz ért. Úgy lehet, a közeli napok fontos eseményeket hoznak Ro­mánia sorsában. m­egöicseük­kel­­ -93 Bukarest, május 31. A királynak az a kívánsága, hogy az Ave­r­e­s­c­u-korm­ány helyébe koncentrációs kabi­net lépjen, újabb válságot robbantott k­i, amelynek következményei egyelőre belát­hatatlanok. Averescu tábornok, a mostani kor­mány feje ugyanis a király kívánságára d­i­k­tatórikus rendszabályokkal felelt, amelyeknek célja a király akaratá­nak e­l­g­á­n­cs­o­l­á­s­a. A kormány­változás megakadályozására a kormány első ténykedése az volt, hogy a reggeli lapokat, amelyek termé­szetesen hosszú tudósításokban számoltak be a király nagyjelentőségű elhatározásáról, kivétel nélkül elkoboztatta. A déli órákban pedig a belügyminiszter összehivatta a bukaresti la­pok vezetőit és nyomatékosan figyelmeztette őket, hogy a kormány a kormányvál­ságnak minden nyilvános pertrak­tál­ás­át megtiltja. Sem a király kívánsá­gáról, sem az ezzel összefüggő kombinációkról egy betűt sem szabad közölni. A köz­véleménynek egyáltalában nem­ szabad meg­tudni, hogy kormányválságról szó lehet. A belügyminiszter pontosan meg is tar­totta szavát, mert délután mindazokat a la­pokat, amelyek mégis meg akarták írni a kor­mányválságot, azonnal elkobozta. A rend­őri apparátus bámulatos gyorsasággal dolgo­zott. Alig hagyták el a lapok a nyomdagépet, a rendőrség a terjesztést máris megakadá­lyozta. Így a kormány — legalább is ezideig —­ nagyjában elérte célját. A nagy nyilvá­nosság valóban nem tud az esemé­nyekről. Csak a politikusok és az újságírók vannak informálva és a közönségnek az a kis rétege, amely politikusokkal és újságírókkal érintke­zést tart fenn. Averescu hozzáforduló párt­híveit megnyugtatta, kijelentve, hogy szó sem lehet kormányválságról. Az el­lenzéknek pedig azt üzente, hogy szilárdan kezében tartja a parlament több­ségét és így semmi oka sincs a le­mondásra. A közvéleményt — ez a kor­mány hivatalos álláspontja — viszont nyugta­lanítaná az »állítólagos« kormányválságról szóló hírek közlése, amit a kormány tehát nem engedhet meg, mert a kormánynak kötelessége a rend és a nyugalom fentartása. Averescu, megbízható információk szerint, el van határozva, hogy a legmesszebb­menő eszközöket is igénybe veszi hatalmának biztosítására. Hogy Ave­rescunak ez az eljárása mire fog vezetni, azt ma még senki sem tudja. Fontos elsősorban az, hogy Bratianu mivel fog felelni Averescunak már nem is nagyon burkolt diktatúrájára. Nyílt titok ugyanis hogy a koncentrációs kormány meg­alakítására vonatkozó királyi intézkedést Bra­tianu eszközölte ki, aki ezen az úton akart újból hatalomra kerülni. Senki sem ké­telkedik ugyanis abban, hogy a koncentr­á­ciós kormány csak rövid életű lenne és csakhamar átadná helyét egy újabb Bratian­u-k­ormánynak. A tárgyalások a koncentrációs kormány megalakításáról ilyenformán még meg sem in­dulhattak, csak annyi történt, hogy a pártokon kívül tartottak megbeszéléseket az új kormány megalakítására vonatkozóan és az ellenzéki párto­k léptek egymással érintkezésbe. A kor­mánypárt az ellenzéki pártokkal való minden tárgyalást elutasított. Egyelőre a helyzet az, hogy a nagyságra második párt, a M­a­n­­­u-féle nemzeti pa­parasztpárt vonakodik belépni egy koncentrá­ciós kabinetbe. E nélkül a párt nélkül pedig elképzelhetetlen koncentrációs kormány meg­alakítása. Jorga viszont, a nemzeti párt ve­zére, akinek ugyancsak nagy befolyása van, kijelenti, hogy csak olyan koncentrációs kabi­netbe lép be, amelyben minden párt egyforma­ képviseletet nyer. — Le kell számolni — mondja Iorga — egyes pártoknak azzal a hóbortjával, hogy ők lennének hivatottak a nemzet nevében beszélni és a nemzetet képviselni. Averescu semmiről sem tud Bukarest, május 31. Bár mindenki tudja, hogy az Averescu­kormányt súlyos válság fenyegeti, kormány­körökben mindenáron palástolni igyekeznek a miniszterelnök valódi helyzetét. Az Averescu­hoz közelálló Politika a köztudomású tények el­homályosításával azt írja, hogy Averescu még egyáltalában nem hallotta a király szájá­ból azt a kívánságot, hogy nemzeti koncentrá­­ciós kormányt kell alakítani. Averescu leg­utóbbi kihallgatása alkalmával a király állító­lag mit sem szólt erről. Ha azonban erre irá­nyuló­­ kívánságát nyilvánítaná, Averescu valószínűleg egész erejével rajta lenne, hogy a király akarata megvalósuljon. Ugyancsak a tagadás eszközeihez folyamo­dik a kormány hivatalos lapja, az Indreptarea, amely azt írja, hogy a nemzeti koncentrációs kormány megalakításáról elterjedt hírek mere kombinációk. A kormánylap vágást mér a libe­rális pártra, amikor azt állítja, hogy ez a párt valahányszor ellenzékben volt, mindig ilyen­fajta koncentrációs követeléseket támasztott, amelyeket azonban sohasem hallatott, amikor a kormányhatalom az ő kezében volt. A cáfolatokkal szemben a liberális párt hi­vatalos lapja, a Viitorid azt hangoztatja, hogy a nemzeti koncentrációs­­kormány megalakí­tása elkerülhetetlen. A lap utal az Averescu­kormány számos hibájára, különösen külpoli­tikai téren. Azt állítja, hogy rendkívül sajná­latos a román politikának Olaszország pórá­zára való juttatása, m­ert ezzel elkedvetlenítet­ték Románia többi szövetségeseit. A nemzeti koncentrációs kormánynak mindezeket a hibá­kat jóvá kell majd tennie. (C. C.) Pönkösdi ünnepeit kellemesen eltöltheti Szobaelő­jegyzések IV. Váci ucca 56.1. em. I Telefon : 1. 401—26. Mérsékelt árak.

Next