Pesti Napló, 1927. június (78. évfolyam, 123–145. szám)

1927-06-16 / 135. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1927 június 16 17 SZÍNHÁZ, 7 9 Új Pirandello­ dráma ,,L'omica delle mogli", a feleségek barátnője Milánó, június 14. . A »Hat­­szerep keres egy szerzőt« írója sza­kított irodalmi múltjával. A filozófiai viták, a szintézisek és a misztikumok helyett igazi drámát vitt «•zínpadra, amely cselekményében már-már visszatérést jelent a naturalista olasz drámához. A karakter­rajz mellett az akcióra veti a fősúlyt és míg­ a múltban homályos volt sokszor, mint az északi írók, most világos és élesen kirajzolt minden gondolata és minden tendenciája. És míg a múltban csöndes gúny villódzott minden szavában, most a szomorú­ság vonja be dicsfénnyel alakjait, amelyeket nem fölényesen rajzol meg többé, hanem a szeretet és a szánalom színeivel. De ugyan­akkor feltör belőle szicíliai vére is, amely nemcsak szeretni tud, hanem­­ gyűlölni is. Színpadot álló igazi drámát írt Pirandello, de az természetes, hogy miint igazi nagy költő, elrejtett benne egy örökszép költői gondolatot is a boldogságról. Nem kesernyésen, nem kiáb­rándultan hozza elénk ezt a gondolatot, amint a múltban tette, hanem a lírikusok örök nosz­talgiájával. Új drámája a boldogság hajszolásának színpadi költeménye. Az ember örök tragé­diája, hogy a boldogságot nem látja meg, mert vaknak született, csak akkor, amikor a fájda­lom letépi szemünkről a hályogot. Amikor csak kezünket kellene kinyújtanunk a boldog­ságért, f elmegyünk mellette. És csak akkor ismerjük fel, amidőn már elveszett számunkra. De akkor aztán annál lihegőbb vággyal, annál kétségbeesettebben vetjük utána magunkat, szembeszállunk a sorssal is. És mindig meg­bűnhődünk érte. Ez történik a »Feleségek barátnőjéi-ben is. A szenvedő, küzdő fél pedig éppen az a férfi, akinek nincs is felesége, Francesco Venzi, aki, mint mindnyájan, ő is vak a boldogsággal szemben és aki — mikor ráeszmél az igaz­ságra — szintén lázadóvá válik. Pio Tolosani szenátornak okos és szép leánya, Márta, körül egész sereg fiatalember teszi a szépet, de egyik sem meri feleségül kérni, — annyira fölötte áll mindegyiküknek. Még csak remélni sem merik, hogy ez a kitűnő, intelligens, nemeslelkű, nagy­szerű" teremtés viszontszerethetné őket. De azért egymásután megnősül valamennyi, Márta barátnőit veszik el és Márta — a feleségeik barátnője marad: tanácsadójuk, jó szellemük, életü­k irányítója, önzetlen, jó barátnő. A fele­ségek mind imádják is, a férjek pedig válto­zatlanul tisztelik. Francesco Venzi azonban, aki a legkomolyabban, halálosan szerelmes Már­tába, nem tud beletörődni abba, hogy Márta csak lelki barátja maradjon neki­ is. A sok nő között az igazi nő, az okos és jó, az asszo­nyian nagy nő Márta, aki nem maradhat örökké pártában. Ha eddig el is mulasztotta, hogy feleségül kérje,­­ most, hogy szeme meg­nyílt, nem hajlandó többé lemondani a boldog­ságról. Tudja ugyan jól, hogy Márta szerel­mies volt közös barátjukba, Faustóba, aki utol­jára nősült meg ebből a kis társaságból, de Fausto sem merte felemelni tekintetét hozzá, mert hiszen ő is vak volt a boldogsággal szem­ben, és egy jelentéktelen kis teremtést vett el feleségül. De felségül vette — és így Márta talán most már mégis rászánja magát, hogy legkitartóbb hívének, Francesco Venzinek, a­dja kezét. De ekkor tér vissza nászútjáról Fausto: a felesége szürke kis vidéki nő.­ Venzi tisztában van vele, hogy Fausto is rájön majd a való­ságra, amikor feleségét összehasonlítja Mártá­val és attól tart, hogy ekkor megkísérli majd visszacsikarni az élettől az elveszett boldogsá­got. Ettől pedig annál inkább félnie kell, mert Fausto felesége betegen jött vissza: a szíve ha­lálosan beteg. Ha az asszony meghal, Fausto feleségül veszi Martát... Most már, amikor rá­jött, hogy milyen kincset jelent Márta és hogy Márta is tisztában van vele, hogy szerette, sőt szereti is még Faustot, — ez a házasság elkerül­hetetlen ... És ő megint boldogtalan maradhat, még csak annak a reménye nélkül is, hogy va­laha a felesége lehet Márta... Ezt a gondolatot pedig nem bírja elviselni. És sem a Márta iránt való tisztelete, sem pedig a szánalom és részvét, amelyet Fausto felesége iránt érez, sem tudják visszatartani attól, hogy mindent el ne mond­jon a beteg aszonynak... Pirandello Francesco Venzi alakjának ki­rajzolásában szinte shakespeari erőt mutat. De ugyanitt olyan gyűlöletet is árul el ezzel a sze­relmi elkeseredésében mindenre képes szrencsét­len férfivel szemben, hogy ő, aki olyan pompá­san tudja beszéltetni alakjait. Francesco Venzit még arra sem méltatja, hogy legalább a dialó­gusokban lelki értékeket is ruházzon rá. Mint valami áldatlan bajkeverőt, mint Jár­ó és Me­fisztó korcs utódát személyesíti meg, akiben nincs elég férfiasság, hogy szenvedélyeit le­küzdje és rokonszenves emberek életét pokollá ne tegye. Mert Venzi, kétségbeesésében és talán gyöngeségében is, ezt teszi: a halálosan beteg asszonynak elárulja, hogy Márta és Fausto csak az ő halálát vár­ják és azután egymáséi lesznek. A szívbeteg asszony először Mártához méltóan nemes és jó akar lenni: megadással nyugszik bele abba, aminek történnie kell, — hát csak legyenek egymáséi. De aztán zoko­gásba tör ki, könyörög, hogy Venzi akadá­lyozza meg mindezt és izgalmában »megsza­kad« a szíve. Márta és­­Fausto tanúi ennek a nagy jelenetnek és kétségbeesetten érzik, hogy (*) A Csortos-ügy. Csortos Gyulának régi, nagy vágya, hogy a Nemzeti Színház tagja le­gyen. Csortos nem titkolta sohasem, hogy most már végre nyugodtan és csak művészi céljai­nak szentelve idejét, az ország első színpadán akar játszani; ennek az óhajának adott kifeje­zést legutóbb is a Pesti Napló­ban néhány hét­tel ezelőtt megjelent interjújában. Akkor, amikor Csortos ezt az interjút adta, még tagja volt a Magyar Színháznak, de akkor már szó­beli megállapodás alapján lekötötte magát a jövő szezonra Beöthy László színházához, a­ Bel­városi Színházhoz. Ez a szóbeli, kötelező meg­állapodás volt későbben az akadálya annak, hogy Csortos a jövő szezonra is leszerződjék a Magyar Színházhoz. A Magyar Színház hosszú ideig fentartotta helyét, s csak akkor szerződ­tette le Kiss Ferencet, amikor Csortos végleg kijelentette, hogy adott szava a Belvárosi Szín­házhoz köti s így már nem lehet arról szó, hogy megmaradhasson a Magyar Színház kö­telékében. Egy-két napig csönd volt; az ügy heljezettnek látszott, amikor jelentkezett a Nemzeti Színház és szerződtetési ajánlatot tett Csortos Gyulának. Az ajánlat ötéves szerző­dést biztosított Csortos számára s a valóban művészi feladatok olyan nagy sorát, s fizetés­ben is olyan maximumot, hogy Csortos Gyula tárgyalásba bocsátkozott Hevesi Sándor igaz­gatóval. Csortos azonban — nagyon helyesen — még a tárgyalások megkezdése előtt értesí­tette Hevesi Sándort, hogyha nem is írásban, de szóbeli megállapodás alapján a jövő sze­zonra már lekötötte magát a Belvárosi Szín­házhoz s így Hevesi Sándorral csak abban az esetben köthet végleges megállapodást, ha Beöthy László aház hozzájárulását adja. Beöthy László Csortos Gyulát a létrejött szó­beli, kötelező megállapodás alapján máris a Belvárosi Színház tagjának tekinti, annál­­ is inkább, mert színházának jövő évi programját —­­Csortos kívánságára — úgy állította össze, hogy úgyszólván minden újdonságot, a férfi fő­szerepet illetően, Csortos művészi egyéniségé­nek megfelelően válogatta össze. Beöthy azon­ban, tekintettel a méltányossági okokra, haj­landó arra, hogy a lehetőséghez képest, Csor­tos Gyulának alkalmat adjon a Nemzeti Szín­házban való fellépésre is. Természetesen, a Nemzeti­ Színházban való fellépések időpontját, Csortosnak a Belvárosi Színházban való elfog­laltsága szerint kellene esetről-esetre megha­tározni. A Pesti Napló munkatársának Beöthy László erről a kérdésről a következőket mon­dotta: — Csortos Gyula szeptember elsejétől kezdve a Belvárosi Színház tagja! Csortos természetesen állja azt a megállapodást, amelyet velem létesített s az is egész kétségtelen, hogy a Nemzeti Színház igaz­gatója, Hevesi Sándor még csak nem is gondol arra, hogy Csortossal nélkülem állapodjék meg. Ezt bizo­nyítja különben az is, hogy Hevesi Sándor ebben az ügyben, velem megbeszélést fog folytatni. Beöthy László és Hevesi Sándor között eddigi tiszta szerelmüket mint mérgezte meg Venzi evvel a leleplezésével: rémülten eszmél­nek rá arra, hogy szeretik egymást, de azt is érzik, hogy soha egymáséi nem lehetnek! És amikor a beteg kis asszony meghal, Venzi, a­ki az egész tragédiát előidézte, egyetlen revedver­lövéssel leteríti Faustot. A fegyver a halotté volt. Öngyilkosságnak is lehetne feltüntetni a dolgot, amelyről csak Márta tud. És Márta nem is jelenti fel: nem akarja, hogy annyi szent érzés profanáltassék a rendőrség és tör­törvény­szék beleavatkozásával. — Most már nincs többé senkije! — kiáltja felé Venzi. • — És maga azt hiszi, hogy ez bűnhődés? — feleli Márta, aki beleláthatott a szerelem poklába is. Amilyen ellenszenvesnek rajzolta meg Pirandello az ármánykodó Venzi alakját, any­nyira rokonszenvessé igyekezett tenni Mártát. A mai modern színműirodalom legszebb női alakja a »Feleségek barátnője«, az okos, a jó, a szenvedő Márta, aki a boldogságot soha, de soha nem ismerheti meg. A szép Vera Ver­gani játszotta ezt a nehéz szerepet, akit nyílt­színi tapsokkal is ünnepeltek. A kitűnő Luigi Cimarat azonban, aki Venzi ellenszenves sze­repét kapta, pisszegések és füttyök is fogad­ták. Ez azonban nem a színésznek szólott, ha­nem a szerepnek. A siker őszinte és nagy. Balla Ignác Beöthy lakásán szerdán délután csakugyan egy óra hosszat tartó tanácskozás volt. Ez a ta­nácskozás azonban eddig még nem vezetett­ végső megoldásra. Csütörtökön folytatják a tanácskozást, amelybe most már Csortos Gyu­lát is bevonják. Ebben a pillanatban minden remény megvan arra, hogy rövid idő alatt si­kerül olyan megoldást találniuk az érdekeltek­nek, amely lehetővé teszi, hogy Csortos a jövő szezon folyamán időről-időre a Nemzeti Szín­házban is felléphessen. (*) Radnai Miklós — Olaszországban. Radnai Miklós, az Operaház igazgatója, a szerződtetési tár­gyalások befejezése után Olaszországba utazik. A jövő szezon anyagának egy részét gyűjti ott össze , személyesen tárgyal olasz kiadókkal és komponis­tákkal. (*) »A cárnő« a­­ Magyar Színházban. A Magyar Színház igazgatósága már teljes erővel készül a jövő szezon programjának beosztására, különös tekintettel arra, hogy Csortos Gyula kiválásával gondoskodni kell azokról a speciális szerepekről, amelyek Kiss Ferenc számára a legalkalmasabbak. Erre való tekintettel megszerezte a Magyar Szín­ház Biró Lajos és Lengyel Menyhért darab­jának, A cárnő-nek előadási jogát. A cárnő körülbelül tizenhat évvel ezelőtt került színre először a Nemzeti Színházban, ahol nagy si­kert aratott s csakhamar elkerült a külföldre is, s Newyorkban több, mint két évig volt ál­landóan műsoron. A darab newyorki sikere olyan nagy és általános volt, hogy a Para­mouoI-filmgyár megszerezte a dráma filmesí­tési jogát is és Lubitsch Ernő rendezésében, Pola Negrivel a női főszerepben, elkészíttette a filmet, amely azóta diadallal járta be az egész világot. A Magyar Színház a jövő sze­zon közepén újítja fel a darabot s nem lehetet­len, hogy Gombaszögi Fridával a címszerep­ben. (*) Norma Talmadge útban — Budapest felé. Norma talmadge június 4-én ült hajóra Newyork­ban, ahonnan Párizsba indult, férje társaságában. Norma Talmadge, az eddigi tervek szerint júliusban Budapestre is ellátogat. (*) Amerikai színtársulat vendégjátéka — Párizs­ben. Október elsejétől kezdve Párizsban játszani fog egy amerikai színtársulat, melynek David Sturgis az igazgatója, aki csak amerikai szerzők darabjait mutatja be. A Theatre de Madelaine-t bérelték ki az amerikaiak erre az érdekes célra. David Sturgis leg­főbb reménye az, hogy színházát a Párizsba ránduló amerikaiak fogják nagyszámban látogatni. (*) Az Abie's Irish Rose — Bécsben. Anne Nichols híres színműve, az Abie's Irish Rose Bécsben is színrekerül. A bécsi bemutató napja: szeptember 1. A darab Bécsben Felix Laiten fordításában kerül színre. (*) Színházat neveztek el Lindberghről. Amerika a gyorsaság hazája. Lindberghről már darabot is játszanak, de a legújabb nevezetesség, hogy színhá­zat is elneveztek már róla. Detroitban a Theatre Kinsky-t átkeresztelték Theatre Lindbergh-re. Mänsden este Szombaton 25-sz­e­ 4 Minden nap ünnepnap a tnnai Színl­lii­lien grandiózus alakításában a Magyar Színház

Next