Pesti Napló, 1927. június (78. évfolyam, 123–145. szám)
1927-06-16 / 135. szám
Csütörtök PESTI NAPLÓ 1927 június 16 17 SZÍNHÁZ, 7 9 Új Pirandello dráma ,,L'omica delle mogli", a feleségek barátnője Milánó, június 14. . A »Hatszerep keres egy szerzőt« írója szakított irodalmi múltjával. A filozófiai viták, a szintézisek és a misztikumok helyett igazi drámát vitt «•zínpadra, amely cselekményében már-már visszatérést jelent a naturalista olasz drámához. A karakterrajz mellett az akcióra veti a fősúlyt és míg a múltban homályos volt sokszor, mint az északi írók, most világos és élesen kirajzolt minden gondolata és minden tendenciája. És míg a múltban csöndes gúny villódzott minden szavában, most a szomorúság vonja be dicsfénnyel alakjait, amelyeket nem fölényesen rajzol meg többé, hanem a szeretet és a szánalom színeivel. De ugyanakkor feltör belőle szicíliai vére is, amely nemcsak szeretni tud, hanem gyűlölni is. Színpadot álló igazi drámát írt Pirandello, de az természetes, hogy miint igazi nagy költő, elrejtett benne egy örökszép költői gondolatot is a boldogságról. Nem kesernyésen, nem kiábrándultan hozza elénk ezt a gondolatot, amint a múltban tette, hanem a lírikusok örök nosztalgiájával. Új drámája a boldogság hajszolásának színpadi költeménye. Az ember örök tragédiája, hogy a boldogságot nem látja meg, mert vaknak született, csak akkor, amikor a fájdalom letépi szemünkről a hályogot. Amikor csak kezünket kellene kinyújtanunk a boldogságért, f elmegyünk mellette. És csak akkor ismerjük fel, amidőn már elveszett számunkra. De akkor aztán annál lihegőbb vággyal, annál kétségbeesettebben vetjük utána magunkat, szembeszállunk a sorssal is. És mindig megbűnhődünk érte. Ez történik a »Feleségek barátnőjéi-ben is. A szenvedő, küzdő fél pedig éppen az a férfi, akinek nincs is felesége, Francesco Venzi, aki, mint mindnyájan, ő is vak a boldogsággal szemben és aki — mikor ráeszmél az igazságra — szintén lázadóvá válik. Pio Tolosani szenátornak okos és szép leánya, Márta, körül egész sereg fiatalember teszi a szépet, de egyik sem meri feleségül kérni, — annyira fölötte áll mindegyiküknek. Még csak remélni sem merik, hogy ez a kitűnő, intelligens, nemeslelkű, nagyszerű" teremtés viszontszerethetné őket. De azért egymásután megnősül valamennyi, Márta barátnőit veszik el és Márta — a feleségeik barátnője marad: tanácsadójuk, jó szellemük, életük irányítója, önzetlen, jó barátnő. A feleségek mind imádják is, a férjek pedig változatlanul tisztelik. Francesco Venzi azonban, aki a legkomolyabban, halálosan szerelmes Mártába, nem tud beletörődni abba, hogy Márta csak lelki barátja maradjon neki is. A sok nő között az igazi nő, az okos és jó, az asszonyian nagy nő Márta, aki nem maradhat örökké pártában. Ha eddig el is mulasztotta, hogy feleségül kérje, most, hogy szeme megnyílt, nem hajlandó többé lemondani a boldogságról. Tudja ugyan jól, hogy Márta szerelmies volt közös barátjukba, Faustóba, aki utoljára nősült meg ebből a kis társaságból, de Fausto sem merte felemelni tekintetét hozzá, mert hiszen ő is vak volt a boldogsággal szemben, és egy jelentéktelen kis teremtést vett el feleségül. De felségül vette — és így Márta talán most már mégis rászánja magát, hogy legkitartóbb hívének, Francesco Venzinek, adja kezét. De ekkor tér vissza nászútjáról Fausto: a felesége szürke kis vidéki nő. Venzi tisztában van vele, hogy Fausto is rájön majd a valóságra, amikor feleségét összehasonlítja Mártával és attól tart, hogy ekkor megkísérli majd visszacsikarni az élettől az elveszett boldogságot. Ettől pedig annál inkább félnie kell, mert Fausto felesége betegen jött vissza: a szíve halálosan beteg. Ha az asszony meghal, Fausto feleségül veszi Martát... Most már, amikor rájött, hogy milyen kincset jelent Márta és hogy Márta is tisztában van vele, hogy szerette, sőt szereti is még Faustot, — ez a házasság elkerülhetetlen ... És ő megint boldogtalan maradhat, még csak annak a reménye nélkül is, hogy valaha a felesége lehet Márta... Ezt a gondolatot pedig nem bírja elviselni. És sem a Márta iránt való tisztelete, sem pedig a szánalom és részvét, amelyet Fausto felesége iránt érez, sem tudják visszatartani attól, hogy mindent el ne mondjon a beteg aszonynak... Pirandello Francesco Venzi alakjának kirajzolásában szinte shakespeari erőt mutat. De ugyanitt olyan gyűlöletet is árul el ezzel a szerelmi elkeseredésében mindenre képes szrencsétlen férfivel szemben, hogy ő, aki olyan pompásan tudja beszéltetni alakjait. Francesco Venzit még arra sem méltatja, hogy legalább a dialógusokban lelki értékeket is ruházzon rá. Mint valami áldatlan bajkeverőt, mint Járó és Mefisztó korcs utódát személyesíti meg, akiben nincs elég férfiasság, hogy szenvedélyeit leküzdje és rokonszenves emberek életét pokollá ne tegye. Mert Venzi, kétségbeesésében és talán gyöngeségében is, ezt teszi: a halálosan beteg asszonynak elárulja, hogy Márta és Fausto csak az ő halálát várják és azután egymáséi lesznek. A szívbeteg asszony először Mártához méltóan nemes és jó akar lenni: megadással nyugszik bele abba, aminek történnie kell, — hát csak legyenek egymáséi. De aztán zokogásba tör ki, könyörög, hogy Venzi akadályozza meg mindezt és izgalmában »megszakad« a szíve. Márta ésFausto tanúi ennek a nagy jelenetnek és kétségbeesetten érzik, hogy (*) A Csortos-ügy. Csortos Gyulának régi, nagy vágya, hogy a Nemzeti Színház tagja legyen. Csortos nem titkolta sohasem, hogy most már végre nyugodtan és csak művészi céljainak szentelve idejét, az ország első színpadán akar játszani; ennek az óhajának adott kifejezést legutóbb is a Pesti Naplóban néhány héttel ezelőtt megjelent interjújában. Akkor, amikor Csortos ezt az interjút adta, még tagja volt a Magyar Színháznak, de akkor már szóbeli megállapodás alapján lekötötte magát a jövő szezonra Beöthy László színházához, a Belvárosi Színházhoz. Ez a szóbeli, kötelező megállapodás volt későbben az akadálya annak, hogy Csortos a jövő szezonra is leszerződjék a Magyar Színházhoz. A Magyar Színház hosszú ideig fentartotta helyét, s csak akkor szerződtette le Kiss Ferencet, amikor Csortos végleg kijelentette, hogy adott szava a Belvárosi Színházhoz köti s így már nem lehet arról szó, hogy megmaradhasson a Magyar Színház kötelékében. Egy-két napig csönd volt; az ügy heljezettnek látszott, amikor jelentkezett a Nemzeti Színház és szerződtetési ajánlatot tett Csortos Gyulának. Az ajánlat ötéves szerződést biztosított Csortos számára s a valóban művészi feladatok olyan nagy sorát, s fizetésben is olyan maximumot, hogy Csortos Gyula tárgyalásba bocsátkozott Hevesi Sándor igazgatóval. Csortos azonban — nagyon helyesen — még a tárgyalások megkezdése előtt értesítette Hevesi Sándort, hogyha nem is írásban, de szóbeli megállapodás alapján a jövő szezonra már lekötötte magát a Belvárosi Színházhoz s így Hevesi Sándorral csak abban az esetben köthet végleges megállapodást, ha Beöthy László aház hozzájárulását adja. Beöthy László Csortos Gyulát a létrejött szóbeli, kötelező megállapodás alapján máris a Belvárosi Színház tagjának tekinti, annál is inkább, mert színházának jövő évi programját —Csortos kívánságára — úgy állította össze, hogy úgyszólván minden újdonságot, a férfi főszerepet illetően, Csortos művészi egyéniségének megfelelően válogatta össze. Beöthy azonban, tekintettel a méltányossági okokra, hajlandó arra, hogy a lehetőséghez képest, Csortos Gyulának alkalmat adjon a Nemzeti Színházban való fellépésre is. Természetesen, a Nemzeti Színházban való fellépések időpontját, Csortosnak a Belvárosi Színházban való elfoglaltsága szerint kellene esetről-esetre meghatározni. A Pesti Napló munkatársának Beöthy László erről a kérdésről a következőket mondotta: — Csortos Gyula szeptember elsejétől kezdve a Belvárosi Színház tagja! Csortos természetesen állja azt a megállapodást, amelyet velem létesített s az is egész kétségtelen, hogy a Nemzeti Színház igazgatója, Hevesi Sándor még csak nem is gondol arra, hogy Csortossal nélkülem állapodjék meg. Ezt bizonyítja különben az is, hogy Hevesi Sándor ebben az ügyben, velem megbeszélést fog folytatni. Beöthy László és Hevesi Sándor között eddigi tiszta szerelmüket mint mérgezte meg Venzi evvel a leleplezésével: rémülten eszmélnek rá arra, hogy szeretik egymást, de azt is érzik, hogy soha egymáséi nem lehetnek! És amikor a beteg kis asszony meghal, Venzi, aki az egész tragédiát előidézte, egyetlen revedverlövéssel leteríti Faustot. A fegyver a halotté volt. Öngyilkosságnak is lehetne feltüntetni a dolgot, amelyről csak Márta tud. És Márta nem is jelenti fel: nem akarja, hogy annyi szent érzés profanáltassék a rendőrség és törtörvényszék beleavatkozásával. — Most már nincs többé senkije! — kiáltja felé Venzi. • — És maga azt hiszi, hogy ez bűnhődés? — feleli Márta, aki beleláthatott a szerelem poklába is. Amilyen ellenszenvesnek rajzolta meg Pirandello az ármánykodó Venzi alakját, anynyira rokonszenvessé igyekezett tenni Mártát. A mai modern színműirodalom legszebb női alakja a »Feleségek barátnője«, az okos, a jó, a szenvedő Márta, aki a boldogságot soha, de soha nem ismerheti meg. A szép Vera Vergani játszotta ezt a nehéz szerepet, akit nyíltszíni tapsokkal is ünnepeltek. A kitűnő Luigi Cimarat azonban, aki Venzi ellenszenves szerepét kapta, pisszegések és füttyök is fogadták. Ez azonban nem a színésznek szólott, hanem a szerepnek. A siker őszinte és nagy. Balla Ignác Beöthy lakásán szerdán délután csakugyan egy óra hosszat tartó tanácskozás volt. Ez a tanácskozás azonban eddig még nem vezetett végső megoldásra. Csütörtökön folytatják a tanácskozást, amelybe most már Csortos Gyulát is bevonják. Ebben a pillanatban minden remény megvan arra, hogy rövid idő alatt sikerül olyan megoldást találniuk az érdekelteknek, amely lehetővé teszi, hogy Csortos a jövő szezon folyamán időről-időre a Nemzeti Színházban is felléphessen. (*) Radnai Miklós — Olaszországban. Radnai Miklós, az Operaház igazgatója, a szerződtetési tárgyalások befejezése után Olaszországba utazik. A jövő szezon anyagának egy részét gyűjti ott össze , személyesen tárgyal olasz kiadókkal és komponistákkal. (*) »A cárnő« a Magyar Színházban. A Magyar Színház igazgatósága már teljes erővel készül a jövő szezon programjának beosztására, különös tekintettel arra, hogy Csortos Gyula kiválásával gondoskodni kell azokról a speciális szerepekről, amelyek Kiss Ferenc számára a legalkalmasabbak. Erre való tekintettel megszerezte a Magyar Színház Biró Lajos és Lengyel Menyhért darabjának, A cárnő-nek előadási jogát. A cárnő körülbelül tizenhat évvel ezelőtt került színre először a Nemzeti Színházban, ahol nagy sikert aratott s csakhamar elkerült a külföldre is, s Newyorkban több, mint két évig volt állandóan műsoron. A darab newyorki sikere olyan nagy és általános volt, hogy a ParamouoI-filmgyár megszerezte a dráma filmesítési jogát is és Lubitsch Ernő rendezésében, Pola Negrivel a női főszerepben, elkészíttette a filmet, amely azóta diadallal járta be az egész világot. A Magyar Színház a jövő szezon közepén újítja fel a darabot s nem lehetetlen, hogy Gombaszögi Fridával a címszerepben. (*) Norma Talmadge útban — Budapest felé. Norma talmadge június 4-én ült hajóra Newyorkban, ahonnan Párizsba indult, férje társaságában. Norma Talmadge, az eddigi tervek szerint júliusban Budapestre is ellátogat. (*) Amerikai színtársulat vendégjátéka — Párizsben. Október elsejétől kezdve Párizsban játszani fog egy amerikai színtársulat, melynek David Sturgis az igazgatója, aki csak amerikai szerzők darabjait mutatja be. A Theatre de Madelaine-t bérelték ki az amerikaiak erre az érdekes célra. David Sturgis legfőbb reménye az, hogy színházát a Párizsba ránduló amerikaiak fogják nagyszámban látogatni. (*) Az Abie's Irish Rose — Bécsben. Anne Nichols híres színműve, az Abie's Irish Rose Bécsben is színrekerül. A bécsi bemutató napja: szeptember 1. A darab Bécsben Felix Laiten fordításában kerül színre. (*) Színházat neveztek el Lindberghről. Amerika a gyorsaság hazája. Lindberghről már darabot is játszanak, de a legújabb nevezetesség, hogy színházat is elneveztek már róla. Detroitban a Theatre Kinsky-t átkeresztelték Theatre Lindbergh-re. Mänsden este Szombaton 25-sze 4 Minden nap ünnepnap a tnnai Színlliilien grandiózus alakításában a Magyar Színház