Pesti Napló, 1927. december (78. évfolyam, 273–297. szám)
1927-12-18 / 287. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 192? december 18 37 Óh, fájdalom, fájdalom... /rta •• Fodor József Óh, fájdalom, fájdalom. Be jó a te melegedben ülni. Körülvenni magamat veled, Kiárasztani testemet, lelkemet Meleg, izzasztó, csöpögő gőzöddel. Elhomályosult szemmel Nem látni tőled semmit. Csak elfosztó könnyekben Megtört alakját a vitnnak — S ezt se szemmel látni, de szívvel. E beteg, finomművű, érző Szívvel, mely órásra daradtan Minden érzék helyett egyedül Él bennem, izzóan, sajogva. Megtelve, megtelve a roskadásig! . .. Van--e „vadnyugat" Berlinben? Dr. Weiss rendőr elnök szerint minden ötödik rablómerénylet fiktív a német fővárosban Nemrégiben történt, hogy Berlin északi negyedének egyik kocsmájában betért egy négytagú társaság. A kompániába egy »hölgyön« kívül egy sofőr és két más fiatalember tartozott. A társaság egy ideig csendesen sörözgetett, majd a vendégek egyrehangosabbá válltak, úgyhogy a vendéglős jónak látta őket kiitasítani. Csak az egyik férfi és a nő engedelmeskedtek a felszólításnak, a sofőr és társa továbbra is a lokálban maradt. A gazda prezentálta a számlát kellemetlen vendégeinek, mire a fiatalember megjegyezte, hogy barátja fogja visszatérése alkalmával az ügyet rendezni. A barát vissza is jött de nem volt hajlandó vállalni a »cehhet«. A szóváltás során csakhamar előkerültek a revolverek, úgyhogy a vendéglős többi vendégei segítségével hozzáfogott a garázda fiatalemberek kidobásához. A cimborák ebben a pillanatban ismét megértették egymást és revolvereket most már a többiek ellen fordítottak, lövések dördültek el és az egyik vendég holtan rogyott a földre. A kompániához tartozó sofőr is társa ellen fordult, de józanságát életveszélyesen súlyos sebesilléssel is fizette meg, amelyet már csak akkor vett észre, amikor az éjjeli lövöldözés egy másik súlyos sebesült,jét akarta kórházba szállítani. A vohám mellett vesztette el eszméletét. A lövöldözés az óceán tovább folytatódott, az első golyó egy másik oldalon álló fiatal varróleányt találta, aki szintén súlyos sebesüléssel fizetett érdeklődéséért. Egy hatvannégyéves hivatalnok botjával akarta a menekülő gyilkosokat feltartóztatni, de egy lövés őt is leterítette, még a a kórházba szállítása előtt meghalt. Így tehát két halottja és két súlyos sebesültje volt az éjszakai fizetési diferenciáknak. Töb napos izgalmas hajsza után fogták el a tetteseket, akiben a rendőrség Boren éjszakái- nak rettegett báréira ismert. De ez már nem tartozik ide. Működik a fantázia Ekkor jelent meg először a berlini újságokban a félelmetes »Wild-West in Berlin« (Vadnyugat Berlinben) cím. Egy vagy két nappal később két jólöltözött úr ült be éjszaka egy autótasiba, egy elhagyott ucca címét adták meg a sofőrnek s mikor a lakatlan vidék határára értek revolverükkel megállásra kényszerítették a gépkocsi vezetőjét, összekötözték és kirabolták... Wild West in Berlin. Óriási megdöbbenést keltett Berlinben, hogy az egyik nagy berlini mosoda legelőkelőbb nyugati fiókjának fiatal főnöknőjét fényes nappal rablók megtámadták és rejtélyes körülmények között kirabolták. Amikorra a könnyebb sebesülést szenvedett fiatal lány felocsúdott aléltságából és az uccára kiszaladva kétségbeesett kiáltozásával magára vonta a járókelők figyelmét a vakmerő banditáknak már nyoma veszett... Wild West in Berlin. A következő napokon ismét dolga akadt a rendőrségnek néhány megtámadott és kifosztott sofőrrel, úgyhogy igen alaposnak látszott az a feltevés, mely szerint egy külön taxisofőrök kifosztására alakult rablóbanda teszi bizonytalanná Berlin éjszakáit... Wild West in Berlin. Az éjszakai lövöldözés tényleg lefolyt, a halottak tényleg halottak, a sebesülek nem markírozzák sebeiket, az első taxisofőrt tényleg kifosztották... ellenben a soron következő támadások — mint a rendőri nyomozás hoszszabb-rövidebb idő után kiderítette : a jól működő fantázia szüleménye. A fiatal üzletvezetőnőt nem támadták meg rablók, a kifosztott sofőrök zsebeit senki más nem fenyegette, mint a gazdájuk. A mosoda fiókjának főnökkisasszonya könnyek között vallotta be, hogy miután 65 márkányi havi jövedelméből nem tudott megélni és aiután először kisebb öszszegeket vett ki a pénztárból, végül nagyobb összeghez nyúlt s november végére már 250 márkára emelkedett a hiány és így jutott eszébe a rablótámadás kieszelése. A közvélemény hatása alatt a vállalat kénytelen volt a feljelentést alkalmazottja ellen visszavonni és így bizonyosnak vehető az eljárás megszüntetése. Kevésbé romantikus az egyik sofőr története, aki az állítólagos rablótámadás óráit napi keresete elivásával és elkártyázásával töltötte el. Mindezek után felmerült a kérdés: tényleg van-e Vadnyugat Berlinben s nem garantálják-e kellőleg a nérmet metropolis rendőrei az éjszaka nyugalmát? Dr Weiss Leleplezi a romantikát Kétségtelen, hogy minden nagy városnak megvan a maga veszélyes vidéke, gondoljunk csak a londoni hite chapelre s ennek párizsi pandanjára, a Montmartre mögötti környékére, avagy — last not least — a pesti csikágóra. Berlinben ezt a szerepet bizonyos északi és keleti utcacsoportok töltik be, de még eddig sohasem vontak kellemetlen párhuzamot a német s a többi európai főváros között. Kétségtelen, hogy nagyban hozzájárul Berlin veszedelmes hírének elterjedéséhez az a járvány, amelyről éppen előbb emlékeztünk meg, vagyis a fiktív rablómerényletek megdöbbentő szaporodása. Mi csak egyes eseteket ragadtunk ki, a berlini bűnkrónika naponta tud két-három ilyen önrablásról mesélni. Érthető, hogy Berlin rendőrelnöke, dr. Weiss, nem nagyon örül az oltalmára bízott város „vadnyugati” hírnevének és egy hoszszabb nyilatkozatban igen érdekesen világítja meg ezt a kérdést. Bevezetőül elmondja, hogy oktalan rettegés kapott lábra a berlini közönség körében és csak így érthető, hogy például egy kültelken lakó idős hölgy bejelentette neki: nem mer többé autóra szállni, mert az utóbbi napok eseményei következtében meg van győződve arról, hogy a sofőr kirabolja. — Pedig, — sóhajt fel a rendőrfőnök nyilatkozatában — ha már valaki félhet valakitől, úgy legfeljebb csak a sofőrök félhetnek pasasaiktól. Azután német alapossággal megmagyarázza, hogy nem éppen megtisztelő Wild West jelzőt, miért nem lehet Berlinre illeszteni. Mert hát mi is a Wild West tulajdonképpen? — Nem más — mondja — mint bankok, üzletházak és magánosok rendszeresen ismétlődő és csoportokban, bandákban véghezvitt kirablása. — Márpedig ilyen bandamerénylet — büszkélkedik a berlini rendőfőnök — alig fordul elő minálunk, sőt a támadásoknak ez a fajtája úgyszólván kihalt. 1926-ban még kilenc ilyen bűncselekmény fordult elő, ebben az évben mindeddig egyetlenerre sem. Majd összehasonlítja Berlint Csikó fiával (éppen a legalkalmasabb objektumot választotta ki magának) és rámutat arra, hogy míg három és félmillió lakosú Csikágóban 1926-ban 1527 embert tartóztattak le rablás miatt, addig Berlinben csak 512-őt. A fejlődés pedig kedvező irányban halad. A múlt évi november a rablók rekord hónapja volt 53 rablással, viszont ebben az évben november hó első harmadában csak 11 rablómerénylet fordult elő. És most következik a nyilatkozat legmeglepőbb része. Óvatos számítás szerint az összes rablómerényleteknek körülbelül 20 százalékát tekinthetjük fiktívnak, vagyis minden ötödik rablómerénylet nem történt meg. Csak nagyon ritkán sikerül ezeknek az önmerényleteknek elkövetőit vallomásra bírni. Tavaly csak 14-en, az idén már 19-en vallották be, hogy csupán kitalálták a rablótámadás meséjét. Fogynak a bűncselekmények Milyen motívumok bírják rá az embereket arra, hogy ilyesmiket kitaláljanak? — veti fel a kérdést dr. Weiss — és a válasz során a következő érdekes esetet meséli el: A kilencvenes években Párizs került ilyen vadnyugati hírbe, úgyhogy a városi tanács a rendőrséghez fordult a sorozatos rablótámadások felderítésére. És íme kiderült, hogy a legtöbb rablótámadást mulatós kedvű férjek eszelték ki, akik üres zsebbel tértek vissza a hűvös párizsi éjszakából és akképpen próbáltak mentegetődzni a feleség előtt. Így magyarázza a dolgot Berlin rendőrfőnöke és egy másik, kezünkbe került statisztika igazat ad neki. Ebből a statisztikából kiderül hogy a bűncselekmények száma Berlinben erősen csökkenőben van, amit ,a következő számok bizonyítanak: Minden év július elsején, 1921-ben 9467 lakója volt a berlini fegyintézeteknek. 1922-ben 9312 1923-ban 10.465, 1924-ben 10.108, 1925-ben 8671, 1926-ban 7476, 1927-ben pedig már csak 6220. Ezek a számok világosan mutatják, hogy az aflációs korszak elmúltával a bűncselekmények csökkenő irányzatot mutatnak. Sőt még a háború előtti időkhöz képest is javulás észlelhető, mert míg 1914-ben 2000 ember került vizsgálati fogságba, 1927-ben csak 1100. . E szám megértéséhez azonban az is hozzátartozik, hogy a németországi bíróságok újabban csak a legindokoltabb és legkomolyabb esetekben határozzák el magukat a vizsgálati fogság elrendelésére. Mindez nagyon megnyugtató azok számára, akiket nem raboltak ki. Az áldozatok azonban minden megnyugtatás ellenére megmaradnak amellett, hogy ...Wild West in Berlin. Ráskai László.. . Margó írta Lakatos László (Szerelem és hazugság.) Ketten szeretik egymást- Ketten csillák egymást. Ketten hazudnak egymásnak. De hány szermek született már abból, hogy ketten hazudtak egymásnak. Ha férfi és nő már nem fog tudni hazudni egymásnak, kihal az emberiség. ( f őszinteség.) Az ember csak ellenségeivel legyen őszinte Mert mihelyt baráttal őszinte, akkor a barátból is ellenség válik. (Erkölcs és gondolkodás.) Gondolkozni — erkölcsi parancs. A mai világ erkölcstelenségét leginkább az bizonyítja, hogy oly kevesen gondolkoznak benne és még kevesebben gondolkoznak róla. De nem elég egy gondolattal találkozni. Azt végig is kell gondolni, ki is kell mondani és meg is kell hallgatni. A mai világban kevesen mondják ki, még kevesebben hallgatják meg a gondolatokat. A mai világ az önkéntes némák és az önkéntes süketek világa. (...tehát vagyok.) Descartes mondta: Gondolkozom, tehát vagyok. Descartes az emberi elme Columbusa. (Tagadás és letagadás.) A tagadás a gondolkozó, a letagadás a nő hivatása. (Dilettantizmus.) Nem csak dilettáns írók vannak, dilettáns festők és dilettáns muzsikusok. Vannak dilettáns gazdagok is, dilletáns szegények, dilettáns jó és dilettáns rossz emberek, dilettáns hősök, de dilettáns hazugok is. Vannak dilettáns szerelmesek. Ezekből lesznek a jó házastársak Viszont a tehetséges, a kiváló, az igazi szerelmes mindig csak dilettáns marad a házasságban. (Pátosz és logika.) A pátosznak nincs logikája. Csak patológiája. (Szépség és szegénység.) Egy szép nő nem lehet sokáig szegény. De egy szegény nő sem lehet sokáig szép Az egyik eltünteti a másikat. Vagy a szegénység a szépséget. Vagy a szépség a szegénységet. (Pénzt szerezni, pénzt kiadni.) Sokan mentől nehezebben szerzik a pénzt, annál könnyebben adják ki. Mintha csak a pénzzel együtt szabadulni akarnának attól a keserűségtől is, amivel azt megszerették. (Szépség és gazdagság.) Mentől gazdagabb valaki, annál több pénzre vágyik. És aki elért egy szén nőt, az még több és még újabb szép nőt kíván meg. Ezzel szemben, akinek csúnya nőt adott a sors, ritkán gondol más nőre, aminthogy a szesrény sem akarja szegénységét sem meghalmozni, sem megsokszorozni. (Memória) Az igazi férfi emlékezik minden nőre, akivel az életben találkozott. Az igazi nő minden férfire, akivel az életben találkozni fog. |fMagyarország, és a gazdasági felületek ^51d3 ariffia Ára iC penso -j Kapható »Az Est« könyvkereskedéseiben, VII. ker., Erzsébet, körút 13—20. szám és V. kerület- Vimos császár út 14. szám 1 Keleti Artúr litániás könyvének második kiadása. Molnár C. Pál 18 filba metszett rajzával. Fnavesi pengő kötve 12 pengő Kapható »Az Est« Könyvkereskedéseiben, Budapest, VII. Erzsébet körút 18-20. sz. és V., Vilmos császár út 14. sz.