Pesti Napló, 1927. december (78. évfolyam, 273–297. szám)

1927-12-31 / 297. szám

(Szomjas mm 'mim ii .wmwwiimBgi^Cia SZÍNHÁZ, ZENE, FILM (*) Cigánykirály. (A Városi­ Színház új operettje.) »Nagy operett«. Ezt hirdeti a szín­iig. De a valóságban mintha inkább: nagy dók operettje volna a Cigánykirály. Ferenc császár ideje ez és egy kissé Bihari János hí­res magyar cigánynótaköltőé­s ami mindenek sózott a legjelentősebb: a Rákóczi induló szü­lésének időszaka. Száz esztendeje most, hogy Stökre kihullott a vonó jó Bihari János prí­más úr kezéből, s most, a centenárium ünnep­ségeire a Városi Színház megíratta a­­ cigánykirályt Helyes volt a színháztól, annál is inkább, mert az operett szerzői: Urai Dezső, Kulinyi Ernő és Nagypál Béla is jó munkát végeztek. A történet nem is nagyon fontos. Hiszen csakugyan arról volt szó csupán, hogy Bihari János nevezetes személye színpadi keretet kap­jon s hogy valamiképpen a »történések« centrumába kerüljön a viharzó, tüzeket gyújtó srákóczi induló. Ennek a szép célnak minden­képpen megfelel az a romantikus, nem nagyon összefüggő s nem minden részében logikus tör­ténet, amelyet Urai Dezső tereget elénk hosszú, de mindvégig nagyon színes és pillanatig sem unalmas három felvonáson keresztül. Termé­szetes, hogy­­­ ezt a mesét alaposan alá kellett támasztani. Elsősorban is jó versekkel, melyek­nek írója: Kulinyi Ernő. Az igen jó muzsiká­val és a színpadi kiállítással. A Városi Szín­ház bőkezűséggel sietett a szöveg segítségére s abból a sikerből, amelyet a tömeg bizonyára biztosítani fog a Cigánykirály számára, a szín­ház és Lóránth Vilmos rendező is kiveheti a részét. Nagypál Béla zenéje: ízig-vérig magyar zene: egy kitűnő karmester precíz munkája. Nagypál Béla ízléssel és hozzáértéssel szövö­geti­­muzsikáját Bihari Sándor örökszép dalla­mai közé, szolid, nem olcsó foglalatot adva a ma is teljes fényükben csillogó régi-régi da­loknak. Az operett előadása hibátlan. Az együttes középpontjában Petráss Sári áll, ez a szép­hangú és kitűnő megjelenésű művésznő, akivel joggal büszkélkedhetik a Városi Színház. Mel­lette a szubrett szerepében a kedves, de még mindig túlfűtöttséggel kedveskedő Zilahy Irén, a cigányleány szerepében az ügyes és rutinos Berczelly Magda, továbbá Hamvas Józsa, Zala Karola tűnnek ki. Bihari Sándor szerepében egy új, fiatal színész, Fenyves Sándor mutat­kozott be. Komoly ígéret. Kompóthy Gyula, Sziklay József, Horti Sándor és D'Arrigo Kor­nél tűntek ki még a főszereplők közül. Ba­tsányi Paula, Vándoryné, Pajor Ödön, Békássy Imre, Szödy Kató, Csillag Benő és Sík Rezső nevét kell idejegyezni a gazdag színlapról. A főpróba és a bemutató közönsége tet­széssel fogadta az operettet. (f. i.) (*) Hevesi Sándor aranygyűrűje. Pénteken este küldöttség adta át Hevesi Sándornak, a Nemzeti Színház igaz­gatójának azt az aranygyűrűt, amely megilleti a Nemzeti Színház minden tag­ját, aki 25 év óta áll a színház szolgálatában. A Pesti Napló munka­társa beszélt Hevesi Sándorral, aki a kö­vetkezőket mondotta: — Nincs és nem is le­het szó semmiféle »ju­bileumról«, még kevésbé ünneplésről és holmi ün­nepi »vacsoráról«. Nem nagy az eset: huszonöt év óta szolgálom a Nem­zeti Színházat, arany­gyűrűt kaptam, mint mindenki más, aki ugyanennyi szolgálati Hevesi Sándor időt mutat fel nálunk. — 1902 év őszén lettem a Nemzeti, Színház rendezője, 1912—11-ig az Opera­házban rendeztem, majd újra a Nemzeti Színház rendezője s végül 1922-ben igazgatója lettem. Mit csináltam ez alatt a 25 esztendő alatt?... Íme, a statisztika: rendeztem 168 darabot. Írtam 15 színdarabot, regényből 8 színdarabot* írtam, fordítottam 65 színdarabot és írtam 4 könyvet. Mindezeken felül számos cikket írtam magyarul, németü­l és angolul, magyar, német és angol lapokba. — Rendezői siker?... Igen, volt ilyen is. Például: a Szentivánéji álomban, az első Shakespeare-darab, amely egyetlen szezonban 28-szor ment a Nemzeti Színházban. Egy úgynevezett rögtönzött darab, a »Bizalmatlan« című Vígjáték, amelynek scenáriumát én kotortam ki a Nemzeti Színház könyvtárából s am tt elv zenével és tánccal került színre, csupa színészi rögtönzéssel. Erről a kísérletről akkoriban sokat írtak a külföldi lapok is. Azután az Úrhatnám pol­gár, az egyetlen illpísére-darab, amely sokszor ment a Nemzeti Színházban. A Vadkacsa bemutatója. Ek­kor azt­ írták a kritikusok, hogy »ezzel az előadással újjászületett a Nemzeti Színház«. Az egész Shakes­peare-ciklus. Erről nagy dicsérettel emlékezett meg az egész világ sajtója. Két opera rendezésem: az Aida és a Szöktetés a szerályból. Néhány rendezé­sem a Thaliában, ahol az én rendezésemben került színre az első Lengyel Menyhért darab, A nagy fe­jedelem is... — Darabjaim között legnagyobb sikere az El­zevir-nek volt, amely 70-szer ker­ült színre a Kamara Színházban, és még két nagysikerű darabom, a Ha­difogoly és a Császár és komédiás. Jókai Mórnak színpadra átültetett regényei közül az Új földesúr, a Magyar nábob és Kárpáthy Zoltán voltak a leg­szebb sikerek. — Négy könyvem: Az előadás művészete, A szín­játszás művészete, Shaw breviárium és Az igazi Shakespeare. Ezekből a könyvekből sok részlet je­lent meg német, francia és angol lapokban is. — Gyorsan múlt el ez a 25 esztendő. Sok harcom, de sok örömöm is volt ez alatt az idő alatt. Igyekez­tem mindenkor a legjobb belátásom és tudásom sze­rint dolgozni. Nem fáradtam el. Dolgozom tovább! (*) Salome: Walter Rózsi. Az Operaházban a Salome reprízére készülnek. A címszerepet ezúttal Walter Rózsi fogja énekelni. (*) Zongoraest: Schwalb Miklós hosszabb kül­földi hangversenykörútjáról hazatérve, csütörtökön zongoraestet rendezett a Zeneakadémiában. Schwalb­ról már többízben megállapíthattuk, hogy egészen kivételes pianisztikus képességekkel megáldott mu­zsikus. Keze ideális „zongorakéz*, csodálatos köny­nyedén veszi a legkényesebb fogásokat, a passzázs­technikában a legnagyobb gyorsaságokra képes, az ujjak puhán, érzékenyen simulnak a billentyűkhöz, szóval itt együtt van a természetes, egészséges zongorahang képzésének minden előfeltétele. Fiatal művészünknek immár teljesen sikerült pompás zon­goristaujjait egy fegyelmezett, ízléses muzsikalitás szolgálatába állítani, a tökéletes technikai folyama­tosság mögött most már tisztán érezzük a belső, muzikális folyamatosság egyenletes lüktetését, mely különösen a műsor Brre­t-számaiban, elsősorban a »Wohltemperiertes« c-moll preludiumában, zongora­művészünk komoly szellemi fejlődését bizonyította. Schwalb zongorakezelésének természetes kelleme, mondanunk sem kell, legsokoldalúbban Liszt h-moll balladájában bontakozhatott ki míg a szó leg­szorosabb értelmében vett ,virtuozitására két szé­dületesen megoldott S­pezier-etű­d adott kitűnő alkal­mat. Schwalb olyan magától értetődően játszotta ezt a két etűdöt, hogy ez már szinte a külső bravúr rovására ment. Művészünk elfeledtette a nehézsé­geket, mondhatnánk »feltűnés nélkül« végezte zongorabravúrjait. A közönség igen melegen ünne­pelte a fiatal művészt. (Tóth.)­­ (*) III. Rikárd. (Nemzeti Színház.) Pént­­teken III. Rikárd került, színre, a címszerepben természetesen megint Ódry Árpáddal, akinek Rikárd­-alakítását és most tüntette ki a Kisfa­ludy Társaság a Greguss-jutalommal. A kiváló művész — mióta utolszor láttuk ebben­ a ne­héz, talán legnehezebb és legnagyob klasszikus­szerepben — finom árnyalatokkal tette még tö­kéletesebbé elragadóan színes játékát. Külö­nösen a csoporsó-jelenetben, amelynél merészelje­bet Shakespeare mindent mérő fantáziája sem alkotott, voltak új nuance-ai, egészen elmé­lyült, kísértetiesen szuggesztív erejű, belső simításai. A démoni figura nagyvonalúságát mindvégig megőrizte ezernyi détailt egységbe­tömörítő, művészi szintézisével. Alakítása most már minden apró részletében kész, makulátlan és teljes. Mesteri. A Kisfaludy Társaság csak gratulálhat magának, hogy ezúttal is olyan jól választott, mint a múltban, amikor Jászai­nak, P. Márkus Emmának és Szentgyörgyi Ist­vánnak adta ki a Greguss-díjat. A pénteki elő­adásnak egyetlen új szereplője Szabó Margit volt, Lady Anna szerepében. Megint egy nagy szerep, amely túlnő e tehetséges kezdő-szülésznő képességein. Márkus Emília ragyogó, mélysé­gesen drámai alakítása után­­— amely elevenen él emlékezetünkben — igazán nem lehet rit­mikus lélekzési gyakorlatokkal, iskolás külső­ségekben kimerülő, üres pátosszal kiállni a Nemzeti színpadára és szipogó sírásba fojtani ezt a csudálatos lelki ,fejlődés-vonalat mutató nagyszerű szerepet. Nem a fiatal művésznőt hibáztatjuk. Istenem, az ifjúságot inkább di­cséret illeti meg minden merészségért és ambí­cióért, ellenben a szereposztó igazgatóság­­ már nem olyan fiatal. Neki hát gondolnia kel­lene arra, hogy az ilyesmi több kárt okoz, mint amennyit használ. Mire való könnyelműen le­járatni valakit, kvalitásának kibontakozása előtt? Különben az előadás együttesének igen szép részletei voltak Gállal, Gömöry Vilmával, T. Halmy Margittal, a két Mihályfival, Bartos­sal és Forgáccsal az élén. A közönség percekig tapsolta Ódryt, mikor kilépett a színpadra , később is, minden felvonás után melegen ünne­pelte­ K. A. (') A Dalnoky.jubileum részletei. Az Operaház­ban most állapították meg Dalnoky Viktor huszonöt­éves operaházi tagsága jubiláris ünnepségének vég­leges programját. Eredetileg arról volt szó, hogy a Van Juan kerül színre, de Schalk februárban nem jöhet fel Bécsből, hogy eldirigálja ezt az operát s így az Operaház műsora a következő lesz: 1. Su­sanne titka Sándor Erzsivel. 2. Parasztbecsület — Németh Máriával. A tükör — Bajor Gizivel. A férd­i főszerepeket a jubiláns énekli, a pantomimban is ő­­ játssza a főszerepet Petress Sári mint Ba­róthy Anna ,A cigány­király 1.-ban-. PESTI NAPLÓ 1927 december 31 13 I Minden jeg,y ellielt az ma esti Szilveszteri előadásárá Vasárnap délután Hat ómkor a teljes esti műsor mérsékelt helyárakkal. VI., Kékai ucca 18 Telefon: Teréz 314^3.

Next