Pesti Napló, 1927. december (78. évfolyam, 273–297. szám)
1927-12-31 / 297. szám
(Szomjas mm 'mim ii .wmwwiimBgi^Cia SZÍNHÁZ, ZENE, FILM (*) Cigánykirály. (A Városi Színház új operettje.) »Nagy operett«. Ezt hirdeti a színiig. De a valóságban mintha inkább: nagy dók operettje volna a Cigánykirály. Ferenc császár ideje ez és egy kissé Bihari János híres magyar cigánynótaköltőés ami mindenek sózott a legjelentősebb: a Rákóczi induló szülésének időszaka. Száz esztendeje most, hogy Stökre kihullott a vonó jó Bihari János prímás úr kezéből, s most, a centenárium ünnepségeire a Városi Színház megíratta a cigánykirályt Helyes volt a színháztól, annál is inkább, mert az operett szerzői: Urai Dezső, Kulinyi Ernő és Nagypál Béla is jó munkát végeztek. A történet nem is nagyon fontos. Hiszen csakugyan arról volt szó csupán, hogy Bihari János nevezetes személye színpadi keretet kapjon s hogy valamiképpen a »történések« centrumába kerüljön a viharzó, tüzeket gyújtó srákóczi induló. Ennek a szép célnak mindenképpen megfelel az a romantikus, nem nagyon összefüggő s nem minden részében logikus történet, amelyet Urai Dezső tereget elénk hosszú, de mindvégig nagyon színes és pillanatig sem unalmas három felvonáson keresztül. Természetes, hogy ezt a mesét alaposan alá kellett támasztani. Elsősorban is jó versekkel, melyeknek írója: Kulinyi Ernő. Az igen jó muzsikával és a színpadi kiállítással. A Városi Színház bőkezűséggel sietett a szöveg segítségére s abból a sikerből, amelyet a tömeg bizonyára biztosítani fog a Cigánykirály számára, a színház és Lóránth Vilmos rendező is kiveheti a részét. Nagypál Béla zenéje: ízig-vérig magyar zene: egy kitűnő karmester precíz munkája. Nagypál Béla ízléssel és hozzáértéssel szövögetimuzsikáját Bihari Sándor örökszép dallamai közé, szolid, nem olcsó foglalatot adva a ma is teljes fényükben csillogó régi-régi daloknak. Az operett előadása hibátlan. Az együttes középpontjában Petráss Sári áll, ez a széphangú és kitűnő megjelenésű művésznő, akivel joggal büszkélkedhetik a Városi Színház. Mellette a szubrett szerepében a kedves, de még mindig túlfűtöttséggel kedveskedő Zilahy Irén, a cigányleány szerepében az ügyes és rutinos Berczelly Magda, továbbá Hamvas Józsa, Zala Karola tűnnek ki. Bihari Sándor szerepében egy új, fiatal színész, Fenyves Sándor mutatkozott be. Komoly ígéret. Kompóthy Gyula, Sziklay József, Horti Sándor és D'Arrigo Kornél tűntek ki még a főszereplők közül. Batsányi Paula, Vándoryné, Pajor Ödön, Békássy Imre, Szödy Kató, Csillag Benő és Sík Rezső nevét kell idejegyezni a gazdag színlapról. A főpróba és a bemutató közönsége tetszéssel fogadta az operettet. (f. i.) (*) Hevesi Sándor aranygyűrűje. Pénteken este küldöttség adta át Hevesi Sándornak, a Nemzeti Színház igazgatójának azt az aranygyűrűt, amely megilleti a Nemzeti Színház minden tagját, aki 25 év óta áll a színház szolgálatában. A Pesti Napló munkatársa beszélt Hevesi Sándorral, aki a következőket mondotta: — Nincs és nem is lehet szó semmiféle »jubileumról«, még kevésbé ünneplésről és holmi ünnepi »vacsoráról«. Nem nagy az eset: huszonöt év óta szolgálom a Nemzeti Színházat, aranygyűrűt kaptam, mint mindenki más, aki ugyanennyi szolgálati Hevesi Sándor időt mutat fel nálunk. — 1902 év őszén lettem a Nemzeti, Színház rendezője, 1912—11-ig az Operaházban rendeztem, majd újra a Nemzeti Színház rendezője s végül 1922-ben igazgatója lettem. Mit csináltam ez alatt a 25 esztendő alatt?... Íme, a statisztika: rendeztem 168 darabot. Írtam 15 színdarabot, regényből 8 színdarabot* írtam, fordítottam 65 színdarabot és írtam 4 könyvet. Mindezeken felül számos cikket írtam magyarul, németül és angolul, magyar, német és angol lapokba. — Rendezői siker?... Igen, volt ilyen is. Például: a Szentivánéji álomban, az első Shakespeare-darab, amely egyetlen szezonban 28-szor ment a Nemzeti Színházban. Egy úgynevezett rögtönzött darab, a »Bizalmatlan« című Vígjáték, amelynek scenáriumát én kotortam ki a Nemzeti Színház könyvtárából s am tt elv zenével és tánccal került színre, csupa színészi rögtönzéssel. Erről a kísérletről akkoriban sokat írtak a külföldi lapok is. Azután az Úrhatnám polgár, az egyetlen illpísére-darab, amely sokszor ment a Nemzeti Színházban. A Vadkacsa bemutatója. Ekkor azt írták a kritikusok, hogy »ezzel az előadással újjászületett a Nemzeti Színház«. Az egész Shakespeare-ciklus. Erről nagy dicsérettel emlékezett meg az egész világ sajtója. Két opera rendezésem: az Aida és a Szöktetés a szerályból. Néhány rendezésem a Thaliában, ahol az én rendezésemben került színre az első Lengyel Menyhért darab, A nagy fejedelem is... — Darabjaim között legnagyobb sikere az Elzevir-nek volt, amely 70-szer került színre a Kamara Színházban, és még két nagysikerű darabom, a Hadifogoly és a Császár és komédiás. Jókai Mórnak színpadra átültetett regényei közül az Új földesúr, a Magyar nábob és Kárpáthy Zoltán voltak a legszebb sikerek. — Négy könyvem: Az előadás művészete, A színjátszás művészete, Shaw breviárium és Az igazi Shakespeare. Ezekből a könyvekből sok részlet jelent meg német, francia és angol lapokban is. — Gyorsan múlt el ez a 25 esztendő. Sok harcom, de sok örömöm is volt ez alatt az idő alatt. Igyekeztem mindenkor a legjobb belátásom és tudásom szerint dolgozni. Nem fáradtam el. Dolgozom tovább! (*) Salome: Walter Rózsi. Az Operaházban a Salome reprízére készülnek. A címszerepet ezúttal Walter Rózsi fogja énekelni. (*) Zongoraest: Schwalb Miklós hosszabb külföldi hangversenykörútjáról hazatérve, csütörtökön zongoraestet rendezett a Zeneakadémiában. Schwalbról már többízben megállapíthattuk, hogy egészen kivételes pianisztikus képességekkel megáldott muzsikus. Keze ideális „zongorakéz*, csodálatos könynyedén veszi a legkényesebb fogásokat, a passzázstechnikában a legnagyobb gyorsaságokra képes, az ujjak puhán, érzékenyen simulnak a billentyűkhöz, szóval itt együtt van a természetes, egészséges zongorahang képzésének minden előfeltétele. Fiatal művészünknek immár teljesen sikerült pompás zongoristaujjait egy fegyelmezett, ízléses muzsikalitás szolgálatába állítani, a tökéletes technikai folyamatosság mögött most már tisztán érezzük a belső, muzikális folyamatosság egyenletes lüktetését, mely különösen a műsor Brret-számaiban, elsősorban a »Wohltemperiertes« c-moll preludiumában, zongoraművészünk komoly szellemi fejlődését bizonyította. Schwalb zongorakezelésének természetes kelleme, mondanunk sem kell, legsokoldalúbban Liszt h-moll balladájában bontakozhatott ki míg a szó legszorosabb értelmében vett ,virtuozitására két szédületesen megoldott Spezier-etűd adott kitűnő alkalmat. Schwalb olyan magától értetődően játszotta ezt a két etűdöt, hogy ez már szinte a külső bravúr rovására ment. Művészünk elfeledtette a nehézségeket, mondhatnánk »feltűnés nélkül« végezte zongorabravúrjait. A közönség igen melegen ünnepelte a fiatal művészt. (Tóth.) (*) III. Rikárd. (Nemzeti Színház.) Péntteken III. Rikárd került, színre, a címszerepben természetesen megint Ódry Árpáddal, akinek Rikárd-alakítását és most tüntette ki a Kisfaludy Társaság a Greguss-jutalommal. A kiváló művész — mióta utolszor láttuk ebben a nehéz, talán legnehezebb és legnagyob klasszikusszerepben — finom árnyalatokkal tette még tökéletesebbé elragadóan színes játékát. Különösen a csoporsó-jelenetben, amelynél merészeljebet Shakespeare mindent mérő fantáziája sem alkotott, voltak új nuance-ai, egészen elmélyült, kísértetiesen szuggesztív erejű, belső simításai. A démoni figura nagyvonalúságát mindvégig megőrizte ezernyi détailt egységbetömörítő, művészi szintézisével. Alakítása most már minden apró részletében kész, makulátlan és teljes. Mesteri. A Kisfaludy Társaság csak gratulálhat magának, hogy ezúttal is olyan jól választott, mint a múltban, amikor Jászainak, P. Márkus Emmának és Szentgyörgyi Istvánnak adta ki a Greguss-díjat. A pénteki előadásnak egyetlen új szereplője Szabó Margit volt, Lady Anna szerepében. Megint egy nagy szerep, amely túlnő e tehetséges kezdő-szülésznő képességein. Márkus Emília ragyogó, mélységesen drámai alakítása után— amely elevenen él emlékezetünkben — igazán nem lehet ritmikus lélekzési gyakorlatokkal, iskolás külsőségekben kimerülő, üres pátosszal kiállni a Nemzeti színpadára és szipogó sírásba fojtani ezt a csudálatos lelki ,fejlődés-vonalat mutató nagyszerű szerepet. Nem a fiatal művésznőt hibáztatjuk. Istenem, az ifjúságot inkább dicséret illeti meg minden merészségért és ambícióért, ellenben a szereposztó igazgatóság már nem olyan fiatal. Neki hát gondolnia kellene arra, hogy az ilyesmi több kárt okoz, mint amennyit használ. Mire való könnyelműen lejáratni valakit, kvalitásának kibontakozása előtt? Különben az előadás együttesének igen szép részletei voltak Gállal, Gömöry Vilmával, T. Halmy Margittal, a két Mihályfival, Bartossal és Forgáccsal az élén. A közönség percekig tapsolta Ódryt, mikor kilépett a színpadra , később is, minden felvonás után melegen ünnepelte K. A. (') A Dalnoky.jubileum részletei. Az Operaházban most állapították meg Dalnoky Viktor huszonötéves operaházi tagsága jubiláris ünnepségének végleges programját. Eredetileg arról volt szó, hogy a Van Juan kerül színre, de Schalk februárban nem jöhet fel Bécsből, hogy eldirigálja ezt az operát s így az Operaház műsora a következő lesz: 1. Susanne titka Sándor Erzsivel. 2. Parasztbecsület — Németh Máriával. A tükör — Bajor Gizivel. A férdi főszerepeket a jubiláns énekli, a pantomimban is ő játssza a főszerepet Petress Sári mint Baróthy Anna ,A cigánykirály 1.-ban-. PESTI NAPLÓ 1927 december 31 13 I Minden jeg,y ellielt az ma esti Szilveszteri előadásárá Vasárnap délután Hat ómkor a teljes esti műsor mérsékelt helyárakkal. VI., Kékai ucca 18 Telefon: Teréz 314^3.