Pesti Napló, 1928. január (79. évfolyam, 1–25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
iVasasBHnp PESTI NAPLÓ / 1926 Januar 1 Magyarország hitelviszonyai írta: dr. Szabóky Alajos pénzügyi államtitkár, országgyűlési képviselő Pénzünk stabilizációjának időpontjától kezdve a takarékosság, eredményeképpen a mobi tőke képződése megindult és. csip haladást mutat. A postatakarékpénztárnál és a 13 litere nagyobb budapesti pénzintézetnél elhelyezett betétek állománya 1927 november 30-án már elérte, a békebelinek 553 százalékát. Ez a tőkeképződés a dolog természete szerint ma még leginkább csak rövidlejáratú hitelek kamatlábának alakulásánál érezteti hatását, hatása azonban e téren, semmiesetre sem kicsinyelhető le, ha meggondoljuk, hogy míg az inflációs, periódus végén 18—24 százalékos kamatlábbal dolgozott a magyar termelés és a magyar kereskedő, ez a kamatláb ma budapesti intézeteknél az adós bonitásához képest 7—9 százalék, vidéki pénzintézeteknél 8—12 százalék között mozog s csak egész kis piacokon elvétve, találkozunk ennél magasabb kamatlábbal.A belföldi tőke Magyarország hiteligényeinek kielégítésére a háború előtt sem volt elegendő, s természetes, hogy most, amikor a termelés fokozásához újabb tőkékre van szüksége, még inkább van külföldi hitelre utalva.. A nemzetközi tőkeképződés ugyan ma már lehetővé teszi a rövidlejáratú külföldi kölcsönök igénybevételének csökkentését, ami azért fontos, hogy e kölcsönök kamatterhe feleslegesen nenyomja a fizetési mérlegét és hogy visszavonásukkal ne sújtsák a gazdasági életünket akkor, amikor ezt legjobban megérezné. A hosszúlejáratú hitelekben a belföldi tőke ma még alig helyezkedik el, hanem ebbeli szükségletünket a külföldről fedezzük. A magángazdaság részére az összeomlás óta hosszú lejáratú külföldi hitel elég sokáig nem volt megszerezhető. A bizalom megszilárdulásával a magyar városoknak sikerült először 10 millió, majd 6 millió dollárt felvenni Newyorkban, míg a vármegyék 1.250.000 fontot, majd legújabban további 1.000.000 fontot kontraháltak Londonban és Budapest székesfőváros 20 millió dollárt kötött le az amerikai piacon. A mezőgazdaság részére záloglevelekben és kötvényekben Angliában- összesen körülbelül--2 millió font. Amerikában körülbelül 3 millió dollár összegű kölcsön vétetett- f92l.v,Az ipari vállalatok hitelellátása a külföldrészéről eddig alantőkeemelésben, s a külföldi valaarcsvásárlásban jelenttetett. A magyar tizetesi írnjilegről készített tanulmány szériát1921rban k is mintegy 21 millió renget tett ki az ár ,összeg, avír "értékpapírok eladása útján Magyarországba beszivárgott, míg a magyar vállalatok alaptőkeemelésében ugyanez évben körülbelül 11 millió nsnaével vett részt a külföld. "Amily mértékben nőtt a külföld bizalma 'Magyarországgal szemben, oly mértékben javultak a külföldről felvett hosszú lejáratú hitelek feltételei is". Jellemző erre nézve, hogy míg az L' városi kölcsönt 1925-ben 82 százalékos árfolyamon ?h%-os kamatozás mellett lehetett , csak Amerikában" kontraháln, Budapest székesfőváros 20 millió dolláros kölcsöne ez év májusában már 6 százalékos kamatbázison jött létre, nettó 88%-os árfolyamon, a Magyar Jelzálogintézetek Szövetkezetének legutóbbi mezőgazdasági kölcsöne pedig 7 százalékos kamatbázison 9314% árfolyamon bocsáttatott ki. "A hitelellátás szempontjából az 1927. év végén leszögezhetjük, hogy a gazdasági élet számára hosszúlejáratú külföldi kölcsönök megszerzése nem ütközik nehézségbe, sbár túlzott eladósodástól a magyar nemzet gazdasága még igen messze van, a kormánynak mégis vigyáznia kell, hogy a külföldi kölcsönök ne túlzottan és csak produktív célokra vétessenekigénybe. Ugyanis csak a produktív célokra felvettkölcsönök, azok, amelyek a nemzet jövedelmének növelését, illetőleg a nemzeti vagyon karbantartását előmozdítják. Az improduktív célokra, vagyis nem a termelés fokozását célzó hitelek csak az állampolgárokat sújtják, mert a nemzetijövedelmet nem emelik. A külföldi hosszúlejáratú hitelek felvételénél tehát ezt a helyes irányt kell követnünk továbbra is és akkor sohasem érhet minket szemrehányás, hogy a hitelek igénybevételével túlságosan eladósodunk. A jelenlegi állapotot vizsgálva, állapíthatjuk meg, hogy a külföldi kölcsönök után a kamatlábnak általános emelkedése mellett is évi kamatszolgáltatásunk jóval kisebb, mint a háború előtt. Magyarország háború előtt ugyanis államadóssági és egyéb kamatok címén 382 millió aranykoronát fizetett a külföldnek, amiből Csonka-Magyarországra körülbelül 342 millió aranykorona esett. • A nemzeti jövedelem Csonka-Magyarországra eső része - ugyanekkor mintegy 3000 millió aranykoronát tett, úgyhogy a külföldi kölcsönök terhe a békeévekben a nemzeti jövedelem 11,4 százalékát tette. Ezzel szemben ma legfeljebb a,nemzeti "jövedelemnek 2,6%-áit teszi a külföldi kölcsönök kamatterhe. Az 1925. évre ugyanis Magyarország nemzeti jövedelme mintegy 8700 milliópengőre becsültetett, sbár valószínűleg azóta a nemzeti jövedelem növekedett, mégis alapul ezt a számot fogadjuk el. Ha ezzel szembeállítjuk, hogy az államadósságokra 49 millió, a vármegyei és városi adóházokra ?6 millió, a magángazdaság hosszúlejáratú kölcsönére17 millió, a rövidlejáratú kölcsönök egyenlegére 13 millió pensző kamatot fizetünk, akkor azt, látjuk, hogy a külföldi kölcsönök kamatterhe együttvéve 105 millió pengőt tesz. A háború előtti és jelenlegi külföldi adós•s&Szók: -terhét: i' nekitzeffi'" Jövedelemhez V&jo-nyitva, azt áltjuk, hogy Magyarország korán •sincsen telítve külföldi kölcsönökkel s megállapíthatjuk, hogy a magyar kormány és a magyar magángazdaság akkor követ továbbra, h a helyes hitelpolitikát, ha improduktív célra, külföldi kölcsönt egyáltalában nem vesz igénybe s a külföldi kölcsönök felvételénél betartja a teher, és a nemzeti jövedelem közti egészséges arány megóvásához szükséts tan lőt. Az ország hitel viszonyai tehát, az 1927. évben egészségesen alakultak s ezeknek a megkezdett alapon való kiépítése lehetővé fogják tenni a termelés fokozásához szükséges tőkék megszerzését anélkül, hogy ezeknek terhe a gazdasági helyzetet megrendíthetné akár az adóalanyoknak újabb megterhelésével, vagy az államháztartás egyensúlyának megrendítésével. 99 RmM^cími a békeszerződéseket !** vagy „Bízzuk az idilre a revíziót!H Pdu!'Bon«oeir és ^romsEkí vititja ©'francia Párizs, december 31. Lenni, vagy nem lopni! Ez a kérdés várt feleletre a fratcia szocialista párt karácsony másnapján megnyílt kongresszusától. A francia szocialista pártnak, hogy visszaszerezhesse elvesztett népszerűségét reális és megvalósítható, de egyben hatásosan hangzó és lelkesítő programpontokat kellett összeállítania. Megállapítható, hogy a szocialista kongresszus ezt a feladatát, ha nem is közmegelégedésre, de legalább a kongresszus egyhangú lelkesedésére megoldotta. Vincent Auriol a kamara pénzügyi bizottságának volt elnöke, a szocialista párt "egyik" legkitűnőbb pénzügyi szakértője olyan tervet dolgozott ki, amely, megtartja ugyan a vagyonadó ígéretét•amely mindig olyan varázsos" hatással volt .«, „lesz. 'a,', nincstelenekre), de kivettea vagyonadó "rémének' méregfogát, a kisipkések rettegését..' "Az új formula elvetette Renaudel végzetesé vált- jelszavát: »Onnan vesszük a pénzt, ahol találjak . Az új formula szerint a vagyonadó •'személyes, egyszeri és rendkívüli hozzájárulásaz állam terheihez, amelyet progresszív alapon vetnek ki és szednek be az adófizetés nap-