Pesti Napló, 1928. február (79. évfolyam, 26–49. szám)

1928-02-01 / 26. szám

AT Bull .... t em J 6 15 K­O ELŐFIZfe­­ Köl­ykAKI Egy bóra 4 pengő Negyedévre ... 10 pengő Egyes szám ára. Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon. . 16 fillér ünnepnapokon . . 20 fillér Vasárnap .. . . . 30 fillér 79. évfolyam 26. szám Ápa 16 i­llép Szerda» február 1 SZERKESZTŐSÉG» Rákóczi út 54. szám, KIADÓHIVATAL» Erzsébet körút 18—20. ». TELEFÓN I József 464-18, f. 464-10. Szerkesztőség Bécsben» I., Kohlmarkt 7. Szentgotthárd, az inivesztigáció, a kisantant, az eptánipar s a német-magyar barátság a külügyi bizottság előtt „Márcus 5-éig tiszta helyzetet kell teremteni a magyar egyez­kedési ajánlat kérdésében, amelyre a román kormány még nem válaszol!" A képviselőház külügyi bizottsága annak a legutóbb hozott határozatának megfelelően, hogy ezentúl minden hónapban ülést tart, Pekár Gyula elnöklete alatt kedd délelőtt tar­totta meg január havi ülését. A kormány ré­széről dr. Walkó Lajos külügyminiszter jelent meg. Az optánsper Az első felszólaló, Gratz Gusztáv, első­sorban az erdélyi magyar birtokperek kérdéséről szólott. Az agrárperek ügyé­ben tervezett egyezkedési tárgyalások gon­dolatát helyesli, a kormánynak erre irá­nyló törekvése­­ még­ csak fokozni fogja azt a kedvező megítélést, amelyet Magyarország tiszta jogi álláspont­jának hangoztatásával az egész európai közvéleményben el tudott érni. A szentgotthárdi eset és a Népszövetség invesztigációs joga Áttérve a szentgotthárdi fegyverszállító Inány esetére, rámutat arra, hogy ez az inci­dens, amelyben a magyar vasúti közegek tel­jesen szabályszerűen jártak el, valójában je­lentéktelen ugyan, de a cseh sajtó mégis ki­használta arra, hogy újból hajszát indítson Magyarország ellen. Ebben a hajszában össze­fogott több európai ország szocialista és nacio­nalista sajtója, és sajnálatos, hogy a német sajtó egy része is részt vett benne. Foglalkozik ezután a­ kisantant államok genfi együttes lépéséről szóló ellentmondó hírekkel. Nézete szerint vitatható, h­ogy a trianoni szerződés egyáltalán jogot ad-e az invesztigációs eljárás állandó rendszeresíté­sére, mert a szerződés 143. cikke csupán álta­lánosságban mondja ki, hogy Magyarország köteles magát"alávetni az invesztációnak, ha azt a Nemzetek Szövetségének Tanácsa szó­többségnél elhatározza. Hangsúlyozza, hogy az in­veszti­gá­ció rendszere teljesen ellentétben áll a Nemzetek Szövetségének alapelveivel, mert az államok két kategóriáját állapítja mege, az ellenőrzők és az ellenőrzöttek kategóriáját, holott a Nemzetek Szövetségének csak a nem­zetek teljes egyenlősége lehet az alapelve. Kifogásolja továbbá, hogy a Nemzetek Szövet­sége Tanácsának azon az ülésén, amely az invesztigációs eljárás kérdésében dönt, nem biztosítottak képviseletet, annak az á­lomának, amely ellen az invesztigáció megindítóiról szó van. A magyar kormány annak idején til­takozott is az ellen a felfogás ellen, ho­gy Ma­gyarország képviselete ilyen esetben megtagad­tassák. Sérelmes továbbá, hogy az invesztigá­ciós bizottságban az invesztigált állam szom­szédai is képviselve vannak, már­pedig szom­szédainknak ilyen joguk még akkor sem volt, amikor Magyarországon még működött az ál­landó katonai ellenőrző bizottság, szükségesnek tartaná, hogy külpolitikánk meg­felelően ápolja Németországhoz való viszo­nyunkat is, amit sajnálatos módon homályosít el úgy a német baloldali, mint a jobboldali sajtónak Magyarországgal szemben állandóan tanúsított barátságtalan magatartása. Bécs helyett — Budapest Gömbös Gyula a felvetett szentgotthárdi esettel kapcsolatban tájékoztatást szeretne kapni a kisantant katonai erejéről. Bizonyos meg nem értést lát úgy osztrák, mint nagyné­met részről Magyarországgal szemben.Szerinte az ebben az irányban észlelhető jelenségek nem alkalmasak a magyar—német barátság erősítésére. Magyarország nemzetközi helyzetével fog­lalkozva hangsúlyozza, hogy Budapestre az a feladat vár, hogy különösen a Balkán felé kul­turális és gazdasági vonatkozásban átvegye azt a szerepet, amelyet eddig Bécs töltött be. A közeljövőben Budapesten megnyíló teny­ész­állatvásár érd'''v ''en, nézete szerint, különösen a Balkánon nagyarányú propagandát kellene kifejteni és oda kellene hatni, hogy a Balkán­államokból ezt a kiállítást minél többen láto­gassák meg. Felhívja a külügyminiszter figyel­mét a leány­cserkészeknek az év folyamán Bu­dapesten tartandó nemzetközi kongresszusára. Ezen a kongresszuson hatvanegy állam vesz részt, úgyhogy indokolt volna a kongresszuson résztvevők fogadtatását megfelelően előkészí­teni. A sajtó és a külügyi bizottság ülései Lukács György az erdélyi magyar birtok­perek kérdésével kapcsolatban kiemelte gróf Apponyi Albert érdemét, aki ezt a kérdést vi­lágkérdéssé tette. Utalt­ arra, hogy a külügy­minisztérium ebben a kérdésben már két úgy­nevezett fehér könyvet bocsátott ki, egyet 1923-ban, egyet 1925-ben. Ezek a kiadványok a vitás kérdésben felmerült össz-és momentumo­kat a vonatkozó okmányok közlése mellett ala­posan megvilágítják. Majd áttért a magyar kormánynak az agrárperek gyakorlati meg­oldását célzó" javaslatára, amelyre, sajnos, a román kormány mindezideig még nem vála­szolt. Peidl Gyula a külügyi bizottság egy múlt évi üléséről kiadott hivatalos sajtóközlemény­ben n­em egész terjedelmében visszaadott fel­szólalására hivatkozva, arra kérte a bizottság­elnökét, gondoskodjék arról, hogy a jövőben, a felszólalások lehetőleg szó szerint közöltesse­nek. Legjobban szeretné, ha az ülések nyilvá­nosak lennének, de az adott helyzetben, nézete szerint, legalább arról kellene gondoskodni, hogy a sajtóközleményben az egyes felszólalá­sok közlésénél ne tegyenek különbséget. Pekár Gyula elnök Peidl felszólalására hangsúlyozta hogy a bizottság üléséről meg­jelenő közlemények megszerkesztésére a maga felszólalását illetően minden bizottságb­ faárnak módjában van befolyni. A sajtóközleménynek azonban nem jegyzőkönyvszerűen, hanem csu­pán kivonatosan közlik a felszólalásokat s a bizottság ülésének titkosságára való tekintet­tel az elnökség álapítja meg a sajtóközlemény tartalmát. Olaszország és a magyar­német barátság Mindig a szomszéd államokkal való meg­értés híve volt. Sajnálja, hogy a szomszéd ál­lamok a szentgotthárdi incidenst is alkalmul használták fel arra, hogy ilyen nem indokolt hajszával megakadályozzák a megértés kifej­lődését. Utal arra, hogy Magyarország és a­ szomszédai között milyen aránytalan­ egyen­lőtlenség mutatkozik a fegyverkezés terén. Úgy látszik, a kisantant államai minden egyes konferenciájuk előtt igyekeznek Magyarorszá­gon valami olyan gyanús momentumot mes­terségesen felfedezni, amelynek hangoztatásá­ban azután egységüket dokumentálhat­ják. Az általános külpolitikai helyzetről szólva öröm­mel látja Olaszországhoz való viszonyunk meg­szilárdulását és bensőbbé válását. Emellett Walkó Lajos külügyminiszter részletesen válaszolt a felszólalásokra. Az agrárperek ügyével kapcsolatban kifejtette, hogy gróf Csáky Imre szerepe tisztán áll azok előtt, akik ezzel a kérdéssel­­foglalkoztak. Ha valamit kifogásolni­ lehet szereplésében, az­ csak az, hogy eljárása talán ürügyet szolgáltathatott volna arra, hogy a népszövetségi előadó hatá-I Iparos­ Székház Szép és támogatandó a terv, melynek érdekében a magyar iparosság képviselői ma megjelen­tek a főpolgármesternél és pol­gármesternél, hogy a Rákóczi úton, a­ kis Rókus helyén méltó székházat akarnak épí­teni a magyar iparosságnak. »Iparpártolás« — majdnem évszázados jelszó a magyar politikában. Voltak idők, hogy egész pártok egész létalapja az volt, hogy az iparos mellettük állt a szavazatá­val s nem egy párt akadt, amelynél nem­csak képletesen volt igaz, hogy az iparos tette le a párt »alapkövét.« Volt kisipar­pártolás — többnyire frazeológiákban, hisz tényekben és eredményekben nem igen pro­dukált többet ez a »pártolás«, mint a házi­ipar megmentését bizonyos területeken. (Ami kétségtelen eredmény — de nem a nagy programokhoz képest). Aztán volt egy iparfejlesztés, de ez már nagyipar­fejlesztés volt a szabadelvű párt fénykorá­ban — a nagy szubvenciók és nagy gründo­lások korszaka volt ez, egész aranyfolya­mok tűntek el benne nyomtalanul, de a korszakot tényleg több alkotása is túlélte, gyárkémények, amelyek diadalmasan emel­kedtek ki a háborús és forradalmi összeom­lások káoszából is. Amitől akkoriban fél­tek, amiről azt mondták, hogy »hja, ez a fejlődés menete«, hogy majd a nagyipar egyszerűen felfalja a kisipart, az Szeren­csre nem történt meg. A nagyipar fejlő­dött a maga útján, anélkül, hogy ez a kis­ipar pozícióit megrendítette vagy a kisipar fejlődésképességét megtámadta volna. Ez a magyar ipar nagy közgazdaság­történelmi tradíciókra pillant vissza és küzdelmei szorosan összefonódnak a ma­gyarság küzdelmeivel — nem véletlen a­ Kossuth Lajos nagyszerű munkássága a Védegylet körül; az sem egészen véletlen, hogy a függetlenségi párt jelentékeny rész­ben a magyar iparosságnak pártja volt és talán ott is kezdődik a függetlenségi párt hanyatlása, mikor szociálpolitikájában el­vált azoktól a demokratikus iparosrétegek­től, amelyek mindig leghűbb hordozói vol­tak a kossuthlajosi hagyománynak. A »kis­ember« alatt a­ politikai műfordításban ak­koriban leginkább kisiparost értettek... a »kisgazda« politikailag akkor még nem nyomult előtérbe, azóta persze annyira elő­térbe nyomult, hogy eljött az idő, mikor szegény Vázsonyinak egy tréfája szerint »felcsiségi hóbortban« kezdtek szenvedni a nagy politikusok is, főleg 1920-ban, amikor majdnem minden képviselőjelölt kisgazdá­nak csapott fel. Kisiparospártinak nem csaptak fel olyan mértékben, mint­ kisgazdapártinak — a jelszavakkal azonban lelkesen és fárad­hatatlanul boldogították az­ iparosvilágot is, főleg képviselőválasztások idején. A vá­lasztás idején nagy ember a kisiparos, ke­gyét és szavazatát hajhássza a jelölt, be­ígér neki; ipari hitelt, nyersanyagbeszer­zést, beígéri a legélesebb harcot a kartel el­len — a választások után azonban megle­hetősen megfeledkeznek az ilyen ígéretek­ről, aminthogy régi szokás mindenütt, h­ogy az ígéretek csillaghullásából választások után köd és pára marad. Mikszáth Kálmán beszélt egy politikai kapcsolatában Haluska Jánosról. N­a­luska János képletes neve vagy­ politikai álneve a választónak, aki a választások után reklamálja "a politika,s ígéreteit. »Eridj ki, Haluska János keres...« mond­ták tréfásan a Dorottya uccai klubban, ha azt akarták mondani, hogy: egy választó.

Next