Pesti Napló, 1928. február (79. évfolyam, 26–49. szám)

1928-02-28 / 48. szám

8 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 február 26 Nemzeti politika és demokrácia írta: N­agy Emil A Pesti Napló vasárnapi számában részle­tesen foglalkoztam egy levéllel, amely cik­keimre való hivatkozással azt hangoztatta, hogy a demokratikus haladás­­ tempóját Ma­gyarországon nem szabad túlságosan siettetni. Ennek a levélnek több érdekes passzusára ref­lektálok még az alábbiakban. Ha azt akarjuk, hogy a nemzetre káros fo­lyamatok újra ne ismétlődjenek meg, meg kell azt engedni, hogy a nép kendőzés nélküli, va­lódi lelke jusson el a parlamentbe is, még ha ez rontja is a képviselőház úri képét, mert ezt követeli az előrelátás, éppen a váratlan társa­dalmi fordulat megelőzése végett. Ne lent buj­káljanak azok a föld alatt, hanem jöjjenek ki a napvilágra. Igaz, hogy ma vannak az egysé­ges pártnak kisgazdatagjai, de ezek nagyatádi Szabó István halála óta nagyjában — tisztelet a kivételeknek —csak az úri slepp csizmás hor­dozói, s nagyon is egy páran jöttek volna csak be közülök, ha a főispánok ellenük foglaltak volna állást. Én nem tudom a magyar nép lelkét olyan sötéten látni, mint a levélíró úr, pedig amióta — immár 23 év óta — képviselő vagyok, állan­dóan bensőségesen érintkeztem nemcsak a kisgazda-, hanem a munkásnéppel is. Amelyik úrnak gyökere van a kerületben, jótékony, ön­zetlen, a nép dolgával foglalkozik, nem gőgös, nem elzárkózó, mindig betartja a szavát, azt nagy percentben meg fogják választani titko­san is. De aki a néppel csak a választás előtt négy héttel kezd érintkezni s nincs más súlya, mint csak az, hogy István­ diktátor-papa sze­reti mint engedelmes, jó fiút, vagy pajtási, esetleg rokoni kötelékek fűzik a diktátori kör­nyezethez, annak p­ersze nem lesz kilátása tit­kos választás esetén, de amiatt még nem dől össze az ország, hogy a »hivatalos jelöltség« teljességgel mindenható fogalma meggyengül. 3. A trianoni határok: Több cikkemben ki­fejtettem már, — nem ismétlem meg ( ezeket ezúttal — hogy a trianoni határok kitágításá­nak szent eszméje érdekében az úri társadalom­nak a demokrácia irányában kétségen kívül ál­dozatot kell hoznia. Isten mentsen addig el­menni, hogy felfordítsuk a társadalmat. De a mai miniszterelnöki diktatúra és a felfordulás között van még valami: az alkotmányos ál­lami rend. Nagyon sok mód van arra, hogy ezt biztosítsuk a felfordulás ellen, sőt azt hi­szem, hogy ez jobban biztosítaná gyermekeink és unokáink társadalmi jövőjét, mint a mai reakciós rendszer, amely előbb-utóbb vészes kirobbanáshoz fog vezetni. De emellett ne felejtsük el azt a hatalmas társadalmi egyesítő erőt, amit ez a nemzeti gondolat a tömegekre gyakorolna. A szociális destrukció többek között azért is hódít ma a föld alatt, mert nélkülözünk egy fogható nem­zeti célkitűzést Én ezt csak a Rot­erraere-féle t­ondolat legális megvalósításának kormány­programmá tételében látom, de ehelyett azt ta­pasztalom, hogy a kormány ezt a gondolatot inkább nyomja, mint segíti. Hogy ehelyett mit tikár a diktátor úr, azt ő maga talán tudja, de e­gy alkotmányos országban esetleg talán joga lenne ezt tudni legalább egynéhány képviselő­nek is, nem is szólva a minisztertársakról. A maga köré szedett rokonok és kegyencek nem merik kérdezni, az ezek körén kívül álló pedig hiába érdeklődnének iránta. Azt mondja a le­vélíró úr, hogy több szem többet lát. Ezt val­lom én is s azért szeretném, hogy az ország sorsát ne csak egy ember ösztöne döntse el, mert elvégre ő téren úton is járhat, amin ké­sőbb már nehéz lesz segíteni. Ha valaki azt hiszi, hogy nem az igazság győzelmére alapított békés és legális Rothe­r­mere-féle gondolat útja a helyes út, hanem csak egy újabb nagy fölfordulás segíthet rajtunk, annak se szabad kizárni a népet az ország ve­zetéséből, mert amelyik nép elfelejti azt, hogy hogyan kell igazgatni egy országot, az elfelejt azért harcolni is. 4. Vaskéz. Én is vallom azt, hogy erős köz­ponti kormányra van szükség. De a »vasikéz« nem mehet odáig, hogy »vaskézzel« juttassék el a hatalmi pozíció érdekében minden olyan kísérlet, amelyik parlamenti váltógazdaságot akar, ámbár csak a nálunk lehetséges korlátolt keretek között is. Mert ha például az államfő holnapután megbízná Rassay Károlyt kor­mányalakítással, szeretnék annyi milliárdot, ahány lelkes Bethlen-párti belépne az ő párt­jába, szerte az országban. Azt hiszem, hogy azon a pénzen vehetnék egy parkos kastélyt a Themze mellett, nagyszerű motoros hajóval és virágos regatta-házzal, sőt még a budavári Szent Háromság-szobor restaurálására is ad­hatnék egy jelentős summát, anélkül, hogy tor­m­ányfőtanácsos akarnék lenni. Nagyon szép az a vaskéz, n­a az szent és apostoli és nyomán csak nemes, hazafias önzet­lenség fakad minden néven nevezendő közéleti visszásság nélkül. De ha annak a vaskéznek az árnyékában vígan tenyész a pajtási kedve-Kések százféle palántája, dőzsöl a sok egyol­dalú előny, virágzanak az igaztalanságok, akkor az a vaskéz egy jövő forradalom akarat­lan előkészítője. Mert ne felejtsük el azt, hogy minden destrukciós méreg olyan természetű, mint a betegségek bacillusa, sok függ attól, hogy azok milyen talajba száratnak. Ha egy társadalomban sok a ferdeség és az igazság­talanság, akkor ott hálás a talaj a felforgató eszmék számára, azért a­l vaskézi­se legyen olyan erős, hogy még a talajjavítást is lehetet­lenné tegye. Ennek a legjobb módja a függet­len újságok tisztességes ellenőrző kritikája s ezeket éppen úgy nem szabad alárendelni a »vaskéz« és garnírungja mindenhatóságának, mint ahogy sehol se szokták az ellenőrt kegye­lemre alárendelni a pénztárosnak. 5. Kommunizmusé a jövő. Ezen a ponton azután már igazán nem értek egyet a levélíró úrral. Ha ez igaz lenne, úgy könyörögnék a kilenc gyermekemnek, hogy a már eddig kiter­melt hat unokán felül az isten szerelmére több utódot ne állítsanak be a világba De hát ez szerencsére nincs így. Én hiszek a­ társadalmi békés evolúcióban. Angliában, Amerikában már szokás az, hogy a munkásokat részeltetik a gyárak jövedelmeiben. Ezeken a tereken a fejlődés nagy mezeje előtt állunk. Ennek az iránya kétségen kívül a demokrácia mind na­gyobb térfoglalása, de ez nem jelenti annak a véres szörnynek az uralmát, amit ma bolseviz­mus alatt ismerünk. Éppen azért kell a széles látókörű, bölcs vezetés mellett haladó békés demokratikus evolúció, hogy ennek a véres rémképnek a csíráját is elfojtsuk. Ez nem ellentétes az erős alkotmányos központi hatalom fogalmával. Sőt a kettő ki­egészíti egymást. Ellenben az a vaskéz, ame­lyik nem akarja az eszmék, nézetek ütközését, amelyik csak rendőrséggel akarja elnyomni a demokratikus evolúciót, az a régi szójáték igazsága szerint revolúciót készít elő evolúció helyett. Az ilyen vaskéz a véres kommuniz­mus törvénytelen apja s a szörnyű magzat tartásdíját unokáink fizetik meg majd életük­kel. Ellenben ha okosan számolunk a radikális eszmékkel, s az alkotmányos kormányhatalom nemcsak a rendőrségre számít, hanem teret enged az eszmék ütközésének s a közéletet megjavító minden tisztességes bírálatnak is, elsősorban a parlament porondján, úgy ebből előáll a demokratikus békés evolúció, amiért unokáink áldani fognak. Törvényszéki tárgyalás, amelyen a védő lazacszínű crep-szatin ruhában és bubifrizurában jelenik meg (Saját tudósítónktól­) A tmsoditameleti tárgyaló­teremben apró ügyek­et h­úznak, komplikálnak, kiszé­lesítenek és elsekélyesítenek a tanúk. Kilenc órára kitűzött tárgyalások csak tizenkettőre jutnak szóhoz, a teremben nő a meleg és a türelmetlenség. A közön­ség ítélet u­tán rögtön kicserélődik, ami azt bizo­nyítja, hogy csak a szereplő vádlott hozzátartozói ér­deklődnek az ügyei iránt. Tizenegykor egy kis moz­golódás támad, néhány ügyvéd kíséretében egy karcsú, fekete hölgy lép be az ajtón, leül a közön­ség közé és figyelni kezd. Igen, muszáj így mondom: figyelni kezd. Ez a figyelem túlmegy a női »odafigyel« szó korlátain és nem áll meg a férfias »érdeklődés«-nél sem. A hölgy szakértelemmel figyel. A hallgatóidig tele van aktivi­tással. I­tt hallgat, én hallgatózom. Mert, most súg vala­mit a mellette ülő szemüveges úrnak. Véletlenül csend van és így közvetlenül mellette tisztán le­het hallani, amint kiszállnak a szavak a vékony, finom női szájon. — A negyvenhatodik paragrafus ötödik bekezdé­sére lehetne hivatkozni. A szemüveges úr komolyan bólint, aztán vissza­súg valamit, de ezt nem lehet hallani. A hölgy erre szigorú barna irattáskát nyit ki és a könyvek, papí­rok közül előhúz egy­­ tükröt. Miután a tükörben a tényállás megállapíttatott és a tényállás megálla­pítása után már helye van a védelemnek is: az akta­táskából előkerül a púder és megkezdi működését. A művelet szimpatikusan rövid idő alatt ér véget. A rokonszenvet fokozza, hogy a művelet­­ felszólí­tása történt. Ügyvédi felszólításra. Dr. Férj figyel­meztette dr. feleségét, hogy a tükör fényéből jutott egy kevés az ő orrára is. Pedig a bőrön kívül erre az érzék­szervre is különös gonddal kell vigyázni egy ügyvédnek. Pláne egy ügyvédnének és egy ügyvédnőnk leg­főképpen. * Mégse maradhat inkognitóban egy hasáb végéig. Udvariatlanság volna dr. Ungár Margittal szemben, aki elsőnek lépett föl a nők közül ma a védői emel­vényre. Minden drukk, minden elfogódottság, min­den­ nőiességébe vetett, megmentő hit nélkül. A bíró csodálkozva nézi a rózsaszínű színfoltot a védői pulpituson. -ön?... Dr. Ungár Margit mosolyog és átnyújtja az ügy­védjelölti igazolványt. És a bíró nevet, amikor han­gosan olvassa a kitöltött nyomtatványt: — Dr. Ungár Margit ügyvédjelölt tbr részére... (Mint később elmondta Ungár Margit, a­ kliensei gyakran szólítják a doktor tbrc-nak és az ügyvédek is néha a »kollega erre megszólítással illetik. Persze, itt még nem fejlődhetett ki a megszólítás úgy, mint az orvosnőknél,­­ahol megszokott már a »doktorkisasz­szony« vagy »doktornő kérem». »Szíveskedjék ügy­védnőt! vagy »parancsoljon ügyvédkisasszonyt — úgy­e, furcsa még!) A vádlott kopott kis fekete ember, úgy néz bubi­frizurás védőjére, mint akitől az életét várja. Nin­csenek aggályai, úgy látszik, a nők jogi szereplését illetően. A közönség is Ungár Marnh­ért drukkol. Talán a bírók... Az ügyész rövid néhány szava után — történelmi pillanat — először csendül női hang a védői emel­vényről a budapesti törvényszéken. Nagy-nagy csend van, most mindenki úgy figyel, mint ezelőtt Uingár Margit. És a védői beszéd alatt folyton nyílik az ajtó, ügyvédek, idegenek, érdeklődők lábujjhegyen mennek be a padok közé. A kövér teremszolga is besompo­lyog, fülel, és egy-egy »jól kivágott« mondat után csíptet a szemével az ismerős ügyvédek felé. A védői emelvényen pedig folyamatosan, precí­zen állnak össze a mondatok, egy zökkenés, egy el­­akadás nélkül: — Tekintet?« királyi törvényszék! Méltóságos Elnök Úr! Talán elsősorban arra fogok felelni, hogy miért nyugodott meg a vádlott az ítéletben... A bírók karbatett kézzel ülnek, az ügyész alig észrevehetően egy picit csodálkozóan elmosolyodik. A A crep latinruháról paragrafusok pattannak, bekez­dések villannak, érvek roppannak össze és áll a ta­núvallomás. És egy utolsó lendülettel: — ... ennélfogva tisztelettel kérem a tekintetes királyi törvényszéket, méltóztassék tárgyalás nélkül felmentő ítéletet hozni, amennyiben ez nem teljesít­hető, újrafelvételi kérelmemnek helyt adni és befeje­zett tárgyalás után Védencemet a vád és következ­ményei alól... Egy pici sóhaj, levegő, aztán csendesebben. — ... felmenteni. A bírók ítélethozatalra vonulnak vissza és Un­gár Margit kislányos türelmetlenséggel szalad az urához: — Meg voltál elégedve, főnök úr! — kérdi ne­vetve. Dr. Vági József ura és principálisa a mai tör­vényszéki nap lovagjának, elismerően csókol kezet. De felelni már nincs ideje, ezt elvégzi helyette az ítélet, amelyet már olvas az elnök. Az ítélet az újrafelvételi kérelemnek helyt ad és elrendeli az újrafelvételi tárgyalás kitűzését. — Jó érzés ez, — mondja Ungár Margit, m­ikor megyünk le a lépcsőn és belekarol az órába, — jó érzés e... nagyon­ olyat csinálni, olyat dolgozni, ami­hez az embernek kedve van. Foglalkozást, pályát szerezni kell, különben nem megy az ember előre soha. — Nekem sok örömet ad és adott már a pályám — folytatja — és néha érzek benne egy kis roman­tikát is: azt, hogy én vagyok az első itt a nők közül. Tudja, hogy úgy mondjam, rengeteg első él­ményem volt. Az első női ügyvédi vizsga a Kúrián. Az első védelem a Tábláit. Most az első védelem a budapesti törvényszéken. Mert vidéken, Debrecen­ben, ahol a bátyám­ irodájában voltam a jelölt, ott védtem már többször. Ha előre megyek egy lépéssel, ezt a lépést mindig élménynek érzem és könyvelem el magamban. Megáll egy pi­lanatra, a túltömött aktatáska ne­héz is átteszi a balkezébe. Az ura most a job­bolda­­lára kerül, ellentétben a megszokás által szentesített illemkódex idevágó paragrafusával. Dr. Férj észre­­veszi a szituációt és némi melankóliával szól dr. Feleséghez: — Ez­­az aktanika "kezd nagyon veszedelmes háziba­ráttá válni...

Next