Pesti Napló, 1928. február (79. évfolyam, 26–49. szám)
1928-02-28 / 48. szám
8 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 február 26 Nemzeti politika és demokrácia írta: Nagy Emil A Pesti Napló vasárnapi számában részletesen foglalkoztam egy levéllel, amely cikkeimre való hivatkozással azt hangoztatta, hogy a demokratikus haladás tempóját Magyarországon nem szabad túlságosan siettetni. Ennek a levélnek több érdekes passzusára reflektálok még az alábbiakban. Ha azt akarjuk, hogy a nemzetre káros folyamatok újra ne ismétlődjenek meg, meg kell azt engedni, hogy a nép kendőzés nélküli, valódi lelke jusson el a parlamentbe is, még ha ez rontja is a képviselőház úri képét, mert ezt követeli az előrelátás, éppen a váratlan társadalmi fordulat megelőzése végett. Ne lent bujkáljanak azok a föld alatt, hanem jöjjenek ki a napvilágra. Igaz, hogy ma vannak az egységes pártnak kisgazdatagjai, de ezek nagyatádi Szabó István halála óta nagyjában — tisztelet a kivételeknek —csak az úri slepp csizmás hordozói, s nagyon is egy páran jöttek volna csak be közülök, ha a főispánok ellenük foglaltak volna állást. Én nem tudom a magyar nép lelkét olyan sötéten látni, mint a levélíró úr, pedig amióta — immár 23 év óta — képviselő vagyok, állandóan bensőségesen érintkeztem nemcsak a kisgazda-, hanem a munkásnéppel is. Amelyik úrnak gyökere van a kerületben, jótékony, önzetlen, a nép dolgával foglalkozik, nem gőgös, nem elzárkózó, mindig betartja a szavát, azt nagy percentben meg fogják választani titkosan is. De aki a néppel csak a választás előtt négy héttel kezd érintkezni s nincs más súlya, mint csak az, hogy István diktátor-papa szereti mint engedelmes, jó fiút, vagy pajtási, esetleg rokoni kötelékek fűzik a diktátori környezethez, annak persze nem lesz kilátása titkos választás esetén, de amiatt még nem dől össze az ország, hogy a »hivatalos jelöltség« teljességgel mindenható fogalma meggyengül. 3. A trianoni határok: Több cikkemben kifejtettem már, — nem ismétlem meg ( ezeket ezúttal — hogy a trianoni határok kitágításának szent eszméje érdekében az úri társadalomnak a demokrácia irányában kétségen kívül áldozatot kell hoznia. Isten mentsen addig elmenni, hogy felfordítsuk a társadalmat. De a mai miniszterelnöki diktatúra és a felfordulás között van még valami: az alkotmányos állami rend. Nagyon sok mód van arra, hogy ezt biztosítsuk a felfordulás ellen, sőt azt hiszem, hogy ez jobban biztosítaná gyermekeink és unokáink társadalmi jövőjét, mint a mai reakciós rendszer, amely előbb-utóbb vészes kirobbanáshoz fog vezetni. De emellett ne felejtsük el azt a hatalmas társadalmi egyesítő erőt, amit ez a nemzeti gondolat a tömegekre gyakorolna. A szociális destrukció többek között azért is hódít ma a föld alatt, mert nélkülözünk egy fogható nemzeti célkitűzést Én ezt csak a Roterraere-féle tondolat legális megvalósításának kormányprogrammá tételében látom, de ehelyett azt tapasztalom, hogy a kormány ezt a gondolatot inkább nyomja, mint segíti. Hogy ehelyett mit tikár a diktátor úr, azt ő maga talán tudja, de egy alkotmányos országban esetleg talán joga lenne ezt tudni legalább egynéhány képviselőnek is, nem is szólva a minisztertársakról. A maga köré szedett rokonok és kegyencek nem merik kérdezni, az ezek körén kívül álló pedig hiába érdeklődnének iránta. Azt mondja a levélíró úr, hogy több szem többet lát. Ezt vallom én is s azért szeretném, hogy az ország sorsát ne csak egy ember ösztöne döntse el, mert elvégre ő téren úton is járhat, amin később már nehéz lesz segíteni. Ha valaki azt hiszi, hogy nem az igazság győzelmére alapított békés és legális Rothermere-féle gondolat útja a helyes út, hanem csak egy újabb nagy fölfordulás segíthet rajtunk, annak se szabad kizárni a népet az ország vezetéséből, mert amelyik nép elfelejti azt, hogy hogyan kell igazgatni egy országot, az elfelejt azért harcolni is. 4. Vaskéz. Én is vallom azt, hogy erős központi kormányra van szükség. De a »vasikéz« nem mehet odáig, hogy »vaskézzel« juttassék el a hatalmi pozíció érdekében minden olyan kísérlet, amelyik parlamenti váltógazdaságot akar, ámbár csak a nálunk lehetséges korlátolt keretek között is. Mert ha például az államfő holnapután megbízná Rassay Károlyt kormányalakítással, szeretnék annyi milliárdot, ahány lelkes Bethlen-párti belépne az ő pártjába, szerte az országban. Azt hiszem, hogy azon a pénzen vehetnék egy parkos kastélyt a Themze mellett, nagyszerű motoros hajóval és virágos regatta-házzal, sőt még a budavári Szent Háromság-szobor restaurálására is adhatnék egy jelentős summát, anélkül, hogy tormányfőtanácsos akarnék lenni. Nagyon szép az a vaskéz, na az szent és apostoli és nyomán csak nemes, hazafias önzetlenség fakad minden néven nevezendő közéleti visszásság nélkül. De ha annak a vaskéznek az árnyékában vígan tenyész a pajtási kedve-Kések százféle palántája, dőzsöl a sok egyoldalú előny, virágzanak az igaztalanságok, akkor az a vaskéz egy jövő forradalom akaratlan előkészítője. Mert ne felejtsük el azt, hogy minden destrukciós méreg olyan természetű, mint a betegségek bacillusa, sok függ attól, hogy azok milyen talajba száratnak. Ha egy társadalomban sok a ferdeség és az igazságtalanság, akkor ott hálás a talaj a felforgató eszmék számára, azért al vaskézise legyen olyan erős, hogy még a talajjavítást is lehetetlenné tegye. Ennek a legjobb módja a független újságok tisztességes ellenőrző kritikája s ezeket éppen úgy nem szabad alárendelni a »vaskéz« és garnírungja mindenhatóságának, mint ahogy sehol se szokták az ellenőrt kegyelemre alárendelni a pénztárosnak. 5. Kommunizmusé a jövő. Ezen a ponton azután már igazán nem értek egyet a levélíró úrral. Ha ez igaz lenne, úgy könyörögnék a kilenc gyermekemnek, hogy a már eddig kitermelt hat unokán felül az isten szerelmére több utódot ne állítsanak be a világba De hát ez szerencsére nincs így. Én hiszek a társadalmi békés evolúcióban. Angliában, Amerikában már szokás az, hogy a munkásokat részeltetik a gyárak jövedelmeiben. Ezeken a tereken a fejlődés nagy mezeje előtt állunk. Ennek az iránya kétségen kívül a demokrácia mind nagyobb térfoglalása, de ez nem jelenti annak a véres szörnynek az uralmát, amit ma bolsevizmus alatt ismerünk. Éppen azért kell a széles látókörű, bölcs vezetés mellett haladó békés demokratikus evolúció, hogy ennek a véres rémképnek a csíráját is elfojtsuk. Ez nem ellentétes az erős alkotmányos központi hatalom fogalmával. Sőt a kettő kiegészíti egymást. Ellenben az a vaskéz, amelyik nem akarja az eszmék, nézetek ütközését, amelyik csak rendőrséggel akarja elnyomni a demokratikus evolúciót, az a régi szójáték igazsága szerint revolúciót készít elő evolúció helyett. Az ilyen vaskéz a véres kommunizmus törvénytelen apja s a szörnyű magzat tartásdíját unokáink fizetik meg majd életükkel. Ellenben ha okosan számolunk a radikális eszmékkel, s az alkotmányos kormányhatalom nemcsak a rendőrségre számít, hanem teret enged az eszmék ütközésének s a közéletet megjavító minden tisztességes bírálatnak is, elsősorban a parlament porondján, úgy ebből előáll a demokratikus békés evolúció, amiért unokáink áldani fognak. Törvényszéki tárgyalás, amelyen a védő lazacszínű crep-szatin ruhában és bubifrizurában jelenik meg (Saját tudósítónktól) A tmsoditameleti tárgyalóteremben apró ügyeket húznak, komplikálnak, kiszélesítenek és elsekélyesítenek a tanúk. Kilenc órára kitűzött tárgyalások csak tizenkettőre jutnak szóhoz, a teremben nő a meleg és a türelmetlenség. A közönség ítélet után rögtön kicserélődik, ami azt bizonyítja, hogy csak a szereplő vádlott hozzátartozói érdeklődnek az ügyei iránt. Tizenegykor egy kis mozgolódás támad, néhány ügyvéd kíséretében egy karcsú, fekete hölgy lép be az ajtón, leül a közönség közé és figyelni kezd. Igen, muszáj így mondom: figyelni kezd. Ez a figyelem túlmegy a női »odafigyel« szó korlátain és nem áll meg a férfias »érdeklődés«-nél sem. A hölgy szakértelemmel figyel. A hallgatóidig tele van aktivitással. Itt hallgat, én hallgatózom. Mert, most súg valamit a mellette ülő szemüveges úrnak. Véletlenül csend van és így közvetlenül mellette tisztán lehet hallani, amint kiszállnak a szavak a vékony, finom női szájon. — A negyvenhatodik paragrafus ötödik bekezdésére lehetne hivatkozni. A szemüveges úr komolyan bólint, aztán visszasúg valamit, de ezt nem lehet hallani. A hölgy erre szigorú barna irattáskát nyit ki és a könyvek, papírok közül előhúz egy tükröt. Miután a tükörben a tényállás megállapíttatott és a tényállás megállapítása után már helye van a védelemnek is: az aktatáskából előkerül a púder és megkezdi működését. A művelet szimpatikusan rövid idő alatt ér véget. A rokonszenvet fokozza, hogy a művelet felszólítása történt. Ügyvédi felszólításra. Dr. Férj figyelmeztette dr. feleségét, hogy a tükör fényéből jutott egy kevés az ő orrára is. Pedig a bőrön kívül erre az érzékszervre is különös gonddal kell vigyázni egy ügyvédnek. Pláne egy ügyvédnének és egy ügyvédnőnk legfőképpen. * Mégse maradhat inkognitóban egy hasáb végéig. Udvariatlanság volna dr. Ungár Margittal szemben, aki elsőnek lépett föl a nők közül ma a védői emelvényre. Minden drukk, minden elfogódottság, minden nőiességébe vetett, megmentő hit nélkül. A bíró csodálkozva nézi a rózsaszínű színfoltot a védői pulpituson. -ön?... Dr. Ungár Margit mosolyog és átnyújtja az ügyvédjelölti igazolványt. És a bíró nevet, amikor hangosan olvassa a kitöltött nyomtatványt: — Dr. Ungár Margit ügyvédjelölt tbr részére... (Mint később elmondta Ungár Margit, a kliensei gyakran szólítják a doktor tbrc-nak és az ügyvédek is néha a »kollega erre megszólítással illetik. Persze, itt még nem fejlődhetett ki a megszólítás úgy, mint az orvosnőknél,ahol megszokott már a »doktorkisaszszony« vagy »doktornő kérem». »Szíveskedjék ügyvédnőt! vagy »parancsoljon ügyvédkisasszonyt — úgye, furcsa még!) A vádlott kopott kis fekete ember, úgy néz bubifrizurás védőjére, mint akitől az életét várja. Nincsenek aggályai, úgy látszik, a nők jogi szereplését illetően. A közönség is Ungár Marnhért drukkol. Talán a bírók... Az ügyész rövid néhány szava után — történelmi pillanat — először csendül női hang a védői emelvényről a budapesti törvényszéken. Nagy-nagy csend van, most mindenki úgy figyel, mint ezelőtt Uingár Margit. És a védői beszéd alatt folyton nyílik az ajtó, ügyvédek, idegenek, érdeklődők lábujjhegyen mennek be a padok közé. A kövér teremszolga is besompolyog, fülel, és egy-egy »jól kivágott« mondat után csíptet a szemével az ismerős ügyvédek felé. A védői emelvényen pedig folyamatosan, precízen állnak össze a mondatok, egy zökkenés, egy elakadás nélkül: — Tekintet?« királyi törvényszék! Méltóságos Elnök Úr! Talán elsősorban arra fogok felelni, hogy miért nyugodott meg a vádlott az ítéletben... A bírók karbatett kézzel ülnek, az ügyész alig észrevehetően egy picit csodálkozóan elmosolyodik. A A crep latinruháról paragrafusok pattannak, bekezdések villannak, érvek roppannak össze és áll a tanúvallomás. És egy utolsó lendülettel: — ... ennélfogva tisztelettel kérem a tekintetes királyi törvényszéket, méltóztassék tárgyalás nélkül felmentő ítéletet hozni, amennyiben ez nem teljesíthető, újrafelvételi kérelmemnek helyt adni és befejezett tárgyalás után Védencemet a vád és következményei alól... Egy pici sóhaj, levegő, aztán csendesebben. — ... felmenteni. A bírók ítélethozatalra vonulnak vissza és Ungár Margit kislányos türelmetlenséggel szalad az urához: — Meg voltál elégedve, főnök úr! — kérdi nevetve. Dr. Vági József ura és principálisa a mai törvényszéki nap lovagjának, elismerően csókol kezet. De felelni már nincs ideje, ezt elvégzi helyette az ítélet, amelyet már olvas az elnök. Az ítélet az újrafelvételi kérelemnek helyt ad és elrendeli az újrafelvételi tárgyalás kitűzését. — Jó érzés ez, — mondja Ungár Margit, mikor megyünk le a lépcsőn és belekarol az órába, — jó érzés e... nagyon olyat csinálni, olyat dolgozni, amihez az embernek kedve van. Foglalkozást, pályát szerezni kell, különben nem megy az ember előre soha. — Nekem sok örömet ad és adott már a pályám — folytatja — és néha érzek benne egy kis romantikát is: azt, hogy én vagyok az első itt a nők közül. Tudja, hogy úgy mondjam, rengeteg első élményem volt. Az első női ügyvédi vizsga a Kúrián. Az első védelem a Tábláit. Most az első védelem a budapesti törvényszéken. Mert vidéken, Debrecenben, ahol a bátyám irodájában voltam a jelölt, ott védtem már többször. Ha előre megyek egy lépéssel, ezt a lépést mindig élménynek érzem és könyvelem el magamban. Megáll egy pilanatra, a túltömött aktatáska nehéz is átteszi a balkezébe. Az ura most a jobboldalára kerül, ellentétben a megszokás által szentesített illemkódex idevágó paragrafusával. Dr. Férj észreveszi a szituációt és némi melankóliával szól dr. Feleséghez: — Ezaz aktanika "kezd nagyon veszedelmes házibaráttá válni...