Pesti Napló, 1928. március (79. évfolyam, 50–75. szám)

1928-03-20 / 65. szám

24 Kedd PESTI NAPLÓ 1928 március 20 ­ A PESTI NAPLÓ REGÉNYEI 65 ENT IVÁN TÜZE REGÉNY ÍRTA: LACZKÓ GÉZA Jött, mint egy császár, aki elődeitől enyhe hangzású nevet örökölt, mint egy szelíd csen­gésű »Iván«, akinek nevére a kiontott,, kioltott sok vérből, életből aztán a »rettenetes jelző freccsent, hogy ijesztővé forduljon a két egy­bekapcsolt szó: Rettenetes Iván... Influenzá­nak, grippe-nek,­ »náthá«-nak hívták s az in­kább tréfás, mint ijesztő »spanyol« jelzővel fe­jelték meg. S ez a szelíd, igénytelen nevű ván­dor Mors Imperatora lett Európának s milliói­kat taszított a föld alá. Mond­ják, több ember pusztult, el spanyolnáthában, mint ellenséges­­folyótól. S úgy látszik, a felidézett halált nem lehet egykönnyen visszakergetni vackába. Szu­rony, kard és kartács a férfi­ életek virágját öldöste már negyedik éve a harctereken. A spanyolnátha utánuk jött városi ágyaikba is. És éppen úgy, mint a sorozás, kihagyta a gye­rekeket, aggokat, válogatva vette csak a nőket halálos etap- és irodai szolgálatokra, de vak­tában hajszolta Pusztulásba a még megmaradt hadköteleseket. Igen, a mesterségesen felidé­zett gyilkolás halál-automatává lett Széchelyi Lajos, akit idegsokkal szállítottak éppen hazafelé a Piave mellől, útközben — hát nem mindegy már neki? — megkapta a spa­nyolt is. Gyöngyi, alighogy Pestre ért Siófok­ról, szintén ágynak esett. S Lányi tanár úr, aki Kolozsvárra utazott szülei látogatására, tíz ré­vült napot fetrengett át ott a halál küszöbén. Aztán, hogy nagy nehezen talpraállt, sietett haza, Pestre, mert az iskola már rég megkezdődött. Sietett? Az nem volt olyan egyszerű dolog. Vonat kevés, utas rengeteg járt szerte az or­szágban. A pesti gyors indulása előtt két órá­val egy ismerős vasutas belopta őt és kézi­poggyászát a teherpályaudvarra, onnan aztán átbotorkáltak, a vonat befutása előtt félórával, a személypályaudvar perronjára, ahol már ki­sebb-nagyobb csoportokban álldigáltak az egyéb protekciósok. Az ismerős vasutas, hogy bizalmas és kedves legyen s hogy fitogtassa jól értesü­ltségét, odamutatott egy karcsú, ma­gas, vadászruhás úrra, akit négyen-öten álltak körül: — Ez gróf Károlyi, megy ő is Pestre, va­dászaton volt Erdélyben. — Melyik Károlyi ez? — kérdezte, hogy éppen kérdezzen vadirat.. Lányi tanár úr. — A Károlyi Mihály, az ellenzéki. A tanár úr odanézett, de mivel ez a név nem sokat jelentett neki s akkor még senkinek sem, hamar elfordult: hát igen, egy eleven gróf, hát aztán? A vonat befutott. A roham sikerült: Lányi tanár úr ülőhelyhez jutott, amelyen úgy gub­basztott, mint egy beteg túzok. Pestig kiszál­láskor nagy volt a tumultus a nyugati pálya-Udvaron. Lányi Dénes szédülő fejjel, minden pillanatban attól félve, hoggy összeesik, tolako­dott át a rendfel­ férfi közt. Mi ez? Ezek nem utasok. Nem. Odább valaki szónokolt hangja mint láthatatlan, de tömör füst. száll­ fel a tö­megből egy elsőosztályú kocsi ajtaja felé, amelynek keretében ott áll fedetlen fe.i.fel a Kolozsváron látott gróf Károlyi és hallgatja a nyilván hozzá intézett ü­ d vö z 1­ő­­­vel'/éd­et Takarnak ezek Kik ezek? Miért üdvözlik ezt a képviselőt? Eh. bánja is ő! Ült, beteg és meg­vető Pillantást vetett e­lközéli őrülteké­re s ment ki a villamoshoz, K­isa. Budára. Egy hétig senyvedett még lábon s aztán valahogy magához tért, de az az ideg­fáradtság és mély szomorúság, am­elyet akkor érzett elő­ször, amikor a betegágyból kikelt nem hagyta már el többé. Csak évek múlva derült ki, hoggy pusztító neurasztémát hagyott maga után helytartóul a testéből nagynehezen kiűzött. ftM-nyol. Még így is jobban járt, mint, Szécelyi Lajos, akit százszázalékos rokkantsággal bo­csátottak el szeptember végén a hadseregből. Gyöngyinek más baja nem esett, csak nagyon lesoványodott. És most, hogty hirtelen megm­szott mind a négy sarkán a világ, hogy Foed katonái mag­verték Bapaume-nál a németeket s az amerikai kantos katonák kiverték a németeket árkaik­ból Verdimnél, "honnan v­ssszavonulásuka­t ma parat es^tol­ fedezék. b­OffV a bolgár front fisszn'"¡TMintt 8 Fevd'nárid 'emontínst a trónról fia, Boris Javára. boffV Továszv Mirstvn Me­­jf¡".eogte a kepviselőbí? megrokörtVrd~Wjbe: »Igen, ml onte*itehaní.tok wnntíV!«, hogy András*v lett külügyminiszter línr'An hellén, hogy a PiavenAl frs olasz Áttörte frontunkat 100 000 embert hajtva rövid rabságba a f­öl­bomló j osztrák-magyar seregből, hogy megala­kult a­ Nemzeti Tanács, a sajtó önhatalommal megszüntette a cenzúrát s lezajlott a furcsa lánchídi csata — a világ-rianás e szörnyű nap­jainak egyikén különös ember­pár jött be gya­log Erzsébetf­alváról Pestre. EST hosszú de­rekú, itt-ott őszülő bozontos feketehajú fiatal férfi, akinek hideg okossággal szertenézdelő szeme mélyén sötét láng lobogott Lábán ma­gas, szűk kozákcsizma, térdben buggyos nad­rág, derekán fekete orosz ing fölött nyűtt téli­kabát fején cserkeszkucsma. S kézen fogva vezetett, egy vékonycsontú, kerekhúsú, finom­arcú, fekete vakító lángokat vető szemű kis nőcskét, akinek testét szerény sötétszürke ruha, fejét paraszti kendő fedte. — Na, mit szólsz hozzá. Hyacintha? — kér­dezte a férfi oroszul a nőtől. — Olyan, amilyen­nek meséltem? Akkor először nem sokat láttál belőle, folyton a kórházban ... — Itt-ott Vladivosztokra emlékeztet... Messze megyünk még? A nagykörúton jártak. . . — Fáradt vagy, golubcsik moj? — kérdezte a férfi nagy gyöngédséggel szorítva meg a ke­zében nyugvó kezét. — Nem, Miklóska, nem vagyok fáradt — Mingyárt­ott leszünk. A Népszínház ucca már nincs innét nagyon messze... Ezen az estén kellemetlen meglepetés érte »pártkörében« Gudman Ernőt, aki szónoklás közben egyszerre csak megpillantotta a hall­gatóság soraiban a két évvel ezelőtt eltűnt Lej­tényi Miklóst kócos nagy hajjal, feketei­ngesen. Egy percre megcsuklott ellátott szájában a puffogó mondat Aztán gyorsan be is fejezte m­a különösen sikerületlen felszólalását. Oda­menjen hozzá? Annak a szemöldöke se rebbent, úgy tesz, mintha nem ismerné. Hátha nem is ő. Legjobb lesz megkeresni a titkárt. — Mondja, ki az az új ember, az az orosz? — kérdezte tőle többek közt mikor végre meg­találta a harmadik szobában. — Egy pillanatra, elnök elvtárs — s elkez­dett a titkár írásai között keresgélni, végre rá­akadt ami után kutatott, belenézett átadta Ernőnek s közben így szólt: — Jevrejnoj nevű. Moszkvai ajánlással jön — súgta hozzá utóbb. Gudman, aki saját ravasz lelke tükréből né­zett mindenkit, most már biztos volt benne, hogy Jevrej­ov nem más, mint Lejtényi Mik­lós, Gyöngyi első ura. Erre szörnyen meg is ijedt nyomban, hogy tulajdonképpen miért, maga sem tudta. Tépelődve jár fel s alá, mit kell tennie, illetőleg kell-e egyáltalán valamit tennie, mitől tartson, illetőleg tartson-e egy­általában valamitől, amikor a harmadik szo­bában felhangzott... .igen, ez Miklós hangja! — Bujdosva keressük boldogságunkat a siralmak e völgyében, testvéreim. Mindenkire kimér az Úr egy halom csapást, amely a­ bána­tok, megpróbáltatások, szenvedések­­ lassan gyűlő göröngyei alá temeti végül a régi em­bert a rossz embert. Ez alatt a vonagló sír­domb alatt aztán megszületik belőlünk, elte­metett rosszakból az új ember, a jó ember. Mi ilyen újjászületettek vagyunk, ilyenek aka­runk lenni. A javak fölött intézkedést csak azért kérünk. — Követelünk!­­— süvített valaki közbe. — ... hogy mindenkit, boldogító, arányos el­osztásáról gondoskod­junk. — Éljen a proletár-diktatúra! — kiáltották többen s már türelmetlenebbül, mint Gudman megállapította, aki az első szavak után vissza­furakodott a harmadik szoba, küszöbéig. — Ezt a krisztusi kommunizmust, a mezők liliomának kommunizmusát hirdetem nektek, testvéreim. — Menjen a fenébe! — üvöltött valaki. A feketeinges idegen szónok szelíd mosoly­lyal nézett szét a pillanatnyi csendben. — Menjen! Ivass! Abcúg! Elég volt! — or­dított egy érzelemmel a tömeg. — Testvéreim... — kezdte újra a szónok. — Először is elvtársak és nem testvérek! — vágott egy dühös hang a szavába, mire olyan bőgés keletkezett, hogy az idegenbe bele­fulladt a szó. De még ott állt a kis emelvényen, hgy tovább beszél. Erre lerángatták onnan. Az idegen nem ellenkezett, mosolygott és zavart, vörösre gyulladt arccal elvegyült a tömegben, amely már éljenezve, tapsolva hallgatott egy másik, már bujtogató szónokot. Gudman arca nekiderült: ez ártatlan őr­jöngő, tolsztoiánus vagy egyéb ilyen szentelt víz, ezt meg lehet szólítani, még ha­ Lejtényi Miklós is. Ezzel bátran nekiindult, hogy meg­keresi, de­ az idegen már nem volt sehol, részre­­vétlenül távozott és — mint a titkár később je­lentette — igazoló írásait is visszakérte előbb... Egy hétre rá Lányi néves loholva jött a Kígyó tér felé iskolájából, hogy villasdrsra szálljon. Csodálkozva torpant mel? a megálló­nál a tér közepén: két vagy három tiszt ült ott alacsony zsámolyon, előtte cipőtisztító készlet­tel. Igefa, ak­kor es új módja volt a nyomorúság fitogtatásának, a cifienak s a könnyű pénzszer­zésnek: tisist urak leültek az utonsarkoktra ci­pőt tisztítani. (Folytatása következik.) Mit LÓSPORT Kitűnően sikerült versenynap volt vasárnap az ügetőn A márciusi ügetőversenyek ötödik napja az átlagosan jónak ígérkező programmal ellen­tétben nagyszerű sporttal kedveskedett a pub­likumnak, mely a kíméletlenül hideg idő elle­nére is nagyon tekintélyes számban gyűlt egybe a pálya mindkét helyén. A versenyek igazán nívós sportot és lefolyásukban élveze­tes látványt nyújtottak; az eredményekkel a favorit és autszeider játékosok egyaránt meg lehettek elégedve, mert mindkét kategóriába tartozó játékosok megtalálhatták számításukat. A Soprano-díj volt a délután lóversenye és ez a verseny is négyes mezőnye ellenére nem­csak eredményében, hanem lefolyásában is megfelelt az általános várakozásnak. Dárius, mely igen könnyen nyerte a versenyt, végre olyan formában mutatta meg ügetőképességét, aminől a múltban igen gyakran vártunk, de nem mindig láttunk tőle. A mesfnyitóversenyt Charlotte-ban nagyon jó képességű hároméves nyerte meg, a győz­tes fölényes nyerése nem volt éppen kellemet­len látvány, de annál kellemetlenebb volt látni azt a kínos erőlködést, melyet a többi hajtó fejtett ki, hogy egyik se legyen második. Említésre méltó még Avanti 7-nek nagyon jó időben Való nyerése a hendikepben és Ara­bella győzelme a negyedik versenyben. Jakab­bal a rutinos Steinitz hajtott szép versenyt, C­yclamen, melynek köztudomásúlag minden táv hosszú, nagyon jó versenyt ügetett és Holló mindent elkövetett, ami tőle tellett. A részletes eredményt alább ad­iuk: 1. Charlotte (Novák) 1. Othello (Kovács II) 2. Czerk­ee (Felser) 3. F. m­.: Dante, Pieolo, Comtesse Pro Patria, Srebeka, Kadencia. 10:27, 20. 19, 71. VA, 2.­4. Olasz: 47. Idő: 40. II. Alice (Novák) 1. Eion (Wiesner) 2. Vanda II (Zwi­linger) 3. F. m.: Jelena, Santi, Blamage. 10:14, 12, 22. 2­/A­rea: 12. Olasz: 66. Idő: 32.11. III. Avanti­­ (Kovács J.) 1. Jázmina (Fei­sor) 2. Blanka M. (Fityó) 3. F. m.: Csárdás, Jura, Blanka, Dalloslány, Babus, Bohun, Pogány. 10:46, 18, 17, 26. 4, 2­/*, 3. Olasz: 68. Idő: 30.4. IV. Arabella (Fityó) 1. Árpád (Kovács J. II) 2. Admiral (Kovács J.) 3. F. m.: G. Endre bácsi, Epos, Aranka, Hella, Sarolta. 10:61, 18, 14, 20. 3, 1% reá, 8. Olasz: 55. Idő: 33.3. V. Dárius (Feiser) 2. Ottlégy (Maszár I.) F. m­.: Uly, Kairo. 10:19. 2 reá, 5­ Olasz: 30. Idő: 29. VI. Jakab (Steinitz) 1. Cyclamen (Holló) 2. F. m.: Guttl, Ircsi, Sári. 10:94, 40, 118. 4, 5. Olasz: 65. Idő: 30.5. de tőlünk még nincs sorsjegye Vegyen vagy rendeljen azonnal, mert MI előtti WCM IM nem lesz lapitt Rendelés: személyesen, levelezőlapon, utalványszelvényen, vagy telefon útján. Hivatalos álatt: Egész 20 pen^S Fái [13 aenilfti I Negyed S |Benno! Jelenleg kaphatók még egész sorsjegyek is. F M. Kir. Osztálysorsjegy Főárusítása Budapest, VI Andrássy út 16. Telefon: b 989—89 Pásztor árpás ill vértesi menyte Költészet­, élet, bölcselet Ara 3 penge Kapható Az Est könyvkereskedéseiben, VII. ker., Erzséb­st körút II—20 szám és V. ker., Vilmos esdszar út 14. szám MEQJE8.E­T KÖTjVVA flUBftMI pmn&gs rSRENCs VÍGJÁTÉK BAROM FELVOSA9BAR Ara 4.— tsmttja Kark­ato Az Est kanj^sieTeskedaselben, Erzsé­bet körút lő—20. és Vilmos esiszSr út 11. sz.

Next