Pesti Napló, 1928. március (79. évfolyam, 50–75. szám)
1928-03-20 / 65. szám
24 Kedd PESTI NAPLÓ 1928 március 20 A PESTI NAPLÓ REGÉNYEI 65 ENT IVÁN TÜZE REGÉNY ÍRTA: LACZKÓ GÉZA Jött, mint egy császár, aki elődeitől enyhe hangzású nevet örökölt, mint egy szelíd csengésű »Iván«, akinek nevére a kiontott,, kioltott sok vérből, életből aztán a »rettenetes jelző freccsent, hogy ijesztővé forduljon a két egybekapcsolt szó: Rettenetes Iván... Influenzának, grippe-nek, »náthá«-nak hívták s az inkább tréfás, mint ijesztő »spanyol« jelzővel fejelték meg. S ez a szelíd, igénytelen nevű vándor Mors Imperatora lett Európának s millióikat taszított a föld alá. Mondják, több ember pusztult, el spanyolnáthában, mint ellenségesfolyótól. S úgy látszik, a felidézett halált nem lehet egykönnyen visszakergetni vackába. Szurony, kard és kartács a férfi életek virágját öldöste már negyedik éve a harctereken. A spanyolnátha utánuk jött városi ágyaikba is. És éppen úgy, mint a sorozás, kihagyta a gyerekeket, aggokat, válogatva vette csak a nőket halálos etap- és irodai szolgálatokra, de vaktában hajszolta Pusztulásba a még megmaradt hadköteleseket. Igen, a mesterségesen felidézett gyilkolás halál-automatává lett Széchelyi Lajos, akit idegsokkal szállítottak éppen hazafelé a Piave mellől, útközben — hát nem mindegy már neki? — megkapta a spanyolt is. Gyöngyi, alighogy Pestre ért Siófokról, szintén ágynak esett. S Lányi tanár úr, aki Kolozsvárra utazott szülei látogatására, tíz révült napot fetrengett át ott a halál küszöbén. Aztán, hogy nagy nehezen talpraállt, sietett haza, Pestre, mert az iskola már rég megkezdődött. Sietett? Az nem volt olyan egyszerű dolog. Vonat kevés, utas rengeteg járt szerte az országban. A pesti gyors indulása előtt két órával egy ismerős vasutas belopta őt és kézipoggyászát a teherpályaudvarra, onnan aztán átbotorkáltak, a vonat befutása előtt félórával, a személypályaudvar perronjára, ahol már kisebb-nagyobb csoportokban álldigáltak az egyéb protekciósok. Az ismerős vasutas, hogy bizalmas és kedves legyen s hogy fitogtassa jól értesültségét, odamutatott egy karcsú, magas, vadászruhás úrra, akit négyen-öten álltak körül: — Ez gróf Károlyi, megy ő is Pestre, vadászaton volt Erdélyben. — Melyik Károlyi ez? — kérdezte, hogy éppen kérdezzen vadirat.. Lányi tanár úr. — A Károlyi Mihály, az ellenzéki. A tanár úr odanézett, de mivel ez a név nem sokat jelentett neki s akkor még senkinek sem, hamar elfordult: hát igen, egy eleven gróf, hát aztán? A vonat befutott. A roham sikerült: Lányi tanár úr ülőhelyhez jutott, amelyen úgy gubbasztott, mint egy beteg túzok. Pestig kiszálláskor nagy volt a tumultus a nyugati pálya-Udvaron. Lányi Dénes szédülő fejjel, minden pillanatban attól félve, hoggy összeesik, tolakodott át a rendfel férfi közt. Mi ez? Ezek nem utasok. Nem. Odább valaki szónokolt hangja mint láthatatlan, de tömör füst. száll fel a tömegből egy elsőosztályú kocsi ajtaja felé, amelynek keretében ott áll fedetlen fe.i.fel a Kolozsváron látott gróf Károlyi és hallgatja a nyilván hozzá intézett ü d vö z 1ővel'/édet Takarnak ezek Kik ezek? Miért üdvözlik ezt a képviselőt? Eh. bánja is ő! Ült, beteg és megvető Pillantást vetett elközéli őrültekére s ment ki a villamoshoz, Kisa. Budára. Egy hétig senyvedett még lábon s aztán valahogy magához tért, de az az idegfáradtság és mély szomorúság, amelyet akkor érzett először, amikor a betegágyból kikelt nem hagyta már el többé. Csak évek múlva derült ki, hoggy pusztító neurasztémát hagyott maga után helytartóul a testéből nagynehezen kiűzött. ftM-nyol. Még így is jobban járt, mint, Szécelyi Lajos, akit százszázalékos rokkantsággal bocsátottak el szeptember végén a hadseregből. Gyöngyinek más baja nem esett, csak nagyon lesoványodott. És most, hogty hirtelen megmszott mind a négy sarkán a világ, hogy Foed katonái magverték Bapaume-nál a németeket s az amerikai kantos katonák kiverték a németeket árkaikból Verdimnél, "honnan vssszavonulásukat ma parat es^tol fedezék. bOffV a bolgár front fisszn'"¡TMintt 8 Fevd'nárid 'emontínst a trónról fia, Boris Javára. boffV Továszv Mirstvn Mejf¡".eogte a kepviselőbí? megrokörtVrd~Wjbe: »Igen, ml onte*itehaní.tok wnntíV!«, hogy András*v lett külügyminiszter línr'An hellén, hogy a PiavenAl frs olasz Áttörte frontunkat 100 000 embert hajtva rövid rabságba a fölbomló j osztrák-magyar seregből, hogy megalakult a Nemzeti Tanács, a sajtó önhatalommal megszüntette a cenzúrát s lezajlott a furcsa lánchídi csata — a világ-rianás e szörnyű napjainak egyikén különös emberpár jött be gyalog Erzsébetfalváról Pestre. EST hosszú derekú, itt-ott őszülő bozontos feketehajú fiatal férfi, akinek hideg okossággal szertenézdelő szeme mélyén sötét láng lobogott Lábán magas, szűk kozákcsizma, térdben buggyos nadrág, derekán fekete orosz ing fölött nyűtt télikabát fején cserkeszkucsma. S kézen fogva vezetett, egy vékonycsontú, kerekhúsú, finomarcú, fekete vakító lángokat vető szemű kis nőcskét, akinek testét szerény sötétszürke ruha, fejét paraszti kendő fedte. — Na, mit szólsz hozzá. Hyacintha? — kérdezte a férfi oroszul a nőtől. — Olyan, amilyennek meséltem? Akkor először nem sokat láttál belőle, folyton a kórházban ... — Itt-ott Vladivosztokra emlékeztet... Messze megyünk még? A nagykörúton jártak. . . — Fáradt vagy, golubcsik moj? — kérdezte a férfi nagy gyöngédséggel szorítva meg a kezében nyugvó kezét. — Nem, Miklóska, nem vagyok fáradt — Mingyártott leszünk. A Népszínház ucca már nincs innét nagyon messze... Ezen az estén kellemetlen meglepetés érte »pártkörében« Gudman Ernőt, aki szónoklás közben egyszerre csak megpillantotta a hallgatóság soraiban a két évvel ezelőtt eltűnt Lejtényi Miklóst kócos nagy hajjal, feketeingesen. Egy percre megcsuklott ellátott szájában a puffogó mondat Aztán gyorsan be is fejezte ma különösen sikerületlen felszólalását. Odamenjen hozzá? Annak a szemöldöke se rebbent, úgy tesz, mintha nem ismerné. Hátha nem is ő. Legjobb lesz megkeresni a titkárt. — Mondja, ki az az új ember, az az orosz? — kérdezte tőle többek közt mikor végre megtalálta a harmadik szobában. — Egy pillanatra, elnök elvtárs — s elkezdett a titkár írásai között keresgélni, végre ráakadt ami után kutatott, belenézett átadta Ernőnek s közben így szólt: — Jevrejnoj nevű. Moszkvai ajánlással jön — súgta hozzá utóbb. Gudman, aki saját ravasz lelke tükréből nézett mindenkit, most már biztos volt benne, hogy Jevrejov nem más, mint Lejtényi Miklós, Gyöngyi első ura. Erre szörnyen meg is ijedt nyomban, hogy tulajdonképpen miért, maga sem tudta. Tépelődve jár fel s alá, mit kell tennie, illetőleg kell-e egyáltalán valamit tennie, mitől tartson, illetőleg tartson-e egyáltalában valamitől, amikor a harmadik szobában felhangzott... .igen, ez Miklós hangja! — Bujdosva keressük boldogságunkat a siralmak e völgyében, testvéreim. Mindenkire kimér az Úr egy halom csapást, amely a bánatok, megpróbáltatások, szenvedések lassan gyűlő göröngyei alá temeti végül a régi embert a rossz embert. Ez alatt a vonagló sírdomb alatt aztán megszületik belőlünk, eltemetett rosszakból az új ember, a jó ember. Mi ilyen újjászületettek vagyunk, ilyenek akarunk lenni. A javak fölött intézkedést csak azért kérünk. — Követelünk!— süvített valaki közbe. — ... hogy mindenkit, boldogító, arányos elosztásáról gondoskodjunk. — Éljen a proletár-diktatúra! — kiáltották többen s már türelmetlenebbül, mint Gudman megállapította, aki az első szavak után visszafurakodott a harmadik szoba, küszöbéig. — Ezt a krisztusi kommunizmust, a mezők liliomának kommunizmusát hirdetem nektek, testvéreim. — Menjen a fenébe! — üvöltött valaki. A feketeinges idegen szónok szelíd mosolylyal nézett szét a pillanatnyi csendben. — Menjen! Ivass! Abcúg! Elég volt! — ordított egy érzelemmel a tömeg. — Testvéreim... — kezdte újra a szónok. — Először is elvtársak és nem testvérek! — vágott egy dühös hang a szavába, mire olyan bőgés keletkezett, hogy az idegenbe belefulladt a szó. De még ott állt a kis emelvényen, hgy tovább beszél. Erre lerángatták onnan. Az idegen nem ellenkezett, mosolygott és zavart, vörösre gyulladt arccal elvegyült a tömegben, amely már éljenezve, tapsolva hallgatott egy másik, már bujtogató szónokot. Gudman arca nekiderült: ez ártatlan őrjöngő, tolsztoiánus vagy egyéb ilyen szentelt víz, ezt meg lehet szólítani, még ha Lejtényi Miklós is. Ezzel bátran nekiindult, hogy megkeresi, de az idegen már nem volt sehol, részrevétlenül távozott és — mint a titkár később jelentette — igazoló írásait is visszakérte előbb... Egy hétre rá Lányi néves loholva jött a Kígyó tér felé iskolájából, hogy villasdrsra szálljon. Csodálkozva torpant mel? a megállónál a tér közepén: két vagy három tiszt ült ott alacsony zsámolyon, előtte cipőtisztító készlettel. Igefa, akkor es új módja volt a nyomorúság fitogtatásának, a cifienak s a könnyű pénzszerzésnek: tisist urak leültek az utonsarkoktra cipőt tisztítani. (Folytatása következik.) Mit LÓSPORT Kitűnően sikerült versenynap volt vasárnap az ügetőn A márciusi ügetőversenyek ötödik napja az átlagosan jónak ígérkező programmal ellentétben nagyszerű sporttal kedveskedett a publikumnak, mely a kíméletlenül hideg idő ellenére is nagyon tekintélyes számban gyűlt egybe a pálya mindkét helyén. A versenyek igazán nívós sportot és lefolyásukban élvezetes látványt nyújtottak; az eredményekkel a favorit és autszeider játékosok egyaránt meg lehettek elégedve, mert mindkét kategóriába tartozó játékosok megtalálhatták számításukat. A Soprano-díj volt a délután lóversenye és ez a verseny is négyes mezőnye ellenére nemcsak eredményében, hanem lefolyásában is megfelelt az általános várakozásnak. Dárius, mely igen könnyen nyerte a versenyt, végre olyan formában mutatta meg ügetőképességét, aminől a múltban igen gyakran vártunk, de nem mindig láttunk tőle. A mesfnyitóversenyt Charlotte-ban nagyon jó képességű hároméves nyerte meg, a győztes fölényes nyerése nem volt éppen kellemetlen látvány, de annál kellemetlenebb volt látni azt a kínos erőlködést, melyet a többi hajtó fejtett ki, hogy egyik se legyen második. Említésre méltó még Avanti 7-nek nagyon jó időben Való nyerése a hendikepben és Arabella győzelme a negyedik versenyben. Jakabbal a rutinos Steinitz hajtott szép versenyt, Cyclamen, melynek köztudomásúlag minden táv hosszú, nagyon jó versenyt ügetett és Holló mindent elkövetett, ami tőle tellett. A részletes eredményt alább adiuk: 1. Charlotte (Novák) 1. Othello (Kovács II) 2. Czerkee (Felser) 3. F. m.: Dante, Pieolo, Comtesse Pro Patria, Srebeka, Kadencia. 10:27, 20. 19, 71. VA, 2.4. Olasz: 47. Idő: 40. II. Alice (Novák) 1. Eion (Wiesner) 2. Vanda II (Zwilinger) 3. F. m.: Jelena, Santi, Blamage. 10:14, 12, 22. 2/Area: 12. Olasz: 66. Idő: 32.11. III. Avanti (Kovács J.) 1. Jázmina (Feisor) 2. Blanka M. (Fityó) 3. F. m.: Csárdás, Jura, Blanka, Dalloslány, Babus, Bohun, Pogány. 10:46, 18, 17, 26. 4, 2/*, 3. Olasz: 68. Idő: 30.4. IV. Arabella (Fityó) 1. Árpád (Kovács J. II) 2. Admiral (Kovács J.) 3. F. m.: G. Endre bácsi, Epos, Aranka, Hella, Sarolta. 10:61, 18, 14, 20. 3, 1% reá, 8. Olasz: 55. Idő: 33.3. V. Dárius (Feiser) 2. Ottlégy (Maszár I.) F. m.: Uly, Kairo. 10:19. 2 reá, 5 Olasz: 30. Idő: 29. VI. Jakab (Steinitz) 1. Cyclamen (Holló) 2. F. m.: Guttl, Ircsi, Sári. 10:94, 40, 118. 4, 5. Olasz: 65. Idő: 30.5. de tőlünk még nincs sorsjegye Vegyen vagy rendeljen azonnal, mert MI előtti WCM IM nem lesz lapitt Rendelés: személyesen, levelezőlapon, utalványszelvényen, vagy telefon útján. Hivatalos álatt: Egész 20 pen^S Fái [13 aenilfti I Negyed S |Benno! Jelenleg kaphatók még egész sorsjegyek is. F M. Kir. Osztálysorsjegy Főárusítása Budapest, VI Andrássy út 16. Telefon: b 989—89 Pásztor árpás ill vértesi menyte Költészet, élet, bölcselet Ara 3 penge Kapható Az Est könyvkereskedéseiben, VII. ker., Erzsébst körút II—20 szám és V. ker., Vilmos esdszar út 14. szám MEQJE8.ET KÖTjVVA flUBftMI pmn&gs rSRENCs VÍGJÁTÉK BAROM FELVOSA9BAR Ara 4.— tsmttja Karkato Az Est kanj^sieTeskedaselben, Erzsébet körút lő—20. és Vilmos esiszSr út 11. sz.