Pesti Napló, 1928. március (79. évfolyam, 50–75. szám)
1928-03-06 / 54. szám
8 Szerda PESTI NAPLÓ 1928 március 7 Nagyszerű a helyzet . Feltétlenül igaza volt a miniszterelnök úrnak, amiikor Debrecenben kijelentette, hogy ennek a nemzetnek mindig voltak kormányzásra alkalmas férfiai, nem igaz tehát az az »ellenzéki padokról« elhangzott állítás, hogy s a Bethlen-kormányt nem lehet megbuktatni, mert nincs mit a helyébe tenni«. Ennél azonban én még tovább megyek és hozzáérésem, hogy az sem igaz, hogy az a pad, amelyről egy új kijelentés elhangozhatott, ellenzéki. Az olyan képviselő, aki azt mondja, hogy a kormány azért nem bukhatik meg, mert nincs mit a helyébe tenni, akármilyen ellenzékipártinak nevezi is magát, elméjében tizenhárompróbás mameluk. De ha már arról beszélgetünk, hogy megbukhatik-e a kormány vagy sem, és hogy lennének-e oly férfiak az országban, akik a kormányzást átvehetnék, beszéljünk erről a kérdésről értelmesen. Tegnap, amikor elfutott velem a vonat egy nagy hajdúsági falu mellett (vagy talán város volt, amit tudom én, mi volt, arrafelé olyan egyformák a faluk és városok) és végignéztem az apró telkeken felépült kis házakon, tovább gondolkoztam és hos-sasan gondolkoztam azon a szomorú dolgon, hogy mikor az állomáson ledobták a postát, az otthagyott újságok mennyisége, melyben az összes lapok benne voltak, lehetett vagy fél kiló. Húszezer ember számára egy fél kiló szellemi táplálék! Ezekben a kis házikókban, mit tudnak, mit tudhatnak a világról, mit tudhatnak a politikáról! Mit érdekli ezeket az embereket, hogy a miniszterelnököt Bethlennek hívják-e vagy Gömbösnek?? Egy héttel előbb egy másik nagy falu vagy város vasúti állomásán láttam, hogy is méltóságos államtitkár urat, aki lement oda a Falu Szövetség valami ünnepélyére, szónoklattal várta valami úriember, aki mögött két földműves állott, kissé távolabb hat asszony, hat legény és siheder és egy négytagú rezesbanda. Ennyi telt ki egy huszonnyolcezer lakosú városból s ezekhez kellett dikciózni egy valóságos államtitkárnak! Száz, kétszáz ember vesz részt az ünnepélyeken, ha az érdeklődés fokozása céljából oda visznek egy eleven államtitkárt és egy rezesbandát. A népnek több, mint kilencvenkilenc százaléka nem tudja azt sem, hogy mi történik, sőt nem is akarja tudni Az egész politika csupa maszlag. Fikció itt minden: a pártok nem is léteznek. Ha választás van, akkor a tömeg igenis megmozdul, de lehetőleg egyhangú választást csinálnak, mert az sokkal kényelmesebb. Ha vanellenjelölte (de persze nem mindenütt lehetséges, hogy legyen), akkor a népet akcióba léptetik: megmondják a népnek, hogy hol az igazság, azokat, akik ennek megmagyarázásához kiválóan értenek, támogatják a vidék hazafias, szövetkezeti, sport-, társadalmi, stb. szervei, melyeknek vagy tagsági kötelékében, vagy érdekkörében van úgyszólván mindenki. Ha azután az ellenzéki jelölt panaszkodik, hogy a közigazgatás szervei ellene dolgoztak, az először is már késő, »eső után köpönyeg«, másodszor nem igaz, harmadszor pedig nem bizonyítható, mert sok akta és egész sereg tanú van annak igazolására, hogy példás pártatlansággal történt minden. Ha a jövő hónapban választás lenne, a kormánypárt nagyon megszaporodva kerülne ki a választásból, oly szavazók révén, akiknek kilenctizedrészére nézve tökéletesen mindegy, hogy ki van a kormányon. Én azt gondolom, hogy ez a politikai életnek csak paródiája. Viszont a politikai kereszténység felfogása szerint ez így nagyon jól van, mert ez a helyzet nagyon elősegíti a konszolidációt, a rendet csak úgy lehet megerősíteni, ha a kormány abszolút ura a helyzetnek. Ez azonban olyan nézet, amelyet sajnálatomra nem fogadhatok el, mert azt az állapotot, amikor valaki »abszolút ura a helyzetnek«, nem tudom, mi különbözteti meg az abszolutizmustól, továbbá azt sem tudom, hogy miben különbözik egymástól az abszolutizmus és a diktatúra? Én az abszolutizmust és ,a diktatúrát egyformán utálom. Ebből az érzésemből következik az is, hogy az olyan helyzetet, melyben a néptömeg megnyilatkozása a kormány mellett feltétlenül biztosítva van, rendkívül veszedelmesnek tartom. Ha a nép leszokott arról, hogy politikai gondolatai és elvei legyenek, akkor a nép biztos eszköz a hivatali apparátus kezében addig, amíg baj nincsen. De amikor baj van, akkor a néptömeg rendkívül veszedelmessé válik. J Nem kell más, mint valami szerencsétlenség, egy feadklv® vesaB termés és anomk következtében lusta —6 politikai gondolkozásról leszoktatott nap rögtön vak eszközévé válik egy oly demagógiának, amellyel nem bír semmi földi hatalom. A demokratikus politikai élet hiánya bizonyára nagyon kényelmes ma, de rettenetes következményekkel járhat holnap. Minden értelmes országban ezért engednek teret a demokráciának, ezért adnak a népnek politikai nevelést, ezért szabad a sajtó és a pártszervezkedés és ezért van esküdtszék. Igaz, hogy Olaszországban másként jár el a mai kormány, de ne feledjük el, hogy a nép négy százaléka fasiszta és a nép kilencvenhat százaléka egyszerűen engedelmeskedik a jól felfegyverzett négyszázaléknyi kisebbségnek. Nem hiszem, hogy az a négyszázaléknyi kisebbség biztosan erősebb és jobban kifejezi az olasz nép akaratát, mint a kilencvenhatszázaléknyi többség; várjuk meg a dolog végét. A magyarországi politikai helyzetet annál kevésbé tartom rózsásnak, minél csendesebb. Valószínű, hogy a miniszterelnök úr ezt nem hiszi, de azt hiszem, hogy ha nem hiszi és nem tudja is, ösztönösen érzi. Ezért emlegette Debrecenben a kivételes hatalom megszüntetését, a közszabadságokat stbit, amelyektől én már előre félek és csak egyben reménykedem: abban, hogy mindebből talán nem lesz semmi. Egy rosszmájú kollégám megkérdezte a miniszterelnököt, hogy van az, hogy oly fontos kérdésről, mint aminő a közszabadságok ügye, szinte csak úgy mellékesen, pár szóval emlékezett meg. A miniszterelnök úr azt felelte, hogy nagyon sok más problémáról is kellett beszélnie ÉS így a közszabadságokról való részletesebb nyilatkozatra már nem jutott idő. Erről eszembe jut, hogy a háború elején bizonyos Marcsa nevű leányzó volt a cselédünk -és mint sok más Marosának, ennek is volt egy baka unokatestvére. Amikor a baka a nagy visszavonulás után hazajött Szerbiából, hozott a Marosának egy nagy csomag szagos szappant. — Tudod, Marosa, — mesélte a baka — egy ékszerésznél laktam Sabácon, olyan sok volt ott az arany és a gyémánt, hogy csoda! — Ó, te bolond, — szólt Marosa — miért nem hoztál belőle vagy egy marokkal? — Hiszen hoztam, volna én,— felelte a baka -, de már tele volt a kezem ezzel a szappannal... alapjának e célra lekötött 210.600 pengőjéből, részben az egyházközség adományozás útján összegyűlő hozzájárulásából építenék fel Templomot akarnak építeni a Petőfi-Ház helyén A Petőfi- és Jókai-ereklyéket egy Vilma királynő úti villában vagy a Wenckheim-palotában helyeznék el (Saját tudósítónktól.) A főváros egyik legelőkelőbb uccájában, a csendes Bajza udában áll évtizedek óta egy pirostéalás, egyemeletes villa, homlokzatán aranyozott betűk: »Petőfi-Házai. Valamikor Feszty Árpádnak, a neves magyar festőművésznek volt e házban műterme s az időben itt lakott Jókai Mór is. Azután múzeum lett, összegyűjtötték termeiben a Petőfire vonatkozó relikviákat, az emeleten helyet kaptak Jókai hagyatékai. Most érdekes terv merült fel a Petőfi-Házra vonatkozólag. A dalnokuccai római katolikus egyházközségnek nincs megfelelő temploma. Huszonkétezer hívő tartozik az egyházközséghez, akiknek vallásos érzületét csak egy dalnokuccai kis kápolna ápolja, amelyet gazdasági épületből alakítottak át templommá s melynek bejárata is az ucca helyett a ház udvaráról van. Az egyházközség plébániahivatala mindössze van szobából és konyhából áll, itt lakika plébános is. -- Templomot kell építeni a dalnokuccai egyházközség hívőinek! — mondogatták és keresni kezdték a telket, melyen a templomot felépíthetnék. Találtak is egyet a Vilma királynő úton, szemben a református templommal, meg is vették. A telek ellen felhozták, hogy nem alkalmas a templom elhelyezésére, mert a Vilma királynő út és az egyházközség határán van,jobb megoldás lenne, ha a templomot a kerület középpontjában építenék fel, így esett azután a választás a Petőfi-Házra. A múzeum telke és épülete s a mellette levő villa, melyet egy festőművésznő bérel, a főváros tulajdona s ha a főváros átadja a keti telket templomépítés céljára, a legmegfelelőbben oldódik meg a nehéz kérdés. Pár nappal ezelőtt azután a fővárosnak és az érdekelteknek egy bizottsága tartott ez ügyben helyszíni szemlét az egyházközség területén. A helyszín bejárásán Buzáth alpolgármester, Bercell és Liber tanácsnokok, Láng János országgyűlési képviselő, az egyházközség világi elnöke, Simány Ferenc h. plébános, egyházi elnök, Csilléry András képviselő és Wargha László, a főváros városrendezési szakértője vettek részt. Megtekintették a Petőfi Házat, az azzal szomszédos villát s megállapították, hogy mindkét épület meglehetős rozoga lebontásukat egyáltalán nem kell sajnálni. Megnézték az egyházközség által megvett Vilma királynő úti telket is, melyen egy villaépület is áll és ekkor felvetődött az az idea, hogy a Petőfi- és Jókai-ereklyéket ebben az épületben lehetne elhelyezni, s akkor nem lenne akadálya a Petőfi-Ház lerombolásának. A helyszíni szemle során az elhelyezésre vonatkozólag még egy ötlet is felmerült, mégpedig az, hogy a Petőfi-Ház relikviáit a Wenckheim-palotában helyezzék el. A Wenckheimpalotát a főváros tavaly vásárolta meg kilenc és fél milliárdért a Városi Könyvtár céljára, a palotát azonban nagy költséggel át kellene alakítani, hogy a könyvtár elhelyezésére alkalmas legyen, úgyhogy a városnál most már arra gondolnak, hogy a palotát könyvtár helyett más célra használják.hétfőn délelőtt Berczeli tanácsnokot küldöttségileg felkeresték Lám János képviselő, Sármányi plébános, Sebő Béla főszámtanácsos és dr. Tóth Kálmán ügyvéd, akik a tanácsnok támogatását kérték. A tanácsnok tudatta a küldöttségivel, hogy a Petőfi Ház elhelyezésének ügye legközelebb a főváros kénzőművészeti bizottsága elé kerül, amelynek döntése után a tanács foglalkozik az egyházközség kérésével. A Petőfi-Ház helyén létesítendő templomot részbena főváros kétmilliós templomépítési A MÁV kibővítette a kedvezményes „weekend-jegyek" intézményét A tavaly már jól bevált vasárnapi és hétvégi (weekend) 50 százalékos mérséklésű menettértijegyek érvényességét a folyó évben jelentékenyen kibővítik. Április 1-étől október 31-éig az említett félárú menettértijegyek a fürdőzés vagy turisztika szempontjából figyelembejövő helyekre érvényesek. E jegynemekről szóló díjszabási határozmányokat és azokat a viszonylatokat, amelyekben kiadásra kerülnek, az állomásokon kifüggesztett hirdetményen tették közzé. Ezeken a menettérti jegyeken kívül az Államvasutak az idén egyéb díjszabásszerű kedvezmények rendszeresítéséről is gondoskodtak. Ezek között első helyen áll a társas utazásokra nyújtott kedvezmény, mely egy társaságot alkotó legalább 20 utas jelentkezésénél a rendes menetrendszerű vonatokkal, tömegesebb utas jelentkezése esetén pedig társas különvonatokkal vehető igénybe. Ez a kedvezmény március 13-ével lép érvénybe és a menetdíjmérséklés mértéke 25 százalék. E kedvezmény célja: Csonka-Magyarország belterületén a csoportos utazás megkönnyítése, de főként a külföldről hazánkat zárt csoportokban felkeresni szándékozó idegenek utazásának kedvezményezése által az idegenforgalom emelése. A tavaly rendszeresített sportkülönvonatok az idén is közlekedni fognak és kedvezményüket az államvasutak általánosságban 33 százalékra emelték fel. Ezeken az utazási kedvezményeken kívül díjszabásiig rendeztek és így állandósítottak az államvasutak még több, eddig csak esetről-esetre nyújtott 50 százalékos menetdíjkedvezményt is. Ilyenek a turisták, cserkészek legalább 6-os csoportokban történő utazásaira és a tanulók tanulmányi kirándulásaira nyújtott félárú kedvezmény. Ide sorozhatók még a csoportokban utazó hivatásos mezőgazdasági, szőlő-és földmunkások (kubikusok) ugyancsak félárú utazási kedvezménye is. Mindezek a kedvezmények március 13-étől kezdődőleg,a díjszabásban előírt feltételek betartása mellett az igényjogosultak által bármikor igényelhetők. Mint ismeretes, szintén igen nagy kedvezményt jelentenek az államvasutakon már eddig is fennállott többi utazási kedvezmények, például a 66 százalékos mérséklést jelentő havi bérletjegyek és munkáshetijegyek, valamint a 92 százalékos mérséklésű tanuló-havijegyek. az Qvomaltine trratszétes érésűd távszer. clnieegiti a neveil l's8 sryirath'dot, a szellemi fejlődést.