Pesti Napló, 1928. március (79. évfolyam, 50–75. szám)

1928-03-06 / 54. szám

8 Szerd­a PESTI NAPLÓ 1928 március 7 ­­ ­ Nagyszerű a helyzet . Feltétlenül igaza volt a miniszterelnök úrnak, amiikor Debrecenben kijelentette, hogy ennek a nemzetnek mindig­ voltak kormányzásra alkalmas férfiai, nem igaz tehát az az »ellenzéki padokról« elhangzott állítás, hogy s a Bethlen-kormányt nem lehet megbuktatni, mert nincs mit a helyébe tenni«. Ennél azonban én még tovább megyek és hozzá­érésem­, hogy az sem igaz, hogy az a pad, amelyről egy új kijelentés elhangozhatott, ellenzéki. Az olyan képviselő, aki azt mondja, hogy a kormány azért nem bukhatik meg, mert nincs mit a helyébe tenni, akármilyen ellenzékipártinak nevezi is magát, elméjében tizenhárompróbás mameluk. De ha már arról beszélgetünk, hogy megbukha­tik-e a kormány vagy sem, és h­ogy lennének-e oly férfiak az országban, akik a kormányzást átvehet­nék,­­ beszéljünk erről a kérdésről értelmesen. Tegnap, amikor elfutott velem a vonat egy nagy hajdúsági falu mellett (vagy talán város volt, a­mit tudom én, mi volt, arrafelé olyan egyformák a faluk és városok) és végignéztem az apró telkeken felépült kis házakon, tovább gondolkoztam és hos­-­sasan gondolkoztam azon a szomorú dolgon, hogy mikor az állomáson ledobták a postát, az otthagyott újságok mennyisége, melyben az összes lapok benne voltak, lehetett vagy fél kiló. Húszezer ember szá­m­ára egy fél kiló szellemi táplálék! Ezekben a kis házikókban, mit tudnak, mit tudhatnak a világról, mit tudhatnak a politikáról! Mit érdekli ezeket az embereket, hogy a miniszterelnököt Bethlennek hív­ják-e vagy Gömbösnek?? Egy héttel előbb egy másik nagy falu vagy város vasúti állomásán láttam, h­ogy is méltóságos államtitkár urat, aki lement oda a Falu­ Szövetség valami ünnepélyére, szónoklattal várta valami úri­ember, aki mögött két földműves állott, kissé távolabb hat asszony, hat legény és sihe­der és egy négytagú rezesbanda. Ennyi telt ki egy huszonnyolcezer lakosú városból s ezekhez kellett dikciózni egy valóságos államtitkárnak! Száz, kétszáz ember vesz részt az ünnepélyeken, ha az érdeklődés fokozása céljából oda visznek egy eleven államtit­kárt és egy rezesbandát. A népnek több, mint kilenc­venkilenc százaléka nem tudja azt sem, hogy mi tör­ténik, sőt nem is akarja tudni Az egész politika csupa maszlag. Fikció itt min­den: a pártok nem is léteznek. Ha választás van, akkor a tömeg igenis megmozdul, de lehetőleg egy­hangú választást csinálnak, mert az sokkal kényel­mesebb. Ha van­­ellenjelölte (de persze nem minde­nütt lehetséges, hogy legyen), akkor a népet akcióba léptetik: megmondják a népnek, hogy hol az igazság,­­ azokat, akik ennek megmagyarázásához kiválóan értenek, támogatják a vidék hazafias, szövetkezeti, sport-, társadalmi, stb. szervei, melyeknek vagy tag­sági kötelékében, vagy érdekkörében van úgyszólván mindenki. Ha azután az ellenzéki jelölt panaszkodik, hogy a közigazgatás szervei ellene dolgoztak, az elő­ször is már késő, »eső után köpönyeg«, másodszor nem igaz, harmadszor pedig nem bizonyítható, mert sok akta és egész sereg tanú van annak igazolására, hogy példás pártatlansággal történt minden. Ha a jövő hónapban választás lenne, a kormánypárt na­gyon megszaporodva kerülne ki a választásból,­­ oly szavazók révén, akiknek kilenctizedrészére nézve tö­kéletesen mindegy, hogy ki van a kormányon. Én azt gondolom, hogy ez a politikai életnek csak paródiája. Viszont a politikai kereszténység fel­fogása szerint ez így nagyon jól van, mert ez a helyzet nagyon elősegíti a konszolidációt, a rendet cs­ak úgy lehet megerősíteni, ha a kormány abszolút ura a helyzetnek. Ez azonban olyan nézet, amelyet sajnálatomra nem fogadhatok el, mert azt az álla­potot, amikor valaki »abszolút ura a helyzetnek«, nem tudom, mi különbözteti meg az abszolutizmus­tól, továbbá azt sem tudom, hogy miben különbözik egymástól az abszolutizmus és a diktatúra? Én az abszolutizmust és ,a diktatúrát egyformán utálom. Ebből az érzésemből következik az is, hogy az olyan helyzetet, melyben a néptömeg megnyilatko­zása a kormány mellett feltétlenül biztosítva van,­­ rendkívül veszedelmesnek tartom. Ha a nép leszokott arról, hogy politikai gondolatai és elvei legyenek, akkor a nép biztos eszköz a hivatali apparátus kezé­ben addig, am­íg baj nincsen. De amikor baj van, akkor a néptömeg rendkívül veszedelmessé válik. J Nem kell más, mint valami szerencsétlensé­­g, egy feadklv® vesaB termés és anomk következtében lusta —­6 politikai gondolkozásról leszoktatott nap rögtön vak eszközévé válik egy oly demagógiának, amellyel nem bír semmi földi hatalom.­­ A demokratikus politikai élet hiánya bizonyára n­agyon kényelmes ma, de rettenetes következmé­nyekkel járhat holnap. Minden értelmes országban ezért engednek teret a demokráciának, ezért adnak a népnek politikai nevelést, ezért szabad a sajtó és a pártszervezkedés és ezért van esküdtszék. Igaz, hogy Olaszországban másként jár el a mai kormány, de ne feledjük el, hogy a nép négy százaléka fasiszta és a nép kilencvenhat százaléka egyszerűen enge­delmeskedik a jól felfegyverzett négyszázaléknyi ki­sebbségnek. Nem hiszem, hogy az a négyszázaléknyi kisebbség biztosan erősebb és jobban kifejezi az olasz nép akaratát, mint a kilencvenhatszázaléknyi többség; várjuk meg a dolog végét. A magyarországi politikai helyzetet annál ke­vésbé tartom rózsásnak, minél csendesebb. Való­színű, hogy a miniszterelnök úr ezt nem hiszi, de azt hiszem, hogy ha nem hiszi és nem tudja is, ösz­tönösen érzi. Ezért emlegette Debrecenben a kivé­teles hatalom megszüntetését, a közszabadságokat stbit, amelyektől én már előre félek és csak egyben reménykedem: abban, hogy mindebből talán nem lesz semmi. Egy rosszmájú kollégám megkérdezte a minisz­terelnököt, hogy van az, hogy oly fontos kérdésről, mint aminő a közszabadságok ügye, szinte csak úgy mellékesen, pár szóval emlékezett meg. A miniszter­elnök úr azt felelte, hogy nagyon sok más problémá­ról is kellett beszélnie ÉS így a közszabadságokról való részletesebb nyilatkozatra már nem jutott idő. Erről eszembe jut, hogy a háború elején bizonyos Marcsa nevű leányzó volt a cselédünk­ -és mint sok más Marosának, ennek is volt egy baka unokatest­vére. Amikor a baka a nagy visszavonulás után ha­zajött Szerbiából, hozott a Marosának egy nagy cso­mag szagos szappant. — Tudod, Marosa, — mesélte a baka — egy ék­szerésznél laktam Sabácon, olyan sok volt ott az arany és a gyémánt, hogy csoda! — Ó, te bolond, — szólt Marosa — miért nem hoz­tál belőle vagy egy marokkal? — Hiszen hoztam, volna én,— felelte a baka -, de már tele volt a kezem ezzel a szappannal... alapjának e célra lekötött 210.600 pengőjéből, részben az egyházközség adományozás útján­ összegyűlő hozzájárulásából építenék fel Templomot akarnak építeni a Petőfi-Ház helyén A Petőfi- és Jókai-ereklyéket egy Vilma királynő úti villában vagy a Wenckheim-palotában helyeznék el (Saját tudósítónktól.) A főváros egyik leg­előkelőbb u­ccájában, a csendes Bajza ud­ában áll évtizedek óta egy pirostéalás, egyemeletes villa, homlokzatán aranyozott betűk: »Petőfi-Házai. Valamikor Feszty Árpádnak, a neves magyar festőművésznek volt e házban mű­terme s az időben itt lakott Jókai Mór is. Az­után múzeum lett, összegyűjtötték termeiben a Petőfire vonatkozó relikviákat, az emeleten he­­lyet kaptak Jókai hagyatékai. Most érdekes terv merült fel a Petőfi-Házra vonatkozólag. A dalnokuccai római katolikus egyházközségnek nincs megfelelő temploma. Huszonkétezer hívő tartozik az egyházközség­hez, a­kiknek vallásos érzületét csak egy dalnok­uccai kis kápolna ápolja, amelyet gazdasági épületből alakítottak át templommá s melynek bejárata is az ucca helyett a ház udvaráról van. Az egyházközség­­ plébániahivatala mind­össze van szobából és konyhából áll, itt lakik­­a plébános is. -- Templomot kell építeni a dalnokuccai egyházközség hívőinek! — mondogatták és ke­resni kezdték a telket, melyen a templomot fel­építhetnék. Találtak is egyet a Vilma királynő úton, szemben a református templommal, meg is vették. A telek ellen felhozták, hogy nem al­kalmas a templom elhelyezésére, mert a Vilma királynő út és az egyházközség határán van,­­jobb megoldás lenne, ha a templomot a kerület középpontjában építenék fel, így esett azután a választás a Petőfi-Ház­ra. A múzeum telke és épülete s a mel­lette levő villa, melyet egy festőművésznő bérel, a főváros tulajdona s ha a főváros átadja a keti telket templomépítés céljára, a legmegfele­lőbben oldódik meg a nehéz kérdés. Pár nappal ezelőtt azután a fővárosnak és az érdekelteknek egy bizottsága tartott ez ügyben helyszíni szemlét az egyházközség te­rületén. A helyszín bejárásán Buzáth al­polgármester, Bercell és Liber tanácsnokok, Láng János országgyűlési képviselő, az egy­házközség világi elnöke, S­imány Ferenc h. plébános, egyházi elnök, Csilléry András kép­viselő és Wargha László, a főváros városren­dezési szakértője vettek részt. Megtekintették a Petőfi­ Házat, az azzal szomszédos villát s megállapították, hogy mindkét épület meg­lehetős rozoga lebontásukat egyáltalán nem kell sajnálni. Megnézték az egyházközség által megvett Vilma királynő úti­ telket is, melyen egy villaépület is áll és ekkor felvetődött az az idea, hogy a Petőfi- és Jókai-ereklyéket ebben az épületben lehetne elhelyezni, s akkor nem lenne akadálya a Petőfi-Ház lerombolásának. A helyszíni szemle során az elhelyezésre vonatkozólag még egy ötlet is felmerült, még­pedig az, hogy a Petőfi-Ház relikviáit a W­enck­heim-palotában helyezzék el. A Wenckheim­palotát a főváros tavaly vásárolta meg kilenc és fél milliárdért a Városi Könyvtár céljára, a palotát azonban nagy költséggel át kellene alakítani, hogy­ a könyvtár elhelyezésére alkal­mas legyen, úgyhogy a városnál most már arra gondolnak, hogy a palotát könyvtár helyett más célra használják.­­hétfőn délelőtt Berczeli tanácsnokot kül­döttségileg felkeresték Lám­ János képviselő, Sármány­i plébános, Sebő Béla főszámtaná­csos és dr. Tóth Kálmán ügyvéd, akik a ta­nácsnok támogatását kérték. A tanácsnok tu­datta a küldöttségivel, hogy a Petőfi­ Ház elhe­lyezésének ügye legk­özelebb a főváros kénző­művészeti bizottsága elé kerül, amelynek dön­tése után a tanács foglalkozik az egyházköz­ség kérésével. A Petőfi-Ház helyén létesítendő templomot részben­­a főváros kétmilliós­­ templomépítési A MÁV kibővítette a kedvezményes „weekend-jegyek" intézményét A tavaly már jól bevált vasárnapi és hétvégi (weekend) 50 százalékos mérséklésű menettértijegyek érvényességét a folyó évben jelentékenyen kibővítik. Április 1-étől október 31-éig az említett félárú me­nettértije­gyek a fürdőzés vagy turisztika szempont­jából figyelembejövő helyekre érvényesek. E jegy­­nemekről szóló díjszabási határozmányokat és azo­kat a viszonylatokat, amelyekben kiadásra kerülnek, az állomásokon kifüggesztett hirdetményen tették közzé. Ezeken a menettérti jegyeken kívül az Állam­vasutak az idén egyéb díjszabásszerű kedvezmények rendszeresítéséről is gondoskodtak. Ezek között első helyen áll a társas utazásokra nyújtott kedvezmény, mely egy társaságot alkotó legalább 20 utas jelent­kezésénél a rendes menetrendszerű vonatokkal, tö­megesebb utas jelentkezése esetén pedig társas kü­lönvonatokkal vehető igénybe. Ez a kedvezmény március 13-ével lép érvénybe és a menetdíjmérséklés mértéke 25 százalék. E kedvezmény célja: Csonka-Magyarország belterületén a csoportos utazás meg­könnyítése, de főként a külföldről hazánkat zárt csoportokban felkeresni szándékozó idegenek utazá­sának kedvezményezése által az idegenforgalom emelése. A tavaly rendszeresített sportkülönvonatok az idén is közlekedni fognak és kedvezményüket az ál­lamvasutak általánosságban 33 százalékra emel­ték fel. Ezeken az utazási kedvezményeken kívül díjsza­básiig rendeztek és így állandósítottak az állam­vasutak még több, eddig csak esetről-esetre nyújtott 50 százalékos menetdíjkedvezményt is. Ilyenek a tu­risták, cserkészek legalább 6-os csoportokban történő utazásaira és a tanulók tanulmányi kirándulásaira nyújtott félárú kedvezmény. Ide sorozhatók még a csoportokban utazó hivatásos mezőg­azdasági, szőlő-és földmunkások (kubikusok) ugyancsak félárú uta­zási kedvezménye is. Mindezek a kedvezmények március 13-étől kezdő­dőleg,­a díjszabásban előírt feltételek betartása mel­lett az igényjogosultak által bármikor igényelhetők. Mint ismeretes, szintén igen nagy kedvezményt je­lentenek az államvasutakon már eddig is fennállott többi utazási kedvezmények, például a 66 százalékos mérséklést jelentő havi bérletjegyek és munkás­hetijegyek, valamint a 92 százalékos mérséklésű ta­nuló-havijegyek. az Qvomaltine t­rratszétes érésűd táv­szer. clnieegiti a neveil l's8­ sryi­rath'dot, a szellemi fejlődést.

Next