Pesti Napló, 1928. április (79. évfolyam, 76–98. szám)
1928-04-01 / 76. szám
10 "Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 április 1 Karcsú vagy molett? * Ne. .méltóitassanak rossz néven venni, ha ezúttal nem holmi politikai dologról, hanem a legfontosabb közügyei egyikéről lesz szó, nevezetesen arról, hogy karcsúk legyenek-e a hölgyek vagy molettek. Ha már aminyit beszélnek a nemzet jövőjéről meg a faj tévejéről, eszméljünk rá végre arra az elemi igazságra, hogy ez a jövő ezerszerte inkább feügg a helszyéktől, mint a fajvédő párttól. Én tehát nemcsak közügynek, hanem határozottan igen fontos közügynek tartom, hogy az Atanaeum Füzetek címls új irodalfii vállalat első számát ennek a fontos kérdésnek szentelték a vállalat gyakorlati gondolkozású vezetői. Bizonyos, hogy ezek a füzetek úgy fognak fogyni, mint a rúzs vagy a rizspor, mert ma Magyarországon minden nő fogyni akar, nagy szomorúságára azoknak, akik az éppen ellenkező stílusnak hívei. Ha engem bírónak kérnének fel abban a kérdésben, hogy melyik nő szebb: a karcsú-e vagy a molett, vájjon mit felelnék? Kétségtelenül azt felelném, hogy »az attól függ, hogy kiről van szó!« A női szépséget mindig csak egészen egyénileg lehet elbírálni. Ez az elv azonban nem zárja ki azt, hogy ezen túlmenően is- hozzá ne szóljunk a dologhoz. Ma este szóba hozva ezt a dolgot, egy szellemes barátom, aki nyilvánvalóan a karcsúság híve, azt a megjegyzést tette, hogy »a fehérnép legyen csak olyan, mint a böjtös ebéd, minden hús nélkül Azonban a böjt csak negyven napig tart, a mi lesz a böjt után! Kevés ember van, aki vegetáriánus koszt mellett tartósan megmarad. Egy másik barátom, ki szintén hozzászólott ehez a fontos kérdéshez, azt mondotta, hogy a sovány nő csak poétának való. És mikor ennek az ítéletnek az indokolását kértem, azt felelte, hogy :a sovány nőn nincsen semmi, a poéta persze hozzágondol mindent, de mit csináljon az olyan szegény prózai lélek, akinek nincsen fantáziája?« Ami ezeket az ügyeket illeti, ne hagyjuk egészen figyelmen kívül azt, hogy a női ügyekhez, szerelemhez és effélékhez a keleti népek is értenek. Márpedig a keleten valósággal súly szerint ítélik meg a női szépséget. Az egész mohamedán világban a kövér nők uralkodnak. Kínában a kövérség nemcsak a szétégnek, hanem egyszersmind az előkelőségnek is bizonyítéka. Általános érvényű szabállyal sohasem lehet ezt a kérdést eldönteni. A história azonban bizonyítja, hogy a karcsúság és mélettség, illetve a soványság és kövérség kérdése már évezredek óta sok kiváló elmét foglalkoztat,ott. Spártában, ahol az ifjúságot nagyon szigorúan nevelték, Likurgosz király törvényt hozott, hogy azokat az ifjakat, akik hízni kezdenek, naponként meg kell vesszőzni mindaddig, míg el nem veszítik a zsírjukat. Spárta egyik elhízott hadvezérét száműzetéssel fenyegették meg arra az esetre, ha hat hónap alatt le nem soványodik. Shakespeare Julius Caesar-jában Caesar így szól Antoniushoz: Tedd, hogy kövér nép foglaljon körül... E Cassius ott sovány, éhes színű. Sokat tűnődik s ily ember veszélyes. És amikor Antonius meg akarja nyugtatni, hogy Cassius nem veszélyes, hanem derék és jó érzelmű római, Caesar újra ezt mondja: Miért nem kövérebb! Nem ismerek, kit inkább kellene kerülnöm, mint a fonnyadt Cassiust. Shakespeare jól reprodukálja a történelmet, mert mikor Caesart figyelmeztették, hogy Dolabella és Antonius életére tör, Caesar így felelt: »Ezektől a kövérektől kevesebbet tartok, mint azoktól a soványaktól és sápadtaktól«," és Brutusra és Cassiusra mutatott. Mindenesetre a »kövérek« mellett szól az a tény is, hogy Cleopatrát nem valamely sovány Cassius hódította meg, hanem a kövéres Antonius. Nagy Frigyes sohasem nevezett ki sovány embert új hivatalnoknak, mert úgy gondolkozott, hogy a sovány pályázó a hivatalából legelőször is meg akar hízni. Viszont Voltaire, akit nagyon sokra tartott, olyan sovány volt, mint az agár. De Nagy Frigyes nem is nevezte volna ki pénzügyminiszternek. Általános tapasztalat, hogy a sovány emberek között sokkal több a gyomorbajos, mint a kövérek között, a gyomorbajosok pedig mind rosszkedvűek, és joguk is van hozzá. Ha színházigazgató vagy színész volnék, irtóznám a sovány, szikár kritikusoktól, mert őket sohasem lehet kielégíteni. Ellenben az egészséges, kissé már hízásra hajló kritikus nagyon hiálás szemlélője minden művészi produkciónak. Bár néhány hónap híján harminchárom éve, hogy nem voltam színházban, egy új vígjáték sikerét vagy bukását már az első felvonás megkezdése előtt meg merném jövendölni a nézőtér megtekintéséből. Tegyenek csak próbát a rendező, szerző és igazgató urak: ha sok a nézőtéren a kövér ember, a vígjáték hatása biztos, mert a jól táplált ember mindjárt nevet, mihelyt a legkisebb alkalma van rá. Ellenben igen ajánlom a színházaknak, hogy új vígjáték előadására sovány embernek szabadjegyet ne adjanak; a soványaknak meg kell hagyni a klasszikus tragédiákat. Talán, babona, talált élettapasztalat, hogy a férfiaknál a »sirisz« és a becsület gyakran bizonyos összefüggésben van egymással. Aki nem becsületes, annak nem nyugodt a lelkiismerete, s akinek nem nyugodt a lelkiismerete, az nem igen tud meghizni, még ha akar se. A nyugalom növeli legkönnyebben a test térfogatát. A paraszt eszejárását nem szabad lebecsülni, a parasztok, illetve kisgazdák pedig csak a legritkább esetben választanak bírónak valami cingár kis emberkét: a nagyobb és testesebb kisgazdának több a tekintélye gazdatársai előtt, mint a kákabélű, hitvány testű kis emberkének. Visszatérve a nőkhöz: nem találom nyomait annak, hogy a régiek életfilozófiája a nők karcsúságát valami nagyra becsülte volna. Arra azonban vannak példák, hogy régente sok nagyelméjű ember a kicsiny nőket szerette azon igen udvariatlan elv alapján, hogy rá szükséges rosszból a legkisebbet kell választani«. A történelem világhírű drámái azonban, kik népek és országok sorsát irányították, többnyire igen nagy testűek voltak és karcsúságra semmiképpen sem törekedtek. GyostioptoaioSc mese érzésére |U| Gyomorégés Savanyú szájíz Rossz emésztés Gyomocsavtúfftengés IKiásigmeger Felfájódás Szelek Az OHA gyomormészből fél kivéskannyi csekély vizben beveszünk, miáltal bármilyen ételt jóízűen elfogyaszthatunk, könnyen emészthetünk. Az étvágy megjön, a nyelv tiszta lesz a rossz szájszag megszűnik. Az „OWA" gyomormész használata megszünteti a kínos lidércnyomásos alvást, mely a rossz emésztés következménye. A gyomorégés szelek, az evés után fellénő kínos, csavaró fájdalmak elmúlnak az OMA gyomormész használata által; az OHA leköti azonnal a túlságos gyomorsavat, mely a legtöbb gyomorbántalom előidézője. Az „ONA" molekuláris finomságára praecipitált szénsavas ínész, melynek íze kellemes, kapható minden gyógyszertárban Hosszabb időre elegendő csomag ára 3 pengő. Főraktár: Hunnia gyógyszertár, Erzsébet körút 56. Budapesten A Nemzeti Múzeumba kerülnek a newyorki Kossuth-szobor leleplezésének relikviái Newyork, március. (A Pesti Napló rendes tudósítójától.) A newyorki Kossuth-szobor leleplezésének relikviái a Nemzeti Múzeumba kerülnek. Az amerikai magyarságnak nincsen semmi olyan intézménye, amely méltó megőrzési helye lehetne a históriai emlékeknek". Ezért a Kossuth-szoborbizottság úgy határozott, hogy a szoborra letett koszorúk szalagjait összegyűjti és a nyomtatványokkal és egyéb emléktárgyakkal együtt elküldi a bizotsággal Budapestre a Nemzeti Múzeumnak. A Kossuth-szoborbizottság külön ajándékot is küld a relikviákkal együtt: egy csodálatosan szép albumot, amelyet Concha Gyula készített, ugyanaz a fiatal és rendkívül tehetséges iparművész, aki az amerikai magyarság Trévében frothermere lordnak felajánlott albumot készítette. Az album gyönyörű művű faládában nyugszik, amelynek fedőlapján üveg alatt különleges módon reliefbe készült virágok és levelek között néhány babérlevél van Kossuth koszorújából, az amerikai és magyar színek szalagjaival átkötve. Maga az album sárga selyembársony, ragyogó színekkel, magyar motívumokkal préselve, a kötésen Magyarország és az Egyesült Államok címerével. Az album allegorikus rajzokkal ékes belső lapján ez a felírás: dA magyar nemzetnek a newyorki Kossuth-szobor leleplezése alkalmából hűsége és ragaszkodása jeléül asz amerikai magyarság nevében az ezres bizottságAz album kemény kartonlapjaira mintegykétezer magyar írta rá a nevét. Hasonló albumot kapott ajándékba James J. Walker, Newyork polgármestere, annak a kitüntetésnek viszonzásául, hogy a Kossuth-szobor-a bizottság tiszteletbeli elnökségét elvállalta annak idején. (F. N..) Kiosztották az Est-lapok hirdetési versenyének díjait Az Est-lapok az ősszel, mint ismeretes, hirdetési versenyt rendeztek a hirdetések stílusának megjavítására. A versenyt óriási anyag érkezett be, február utolsó napjáig közel 10.000 pályamunka. A beérkezett anyag egy részéből február közepén Az Est-lapok kiállítást is rendeztek, amelyen a közönségnek alkalma volt látni az ötleteknek és a hasznavehető tervezeteknek nagy gazdagságát. A kiállításon nagy számban jelentkeztek külföldi pályázók is. A verseny bírálóbizottsága március 20-án befejezte fáradságos munkáját és megállapította a díjak nyerteseinek névsorát. Az első díjat (1000 pengő jutalmat) a bizottság Molnár C. Pál grafikusnak ítélte egészen újszerű, biztos rajztudásra valló, művészi felfogású és rendkívül hatásos pályamunkáiért. Az 500 pengős második, díjat Pécsi József fényképész kapta, aki ügyes ötlettel a fotografálógépet állította a hirdetésügy szolgálatába. A harmadik díjat két vidéki pályázó nyerte meg, Sostarics Lajos és Vetro Gy. István, akik 300—3041 pengő jutalomdíjban részesültek. A negyedik díjat, a 200 pengős jutalomdíjat a bizottság egy kitűnő magyar grafikusnak, Tábor Jánosnak adta, aki a számtalan pompás Modiano-hirdetés között is feltűnt azzal a rajzával, amelyet egy majomfigura tett élénkké és mulatságossá. Kívülük még 20 pályázót tüntetett ki 100—100 pengő jutalomdíjjal a bizottság. Ezek névsorát lapunk legközelebbi számában közöljük. A külföldi művészek díjazása nehéz feladat volt, mert különösen az olaszok között oly sok volt a teljes művészi készségű pályázó, hogy nem egy, hanem akár húsz díjat is nyugodtan ki lehetet volna osztani közöttük. Hoszszas mérlegelés után a bíráló bizottság úgy döntött, hogy az ezerpengős külföldi díjat kettéosztja és két művésznek ítéli oda: a trieszti Gino Pant-nak és Vito Timmel-nek. Mindkettőjük résztvétele a verseny nagy nyeresége volt. Az olasz Eddy Passaure brilliáns aquareleket küldött be pályamunka gyanánt. Az aquarel színei azonban az újságnyomás technikájában, sajnos, nem értékesíthetők, ezért a bizottság a művészt nem honorálhatta úgy, ahogyan honorálhatta volna, ha például színes plakátversenyre érkeztek volna e szép küldemények. Érzésünk és a szakemberek megállapítása szerint. Az ISsí-lapok hirdetési versenye lényegesen előmozdította a publicitás és a Jereskedelem kapcsolatát. LEGJOBB ZONGORÁK SZTELT hírneves zongoratermében, Vilmoe császí rűt 21. ez. Fáj az anyaszív, ha gyöngye , kis gyermeke vézna, gyönge. S azon töpreng, mit is tegyen, hogy a gyermek erős legyen ? Nem kell a szomszédba menni, jó tanácsot kéregetni: Szent István maját a kávén tartsa! S piros-pozsgás lesz a gyermek arca