Pesti Napló, 1928. április (79. évfolyam, 76–98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

10 "Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 április 1 Karcsú vagy molett? * Ne. .méltóitassanak rossz néven venni, h­a ezúttal nem h­olm­i politikai dologról, hanem a legfontosabb közügyei egyikéről lesz szó, nevezetesen arról, hogy karcsúk legyenek-e a hölgyek vagy molettek. Ha már aminyit beszélnek a nemzet jövőjéről meg a faj téve­jér­ől, eszméljünk rá végre arra az elemi igaz­ságra, hogy ez a jövő ezerszerte inkább feü­gg a hel­szyéktől, mint­ a fajvédő párttól. Én tehát nemcsak közügynek, hanem határozottan igen fontos közügy­nek tartom, hogy az At­a­naeum Füzetek cím­ls új irodal­fii vállalat első számát ennek a fontos kérdés­nek szentelték a vállalat gyakorlati gondolkozású vezetői. Bizonyos, hogy ezek a füzetek úgy fognak fogyni, mint a rúzs vagy­ a rizspor, mert ma Ma­gyarországon minden nő fogyni akar, nagy szomorú­ságára azoknak, akik az éppen ellenkező stílusnak hívei. Ha engem bírónak kérnének f­el abban a kérdés­ben, hogy melyik nő szebb: a karcsú-e vagy a mo­lett, vájjon mit felelnék? Kétségtelenül azt felelném,­ hogy »az attól függ, hogy kiről van szó­!« A női szép­séget mindig csak egészen egyénileg lehet elbírálni. Ez az elv azonban nem zárja ki azt, hogy ezen túl­menően is- hozzá ne szóljunk a dologhoz. Ma este szóba hozva ezt a dolgot, egy szellemes barátom, aki nyilvánvalóan a karcsúság híve, azt a megjegyzést tette, hogy »a fehérnép legyen csak olyan, mint a böjtös ebéd, minden hús nélkül Azon­ban a böjt csak negyven napig tart, a mi lesz a böjt után! Kevés ember van, a­ki­­­ vegetáriánus koszt mellett tartósan megmar­ad. Egy másik bará­tom, ki szintén hozzászólott ehez a fontos kérdés­hez, azt mondotta, hogy a sovány nő csak poétá­nak való­. És mikor ennek az ítéletnek az indokolá­sát­ kértem, azt felelte, hogy :a sovány nőn nincsen semmi, a poéta persze hozzágondol mindent, de mit csináljon az olyan szegény prózai lélek, akinek nin­csen fantáziája?« Ami ezeket az ügyeket illeti, ne hagyjuk egé­szen figyelmen kívül azt, hogy a női ügyekhez, sze­relemhez és effélékhez a keleti népek is értenek. Már­pedig a keleten valósággal súly szerint ítélik meg a női szépséget. Az egész mohamedán világban a kövér nők uralkodnak. Kínában a­ kövérség nem­csak a szétégnek, hanem egyszersmind az előkelő­ségnek is bizonyítéka. Általános érvényű szabállyal sohasem lehet ezt a kérdést eldönteni. A história azonban bizonyítja, hogy a karcsúság és mélettség, illetve a soványság és kövérség kérdése már évezredek óta sok kiváló elmét foglalkoztat,ott. Spártában, ahol az ifjúságot nagyon szigorúan nevelték, Likurgosz király törvényt hozott, hogy azokat az ifjakat, akik hízni kezdenek, naponként meg kell vesszőzni mindaddig, míg el nem veszítik a zsírjukat. Spárta egyik elhízott hadvezérét szám­űzetéssel fenyegették meg arra az esetre, ha hat hónap alatt le nem soványodik. Shakespeare Julius Caesar-jában Caesar így szól Antoniushoz: Tedd, hogy kövér nép foglaljon körül... E Cassius ott sovány, éhes színű. Sokat tűnődik s ily ember veszélyes. És amikor Antonius meg akarja nyugtatni, hogy Cassius nem veszélyes, hanem derék és jó érzelmű római, Caesar újra ezt mondja: Miért nem kövérebb! Nem ismerek, kit inkább kellene kerülnöm, mint a fonnyadt Cassiust. Shakespeare jól reprodukálja a történelmet, m­ert mikor Caesart figyelmeztették, hogy Dolabella és Antonius életére tör, Caesar így felelt: »Ezektől a kövérektől kevesebbet tartok, mint azoktól a sová­nyaktól és sápadtaktól«," é­s Brutusra és Cassiusra mutatott. Mindenesetre a »kövérek« mellett szól az a tény is, hogy Cleopatrát nem valamely sovány Cassius hódította meg, hanem a kövéres Antonius. Nagy Frigyes sohasem nevezett ki sovány em­bert új hivatalnoknak, mert úgy gondolkozott, hogy a sovány pályázó a hivatalából legelőször is meg akar hízni. Viszont Voltaire, akit nagyon sokra tartott, olyan sovány volt, mint az agár. De Nagy Frigyes nem is nevezte volna ki pénzügyminisz­ternek. Általános tapasztalat, hogy a sovány emberek között sokkal több a gyomorbajos, mint a kövérek között, a gyomorbajosok pedig mind rosszkedvűek,­­ és joguk is van hozzá. Ha színházigazgató vagy színész volnék, irtóznám a sovány, szikár kritiku­soktól, mert őket sohasem lehet kielégíteni. Ellen­ben az egészséges, kissé már hízásra hajló kritikus nagyon h­iálás szemlélője minden művészi produk­ciónak. Bár néhány hónap híján harminchárom éve, hogy nem voltam színházban, egy új vígjáték sike­rét vagy bukását már az első felvonás megkezdése előtt meg merném jövendölni a nézőtér megtekin­téséből. Tegyenek csak próbát a rendező, szerző és igazgató urak: ha sok a nézőtéren a kövér ember, a vígjáték hatása biztos, mert a jól táplált ember mindjárt nevet, mihelyt a legkisebb alkalma van rá. Ellenben igen ajánlom a színházaknak, hogy új vígjáték­ előadására sovány embernek szabadjegyet ne adjanak; a soványaknak meg kell hagyni a klasszikus tragédiákat. Talán, babona, talált élettapasztalat, hogy a férfiaknál a »sirisz« és a becsület gyakran bizonyos összefüggésben van egymással. Aki nem becsületes, annak nem nyugodt a lelkiismerete, s akinek nem­ nyugodt a lelkiismerete, az nem igen tud meghizni, még ha akar se. A nyugalom növeli legkönnyebben a test térfogatát. A paraszt eszejárását nem szabad­ lebecsülni,­­ a parasztok, illetve kisgazdák pedig csak a legritkább esetben választanak bírónak va­lami cingár kis emberkét: a nagyobb és testesebb kisgazdának több a tekintélye gazdatársai előtt, mint a kákabélű, hitvány testű kis emberkének. Visszatérve a nőkhöz: nem találom nyomait an­nak, hogy a régiek életfilozófiája a nők karcsúságát valami nagyra becsülte volna. Arra azonban van­nak példák, hogy régente sok nagyelméjű ember a kicsiny nőket szerette azon igen udvariatlan elv alapján, hogy rá szükséges rosszból a legkisebbet kell választani«. A történelem világhírű drámái azon­ban, kik népek és országok sorsát irányították, több­nyire igen nagy testűek voltak és karcsúságra sem­miképpen sem törekedtek. GyostioptoaioSc mese érzésére |U| Gyomorégés Savanyú szájíz Rossz emésztés Gyomocsavtúfftengés IKiásigmeger Felfájódás Szelek Az OHA gyomormészből fél kivéskan­nyi csekély vizben beveszünk, miáltal bármilyen ételt jóízűen elfogyaszthatunk, könnyen emészthetünk. Az étvágy megjön, a nyelv tiszta lesz a rossz szájszag megszűnik. Az „OWA" gyomormész használata megszünteti a kínos lidércnyomásos alvást, mely a rossz emésztés következménye. A gyomorégés szelek, az evés után fellén­ő kínos, csavaró fájdalmak elmúlnak az OMA gyo­mormész használata által; az OHA leköti azonnal a túlságos gyomorsavat, m­ely a legtöbb gyomorbántalom előidézője. Az „ONA" molekuláris finomságára prae­cipitált szénsavas ínész, melynek íze kellemes, kapható minden gyógyszertár­ban Hosszabb időre elegendő csomag ára 3 pengő. Főraktár: Hunnia gyógyszertár, Erzsébet körút 56. Budapesten A Nemzeti Múzeumba kerülnek a newyorki Kossuth-szobor leleplezésének relikviái Newyork, március. (A Pesti Napló rendes tudósítójától.) A newyorki Kossuth-szobor leleplezésének re­likviái a Nemzeti Múzeumba kerülnek. Az ame­rikai magyarságnak nincsen semmi olyan in­tézménye, amely méltó megőrzési helye lehetne a históriai emlékeknek". Ezért a Kossuth-szobor­bizottság úgy határozott, hogy a szoborra le­tett koszorúk szalagjait összegyűjti és a nyom­tatványokkal és egyéb emléktárgyakkal együtt elküldi a bizotsággal Budapestre a Nemzeti Múzeumnak. A Kossuth-szoborbizottság külön ajándékot is küld a relikviákkal együtt: egy csodálatosan szép albumot, amelyet Concha Gyula készített, ugyanaz a fiatal és rendkívül tehetséges iparművész, aki az amerikai ma­gyarság Tré­vében frothermere lordnak felaján­lott albumot készítette. Az album gyönyörű művű faládában nyugszik, amelynek fedőlap­ján üveg alatt különleges módon reliefbe ké­szült virágok és levelek között néhány babér­levél van Kossuth koszorújából, az amerikai és magyar színek szalagjaival átkötve. Maga a­z album sárga selyembársony, ragyogó színek­kel, magyar motívumokkal préselve, a kötésen Magyarország és az Egyesült Államok címeré­vel. Az album allegorikus rajzokkal ékes belső lapján ez a felírás: dA magyar nemzetnek a newyorki Kossuth-szobor leleplezése alkalmá­ból hűsége és ragaszkodása jeléül asz amerikai magyarság nevében az ezres bizottságAz album kemény kartonlapjaira mintegy­­kétezer magyar ír­ta­ rá a nevét. Ha­sonló albumot kapott ajándékba James J. Wal­­ker, Newyork polgármestere, annak a kitünte­tésnek viszonzásául, hogy a Kossuth-szobor-a bizottság tiszteletbeli elnökségét elvállalta an­­nak idején. (F. N..) Kiosztották az Est-lapok hirdetési versenyének díjait­ ­Az Est-lapok az ősszel, mint ismeretes, hir­detési versenyt rendeztek a hirdetések stílusá­nak megjavítására. A versenyt óriási anyag érkezett be, február utolsó napjáig közel 10.000 pályamunka. A beérkezett anyag egy részéből február közepén Az Est-lapok kiállítást is ren­deztek, amelyen a közönségnek alkalma volt látni az ötleteknek és a hasznavehető terveze­teknek nagy gazdagságát. A kiállításon nagy számban jelentkeztek külföldi pályázók is. A verseny bírálóbizottsága március 20-án befejezte fáradságos munkáját és megállapí­totta a díjak nyerteseinek névsorát. Az első díjat (1000 pengő jutalmat) a bizottság Molnár C. Pál grafikusnak ítélte egészen újszerű, biztos rajztudásra valló, művészi felfogású és rend­kívül hatásos pályamunkáiért. Az 500 pengős második, díjat Pécsi József fényképész kapta, aki ügyes ötlettel a fotografálógépet állította a hirdetésügy szolgálatába. A harmadik díjat két vidéki pályázó nyerte meg, Sostarics Lajos és Vetro Gy. István, akik 300—3041 pengő juta­lomdíjban részesültek. A­ negyedik díjat, a 200 pengős jutalomdíjat a bizottság egy kitűnő magyar grafikusnak, Tábor Jánosnak adta, aki a számtalan pompás Modiano-h­ird­etés kö­zött is feltűnt azzal a rajzával, amelyet egy majomfigura tett élénkké és mulatságossá. Kí­vülük még 20 pályázót tüntetett ki 100—100 pengő jutalomdíjjal a bizottság. Ezek névsorát lapunk legközelebbi számában közöljük. A külföldi művészek díjazása nehéz fel­adat­ volt, m­ert különösen az olaszok között oly sok volt a teljes művészi készségű pályázó, hogy nem egy, hanem akár húsz díjat is nyu­godtan­ ki lehetet volna osztani közöttük. Hosz­szas mérlegelés után a bíráló bizottság úgy döntött, hogy az ezerpengős külföldi díjat kettéosztja és két művésznek ítéli oda: a trieszti Gino Pan­t-nak és Vito Timmel-nek. Mindket­tőjük résztvétele a verseny nagy nyeresége volt. Az olasz Eddy Passaure brilliáns aquarele­ket küldött be pályamunka gyanánt. Az aquarel színei azonban az újságnyomás technikájában, sajnos, nem értékesíthetők, ezért a bizottság a művészt nem honorálhatta ú­gy, ahogyan hono­rálhatta volna, ha például színes plakátver­senyre érkeztek volna e szép küldemények. Érzésünk és a szakemberek megállapítása szerint. Az ISsí-lapok hirdetési versenye lénye­gesen előmozdította a publicitás és a J­ereske­­delem kapcsolatát. LEGJOBB ZONGORÁK SZTELT hírneves zongoratermében, Vilmoe császí rűt 21. ez. Fáj az anyaszív, ha gyöngye , kis gyermeke vézna, gyönge. S azon töpreng, mit is tegyen, hogy a gyermek erős legyen ? Nem kell a szomszédba menni, jó tanácsot kéregetni: Szent István maját a kávén tartsa! S piros-pozsgás lesz a gyermek arca

Next