Pesti Napló, 1928. július (79. évfolyam, 147–172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

2 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 július 1 Sósát is, a világtörténelem minden határmegvonásának örök pirító szégyenére. Helyesen mondja tehát azt Lord Rothermere, hogy lehetetlenség azt kívánni a magyarságtól, hogy addig ki tudjon békülni a szomszédaival, akár a legjózanabb és leghidegebb gondolkodásmód világánál is, amíg legalább úgy ki nem igazítják a trianoni határt, hogy az megfeleljen a fentebb már vázolt nemzetiségi önrendelkezési elv szempontjainak. . Lord Rothermere nagy lelke egész erejével hisz abban, hogyha a világ hatalmasai ittazan és alaposan megtudják azt, hogzy a trianoni határ megvonásával egy óriási csalás kenettetett el meg a wilsoni elvek szerint is, úgy nemsokára el fog következni az az időpont, hogy irányadó nagy nemzetek államférfiai maguk fogják követelni a trianoni határok megváltoztatását éppen a Béke és az Igazság seregében. Én is hiszek ebben tűrhetetlenül, mert meggyőzött engem e tekintetben széleskörű tapasztalatom, amely szerint valóságos elementáris megbontránkozást észleltem a józanul és hidegen gondolkozó külföldi politikusok részéről is, amikor ezt a valódi helyzetet az ő összes hamisságaival, térképen és statisztikai, valamint néprajzi adatokkal alátámasztva feltártam előttük. Számtalanszor hallottam előkelő tényezők hitét, hogyha külső hatalmas oldalról akárcsak erkölcsi nyomás gyakoroltatnék is a szomszédokra, végül maguk is belemennének egy új határmegállapításba, amely nem a háború, hanem a béke számára készülne a néprajzi elv szerint, hisz még a szomszéd államok józan körei is előbbutóbb rá fognak jönni, hogy ennek a hamis és hazug határnak a fentartása nekik se éri meg a költséget. Miután magát az akció lényegét így lefikusíroztuk, vessük tekintetünket arra a kérdésre, hogy mi legyen a teendő? Nézetem szerint e tekintetben ma még csak a felvilágosítás stádiumánál tartunk s a cselekvő fellépés lehetőségétől még m messze vagyunk. Ha a célt el akarjuk érni, ahoz az lenne szükséges, hogy az egész magyar társadalom, sőt a hivatalos kormány is ráadja a fejét arra, hogy teljes erőnk megfeszítésével ismertessük meg mi is az egész világgal a trianoni határ valódi, mibenlétét. Meggyőződésem az, hogy például maga Baldwin angol miniszterelnök is nagyon, kevéssé van tájékozva arról a néprajzi és statisztikai anyagról, amelyik papnál világosabbá teszi azt, hogy a trianoni határt éppen a nemzetiségek szabad rendelkezési elvének a kiáltó megsértésével hamisan hozták létre. De li is magyarázta ...meg ezt neki? Talán báró Rubidó? .A valóságos helyzet világszerte való megismertetésével egyúttal az is egyszerre tenye-Ten lenne, hogy teljességgel téves tantétel az, minthogyha a trianoni határ revíziója szükségképpen maga után vonná a Versailles- béke szőnyegre ráncigálását is, amely gondolatmenet a mi határaink kiigazításának legfőbb akadálya. Mert amit a versaillesi békével kapcsolatban a hatalmasok csináltak, azt tudatosan akarták is, de elég, ha Wilson és Lloyd George tanúságtételére hivatkozunk a tekintetben, hogy az nem volt az intéző körük tudatos szándéka, hogy színmagyar tömegek által lakott területeket tisztán stratégiai szempontokból szakítsanak el az anyaországtól az összefüggő, földrajzi egység ellenére. E tekintetben különben a legklasszikusabb bizonyítékot a hírneves gulleralid-féle levél szolgáltatja, amelyből napnál fényesebben kiderül az, hogy az akkori intéző hatalmasok abban a szent hitben éltek, hogy csak egyes magyar »néprajzi szigeteket« csatolnak el az anyaországtól, de eszükben se volt az, hogy szoros földrajzi egységben élő nagy magyar tömegeket szakítsanak el az anyaországtól. Ennek a nagy felvilágosító munkának elengedhetetlen kelléke az, hogy arra legalább elvileg helyezkedjék reá a hivatalos magyar kormány és a hivatalos magyar diplomácia is, mert ezek hátsó jóakarata nélkül sajnos, a magyar társadalom gyenge a nagy akcióra, s ez a gyengeség természetesen még csak fokozódik, hogyha az, aki ezt a felvilágosító munkát külföldön végezni akarja, jóakarat helyett a hivatalos diplomácia sanda lekicsinylésével találkozik. A Béke jegyében beállított nagy felvilágosító munka nem ellenkezhetik semmiféle nemzetközi szabállyal, mert hisz még az elítélt bűnösnek is joga van a perújításhoz, s annálinkább joga van ahoz a magyar nemzetnek a Milerand-féle levél alapján, amelyik kifejezetten megadta a számunkra azt a jogot, hogy a sérelmesnek bizonyult határok kiigazítását jogi szközökkel kívánhassuk. Nekem mélységes meggyőződésem az, hogy ha a Béke és az Igazság jegyében eképpen beállított felvilágosító munkának neki adja magát az egész magyar nemzet is, úgy ennek fel-, tétlenül meglesz az eredménye. Ezt Rothermere Lord egyedül maga nem végezheti el. Tapasztalatból tudom, hogy éppen angol döntő politikai tényezők kifejezetten és tudatosan nem is akarnak egyedül csak azon az alapon megmozdulni, amiket nagyarányú újságírói commgneből látnak meg. A dolog természeténél fogva egyes újságcikkek, ha még olyan nagyszerűek is, egyedül nem pótolják azokat a statisztikai és néprajzi adatokkal felszerelt és térképekkel alátámasztott egyénenkénti szóbeli felvilágosító munkát, amely arra lenne alkalmas, hogy döntő politikai tényezőket közelről győzzenek meg arról, amiket az imént elmondtam. Ezt az egyénenkénti felvilágosító munkát hatalmasan meg kell szervezni, s ez nem mehet máskép, mint hogy okkal-móddal és okos körültekintéssel segítsen ebben a hivatalos diplomácia is, mindig hangoztatva a Béke eszméjét, s egyedül csak az Igazság tárgyilagos érveit érvényesítvén a felvilágosítás munkájában. Természetesen kétszeresen lehetetlenség a siker, ha a kryptaloe diplomácia szűkkeblű féltékenységgel éppen ellenkezőleg ellene dolgozik azoknak, akik önzetlenül és saját költségükön vállalkoznak a felvilágosítás munkájára, amely ellenzésben és lekicsinylésben , bőven volt részem nekem is az ottani követ részéről, akit a magyar igazság diadala szempontjából a legszerencsétlenebb akadálynak tartok. Hisz ő annyira ment, hogy az angliai tárgyilagos felvilágosító munka legalitását a bolseviki aknamunka sorsa mellé helyezte. Álljon ki tehát minden magyar a gátra, s ne csak pohárköszöntőzzék a hazáért, s ne csak lelkesedjék, s ne szorítkozzék hazafiságunk pusztán a sültgalamb örvendező várására, hanem álljunk össze valamennyien a szent célért való küzdelemre s akkor igenis meg fog jönni az eredmény s a Rothermere-féle koncepció meg fogja hozni azt a reális és józan sikert, aminél többet békés eszközökkel nem várhatunk. * Ez tehát az én válaszom együttesen mindazokra a levelekre, s mindazokra a szóbeli kérdésekre, amelyek nap nap után tömegesen hozzám érkeznek. Ha majd azután a hatalmas felvilágosító munka világszerte megtermette a gyümölcsöket, akkor fog elkövetkezni az a pillanat, amikor a nagy nemzetek kormányainál meg kell tenni az első hivatalos előterjesztéseket a trianoni határ néprajzi alapon való kiigazítása iránt, aminek akkor majd meg is lesz a fogható eredménye. De sohase jöhet el ez az idő, hogyha a magyar kormány és magyar társadalom először vállvetve nem működnek közre azon, hogy magunk is minden erőmegfeszítésünkkel támasszuk alá nagy angol pártfogónk, Rothermere Lord világraszóló akcióját, amelynek már a lefolyt egy év alatt is hatalmas erkölcsi eredményeit láthattuuk az egész földteke minden civilizált országában. Newyork, június. (Saját tudósítónktól.) Július 11-re hetven állam protestáns egyházai küldik megbízottaikat Los Angelesbe, hogy az egy hétig tartó kongresszus, a »Tenth World Sunday School Convent« gyűléseinek keretében megbeszéljék a legfontosabb egyházpolitikai kérdéseket.. Dr. C. W. Pierce a kongresszus Los Angelesben székelő főtitkára tervbe vette, hogy tiltakozni lesz fog Románia magyarellenes kultúrterrorja ellen, amennyiben tudomására jutott, hogy a románok Erdélyben bezártak 285 protestáns magyar árvaházat és magyar iskolát. A magyarországi protestánsokat a világkongresziszmuson dr. Victor János budapesti teológiai tanár fogja képviselni, de eljönnek Los Angelesbe az amerikai magyarság protestáns lelkipásztorai is. (p. d.) Beszélgetés Hühnefeld báróval, a monoklis óceánrepülővel Berlin, június (A, Jfesti...Xapló beHM szerkesztésvoéte 1.) Báró Hühnefeld, az óceánrepülő minden alkalommal egyforma. Két tárgy tartozik elválaszthatatlanul hozzá: a monokli és a szivar. Ez a sokat karikírozott monokli már egyik része a fujénak. És igazán nem póz nála a konzekvens ragaszkodás minden szituációban üvegéhez. A legkülönbözőbb témákat érintik a gyorsan pergő mondatok. — Teljes mértékben értékelem a léghujózás jelentőségét, de erős meggyőződésem, hogy rövid idő múlva mint közlekedési eszköz csakis repülisgép fog tekintetbe jönni. Nagy repülőutaknál, különösen az óceánrepüléseknél a forgalom biztonságának alapfeltétele a forgalmi eszköz lehető legnagyobb függetlensége. Nem szabad másra ráutalva lenni, mint agép exaktságára és az emberi erő teljesítik képességére. A még oly tökéletes léghajó rá van utalva idegen segítőeszközökre és nagyon függ a külső tényezőktől. A repülőgépnek nincs stázra,nincs idegen anyagra szüksége. Persze az időjárási viszonyok ma még a repülőgép útjára is naár értékben kihatnak. E szempontból nagyon értékes lesz ha összegyűjtjük a hajózásnak, különösen a kereskedelmi hajózásnak erre vonatkozó tapasztalatait. Azért kereskedelmi hajózásnak, mert azok a tarita, amelyek éveken át egy és ugyanazt az utat terni meg, szolgáltatják a legértékesebb adatokat. — Gondolt !áró úr még egy Európa- Amerika repülésre? — Komélem, hogy mint egyszerű utas — most sem voltam más — még többször kirándulhatok & rendszeres Európa—Amerika-járat egyik képével a tengerentúlra. Mikor lesz ez? Én még Sok !kar -e élni és így biztos sor kerülni. Aláírását kérjük s mivel tudja, hogy nő.,s az újságíróval áll szemben, előveszi töltőtollát és a következő szöveget írja egy papírlapra: "Magyarország első üdvözlete a tempelhoA repülőtéren különösen nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, már azért is, mert emlékeztetett, ki valt bajtársunkra. 1027 nyaráról — Riszticsre. E. G. Báron von Bühnefeíd •. 22/6, 28. Egy jugoszláv kolléga látja, mily szorgalmasan rója a sorokat báró Hühnefeld töltőtolla é szintjén néhány sort, kér tőle. — Kérem, ez egy egészen személyes természetű írás volt, — mondja Hühnefeld. — De hiszen Bisztics szerb, erősítgeti a jugoszláv újságíró. — Dehogy az, — mondja az óceánrepülő — magyar! De most már német állampolgár. — Már a neve is elárulja a szerbet, bizonyítgat is a belgrádi kolléga. — Ja, ha politika kerül szóba, akkor ott menetül, lök, — mondja túlzott ijedtséggel Hühnefeld és egy óriásit ugrik a terem másik oldalára. És ez is elfijp érdekes, ha tudjuk, hogy a másik ugrás előtt, mely Európából Amerikába vitte, a báró úr szenvedélyes politikus volt. Most azonban már egészen máson jár az esze és udvarias mosolyával, kalimpáló gesztusaival udvarolgat a két szép fiatal asszonynak, akik férjeikért jöttek, Kőhlnének és Fitzmauricenének, (r. )