Pesti Napló, 1928. augusztus (79. évfolyam, 173–197. szám)
1928-08-05 / 177. szám
26 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1928 augusztus 5 TÖRVÉNYSZÉKI NAPLÓ Válságban a munkaügyi • * * a a bíráskodás % 368? «A közgazdasági életben nyitott fejemmel járó eaniber számára neon újság, hogy töméntelen bajjal küszködik a magyar munkaügyi bíráskodás. Ebből a töméntelen bajból kettő emelkedik ki különösen, amely részben ok?,, részben okozata a többinek. Az egyik a bírói létszám csekélysége. A másik a bírói joggyakorlat egységességének a hiánya. A bírói létszám csekélységével az ügyek elhúzódása jár együtt. A tartási pereken kívül elméletben a munkaügyi perek az igazi »elsősegélyt« nyújtó perek az állását elvesztett alkalmazott számára, úgyhogy a követelés a per egy bizonyos szakában elhúzódás esetén már merő illúzióvá, vagy papírformává alakul át. A budapesti központi járásbíróságon működő elsőfokú munkaügyi bíróság — relatív értelemben — elegendő létszámú bíróval rendelkezik. Itt más a baj. Közhelyszámba megy ma már annak a panasznak a regisztrálása, hogy a bíráknak az elsőfokon a tárgyalás és ítélkezés nehéz munkáján kívül manuális munkát, is kell végezniök, jegyzőkönyvvezetők hiányában. Az igazságügyi kormányzat az igaz,,zságügyi költségvetések tárgyalásakor azt szokta erre válaszolni, hogy ez nem megalázó ,és nem diffamáló. Erről szó sincs, de nem ártana egyszer minisztertanácsi ülésben ezzel a problémával is behatóan foglalkozni, és ebből a szempontból bevinni a taylorizmust az igazságszolgáltatásba. Rövidesen konstatálható lenne, hogy a manuális munkától való tehermentesítés esetén az egy-egy havi ítéletek száma a duplájára emelkednék. Nem titok, hogy a munkaügyi bíróságon működő 12 bíró közül három a saját pénzén vásárolt írógépén kopogtatja otthon az ítéleteket. (Volt egy olyan bíró is a közelmúltban, aki saját pénzén tartott jegyzőkönyvvezetőt is.) Az előadottak logikus folyománya, hogy hónapok múlnak egyik tárgyalástól a másikig. A manuális munka végzésén kívül ebből a szempontból tetézi a bajt még az is, hogy a munkaügyi perekben a tényállás megnyugtató megállapítása sokkal nehezebb, mint más perekben. A szolgálati viszony természetéből kifolyólag a főnök és alkalmazott közötti cselekmények vagy négyszemközt, vagy legjobb esetben a többi alkalmazott, — tehát bizonyos szempontból érdekelt, függő és alárendelt helyzetben levő személyek — előtt folynak le. A budapesti törvényszéken, mint munkaügyi fellebbezési bíróságon már a létszám, illetve a tanácsok csekély száma miatt vannak komoly bajok. Hét-nyolc hónap is eltelik az elsőfokú ítélet meghozatalától addig, amíg az ügy a törvényszéken tárgyalás alá kerül. Három tanács intézi a törvényszéken a munkaügyeket. A 22-es, a 32-es, a 38-as. Egy évvel ezelőtt az 51-es is ezzel foglalkozott. A 22-es és 32-es tanács munkaügyeken kívül más ügyekkel is foglakozik. A centrális és őstanács a 88-as (az úgynevezett Schwicker-tanács). _ Ez a tanács tavaly még 0 bíróból állott, ma már érthetetlen módon lecsökkent 3-ra, (!), annak dacára, hogy az ügyek száma egyáltalán nem apadt, és annak dacára, hogy a tanács egyik bírája a munkaügyeken kívül a hitbizományi ügyeket is intézi. A budapesti táblán egyetlen tanács foglalkozik a munkaügyi perekkel. Ugyanez a tanács más pereket is intéz. 1 sok esztendő is eltelik, míg a tábla tárgyalást tarthat az ügyben. Ugyanez a helyzet a Kúrián, azzal a különbséggel, hogy a Kúriának erre a célra alakított tanácsa (a II.-ik) csak munkaügyekkel foglalkozik, viszont itt a tanács nem áll elegendő számú bíróból. Konkurál fontosság dolgában ezzel a bányás a másik fő baj: a munkaügyi bírói joggyakorlat egységességének hiánya. Mindennapos jelenség, hogy egy és ugyanazon cégnél, teljesen azonos munkakört betöltött, s egy napon elbocsátott két tisztviselő közül az egyik igényét a II. emeleten, megnyeri, a másik az I. emeleten, vagy a szomszéd teremben elveszti. Érdemes a felemlítésre, hogy az évtizedek óta hozott számtalan döntvény és jogegységi határozat között lényegileg csak egy magánalkalmazotti munkaügyi jogegységi határozat van, az 1913-ban hozott,,II. számú, amely a befizetett nyugdíjjárulékok visszafizetésének kérdését szabályozza — bizonyos esetre. Azóta, teljes szélcsend ezen a területen, kivévén egy-két perjogi természetű határozatot. Triviálisan mondva: a per sorsa sokszor attól függ, hogy kihez, vagy melyik tanácshoz kerül az ügy. (Az alkalmazotti jog alapforrásai még mindig az 1875-ös kereskedelmi és az 1884-es ipartörvény, ásatag nyelvezetükkel, anakronisztikus intézkedéseikkel és a szociális babaaotjaikkal i igenkívül 5-« paragrafusban intézik el az egész kérdést. Az érvényben levő 1910—1920. M. E. számú rendelet is 2—3 dologgal foglalkozik csupán. Különösen nagy az antagonizmus a budapesti törvényszék egyes fellebbezési tanácsainak határozatai között az elvi kérdések tekintetében. A 38-as tanács szerint például a remuneráció kikötés nélkül is jár akkor, ha azt az alkalmazott több, mint 3 éven keresztül kapta, s így az fizetésének kiegészítő részévé vált, a 22-es tanács a remunerációt kikötés nélkül ajándéknak minősíti és nem ítéli meg. (És ezzel az álláspontjával még a Kúriával is szembehelyezkedik.) A 32-es tanács csőd esetén a megszolgált fizetést is tömegtartozásnak minősíti, a 38-as csak a felmondási időre járó javadalmazást és végkielégítést minősíti annak. Nagy eltérések vannak a fontosabb munkakörnek, a felmondási idő beszámításának, a szóbeli felmondás érvényességének, az ideiglenes szolgálatnak, a rögtöni hatályú elbocsátási, vagy kilépési okoknak, a próbaidőnek, a napidíjai minőségnek, az újságírók végkielégítésének, a nyugdíj összege kiszámításának stb., stb. kérdésben. Hogy a budapesti táblának igen gyakran más ajogi álláspontja, mint, a törvényszéknek, az tudott dolog. De nem ritka az az eset sem, amikor a tábla rövid időn belül önmagával kerül ellentétbe. E sorok írója az egyik jogi folyóiratban nemrég megírta, hogy a budapesti tábla munkaügyi tanácsa 3, teljesen azonos tényállási és jogkérdésű perben igen rövid időn belül három különböző rendelkezésű ítéletet hozott. (A répaátvevők jogi helyzetéről volt szó.) A Kúriánál pedig az utóbbi időben meglepetésszerűleg következik be hosszú időn keresztül vallott jogelveknek és majdnem szokásjoggá kristályosodott tételeknek máról-holnapra való elejtése és hjjal való felcserélése. (Előfordul, hogy amikor az ügy az elsőfokon folyik, a Kúria más ügyekben még ugyanazt a felfogást vallja, mint az elsőfokú bíróság, mire az ügy hozzá kerül, már más álláspontot foglal el. Ilyen határozatokat hozott a Kúria az utóbbi időben a kegydíj átértékelése kérdésében, az illetmények kifizetésének kérdésében felmondós esetében, az alkalmazott újbóli berendeltetése esetében, ha a munkaadó már egyszer kijelentette, hogy a felmondási idő kitöltését nem kívánja, stb., stb. A jogegységet csak egy, a lehetőség szerint mindenre kiterjedő, méltányossági szabályokkal telített egységes magánalkalmazotti törvénykönyv biztosíthatja. Néhány hónappal ezelőtt a nyilvánosság elé került dr. Papp Dezső b. államtitkárnak a magántisztviselők és kereskedősegédek szolgálati viszonyára vonatkozó törvénytervezete, amely a felmerülhető problémák legtöbbjét jogászi, közgazdasági és szociális szempontból igen szépen, úgy az alkalmazotti, mint a munkaadói tábort eléggé megnyugtató módon oldja meg. Akkor azt mondták, hogy ez a kormány félhivatalos tervezete. Ám azóta beterjesztette a kormány a parlament elé a magánjogi törvénykönyv tervezetét, amelynek a szolgálati jogra vonatkozó része a szolgálati jog alapelveiben igen sok helyen homlokegyenest ellenkező nézeteket és elveket vall, mint a Papp-féle javaslat, amely továbbá a bírói gyakorlatban kifejlődött egységes jogelvek nagy részét, is negligáljaezzel szembe kerül saját indokolásával) és amely a problémák nagy részét továbbra is megoldatlanul hagyja. Lesz-e ezek után törvény a Papp-féle tervezetből! A jogszolgáltatás egységessége érdekében kívánnunk kel, hogy legyen. Dr. Berczel Aladár Az elsőnek kihallgatott Bene Kálmán x.igf. bőbeszédűséggel úgy védekezett, hogy ő egyáltalában nem csinálta a hamis pénzeket, a Garai téren találkozott egy ismeretlen emberrel, aki egy papírzacskóban megvételre kínált neki huszonkét darab pengőt és négy darab ötvenfillérest. Ugyanebben a zacskóban vett a pénz gyártásához szükséges gipszminta, és néhány ólomdarab is. Erre ő boros fejjel három pengőt ígért, az ismeretlennek, aki ezért az összegért át is adta neki az egész csomagot. Az elnök elébe tárta, hogy Gróf Ferenc cipészsegéd vallomása szerint Bene öntötte a pengősöket Grófnál, ahol akkoriban lakott. — Csak éppen, hogy megpróbálkoztam ért is vele, — mondotta védekezésében Bene — ha tetszik tudni, a forró ólom a kezemre omlott, leforráztam magamat, leejtettem az egészet és abbahagytam. Annyi igaz csak, hogy az egyik hamis pengőért krumplit vásároltam, amikora másodikat is el akartam vásárolni, már rajtacsíptek. Az ezután kihallgatott Gróf Ferenc szintén tagadta bűnösségét és kijelentette, hogy nem is látta, hogy Bene odahaza öntött volna hamis pénzt. Amikor az újságban olvasta, hogy aenét, letartóztatták, odahaza kutatni kezdett a lakásában és megtalálta a mintát, néhány tirab ólommal, amelyet aztán ijedtében elásott. Varjú Béláné a következő vádlott, aki Göz Ferenccel együtt lakik, szintén úgy vallott, hogy nem tudott arról, miszerint Bene pénzt öntött. A szekrényén tizenkét darab pengőst és négy darab ötvenfillérest talált, Bene letartóztatása után, azt átadta Sifter Györgyi unokaöccsének, hogy ezt dobja el. Sifter Vádlott szintén tagadja bűnösségét, előadása szerint látta ugyan a pénzt az unokaöccsénél, de azt gondolta, hogy ez jó pénz, abból két darab pengőst elvett s azokat Friedmann Mózes ig. adta oda. A legutoljára kihallgatott Fridmann Mózes úgy védekezett, hogy neki Sifár, nem mondta meg, hogy a két darab pengő hamis. Azokat, tehát egész nyugodtan fogadta el. A törvényszék a beidézett tanukat billgatta ki meg, majd pedig a tárgyalást elnapolta, mivel ez ügyben még egy vádlott is serepel, aki a mai tárgyaláson nem jelent meg, kinek ügyét a törvényszék a többi vádlottal.éval együtt kívánja letárgyalni. Az ártatlan" pengőhamisító" (Saját tudósítónktól.) A Mayer - tanács szombaton foglalkozott Bene Kálmán földműves és négy társának pénzhamisítási bűnügyével. A vádirat szerint Bene Kálmán, aki hamis pénz forgalombahozataláért és lopásért már büntetve volt, márciusban körülbelül kétszáz pengő értékű egypengőst és ötvenfillérest készített gipszminta segítségével. Gróf Ferenc cipészsegéd, özvegy Varja Bélánéval pedig vétséget követtek el azzal, hogy a pénzhamisításhoz szükséges eszközöket elrejtették. Vádat emelt a királyi ügyészség Sifter György segédmunkás ellen és Friedmann Mózes asztalossegéd ellen hamis pénz csalárd használatának bűntette címen, azon az alapon, hogy hamis egypengősöket a Teleki térért forgalomba hoztató. -- - - —o r Csak akkor köteles a nagyapa neikáját eltartani, ha az apa meghalt s az anya nem tud gondoskodni róla A Kúria előtt most érdekes unokatartási per került elintézésre. per előzménye az, hogy Szabó An,a! 1920-ban a szülei, Szabó András és neje házába vitte feleségül Vancsora Etelt. Szabó András ugyanekkor 18 hold földet engedett át használatra a fiának s ettől kezdve a fiatalok a szülőkkel egy fedél alatt laktak ugyan, de külön háztartást vezettek és külön gazdálkodtak. Szabó Antal 1924-ben meghalt, mire az özvegy a szülők házát elhagyta és azok kívánságára, valamint az árvaszék utasítására a 18 hold földet a szülők részeire visszaadta. . Ezután az özvegy menytartásért és fia részére unoljatartásért, nevelte férje szüleit, de a Kúria mindkét irányban elutasította a keresetet. A menytartásra a Kúria szerint azért nincs igénye az özvegynek, mert férje életében nem a szülők, hanem a saját gazdaságuk részére használták fel munkaerejüket és külön háztartást is vezettek. . Az unokatartási keresetet pedig azért, utasította el a Kúria, mert a nagyszülőket az unoka tartása, csak akkor terheli, ha a vagyontalan kiskorút atyja nemlétében az anya egymagában eltartani nem képes. Márpedig a jelen esetben az anya munkabíró és tényleg gazdálkodik is a kiskorú gyermeke ingatlanán , ezért nem lehet olyannak tekinteni, aki gyermekét egymagában eltartani nem tudja. Az ügyvédi felszólítás és az ihlet... Mióta a költészet és a jogtudomány létezik, nem akadt ember, aki a száraz paragrafusok és a költői ihlet között összefüggést tudott volna teremteni. *Az újítás egy ötletes artista érdeme, a vállalkozó szellemű embert néhány nap előtt hitelezője nevében dr. B. József ügyvéd a törvényre való hivatkozással felszólította, hogy adósságát záros határidőn belül fizesse meg. Az artista a levél hatása alatt átaadta magát a halk melanollóliának, és megihletve Justitia istenasszony által, ellenérveit bánatos rigmusokban és 2,5 pengő kíséretében küldötte el az ügyvédnek. 1.Nem tudom ugyan, hogy a zengő ének — Búsan csengő rímek — Meghatják-e szivét T. Ügyvéd Úr kedves ügyielének ...« hangzanak a bevezető sorok, melyek után nemes egyszerűséggel következik: Honnűzetni kéne, elismerem én is — Igen ts. Ügyvéd úr, mit szól hozzá mégis: — Nem tudok fizetni — Hetvenkettő pengő s hozzá még a költség — Ifjúi szívemnek pajkos vidámságit — Azonnal kiölték.3 . Tömör verssorokban tekint vissza ezután a költő gondtalan ifjúságára, mámorra, nőkre — emléküket a felszólitólevél alakjában borús felhők borítják homályba. Ezt a prózai dolgok ugyancsak költőies feltárása követi: 25 pengőt, s a további részleteket egyezségképpen ajánlja fel. Az ügyvédet a levél annyira meghatotta, hogy teljesítette au artista versbet fedett kivolni díjat.