Pesti Napló, 1928. szeptember (79. évfolyam, 198–222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
16 fitté* 1928 79. évfolyam 198. szám Szombat» szeptember 1 jírtÁK» A pengd legyedén* , , 10 pengd S0tmofta ira Btttfapesten, vidéken es a »iljtodTnokon. 16 BUér Baneppapokon ,, 20 fülé* Vasárnap . , ,, 80 fillér PE_fI NAPLÓ SZERKESZTŐság» Bikóczi út 54. «zim. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18—20. ab telepen József 4M -18. J 464—II, •zerkesztilsAg 8 Reab«IU L, Kohlmarkt 7. Gazdasági vezérkar és házszabályrevízió Írta: FRIEDRICH ISTVÁN Letörik a drágaságot. Hányszor hallottuk ezt már. Ezzel a célkitűzéssel vonult be évekkel ezelőtt Ripka főpolgármester is a városházára. Akkor is Vass József miniszterelnökhelyettes rendezett egy nagy drágasági ankétet. Az árdrágító bűnös kezeket keresték. Azóta a konszolidáció megállás nélkül haladt, de árnyékként kísérte az emelkedő drágulási koefficiens, a híres index. Most is ankéteznek a városházán is, a minisztériumokban is. De nemcsak a drágulásról, hanem az összes gazdasági bajokról is. Mert, sajnos, ilyenek vannak bőven. Túlnyomórészben a kormány gazdaságpolitikai programjának hiányosságából származnak. A nagy szárazság csak fokozta hatásukat és sürgőssé tette a velük való foglalkozást .A gazdasági válság a teljes gazdasági programtalanság következménye, a drágulás pedig a súlyosan beteg hőemelkedésétjelenti. Kár volt addig várni, amíg a magas láz kritikus helyzetet teremtett és konzílium megtartását tette szükségessé. Inkén készül a kormány gazdaságpolitikai programja, maga az egy erős akarat készíti, saját agyúlag és kezűleg. Behívták már az új pénzügyminisztert is. Hatáskörét redukálták. Hazaérkezett a pangó kereskedelem és »koncentráló« ipar minisztere, aki a gazdasági főminiszter irányításával fog működni. A földművelésügyi tárca is még egy főnököt kapott a gazdasági főminiszter személyében. A nagy gazdaságpolitikai felvonulás tehát megtörtént Inkén van a legfelsőbb hely. Budapesten van ennek egy helyettese. A helyettes alatt van egy főminiszter, mint gazdasági diktátor. Ez irányítja a három minisztert, akiket viszont államtitkáraik — Szabóky, Prónay és egy még eljövendő — helyettesítenek, összesen tehát kilencen vannak a nagy program végrehajtásával megbízva. A vezérkar már együtt van. Leszámol majd a gazdasági válsággal és a drágulás destrukciójával. Az ország dolgozó társadalma epedve várja. Most már, igen tisztelt gazdaságri generális urak, ne ankétezzenek tovább, ne töltsék a drága időt a drágulás hétfejű sárkányának leküzdésével, hanem vezessék a trianoni Magyarország gazdasági harcát úgy, hogy az ankétezések és nagyképűsködő tanácskozások sivár meddőségéből a megélhetés gondjait megkönnyítő érába jusson. Jobb későn, mint soha. A búzafeleslegeink exportlehetőségének a biztosításáról oly sok úgynevezett államférfiúi nyilatkozatot hallottunk a rekordtermés feletti örömünk idejében, hogy most nem tudjuk megérteni, hogy miért nem indult tehát meg búzakivitelünk a mostani hónapokban, amikor időbeli előnye érvényesülhetett volna. Ausztriában az amerikai, jugoszláv és bajor búza kezdi elfoglalni búzapozícióinkat, amikor itt ebben a mintaországban még mindig a vakációzásokban és vérszegény megfontolásokban éli ki magát az újjáépítő rendszer. Mindenesetre ma még csak ott tartunk, hogy egy újabb minisztérium alapköveit rakosgatják le, a gazdasági diktatúra-minisztériumét. A jelenlegi gazdasági tárcákból meg segédhivatalokat szerveznek. A búzafelesleg közben természetesen magától megindulni nem tud. Vár. Várjon nem kárára-e? Közben feltálalják a jámbor névtelen adófizetőnek az »étkezési olaj«-at zsír helyett. Az ankéten sütötték ki, hogy addig nincsen baj, amíg olaj van a világon. A zsír nem feltétlenül szükséges élelmi cikk. Ma, amikor minden második ember gyomorbajos, belénk akarják diktálni az olajat. Kezdjék magukon az igen tisztelt gazdasági tábornok urak, járjanak elől jó példával. Mi majd csak azután, ha ők az étkezési olajhoz hozzákonszolidálódtak, fogunk nyomdokaikba lépni. Elég gondunk van a közeledő ősz alkalmából télikabátunk bársonygallérjával. A legújabb fináncötlet ugyanis a bársonygallért luxusnak minősíti. Ha tehát télikabátot bársonygallérral veszünk, fényűzési adót fizetünk. Fényt űzünk, tehát fizetünk. Reméljük, hogyha öreg kabátunkra csak új gallért csináltatunk, akkor nem az egész kabát után, hanem csak a gallér után kell lerónunk a luxusadót Selyembélés is luxus lesz ezentúl. Elbliccelt luxusadó egyenlő jövedéki kihágással, tehát jöhet a testi motozás, családtagok elkülönítése és pénzügyőri letartóztatás. Micsoda vicinális konszolidáció az, amely a télikabátom gallérjából és béléséből táplálkozik? Szegény adóalany legközelebb majd csak Diogenes hordójában fog lakhatni, ha nem akar luxust űzni. Csak a lámpást hagyják meg neki, hogy kereshesse a konszolidáció áldásait. És pont mostan nincsen sürgősebb vágya az egységes kormányrendszernek, mint a házszabályrevízió. Szerencsétlen politikai rövidlátás, amely még mindig a parlament szólásszabadságában, a hangfogóval letompított csonka sajtószabadságban és egy kiirtott ellenzék reménytelen sziszifuszi küzdelmében látja a bajok okát. Saját tehetetlenségének szimptómáit összetéveszti egy lebunkózott kritika hatásaival és következményeivel. A politikai cupringer strébersége, amely a rendszer határőrvidékeit folyton újabb drótsövényeiket akarja megerősíteni. A véleménytelenség ingoványában házszabályrevízió, mint egységes cölöpépítmény. Esküdtbíróság, sajtószabadság, titkos választójog helyett házszabályrevízió, a vármegyei és fővárosi autonómia megszüntetése. A kávéházi konrádok nem sok győzelmet jósolnak ennek a sacro egoismonak. Nézzenek kissé körül Európában. Nem látják, hogy egy-két kivételtől eltekintve, a népek önkormányzata mindenütt a teljes polgári függetlenségen és titkos választójogon épül fel? Hol vagyunk mi még ettől ! És akkor még folyton szorosabbra akarják fogni a speciális magyar konszolidáció szabadságjogait Most sok egységespárti képviselő kint volt Berlinben, hát mondhatják azok lelkiismeretükre, hogy a mai nyilvános választójogú magyar belpolitikai rendszer megmaradhat Csonkamagyarországon! Megmaradhat, ha békerevízióról szónokolunk? Ahelyett, hogy kinyitnák az ablakokat, ajtókat és friss levegőt eresztenének ebbe a misztikus tétlenségű, lampionos, görögtüzes, csodavárású, agyonbürokratizált országba, újabb paragrafusrevízióval akarják megkontreminálni a megerősödő politikai életet. Azt hiszik ezek a kiváltságos kasztok, hogy a némaság, a halotti csend az egyenlő a konszolidációval? ők azt hiszik,, hogy egy nemzet sorsa paragrafusokkal és közigazgatási snájdigságokkal irányítható és alakítható. Nemi Az életszükséglet," a termelés produktivitása, a termékek kicserélési folyamata, a külkereskedelmi helyzet és politikai világáramlatok, azok a tényezők, amelyekből jövőnk kifejlődik. Nem árt a domináló szervilizmust, bizantinizmust figyelmeztetni, hogy komoly időket élünk, hogy dolgozó társadalmunk helyzete napról-napra súlyosbodik és a konszolidáció üres kereteit végre meg kell tölteni tartalommal. A gazdasági sikerek tartalmával. Hangsúlyozni kell, hogy az Inkén készülő program és a kilenctagú gazdasági vezérkar azok az új eszközök, amelyek segítségével a nemzet az önimádás, öndicséret, folyton ünneplő, bankettező és ankétező hét sovány esztendeje után a megélhetés szerény ígéretföldjére akar eljutni. Nem fontosak a közigazgatási apparátus átépítését célzó kísérletek, a parlament házszabályai sem érdekelnek most senkit sem, a nagyképűsködő nyilatkozatok és szűnni nem akaró tömjénezések sem. Egyedül és tisztán a kreált gazdasági diktatúra felé tekint minden várakozás. A rendszer eljutott addig a pontig, amikor tényleges sikerekkel kell bebizonyítania hasznosságát és nélkülözhetetlenségét. A választási hadjárat közigazgatási bravúrjai fokozottabb felelősséggel terhelik a kormányt Minden ellenzéki megmozdulást letörtek, mert a beavatottak szerint, nagy akciók vannak készülőben. Ezt 1926-ban mondták. Azóta két év múlt el és most Bud János emelkedik ki a konszolidációs sikertelenségek halmazából gazdasági diktátorként. A nemzet az Inkén készülő programot várja türelmetlenül és Bud János széleskörű intézkedéseit sürgeti. Ezekben azután igazán nem szabad csalódnia. Reméljük, hogy nem fog csalódni.