Pesti Napló, 1928. szeptember (79. évfolyam, 198–222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

16 fitté* 1928 79. évfolyam 198. szám Szombat» szeptember 1 jírtÁK» A pengd legyedén* , , 10 pengd S0tm­ofta ira Btttfapesten, vidéken es a »iljtodTnokon. 16 BUér Baneppapokon ,, 20 fülé* Vasárnap . , ,, 80 fillér PE_fI NAPLÓ SZERKESZTŐság» Bikóczi út 54. «zim. KIADÓHIVATAL­ Erzsébet körút 18—20. ab telepen­­ József 4M -18. J 464—II, •zerkesztilsAg 8 Reab«IU L, Kohlmarkt 7. Gazdasági vezérkar és házszabályrevízió Írta: FRIEDRICH ISTVÁN Letörik a drágaságot. Hányszor hal­lottuk ezt már. Ezzel a célkitűzéssel vonult be évekkel ezelőtt Ripka főpolgármester is a városházára. Akkor is Vass József mi­niszterelnökhelyettes rendezett egy nagy drágasági ankétet. Az árdrágító bűnös ke­zeket keresték. Azóta a konszolidáció meg­állás nélkül haladt, de árnyékként kísérte az emelkedő drágulási koefficiens, a híres index. Most is ankéteznek a városházán is, a minisztériumokban is. De nemcsak a drágu­lásról, hanem az összes gazdasági bajokról is. Mert, sajnos, ilyenek vannak bőven. Túl­nyomórészben a kormány gazdaságpolitikai programjának hiányosságából származnak. A nagy szárazság csak fokozta hatásukat és sürgőssé tette a velük való foglalkozást .A gazdasági válság a teljes gazdasági programtalanság következménye, a drágu­lás pedig a súlyosan beteg hőemelkedését­­jelenti. Kár volt addig várni, amíg a magas láz kritikus helyzetet teremtett és konzí­lium megtartását tette szükségessé. Inké­n készül a kormány gazdaságpoli­tikai programja, maga az egy erős akarat készíti, saját agyúlag és kezűleg. Behívták már az új pénzügyminisztert is. Hatáskörét redukálták. Hazaérkezett a pangó kereske­delem és »koncentráló« ipar minisztere, aki a gazdasági főminiszter irányításával fog működni. A földművelésügyi tárca is még egy főnököt kapott a gazdasági főminiszter személyében. A nagy gazdaságpolitikai fel­vonulás tehát megtörtént Inkén van a leg­felsőbb hely. Budapesten van ennek egy helyettese. A helyettes alatt van egy főmi­niszter, mint gazdasági diktátor. Ez irá­nyítja a három minisztert, akiket viszont államtitkáraik — Szabóky, Prónay és egy még eljövendő — helyettesítenek, összesen tehát kilencen vannak a nagy program végrehajtásával megbízva. A vezérkar már együtt van. Leszámol majd a gazdasági válsággal és a drágulás destrukciójával. Az ország dolgozó társadalma epedve várja. Most már, igen tisztelt gazdaságri ge­nerális urak, ne ankétezzenek tovább, ne töltsék a drága időt a drágulás hétfejű sár­kányának leküzdésével, hanem vezessék a trianoni Magyarország gazdasági harcát úgy, hogy az ankétezések és nagyképűs­ködő tanácskozások sivár meddőségéből a megélhetés gondjait megkönnyítő érába jusson. Jobb későn, mint soha. A búzafeleslegeink exportlehetőségé­nek a biztosításáról oly sok úgynevezett államférfiúi nyilatkozatot hallottunk a re­kordtermés feletti örömünk idejében, hogy most nem tudjuk megérteni, hogy miér­t nem indult tehát meg búzakivitelünk a mostani hónapokban, amikor időbeli előnye érvényesülhetett volna. Ausztriában az amerikai, jugoszláv és bajor búza kezdi el­foglalni búzapozícióinkat, amikor itt ebben a mintaországban még mindig a vakációzá­sokban és vérszegény megfontolásokban éli ki magát az újjáépítő rendszer. Minden­esetre ma még csak ott tartunk, hogy egy újabb minisztérium alapköveit rakosgatják le, a gazdasági diktatúra-minisztériumét. A jelenlegi gazdasági tárcákból meg segéd­hivatalokat szerveznek. A búzafelesleg köz­ben természetesen magától megindulni nem tud. Vár. Várjon nem kárára-e? Közben feltálalják a jámbor névtelen adófizetőnek az »étkezési olaj«-at zsír helyett. Az ankéten sütötték ki, hogy addig nincsen baj, amíg olaj van a világon. A zsír nem feltétlenül szükséges­ élelmi cikk. Ma, amikor minden második ember gyomor­bajos, belénk akarják diktálni az olajat. Kezdjék magukon az igen tisztelt gazda­sági tábornok urak, járjanak elől jó példá­val. Mi majd csak azután, ha ők az étkezési olajhoz hozzákonszolidálódtak, fogunk nyomdokaikba lépni. Elég gondunk van a közeledő ősz alkal­mából télikabátunk bársonygallérjával. A legújabb fináncötlet ugyanis a bársony­gallért luxusnak minősíti. Ha tehát téli­kabátot bársonygallérral veszünk, fény­űzési adót fizetünk. Fényt űzünk, tehát fizetünk. Reméljük, hogyha öreg kabá­tunkra csak új gallért csináltatunk, akkor nem az egész kabát után, hanem csak a gal­lér után kell lerónunk a luxusadót Selyem­bélés is luxus lesz ezentúl. Elbliccelt luxus­adó egyenlő jövedéki kihágással, tehát jö­het a testi motozás, családtagok elkülöní­tése és pénzügyőri letartóztatás. Micsoda vicinális konszolidáció az, amely a télikabátom gallérjából és béléséből táp­lálkozik­? Szegény adóalany legközelebb majd csak Diogenes hordójában fog lak­hatni, ha nem akar luxust űzni. Csak a lám­pást hagyják meg neki, hogy kereshesse a konszolidáció áldásait. És pont mostan nincsen sürgősebb vágya az egységes kormányrendszernek, mint a házszabályrevízió. Szerencsétlen po­litikai rövidlátás, amely még mindig a par­lament szólásszabadságában, a hangfogóval letompított csonka sajtószabadságban és egy kiirtott ellenzék reménytelen sziszi­fuszi küzdelmében látja a bajok okát. Saját tehetetlenségének szimptómáit összeté­veszti egy lebunkózott kritika hatásaival és következményeivel. A politikai cuprin­ger strébersége, amely a rendszer határ­őrvidékeit folyton újabb drótsövényeiket akarja megerősíteni. A véleménytelenség ingoványában házszabályrevízió, mint egy­séges cölöpépítmény. Esküdtbíróság, sajtószabadság, titkos választójog helyett házszabályrevízió, a vármegyei és fővárosi autonómia megszün­tetése. A kávéházi konrádok nem sok győ­zelmet jósolnak ennek a sacro egoismonak. Nézzenek kissé körül Európában. Nem látják, hogy egy-két kivételtől eltekintve, a népek önkormányzata mindenütt a teljes polgári függetlenségen és titkos választó­jogon épül fel? Hol vagyunk mi még ettől ! És akkor még folyton szorosabbra akarják fogni a speciális magyar konszolidáció sza­badságjogait Most sok egységespárti kép­viselő kint volt Berlinben, hát mondhatják azok lelkiismeretükre, hogy a mai nyilvá­nos választójogú magyar belpolitikai rend­szer megmaradhat Csonkamagyarországon! Megmaradhat, ha békerevízióról szónoko­lunk? Ahelyett, hogy kinyitnák az abla­kokat, ajtókat és friss levegőt eresztenének ebbe a misztikus tétlenségű, lampionos, görögtüzes, csodavárású, agyonbürokrati­zált országba, újabb paragrafusrevízióval akarják megkontreminálni a megerősödő politikai életet. Azt hiszik ezek a kiváltsá­gos kasztok, hogy a némaság, a halotti csend az egyenlő a konszolidációval? ők azt hiszik,, hogy egy nemzet sorsa paragrafusokkal és közigazgatási snájdig­ságok­kal irányítható és alakítható. Nemi Az életszükséglet," a termelés produktivi­tása, a termékek kicserélési folyamata, a külkereskedelmi helyzet és politikai világ­áramlatok, azok a tényezők, amelyekből jövőnk kifejlődik. Nem árt a domináló szervilizmust, bi­zantinizmust figyelmeztetni, hogy komoly időket élünk, hogy dolgozó társadalmunk helyzete napról-napra súlyosbodik és a konszolidáció üres kereteit végre meg kell tölteni tartalommal. A gazdasági sikerek tartalmával. Hangsúlyozni kell, hogy az Inkén ké­szülő program és a kilenctagú gazdasági vezérkar azok az új eszközök, amelyek se­­­gítségével a nemzet az önimádás, öndicsé­ret, folyton ünneplő, bankettező és anké­tező hét sovány esztendeje után a megélhe­tés szerény ígéretföldjére akar eljutni. Nem fontosak a közigazgatási apparátus átépítését célzó kísérletek, a parlament házszabályai sem érdekelnek most senkit sem, a nagyképűsködő nyilatkozatok és szűnni nem akaró tömjénezések sem. Egye­dül és tisztán a kreált gazdasági diktatúra felé tekint minden várakozás. A rendszer eljutott addig a pontig, amikor tényleges sikerekkel kell bebizonyí­tania hasznosságát és nélkülözhetetlensé­gét. A választási hadjárat közigazgatási bravúrjai fokozottabb felelősséggel ter­helik a kormányt Minden ellenzéki meg­mozdulást letörtek, mert a beavatottak szerint, nagy akciók vannak készülőben. Ezt 1926-ban mondták. Azóta két év múlt el és most Bud János emelkedik ki a kon­szolidációs sikertelenségek halmazából gaz­dasági diktátorként. A nemzet az Inkén készülő programot várja türelmetlenül és Bud János széles­körű intézkedéseit sürgeti. Ezekben azután igazán nem szabad csalódnia. Reméljük, hogy nem fog csalódni.

Next