Pesti Napló, 1928. november (79. évfolyam, 249–272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
Perenca ter, y© upest, 1928 I x Szögezdetsági melléklet 79. évfolyam 249. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAKL Égy bóra. „,, , 4 pengd Hegyedévre ,. . 10 pengd Egyes szárú ára. Budapesten, vidéken és pályaudvarokon , , 18 fillér ünnepnapokon , , 20 fillér Vasárnap, ,», ,, 80 fillér PESTI Ára 16 fillér Szombat, november 3 SZERKESZTŐSÉGI Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL Erzsébet körút 18—20. TELEFON : József 484 -18, J. 464—19. Szerkesztőség Becskertt L, Kohlmarkt 7. / Jog is, kötelesség is A magyar ember nem hagyja jussát, s ugyancsak a magyar ember nem ijed meg egy kis pereskedéstől. Az újságok és az újságvállalatok ellen megindított perlavinát azonban nem lehet ennek a magyar erénynek vagy gyengeségnek a számlájára írni. Nem állítjuk, hogy az újság sohasem téved. Még azt sem mondjuk, hogy sohasem követ el bűnt vagy hibát. Az újságokat is csak gyarló emberek írják. Ezek bizony épúgy tévedhetnek és megbotolhatnak, mint más halandó. Éppen ezért senkinek esze ágában sincsen megkondítani a vészharangot, ha valaki sajtópert indít. Az ilyen perindítás teljesen jogosult is lehet. De nem ezekről a jogos perekről van szó. Az újságvállalatok ellen indított perlavina sem »a jussát nem hagyja«-féle magyar felfogásban gyökerezik, sem pedig abban a felfogásban, ha valaki bűnt követ el, annak bűnhődnie kell. E perlavinának sok esetben az egyetlen és igazi rugója a nyerészkedési vágy. Úgy látszik, ez is háború utáni tünet. A háború és a felfordulások korszaka egy sereg embert elszoktatott a becsületes munkától. Ezek a tőzsdétől a kártyaasztalig mindennel megpróbálkoztak, amivel könnyen meg lehet gazdagodni. E próbálkozások közben akadt meg a szemük az újságvállalatokon. Csakhamar rájöttek arra, hogy az újságvállalatokkal való pereskedésnek még egy igen nagy előnye is van. Míg a tőzsdétől a kártyaasztalig mindenütt kockáztatni kell valamit, addig az újságvállalat ellen megindított perben semmit sem kell kockára tenni. Az újságnak az a feladata, — egy bírósági ítélet éppen most mondotta ki, nemcsak joga ez, hanem kötelessége is — hogy az eseményeket feljegyezze. A közönség jól tudja, hogy az eseményeknek ez a feljegyzése gyakran nem a legkellemesebb munkák közé tartozik. Az életnek ugyanis árnyoldalai is vannak, ezeket az árnyoldalakat megírni, felfejteni, a rejtekébe belevilágítani, igazán csak a szigorú lelkiismereti kötelesség hajthatja erre a sajtót. A feljegyzett események során természetesen emberek neveit is meg kell említeni. Ezek az emberek azután a törvény hézagait arra használják fel, hogy a legkülönbözőbb címeken kártérítési pereket indítanak az újságvállalatok ellen. Amint mondottuk, kockázat nélkül. Ha a törvény hézagai, vagy hibásan való megfogalmazása következtében sikerül a per, akkor a megítélt kárösszeg tiszta haszon. Ha nem sikerül, a pereskedő egyszerűen tovább áll, s tovább bújja az újságokat, nem talál-e bennük megint egy mellékmondatot, amely ismét alkalmat adhat neki arra, hogy kártérítési pert indítson. A dekonjunktúra idejében, amikor a hazárdjátékok esélyei a minimumra süllyedtek, mindenki kártérítési pert indított, aki csak tehette. Fantasztikus összegeket követeltek olyan állításért, mint például az, hogy vasárnap délután szódavizet ittak. Ez szerintük alkalmas arra, hogy a hitelüket megrendítse, mert ők vasárnap délután pezsgőt is tudnak inni. Az ilyfajta perekre cserdített rá egykét bírósági ítélet. Ezek az ítéletek keményen megleckéztették a jogtalanul pereskedőket. Kimondották elsősorban, hogy az újságírónak meg szabad írni az igazságot, most akkor is, ha ez az igazság kap.Gilettau valakinek. S kimondották azt is, hogy elegendő, ha az újságíró a megírt cikkének a lényegét bizonyítani tudja. Ha lényegében igazat ír, akkor senkinek sincs rajta követelni valója. Ezek a bírósági ítéletek akályiasak lesznek arra, hogy a pereskedési duírot kissé lelohasszák. De, sajnos, még nem tartunk ott, hogy a peráradatok végképpen megszűnjenek. Ehez még keményebb leckék kellenek. HOOVER VAGY SMITH? A SZESZTILALOM, A VALLÁSI KÉRDÉS ÉS A FARMSEGÉLY SZOKATLANUL ELKESEREDETTÉ TESZIK A KÉT PÁRT KÜZDELMÉT, AMELYBE MOST SÚLYOS SZEMÉLYI VÁDAK IS VEGYÜLTEK Newyork, november. (A Pesti Napló tudósítójától.) Az Egyesült Államok november 11-én új elnököt választ. Az utolsó két elnökválasztás csöndje után szinte szokatlan az az elkeseredett, fanatikus és végletekig menő küzdelem, amelyet a két párt minden eszközzel vív egymás ellen. A lakosság két részre szakadt, az utcán, munka közben, a vendéglőben és otthon csak erről beszélnek az emberek és nincs esemény, aki a nagy kérdést leszoríthatná az újságok első oldaláról:. »Ki lesz az elnök?« WILSON BOROTVÁLKOZIK Közvetlenül a választások előtt a politika elfogulatlan szemlélői között egyetlen »jós« sem akad, aki határozottan merne a kérdésre felelni. Valószínű, hogy a történelem megismétli magát és a mostani választás olyan lesz, mint 1916-ban, amikor Wilson és Charles Evans Hughes, a későbbi külügyminiszter és a hágai nemzetközi bíróság újonnan megválasztott tagja álltak egymással szemközt. A választás estéjén azt jelentették Wilsonnak, — aki akkor másodszor pályázott — hogy vereséget szenvedett. Wilson erre felült az elnöki yachtra, a »Mayflower«-ra és kihajózott a tengerre halászni. Harmadnap reggel Wilson éppen borotválkozott, amikor leánya, Margaret a szikra távíró hírével berontott hozzá: — Papa, mégis téged választottak meg! Wilson ekkor már annyira hihetetlennek tartotta a győzelmet, hogy csak ennyit mondott: — Hagyd abba a viccelődést — és nyugodtan tovább borotválkozott. Wilson győzelmét egyetlen állam, Kalifornia döntötte el és valószínű, hogy a mostani választáson is addig nem lesz eldöntve a kérdés, amíg az utolsó szavazatokat is nem számolták össze. Ebben az évben a republikánusok nem unták meg a kormányzást. Sőt teljes erővel ragaszkodnak hozzá. Mégis lehet, hogy a demokraták fognak győzni és Alfred Emanuel Smith lesz az új elnök. KICSODA SMITH ? Smith h1 éves. Newyorkban született és gyerekkorában a legszegényebb negyedben, az East Side-on újságot árult. Aztán egy halcsarnokban kiszolgált. »Tammany«, Newyork hírhedt politikai egyesülete csinált politikust belőle. Amerikában minden közhivatalt íét uralmon lévő politikai párt oszt ki. Kétségtelen, hogy Smith a Tammany társasággal nőtt naggyá, amit az ellenpárt most alaposan kihasznál ellene. Volt sheriff, városi tanácsos, képviselő, az állami képviselőház elnöke, majd 1918-ban először választották meg Newyork állam kormányzójává. És azóta egy terminus kivételével újra és újra kormányzóvá választotta Newyork állampolgársága. Az állam ügyeit vezetve nagyszerű eredményeket ért el, amit még az ellenségei is elismernek róla. Állandóan egy republikánus törvényhozással kellett megküzdenie, mégis keresztülvitte, amit akart, az állam pénzügyeit rendbehozta, számos szociális reformot hozott és a közönség érdekeit megvédte a trösztök ellen. Politikusiból akkor lett államférfi, amikor 1922-ben meghasonlott a Tammany társasággal és bár múltját nem tagadta meg, a saját útján indult el és nem hagyta befolyásoltatni magát. Feltétlenül becsületes és nagyképességű ember. Kitűnő szónok, habár az uccák zsargóija még kicsendül beszédéből. Liberális, nagylelkű, sok emberi humor van benne és kétségtelen, hogy óriási többséggel megválasztanák, ha nem lenne katolikus. Alfred E. Smith A REPUBLIKÁNUS ÉS DEMOKRATA MÉRLEG Az elnökségre tulajdonképpen négy jelölt van, de ezek közül csak kettő jöhet komolyan számításba. Amerikában szocialista elnökjelölt még soha, egyetlen állami elnökválasztó szavazatot sem nyert, a kommunisták pedig még annyit sem remélhetnek, mint a szocialisták. Marad a másik két jelölt, a republikánus és a demokrata, mint ahogy eddig és belátható időn belül ezután is, csak republikánus vagy demokrata elnöke lesz az Egyesült Államoknak. A két párt közül a republikánus párt az öregebb és a hatalmasabb. A demokrata párt tulajdonképpen csak a rabszolgákat felszabadító Észak és Dél háborúja után alakult ki véglegesen és benne a régi angol kolonisták leszármazottjai, a rabszolgatartó déli államok lakosai tömörültek. A republikánusok an yauker. ok. A puritán, iskolamesteres, iparos, feltaláló északi fajta, amelyhez később a nyugati államok is csatlakoztak. A demokraták főerőssége délen, a »szilárd Délen« van, az ország többi államai többnyire republikánusok. Az arányt akkor lehet legjobban elképzelni, ha tudjuk, hogy a 48 állam között csak 12 déli állam van. Egy amerikai mondás szerint ais Egyesült Államok csak akkor választ demokrata elnököt, ha a republikánusok megunták a kormányzást. A mondást bizonyítja, hogyaz eddigi harminc elnök közül csak kilenc volt demokratia. EGY KIS VALLÁSI VISZÁLY A dolog furcsán hangzik és ellenfelei kereken tagadják a dolgot, de a sajtó egyre és egyre visszatér rá, az országban izgatottan tárgyalják az ügyet és a demokraták erősségét, a »szilárd Dóit« azzal akarják felrobbantani, hogy névtelen röpiratokat osztogatnak, amelyekben azt állítják, hogy Smith elnöksége esetén a washingtoni Fehér Házban a pápa lesz az úr. Az Egyesült Államok túlnyomóan protestáns és eddig csak protestáns elnöke volt. Smith megválasztása tehát egy régi és megrögzött tradíciót, helyesebben csökönyös hitet törne meg. És ha Mabel Walker Walebrand igazságügyi államtitkárnő 2500 metodista papot szenvedélyes beszédben arra szólítfel, hogy a szószékről akadályozzák meg Smith megválasztását, ezzel nemcsak árt, de használ is Smithnek. Lehet, hogy a demokrata, de a protestáns Dél szilárdságát megingatja vele, de ugyanakkor a vallási türelmetlenség és az előítélet ellenségeit százezer számra kergeti át Smith táborába. Elzárkózni nem lehet előle: ez az elnökválasztás. stovik LBPvfQö.tolatt* srécdén és sokak szacint.