Pesti Napló, 1928. december (79. évfolyam, 273–295. szám)
1928-12-01 / 273. szám
ám.... — / CSÖPTETETESI ARAK) Kgbóra , . , , t pengd negyedévrt ... 10 pengy figyes százaira. Budapesten, ndeken és a pályaudvarokon . . 16 fillér Ünnepnapokon . . 20 filló* Vasarnak .7. . . SO fülé* 79. évfolyam 273. szám Ára 16 HUér Szombat, december 1 NAPLÓ SZERKESZTŐSÉ®« Rákóczi út 51 Mám. KIADÓHIVATAL« Eszsébet körút 18—30. m. TELEPÓN I Jóise) 464-18, J 464—1». szerkesztőség BAoabett L. Kohlmarkt 7. Létesíttessék ... A tegnapi minisztertanács felhatalmazást adott a kereskedelemügyi és a földművelésügyi miniszternek, hogy sürgősen »létesíttessenek« egy-egy szervet az ipari és a mezőgazdasági export irányítására. El lehetünk rá készülve, hogy ezt a létesítést gyorsan nyélbe fogják ütni. Itt nem fog a bürokrácia bakafántoskodni. Ebből a létesítésből nem nő majd tengeri kígyó. Új hivatalokról, új szervekről, új állásokról van szó, menni fog minden, mint a karikacsapás. Ne higgyék, hogy bármilyen kifogásunk van, vagy volna a lényeg ellen. Az ellen a lényeg ellen, tudniillik, amely a kivitelben foglalható össze. Nem tudunk elég áradozó szót találni minden olyan munka mellett, amely a kivitelt elő akarja mozdítani. Akár a mezőgazdasági terményeinket, akár az ipari cikkeinket akarják kivinni, feltétlenül dicséretes szándék, ez előtt a szándék előtt minden utat egyengetni kell és minden ajtót ki kell nyitni. Hiszen ezen fordul meg gazdasági életünk egyik legfontosabb momentuma, a kereskedelmi és fizetési mérleg passzivitása. Ha alaposan és okosan meg tudjuk szervezni a kivitelt, kilábalhatunk a passzivitásból. De feltétlenül szükséges-e ez ahoz, hogy új szerveket — értsd új hivatalokat, új állásokat, új pozíciókat és új direkciókat — létesítsenek?... Évek óta egyébről sem hallunk, mint arról, hogy sok a hivatal, sok az állás, és sok az olyan hivatalnok, aki a mostani munkáján felül el tudna még egyet-mást végezni. Nem lehetett volna-e ezeket a feleslegeket egy szerves egésszé összetömöríteni, s erre rábízni az exportkérdés megoldását? . . . Miért kellett új szerveket létesíteni? Senki sem tud erre kielégítő választ adni, olyan választ, amelyet a józan ész elfogadhat. Ha magyarázni próbálják a létesítést, csak azt mondhatják, hogy nálunk valóságos mánia az új szervek és intézmények kreálása. Bármiről van szó, az első gondolat az, mennyi új állás kapcsolódhatok beléje. Hivatal és állás, — ez az a menyrtyei manna, amely után minden kebel vágyakozik. Csak így eshetett meg, hogy még a kivitel előmozdításánál — tehát olyan momentumnál, amelytől természeténél fogva távol kell tartani mindenfajta bürokráciát — azonnal felütötte a fejét a »létesítés«. S ha már benne vannak a létesítésben, azonnal két intézményt is létesítenek a kivitellel kapcsolatban. Az egyiket a mezőgazdasági termékek, a másikat pedig az ipari termékek számára. Ha ezt olyan országban tennék, ahol az ipar éppen olyan fontos helyet foglal el, mint a mezőgazdaság, valahogy érthető volna ez a kettős »létesítés«. De nem volna-e elegendő Magyarországon, ahol az ipar éppen csak hogy gyermekcipőkben jár, egyetlen egy szerv a kivitel lebonyolítására? Miért kellett mindjárt kettőt életrehívni!? Hiszen egy is bőségesen el tudná látni a magyar kivitellel összefüggő munkát. Ezt a buzgóságot ismét nem lehet másképpen magyarázni, mint hivatalkreálási mániával. Mindezek ellenére reméljük, hogy a létesítendő két szerv alapos munkát fog végezni a kivitel terén. S ez olyan betsületes munka lesz, hogy szemet húnyhatnak majd az előtt a tény előtt, hogy, ismét új hivatalokat létesítettek. Aláírták a lengyel-magyar döntőbírósági szerződést „A magyar-lengyel barátság az európai rend és béke tényezője" — mondotta Zajeski gróf lengyel külügyminiszter . Őszintén részt akarunk venni az európai béke megteremtésében" — hangoztatta Walko külügyminiszter Varsó november 30. Walko Lajos külügyminiszter Matuszewski Ignác budapesti lengyel követ társaságában kíséretével együtt ma délután fél 4 órakor Varsóba érkezett. A külügyminisztert, aki elé a lengyel külügyminisztérium az első lengyel határállomásra külön tisztviselőt küldött, a pályaudvaron Zaleski lengyel külügyminiszter személyesen fogadta. A magyar—lengyel békéltető és választottbírósági szerződés okmányait és az okmányok kicserélésére vonatkozó jegyzőkönyveket ma délután hat órakor a külügyminiszter dolgozószobájában ünnepélyes formák között aláírta magyar részről dr. Walko Lajos, lengyel részről Zaleski külügyminiszter. Az ünnepélyes aktusnál jelen voltak: a külügyminiszter helyettese, a budapesti lengyel követ, a politikai osztály, a sajtóosztály, a közeurópai osztály és a szerződések osztályának vezetője, a diplomáciai protokoll főnöke, a magyar referens és még több főtisztviselő. Magyar részről megjelentek Belitska Sándor varsói magyar követ és a követség tagjai, a politikai és a sajtóosztály vezetői, a miniszter kabinetjének főnöke és a miniszter titkára. A lengyel és a magyar külügyminiszter pohárköszöntőjükben a hagyományos magyar-lengyel barátságot méltatták Este a magyar külügyminiszter tiszteletére gróf Zaleski lengyel külügyminiszter ünnepi vacsorát adott. Gróf Zaleski a vacsora folyamán a következő pohárköszöntőt mondta: őszinte örömömre szolgál, hogy fővárosunkban Nagyméltóságod személyében annak a nemzetnek külügyminiszterét köszönthetem és üdvözölhetem, amely nemzetet körünkben olyan élénk rokonszenv övez. A két nemzet történetének voltak szakaszai, amelyekben a közös dicsőség idejét éltük és voltak idők, amikor egymás oldalán kellett harcolnunk függetlenségünkért. Századokon át a szerencsében épúgy, mint a szerencsétlenségben, azoknak a csapásoknak ellenére, amelyektől a történelem nem kímélt meg bennünket, nemzeteink sohasem kerültek abba a helyzetbe, hogy fegyvereiket egymás ellen kellett volna fordítaniuk. Örömmel állapíthatom meg, hogy a magyar barátság a lengyel nép nemzeti tradíciója. Ma a lengyel—magyar békéltető és választott bírósági szerződés aláírásával az évszázados barátság láncába új szemet fűztünk. Megállapodtunk abban, hogy minden vitás kérdést, amely netán felmerülhetne a két állam között, választott bíráskodás útján rendezünk, összhangban a nemzetközi politika általános törekvéseivel. Azt hiszem azonban, hogy a gyakorlatban a lengyel—magyar kérdéseket, mint eddig, ezentúl is a rendes diplomáciai úton oldhatjuk meg anélkül, hogy szükséges volna a választott bíróság eszközéhez folyamodni. Ha e meggyőződésem ellenére mégis buzgó híve voltam egy lengyel—magyar választott bírósági szerződés megkötésének, ez elsősorban csak azért volt, hogy a világ előtt tanúsíthassuk azt, hogy viszonyunkat Magyarországgal az igazságosság elvére akarjuk alapítani, zálogul arra, hogy százados barátságunk ki fogja állani minden támadás próbáját és továbbra is az európai béke és rend tényezője marad. Emelem poharamat Magyarország főméltóságú kormányzójának tiszteletére, a lovagias magyar nemzet boldogulására és Nagyméltóságod egészségére! A lengyel külügyminiszter beszédére Walko Lajos külügyminiszter így válaszolt: — Mélyen meghatva Nagyméltóságod hozzám intézett szíves szavaitól, szívből köszönetet mondok azért a meleg fogadtatásért, amelyben a lengyel kormány részesített. A magyar nemzet rokonszenve a lengyel nemzet iránt a múltban és a jelenben egyformán állandó volt. Mi, magyarok mély csodálattal nézzük a baráti lengyel nemzetet, amely egyarát hősies volt győzedelmes küzdelmeiben és azokban a csapásokban, amelyeket a sors reámért, amely szerencsétlenség idején is magasan tartotta lobogóját és amely a hosszú megpróbáltatás alatt sem mondott le a nemzeti függetlenség eszméjéről. A lengyel nemzet dicsőséges múltját koronázza meg az a csodálatos fellendülés, amelyet az újjászületett Lengyelország kiváló államférfiai bölcs vezetésének köszönhet. A magyar nép, amelyet a sors sokszor olyan kegyetlenül sújtott, mindenkinél jobban tudja értékelni azt a meglepő gyorsaságot, amellyel Lengyelország újból talpraállt. Lengyelország ma nemcsak hatalmas és életerős állam, hanem egyben az emberi kultúrának és a nemzetek közötti békés együttműködésnek is fontos tényezője. Ennek szimbóluma a ma aláírt szerződés. Az igazságosság elve — amint erre Nagyméltóságod is rámutatott —, egyik záloga volt százados barátságunknak. Szabadjon ehez hozzáfűznöm, hogy az igazságosság elve, meggyőződésem szerint, legfontosabb az európai békének is, amelynek megteremtésében őszintén részt akarunk venni. Azt hiszem, hogy a közöttünk felmerülő kérdéseket, mint a múltban, ezentúl is barátságos eszmecsere útján fogjuk rendezhetni és barátságunk százados tradíciója lesz az a döntőbíró, amely a netán eltérő nézeteket összeegyezteti. Emelem poharamat Önagyméltósága, a köztársaság elnökének, az első tábornagynak tiszteletére, a nemes lengyel nemzet dicsőségére és felvirágozására és Nagyméltóságod egészségére! Magyar-román közeledést várnak a lengyelek Walko varsói útjától Varsó, november 30. (A Festi Napló külön tudósítójától.) A konzervatív krakkói kormánylap, azizasz, Walko Lajos magyar külügyminiszter lemryejorasáak útjával kapcsolatban barál ir, hogy jogos és érthető Maariorszognal, a trianoni békeszerződés revíziójára, való törekvése. A lap rámutat arra, hogy Lengyelország külpolitikájának csak előnyére válnék, ha a magyar külügyminiszter varsói látogatása kiindulóponttá lenne • Matriatország és Románia