Pesti Napló, 1928. december (79. évfolyam, 273–295. szám)

1928-12-01 / 273. szám

ám.... — / CSÖPTETETESI ARAK) Kg­­bóra , . , , t pengd negyedévrt ... 10 pengy figyes száza­ira. Budapesten, ndeken és a pályaudvarokon . . 16 fillér Ünnepnapokon . . 20 filló* Vasarnak .7. . . SO fülé* 79. évfolyam 273. szám Ára 16 HUér Szombat, december 1 NAPLÓ SZERKESZTŐSÉ®« Rákóczi út 51 Mám. KIADÓHIVATAL« Es­zsébet körút 18—30. m. TELEPÓN I Jói­se) 464-18, J 464—1». szerkesztőség BAoabett L. Kohlmarkt 7. Létesíttessék ... A tegnapi minisztertanács felhatalma­zást adott a kereskedelemügyi és a föld­művelésügyi miniszternek, hogy sürgősen »létesíttessenek« egy-egy szervet az ipari és a mezőgazdasági export irányítására. El lehetünk rá készülve, hogy ezt a létesí­tést gyorsan nyélbe fogják ütni. Itt nem fog a bürokrácia bakafántoskodni. Ebből a létesítésből nem nő majd­ tengeri kígyó. Új hivatalokról, új szervekről, új állásokról van szó,­­ menni fog minden, mint a kari­kacsapás. Ne higgyék, hogy bármilyen kifogá­sunk van, vagy volna a lényeg ellen. Az ellen a lényeg ellen, tudniillik, amely a ki­vitelben foglalható össze. Nem tudunk elég áradozó szót találni minden olyan munka mellett, amely a kivitelt elő akarja mozdí­tani. Akár a mezőgazdasági terményein­ket, akár az ipari cikkeinket akarják ki­vinni, feltétlenül dicséretes szándék, ez előtt a szándék előtt minden utat egyengetni kell és minden ajtót ki kell nyitni. Hiszen ezen fordul meg gazdasági életünk egyik legfontosabb momentuma,­­ a kereske­delmi és fizetési mérleg passzivitása. Ha alaposan és okosan meg tudjuk szervezni a kivitelt, kilábalhatunk a passzivitásból. De feltétlenül szükséges-e ez ah­oz, hogy új szerveket — értsd új hivatalokat, új állásokat, új pozíciókat és új direkció­kat — létesítsenek?... Évek óta egyébről sem hallunk, mint arról, hogy sok a hiva­tal, sok az állás, és sok az olyan hivatal­nok, aki a mostani munkáján felül el tudna még egyet-mást végezni. Nem lehetett volna-e ezeket a feleslegeket egy szerves egésszé összetömöríteni, s erre rábízni az exportkérdés megoldását? . . . Miért kel­lett új szerveket létesíteni? Senki sem tud erre kielégítő választ adni,­­ olyan választ, amelyet a józan ész elfogadhat. Ha magyarázni próbálják a lé­tesítést, csak azt mondhatják, hogy nálunk valóságos mánia az új szervek és intézmé­nyek kreálása. Bármiről van szó, az első gondolat az, mennyi új állás kapcsolódha­tok beléje. Hivatal és állás, — ez az a meny­rtyei manna, amely után minden kebel vá­gyakozik. Csak így eshetett meg, hogy még a kivitel előmozdításánál — tehát olyan momentumnál, amelytől természe­ténél fogva távol kell tartani minden­fajta bürokráciát — azonnal felütötte a fejét a »létesítés«. S ha már benne v­annak a létesítésben, azonnal két intézményt is létesítenek a ki­vitellel kapcsolatban. Az egyiket a mező­gazdasági termékek, a másikat pedig az ipari termékek számára. Ha ezt olyan or­szágban tennék, ahol az ipar éppen olyan fontos helyet foglal el, mint a mezőgazda­ság, valahogy érthető volna ez a kettős »lé­tesítés«. De nem volna-e elegendő Magyar­országon, ahol az ipar éppen csak hogy gyermekcipőkben jár, egyetlen egy szerv a kivitel lebonyolítására? Miért kellett mindjárt kettőt életrehívni!? Hiszen egy is bőségesen el tudná látni a magyar kivi­tellel összefüggő munkát. Ezt a buzgóságot ismét nem lehet másképpen magyarázni, mint hivatalkreá­lási mániával. Mindezek ellenére reméljük, hogy a létesítendő két szerv alapos munkát fog végezni a kivitel terén. S ez olyan bet­­süle­­tes munka lesz, hogy szemet húnyhatnak majd az előtt a tény előtt, hogy, ismét új hivatalokat létesítettek. Aláírták a lengyel-magyar döntőbírósági szerződést „A magyar-lengyel barátság az európai rend és béke tényezője" — mondotta Zajeski gróf lengyel külügyminiszter . Őszintén részt akarunk venni az európai béke meg­teremtésében" — hangoztatta Walko külügyminiszter Varsó november 30. Walko Lajos külügyminiszter Matuszewski Ignác budapesti lengyel követ társaságában kíséretével együtt ma délután fél 4 órakor Var­sóba érkezett. A külügyminisztert, aki elé a lengyel külügyminisztérium az első lengyel határállomásra külön tisztviselőt küldött, a pályaudvaron Zaleski lengyel külügyminiszter személyesen fogadta. A magyar—lengyel békéltető és választott­bírósági szerződés okmányait és az okmányok kicserélésére vonatkozó jegyzőkönyveket ma délután hat órakor a külügyminiszter dolgozó­szobájában ünnepélyes formák között aláírta magyar részről dr. Walko Lajos, lengyel rész­ről Zaleski külügyminiszter. Az ünnepélyes aktusnál jelen voltak: a külügyminiszter he­lyettese, a budapesti lengyel követ, a politikai osztály, a sajtóosztály, a közeurópai osztály és a szerződések osztályának vezetője, a diplomá­ciai protokoll főnöke, a magyar referens és még több főtisztviselő. Magyar részről megjelentek Belitska Sándor varsói magyar követ és a kö­vetség tagjai, a politikai és a sajtóosztály ve­zetői, a miniszter kabinetjének főnöke és a mi­niszter titkára. A lengyel és a magyar külügyminiszter pohárköszöntőjükben a hagyományos magyar-lengyel barátságot méltatták Este a magyar külügyminiszter tiszteletére gróf Zaleski lengyel külügyminiszter ünnepi vacsorát adott. Gróf Zaleski a vacsora folyamán a követ­kező pohárköszöntőt mondta: őszinte örömömre szolgál, hogy fővárosunkban Nagyméltóságod személyében annak a nemzetnek külügyminiszterét köszönthetem és üdvözölhetem, amely nemzetet körünkben olyan élénk rokonszenv övez. A két nemzet történetének voltak szakaszai, amelyekben a közös dicsőség idejét éltük és voltak idők, amikor egymás oldalán kellett harcolnunk füg­getlenségünkért. Századokon át a szerencsében ép­úgy, mint a szerencsétlenségben, azoknak a csapá­soknak ellenére, amelyektől a történelem nem kímélt meg bennünket, nemzeteink sohasem kerültek abba a helyzetbe, hogy fegyvereiket egymás ellen kellett volna fordítaniuk. Örömmel állapíthatom meg, hogy a magyar barátság a lengyel nép nemzeti tradíciója. Ma a lengyel—magyar békéltető és választott bíró­sági szerződés aláírásával az évszázados barátság láncába új szemet fűztünk. Megállapodtunk abban, hogy minden vitás kérdést, amely netán felmerül­hetne a két állam között, választott bíráskodás útján rendezünk, összhangban a nemzetközi politika álta­lános törekvéseivel. Azt hiszem azonban, hogy a gya­korlatban a lengyel—magyar kérdéseket, mint eddig, ezentúl is a rendes diplomáciai úton oldhatjuk meg anélkül, hogy szükséges volna a választott bíróság eszközéhez folyamodni. Ha e meggyőződésem ellenére mégis buzgó híve voltam egy lengyel—magyar vá­lasztott bírósági szerződés megkötésének, ez elsősor­ban csak azért volt, hogy a világ előtt tanúsíthas­suk azt, hogy viszonyunkat Magyarországgal az igazságosság elvére akarjuk alapítani, zálogul arra, hogy százados barátságunk ki fogja állani minden támadás próbáját és továbbra is az európai béke és rend tényezője marad. Emelem poharamat Magyar­ország főméltóságú kormányzójának tiszteletére, a lovagias magyar nemzet boldogulására és Nagymél­tóságod egészségére! A lengyel külügyminiszter beszédére Walko Lajos külügyminiszter így válaszolt: — Mélyen meghatva Nagyméltóságod hozzám intézett szíves szavaitól, szívből köszönetet mondok azért a meleg fogadtatásért, amelyben a lengyel kormány részesített. A magyar nemzet rokonszenve a lengyel nemzet iránt a múltban és a jelenben egy­formán állandó volt. Mi, magyarok mély csodálat­tal nézzük a baráti lengyel nemzetet, amely egy­arát hősies volt győzedelmes küzdelmeiben és azok­b­an a csapásokban, amelyeket a sors reámért, amely szerencsétlenség idején is magasan tartotta lobogó­ját és amely a hosszú megpróbáltatás alatt sem mondott le a nemzeti függetlenség eszméjéről. A lengyel nemzet dicsőséges múltját koronázza meg az a csodálatos fellendülés, amelyet az újjászületett Lengyelország kiváló államférfiai bölcs vezetésének köszönhet. A magyar nép, amelyet a sors sokszor olyan kegyetlenül sújtott, mindenkinél jobban tudja értékelni azt a meglepő gyorsaságot, amellyel Len­­gyelország újból talpraállt. Lengyelország ma nem­csak hatalmas és életerős állam, hanem egyben az emberi kultúrának és a nemzetek közötti békés együttműködésnek is fontos tényezője. Ennek szim­bóluma a ma aláírt szerződés. Az igazságosság elve — amint erre Nagyméltóságod is rámutatott —, egyik záloga volt százados barátságunknak. Sza­badjon ehez hozzáfűznöm, hogy az igazságosság elve, meggyőződésem szerint, legfontosabb az euró­pai békének is, amelynek megteremtésében őszintén részt akarunk venni. Azt hiszem, hogy a közöttünk felmerülő kérdéseket, mint a múltban, ezentúl is b­arátságos eszmecsere útján fogjuk rendezhetni és barátságunk százados tradíciója lesz az a döntőbíró, amely a netán eltérő nézeteket összeegyezteti. Eme­lem poharamat Önagyméltósága, a köztársaság elnö­kének, az első tábornagynak tiszteletére, a nemes lengyel nemzet dicsőségére és felvirágozására és Nagyméltóságod egészségére! Magyar-román közeledést várnak a lengyelek Walko varsói útjától Varsó, november 30. (A Festi Napló külön tudósítójától.) A konzervatív krakkói kormánylap, a­zizasz, Walko Lajos magyar külügyminiszter lemryejorasáak­ útjával kapcsolatban barál ir, hogy jog­os és érthető Maari­orszognal, a trianoni békeszerződés revíziójára, való törek­vése. A lap rámutat arra, h­ogy Lengyelország külpolitikájának csak előnyére válnék, ha a ma­gyar külügyminiszter varsói látogatása kiin­dulóponttá lenne • Matriatország és Románia

Next